.Leleplezett multikulturalizmus?.

POGONYI SZABOLCS.Leleplezett multikulturalizmus?. Tíz éve úgy t nt, hogy a multikulturalizmus gy zött, és a fejlett liberális demokráciák nemcsak tolerálják, hanem aktívan támogatják is a kulturális sokszín ség fenntartását. A hatvanas évek közepét l a fejlett nyugati társadalmak egyre nyitottabbá váltak. A bevándorlók számának növekedésével a korábbi kulturális asszimilációs törekvéseket multikulturális intézkedések váltot ták. Bár a kulturális sokszín ség elismerése kezdetben a baloldalhoz köt d törekvés volt, a kilencvenes évekre Észak Amerikában és Nyugat Európában a mérsékelt jobboldal is szakított a politikai identitást a kulturális azonosságból és a nemzeti hagyományokból eredeztet megközelítéssel. 1997 ben Nathan Glazer amerikai szociológus túlzás nélkül jelenthette ki, hogy mindannyian multikulturalisták vagyunk.1 Will Kymlicka kanadai filozófus, a multikulturalizmus és a kisebbségi jogok kérdéskörének alighanem legnagyobb szaktekintélye hozzá tette, hogy a multikulturalizmus nemcsak általánosan elfogadott erkölcsi elvvé vált, hanem a jogelvek szintjén is megjelent. 2 A kulturális (nemzeti, etnikai és nyelvi) jogok elismerése az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ és az Európai Unió számos egyezményének alapelvévé vált. Míg a második világháború után a nemzetközi jogot sokáig az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának szelleme határozta meg, a hatvanas évekt l számos dokumentum világossá tette, hogy a nemzeti kisebbségek védelméhez nem elégséges a törvény el tti egyenl ség megteremtése és a diszkrimináció felszámolása, hanem pozitív jogokra van szükség. 3 Az állampolgárok egyenl méltósága nem csak azt követeli meg, hogy a kisebbségek tagjait ne érhesse hátrányos megkülönböztetés. Ahhoz, hogy a kisebbségi kultúrák tagjai egyenl nek érezzék magukat, kulturális jogaik elismerésére van szükség. Lehet vé kell tenni számukra anyanyelvük széles kör gyakorlását és a kulturális hagyományaik meg rzéséhez szükséges intézmények mindenekel tt anyanyelvi oktatási intézmények m ködtetését. S t, ha a helyzet úgy kívánja, politikai jogokra is szükség lehet: a kisebbségek parlamenti képviseletére vagy akár területi autonómiára is. Mindehhez a kormány aktív szerepvállalása és anyagi támogatása elengedhetetlen. A bevándorló kisebbségek helyzete normatív és gyakorlati szempontból egyaránt eltérnek a történelmi (nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi) kisebbségek helyzetét l. Általánosan elfogadott tétel, hogy a bevándorló csoportok sz kebb elismerésre és kevesebb kulturális támogatásra tarthatnak igényt, 4 a gyakorlatban sokszor a nemzeti kisebbségnek kijáró támogatást kapják. Gyakran el fordul, hogy a kisebbségek kulturális hagyományai ellentétesek a többség normáit kifejez törvények egyes pontjainak szellemével. Ilyenkor a multikulturalizmus nevében akár jogi engedmények is tehet k. Míg korábban, a kulturális értelemben asszimilált nemzeti és etnikai kisebbségek (például a feketék) egyenjogúságát követel polgárjogi mozgalom idején 87

Pogonyi Szabolcs a diszkrimináció felszámolása és a törvény el tti egyenl ség volt a hátrányos helyzet kisebbségek integrációjának alapköve, a kilencvenes évekre az egyenl bánásmód nevében a differenciált törvényi gyakorlat vált a kisebbségek egyenl státuszának eszközévé. Erre els sorban a távoli földrészekr l érkez bevándorlók miatt volt szükség. Kanadában a turbánt visel szikh motorosok felmentést kaptak a bukósisak viselésének kötelezettsége alól, és több ország felmentette az állatvédelmi és az élelmiszer biztonsági szabályok alól a rituális állatáldozatok folytatóit. Németországban muszlim bevándorlók kezdeményezték, hogy a muszlim kislányokat mentsék fel a rövid, a nyakat, a felkart és a combokat szabadon hagyó tornadresszek viselésének követelménye alól. Több szervezet indítványozta, hogy a muszlim n k számára hozzanak létre elkülönített strandokat, és tegyék lehet vé, hogy az állami kórházakban n i orvosok vizsgálják ket. Míg a kelet európai nemzeti és etnikai kisebbségek továbbra is az egyenl bánásmódért és a diszkrimináció csökkentéséért harcoltak, Észak Amerikában és Nyugat Európában a bevándorlók már a különbözéshez való jogért kezdtek el küzdeni. Az elmúlt években, különösen a 2001. szeptember 11 i terrortámadások óta, egyre nagyobb az ellenállás az iszlám valláshoz köt d kulturális gyakorlatok elismerésével szemben. Ame rikától Német országon át Olaszországig s t Magyarországig nagy tiltakozást váltanak ki a mecsetépítési tervek. 2009 ben Svájc népszavazáson határozott a minaretek építésének betiltásáról. Az amerikai lapok az elmúlt hetekben címlapon ismertették a szeptember 11 i terrortámadások színhelyét l mind össze 180 méterre tervezett tizenhárom emeletes mecset és iszlám kulturális központ terve körüli vitákat. A német közvéleményt hetek óta Thilo Sarazzin könyve borzolja. A rasszizmussal vádolt német szociáldemokrata politikus egyebek között azt állítja, hogy a német nemzet elbutulásáért a bevándorlók tehet k felel ssé. Az amerikai, a német, a holland és a brit lapok és folyóiratok havonta jelentik be a multikulturalizmus halálát. A muszlim kisebbségekkel szembeni ellenérzések csak részben vezethet k vissza az iszlám terrorizmus körüli aggodalmakra. A nyugati liberális demokráciákon belül létrejött iszlám közösségeknek csak kis része szegregált. Az európai és amerikai nagyvárosokban tapasztalható, az iszlám radikalizmussal kapcsolatos félelem még akkor is eltúlzott, ha számításba vesszük, hogy az elmúlt évtizedben elkövetett terrortámadások egy részét fejlett nyugati országokban nevelkedett radikálisok követték el, és nem hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt években több tucat észak amerikai és európai fiatal utazott önként Afganisztánba, Szomáliába és Pakisztánba, hogy radikális iszlám katonai táborokban kapjon kiképzést, és aztán a tálibok oldalán harcoljon. 5 A korábbi multikulturális elvekkel való szembefordulás részben gazdasági és társadalmi okokra vezethet vissza. A növekv munkanélküliség, a lassuló gazdasági produktivitás miatt csökken jóléti kiadások és az általános gazdasági bizonytalanság nem kedvez a látható kisebbségekkel szembeni megértésnek. Európa és Észak Amerika szerte meger södött a bevándorlásellenes és a nyíltan idegengy löl retorika. A radikális jobboldal a bevándorlási törvények drasztikus szigorítását, esetenként a külföldiek kiutasítását követeli, a Brit Nemzeti Párt pedig elsüllyesztené az EU felé igyekv illegális bevándorlók hajóját. 6 Will Kymlicka (aki korábban a multikulturalizmus gy zelmét vitathatatlannak tartotta) is elismeri, hogy a korábbi megenged álláspont egyre inkább visszaszorul. 7 Németországban és Hollandiában szigorú állampolgársági vizsgát vezettek be. Az eddig a muszlimokkal szembeni tolerancia Mekkájának számító Németország törökországi mintára törvényt hozott a szül k által el re eldöntött házasságok ellen. A vallási türelem szül hazájában is fogytán a türelem: több holland liberális mintha az iszlám és a keresztény értékeken alapuló nyugati világ szembenállásával riogató konzervatív Samuel P. Huntington nézeteire licitálna. Frits Bolkestein, a Szabadság és Demokrácia Néppártjának egykori vezet je a nyugati értékekkel lényegileg ellentétesnek nevezte az iszlám vallást. 8 Geert Wilders, a Holland Szabadságpárt elnöke javasolta a Korán betiltását, mondván: tele van náci eszmékkel. 9 Rita Verdonk korábbi bevándorlásügyi miniszter javasolta, hogy az egész ország területén tiltsák meg az idegen nyelvek köztéri használatát. A korábban a kulturális és vallási sokszín séget támogató brit Munkáspárt retorikájában a 2005 ös londoni robbantások óta egyre fontosabb szerepet kap a közös nyelv és kultúra, valamint a brit értékek képviselete. A kormány felvetette: felkéri az egyetemeket, hogy készítsenek nyilvántartást azokról a muszlim diákokról, akik vélhet leg radikális szervezetekkel kerültek kapcsolatba. 10 Gordon 88

Leleplezett multikulturalizmus? Brown miniszterelnök alig egy hónappal kinevezése után a radikális Brit Nemzeti Párt egyik szlogenjét átvéve kijelentette, hogy a brit munkahelyeket brit munkásokkal kell feltölteni. 11 Kanadát, a multikulturalizmus bölcs jét is elérték a vita hullámai. Néhány éve egy iszlám szervezet önkéntes alapon m köd iszlám vallási dönt bíróság megalapítását szorgalmazta. Arra hivatkoztak, hogy a nem iszlám országokban él muszlimokra is vonatkozik a saría, az iszlám törvény. A saría az élet minden területére kiterjed, és nem ismeri el a n i egyenjogúságot: lehet vé teszi a többnej séget, válás esetén szinte mindig az apának ítéli a gyereket, öröklési vitákban is a férfiakat részesíti el nyben. N i jogvéd szervezetek nyomására a kormány meghátrált. Egyúttal megsz ntették a már m köd katolikus és zsidó dönt bíróságokat is. 12 A bevándorlók integrációja körüli kérdések újabban az iszlám fátyollal kapcsolatos európai vitákban csúcsosodnak ki. Észak Amerikában egyel re kevés szó esik a kérdésr l. Az Egyesült Államok alkotmányos alapelvként rögzíti a vallásszabadságot, és az ország hagyományosan messzemen en toleráns a különböz felekezetekkel szemben. Mivel az állami újraelosztás mértéke alacsony, a javak elosztásával kapcsolatos viták sem terhelik a többség és a kisebbségek viszonyát. A legfontosabb ok azonban demográfiai: statisztikák szerint Kanadában és az Egyesült Államokban 1 2 százalék a muszlimok aránya, míg Nyugat Európa egyes országaiban ennél jóval magasabb: Franciaországban 8 10, Németországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Dániában, Belgiumban, Ausztriában és Svájcban 3 6 százalék. Az Európai Unió határain belül összesen 15 20 millió muszlim él, és ez a szám néhány évtizeden belül tovább n het. Ennek a bevándorlás mellett demográfiai okai vannak. Az egy f re jutó születések aránya a muszlim népesség körében ugyanis jóval magasabb az európai átlagnál. Egyes jóslatok szerint a század végére az iszlám lesz Európa legnagyobb vallása. Egyes publicisták már az eljövend Eurábiát és Londonisztánt vizionálják. Els sorban az egész testet eltakaró csador, illetve az arcot elfed nikáb viselése vet fel súlyos normatív és politikai kérdéseket. Jack Straw egykori alsóházi vezér arra kérte a választási kerületében él muszlim n ket, hogy vegyék le az iszlám fátylat, ha beszélni szeretnének vele. 13 Tony Blair korábbi miniszterelnök támogatásáról biztosította a dewsburyi iskola vezetését, amikor az megtiltotta tanárai számára az arcot eltakaró nikáb viselését. 14 Több német tartomány betiltotta az iszlám vallásra utaló öltözék viselését a tanárok számára. 2004 ben a francia kormány betiltotta a látható vallási szimbólumok viselését az állami iskolákban. 2010 ben a francia törvényhozás mindkét háza elfogadta, így már csak az alkotmánybíróság jóváhagyására vár annak a törvénynek a hatályba lépése, amely szabálysértésnek nyilvánítja a csador és a nikáb közterületen történ viselését. Belgiumban és Hollandiában hasonló törvényjavaslatokról tárgyal a parlament, és további EU s tagállamok hasonló szabályok bevezetését fontolgatják. 15 Bár a három leginkább érintett európai államban Nagy Britanniában, Németországban és Franciaországban a kend viselés más más vonatkozásai kerültek el térbe, a f kérdés mindenhol ugyanaz: a liberális tolerancia határa. 16 A brit közvéleményt els sorban az a kérdés osztja meg, hogy a csadort viselhetik e tanárok az iskolában a diákok hasonló jogát, illetve az utcai fátyolviselés jogszer ségét senki sem vitatja. Németországban természetesnek tekintik, hogy a tanár nem fedheti el az arcát itt els sorban a diákok öltözködési jogai körül forog a vita. Franciaországban pedig már a köztéri csadorés nikábviselés a tét. Sokan az iszlám terrorizmus miatti paranoiának, esetleg az idegengy lölet er södésének tulajdonítják az elmúlt évtized során a multikulturalizmussal szemben kialakult ellenállást. Ebben minden bizonnyal van némi igazság, de ha alaposabban szemügyre vesszük a fátyolviselés körüli vitákat, világossá válik, hogy az iszlám radikalizmussal szembeni ellenérzések nem csak a félelmek és az el ítéletek miatt újultak ki. Míg a jobboldal a hagyományos nemzeti és keresztény értékek nevében ellenzi az iszlám szokások engedélyezését, a korábbi multikulturalizmussal szembehelyezked liberálisok újabban a nyugati szabadságjogok nevében tiltakoznak a n ket hátrányosan megkülönböztet muszlim szokások ellen, a korábban szintén multikulturális baloldal pedig a társadalmi szolidaritást és egyenl séget aláásó elkülönülést l tart. Egyre több liberális filozófus és politikus teszi szóvá, hogy miközben a baloldal erkölcsi alapon elfogadhatatlannak ítéli a globális egyenl tlenséget, a bevándorlás korlátozását, a szegény országokban a gyerekmunkát, a nyugati társadalmakon belüli illiberális etnikai és kulturális 89

Pogonyi Szabolcs közösségek embertelen gyakorlata ellen nem lépnek fel kell eréllyel az alapvet emberi jogok és demokratikus alapelvek érvényesítése érdekében. 17 S t a multikulturalizmus nevében tulajdonképpen még támogatják is a barbár hagyományok fenntartását. A multikulturalizmus liberális és baloldali kritikusai elismerik, hogy a teljes kulturális asszimiláció ma már aligha várható el, de hozzáteszik, hogy az alapvet társadalmi, politikai és kulturális normák átvétele és tiszteletben tartása igen. A kulturális és vallási különbségek elismerésére, így az iszlám fátyolra vonatkozó általános kérdéseket legegyszer bben ezzel az általános válasszal lehetne megoldani: a nyugati társadalmak szekuláris államok, amelyekben a vallási kérdéseket magánügynek kell tekinteni. Mindenki olyan Istenben hisz, olyan vallási szertartásokon vesz részt és olyan fejfed t visel, amilyet akar, feltéve, hogy a törvényeket betartja. A normák megszegése alól nem ment fel a vallási meggy z dés sem idézhetnék a vallási türelem hívei John Locke klasszikus liberális elveit. 18 Csakhogy a helyzet ennél sokkal egyszer bb. Mint arra fentebb utaltam, a nyugati liberális demok ráciák számos engedményt tettek már a különböz kulturális és vallási csoportoknak. Igaz ugyan, hogy a multikulturalizmus nevében többnyire mellékes (közlekedési, élelmiszer biztonsági, állatvédelmi) törvények alóli mentességr l volt szó, ám léteznek egyéb, történelmi kivételek is. A katolikus egyház például ma is kizárólag férfiakat szentel pappá, holott a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést az ENSZ alapdokumentumai mellett az európai és az amerikai alkotmányok is tiltják. Arról nem is beszélve, hogy a jog bármikor megváltoztatható, ezért a jelenleg törvénybe ütköz vallási és kulturális gyakorlatokat is össze lehet hangolni a vonatkozó törvényi szabályozással. A legsúlyosabb akadály az ellen, hogy a klaszszikus vallási türelem elveit alkalmazzuk, azonban nem jogtechnikai. Az iszlám fundamentalisták nem csak vallásnak tekintik az iszlámot. Ha pusztán lelki kérdésnek tartanák, akkor a nyugati, többé kevésbé liberális demokráciák alkotmányos keretei között a magánszférában gyakorolhatnák hitüket. Az ortodox muszlimok azonban olyan vallási és kulturális szokások szerint szeretnének élni, amelyek idegenek a nyugati normáktól. A nyugati nagyvárosokban a többségt l elkülönülve f leg bevándorlók lakta etnikai és vallási közösségek, úgynevezett párhuzamos társadalmak alakultak ki. Ezek a párhuzamos társadalmak gyakran elnyomóak és kegyetlenek els sorban a n kkel a szemben. Ráadásul az elkülönült vallási kulturális közösségek hozzájárulnak a radikális eszmék térnyeréséhez. Németországban az úgynevezett becsületgyilkosságok irányították rá a figyelmet a problémára. 19 Fiatal muszlim n knek azért kellett meghalniuk, mert nem az iszlám hagyományoknak megfelel en éltek. Például elhagyták szüleik által kiválasztott férjüket. Vagy azért, mert iskolába jártak. Esetleg azért, mert nem viseltek csadort. Gyakran a fivérek végeztek az áldozatokkal, hogy lemossák a család becsületén esett foltot. A liberális német társadalom oltalmában elszigetelt ultravallásos közösségek virágoznak. Török n k tízezrei élnek rabszolgasorban. A Családügyi Minisztérium felmérése szerint a németországi török n k fele él szül k által összehozott házasságban. Minden negyedik asszony az esküv napján látta el ször jövend belijét. Minden másodikkal er szakos a férje. Míg a multikulturalizmus gy zelme el tt els sorban a nemzeti, a konzervatív és a jobboldali politikusok ellenezték a sokszín ség elismerését, ma egyre több liberális és baloldali filozófus, politikus és értelmiségi sürgeti a multikulturalizmust támogató intézkedések visszavonását. A iszlám kend nem vallási jelkép, hanem politikai szimbólum figyelmeztetnek a tiltást a szabadságjogok nevében szorgalmazó liberálisok. Arra emlékeztetnek, hogy az iszlám fátyol viselése új kelet divat: a nyolcvanas években kialakult iszlám megújhodási politikai mozgalmak kezdték terjeszteni. A csador és a nikáb a nyugati kultúra eszményeivel való szembenállást fejezi ki: mindenekel tt a n i egyenjogúság és a világi állam eszményének elutasítását. 20 Az arc eltakarása szimbolikus gesztus: a nyugati individualizmus és egyéni autonómia viszszautasítása. A liberálisok számára ezért a csador és nikáb betiltása is szimbolikus gesztus: az emberi jogokkal és a nyugati alkotmányokkal ellentétes vallási fundamentalizmus és férfiuralom jelképe elleni fellépés szimbóluma. Az iszlám fátyol körüli vita számukra az európai iszlám közösségek integrációjáról és az egyéni autonómiáról szól, nem pedig a vallásszabadságról avagy a kulturális azonosságról. Véleményük szerint a nyugati normákkal ellentétes férfisoviniszta iszlám gyakorlatokra nem terjeszthet ki a vallási nézeteket magánügynek tekint szabályozás. Az iszlám fundamentaliz 90

Leleplezett multikulturalizmus? mus els sorban politikai, nem vallási mozgalom. Ugyanúgy nem tolerálható, ahogyan nem lehetne elt rni az emberáldozás gyakorlatát követ vallási csoport szimbólumait sem. Az elmúlt évtizedek multikulturalizmusát mintha ismét az asszimilációs törekvések váltanák fel, és ezúttal a liberálisok közül is sokan csatlakoznak a multikulturalizmus bírálói közé. Az asszimiláció keményvonalas hívei szerint semmilyen engedményeket nem szabad tenni a kisebbségekkel szemben. Ahogy Pascal Bruckner francia filozófus néhány éve megjelent cikkében apartheidnek nevezte a multikulturalizmust, majd kifejtette, hogy csak a kulturális és vallási zéró tolerancia útja járható. Minél több engedményt teszünk a szakállasoknak, annál többet és annál er szakosabban követel dznek majd. Csak az étvágyuk jön meg attól, ha eleget teszünk követeléseiknek. 21 Ha elérik, hogy viselhessenek fejkend t az iskolában, akkor elkülönített strandokat követelnek majd, aztán pedig a bíróságon arra hivatkoznak, hogy vallási meggy z désb l verték feleségüket fogalmazza meg véleményét. A multikulturalizmus kitartóbb hívei viszont még most is úgy gondolják, hogy csak az embertelen szokások ellen, így például a n k megcsonkítása, az elrendezett házasságok, a becsületgyilkosságok ellen kell fellépni. És ezen a címen nem szabad minden kulturális és vallási szokást tiltólistára tenni. Ha lehetnek kóser éttermek és katolikus kórházak, s t nudista strandok, akkor miért ne lehetnének a muszlim n k számára elkülönítettek is? vetette Bruckner ellen Ian Buruma holland író. Timothy Garton Ash angol történész pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a muszlimok többsége elutasítja az er szakot és a terrorizmust. Attól, hogy valaki leplet visel, még nem lesz bel le terrorista, s t az sem biztos, hogy veri a feleségét. Ezért helytelenek az olyan megnyilvánulások, amelyek egy kalap alá vesznek minden muszlimot, és ezzel a békés hív ket is szembeállítják a társadalom többi tagjával. 22 Arról nem is beszélve, hogy a csador és a nikáb visel i közül sokan nem vallásos nevelést kaptak s t akadnak, akik nem is muszlim bevándorló családból származnak, hanem feln tt fejjel tértek meg, és saját akaratukból döntöttek a fátyol mellett. A parázs vita azonban nem jelenti, hogy a két oldal között kibékíthetetlen ellentét lenne. A multikulturális liberális és a multikulturalizmust ellenz liberális tábor egyaránt az egyéni jogok els ségéb l indul ki. A különbség a módszerek és a mérték tekintetében van. Míg a John Gray által modus vivendi liberalizmus nak nevezett álláspont képvisel i a tolerancia nevében engedményeket tennének az illiberális ám a csoporton kívüliek szabadságjogait nem veszélyeztet közösségekkel szemben, az egyéni autonómia liberális elvét követ liberálisok a törvény erejével lépnének fel minden, a szabad egyéni döntést korlátozó gyakorlattal szemben. 23 Kétségtelen, hogy Európában az elmúlt években az utóbbiak tábora er södött meg. Ma már leginkább csak Nagy Britannia, a liberalizmus bölcs je tart ki a tolerancia elvének els bbsége mellett. Erre utal, hogy a szigetország 2008 ban önkéntes alapon m köd saríabíróságokat állított fel, s t az iszlám törvényszékek családügyi kérdésekben joger s döntéseket hozhatnak. 24 Egyel re nem lehet megmondani, hogy az integráció melyik útja lesz a sikeresebb. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy mindkett igen rögös. Az aszszimiláció hívei szerint a kulturális különbségek elismerése elkülönüléshez és radikalizálódáshoz vezet. A csador és a nikáb betiltása azonban könnyen visszaüthet. Ha a közintézményekben, egyebek köz ött az iskolákban csak lepel nélkül szabad megjelenni, akkor lehet, hogy sokan otthon maradnak. Márpedig minél nagyobb akadályokat kell leküzdeni a polgári bíróságon, az önkormányzatnál vagy az iskolában megjelenni óhajtó muszlimoknak, annál valószín bb, hogy inkább az elzárkózást választják. A brit saríatörvényszékeken tárgyalt számos eset bizonyítja, hogy az iszlám törvények családjogi alkalmazása segíthet a muszlim n k jogainak érvényesítésében. Igaz ugyan, hogy a saríabíróságok els sorban a férfiak érdekeit képviselik, ám sok muszlim n semmiképpen sem fordulna a világi bíróságokhoz. 25 A férj ököljogánál még a saría is kedvez bb a válni vágyó feleség vagy az örökségb l részesedni óhajtó lánygyermek számára. A laicitás elvét törvénnyé emel Franciaország példája is óvatosságra int: a 2005 ös párizsi zavargások világossá tették, hogy a bevándorlókat és leszármazottaikat csak asszimilálni sikerült, integrálni viszont nem. A tüntetéseken részt vev fiatalok anyanyelve a francia volt, francia rapzenét hallgattak, és francia focicsapatoknak szurkoltak. A kulturális as s zimiláció ellenére azonban továbbra is csak a peremvidékek, a nagyvárosok szegénynegyedei jutnak nekik. 91

Pogonyi Szabolcs A nagyobb toleranciának is vannak árnyoldalai. A vallási szimbólumok tekintetében leginkább megenged Nagy Britanniában az elkülönülten él iszlám közösségek radikalizálódása jelenti az egyik legsúlyosabb problémát. Igaz ugyan, hogy dönt többségük lojális Nagy Britanniával szemben, 26 de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a londoni támadásokat Nagy Britanniában született és nevelkedett fiatalok követték el. Bár a csador és a nikáb viseléséb l még közvetve sem következik a politikai radikalizmus, a vallási fundamentalizmus szimbólumainak elismerése hozzájárulhat az elkülönüléshez, ami viszont az er szak melegágya lehet. Egy biztos: bármilyen kiélezettek is viták a csador és a nikáb körül, a multikulturalizmus elveit áltanosságban továbbra sem kérd jelezik meg. A nemzeti és az etnikai kisebbségek jogai nincsenek veszélyben, és bármilyen megoldás szülessen is az iszlám fátyollal kapcsolatban, a vallásszabadság elve sem forog kockán. A mérsékelt európai pártok a bevándorlók integrációjával kapcsolatos nehézségek tárgyalásakor általában kiemelik, hogy nem az iszlám vallást, hanem a társadalmi elkülönülést és az emberi jogokkal ellentétes törzsi szokásokat tartják összeegyeztethetetlennek a nyugati erkölcsi és jogi normákkal. Amikor Angela Merkel 2010 októberében a multikulturalizmus bukásáról beszélt, azt is megemlítette, hogy az iszlám vallás szerves része a modern Németországnak. 27 Megjegyezte továbbá, hogy Németország a jöv ben is számít a képzett bevándorlókra, feltéve, hogy hajlandók lesznek megtanulni németül és elkötelezik magukat a német törvények betartása mellett. Ami pedig egyáltalán nem ellentétes a multikulturalizmus elveivel. A multikulturális bevándorláspolitika ugyanis az anyanyelv meg rzésének támogatása mellett az újonnan érkezettek integrációjának érdekében megköveteli a befogadó ország törvényeinek betartását és hivatalos nyelvének elsajátítását. Jegyzetek 1 Nathan Glazer: We Are All Multiculturalists Now. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1997. 2 Will KymlicKa: Politics in the Vernacular: Nationalism, Multi cultu ralism, and Citizenship. New York, Oxford University Press, 2001., 39. 3 U : Multicultural Odysseys: Navigating the New International Politics of Diversity. Oxford, Oxford University Press, 2007. 4 U : Multicultural Citizenship. Oxford, Clarendon Press, 1995., 27 30. 5 Craig WhitlocK: Flow of terrorist recruits increasing. In: The Washington Post, 2009. 10. 19. http://www.washingtonpost.com/wp dyn/content/article/ 2009/10/18/AR2009101802549.html?hpid=topnews 6 http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/8141069.stm 7 Will KymlicKa: Multicultural Odysseys, 6. 8 Paul Scheffer: Het multiculturele drama. In: NRC Handelsblad, 2000. 01. 29. http://www.nrc.nl/w2/lab/multicultureel/scheffer.html 9 Geert WilderS: Genoeg is genoeg: verbied de Koran. In: De Volksrant, 2007. 08. 08. http://www.volkskrant.nl/binnenland/article451338.ece/genoeg_ is_genoeg_verbied_de_koran 10 Vikram dodd: Universities urged to spy on Muslims. In: Guardian, 2006. 10. 16. http://education.guardian.co.uk/higher/news/story/,,1923325,00.html 11 Gordon Brown speaks to Conference. 2007. 08. 24. http://www.labour.org. uk/conference/brown_speech 12 http://www.metazin.hu/node/269 13 The politics of identity. In: Economist, 2006. 10. 19. http://www.economist. com/world/britain/displaystory.cfm?story_id=8057611 14 Matthew tempest: Blair backs school in veil row. In: Guardian, 2006. 10. 17. http://education.guardian.co.uk/schools/story/0,,1924479,00.html 15 Klaus dahmann: The prospect of a burqa ban spreads across Eu rope. In: Deutsche Welle, 2010. 05. 21. http://www.dw world.de/dw/article/0,,5594778,00. html 16 Christian JoppKe: Veil. Mirror of Identity. Cambridge, Polity Press, 2009. 17 Bernard Guetta: Quand l islamisme enfante la démocratie. In: Libération, 2009. 09. 15. http://www.liberation.fr/monde/01012290146 quand l islamismeenfante la democratie; Michelle GoldberG: The Un Reluctant Fundamentalist. In: Democracy. Journal of Ideas, 2010. sz. http://democracyjournal.org/ article.php?id=6776 18 John locke: Levél a vallási türelemr l. Budapest, Akadémia Kiadó, 1982. 19 Becsületbeli gyilkosságok. In: Metazin, 2005. 04. 07. http://www.metazin. hu/node/104 20 Christian JoppKe: i. m. 21 A multikulturalizmus paradoxonja. In: Metazin, 2007. január 28. http:// metazin.hu/node/776 22 A multikulturalizmus visszavág. In Metazin, 2007. 02. 11. http://www. metazin.hu/node/790 23 John Gray: Two Faces of Liberalism. Cambrdidge, Polity Press, 2000. 24 Elaine Sciloino: Britain grapples with role for Islamic justice. In: The New York Times, 2009. 11. 19. http://www.nytimes.com/2008/11/19/world/ europe/19iht 19shariah.17951012.html?_r=1 25 Feminista saría? In: Metazin, 2010. 09. 24. http://www.metazin.hu/ node/2182 26 Riazatt butt: British Muslims Feel the Most Patriotic in Europe, Sur vey Claims. In: Guardian, 2009. 12. 13. http://www.guardian.co.uk/world/2009/ dec/13/muslims patriotism britain europe 27 Martin Schrader: Merkel erklärt Multikulti für gescheitert. In: Deutsche Welle, 2010. 10. 16. http://www.dw world.de/dw/article/0,,6118143,00.html 92