Sportökológia. Szerkesztette: Dr. Ráthonyi-Odor Kinga. Szerző: Dr. Ráthonyi-Odor Kinga. Lektorálta: Kozmann György

Átírás

1

2 Sportökológia Szerkesztette: Dr. Ráthonyi-Odor Kinga Szerző: Dr. Ráthonyi-Odor Kinga Lektorálta: Kozmann György Felelős Kiadó: Campus Kiadó, Debrecen Kézirat lezárva: november 20. ISBN A tananyag elkészítését a ''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet- Magyarországon TÁMOP E-15/1/Konv számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

3

4 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ A KÖRNYEZETVÉDELEM FELÉRTÉKELŐDÉSE, KÖRNYEZETI POLITIKA INTÉZMÉNYESÜLÉSE A nemzetközi környezetvédelmi mozgalom főbb állomásai Hazai környezetvédelmi intézkedések Környezettudat, környezettudatos magatartás fogalmi lehatárolása Környezettudat definiálása Környezettudatos magatartás dimenziói, fogalmi lehatárolása Környezettudatos magatartás megvalósításának lehetséges eszközei A SPORT ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI A sport környezetvédelmi kihívásai Fenntartható fejlődés és az Olimpiai Mozgalom SPORT A KÖRNYEZETVÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN Ötkarikás környezettudatosság Athén Peking London Környezettudatos labdarúgó klubok Manchester United Arsenal FC Forest Green Rovers FC

5 Dratford FC Ferencvárosi Torna Club Debreceni VSC Az NBA fenntarthatósági törekvései A Baseball Liga zöld intézkedései A US Open környezettudatos megoldásai Tájfutó Világbajnokság környezeti kérdései Sportszergyártó vállalatok környezetbarát technológiái Nike Adidas Puma FELHASZNÁLT IRODALOM: ÁBRAJEGYZÉK

6 ELŐSZÓ A tananyag elsősorban a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán tanuló sportszervező alapszakos Hallgatóknak íródott. A jegyzet célja, hogy megalapozza a Hallgatók környezettudatos gondolkodásmódját, és érdeklődési körüket szélesítve, bemutassa a fenntartható fejlődés környezeti elemeinek megjelenését a sportban. A tanulmány első fejezetének célja, hogy bemutassa, hogyan fejlődött a környezeti gondolkodás az európai integráció előrehaladásával; hogyan lett a környezeti politika az Európai Közösség önálló politikája; és, hogy milyen környezetvédelmi törekvések figyelhetők meg Magyarországon. A fejezet kitér olyan sokat használt fogalmak tisztázására, tartalmi elemeiknek lehatárolására is, mint pl.: a fenntartható fejlődés, környezettudat, környezettudatos magatartás. Sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan értelmezhető a sport szerepe a környezetvédelem területén, és a környezetvédelem szerepe a sportban. A második fejezet gyakorlati példák bemutatásával e két terület lehetséges kapcsolódási pontjait ismerteti, és kitér a fenntartható fejlődés megjelenésére a nemzetközi olimpiai mozgalomban. A tananyag harmadik fejezete, elsősorban külföldi esettanulmányokra támaszkodva bemutatja, hogy hogyan integrálódhatnak a környezetvédelmi erőfeszítések, zöld intézkedések egy-egy sportrendezvény szervezésébe, stadion/aréna üzemeltetésébe, klubok működtetésébe, vagy éppen vezető piaci pozícióban lévő multinacionális sportszergyártó vállalatok termelő tevékenységébe. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Madarász Tamás olimpikon cselgáncsozó Kollégámnak, amiért a Londoni Olimpiai Játékokon készített fotóit felhasználhattam a tananyag elkészítése során. Továbbá köszönöm Páll Lászlónak, az MSE Kft. ügyvezető igazgatójának, hogy a Nagyerdei Stadion környezetvédelmi intézkedéseit bemutatta. 6

7 1. A KÖRNYEZETVÉDELEM FELÉRTÉKELŐDÉSE, KÖRNYEZETI POLITIKA INTÉZMÉNYESÜLÉSE 1.1. A nemzetközi környezetvédelmi mozgalom főbb állomásai Az EU környezeti szabályozásának történetét három nagy korszakra osztjuk attól függően, hogy az milyen szinten jelenik meg a közösségi politikák területén. Az első korszaknak amikor a környezeti politika még nem jelent meg a közös politika részeként az Európai Gazdasági Közösség megalapításától (1957) az I. Környezetvédelmi Akcióprogram bevezetéséig (1972) tartó időszakot tekintjük. Ahhoz, hogy a globális környezeti kérdéseket az országok vezetői, szakemberei globális szinten tárgyalhassák, egy globális intézményi háttér kialakítására volt szükség. Ennek érdekében 1945-ben, 51 ország részvételével megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), majd a gazdasági-kereskedelmi párbeszéd alapjait az 1947-ben megkötött, akkor 23 ország által aláírt Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade GATT) adta. Európában mely földrész talán a legsúlyosabb emberi és gazdasági veszteségeket szenvedte el a II. világháború idején 1951-ben megalakult az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK), integrálva az együttműködésbe a két nagy európai vesztes államot, Németországot (az NSZKt) és Olaszországot. Az ESZAK-ot megalapító 6 állam együttműködésének kiterjesztése volt az Európai Gazdasági Közösség (EGK), és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) megalapításáról kötött 1957-es Római Szerződés (melyben ekkor még egyáltalán nem szerepeltek környezetvédelmi rendelkezések). Az EGK-ból kimaradt nyugat- és észak-európai országok az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (European Free Trade Association EFTA) 1960-as létrehozásával szintén egy gazdasági-kereskedelmi párbeszédet indítottak el egymás között. Az 1960-as évektől kezdődően, világszerte, mind nagyobb figyelemmel fordultak az egyes társadalmakat érintő fejlesztési és környezeti problémák közötti összefüggések feltárása felé. Különböző elméleti irányzatokat és elemzéseket kimunkáló, ajánlásokat készítő tudósokat, és 7

8 politikusokat tömörítő csoportok jelentek meg, melyek közül kiemelkedő jelentőségű volt a Római Klub. A Római Klub olyan neves tudósok egyesülete, akiknek érdeklődése a globális problémákra irányult. A hetvenes évek elején jelent meg a Klub első jelentése, mely A növekedés határai (Limits to Growth) címet viselte. A jelentést a Klub rendelte meg neves tudósoktól, akik a Massachusetts Institute of Technology által kidolgozott modellt alkalmazták a Föld kapacitásainak vizsgálatára. Öt tényező változását vették figyelembe 1900 és 1970 között, a jövőre vonatkozó jóslataikat pedig az adott tényezőknek, az adott időszakban mért tendenciáinak egyszerű extrapolálása révén fogalmazták meg. Az öt vizsgált tendencia a következő volt: 1. gyorsuló iparosodás, 2. gyors népességnövekedés, 3. széles körű rosszul tápláltság, 4. nem megújuló erőforrások kimerítése, 5. torzuló környezet. A számítások alapján a jelentés az alábbi következtetéseket vonta le: Az akkor mért trendek változatlansága esetén a Föld legkésőbb 2100-ig biztosan elpusztul. A legvalószínűbb következmény a népesség és az ipari kapacitások hirtelen, és kontrollálhatatlan hanyatlása. Lehetőség van a növekedési tendenciák megváltoztatására, és egy olyan ökológiaigazdasági stabilitás megteremtésére, amely a jövőben is fenntartható. Sajnos a jelentés legnagyobb érdeme a figyelemfelkeltés volt, a tényleges intézkedéseket jelentős késéssel hajtották/hajtják végre. A Római Klub mind a mai napig aktív, jelenleg öt kontinens több mint 50 országából 100 tagot számlál. A szervezet önkéntes tagságon alapul, és továbbra is célja, hogy az első 8

9 találkozó szellemében foglalkozzon a globális problémákkal, valamint, hogy igyekezzen ezekre a politikai döntéshozók figyelmét is felhívni. A 60-as évek végére az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) is felismerte, hogy a környezet védelme túllépte a nemzeti határokat, és globális kihívásként jelenik meg, melyre globális választ kell adni. Elhatározták, hogy 1972-ben megrendezik az első környezetvédelmi világkonferenciát Stockholmban. A konferencia hivatalos elnevezése: ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről. Az együttműködés irányítására, a nemzetközi erőfeszítések összehangolására, létrehozták az ENSZ Környezeti Programját (UNEP). A Stockholmi Nyilatkozat keretében első ízben fogadták el hivatalosan nemzetközi szinten, az emberhez méltó környezethez való jogot. A konferencián széles körű vita folyt az emberi cselekvések okozta környezeti ártalmakról, károkról. Az ipar fejlődése, a növekvő energiafelhasználás, a mezőgazdaság anyag- és energiaigényes fejlődési modellje, a lakosság városokba áramlása, a hulladékok felhalmozódása, a közlekedési eszközök számának ugrásszerű növekedése, mind ráirányította a figyelmet a környezeti elemek, és a természeti erőforrások védelmének, megőrzésének szükségességére. A gazdasági és szociális problémák már itt is szóba kerültek, de még közel sem olyan mértékben, közel sem olyan hangsúllyal, mint a későbbi nemzetközi összejöveteleken. Az a kifejezés, hogy fenntartható fejlődés, ami tíz évvel később a leggyakrabban használt fogalommá vált, még nem hangzott el Stockholmban. A stockholmi konferencián nemzetközi szinten végül általános elfogadást nyert a gazdasági fejlődés, és a környezetvédelem közötti kölcsönhatás gondolata is. Az iparilag fejlett, és fejlődő országok felismerték annak szükségességét, hogy megértsék egymás eltérő feltételrendszerének és szemléletmódjának lényegét. A fejlődő országok számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlett országok környezetvédelmi problémái igen hasonlóak az övékéhez. A természeti erőforrások csökkenése, az ember és természet viszonyában az összhang megbomlása, csak globális szinten értelmezhető. 9

10 A konferencia legfőbb eredménye az alábbiakban foglalható össze: Kísérletet tett a fejlett és fejlődő országok között a környezet védelme, és a gazdaság fejlesztése kérdéseiben vallott szemléleti különbségek áthidalására. Általánosan elfogadtatta az ökológiailag "egészséges" fejlődés érdekében szükséges környezetvédelmi szemlélet és gazdálkodás gondolatát. 26 alapelv és azok megvalósításához szükséges cselekvési terv, ajánlások került elfogadásra az emberi jogokkal, a Föld kapacitásaival, a meg nem újuló erőforrásokkal, a fejlődő országok népességével, és a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatban. Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) akkori 6 tagállama, valamint az január 1-én csatlakozó Egyesült Királyság, Írország és Dánia, kivétel nélkül képviseltette magát az ENSZ világkonferenciáján. Az EGK-ban teljes volt az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy az ENSZkonferencián felvetett kérdéseket az európai integráció keretei között is vizsgálni kell. Ennek érdekében 1972 októberében megtartották az EGK első, az állam- és kormányfők részvételével zajló környezetvédelmi csúcsértekezletét Párizsban, melyen megvitatták a stockholmi konferencia témáit. A találkozón két alapvető döntést hoztak: egyrészt, hogy szükség van közös környezeti politikára, másrészt, hogy ennek érdekében mihamarabb közösségi szintű Akcióprogramokat indítanak. Az Európai Közösség egységes környezeti politikájának második szakasza az I. Környezeti Akcióprogram ( ) bevezetésétől a IV. Akcióprogramig datálódik. A párizsi értekezletet követően a legfontosabb intézményi előrelépés az Európai Parlamentben történt 1973-ban, a Környezetvédelmi Bizottság felállításával. Az Európai Bizottságon belül 1981-ig kellett várni a Környezetvédelem Főigazgatóság létrehozására. A Környezeti Akcióprogramok az Európai Unió környezeti politikájának vázát, kereteit jelentik. Az I. Környezeti Akcióprogram rögzítette a célokat és alapelveket, a közösségi tevékenység általános területeit, és az azokon kifejtendő konkrét intézkedések részleteit. A célok közt 10

11 általánosságban az állampolgárok életkörülményeinek, környezetének, életminőségének javítása, a gazdasági növekedés, és a környezet megőrzésének szükségessége szerepel. A konkrét célok pedig a következők: a szennyezés és a környezeti ártalmak megelőzése, csökkentése, kielégítő ökológiai egyensúly fenntartása, a bioszféra védelmének biztosítása, a természeti erőforrások ésszerű használatának biztosítása, a fejlődés minőségi követelményeinek megfelelő irányítása, a környezeti problémák közös megoldásának keresése a Közösségen kívüli államokkal. Az Európai Közösség környezetpolitikai alapelveit az I. Akcióprogramban határozták meg, majd később a többi akcióprogramban folyamatosan kibővítették, végül a legfontosabbak 1987-ben kerültek be a Római Szerződésbe. Ezek az alapelvek egészen napjainkig meghatározzák a közös környezetpolitika céljait, prioritását. A következőkben röviden ismertetésre kerülnek ezeket az elvek: 1. A megelőző védelem elve Ez az egyik legfontosabb elve a környezetvédelemnek, mely a környezeti károk tudatos megelőzését jelenti. Mielőtt megtörténne a környezeti károkozás, azelőtt kell cselekednünk, hiszen az okozott ártalmak kezelése helyett inkább a kiváltó tényezőket kell megszüntetni. A termelést és a fogyasztást is úgy kell megtervezni, hogy az környezetkímélő legyen. A megelőzés fontos eszközei a környezeti hatásvizsgálat elvégzése, ill. a környezeti hatástanulmány elkészítése. 2. A környezetvédelmi szempontok integrálásának elve Ennek az alapelvnek az a legfőbb célja, hogy a környezetvédelmi szempontokat is hasonló súllyal vegyék figyelembe az egyes gazdaság-, ill. társadalompolitikai döntéseknél, mint a többi tényezőt. A tervezési és döntéshozatali folyamatok során, 11

12 már a legkorábbi szakaszban számításba kell venni az esetleges környezetkárosító hatásokat. 3. A szennyező fizet elve Az 1974-es a szennyező fizet OECD ajánlásból kialakított alapelv azt jelentette eleinte, hogy a szennyező köteles volt megfizetni a károkozásával kapcsolatos ellenőrzési és adminisztratív költségeket ben a Közösség beiktatta az alapelvet az alkotmányába, így ezután azt a legszigorúbb formában kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy a környezeti károk megakadályozásának és megszüntetésének összes költségét a szennyező köteles vállalni. 4. Az állami felelősség- és kötelezettségvállalás elve Az alapelv szerint minden tagállamnak a környezetvédelmi kérdésekben felelősséget kell vállalnia. Továbbá kiegészülve a nemzetközi együttműködés elvével azt emeli ki, hogy egy állam tevékenysége ne károsítsa más állam környezetét. Gondoljunk például a tiszai ciánszennyezésre, amikor január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba, és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le. Magyarország 30 milliárd Ft-os kárigényt jelentett be, de időközben a cég jogutódjának csődeljárása lezárult, így alperes hiányában az ügy lezárult. Mióta azonban Románia is csatlakozott az EU-hoz, egy hasonló károkozásnál már felelősségre vonható lenne, és köteles lenne megtéríteni a károkat. 5. A nemzetközi együttműködés elve Az előbb elmondottak mellett ez az elv hangsúlyozza, hogy a tagállamok környezeti politikáit, nemzeti környezetvédelmi programjait a Közösségen belül harmonizálni kell, hogy azok egy összehangolt, hosszú távú koncepció részét képezzék. 12

13 6. Az egyéni és kollektív társadalmi részvétel elve és az együttműködés elve Az Európai Közösség összes állampolgárának ügye a környezetvédelem, hiszen a káros környezeti hatások mindenkit érintenek (egészségügyi problémákat, ökológiai vagy anyagi gondokat okozva). A sikeres környezeti politika előfeltétele, hogy a társadalom minden tagja, ill. a közösségi szervezetek részt vegyenek a környezet fejlesztésében és védelmében. 7. A távlati gondolkodás elve A környezeti problémák nagy része hosszú távú (sokszor évtizedekre, évszázadokra előre nyúló) szemléletmódot, tervezést igényel. Az alapelv a természeti erőforrások ésszerű, az ökológiai egyensúlyt legkevésbé károsító felhasználását hangsúlyozza. 8. A szubszidiaritás elve Ez az alapelv általánosságban azt jelenti, hogy egy adott kérdést azon a szinten kell megoldani, ahol az információk legjobban rendelkezésre állnak és a megoldás eszközei, feltételei is megteremthetők, ill. ott, ahol a probléma megoldása az érdekünkben áll. Környezetpolitikai szempontból pedig azt értjük rajta, hogy a környezeti döntések meghozatala előtt szükséges a cselekvés optimális szintjének (ami lehet akár helyi, regionális, nemzeti, közösségi vagy nemzetközi) kijelölése, aszerint hogy mely szinten oldható meg leghatékonyabban a probléma. 9. A fenntartható fejlődés elve A fenntartható fejlődés elvén a fejlődés olyan formáját értjük, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit a saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. Ennek alapján a vállalatoknak úgy kell megtervezniük és megvalósítaniuk a gazdasági tevékenységüket, hogy az a környezettel harmóniában legyen, azaz a fejlesztési politikájukban figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy úgy kell megválasztani a természetes erőforrások felhasználási módját, hogy az környezetkímélő legyen. 13

14 10. A környezetvédelem tervszerű alakításának elve Az alapelv szerint közösségi, és nemzeti szinten is középtávú (5-10 éves) környezetvédelmi terveket kell készíteni, melyekben a tagállamok kialakítják a környezetpolitikai koncepciójukat, nemzeti környezetvédelmi programjukat, ill. az egyes problémákra cselekvési programokat, terveket alkotnak. 11. A maximális védelem és elővigyázatosság elve Az elvek lényege, hogy a társadalomnak egy környezeti probléma esetén a lehető legkedvezőtlenebb esetre kell felkészülnie, a döntéshozóknak a legrosszabb előrejelzéshez igazodva kell meghatározniuk a környezetvédelem szükséges szintjét. A magas szintű környezetvédelem egyik legfontosabb eszköze a legjobb elérhető technológia alkalmazása (BAT- Best Available Techniques), ám ehhez szükséges a technikai fejlődés, a tudományos eredmények, valamint a környezet állapotának folyamatos figyelemmel kísérése is. Az I. Akcióprogram a célok és alapelvek meghatározását követően a végrehajtandó tevékenységekről általános áttekintést nyújt, majd a tevékenységek részletes kifejtésével, az egyes ágazati környezeti területeken végrehajtandó feladatokat határozza meg konkrét határidőkkel megjelölve. A kijelölt feladatok közül kiemelést érdemel a tagállamok jogszabályainak összehasonlítása és harmonizálása, valamint a környezetvédelmi érdekek más politikai ágazatokba (pl.: agrár-, szociális-, regionális-, ipar-, energiapolitika stb.) történő integrálása. A program nyomán hamarosan megszülettek az első közösségi irányelvek a víz, és levegő minőségének védelméről, a hulladékok kezeléséről, a zajkibocsátásról, valamint a közösségi kutatási programokról. A II. Környezeti Akcióprogram miközben új feladatokat jelöl ki az közötti ötéves periódusra, gyakorlatilag ugyanazon területeket fogja át, mint elődje, külön hangsúlyozva a víz-, levegő-, és zajvédelem, ill. az erőforrások ésszerű hasznosításának fontosságát. Kiemelt hangsúlyt fektet továbbá a megelőzést szolgáló eszközökre és mechanizmusokra, foglalkozik a környezeti hatásvizsgálattal, valamint a gazdasági eszközök környezetvédelmi szolgálatba 14

15 állításának lehetőségeivel. Mindezek hozzájárultak egy átfogó környezeti politika fokozatos kialakításához, amely szorosabban kötődik a gazdasági tervezéshez. A III. Környezeti Akcióprogramot 1983-ban fogadták el az közötti ötéves periódusra. Ez a program lényegesen rövidebb, mint az előző kettő, és tartalma is sokkal inkább általános hangvételű. A program egyre nagyobb figyelmet szentel a környezetvédelemi problémák megelőzésének, és a Közösség alapvető céljának tekinti a környezetvédelmet is. Az Akcióprogramban elsőként jelenik meg erőteljesen az a kérdés, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre a környezeti jogszabályokat, ill. ennek ellenőrzését. További újdonsága: a környezetvédelmi szempontok egyes gazdasági tevékenységek tervezésébe, fejlesztésébe való integrálásának a követelménye. Az ENSZ Közgyűlés 1983-ban határozatot hozott a Környezet és Fejlesztés Világbizottság megszervezéséről, melynek azt a feladatot adta, hogy vizsgálja meg a környezet és fejlesztés legátfogóbb, legalapvetőbb összefüggéseit, problémáit, és adjon javaslatokat a követendő nemzetközi együttműködés fő irányaira és szervezeti kereteire. A Bizottság vezetésére Norvégia miniszterelnök asszonyát, Gro Harlem Brundtland-ot kérték fel. A Bizottság 1984 és 1987 között működött, munkájának eredményét a Közös jövőnk c. jelentés tartalmazza. A Jelentés ami elsőként fogalmazta meg a fenntartható fejlődés fogalmát főbb megállapítása egy olyan fejlődési modell, mely a mennyiségi növekedést és a minőségi fejlődést egyaránt tartalmazza, és kimondja, hogy a gazdaság csak a környezet megőrzésével növekedhet. Annak ellenére, hogy a fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés kifejezés a 80-as évek elején jelent meg elsőként Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozó művében, a Brundtland Bizottság érdeme volt, hogy a fenntartható fejlődés koncepcióját a további, hosszú távú környezetpolitikai, gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedések központi hajtóerejévé tette. A fenntartható fejlődés meghatározására számos definíció született. A sokfajta megközelítés kulcsproblémája végső soron a növekedés, és a fejlődés fogalmának elkülönülésében gyökerezik. A két fogalom között a leglényegesebb különbség abban foglalható össze, hogy a 15

16 növekedés lényegében egy mennyiségi változást jelent, mindenekelőtt a közgazdasági élet által preferált mutatókban (GDP, GNI) mérve, míg a fejlődés minőségi kategóriaként értelmezhető. Ennek megfelelően a fejlődés fogalmának központjában olyan minőségi jellemzők állnak, mint a természeti környezet állagának megőrzése, a pazarló és presztizsfogyasztás csökkentése, szociális életminőség javítása stb. A fenti elkülönítésből következik, hogy a fenntartható növekedés megvalósulhat a természeti erőforrások pusztulásával, ebben az esetben azonban nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről. A jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket". A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken, és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, ill. a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható fejlődés, mint általános stratégiai cél, bekerült a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiba, és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba is. Az ENSZ Közgyűlése elfogadta a jelentést, és egyúttal állásfoglalás született arról, hogy 1992-ben újabb világtalálkozót kell szervezni. Célul tűzték ki, hogy a konferencia segítse elő olyan stratégiák és cselekvési programok kidolgozását, melyek segítségével a világ minden részén megállítható és megfordítható a környezetpusztulás, és megvalósítható a fenntartható fejlődés. Az Egységes Európai Okmány (SEA Single European Act) 1987 júliusában lépett hatályba, ekkor kezdődött az EU környezeti szabályozásának harmadik szakasza. A tagországok e dokumentumban kötelezték el magukat a teljes belső piac kiépítésére 1992-ig. Az Egységes Európai Okmány az első jelentős egyezmény, mely jogilag hivatkozik a környezetvédelemre. Az SEA alapvető jelentősége abban állt, hogy egyrészt a környezetpolitikát egyenrangúvá tette a többi közösségi politikával, másrészt rögzítették a IV. Környezeti Akcióprogramra vonatkozó elképzeléseket. 16

17 A IV. Környezeti Akcióprogram, tekintettel az SEA rendelkezéseire, az Európai Közösség környezeti politikájának új szakaszát indította el. Az SEA a Római Szerződés módosításával ugyanis alkotmányos rangra emelte a Közösség környezeti politikáját. A program hangsúlyozza a környezeti politika központi szerepét a Közösség politikai rendszerében, és kijelenti, hogy a környezetvédelmet, mint alapvető faktort, szükséges figyelembe venni a gazdasági döntések meghozatalában. Továbbá kiemeli a környezeti politika jelentőségét a belső piac megvalósításában, a regionális politika fejlesztésében, valamint abban, hogy a Közösség ipara megőrizze versenyképességét a világpiacon. A környezeti jogharmonizáció, valamint a közösségi környezeti eszközök nemzeti jogba való integrálása is különös figyelmet kap, végül a program tárgyalja a környezeti politika gazdasági és foglalkoztatási vonatkozásait, a gazdasági eszközök környezetvédelmi célú alkalmazását, kiemeli a költséghaszon elemzést, a szennyező fizet alapelvet, és az állami támogatások kérdését. Az V. Környezeti Akcióprogramot az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciájára (1992 Rio de Janeiró) való felkészüléssel párhuzamosan készítették, és 1993 februárjában fogadták el. A program alapjául az 1988-ban kidolgozott Holland Nemzeti Környezetpolitikai Terv (National Environmental Policy Plan) szolgált, ami nagyon jól tükröződik a dokumentumban. Az V. Akcióprogram a Fenntarthatóság Felé címet viseli, melyet a jövő gazdasági fejlődését és környezeti politikáját vezérlő, az ún. fenntartható fejlődés alapelv nyomán kapott. E program egyben a riói Agenda 21 végrehajtásának is a része. Az Akcióprogram az európai integráció igen jelentős szakaszához kötődik, az Európai Unió létrehozásához, ezért erőteljesen meghatározza a Maastrichti Szerződés. Így a programban új környezetpolitikai irányok, új szemléletmód, és új eszközök jelennek meg az új kihívásoknak (gazdasági és pénzügyi unió megalakulása, új közösségi politikák, bővülési folyamat, rohamos gazdasági és társadalmi növekedés) megfelelően. A terjedelmes V. Akcióprogram három fő részből áll: 1. az Európai Közösségnek a környezetre, és a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikáját és stratégiáját részletezi; 2. a Közösségeknek a szélesebb nemzetközi színtéren betöltött szerepét jelöli ki; 17

18 3. a program prioritásaival, a környezeti költségek megállapításával, valamint a program előrelátható felülvizsgálatával foglalkozik. A riói konferencián a fenntartható fejlődésre vonatkozó fontosabb dokumentumokat fogadták el, mint a "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) dokumentumot, mely a XXI. szd. környezeti és fejlődéspolitikai programjának is tekinthető. Megnyitották aláírásra a Biológiai Sokféleségről Szóló Egyezményt, és az Éghajlatváltozási Keretegyezményt, melyeket "riói egyezmények"-nek is neveznek. A világkonferenciát követően 1993-ban alakult meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága, az ENSZ program végrehajtásának koordinálására. A riói konferencia eredményeként erősítették meg a Globális Környezeti Alapot (GEF), melynek feladata lett többek között a két riói egyezmény pénzügyi támogatási rendszerének működtetése. Öt évvel a Riói Konferencia után, 1997 júniusában, az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartott New Yorkban. Az ülésszak feladata az volt, hogy áttekintse az elmúlt 5 év eredményeit és hiányosságait, és egyúttal előrevetítsék egy esetleges újabb világkonferencia körvonalait. Az ENSZ Közgyűlése 2001 januárjában hozott határozatot arról, hogy 2002 szeptemberében Johannesburgban megtartja a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozóját. A Konferencia 2002 augusztusában került megrendezésre. A konferencián elfogadott Nyilatkozat kimondja, hogy a fenntartható fejlődés szükséges előfeltétele a szegénység leküzdése, a termelési és fogyasztási szokások megváltoztatása, a természeti erőforrások védelme és kezelése a gazdasági és szociális fejlődés érdekében. A fenntartható fejlődés, mint elérendő társadalmi célkitűzés egyértelműen felértékelődött Johannesburgban. A találkozó Végrehajtási Tervében szerepel, hogy nemzeti szinten ki kel dolgozni a fenntartható fejlődés stratégiáját, és létre kell hozni az ehhez szükséges intézményi rendszert. 18

19 A három konferencia (Stockholm 1972, Rió de Janeiro 1992, Johannesburg 2002) a megnevezésük kulcsszavaival jellemezhető: Emberi Környezet, Környezet és fejlődés, Fenntartható Fejlődés. Vagyis az elmúl év eredményeként nyilvánvalóvá vált a környezetvédelem és a gazdasági, szociális szféra összefonódása. A Stockholmi Konferencián a természetikörnyezeti pillér alakult ki, Riói Konferencián a gazdasági pillér került előtérbe, a Johannesburgi Konferencián pedig a társadalmi-szociális pillér kapott hangsúlyt. A VI. Környezeti Akcióprogramot az Európai Parlament és a Tanács július 22-én fogadta el, mely a következő 10 éves periódusra ( ) határozta meg az Európai Unió környezeti politikájának céljait, stratégiáját és eszközeit. A mi jövőnk, a mi választásunk (Our Future, our Choice) címet viselő akcióprogram számunkra azért is fontos, mert ez az első, amelyhez Magyarország 2004-ben, az Unióhoz való csatlakozással egyidejűleg csatlakozott. A VI. Akcióprogramban az EU elsődleges célja az egyensúly megtalálása a környezet védelme, a gazdasági fejlődés, és a társadalmi jólét között. Az Akcióprogram négy területet jelöl meg, melyek sürgős beavatkozást igényelnek: 1. klímaváltozás: Az EU a széndioxid-csökkentést az emissziókereskedelem rendszere révén tervezi megvalósítani. A rendszer elindításáról 2005-ben döntöttek, az emissziókereskedés 2006-ban meg is kezdődött. A rendszer lényege abban áll, hogy az EU intézményei tagállami vállalásokat írnak elő, melyeket a tagállamok az országuk területén működő széndioxid kibocsátó vállalatokra bontanak le. Az így felálló rendszer minden kibocsátóra határértéket határoz meg. Ha egy vállalat a saját kibocsátási határértékét túllépi, olyan vállalatoktól vásárolhat kibocsátási kvótát, melyek saját határértékük alatt vannak. 2. természet és biodiverzitás védelme: természetes élőhelyek, növény- és állatfajok, érintetlen területek védelme, meglévő állapotának fenntartása. 19

20 3. egészség és életminőség: egészségvédelem oktatásba való bekerülése, gyermekek és fiatalkorúak egészségvédelme, környezetterhelés okozta stressz megszüntetése. 4. természeti erőforrások felhasználása és hulladékkezelés: nemzeti tervek készítése az erdőállomány fenntarthatósága érdekében, vízvédelmi politika Keretdirektívájának kidolgozása és elfogadása, végső elhelyezésre kerülő hulladék mennyiségének 20%-kal való csökkentése. Az Akcióprogram a fenti fő témákon kívül további hét olyan területet nevesít, melyekre vonatkozóan az Akcióprogram idején intézkedéseket kell foganatosítani: 1. légszennyezés, 2. hulladékkezelés, 3. erőforrás-gazdálkodás, 4. talajvédelem, 5. környezeti szempontok integrálása a városi tervezésbe, 6. növényvédő szerek fenntartható használata, 7. tengeri környezet fenntartása. Az 1997-es Amszterdami Európai Csúcs mely többek között az Európai Közösségek Szerződéseit módosította nagy előrelépés volt a tekintetben, hogy a fenntartható fejlődés, mint célkitűzés bekerült az Európai Unió Alapszerződésébe, és így annak megvalósítása az Unió fontos programjává vált. Hosszú folyamat eredményeként, széleskörű társadalmi párbeszédben, az 1999-es Helsinki Csúcs döntése alapján készítette el az Európai Bizottság az Unió Fenntartható Fejlődés Stratégiájának tervezetét, melyet 2001 júniusában a Göteborgban tartott csúcson fogadtak el. E Stratégia révén a 2000-ben elfogadott Lisszaboni Stratégia kiegészült a környezeti dimenzióval. A Stratégia, mely a gazdasági növekedéssel és a társadalmi kohézióval foglalkozik megfogalmazta, hogy az Uniónak a világ legversenyképesebb, és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia 2010-re, mely képes a fenntartható gazdasági növekedésre. 20

21 A Fenntartható Fejlődési Stratégia környezetvédelmi pillére az EU VI. Környezetvédelmi Akcióprogramja. Göteborgban azt is kijelentették, hogy az ökológiai dimenzió az EU egyik sarokköve. Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiája felépítését tekintve e három dimenziót egyszerre célozza meg, és három részből áll: Az első részben megfogalmazza, hogy mi az, ami fenntartható, átfogó javaslatokat és ajánlásokat ad annak érdekében, hogy az egyes politikák összehangoltan, a fenntartható fejlődés irányába hassanak. A második részben uniós szintű elsődleges célkitűzéseket fektet le, melyek a fenntartható fejlődés szempontjából a hat legnagyobb kihívást célozzák meg: 1. globális éghajlatváltozás; 2. a közegészséget veszélyeztető betegségek, vegyi anyagok illetve a élelmiszer-biztonság problémája; 3. szegénység; 4. népesség elöregedése; 5. a természeti erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás (biológiai sokféleség csökkenése, talajpusztulás, hulladék mennyiségnövekedés); 6. forgalomnövekedés és hatásai, illetve regionális egyenlőtlenségek. A célkitűzésekre a fejezet egyúttal konkrét intézkedéseket is ad, cselekvési prioritásokkal. A harmadik rész tartalmazza a stratégia megvalósításához, és az előrehaladás értékeléséhez szükséges lépéseket, konkrét menetrenddel együtt. Az EU FFS-nak elkészítése után fontos lépésként megemlíthető, hogy az Európai Tanács felkérte a tagállamokat a politikák koordinálásának javítása érdekében, hogy készítsék el saját, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiájukat (NFFS) végén az Európai Tanács és az Európai Parlament aláírta, és 2014 januárjában hatályba lépett az EU VII. Környezetvédelmi Cselekvési Programja, mely a Jólét bolygónk felélése 21

22 nélkül címet viseli, és kilenc kiemelt célkitűzés köré épül. A Program 2020-ig határozza meg az Unió környezet- és éghajlat politikájának főbb célkitűzéseit. Az első három célkitűzésben a tematikus prioritásokat határozták meg: az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése; az erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes uniós gazdaság kialakítása; az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól. A további négy célkitűzés a prioritások elérését segítő, támogató keretrendszert vázolja fel: a környezeti uniós szabályozás előnyeinek legteljesebb kihasználása a végrehajtás javításával; az uniós környezetpolitika ismeret- és tudományos alapjának bővítése; a környezet- és éghajlat-politikával összefüggő beruházások feltételeinek biztosítása és a környezeti externáliák kezelése; a környezetvédelem integrálása a szakpolitikákba. Az utolsó két célkitűzés a helyi, regionális, és globális kihívásokkal való szembenézést biztosítja: az uniós városok fenntarthatóságának javítása; a nemzetközi környezettel és éghajlattal kapcsolatos kihívások hatékonyabb uniós kezelése. Az egyes területeknél a helyzet leírásán túl megfogalmazták a feladatokat és a hozzájuk kapcsolódó eszközöket is. A 2020-ig szóló környezetvédelmi szakpolitika minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet egy környezetbarátabb, ún. körkörös gazdaság kialakításával járó előnyökre. Egy ilyen gazdaság ugyanis a legegyszerűbb és legrövidebb út ahhoz, hogy a fenntartható gazdasági növekedés megvalósításával egy időben számos, régóta fennálló problémára például az 22

23 egészségügyi kockázatok kérdésére, a környezetkárosodásra, vagy éppen a munkanélküliségre megoldást találjunk. A környezettudatos terméktervezés, hulladékmegelőzés, újrahasználat, és hasonló intézkedések, közel 600 milliárd euró összegű megtakarítást jelenthetnek az EUban működő vállalkozások számára évente, miközben jelentősen csökkenthetik pl.: az üvegházhatású gázok teljes éves kibocsátását az EU ban. Ma már széles körben elfogadott tény, hogy a környezet állapotának javításához a környezetvédelmi szakpolitika önmagában kevés, és hogy a környezetvédelmi célkitűzéseket más szakpolitikai területekbe is be kell építeni Hazai környezetvédelmi intézkedések Annak ellenére, hogy a környezetvédelmi szemlélet az 1900-as évekig nem volt elterjedt sem a világon, sem hazánkban, már a korábbi évszázadokban is megjelent néhány környezetvédelmi intézkedés, melyeket ma a környezetvédelmi szabályozás előfutárainak tekinthetünk. A 15. században Zsigmond király korában jelent meg az első törvény, később Ferdinánd, ill. Mária Terézia, majd Tessedik Sámuel közbenjárásával születtek fontosabb rendelkezések. Ezek a környezetvédelmi intézkedések elsősorban a folyók szabályozását, a mocsarak lecsapolását, az erdők és puszták mezőgazdasági termelésre alkalmas szántóterületté, vagy legelővé alakítását jelentették. A századi nagymértékű természetátalakító programok azonban súlyosan érintették hazánk eredeti állat- és növényvilágát, ezért a természeti környezet védelme érdekében számos természetvédelmi mozgalom alakult. A 19. század elején az erőteljes iparosodás hatására új problémák merültek fel, a környezetszennyezés egyre nagyobb méreteket öltött Magyarországon ben született meg az első átfogó, és korszerű természetvédelmi törvény, mely a természetvédelem feladatává tette a hasznos vagy kipusztulással fenyegetett állatfajok védelmét. Ekkor számos természetvédelmi terület is létesült Magyarországon, mint például a debreceni Nagyerdő, a nyírségi Bátorliget, vagy a Bükk-hegység egyes részei. A 60-as években számos törvény született, azonban ezek csak részterülteket szabályoztak. 23

24 A 70-es években ráébredtek a környezetvédelem valódi jelentőségére, és egységesítésre törekedtek. Kialakították a jogi és intézményi kereteket, így 1972-ben a tiszta környezethez való jog az állampolgári jogok közé került a Magyar Alkotmányba ban megszületett a környezetvédelmi törvény, mely nagy előrelépést jelentett, és 1977-ben létrehozták az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt a környezetvédelmi feladatok ellátására. A 80-as években a legtöbb lényeges környezeti elem védelmére törvény született, 1988-ban létrehozták a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot. Az 1989-től kezdődő politikai-gazdasági átalakulás hatására sorra születtek meg a régieket felváltó új törvények, melyekkel szemben már követelményként merült fel az EU joganyagával való harmonizáció. Az Országgyűlés megalkotta az évi LIII. tv-t a környezet védelmének általános szabályairól, mely törvény célja az ember, és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. Magyarország EU-hoz történő csatlakozásának előkészítése során külön hangsúlyt kapott a környezet állapotának, ill. védelmének kérdése. Az EU kiemelt gondként kezelte a vízvédelem, a levegőszennyezés és a hulladékgazdálkodás terén jelentkező hiányosságokat. Az európai uniós csatlakozással hazánk nehéz helyzetbe került, mivel egy akkor 5000 dollár/fő GDP-jű országnak kellett a több mint dollár/fő GDP-jű országok követelményszintjeinek megfelelni. Ezért az elmúlt évtizedben Magyarország már komoly erőfeszítéseket tett a nyugat-európai környezetvédelmi követelményrendszer és gyakorlat átvételére. Ennek keretében került sor a környezethasználati díjak bevezetésére, az új környezetvédelmi törvény megalkotására, 2000-ben az új hulladékgazdálkodási törvénynek az elfogadására, 2001-ben pedig előírták a termelő üzemek számára a környezethasználati engedély megszerzését. Magyarország környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét az 1997 óta készülő Nemzeti Környezetvédelmi Programok (NKP I.-II.-III.-IV.) jelentik. A Program kidolgozásáról, céljáról, tartalmáról, és megvalósításáról a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény rendelkezik. 24

25 A jelenlegi IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program ( ) szorosan illeszkedik az Európai Unió új, a Jólét, bolygónk felélése nélkül című, 2020-ig tartó időszakra szóló 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programjához, mely a tagországok számára számos feladatot fogalmaz meg, ezáltal jelentős igazodási pontot képvisel a hazai környezetpolitikai célkitűzések meghatározása során. Az Európai Unió Környezetvédelmi Cselekvési Programjai a környezetvédelmi tervezés egyik legfontosabb alappillérét jelentik. A Program feladata, hogy az ország adottságait, a társadalom hosszú távú érdekeit és jövőbeni fejlődési céljait, valamint a globális felelősségből, és a nemzetközi együttműködésből, EUtagságból adódó kötelezettségeket figyelembe véve, meghatározza az ország környezeti céljait és az elérésükhöz szükséges eszközöket. A jelenlegi IV. NKP ( ) 3 stratégiai célt határoz meg: 1. Az életminőség és az emberi egészség környezeti feltételeinek javítása. Cél a jó életminőség, és az egészséges élet közvetlen környezeti feltételeinek biztosítása. Ezek közé tartozik a környezet-egészségügyi feltételek javítása, a magas színvonalú környezeti infrastruktúra, valamint a település, a lakóhely épített és természeti elemeinek megfelelő aránya, minősége, és összhangja. 2. Természeti értékek és erőforrások védelme, fenntartható használata. Cél a stratégiai jelentőségű természeti erőforrások, természeti értékek, ökoszisztémák védelme, az életközösségek működőképességének megőrzése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása. 3. Az erőforrás-takarékosság és -hatékonyság javítása, a gazdaság zöldítése. Cél a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás kialakítása, a környezetszennyezés megelőzésére, a terhelhetőség/megújuló képesség figyelembevételére épülő fenntartható használat megvalósítása. Kiemelt figyelmet kell fordítani a társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezetterhelés szétválására, azaz, hogy a lakosság növekvő jólléte csökkenő környezetterhelés mellett legyen biztosítható. A fogyasztói magatartás megváltozása, a környezeti szempontból 25

26 fenntartható termékek és szolgáltatások felé történő elmozdulás, keresleti oldalról erősíti meg a termelői folyamatok fenntarthatósága iránti igényt. A Magyar Köztársaság Kormánya 2007 júniusában elfogadta a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát és a hozzá kapcsolódó Tagállami Jelentést, az Európai Unió megújított fenntartható fejlődési stratégiájának végrehajtásáról. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2007 tavaszán bocsátotta társadalmi egyeztetésre a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát (NFFS). Az egyeztetés során közel 90 szakmai, érdekképviseleti, társadalmi szervezet, a gazdasági, az önkormányzati és a civil szféra képviselője küldte meg javaslatait, észrevételeit. A Stratégia társadalmi egyeztetés során módosított változata 2007 őszén került beterjesztésre az Országgyűlés elé. A Kormány döntése értelemében a Stratégia rendszeres időközönként felülvizsgálatra kerül, és hozzá kapcsolódóan konkrét Cselekvési Tervek kerülnek kidolgozásra, melyek kétéves, gördülőtervező jelleggel kerülhetnek végrehajtásra. Hazánk jelenleg is érvényben lévő NFFS-nak 1. fejezete a FF alapelveivel, céljaival, a megvalósítás rendszerszemléletű folyamatával foglalkozik. A 2. fejezetben a fenntarthatóság szempontjából jelentős hazai folyamatok, és már végrehajtott intézkedések kerülnek bemutatásra. A stratégia 3. fejezete az egyes prioritásokat, célokat, és az elvégzendő feladatokat ismerteti, végül a 4. fejezetben a végrehajtás átfogó eszközei, feladatai kerülnek bemutatásra Környezettudat, környezettudatos magatartás fogalmi lehatárolása Környezettudat definiálása A környezettudat, környezettudatos magatartás fogalmának lehatárolása, az egyénre vonatkozó, és szervezeti szintű vizsgálatok szempontjából egyaránt lényeges feladat. Mindkét esetben nehézséget jelent azonban, hogy a környezettudatot a vizsgált tényezők olyan szövevényes rendszere jellemzi, melynek feltárását a kutatók témával kapcsolatos szubjektív nézetei is befolyásolják. 26

27 A környezettudat nehezen értelmezhető a hozzátartozó magatartás ismerete nélkül. Ennek ellenére fontos a környezettudat, és a környezettudatos magatartás fogalmának elkülönítése, mert a tudat sok esetben egyéb, külső hatás által befolyásoltan jelenik meg a magatartásban, ezért tévesek lehetnek azok a szakirodalmi meghatározások, melyek a környezettudatot a környezetvédelem érdekében tanúsított magatartással, környezettel kapcsolatos viselkedéssel azonosítják. Az elmúlt két évtizedben több definíció is született a környezettudat fogalmi meghatározására. Vannak kutatók, akik a környezettudatot, mint különböző hitek és hiedelmek együttesét határozzák meg, melyek a környezet és ember kapcsolatára, a környezet, a környezeti problémák fontosságára, valamint az életstílus és a gazdasági rendszerek átalakításának környezeti hatására vonatkoznak. Az előző meghatározáshoz hasonlóan a környezettudatot az értékeknek, hiedelmeknek és attitűdöknek a komplex rendszereként is szokták értelmezni. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett kulturális elmélet, mely a környezettudat lényegeként az egyén környezettel kapcsolatos hiedelmein alapuló természetmítoszokat ragadja meg. Ezek a mítoszok az egyének környezeti kockázatokra vonatkozó értékelését, végső soron a környezettudatos gondolkodást befolyásolják. Az előző meghatározásokkal összecseng a következő megállapítás is, miszerint a környezettudat egyrészt speciális világnézet, érték- és hitrendszer, másrészt környezettel szembeni pozitív attitűdök összessége. A kedvező beállítódás az említett speciális érték- és hitrendszerből táplálkozik. Egy ENSZ dokumentum szerint, a környezettudat a környezettel kapcsolatos hitek hangsúlyozásával szemben, a biológiai-fizikai környezet kapcsolatának, és problémáinak felismerését, megértését jelenti, beleértve az emberiség erre gyakorolt hatásait is, tehát ebben az értelmezésben a környezettudat központjába az egyén személyiségét leíró jellemzők helyett a tudás, és az ismeretek kerülnek. A környezettudat tehát szilárd ismereteken alapuló speciális értékrendszer és elkötelezettség, melynek megnyilvánulási formája a környezettudatos magatartás. 27

28 Egy szervezet ökológiai szempontú viselkedését számos komponens befolyásolja, melyeket két dimenzióra és több csoportra bonthatunk Környezettudatos magatartás dimenziói, fogalmi lehatárolása A környezettudatos magatartás mint a környezettudat gyakorlati megvalósulása egyéni és szervezeti szinten történő együttes vizsgálata lényeges kérdés, hiszen egy szervezet magatartását döntő módón befolyásolják a különböző szervezeti csoportok magatartási sémái, melyeket a szervezeten belüli tagok viselkedése formál. A tagok viselkedését pedig befolyásolja egyéni környezeti tudatuk, melyre hatást gyakorolnak szervezettől függő, és független tényezők. Az egyén környezeti tudatosságát az alábbi tényezők befolyásolják: demográfiai tényezők (életkor, nem, iskolai végzettség, lakóhely, életszínvonal), ökológiai tudás (gondolkodásmódunkat, kialakuló értékeket befolyásoló ismertek), környezeti értékek (olyan koncepció vagy meggyőződés, mely egy kívánt viselkedésmódra vonatkozik), környezeti motiváció, kinyilvánított hajlandóság (kinyilvánított elkötelezettség a cselekvés irányába), ökológiailag aktív cselekvés. Az 1. ábra az egyén környezettudatára ható tényezőket, és az azok közötti kapcsolatot ismerteti. 28

29 Demográfiai tényezők Ökológiai tudás Környezeti értékek Környezeti motiváció Kinyilvánított hajlandóság Ökológiailag aktív cselekvés 1. ábra: Az egyén környezettudatát befolyásoló tényezők, és azok közötti kapcsolat Forrás: saját összeállítás A környezettudat sok esetben egyéb, külső hatás által befolyásoltan jelenik meg a magatartásban. Egyéni szinten a környezettudatos magatartás megjelenését az alábbi tényezők formálhatják: Külső tényezők: politikai tényezők: politikai támogatottság szerepe, gazdasági tényezők: pénzügyi lehetőségek, környezetvédelmi beruházások megtérülési ideje, társadalmi, kulturális tényezők: társadalmi, kulturális normák, természeti tényezők, intézményi feltételek: szervezeti háttér, infrastruktúra. Szituációs tényezők: szokások, hagyományok 29

30 gazdasági korlát, társadalmi nyomás, választási lehetőség. A környezettudatos magatartás fogalmát egyéni szinten úgy tudnánk meghatározni, hogy ez nem más, mint olyan minőségi jellemzőkkel leírható tevékenység, melyben a környezeti értékeket az egyén előtérbe helyezi, arra elsődlegesen és tudatosan figyelemmel van. Ahhoz, hogy egy szervezet környezettudatos magatartását átlássuk, a fent említett tényezőkön egyén környezettudatát meghatározó illetve, a szervezeti tagok magatartását a szervezettől függetlenül befolyásoló tényezők túl, a szervezeti tagokra, és a szervezet egészére, a szervezeten keresztül ható tényezőkkel is meg kell ismerkednünk. Az egyik ilyen tényező a szervezet külső környezete, mely az alábbi elemekből tevődik össze: politikai környezet, gazdasági környezet, társadalmi környezet, természeti környezet, szabályozási környezet. A másik tényező a belső szervezeti tényező: vállalati küldetés, szervezeti tanulás, szervezeti kultúra, szervezeti motiváció, a vállalat környezeti stratégiája. Egy vállalat környezettudatos magatartásán pedig azt érthetjük, hogy a környezetorientált gondolkodásmód konkrét intézkedésekké, változtatásokká fejlődik, mely alapján a vezetés 30

31 működtet egy szervezetet, vállalatot, függetlenül attól, hogy ezt a változást piaci mechanizmus, vagy adminisztratív előírás hívta életre. A környezettudatos vállalatirányítás előnye az alábbiakban foglalható össze: Gazdasági okok: az anyagfelhasználás, energia- és vízfogyasztás ésszerűsítésével, újrahasznosítással csökkenthetjük a költségeket, illetve más megtakarítási lehetőségeket tárhatunk fel. Hatósági kapcsolatok: a fent említett eszközök bármelyikének alkalmazása általában javítja a támogatásokhoz, kedvezményes forrásokhoz való hozzájutás esélyeit, megkönnyíti a jövő gazdasági és adminisztratív változásaihoz való alkalmazkodást, a szigorodó előírásoknak való megfelelést. Új piaci szeletek: a környezettudatos, felelős vállalkozók, fokozódó mértékben keresik a megbízhatóan és bizonyítottan környezetkímélő termékeket, szolgáltatásokat, mert ezekre egyre nagyobb a kereslet. A piaci torta zöld szelete egyre nagyobb. A vállalat piaci értéke: a környezettudatos vállalatirányítás alkalmazása növeli a cég piaci értékét egyesülés, akvizíció vagy eladás esetén. Emellett a vállalat értéke függ a környezeti jó hírétől, imázsától is. A termékek és szolgáltatások minősége: a környezet figyelembevétele és megóvása a minőségbiztosítás természetes továbbfejlesztése Környezettudatos magatartás megvalósításának lehetséges eszközei A környezetvédelmi problémák előtérbe kerülésével az elmúlt évtizedekben a vállalati szféra is egyre nagyobb figyelmet szentel a környezeti teljesítmény tudatos átalakítására, aminek eredményeképpen számos gyakorlati megközelítés jelent meg a hazai vállalatok körében is, melyek az alábbiak lehetnek: szállítási, logisztikai rendszerek átalakítása, külső kommunikációt szolgáló különböző jelentések (környezeti, fenntarthatósági, CSR, közös értékteremtési) készítése, 31