HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD?
Az ENSZ legutóbbi előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9 milliárd főt. De vajon honnan lesz ennyi embernek tápláléka, ha jelentős mértékben sem a megművelt földterületek aránya, sem pedig a terméshozam nem növelhető immár?
A hatvanas években már születtek igencsak borúlátó jóslatok arra vonatkozóan, hogy a Föld robbanásszerűen növekvő népessége előbb-utóbb szembesülni fog azzal, hogy a terméshozam immáron nem tudja tartani a lépést a népességnövekedéssel. Ez pedig komoly éhínségekhez vezet, amelynek következtében viszont majd újra helyreáll a két tényező közötti egyensúly. Az emberiség nagy szerencséjére a jóslat egyelőre nem vált be: a hatvanas években indult zöld forradalomnak köszönhetően a fejletlen országok mezőgazdaságának megreformálásával és intenzívebbé tételével mindeddig sikerült elkerülni a világméretű éhínséget. A kérdés az, hogy egyszer s mindenkorra elhárult a veszély, avagy elképzelhető, hogy elérkeztünk a zöld forradalom teljesítőképességének határához?
A zöld forradalom lényege tulajdonképpen igen egyszerű. Egyrészt az alapvető élelmiszernövényeknek olyan hibrid változatát fejlesztették ki, amelyek a korábbi terméshozam többszörösét voltak képesek produkálni. A hibridnövények sokkal kisebb szárat növesztettek, amelynek révén kisebb energiát emésztettek fel, így a terméshozam növelésére tudta fordítani a kukorica, a búza vagy éppen a rizs a földből kinyert energiát. Ehhez járult még a földek trágyázásának és öntözésének intenzívvé válása, amelyet nagymértékben elősegítettek különféle nemzetközi segélyszervezetek is.
A negyvenes években előbb Mexikóban, a hatvanas évek elején pedig Indiában sikerült az, amire csak kevesen számítottak. Mindkét ország mezőgazdasága évtizedekkel, ha nem évszázadokkal volt lemaradva a népességszám fejlődéséhez képest. A délkelet-ázsiai országban 1968-ban még alig 10 millió tonna búzát termeltek. A zöld forradalmat követően ez a szám pillanatok alatt felkúszott 17 millióra, hogy a folyamatos növekedésnek köszönhetően ma már elérje az évi 73 millió tonnát. Mindeközben a népességnövekedés üteme sem csökkent, ám India a hetvenes évektől kezdve még így sem szorult jelentősebb élelmiszerimportra
Csakhogy a terméshozam növekedésének megvannak a maga határai. Lester Brown, az Egyesült Államokbeli Earth Policy Institute neves kutatója a BBC News-nak nyilatkozva elmondta: a növénynemesítés terén lassan elérjük korlátainkat, a növények terméshozamának növelése immáron csak igen csekély mértékben javítható. Az intenzív növekedési fázis végéhez közeledünk, ráadásul újabb földterületek bevonására sincs jelentős mértékben lehetőség, így marad a nagy kérdés: a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedés milyen hatással lesz az emberiségre?
A v ilág népességszámának alakulása 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1650 1700 1750 1800 1850 1900 1950 200
A kiemelkedő tudósokból álló Római Klub 1972-ben tette közzé jövőképét a növekedés határai címmel, melyben leírták: amennyiben a gazdasági tevékenység változatlan módon, változatlan ütemben növekszik, katasztrófának nézünk elébe: kiapadnak az energia- és nyersanyagforrások, visszafordíthatatlanul elszennyezzük a környezetet. Felvetették a zérus növekedés lehetőségét: a világgazdaság egészének összes nemzeti terméke nem növekedhet tovább, mert különben 2050 táján súlyos katasztrófával számolhatunk. Nyilvánvaló, hogy ezt a gondolatot nem fogadják szívesen sem a fejlett ipari társadalmak, melyekben a verseny már-már öncélúvá vált és a hitelezésen alapuló pénzügyi rendszer kikényszeríti az állandó növekedést, sem a fejlődő országok, melyek be akarják hozni lemaradásukat.
Fokozatosan kialakult egy kompromisszumos javaslat, melyet a nyolcvanas években megalakult, a norvég miniszterelnök asszony, Gro Harlem Brundtland nevével fémjelzett bizottság fogalmazott meg részletesen. Kidolgozták a fenntartható fejlődés koncepcióját, mely szerint úgy kell kielégíteni a jelen generációk (materiális) igényeit, hogy ezzel ne veszélyeztessük a következő generációk életlehetőségeit. A gondolat egyre népszerűbb lett, egymás után alakultak a szervezetek, melyek gondoskodtak a kifejtéséről és alkalmazásáról. 1992-ben Rio de Janeiróban tárgyaltak a világ vezető politikusai a környezet megóvásának és a gazdaság fejlődésének az összehangolásáról.