A római jog{szok gondolkod{smódja (DE ÁJK Doktorképzés I.) 2011. szeptember 22. premissz{k Cél: regisztr{lni a római jogtudom{ny különböző fejlődési szakaszaiban a jog{szi tevékenységek különböző módjait e tevékenységi módokból levezetni a római jog{szok gondolkod{smódj{t, eszközeit. (fejlődés a kazuisztika felől az absztrakt jogi gondolkod{s felé) Pólay Elemér, A római jogászok gondolkodásmódja, Budapest, 1988. az archaikus-, a preklasszikus-, a klasszikus-, a posztklasszikus jogtudom{nyban, a jusztini{nuszi törvényhoz{sban premissz{k (2) Nota bene! a római jog{sz, ill. jogtudós nem azonosítható a modern értelemben vett jogtudóssal. a római jogtudós ui. a jogalkot{s egyik faktora volt, aki a kor{bbi jogfejlődési periódusban mint a bírós{gok szaktan{csadója, majd maga is esetleg bírói szerv működött. Teh{t nemcsak jogot alkalmazott, de jogot teremtett is. A modern szepar{lt jogalkotó-jogalkalmazó-jogtudós -tri{sz az ókori Róm{ban nem létezett. A római jog{szok gondolkod{smódj{t a mag{njogi gondolkod{s determin{lta I. az archaikus korszak a XII-t{bl{s törvényhez kapcsolódó pontifik{lis interpretatioval, a XII. t{bl{s törvény Kr. e. 450-ben történt életbelépése ut{n kezdődött, s az Kr. e. 3. sz{zad derek{n a vil{gi jog{szok (iuris consulti) tevékenységének megkezdésével végződött. Interpretation ez időben nem a törvények modern magyar{zat{t kell érteni. A pontifexek a XII-t{bl{s törvény betűihez szorosan kötve voltak, s így csak e törvény szigorú form{i és formalit{sai között mozoghattak jogképző tevékenységükben. a pontifexek jogi gondolkod{sa A pontifexek tevékenysége és ennek megfelelően gondolkod{s-módja h{romir{nyú volt: a) az extenzív interpretatio, melynél a m{r megadott keresetformul{t a tartal-milag rokon tény{ll{sra alkalmazt{k (mint pl. az interdictum de glande legenda segítségével nemcsak a szomszéd telekre {thullott makkot, de az oda {thullott gyümölcsöt is lehetett perelni). "B" Kiterjesztő értelmezés "A" törvényi (XII. t. törvény) "C" a pontifexek jogi gondolkod{sa b) form{lanalógia, amikor is az adott jogi form{kat tartalmi értelemben teljesen m{s tény{ll{sokra, azok jogi megold{s{ra igyekeztek alkalmazni (mint pl. az emancipatio vagy az adoptio esete) c) contrarius actus, amely annak az elvnek az alkalmaz{s{ban {llott, hogy amilyen formalit{sok közt létre jött egy jogviszony, ugyanolyan, ill. annak megfelelő formalit{sok között szűnjék meg az (a XII-t{bl{s törvény előtt a confarreatio-diffareatio, tal{n a coemptio-remancipatio, azut{n a stipulatio-acceptilatio, nexum-nexi liberatio tartozhat ide.) 1
analogia legis - joghézag esetén eadem ratio "A" "B" jog{szi tevékenységi módok Csak Cicero (Kr.e. 106-43) műveiben olvasunk a különböző jog{szi tevékenységi módokról: cavere agere respondere törvényi Ø törvényi E jog{szi tevékenységi form{k természetesen m{r a iuris consulti fellépése előtt szükségképpen szerepet j{tszottak, a pontifexek is folytatt{k mindh{rom tevékenységet. jog{szi tevékenységi módok (2) Cavere (Formularjurisprudenz): okirat- és keresetformul{k (cavere in iure) megalkot{s{ban realiz{lódott. okirat- és keresetformula jurisprudencia. E munk{ss{gból vezethető le a pontifexek és iuris consulti okiratés keresetformul{rékban realiz{lódó gondolkod{smódja. Agere : az a tevékenység, amelyet a pontifexek vagy a iuris consulti a peres félnek az{ltal nyújtottak, hogy a rendelkezésre {lló keresetformul{k közül a legmegfelelőbbet v{lasztott{k ki sz{- m{ra, és vigy{ztak, hogy a peres fél el ne vétse a ritu{lét. A bírós{g előtt a pontifex, ill. a iuris consultus közvetlenül nem j{tszott szerepet e tevékenységben, hanem a rétor (orator), akit az előbbiek, mint a jog szakértői instru{ltak. jog{szi tevékenységi módok (3) Respondere : a peres felek, az esküdtbír{k, a magistratusok {ltal a pontifexekhez, ill. iuris consultusokhoz intézett kérdésekre való véleményad{st kell érteni alatta. Közbeeső l{ncszemként ez vezetett a preklasszikus jogtudom{nyhoz, ennek keretében a jog{szi gondolkod{s fokozatosan megszabadulhatott az okirat- és keresetformul{rékban való gondolkod{smódtól. Ez a jurisprudencia még nem {llítható egy szintre a közt{rsas{gvégi jogtudom{nnyal = itt ui. csak a kazuista tevékenység keretében jelentkező jogképzésről beszélhetünk éppoly primitív, mint e korszak termelési, t{rsadalmi viszonyai II. preklasszikus jogtudom{ny a közt{rsas{g m{sodik felében kibontakozó és vir{gkor{t elérő {rutermeléssel és {rucsere-forgalommal {ll szoros összefüggésben: a Kr. e. 3. sz{zad végétől a principatus megteremtéséig tart lényegében a preklasszikus jogtudom{ny jelenti az ókori vil{g legfejlettebb {rucserejog{nak foglalat{t a) A cavere-tevékenység, az okirat- és keresetformul{ré-jog{szat, s ennek megfelelően az okirat és kereset-formul{rékban való gondolkod{smód tov{bbra is jelentős volt és fejlődött. (consilium praetoris) (mancipatio-dolus malus, stipulationes praetoriae, örökösnevezés-kitagad{s, leges contractus) A közt{rsas{g végén azonban e tevékenység jelentősége szükségképpen m{r kisebb volt, mint kor{bban. preklasszikus jogtudom{ny - agere b) Az agere-jurisprudencia e korszakban élénkebb lett. A hellenisztikus befoly{s következtében a rétorok (or{torok) jelentősége szükségképpen növekedett: a jog{sz vagy saj{t maga, vagy egy szónok instru{l{s{val vett részt a perben mind in iure, mind apud iudicem.. A kazuisztika (= a megfelelő keresetformul{ré kiv{laszt{sa) mellett m{r elvi kérdések is jelentkeztek, pl. az ún. causa Curiana esetében, amelynek keretében a verbum (a végrendelet szavai) és voluntas (a végrendeletből kiolvasható akarat), teh{t az elhangzott szó, vagy a mögötte rejlő akarat prim{tusa tekintetében P. Mucius Scaevola, a még konzervatívnak minősíthető jogtudós és L. Crassus rétor között heves vita folyt i.e. 92-ben. A közt{rsas{g végével, a triumvir{tusok idején azonban az or{- torok jelentősége is fokozatosan h{ttérbe szorult. 2
preklasszikus jogtudom{ny - respondere c) a responde{ló tevékenység t{gabb értelemben a cavere és agere tevékenységet is mag{- ban foglalta, szűkebb értelemben azonban kiz{rólag a kötetlen jog{szi véleményadó tevékenységet jelentette. Ez utóbbi módszereiben négy megközelítést jelentett: a) a regula-jurisprudencia, b) a definitio-jurisprudencia, e) a dialektikus jogtudom{ny és d) a filozofikus jogtudom{ny. a regula-jurisprudencia A regula: absztrakt tétel, amely nem kiz{rólag egy életviszonyt szab{lyoz, hanem bizonyos elvszerű kijelentést tartalmazó rövid szab{lyt {llít fel még a pontifexek kor{ra nyúlik vissza. Az első ismert regula az ún. regula Catoniana volt (Kr. e. 2. sz{- zad első fele) - legatum érvényessége. E regula kazuista gondolkod{smódra utal, de olyanra, amelyben m{r elvi mag tal{lható. Persze e regula nem volt kötelező erejű. A többi közt{rsas{gi regul{k (regulae veterum) szintén ilyen elvi maggal bíró, kazuisztikus regul{k voltak, amelyekben azonban a hellenisztikus filozófia hat{sa fokozatosan jelentkezett egy bizonyos absztrah{ló tendenci{ban. A regula ui. nem volt m{s, mint a dialektika egyik eszköze. a definitio-jurisprudencia A definitio-jurisprudencia célja elsősorban a XII-t{bl{s törvény vit{s szavainak (proletarii, adsidui, sanates, vades, subvades) körülír{sa volt. Természetesen lényegesen nagyobb jelentőségre tett szert az e fajta jurisprudencia a hellenisztikus behat{s idejétől, hiszen e behat{s folyt{n egyrészt a definíciók sz{ma emelkedett, m{srészt ezek minőségileg differenci{lódtak. Az első, {ltalunk ismert vitathatatlan definició M. Manilius (cca. 195-155) meghat{roz{sa a nexumról. E korszakban keletkezett Q. Mucius Scaevola Horon liber singularis című definíció-gyűjteménye, amely b{r nem kiz{rólag meghat{roz{sokat tartalmaz modern értelemben, de minden esetben megkísérli a jogesetet és a joghat{sokat egym{stól hat{rozottan elv{lasztani. a definitio-jurisprudencia (2) A meghat{roz{sokban való gondolkod{smód, mely ez időtől m{r a római jog{szok saj{tja lett, e kortól kezdve differenci{lódik, éspedig h{rom kategóri{ban: 1. a quid-est-definitio, teh{t az adott fogalom körülír{sa: Quid sit vi factum, vel clam factum, videamus. Vi factum videri Q. Mucius scripsit, si quis contra quam prohiberetur fecerit. 2. a partitio, amelynél a meghat{roz{s a fogalom alkatrészeinek taxatív, ill. exemplifikatív form{ban való felsorol{sa útj{n (res finita és res infinita) észlelhető: - (Tutelarum) quidam quinque genera esse dixerunt, ut Q. Mucius. Aliia tria, ut Severus Sulpicius. - Catonem quoque scribere lego: cui digitus de manu aut de pede praecisus sit, eum morbosum esse. 3. a divisio, ahol a fogalmat (genus) annak alfajai (species) taxatív felsorol{sa útj{n hat{rozz{k meg: abalienatio = traditio alteri, nexu, in iure cessio a dialektikus jogtudom{ny Az eredeti római regula- és definitio-jurisprudencia az Kr. e. 2. sz{zad végétől a h{rom római jogtudom{nyt megalapító jog{sz : M. Manilius, I. Brutus és P. Mucius Scaevola fellépésétől kezdve a hellenisztikus dialektikus módszer alkotórésze lett. Ez Platón Arisztotelész {ltal közvetített dialektik{j{nak római recepciója és a sztoikus filozófia Róm{ba való behatol{sa útj{n terjedt el. A dialektikus módszer Róm{ban - mint azt Cicerótól tudjuk - a szétszórt jogesetmegold{soknak fajt{k szerint (generatim) történő kategoriz{l{s{ban (partitio), az egésznek részekre való feloszt{s{ban (tribuere in partes), teh{t a divisióban, a nem {ltal{nosan ismert fogalmak körülír{s{ban (definitio quid est), a vit{s kérdések oszt{lyoz{s{ban (distinguere) és olyan rövid szab{lyoknak megalkot{s{ban {llott, amelyek hivatva voltak a valót a valótlans{gtól megkülönböztetni (regulae). a dialektikus jogtudom{ny (2) A dialektik{nak ezeket az eszközeit Cicero fejti ki. Szerinte mindenzek alkalmaz{s{nak semmi esetre sem szabad a nagy elődök autorit{s{ra való hivatkoz{ssal történni, mint azt még Q. Mucius Scaevol{n{l is l{thatjuk, hanem vit{k és érvelések útj{n = a dialektik{nak döntő feladata a rendszerezés. Éppen Q. Mucius Scaevola volt az, akinek a civiljogról szóló művében, hab{r egyelőre még csak halv{ny vonalakban, megtal{lhatjuk a jogrendszer szisztematiz{l{s{t. A dialektikus jurisprudencia teh{t m{r kissé mai értelemben vett jogtudom{nyt jelent, hiszen megnyilv{nul benne az absztrakcióra való hat{rozott törekvés még akkor is, ha a dialektikus módszer alkalmazói az eredeti kazuista római jog{szi gondolkod{smódtól nem szakadnak el. 3
a filozofikus jogtudom{ny Ez is természetszerűleg hellenisztikus hat{s alatt lett része a római jogtudom{nynak a filozófiai kategóri{k hasznosít{sa is. Kialakul{s{nak kezdetei a római jog{szok {ltal ir{nyított praetori jogképzésben keresendők, melynek következtében pl. a régi szakr{lis jellegű fides (szótart{s) hellenisztikus hat{s alatt a bona fidei iudicium kategóri{ja útj{n a római jogrendszer alkatrésze lett m{r csak azért is, mert csak a rugalmas jogi form{k útj{n volt szab{lyozható az idegenekkel (peregrinusok) való {rucsereforgalom. A merev, form{lis, paraszti civiljog és az elasztikus, alakítható praetori jog hat{rainak fellazít{sa h{rom hellenisztikus filozófiai kategóri{nak - hab{r némileg módosított form{ban - a római jogtudom{nyba való recepciója útj{n ment végbe: a filozofikus jogtudom{ny (2) 1. az arisztotelészi kalon kai dikaion kifejezésből deriv{lt római aequitas, amelynek egyik jelentése az egyenlőség volt, szolg{lta a politikailag nem egyenlő római polg{rok és peregrinusok közt a bírós{g előtti jogegyenlőséget az {rucsere-forgalomban, míg m{sik jelentése a mélt{nyoss{g (epieikeia) az {rucsereforgalom jogi lebonyolít{s{nak rugalmass{g{t volt hivatva ideológiailag al{t{masztani 2. az arisztotelészi füzei dikaion a római természetjog, a ius naturale (naturae vis; ratio prudentis) éppúgy, mint 3. az arisztotelészi koinon dikaion -ból levezetett ius gentium szintén a fenti célt szolg{lt{k. Cicero: Quod autem gentium, idem civile esse debet. (De off. 3. 68.). P{ratlan péld{ja e kifejezés a merev, civiljog és a rugalmas praetori jog hat{rai ideológiai lebont{s{nak. preklasszikus jog - összefoglal{s A iuris consulti kazuisztikus gondolkod{s módj{ban a preklasszikus korban megjelent teh{t az absztrakcióra való törekvés, ami lényegében az uralkodó oszt{ly két rétegének: a nobilitas (földbirtokos-arisztokr{cia) és a lovagrend (pénzarisztokr{cia) egym{ssal való küzdelmének eredménye. A praetori jogképzés - amelynek következtében a bona fides jogintézménnyé v{lt és amely, mint jogképző faktor a peregrinusokkal való {ruforgalmat oly döntő jelentőségűnek tartotta - volt a lovagrend, teh{t a kereskedők és bank{rok anyagi érdekeinek kifejezője. III. a klasszikus jogtudom{ny A principatus a katonai monarchi{t a republik{nus form{k tiszteletben tart{s{val építette ki, és megkísérelte a közt{rsas{gi jogtudósok saj{t szolg{lat{ba való {llít{s{t - természetesen nagy óvatoss{ggal - keresztülvinni. E kísérletet egyes jogtudósok autoriz{l{s{val, azaz az ún. ius publice respondendi megad{s{nak privilégium{val prób{lta a princeps realiz{lni. A XII-t{bl{s törvényt, amelyet Cicero - mint említi - gyermekkor{ban még kívülről kellett, hogy megtanuljon, a pontifik{lis interpretatióval együtt, az ő férfikor{ban m{r teljesen h{ttérbe szorított{k. A nagy {talakító munka, amelynek sor{n az archaikus jogrendszer formalit{sait a jogtudom{ny és a preklasszikus korszak utolsó sz{zad{nak jog{- szai felsz{molt{k, szükségképpen igénybe vette, ideológiai alapp{ tette a hellenisztikus filozófia h{rom kategóri{j{t, az aequitas, a ius naturale és ius gentium form{j{ban. ius publice respondendi a) Augustus e privilégiumot még csak konkrét esetekre adta meg egyes jog{- szoknak úgy, hogy ez form{lisan semmiféle kötelező erővel nem rendelkezett a bíróra nézve, b{r kétségtelen, hogy az érdemi hat{rozat meghozatal{- n{l döntő jelentőséggel bírt. E privilégiummal Augustus idején csup{n az ordo senatoria tagjai közül kikerülő jog{szok rendelkeztek, ami természetes is, hiszen Augustus döntően a szen{tori rendre t{maszkodott. b) Megv{ltozott a helyzet Tiberius idején, aki az ordo equestrisből (lovagrend) sz{rmazóknak is biztosította az autoriz{l{st, minthogy Róma gazdas{gi életében a lovagok (teh{t a pénzarisztokr{cia) mind nagyobb szerephez jutottak. Az autoriz{l{s tartalmilag is szélesedett, miut{n a jogtudós privilegiz{lt véleménye most m{r nemcsak egyetlen jogesetre volt alkalmazható. c) Végül Hadrianus, aki a cs{sz{ri hatalmat polg{ri bürokr{cia kiépítésével kív{nta megszil{rdítani, elrendelte, hogy az autoriz{lt jog{szok véleménye a bírós{gok előtt bizonyos feltételek mellett kötelező erővel bírjon. respondere-tevékenység 1. A responde{ló jurisprudencia jellegét tekintve még teljesen kazuisztikus volt, azonban az absztrakcióra ir{nyuló mind hat{rozottabban megnyilv{nuló jog{szi törekvés azt lényegében ún. responde{ló jogtudom{nny{ tette. A jog{szok absztrakcióra törekvő gondolkod{smódja részben a dialektikus módszer alkalmaz{s{ban, részben pedig a filozofikus jogtudom{nyban csapódott le. A regul{k és definíciók most m{r végérvényesen alkatrészeivé v{ltak a dialektikus módszernek. a. A regul{k h{rom form{ban jelentkeznek: a kazuisztikus regul{k, a pithanonok (egy valószínűség form{j{ban megfogalmazott tény{ll{shoz rövid jogeset megold{st nyújtó szab{ly) és a normatív regul{k (Spruchregel), jogelvszerűen megfogalmazott kötelező szab{lyok (pl. a regula Catoniana m{r nem kazuisztikusan megfogalmazott formul{ja: quod initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere ). 4
respondere-tevékenység (2) b. A h{rom említett definícióforma: a quid est definitio, a partitio a divisio most m{r mind nagyobb sz{mban jelent meg, b{r kétségtelen, hogy az ún. regulakönyvekben néha a regul{k és definíciók közötti hat{rvonal mintegy úszó hat{rvonalnak l{tszik. A responde{ló tevékenységben ezen kívül a dialektikus módszer két újabb form{ja is megjelent, éspedig a quaestio (egym{ssal szemben{lló irodalmi vélemények felsorol{sa és az író saj{t {ll{sfoglal{sa, amellyel a feltett kérdést lez{rni kív{nja), az argumentumok (argumentum a maiori ad minus, és az argumentum a contrario). filozofikus jogtudom{ny A klasszikus kor filozofikus jogtudom{nya a hellenisztikus filozófi{ból {tvett h{rom, m{r említett fogalom (aequitas, ius naturale, ius gentium) lényegének értelmezésében jelentkezett, és a jogtudósok alkalmass{ tették azokat arra, hogy a kor{bbi jogrendszer jog{gazatait: a ius civilét és ius praetoriumot fokozatosan likvid{lj{k, és ezek helyébe a jogrendszer egy újabb differenci{lód{s{nak kialakít{s{t segítsék éspedig : a ius publicumot (a lex populi területe) és a ius privatumot (a lex contractus területe), mint újszerű jog{gazatokat. Ez{ltal v{ltak a hellenisztikus filozófia kategóri{i a római jog{szok gondolkod{s{ban római jog organikus részeivé. A skol{ris, ill. tradicion{lis jogtudom{ny a szabini{nusok és prokuli{- nusok iskol{inak keretében jelentkezett. A jog{szi gondolkod{s a két iskola közti különböző jogesetek fölötti heves vit{kban rendkívül kifinomul t,és alkalmass{ lett arra, hogy az elméletet és a kazuisztik{t egym{shoz közelebb hozza. cavere - agere 2. A formul{ris jurisprudenci{nak két területe (okirat- és keresetformul{ré-jurisprudencia) a principatus kezdetével h{ttérbe szorult. Ez persze nem jelenti azt, hogy az okirat-formul{rékban és keresetformul{rékban való gondolkod{smóddal a jog{szok szakítottak volna, csup{n annyit, hogy új formul{rék kialakít{sa a stagn{ló {rucsere-forgalom következtében m{r nem volt szükséges (legfeljebb a meglevők finomít{s{ra, cizell{- l{s{ra, az adott keresetformul{k utiliter kiterjesztésére volt szükség). 3. A cs{sz{ri abszolutizmus mind nyersebb megnyilv{nul{sa mellett a bírós{gi szónokok tevékenysége, és ezzel az advocatusoknak a jog{szok {ltal való instru{l{sa (agere) mind csekélyebb körre szorult. instituere A klasszikus korban megerősödött a jog{szokat teljesen absztrakt ir{nyba vezető tevékenység, az instituere, azaz a jogtanít{s (docere), amely a jogtudom{ny anyag{nak a rendszerezését az adott körülmények közt a legmagasabb nívóra emelte. E jogtanító tevékenységnek legfontosabb eredménye Gaiusnak, a 2. sz{zadban élt jogtudósnak az Institutiói voltak, amelynek h{rmas beoszt{sa (personae, res, actiones) megteremtette a később institutio-rendszernek nevezett tanszisztém{t, amelynek keretében a nagy klasszikus jog{sz a jog fogalm{ból mintegy axióm{ból indult ki és abból vezette le a részfogalmakat. a klasszikus kor - összefoglal{s A római jogtudom{ny abban a periódusban érte el vir{gkor{nak csúcspontj{t, az ún. remekjog aranykor{t, mikor a rabszolgatartó t{rsadalom pillérei alatt a talaj inogni kezdett. A principatus kezdetével a rabszolgatartó t{rsadalom fejlődésének bizonyos stagn{l{sa következett be, amely fokozatosan hanyatl{sba csapott {t. A jogtudom{ny területén mégis miért éppen ez a korszak volt a legtermékenyebb? Mert a gazdas{g fejlődésének bizonyos mérvű stagn{l{sa folyt{n a jogtudósoknak elegendő ideje volt arra, hogy a preklasszikus jog{szok (veteres) alkot{sait alaposan kidolgozz{k, finomíts{k, s a kis részletkérdéseket megoldj{k. Ez volt az az időszak, amikor az ingatlan- és rabszolgatulajdon intézményét a klasszikus jogtudósok a veteres {ltal megteremtett alapokon kidolgozott tulajdonvédelmi eszközökkel, finom módszerekkel körülb{sty{zt{k. IV. a posztklasszikus kor Az egész posztklasszikus korszakot a jogtudom{ny és a jog{szi tevékenység {llamosít{sa ", {llamiv{ tétele jellemzi. A responde{ló jog{szi tevékenység a bürokratiz{l{s folyt{n teljesen beépült az {llamappar{tusba. A cs{sz{ri consistorium és a cs{sz{ri kancell{ria tagjait a szakképzett advocatusokból toborozta. Ezeket a cs{sz{ri h{zi jog{szokat maga a cs{sz{r nevezte ki, és responde{ló tevékenységüket a cs{sz{r neve alatt folytatt{k. E tevékenység produktumai a cs{sz{ri rescriptumok voltak, s így e jog{szok nevét csak egészen kivételesen ismerjük. E korszak jogtudósainak munk{ss{g{t m{r bizonyos mértékben befoly{solta a keresztény ideológia is. Ez természetes is, hiszen a 4. sz{zad végétől kezdve a kereszténység m{r {llamvall{s volt. E befoly{s azonban nem tekinthető döntő jelentőségűnek, a birodalom épülete ui. a pog{ny tradíciókon nyugodott. A szakképzett cs{sz{ri jog{szappar{tus tagjainak constitutiókat teremtő munk{ja még mindig kazuista, adapt{ló jellegű volt (ti. a kor megv{ltozott t{rsadalmi-gazdas{gi viszonyaihoz) és részben intézményeket teremtő, ill. kidolgozó volt (pl. a kisaj{tít{s). 5
a posztklasszikus kor (2) Mégis az absztrah{ló tendenci{nak két tagadhatatlan ir{nya érzékelhető: 1. az ún. stabiliz{ciós jogtudom{nyban egyrészt az{ltal, hogy a cs{sz{ri constitutiok tömegében megkísérelnek kodifik{ciós törekvések útj{n némi rendet teremteni, m{srészt az ún. idézési törvények meghozatala útj{n, amelyek arra voltak hivatva, hogy a jog{szi iratok k{osz{ban bizonyos ir{nyadó szempontok előír{s{val a jogbizonytalans{g ellen küzdjenek; 2. az ún. egységesítő jogtudom{nyban, amely - eltekintve a különösen Nyugaton elterjedt vulg{rjogi gondolkod{smódtól - Keleten igen jelentős lépéseket tett az ir{nyban, hogy összeolvasszon, egységesítsen bizonyos jogintézményeket, amelyek elavults{guk folyt{n m{r a jogrendszer felesleges sallangjainak bizonyultak. E jelenség azonban semmiképpen sem a szimplifik{l{s, hanem sokkal ink{bb egy haladó absztrah{ló gondolkod{smód ir{ny{ba mutat. tevékenységi form{k 1. A formul{ria-jurisprudencia most m{r csak a okirat-jurisprudencia alakj{ban jelenik meg. Újabb keresetformul{k teremtése a formul{ris elj{r{s felsz{mol{sa folyt{n szükségtelen volt, Constantius és Constans ui. 342-ben a cognitiós elj{r{st, teh{t a cs{sz{ri perrendet tette egyedül alkalmazhatóv{. Ez persze nem jelentette azt, hogy a jog{szok keresetjogi gondolkod{smódja eltűnt, hiszen a jog{szi gondolkod{s alapja tov{bbra is a kereset volt és nem az alanyi jog. 2. Az agere-tevékenység az {ltal{nos bürokratiz{l{s következtében struktur{lisan {talakult. Az or{tort most m{r nem a jog{sz, a jogtudós instru{lta, hiszen az {llamhatalom éppen az or{torokból (advocatus) verbuv{lta a sacrum consistorium és a cs{sz{ri kancell{ria tagjait, s ezek mind jogképzett személyek voltak m{r ekkor. Minden advocatus köteles volt ui. jogi főiskol{t Róm{ban, Berytosban vagy Konstantin{polyban végezni. tevékenységi form{k (2) 3. A jogtan{ri tevékenység {llami funkcióv{ v{lt. A h{rom jogi főiskola kötelező ötéves tanterv alapj{n oktatott, s jellegében klasszicista volt. Ez abban mutatkozott meg, hogy az oktat{s a klasszikus jog{szok művein épült fel és a hallgatós{g történeti anyagot is tanult. Ezen oktató tevékenység keretében a regula- és definíciós jogtudom{ny renesz{nsz{t élte, és a Gaius-féle institutio-rendszer stabiliz{lódott. filozofikus jogtudom{ny A hellenisztikus filozófi{nak e korszakban Róm{ra gyakorolt m{sodik befoly{sa új filozofikus jogtudom{nyt hívott életre. Az aequitast most először {llított{k szembe a iusszal, és a természetjog jelentősége rendkívül megnőtt. Ekkor azonosított{k először az íratlan jogot a szok{sjoggal (consuetudo). A sztoa m{sodszori behat{sa folyt{n megjelent a római jog{szokn{l a humanitas, benignitas, pietas és utilitas ide{ja. Az utilitas volt ezek közül az a filozófiai kategória, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy a ius publicum és ius privatum eddigi hat{- rait (lex populi - lex contractus) fellazítsa, s a közérdek (utilitas publica) jelszav{val a mag{nérdeket (utilitas privata) h{ttérbe szorítsa, ideológiai alapot teremtvén ezzel a mag{nérdekszfér{ba történő {llami beavatkoz{sra. Miut{n a kényszerítő jelleg adta meg a közjog (ius publicum = ius cogens) ismérvét, az eddig létező két jog{gazat: a ius publicum és ius privatum most m{r nem azonos jellegű életviszony-csoportot rendező jogi norm{k összessége lett, hanem a kogenci{n és diszpozitivit{son alapuló jog{szi gondolkod{si form{kk{ alakult {t. a posztklasszikus kor - összefoglal{s A posztklasszikus korszak jogtudom{ny{nak {talakul{sa annak a fejlődési folyamatnak a következménye volt, amely m{r Augustus kor{ban megindult, éspedig a ius respondendi bevezetésével. Hadrianus kor{tól kezdve a rabszolgatartó t{rsadalom struktúr{ja mindink{bb bürokratiz{lódott. Az {llamappar{tus bürokratiz{lód{sa a jog{szi funkciók bürokratiz{l{s{t is maga ut{n vonta. E folyamat a t{rsadalmi-gazdas{gi zűrzavarnak megfelelő, s a jogéletben jelentkező zűrzavart minél ink{bb l{thatóv{ tette és az {llamappar{tus figyelmét a jogbizonytalans{g felsz{mol{sa, teh{t kodifik{ció felé ir{nyította. V. justinianusi kodifik{ció A kazuisztikus római jurisprudencia, majd az ebből kifejlődő római jogtudom{ny az absztrakció legmagasabb fok{t a 6. évsz{zad derek{n végbement justinianusi kodifik{cióban érte el. A compilatorokat e korszak legkiv{lóbb jog{szaiból v{lasztott{k ki. Kiindul{si alapjuk a klasszikus római jogtudom{ny volt, módszerük azonban a posztklasszikus kor jellegzetességeit viselte mag{n, s így a dialektikus módszer alkalmaz{sa itt érte el a csúcspontj{t. Nem kétséges, hogy a kodifik{ció bizonyos archaisztikus saj{toss{gokat is felmutat, ennek ellenére maguk a kodifik{torok egy{ltal{n nem voltak archaisztikus be{llítotts{gúak, n{luk ui. az itt-ott megnyilv{nuló archaizmus ink{bb dekor{ció jellegét öltötte. 6
absztrakció A jusztini{nuszi kodifik{torok absztrah{ló gondolkod{smódja form{lis és tartalmi saj{toss{gokban jelentkezik. a) Form{lisan: A kodifik{ciós munka keretében a törvényhozók egy mintegy 700 éves jogfejlődés eredményeit, néha csak bizonyos maradv{nyait tekintették {t, és ennek az anyagnak alapj{n olyan kodifik{ciós munk{t végeztek, amelyre Róma történetében nem volt még csak megközelítő példa sem. Ez a tény form{lisan m{r önmag{ban is a legmagasabb absztrakciót jelenti. A kodifik{ció keretében a regula- és definíciós jogtudom{ny tov{bb fejlődött. Iustinianus kompil{torai a Digest{kban egész titulust szenteltek De diversis regulis Iuris antiqui címen (D. 50. 17.) a régebbi és a jusztini{nuszi regul{k, és egy titulust De verborum significatione címmel (D. 50. 16.) a régi és új definíciók sz{m{ra. Az egész kodifik{ció sz{mos {rnyalatnyi differenci{t és distinkciót dolgozott ki, amelyek a dialektikus jogtudom{ny saj{tjai. Mind a jog{szi iratokat egybeszerkesztő Digesta, mind pedig a cs{sz{ri rendeleteket rendszerbe foglaló Codex repetitae praelectionis, valamint Iustinianus tankönyve, az Institutiók is hat{rozott rendszert mutatnak. b) Tartalmilag: A kor{bban jelentős, utóbb azonban jelentőségét vesztett differenci{k részben {ltal{nosít{s, részben egységesítés útj{n való felsz{mol{s{val jelentős fejlődést ért el. Pl. - az ún. innomin{t re{lkontraktusok megteremtésével Iustinianus komoly lépést tett a szerződési típus-kényszer felsz{mol{sa, a szerződések {ltal{nos peresíthetősége felé. - a CULPA központú felelősségi rendszer bevezetésével Iustinianus lényegében egységessé tette a mag{njogi felelősséget. absztrakció (2) justinianusi kodifik{ció (2) A jusztini{nuszi kodifik{ció igen gyors munka eredménye volt, amelyet azonban a posztklasszikus jurisprudencia, ill. jogtudom{ny alaposan előkészített. Maguk a kodifik{torok sem voltak csup{n egyszerű kompil{torok, akik a klasszikus jog{szi iratok szövegrészeit csak egyszerűen összeillesztették: Sz{mos új jogintézményt alkottak (pl. a conceptus iam pro nato habetur -elvet, a cura minorumot, a beneficium inventariit, a tiszta kogn{t törvényes öröklési rendet, az özvegyi jogot, a modern végrendeleti form{kat stb.). A kodifik{torok jog{szilag igen képzett személyek, részben jog{szprofesszorok voltak. Filozófiai felkészültségük sem {llt alacsonyabb szinten, mint a klasszikus jogtudósoké. justinianusi kodifik{ció (3) A mintegy hét évsz{zadon keresztül élő {rutermelő rabszolgatartó t{rsadalomban ez volt az első jog{szcsoport, amely ha sz{mos hib{val és melléfog{ssal is, de képes volt a sok évsz{zados jogfejlődés eredményét kitevő joganyagot {ttekinteni, ezt az anyagot saj{t kora szükségleteinek megfelelően adapt{lni, kiegészíteni és hat{rozott rendszerben összefoglalni. De természetesen egy lényegében kazuista alapon {lló, jóllehet az absztrakciókat mind nagyobb mértékben alkalmazó ilyen jogtudom{nytól egy dolog nem volt elv{rható, éspedig az, hogy elméleteket (pl. birtokelmélet, a jogi személy elmélete stb.) dolgozzon ki. Ez a feladat a pandektist{kra v{rt. 7