Bajmócy Zoltán Lengyel Imre Málovics György (szerk.) 2012: Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged, 74-92. o. Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás Vas Zsófia 1 Iparáganként az innováció nagymérték eltéréseket mutat. Amíg az iparágak némelyikét gyors változtatások, radikális innovációs tevékenység jellemzi, addig más iparágakban csak kisebb mérték ek az innovációra irányuló törekvések. Egy iparági innovációs rendszert jellemezve különbségek olyan formában is megjelennek, mint a technológia, a kereslet, az intézményi háttér, a tudás megszerzésére irányuló kapcsolatok és az iparági tudásbázis. Az iparági innovációs rendszer szemlélet a vállalatok eltér innovációs magatartásának és egy iparág sajátos innovációs teljesítményének a kimutatására szolgál. Az iparági innovációs rendszerek vizsgálatát pedig a regionális és nemzeti üzleti környezetbe ültetve érdemes megvalósítani. Jelen tanulmány célja egy olyan elméleti keret bemutatása, amely alapját adja az iparági innovációs tevékenység megismerésének. Továbbá kiindulópontját jelenti az iparágaknak a térségek gazdasági teljesítményére gyakorolt hatásvizsgálatához, kiemelten az iparágak tudásbázisának, tudásintenzitásának és tanulási folyamatainak függvényében. Kulcsszavak: iparági innovációs rendszer, tudásintenzív iparágak 1. Bevezetés Napjainkra az iparágak innovációs teljesítményének feltárása a regionális, nemzeti és Európai Uniós fejlesztési és innovációs politikák kidolgozásának kulcselemévé vált. Felismerve azt a jelenséget, hogy egy térség akkor tud sikeres lenni, ha a térség iparágai és annak vállalatai sikeresek, az iparágak növekedésének és fejl désének ösztönzése a térségek fejlesztési célkit zéseinek középpontjába került. A hagyományos iparági fejlesztési törekvések gyakran egy adott iparág helyzetének fenntartására, vagy térség (nemzet) vezet iparágának felfuttatására és pénzügyi támogatására korlátozódnak. Egy térség gazdasági teljesítményét befolyásoló iparágak körének meghatározása azonban nem merül ki a gy ztes iparágak kiemelésében és az állami támogatások és adókedvezmények nyújtásában. A térségek potenciális húzóágazatainak feltérképezése egy rendszerszer folyamat, amelynek az iparágak tudás és technológiai dominanciájának, az iparági szerepl k és azok kapcsolatrendszerének, valamint az intézményi keretnek az azonosítására irányul. 1 Vas Zsófia, tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézete (Szeged). A kutatást a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Baross Gábor Programja támogatta (BAROSS-DA07-DA-ELEM-07-2008-0001).
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 75 Az innováció rendszerszemlélet vizsgálata a nemzeti innovációs rendszerek koncepciójának megszületéséig nyúlik vissza (Freeman 1995, Lundvall 1992, Nelson 1993). Ezt követ en az innovációs rendszerek fogalomköre tovább b vült a regionális (Cooke et al. 1997), a technológiai (Carlsson Stankiewitz 1991) és az iparági (Malerba 2002) innovációs rendszerek fogalmával. Az innovációs rendszerek iparági megközelítése az iparági innováció interaktív és kollektív jellegének magyarázatát adja, és leírja az iparágak innovációs tevékenységébe bevont szerepl k és azon interakciójának fontosságát, az információ, a tudás és tanulás jelent ségét. Napjainkra kiemelten a tudásintenzív iparágak, iparági innovációs rendszerek domináns szerepe bizonyosodott be a termelésben és a szolgáltatásban, amelyek a hagyományos iparágakhoz képest igen eltér jellegzetességeket mutatnak (Tödtling et al. 2006, Isaksen 2006). A tudásintenzív iparágak a tudásbázisukban, az alkalmazott technológiák színvonalában, az iparági szerepl kben, a fejlesztési célú együttm ködések és az innovációs eredmények arányában, sajátos iparági innovációs rendszert alkotnak, és vizsgálatuk egyre több gyakorlati kutatás tárgyát képezi. A vállalatok innovációs teljesítménye az iparágak jellegét l függ, és nagymértékben befolyásolt az iparág földrajzi elhelyezkedése és kiterjedtsége által. Breschi és Malerba (2005) rámutat, hogy az iparági innovációs rendszerek gyakran lokalizáltak, nemzeti és regionális keretfeltételek által meghatározottak. A nemzetközi szakirodalom (Lundvall et al. 2002) kifejti az iparágak és a nemzeti innovációs rendszerek kölcsönhatását (Casper Soskice 2004, Lee Tunzelmann 2005), vizsgálja a regionális innovációs rendszer elemeinek klaszterek kialakulására gyakorolt hatását, az iparágak vállalatai számára elérhet magasabb innovációs teljesítményt el segít klaszterek jelent ségét (Porter 2000, Sölvell 2009, Beaudry Breschi 2003). A hazai szakirodalom is figyelmet fordít a nemzeti innovációs rendszer teljesítményének elemzésére (Inzelt 1999, OECD 2007, Havas 2009), az innovációs rendszerek regionális sajátosságainak megismerésére (Lengyel Leydesdorff 2008, Csizmadia 2009). Az iparági innovációs rendszerek fogalomköre és azok térbelisége azonban még kevésbé vizsgált. Jelen tanulmány célja azon elméleti keret megteremtése és bemutatása, amely eszközként szolgál annak megismerésében és elemzésében, hogy az iparágak miben és miért térnek el egymástól, és hogy a tudás, a tudásbázis miként határozza meg az iparágak innovációs tevékenységének módját, különös figyelmet fordítva a tudásintenzív iparágakra. Az elméleti keret kifejtése három f fejezetre tagolódik. Az iparági innovációs rendszer szemlélet megismerésén keresztül bemutatásra kerül, hogy az iparágak innovációs teljesítményét nem csak a vállalatok, hanem a szerepl k és tényez k széles köre, és azok közötti tudás és tanulási folyamatok befolyásolják. Ezt követ en láthatóvá válik, hogy az iparági innovációs tevékenységeknek milyen hatása van a térségek innovációs és gazdasági teljesítményének alakulására. Bevezetésre kerül a technológiai rezsim fogalma, amely lehet séget ad annak a tudás és tanulási környezetnek a megismerésére, amelyben az iparágak m ködnek. Az elméleti áttekintés célja
76 Vas Zsófia az iparági innováció térbeli dimenzióinak vizsgálata, és egy kiinduló pont biztosítása a tudásintenzív iparágak hagyományos iparágtól való elkülönült vizsgálatára. 2. Iparági innováció rendszerszemlélete A vállalatok tudásbázisában és tudásintenzitásában, valamint innovációs tevékenységének színvonalában és mértékében megfigyelhet sokszín ség azt a következtetést sugallja, hogy az iparágak innovációs tevékenysége különböz mintát mutat, és hogy az innovációs folyamat nem determinisztikus. Ennek alapján a technológiai változás, az innovációs és a gazdasági teljesítmény alakulása iparág specifikus jellegzetességeket mutat. Annak érdekében, hogy a különböz iparágak megfoghatóvá, elemezhet vé, az innovációs politika irányultságának tekintetében kezelhet vé váljanak, az innováció iparági rendszer szemlélete ad lehet séget. 2.1. Iparági innovációs rendszer elmélete és sajátosságai Az innováció fajtája és mértéke, az innovációt végrehajtó szervezetek különböz sége iparáganként kimutatható. Az iparági innovációs rendszer megközelítés olyan elemzési lehet séget biztosít az iparágak innovációs teljesítményének azonosítására, amelynek köszönhet en választ kaphatunk arra, hogy kik és hogyan befolyásolják egy adott iparág innovációs teljesítményét (Malerba 2005b). Breschi és Malerba (2005, 131. o.) értelmezésében az iparági (vagy szektorális) innovációs rendszer (IIR) (sectoral innovation system SIS) a szerepl k egy olyan csoportja, amelyben a szerepl k aktívan részt vesznek egy adott iparág termékeinek kifejlesztésében és gyártásában, az iparági technológia el állításában és felhasználásában. Az IIR nem más, mint a vállalatok, technológiák, iparágak egy speciális csoportja, amelyek részévé válnak az új technológiák kidolgozásának és terjesztésének, valamint a köztük végbemen tudásáramlási folyamatoknak (Chang Chen 2004, Breschi Malerba 2005). A vállalatok közötti kapcsolatok kialakulása és rendszerré válása több tényez re vezethet vissza: egyrészt a termékek és technológiák kifejlesztésének folyamata során kialakult interakciókra és együttm ködésre, másrészt az innovációs és piaci tevékenységekben végbemen versenyre és szelekciós folyamatokra (Breschi Malerba 2005). Malerba (2002, 250. o.), az iparági innovációs rendszerek egy olyan munkadefinícióját is alkalmazza, amely szerint a IIR meghatározott használati célra létrejött új és meglév termékek csoportja, valamint a szerepl k egy olyan köre, amelyek a piaci és nem-piaci alapú interakciók révén vesznek részt ezen termékek kialakításában, termelésében és értékesítésében. Egy iparági innovációs rendszer tudásbázissal, technológiával, különböz inputokkal és már létez, kialakuló és potenciális kereslettel rendelkezik. Az iparági innovációs rendszerek vizsgálatának elméleti keretét az innovációs rendszerek elmélete és az evolúciós közgazdaságtan adja, ame-
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 77 lyek meghatározzák a IIR alapvet sajátosságait (Malerba 2002, 2005a, 2005b). Az IIR legfontosabb elemei (Malerba 2002, 2004): 1. Szerepl k és hálózataik 2. Tudás és a tanulási folyamatok 3. Alapvet technológia inputok, kereslet és ezek kiegészít és kapcsolódó jellege 4. Iparági dinamika: variáció és szelekciós folyamat 5. Intézmények Az IIR tagjai egyének (fogyasztók, vállalkozók és tudósok) és szervezetek lehetnek (Malerba 2002). A szervezetek egyrészt vállalatokat (pl. felhasználók, termel k és beszállítók), másrészt nem-vállalati szervezeteket, háttérintézményeket (pl. egyetemeket, pénzügyi intézményeket, központi kormányzatot, helyi önkormányzatot, ügynökségeket, kereskedelmi szövetségeket, szakmai egyesületeket) foglalnak magukba. Mindezen szerepl k, még ha eltér módon is, de befolyásolják a vállalati innovációt, a technológiai terjedését és a termelési folyamatokat. Szerepük innovációs rendszerenként nagymérték különbségeket mutat, gondolva itt akár a kockázati t kére és egyetemekre a biotechnológiában, az önkormányzat szerepére a gépiparban, a hadiipar befolyására a félvezet gyártásban és a számítógépek világában a Szilícium-völgy példáján keresztül látva (Malerba 2004). A szerepl k köre ezen kívül utalhat a vállalatok szervezeti egységeire (pl. K+F vagy termelési részleg) és a szervezetek egy magasabb szint aggregációjára is (pl. iparági szövetség, konzorcium). Gyakran egy adott IIR vizsgálatának megfelel alapegysége nem is a vállalat, hanem az egyén, vállalati alegység. Olyan iparági innovációs rendszerekben, mint a biotechnológia, a vizsgálatok fókuszában az egyetemi karok és kutatási laborok, míg az elektronikában jellemz en a K+F konzorciumok állnak (Malerba 2004). Az iparági aktorokat speciális tanulási folyamat jellemzi, különböz tudáselemekkel és kompetenciákkal (Malerba Orsenigo 2000) rendelkeznek, és ahogyan az evolúciós közgazdaságtan is alátámasztja, az egyes szektorok és a technológiák nagymértékben eltérnek egymástól az innovációhoz szükséges tudásbázis és tanulási folyamat tekintetében. Mindez nagymértékben befolyásolja a szervezeteket és az iparág vállalatainak és egyéb szerepl inek a viselkedési formáját is, heterogén jellegét. Az iparági rendszerek alapvet alkotóelemeikben, a technológiában, az inputokban és a keresleti feltételekben is eltéréseket mutatnak. A rendszer ezen elemei között kiegészít és kapcsolódó viszony áll fenn, amely mind statikus, mind dinamikus jelleget ölthet. Ezeket mutatja a vertikális és horizontális iparági hálózatok, a korábban különálló termékek kiegészít termékekként való megjelenésének és a meglév keresleten alapuló új kereslet kialakulásának példája. Gyakran az iparági innovációs rendszerben több mint egy technológiai terület válik relevánssá. A vállalatok, még ha általában csak egy termék gyártására specializálódnak, a termék el állítása több különböz technológiai megoldásra vezethet
78 Vas Zsófia vissza. Patel és Pavitt 1994-es (Malerba 2002) vizsgálata igazolja, hogy ugyanabban az iparági rendszerben, még ha a vállalatokat diverzifikált technológiai alkalmazás is jellemzi, a technológiák mégis bizonyos szinten hasonlóak. A tudás és a technológiai tényez k a keresleti feltételekkel párosulva, amelyek ugyancsak nagy különbségeket mutatnak iparáganként, még nagyobb hatást fejtenek ki az iparági vállalatok innovációs törekvéseire és teljesítményére. A keresletet az egyéni fogyasztók, vállalatok és a közszféra adja, amelyek mindegyikére valamilyen tudás és tanulási folyamat jellemz. Eltér kompetenciákkal és célokkal rendelkeznek, különböz társadalmi és intézményi környezet által befolyásoltak (Malerba 2004). Egy IIR-ben a kereslet nem a hasonló fogyasztók egy halmaza, hanem a szerepl knek egy olyan heterogén köre, amelyeknek termel kkel való kapcsolatát az intézményi háttér befolyásolja. A keresletnek kiemelt hatása van az iparági innovációra, és az iparági rendszerek ki- és átalakulására. Ha keresleti tényez k a technológiai és tudás jellemz kkel párosulnak, akkor a vállalatok innovációs magatartására és a más szervezetekre kifejtett hatásuk jelent s mérték lehet. Az IIR egyik legjelent sebb sajátosságát és határát a rendszer elemeinek, a technológia és keresleti feltételek, a termékek és tevékenységek interdependenciája és kiegészít jellege adja (Malerba 2002). A tényez k egymáshoz való kapcsolódása és egymást kiegészít viszonya eleinte csak statikus jelleg input-output kapcsolatokban valósul meg, majd dinamikussá válásával, az interdependenciák és a visszacsatolások (feed-back) is a rendszer elemévé válnak mind a keresleti, mind a termel i oldalon. Az iparági innovációs rendszerben a kapcsolatok kiterjednek mind a vállalaton belüli, mind a vállalaton kívüli kapcsolatokra. Az iparági innovációs rendszer szerepl ire úgy kell tekinteni, mint piaci és nem-piaci alapú interakciók révén létrejött kapcsolatrendszer tagjaira. Nelson és Rosenberg (Malerba 2002) igazolja, hogy a vállalatok és a (háttér)intézmények (egyetemek, kutatóintézetek) közötti kapcsolatok az innováció forrásai, és olyan iparágak változásának mozgatórugói, mint a biotechnológia, a gyógyszeripar vagy a telekommunikáció. Végül az iparági rendszerek különböz sége az intézmények, az intézményi háttér által meghatározott. A rendszer szerepl inek kapcsolatait olyan intézményi tényez k határozzák meg, mint a törvények, szabályok, normák, szokások. Az intézményi feltételek elemei között találhatunk olyanokat, amelyek végrehajtása kötelez érvény, illetve olyanokat, amelyek a felek kölcsönös megállapodásán alapszanak (pl. szerz dések). Az intézmények közül több nemzeti hatáskör, mint a szabadalmi rendszer, több regionális hatáskör vagy iparág-specifikus, mint a munkaer piaci feltételek vagy a pénzügyi intézmények. Az IIR kulcseleme a vállalatok és más szerepl k heterogenitása (Malerba 2004). Legyen alacsonyabb vagy magasabb a szerepl k heterogenitása, a heterogenitás forrása az iparági tudásbázis sajátosságai, a tapasztalatszerzési és tanulási folyamatok, a keresletet kielégít vállalat-specifikus interakciók, a munkamegosztás jellege, a vállalati múlt és az eltér innovációs és növekedési ütem. Az iparági inno-
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 79 vációs rendszerek nagymértékben különböznek egymástól a szerepl k heterogenitása végett. Az iparági rendszer vállalatainak heterogenitása két alapvet, az evolúciós közgazdaságtan által magyarázott folyamatra vezethet vissza, a variációra és a szelekcióra. A variáció kreativitást jelent a technológiában, a termék dizájnban, a termelési folyamatokban, a vállalati és nem-vállalati szervez dések alakulásában és az intézményi háttérben, amelyek mind az IIR változásához vezetnek. A variációképz dés vonatkozhat termékekre, technológiákra, vállalatokra, intézményekre és stratégiákra, és végbemehet a piacra lépés, a K+F, az innováció mechanizmusában. Az új iparági intézmények létrejötte és növekedése, az egyetemeken új részleg kialakulása, az oktatás területén megjelen új területek kiépítése mind a variációképz dés példáját mutatják, és hozzájárulnak az új tudás és technológia létrejöttéhez. Egy iparág minél nagyobb és gyorsabban változó variációképz déssel rendelkezik e tényez k tekintetében, annál dinamikusabbá válik más iparágakhoz képest. A szelekció az iparági rendszeren belüli heterogenitás mértékét csökkenti, végbemenve a vállalatok, termékek, tevékenységek, technológiák stb. környezetében. A szelekció lényegében a szerepl k csoportjainak növekedését és hanyatlását, a magatartásformák (Metcalfe 1998), a szervezetek változását határozza meg egy iparági rendszerben (Malerba 2005a). Breschi és Malerba (2005) kiemeli, hogy az iparági innovációs rendszer központi szerepl i a vállalatok. Ez nem azt jelenti, hogy a többi szervezet nem lenne ugyanannyira meghatározó a rendszer m ködésében és ne játszana ugyanolyan fontos szerepet az iparág innovációs képességének alakításában, csak arra hívják fel a figyelmet hogy az iparági versenyben és a szelekciós folyamatokban ezen vállalatok eltér kapacitásai és innovációs teljesítménye a mérvadó. Összességében a IIR alapvet en egy adott iparág szerepl it és a közöttük létrejöv interakciót feltételezi, vállalatokon belül és vállalatok között, továbbá intézményi szinten, beleértve a piaci és nem-piaci alapú kapcsolatokat is. A IIR kulcselemei az iparágak tudásbázisbeli különbségei, a szerepl k tanulási folyamata, a nem-vállalati szervezetek és intézmények szerepe, valamint az iparágak koevolúciós fejl dési folyamata. 2.2. Iparági innováció hatása a térségek innovációs képességére Az iparági innovációs rendszer szerepl inek és sajátosságainak megismerésével a vállalatok eltér innovációs magatartásának és egy iparág sajátos innovációs teljesítményének a kimutatására juthatunk. A különböz iparágak, kiemelten a tudásintenzív iparágak innovációs teljesítményét a regionális és nemzeti környezetbe ültetve vizsgálhatjuk. Ennek legf bb oka, hogy az iparágak szerepl i és a nemzeti, illetve regionális intézmények között kétirányú, kölcsönös hatások figyelhet k meg. Az iparági szemlélet fontosságát igazolja, hogy egy térség iparágai nagymértékben meghatározzák annak innovációs és gazdasági teljesítményét (SIW 2008).
80 Vas Zsófia 1. ábra Iparági innovációs modell - vállalati, iparági, térségi gazdasági teljesítmény Forrás: SIW (2008) alapján saját szerkesztés Az iparági innovációs modell (1. ábra) logikája lehet séget ad annak áttekintésére, hogy a nemzeti keretfeltételekbe ágyazottan, a háttérpolitikák, az innovációs kultúra, a verseny és szabályozás, valamint a piaci feltételek és a szellemi tulajdon védelem változó rendszerének együttes befolyásolására egy iparág és annak vállalatai hogyan és milyen innovációs tevékenységet tudnak folytatni, milyen outputot tudnak el állítani. Az innováció folyamatának kulcseleme az iparág rendelkezésére álló tudás, alapkövetelménye pedig e tudás kumulálása és a tudás lehet sége, az új tudás megszerzése, illetve annak védelme. A létrejött tudásbázison alapulva, az iparág innovációs tevékenységének jellegét véve rajzolódik ki a vállalatok innovációs magatartása, az innovációs tevékenységek jellegzetességei. Az innováció eredménye egy olyan új tudás megszületése, amely piaci hasznosulásának köszönhet en a vállalat gazdasági teljesítményét, és így az iparág és a helyet adó térség innovációs potenciálját, jellegét és teljesítményét is meghatározza. Még ha a folyamat kulcsszerepl i az iparág vállalatai is, a vállalatok egyrészt olyan tudás és tanulási környezet részei, ahol elengedhetetlen a más szerepl kkel (kifinomult igényeket támasztó fogyasztókkal, beszállítókkal, fejlesztési ügynökségekkel stb.) kiépített kiterjedt kap-
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 81 csolatrendszer megléte. Másrészt a vállalatok olyan iparági környezet tagjait képezik, amelyekre a térségben kialakult innovációs kultúra, az iparágban a vállalati innovációs tevékenységek összességeként kialakult innovációs minta befolyásolja. Egy iparág vállalatainak innovációs tevékenysége a tudás különböz paramétereire vezethet vissza. A tudás, a tanulás folyamata és a kompetenciák fontos elemei egy vállalat, egy iparág fejl désének megértéséhez. Tagadhatatlan, hogy a tacit és a kodifikált tudás elkülönült és együttes vizsgálatának kiemelt fontossága van az iparágak lehatárolásában (úgy, mint hagyományos és tudásintenzív iparágak). Egy iparág innovációs tevékenységének megismerésében azonban a tudás olyan aspektusait is ismernünk kell, mint a tudás elérhet sége (accessibility), a tudás kumulálása (cumulativeness), védelme (appropriability) és lehet sége (opportunity), amelyek az iparág tudás és tanulási környezetét, egy technológiai rezsimet (TR) határoznak meg (Malerba Orsenigo 2000). A tudás mértéke az elérhet ség és a kumulálás szemszögéb l eltér lehet. A tudás elérhet sége egy vállalat küls tudáshoz való hozzájutásának lehet ségére utal, amely tudás lehet iparágon belüli (internal) ekkor a tudás elérésének módja a másolás és kívüli (external), amely a legújabb technológiai megoldások elérésének lehet ségét jelentheti. A bels tudás elérhet ségének magasabb szintje a tudás alacsonyabb szint védelmezhet ségét eredményezi, csökkenti egy iparágon belüli koncentrációt és az innovátorok piaci részesedését. A küls tudás megszerzésének els dleges forrása a munkaer. A tudás kumulálása a meglév tudásra épül új tudás teremtését jelenti. Megvalósulását három tényez befolyásolja, a szervezetekre jellemz tanulási folyamatok, a szervezeti kapacitás és képességek, valamint a piaci visszajelzés (egy meglév piaci siker további innovációra való ösztönzése révén). A tudás kumulálása technológiai és vállalati szinten valósulhat meg. A magas szint kumulálás elindít egy olyan mechanizmust, amelynek köszönhet en csökken a tudás elsajátíthatóságának kockázata, és az innováció eredménye védhet vé válik. A kumulálás lokális szinten is értelmezhet. Ha egy térségben a tudás kumulálódik, akkor az a tudás védhet ségének alacsony szintjével párosul. Ebben az esetben a tudás túlcsordulása is lokalizált. A tudás kumulálása kulcseleme az ún. technológiai rezsimnek, amelyet a kumulálás mellett a tudás védelme, a lehet ségek és a releváns tudásbázis megléte és jellege (1. táblázat) határoz meg. A technológiai rezsim fogalmát Nelson és Winter 1982-ben (Malerba Orsenigo 2000) definiálta, mint egy olyan tudás és tanulási környezetet, amelyben a vállalatok m ködnek. A technológiai rezsim logikája lehet séget ad arra, hogy megvizsgáljuk az iparági tanulási folyamatok jellegzetességeit, az innovációs folyamatok részét képez technológia gazdasági jelent ségét.
82 Vas Zsófia 1. táblázat A technológiai rezsim elemeinek, a tudásnak vizsgálati dimenziói Lehet ség Védelem Kumulálás Tudásbázis alacsony/magas szint egyszer /változatos sz k/széles kör egyetemi/bels /küls forrás alacsony/magas szint eszközét tekintve eltér technológiai vállalati iparági térségi szinten általános/specifikus tacit/kodifikált egyszer /komplex elkülönült/rendszerbe ágyazott Forrás: Breschi Malerba (2005) A tudás lehet sége (Malerba Orsenigo 2000) egy iparág számára elérhet (küls ) tudáselemek b ségére, megszerzésére utal, amelynek megvalósítása a kutatásba befektetett, elérhet pénzügyi forrásoktól, valamint az iparági technológiától és kereslett l is függ. A tudásszerzés lehet ségének szintje lehet alacsony és magas. Ez utóbbi esetben a potenciális innovátor az elérhet forrásoknak köszönhet en nagyobb valószín séggel léphet fel valamilyen technológiai innovációval. Gyakran a lehet ségek magas szintje a változatossággal, a technológiai megoldások, gyakorlatok gazdag tárával párosul, és sokszor a tudás nem csak egy termék vagy piaci területen alkalmazható, hanem széleskör en felhasználható. A tudás eredete ekkor mind technológiai területenként, mind iparáganként eltér lehet. A tudás és innovációs forrása köthet egyetemi tudományos áttöréshez, a vállalaton, iparágon belüli tanulási folyamatokhoz, K+F tevékenységhez, korábban alkalmazott m szerekhez, küls forrásokhoz, éppen úgy, mint felhasználókhoz vagy beszállítókhoz. A tudás védelme, kisajátíthatósága magában foglalja mindazon megoldásokat, amelyek megvédik az innovációs eredményeket a másolástól, és amelyek így el segítik az innovatív tevékenységb l ered profitnövekedést. A tudás védelme is iparáganként és technológiai igényenként változhat, amely alacsony vagy magas szint lehet, olyan különböz eszközöket alkalmazva, mint a szabadalom, üzleti titok vagy a fokozatos innováció. A tudásbázis meglétének feltétele az innovációs tevékenység alapja, amely a tudás különböz dimenziót, így a tacit és kodifikált, az általános és specifikus, az egyszer és komplex valamint a elkülönült vagy rendszerbe ágyazott tudást is magába foglalja (Breschi Malerba 2005). Technológiai rezsimenként az innováció eltér jellegzetességeket mutat, amelyek meghatározzák a szektorok innovációs rendszerének karaktereit is. A rendszer olyan kulcstényez inek vizsgálatával, mint a tudás védelmezhet sége, a technológiai kumulálás és a mérték, amely mentén elválik, hogy a tudás, a szakértelem általános egy iparág vállalatai számára vagy vállalat-specifikus, az iparági innovációs rendszerek egy osztályozását lehet megtenni (Casper Soskice 2004). Az osztályozás alapja, hogy különbséget kell tenni olyan ugrásszer en innováló, radikális innovációt véghezviv iparágak között, mint pl. a biotechnológia vagy a szoftveripar, és olyan fokozatos (incremental) innovációt folytató iparágak között, mint a gépgyártás (2. táblázat).
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 83 2. táblázat Technológiai rezsimek az iparági innovációs rendszerek radikális és folyamatos innovációja érdekében Radikálisan innováló iparági rendszerek Védelem Magas Kumulálás mértéke Alacsony Tudás Általános Forrás: Casper Soskice (2004) Folyamatosan innováló iparági rendszerek Alacsony Magas Vállalat-specifikus A radikális innovációt megvalósító iparágakban a tudás védelmének mértéke magas, a szellemi tulajdon védelme er s, a munkaer általános vagy iparág specifikus szakképzettséggel rendelkezik (általános labor eljárások ismerete a biotechnológiában, programozási nyelv használata a szoftveriparban). Amellett, hogy a vállalatok technológiai igénye és kockázata magas, az alacsony technológia kumulálás ösztönz en hat azon új vállalatok iparági belépésére is, akik els k akarnak lenni egy új szellemi termék kidolgozásában. Evvel szemben a fokozatosan innováló iparágakat a tudás kumulálásának magas szintje jellemzi. Ezeknek az iparágaknak jellemz en magasabb piaci kockázatokkal kell szembenézni, mivel nehezebb a fokozatos innovatív tevékenység értékét kinyerni, piacilag hasznosítani. A tudás védelmének szintje alacsony, amelyet az iparágak kiegészít el nyök megteremtésével igyekeznek kompenzálni. A vállalat-specifikus tudás létrehozásának egyik célja, hogy az egyedi ügyféligényeknek megfelel termékeket állítsanak el, amelyekhez a gépgyártásban sokszor kell alkalmazkodni. Fontos megjegyezni, hogy az iparági rendszer fejl dése különböz módon, a tényez kt l függ en eltér mértékben mehet végbe a különböz területeken, és eltér id pontban (Malerba 2005a). Az iparágak egy állandóan változó környezeti háttérben fejl dnek, amely fejl dési folyamatot az útfügg ség és a társadalmigazdasági környezetbe ágyazottság is nagymértékben befolyásolja. 3. Iparági innovációs rendszerek térbelisége Az iparági innovációs rendszerek sajátosságainak megismerésében fontos momentum a földrajzi határok, az iparági rendszer nemzeti és regionális dimenzióinak meghatározása. Gyakran azt láthatjuk, hogy egy iparági innovációs rendszer vizsgálata során nem a legkézenfekv bb a nemzeti határok között való els dleges elemzése, ha figyelembe vesszük az iparág szerkezetét, a szerepl ket és a rendszer dinamikáját. A legtöbbször az iparági rendszerek nagymértékben lokalizáltak, földrajzilag koncentrálódnak, ezáltal meghatározva egy-egy térség specializálódását is (Malerba 2002). Ez figyelhet meg a gépiparban, néhány hagyományos iparág esetében, de még az információs technológia területén is, pl. a Route 128 (minikomputerek) és a Szilícium völgy (személyi számítógépek, szoftver és mikroelektronika).
84 Vas Zsófia Az innovációs tevékenységek iparági jellegzetességei és koncentrációja, a technológiai belépési lehet ségek és az innováció mértéke arra világítottak rá a gyakorlatban, hogy az iparágak között jelent s különbségek észlelhet ek, de ugyanazon iparágak az egyes országokban hasonlóságokat mutatnak (Malerba 2002). Az egy adott iparág országokon átível hasonlósága a technológiai rezsimre, az iparágra jellemz tudásbázisra és a tanulási folyamatokra vezethet k vissza, amelyek jellemz en állandóságot mutatnak. Természetesen itt is vannak kivételek, hiszen a nemzeti innovációs rendszer (Lundvall 1992, Freeman 1995, Malerba 2004) meghatározó szerepet tölt be az innováció iparági jellegzetességeinek alakulásában pl. a szabadalmak területén. A nemzeti innovációs rendszer hatást gyakorolt az iparági innovációs rendszer aktoraira is (Nelson Rosenberg 1993). A szakirodalom jellemz en a nemzeti intézményi keret elemeinek egy olyan rendszerezését emeli ki, amelyekben egymáshoz kapcsolódó szabályok és nem piaci szerepl k találhatók, amelyek meghatározzák az iparági szerepl k, így a vállalatok m ködését (Coriat Weinstein 2004). Ilyenek az innovációs tevékenységet befolyásoló olyan alapvet (input) tényez k, mint a szellemi tulajdonjog védelmének rendszere, az innováció finanszírozásának feltételei (pl. banki és pénzügyi szabályozások), az oktatási rendszer, a nemzeti munkatörvény, a t kére és munkaviszonyra vonatkozó megállapodások (pl. munkaszerz dések). A nemzeti és iparági innovációs rendszerek szerepl i közötti interakció azonban nem csak egyirányú (a nemzetit l az iparági felé irányuló) lehet, hanem fordítva is megvalósulhat a hatások kifejtése (Malerba 2004). A vezet iparágak jelenléte az egyes országokban magyarázatul szolgálhat a nemzeti innovációs rendszerek (NIR) országok közötti különböz ségére. Fontos megjegyezni azt is, hogy nem minden esetben megfelel megoldás az iparági rendszer szerkezetének, a szerepl k közötti kapcsolatrendszer dinamikájának vizsgálata a nemzeti keretfeltételekbe ágyazottan. Gyakran az iparági innovációs rendszerek lokális korlátokkal rendelkeznek (Malerba 2004), vagy határokon átnyúló kapcsolatok rendszereként meghatározhatóak, amikor több nemzeti innovációs rendszerbe ágyazott iparági innovációs rendszer elemzésér l van szó. A tudásalapú gazdaságban a regionális innovációs teljesítmény elemzésének eszköze a regionális innovációs rendszer (RIS) megközelítés, amely alapvet en a nemzeti innovációs rendszerszemlélet területileg fókuszált koncepciója. Az RIS nem más (Freeman 1987-es NIR definíciója alapján), mint a szerepl k és az intézmények lokalizált hálózata a magán- és a közszférában, amely szerepl k tevékenysége és interakciója megteremti, módosítja és terjeszti az új technológiákat. A regionális aspektus el térbe kerülésének több oka van. Az egyik legfontosabb, hogy regionális szinten az innovációs rendszer jellemz i könnyebben megfigyelhet k és jobban megragadhatók. Az innovációs folyamatokban kiemelt jelent sége van a szerepl k közötti interakcióknak, amelyben alapvet feltételként fontos a földrajzi távolság leküzdése.
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 85 A regionális innovációs rendszerben megvalósuló interaktív tanulás két színtéren folyik: egyrészt a tudáskiaknázás alrendszerében, amely f leg a vállalatoknak egy olyan halmazára érvényes, akik klasztereket alkotnak. Másrészt a tudásteremtés és diffúzió alrendszerében, ahol a régiók támogató infrastruktúrája magában foglalja a köz- és magán kutató laboratóriumokat, egyetemeket, f iskolákat, technológiatranszfer intézményeket és szakmai képz intézményeket (Cooke et al. 2007). A regionális (RIS) és iparági innovációs rendszerek (IIR) egymáshoz szorosan kapcsolódnak. A szakirodalom elismeri, hogy egy adott iparág vállalatai a lokalizált tanulási folyamatoknak köszönhet en tudnak magas szint innovációs teljesítményt felmutatni (UNESCAP 2006). Egy régió gazdaságában a regionális innovációs rendszer számtalan iparágat fedhet át, és amíg a vállalatok és a tudásteremt és kiaknázó szervezetek szisztematikusan kapcsolatban állnak egymással, addig a RIS határai is pontosan meghatározhatók. Ez azt jelenti, hogy a regionális innovációs rendszer és az iparági innovációs rendszerek ugyanazon térségben egymás mellett léteznek és m ködnek, és egy regionális innovációs rendszer több iparági innovációs rendszert is befolyásolhat. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem feltétlenül érvényesül minden esetben, hogy egy iparági innovációs rendszer részben vagy egészben a RIS által lefedett (UNESCAP 2006). Egy iparági innovációs rendszer tehát a lokális/regionális, nemzeti és globális dimenziók együttes jelenlétével magyarázható: globális a tudásáramlást, lokális a munkaer t és nemzeti az egyes meghatározó intézmények tekintetében (Malerba 2005a). Breschi és Malerba (2005) az iparági rendszerek nemzeti és regionális határainak alakulására több példát is felsorakoztat, figyelembe véve a technológia rezsim dimenzióit. Rávilágít arra, hogy egy hagyományos iparágat (mez gazdaság, textilipar, cip és ruházat, fa és papíripar) az innovátorok magas száma jellemzi, de oly módon, hogy azok földrajzilag szétszórtan helyezkednek el, és az iparág-specifikus tudásnak sincsenek földrajzi korlátai. Ezeket az iparágakat a tudás szerzésének, a tudás védelmének és kumulálhatóságának alacsony szintje határozza meg. A jöv beli innováció forrását jelent tudásbázis is relatíve egyszer, a tudás gépekben és különböz alapanyagokban testesül meg. A gépipart ezzel szemben már iparági körzetekben való koncentráció jellemzi, ahol a jelent s számú innovátor között a tudásáramlás is földrajzi korlátokba ütközik. A tudásáramlás lehet ségei közepes mérték ek, amely a tudás kumulálódásával és a vállalatok szintetikus (tacit tudás alapú) tudásbázisának meglétével párosul. Olyan tudásintenzív iparágakban már, mint az autóipar, csak néhány innovátor az, aki az új tudás és termék létrehozásában vezet szerepet tölt be. Az autóipar olyan technológiai rezsim által karakterizált, ahol a vállalati szint tudás felhalmozódása nagymérték, a tudás lokalizált (Malerba 2002). Végül a szoftveripar, a mikroelektronika, a számítógépgyártás az iparágak olyan kivételes esetét adják, ahol nagyon sok innovátor van, ahol a tudás mind lokális, mind globális határok közé szorított. A globalitásnak betudhatóan a tudásszerzési és felhalmozási lehet ségek igen magasak.
86 Vas Zsófia Mindezek alapján kirajzolódik az egyes iparági csoportok, a hagyományos és tudásintenzív iparágak közötti különbségek egyik legfontosabb eleme, amely a technológiai rezsim alkotóelemeire vezethet vissza. Megfigyelhet, hogy a tudásintenzív iparágakban a tudásteremtésének és áramlásának, a tudás vállalati és iparági szint felhalmozódásának szintje magas, a tudás jellemz en egy térségben koncentrálódik, meghatározva ezáltal a térség specializálódásának alapjait is. A hagyományos iparágakban nem beszélhetünk arról, hogy a tudásteremtésnek és felhalmozódásnak jellemz en a vállalatok és a lokális térségek a kiemelt színterei. 4. Tudásintenzív iparági innovációs rendszerek lehatárolása a tudásbázis mentén Napjainkra a tudásintenzív iparágak a tudomány-, technológiai- és innovációs politika figyelmének középpontjába kerültek. Az innováció, a tudás és a tanulás, a nemzetek és régiók versenyképességének forrásai, a tudásalapú gazdaság kulcselemei, a jólét, a foglalkoztatás és a gazdasági fejl dés alapjai. A tudás teremtése, annak kiaknázása és adaptálása a tudásalapú gazdaság er södéséhez és a tudásintenzív iparágak szerepének felértékel déséhez vezetett. A tudásalapú gazdaság sajátosságát adja az iparágakra jellemz új tudás teremtésének és a meglév tudás kiaknázásának intenzív folyamata, amelyben napjainkra az információs és kommunikációs technológiák is f szerephez jutottak (Cooke et al. 2007). Az iparági innovációs rendszerek egyik legf bb épít kövei a tudás és tudásbázis, valamint tanulási és innovációs folyamatok, amelyeket a vizsgálatok fókuszába állítva az iparágak eltér sajátosságok mentén való leírásához juthatunk. Az iparági innovációs rendszerek egyik megkülönböztet ismerve a tudás, amely kiinduló pontját jelenti a tudásintenzív iparágaknak hagyományos iparági tevékenységekt l való elhatárolásának. Az iparágak tudásbázisának tulajdonságait figyelembe véve ismerhetjük meg, hogy mikor beszélhetünk kevésbé vagy jobban tudásintenzív iparágakról, és milyen ismérv mentén csoportosíthatjuk a tudásintenzív iparágakat további elemzések érdekében. Az innováció iparáganként nagymérték eltéréseket mutat (OECD 2005, Malerba 2005a, SIW 2008). A különbségek olyan okokra vezethet ek vissza és olyan formában jelennek meg, mint az iparágak fejl désének intenzitása, a technológiai fejl dés üteme, a tudás megszerzésére irányuló kapcsolatok mértéke, a szervezeti felépítés és az intézményi háttér. Amíg az iparágak némelyikét gyors változtatások, radikális innovációs tevékenységek jellemzik, addig más iparágakban csak kisebb mérték ek az innovációra irányuló törekvések (OECD 2005). A gyakorlatban a különbségtételt a tudásintenzív és a hagyományos iparágak csoportja alapján tehetjük meg (Tödtling et al. 2006), ahol a legf bb differenciáló ismérv a tudás jellege. A szakirodalom rámutat arra, hogy a tudásalapú gazdaságban a tudás, mint input kiemelked és növekv szerephez jutott, mint output pedig fontos részét képezi az iparágak végtermékeinek.
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 87 A tudásintenzív iparági tevékenységek a termelésben és a szolgáltatásokban napjainkra felértékel dtek, a tudásalapú gazdaság kulcselemévé váltak és növekv szerepük révén a jöv ben azok is maradnak (Tödtling et al. 2006, Isaksen 2006, Lengyel 2010). Minden iparág létrehoz és felhasznál új tudást és technológiát, de egyes iparágak jobban tudás- és/vagy technológia-intenzívebbek, mint mások (OECD 2001). Az elmúlt években kiemelten növekedett az érdekl dés a tudásalapú gazdaság térbeliségének vizsgálata iránt mind fejlett, mind kevésbé fejlett térségekben az ún. tudásintenzív iparágak elemzésén keresztül (Malerba 2005, Isaksen 2006, Kosonen 2007, Cooke et al. 2007). A tanulmányok a tudásintenzív iparágakat, mint összehasonlíthatóan intenzívebb K+F tevékenységet folytató iparágakat vizsgálnak, szemben a hagyományos iparágakkal. A tudásintenzív iparágak, olyan innovációs rendszerként jellemezhet k, mint amelyek magas szint technológiát képvisel termékek vezet el állítói, vagy amelyek intenzív felhasználói a high-tech tevékenységeknek, beleértve a szolgáltatásokat is, vagy amelyek olyan relatíve magasan szakképzett munkaer vel rendelkeznek, amely szükséges ahhoz, hogy az innováció nyújtotta el nyöket a vállalatok ki tudják használni (OECD 2001). Az iparágak eltér jellegzetességeire a tudásbázisnak, a tudás szerepének, a tudásalapú kapcsolatok milyenségének értékelésével világíthatunk rá. A tudásintenzív iparágak hagyományos iparágaktól való elkülönült elemzését szolgáló rendszerszemlélet egyik eszköze is az iparágak tudásbázis mentén való vizsgálata. A vállalatok és iparágak innovációs tevékenysége nagymértékben függ azok specifikus tudásbázisától, amelynek analitikus vagy szintetikus típusait különíti el a szakirodalom (Asheim Gertler 2005, Baba et al. 2009, Tödtling et al. 2006) (3. táblázat). A két típus a hallgatólagos (tacit) és az explicit (kodifikált) tudás különböz keverékét foglalja magába, amelyek mögött eltér kodifikálási lehet ségek és korlátok, más-más képzettség és szakismeret, az fejlesztésükhöz szükséges eltér szervezeti és intézményi igények állnak (Cooke et al. 2007). A szintetikus tudásbázis a hagyományos iparági tevékenységekre (m szaki tudományokon alapuló iparágak, pl. gépipar, gépgyártás) jellemz, amelyek a már meglév tudáselemek kombinálására, alacsony szint K+F tevékenységekre, a fogyasztók és felhasználók igényeit kiszolgáló problémamegoldásra fókuszálnak. Az egyetemiiparági kapcsolatok kevésbé gyakoriak, az iparágak célja a meglév termékek és eljárások továbbfejlesztése, alkalmazott kutatások folytatása a teljesen új tudáson alapuló kutatások, radikálisan új megoldások kidolgozása helyett. Az interaktivitás, a gyakorlat-orientáltság, a tesztelések elvégzésén keresztüli tapasztalatszerzés, a learning by doing kiemelked jelent séggel bírnak és növekv innovációs teljesítményhez vezetnek. Ezzel szemben, olyan tudásintenzív tevékenységekkel jellemzett iparágakban (pl. biotechnológia, információs és kommunikációs technológia), amelyek analitikus tudásbázisra építenek, a tudományos eredményekre, a kodifikált (kodifikálható) tudásra való hagyatkozás jóval meghatározóbb, mint egy hagyományos iparágban. Az új
88 Vas Zsófia tudás sokak által megosztott és ismert tudományos eredményeken, elveken, módszereken alapul, a tudásteremtési folyamatok formalizáltabbak (K+F részlegekben folynak), és a végeredmények is dokumentáltan, elektronikus file-okban vagy szabadalmi leírásokban testesülnek meg. Még ha a kodifikált tudás domináns is ezekben az iparágakban, a tacit tudás is nagy jelent séggel bír. A vállalatok jellemz en saját K+F tevékenységet folytatnak, de egyetemek és kutatóintézetek innovatív produktumait is felhasználják. Kulcstevékenységeik közé az alap- és alkalmazott kutatások, valamint a technológia szisztematikus fejlesztése áll. Az egyetemi-ipari kapcsolatok és hálózatok, valamint az egyetem és más inkubátorok által támogatott technológia-alapú start-up és a spin-off cégek létrejötte jóval gyakoribb az analitikus tudásbázissal rendelkez, tudásalapú iparágakban (Cooke et al. 2007). Mivel az ilyen iparágban speciális képességekre, analitikus készségre, absztrakcióra, elméletek alkotására és azok gyakorlatba ültetésére, dokumentációra van szükség, ezért elengedhetetlen a munkaer egyetemi képzése, a kutatói tapasztalatok megszerzése. F tényez k Innováció jellege 3. táblázat Iparág tudásalapú elhatárolása Szintetikus (A) meglév tudás kombinálása (kis mérték K+F) Iparági tudásbázis Analitikus (B) új tudás teremtése (saját K+F) Szintetikus és analitikus (C) A+B Alapvet tudás típus technológiai tudás tudományos tudás A+B fogyasztói-beszállítói egyetemi-ipari együttm ködésb l ered Innovációs stratégia A+B interakciókon alapuló Innováció típusa folyamatos radikális A+B tacit tudás (knowhow, gyakorlati kés- A+B kodifikált tudás (szabadalmak, publikációk) Domináns tudás zségek) Egyetemi-ipari kapcsolatok irányultsága Iparágak egyirányú: iparágtól az egyetem felé m szaki-alapú: hajógyártás Forrás: Baba et al. (2009) alapján saját szerkesztés egyirányú: egyetemt l az iparág felé tudomány-alapú: biotechnológia, gyógyszeripar kétirányú: egyetemiipari tudástranszfer vegyes: orvosi m szerek, speciális er forrás gyártók (pl. vegyipar) Gyakran olyan iparágakban, ahol a radikális innovációra való törekvés magas, az analitikus és a szintetikus tudásbázis kombinációjával találkozhatunk (3. táblázat). Ez a tudásbázis pedig a tudásintenzív iparági kört jellemzi, ahol olyan gyakori, kétirányú egyetemi-ipari kapcsolatok kiépítésére való törekvés figyelhet meg, amely az akadémiai és iparági kör közötti kiterjedt tacit és kodifikált tudásáramlási folyamatokon alapszik. A hatékony együttm ködés alapja a vállalati és kutatói szféra mindennapi, ismétl d jelleg, akár állandó földrajzi közelséget igényl interakciói, a gyakori face-to-face találkozások. Ezekben az iparágakban szükség van az
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 89 együttes ismeret- és tapasztalatszerzésre, a kiegészít jelleg, speciális tudásbázisra, a meglév tudás továbbfejlesztésére. Az innovációs aktivitásukban különbségeket mutató iparágak (még ha azok valamilyen kisebb mérték, de növekv intenzitású vagy radikális innovációt hajtanak végre) általában különböz keresleti és (pl. a szabályozás, vagy a szellemi tulajdon védelmének területén) intézményi feltételekkel, a vállalatok eltér szervezeti felépítésével néznek szembe (OECD 2005). Ezeket a különbségeket az innovációs politikában, az iparágak, térségek innovációs képességének alakításában mind figyelembe kell venni. 5. Összegzés Az iparági innovációs rendszer szemlélete az iparágak innovációs aktivitása közötti eltérések feltárásával foglalkozva, eszközt biztosít egy iparág teljes kör elemzésére, egy iparágnak, mint rendszer változásának, dinamikájának megértésére, azon tényez k azonosítására, amelyek a vállalatok, országok versenyképességét és teljesítményét befolyásolják. Az innovációs rendszer elméletének szakirodalma kiemeli az iparági rendszerek m ködésének olyan alapvet jellegzetességeit, mint a szerepl k kollektív tanulási folyamatban való részvétele, a vállalatokon belüli és kívüli interaktív kapcsolatrendszer kiépültsége, az intézmények hatásköre, valamint az iparági rendszer dinamikája, a társadalmi-gazdasági környezetbe ágyazottan az iparágak folyamatos változása. Az iparágak innovációs aktivitásuk jellegét tekintve hatással vannak a régiók és a nemzetek gazdaságára. Hogy egy iparág hatása milyen mérték, nagyban befolyásolja annak tudásszerzésre, felhalmozásra és védelemre vonatkozó képessége. Az iparágak tudás és tanulási környezetét, a technológiai rezsimet meghatározó tényez k, a tudás szerzésének lehet sége, kumulálása és védelme alapján a hagyományos és tudásintenzív iparágakat megkülönböztet sajátosságok kimutatásához juthatunk. Láthatóvá válik, hogy legyen szó bármely intenzitású iparági tevékenységr l, annak m ködését és hatásvizsgálatát a regionális és nemzeti keretfeltételekbe ágyazottan kell megvizsgálni. A tudásalapú gazdaság fejl désének alapja a tudás és tanulás, amely tényez k eltér sajátosságokként jelentkeznek a hagyományos és tudásintenzív iparágakban. A szintetikus, tudásbázissal rendelkez hagyományos iparágakkal szemben a tudásintenzív iparágak állnak, amelyekre az analitikus tudásbázis vagy a szintetikus és analitikus, a f leg kodifikált, de tacit tudást is igényl tudáselemek felhasználása a jellemz. A tudásintenzív iparágakat, mint jellemz en intenzívebb K+F tevékenységet folytató vagy K+F eredményeket felhasználó iparágakat jellemezhetünk, magukba foglalva a magas szint high-technológiák el állítóit és felhasználóit is. Az iparágak mindegyike sajátos fejlesztési, termelési és értékesítési folyamatokkal jellemezhet k, amelyek az iparági értéklánc részét képez szerepl k sokasága által befolyásolt.
90 Vas Zsófia Felhasznált irodalom Asheim, B.T. Gertler, M. C. (2005): The Geography of Innovation: Regional Innovation Systems. In Fagerberg, J. Mowery, D. C. Nelson, R. R. (eds): The Oxford Handbook of Innovation. Oxford University Press, Oxford New York, pp. 291 317. Baba, Y. Shichijo, N. Sedita, S. R. (2009): How do collaborations with universities affect firms innovative performance? The role of Pasteur scientists in the advanced materials field. Research Policy, 38, pp.756 764. Beaudry, C. Breschi, S. (2003): Are firms in clusters really more innovative? Economics of Innovation and New Technology, 12(4), pp. 325 342. Breschi, S. Malerba, F. (2005): Sectoral innovation systems: technological regimes, schumpeterian dynamics, and spatial boundaries. In Edquist, C. (ed.): Systems of innovation. Technologies, institutions and organizations. Routledge, London New York, pp. 131 156. Carlsson, B. Stankiewitz, R. (1991): On the nature, function and composition of technological systems. Journal of Evolutionary Economics, 1, pp. 93 118. Casper, S. Soskice, D. (2004): Sectoral systems of innovation and varieties of capitalism: explaining the development of high-technology entrepreneurship in Europe. In Malerba, F. (ed.): Sectoral systems of innovation: Concepts, Issues and Analyses of Six Major Sectors in Europe. Cambridge University Press, pp. 348 387. Chang, Y-C. Chen, M-H. (2004): Comparing approaches to systems of innovation: the knowledge perspective. Technology in Society, 26, pp. 17 37. Cooke, P. Uranga M. J. Etxebarria, G. (1997): Regional Innovation System: Institutuional and Organizational Dimensions. Research Policy, 26, pp. 475 491. Cooke, P. Laurentis, C. Tödtling, F. Trippl, M. (2007): Regional Knowledge Economies. Markets, Clusters and Innovation. Edward Elgar Publishing, Inc. Coriat, B. Weinstein, O. (2004): National institutional frameworks, institutional complementarities and sectoral systems of innovation. In Malerba F. (ed.): Sectoral Systems of Innovation: Concepts, Issues and Analyses of Six Major Sectors in Europe. Cambridge University Press, pp. 325 347. Csizmadia Z. (2009): Együttm ködés és újítóképesség Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek regionális sajátosságai. Napvilág Kiadó, Budapest. Eurostat (2009): High-tech industry and knowledge-intensive services. Metadata. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ity_sdds/en/htec_esms.htm Freeman, C. (1995): The national systems of innovation in a historical perspective. Cambridge Journal of Economics, 19, pp. 5 24. Havas A. (2009): Magyar paradoxon? A gyenge innovációs teljesítmény lehetséges okai. (Tudomány-, technológia- és innovációpolitika). Külgazdaság, szeptember-október, pp. 74 112. Inzelt A. (szerk.) (1999): Bevezetés az innovációmenedzsmentbe. M szaki Könyvkiadó Kft, Budapest. Isaksen, A. (2006): Knowledge-intensive industries and regional development. The case of the software industry in Norway. In Cooke, P. Piccaluga, A. (eds): Regional Development in the Knowledge Economy. Routledge, New York, pp. 43 62. Kosonen. K-J. (2007): On the strengthening the knowledge base of knowledge-intensive SMEs in less favoured regions in Finland. In Cooke, P. Schwartz, D. (eds): Creative
Iparági innovációs rendszerek: fókuszban a tudás 91 Regions, Technology, Culture and Knowledge Entrepreneurship. Routledge, New York, pp. 81 101. Lee, T-L. Tunzelmann, N. (2005): A dynamic analytic approach to national innovation systems: The IC industry in Taiwan. Research Policy, 34, pp. 425 440. Lengyel B. Leydesdorff, L. (2008): A magyar gazdaság tudásalapú szervez désének mérése. Az innovációs rendszerek szinergiáinak térbelisége. Közgazdasági Szemle, június, pp. 522 547. Lengyel I. (2010): Regionális gazdaságfejlesztés. Verssenyképesség, klaszterek és alulról szervez d stratégiák. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lundvall, B-A. (1992) (ed.): National System of Innovation. Towards a Theory of Innovation and Interactive Learning. Pinter Publisher, London. Lundvall, B-A. Johnson, B. Andersen E. S. Dalum, B. (2002): National systems of production, innovation and competence building. Research Policy, 31, pp. 213 231. Malerba, F. (2002): Sectoral systems of innovation and production. Research Policy, 31, pp. 247 264. Malerba, F. (2004): Sectoral systems of innovation: basic concepts. In Malerba, F. (ed.): Sectoral System of Innovation: Concepts, Issues and Analyses of Six Major Sectors in Europe. Cambridge University Press, pp. 9 41. Malerba, F. (2005a): Sectoral systems of innovation: A framework for linking innovation to the knowledge base, structure and dynamics of sectors. Economics of Innovation and New Technology, 14 (1-2.), pp. 63 82. Malerba, F. (2005b): Sectoral Systems: How and why innovation differs across sectors. In Fagerberg, J. Mowery, D. C. Nelson, R. R. (eds): The Oxford Handbook of Innovation. Oxford University Press, Oxford New York, pp. 291 317. Malerba, F. Orsenigo, L. (2000): Knowledge, Innovative Activities and Industrial Evolution. Industrial and Corporate Change, 9(2), pp. 289 314. Metcalfe, J. S. (1998): Evolutionary Economics and Creative Destruction. (The Graz Schumpeter Lectures). Routledge, London New York. Nelson, R. R. (1993) (ed.): National Innovation System. Oxford University Press. Nelson, R. R. Rosenberg, N. (1993): Technical innovation and National Systems. In Nelson, R. R. (ed.): National Innovation System. Oxford University Press, pp. 3 22. OECD (2001): Science, Technology and Industry Scoreboard: Towards a Knowledge-based Economy. OECD, Paris. OECD (2005): Oslo Manual: Guidelines for collecting and interpreting innovation data. (Third edition) OECD, Paris. OECD (2007): A magyar nemzeti innovációs rendszer. Az OECD 2007/2008 évi innovációs országjelentése számára. Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), Budapest. Patel, P. Pavitt, K. (1994): Uneven (and Divergent) Technological Accumulation among Advanced Countries: Evidence and a Framework of Explanation. Industrial and Corporate Change, 3(3), pp. 759 787. Porter, M. E. (2000): Location, Clusters, and Company Strategy. In Clark, G. L. Feldman, M.P. Gertler, M. S. (eds): The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford University Press, pp. 253 274. Tödtling, F. Lehner, P. Trippl, M. (2006): Innovation in Knowledge Intensive Industries: The Nature and Geography of Knowledge Links. European Planning Studies, 8, pp. 1035 1058.