TAK[CS PÉTER [LLAMELMÉLET A XIX. SZ[ZADBAN *

Átírás

1 1. évf. 1. sz{m: 2011/ 1. Feltöltve: 2011.augusztus 27. TAK[CS PÉTER [LLAMELMÉLET A XIX. SZ[ZADBAN * A NÉMET [LLAMTUDOM[NY A hosszú XIX. sz{zad ( ) folyam{n német területen az {llamtudom{- nyok művelői közül többen a kor{bbi eredmények enciklopédikus jellegű összefoglal{s{ra törekedtek, m{sok az {llamra vonatkozó ismeretek meghat{rozott tartalmi vagy módszertani szempontok alapj{n való újragondol{s{t és tov{bbfejlesztését tűzték ki célul; alkalmasint a sz{zadra jellemző eszme{ramlatok {llamtani következményeinek megfogalmaz{s{val együtt. E korban tov{bb{ megteremtődtek e tudom{ny művelésének intézményi feltételei, és némileg megv{ltoztak az {llamtan mint tudom{ny célj{ról és jellegéről alkotott elgondol{sok. ÖSSZEGZÉSEK ÉS ALKOTÓIK Az {llamra vonatkozó ismeretek összefoglal{s{ra az imm{r évsz{zadok óta halmozódó ismeretanyag rendszerezési igénye mellett és a XVIII. sz{zadban fokozódó specializ{ció ellenhat{saként, mint említettem, egy ún. egyetemes s ebben az értelemben {ltal{nos szemlélet erősödése ok{n került sor. Az első nagy {llamtudom{nyi enciklopédia a Karl von Rotteck és Karl Theodor Welcker {ltal össze{llított, illetőleg írt Staatslexikon [Államlexikon; régi magyar fordít{sban: Államszót{r+ volt, mely 1834 és 1849 között jelent meg 19 kötetben. E lexikon szerzőinek az egyéb területeken (péld{ul a népszerű folyóirat-kiad{sban) kifejtett tevékenysége mellett annak köszönhette befoly{s{t, hogy a kor{bbi tanok összefoglal{s{n túl sz{mos újdons{got is tartalmazott. Ilyen volt péld{ul a jog{llamis{g eszméjének megfogalmaz{sa. * Részlet a szerző Államtan. Az {llam {ltal{nos elmélete címen készülő könyvéből. E részlet Az {llamelmélet kezdetei Európ{ban és a magyar {llamelméleti hagyom{ny címen közzétett ír{s folytat{sa. A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem tan{ra.

2 A liber{lis hangvételű Staatslexikonnal szemben a porosz hivatalnok, politikus és újs{g-főszerkesztő, Hermann Wagener egy kifejezetten konzervatív lexikont {llíttatott össze és adott ki. Ez az ink{bb t{rsas{gi, semmint tudom{nyos célú mű 1859 és 1867 között jelent meg 23 kötetben, Staats- und Gesellschaftslexikon [Állami és t{rsadalmi enciklopédia+ címen. Egy harmadik nagy enciklopédia, a Johann Caspar Bluntschli és Karl Brater {ltal össze{llított Deutsches Staatswörterbuch [Német {llamszót{r] volt, melynek 11 kötete 1857 és 1870 között (rövidítve: 1870 és 1875 között) jelent meg. Ez liber{lkonzervatív alapon foglalta össze az addig felhalmozott tud{st, teret szentelve Bluntschli saj{t {llamelméletének is. E lexikonokat m{sok, ugyancsak nagy összegzéseket jelentő elmélet- és eszmetörténeti elemzésekkel egészítették ki. Így péld{ul Robert von Mohl, aki az {llamtudom{ny történetét és hatalmas irodalm{t tekintette {t először a Geschichte und Literatur der Staatswissenschaften *Az {llamtudom{nyok története és irodalma, ], majd az Enzyklopädie der Staatswissenschaften [Az {llamtudom{nyok encyklopädi{ja, 1859, ; magyarul: 1866, című munk{iban. Elmélettörténeti vonatkoz{sban kiemelkedett Otto von Gierke munk{ss{ga is, aki a középkori és kora-újkori gondolkod{s sz{mos elemét elevenítette fel és épített be saj{t elméletébe. Rotteck a történelem, az {llamtudom{nyok és az észjog professzora volt Freiburgban. Fő műve a négy kötetes Lehrbuch des Vernuftrechts und Staatswissenschaften *Az észjog és az {llamtudom{ny tankönyve, ]. Ebben a történeti jogi iskola és pozitivizmus térnyerésének idején a természetjogi hagyom{ny kanti v{ltozata, az ész fogalm{ból levezetett helyes jog mellett tette le voks{t. Az {llam kérdéseit a korabeli liberalizmus keretei között elemezte: a hatalmi {gak megoszt{s{nak, az egyén elsőségének és a szabads{gjogok elismerésének a jelentőségét hangsúlyozva. Nem volt tőle idegen, hogy szerepet v{llaljon a gyakorlati politik{ban, ahol l{ngoszlopként kív{nta megvil{gítani m{sok útj{t. Szabadelvűsége miatt sok h{tr{ny érte: elmozdított{k egyetemi tan{ri {ll{s{ból, megsemmisítették polg{rmesterré történt megv{laszt{s{t és korl{tozt{k az {ltala alapított lapok terjesztését is. Később hogy mondhassuk: h{t ilyen az ember! szülőv{ros{ban szobrot emeltek neki. Welcker ugyancsak a német liberalizmus képviselője volt, s emiatt őt is sok h{tr{ny érte: nézetei miatt többször felfüggesztették heidelbergi egyetemi {ll{s{ból. Fő műve a Die letze Gründe von Rechte, Staat und Strafe *A jog, az {llam és a büntetés végső alapjai, című kötet, amelyben először kapcsolta össze az {llam és a jog fogalm{t, megalkotva így a Rechtsstaat *jog{llam+ szót. A jog{llam szerinte olyan {llam, amely a despotizmussal ellentétben biztosítja a szabads{gjogokat. Welcker egyébként személyes kapcsolatban {llt Eötvös Józseffel, 1856-ban j{rt Budapesten is, hogy szerzőket toborozzon az Államlexikon m{sodik kiad{s{hoz. Itteni programj{ról, egyebek mellett az őt megfigyelő titkosrendőrség feljegyzéseiből tudunk (amivel t{volról sem akarn{m azt mondani, hogy a rendőrség e form{j{nak a tudom{nytörténet szempontj{ból pozitív szerepe volt). A sv{jci Bluntschli a zürichi, a müncheni, majd a heidelbergi egyetemen közjogot, német mag{njogot és {llamtudom{nyokat adott elő. A német jog{szgyűlés elnöke volt, s része volt a genti Institut de droit International életre hív{s{ban. Két kollég{j{val (L. Arndt-tal és J. Pölz-cel) együtt jogtudom{nyi és törvényhoz{si t{rgyú folyóiratot alapított Kritische 2

3 Überschau für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft (1853) címmel. A Lehre vom modernen Staat *A modern {llam elmélete, című munk{j{nnak első kötete {ltal{nos {llamtan{t, m{sodik kötete {llamjogi nézeteit tartalmazta, harmadik kötete pedig a politik{ról mint tudom{nyról szólt. Mint megfontolt konzervatív, az organikus {llamszemlélet, a nemzet- {llam és az {llamszuverenit{s híve volt, de elfogadta a szabadelvűek sz{mos szempontj{t is. A Geschichte des allgemeinen Staatsrechts und Politik *Az {ltal{nos {llamjog és politika története, és a Das moderne Völkerrecht der civilisirten Staaten als Rechtsbuch dargestellt [A civiliz{lt {llamok modern nemzetközi joga jogkönyvként bemutatva, című munk{i magyarul is megjelentek. M{s ír{saiban részletesen t{rgyalta a sv{jci közjog történetét. A nagy történeti műveltséggel bíró porosz Otto von Gierke Breslauban *Wrocławban; régi magyar nevén: Boroszlóban+, Heidelbergben, majd Berlinben tanított. Érdeklődésének középpontj{ban a jogtörténet {llt, s a jogfejlődésben mindenütt a germ{n elemeket kereste. Fő művében a h{rom kötetes Das Deutsche Genossenschaftsrechtben ( ) a t{rsul{s német jogi form{it és azok történetét dolgozta fel. A fiktív jogi személy konstrukciój{val szemben a t{rsul{sokat valós{gos személynek tekintette, s úgy vélte, hogy a modern jognak ahhoz hasonlóan kellene kezelnie a gazdas{gi t{rsas{gokat, a szakszervezeteket és egyh{zakat, ahogyan a középkori jog szab{lyozta a céheket és az önmagukat megszervező v{rosi közösségeket. Egyebek mellett ezen az alapon bír{lta az 1900-ban hat{lyba lépett német polg{ri törvénykönyvet, a BGB-t is. A XIX. sz{zad egyik legeredetibb és legdinamikusabb gondolkodója Robert von Mohl volt. Nemcsak kiterjedt életműve ok{n érdemes emlékezni r{, hanem azért is, mert t{vol {llt tőle a tudom{nyoss{ggal a kívül{llók szemében gyakran együtt j{ró unalom: mindent és mindenkit értékelt, dicsért vagy bír{lt, s nagy hangsúlyt fektetett az érvelésekre. T{vol {llt tőle egyébként a túlzott pedantéria is, s ez azért volt így, mert nagyon sokat nyilatkozott, írt, s mindenütt ott volt : ha lett volna tömegmédia, bizony{ra afféle média-professzorként v{lt volna ismertté, mint néh{ny kort{rsunk, akik ink{bb interjút adnak és műsort vezetnek (beszélnek és fecserésznek), semmint írnak vagy medit{lnak. Mohl {ltal{ban úgy vélte, hogy az {llam tudom{ny{nak jellegében is különböznie kell a természettudom{nytól, s szerinte az {llamtant a t{rsadalom tudom{ny{val kell kiegészíteni. Német egyetemi körökben ő volt az első, aki felvetette a t{rsadalmi kérdést, ti. a munk{soszt{ly helyzetének tarthatatlans{g{t. Részt vett a tübingeni egyetem reformj{ban (1830), s elérte, hogy miközben az {llami hivatalnoknak készülők egy egyszerűbb, külön vizsg{t tehettek az egyetemi képzés tov{bbra is doktor{tussal végződjön. Miut{n nyíltan bír{lta a würtembergi hatós{gokat, 20 évi munka ut{n, 1845-ben, elveszítette tan{ri {ll{s{t. Két év múlt{n azonban Heidelbergben professzúr{t kapott. Később tagja lett a würtembergi parlamentnek, a frankfurti alkotm{nyozó gyűlésnek, majd 1871-ben a Reichstagnak is. A Die Polizei-Wissenschaft nach den Grundsätzen des Rechtsstaats *Rendészeti tudom{ny a jog{llam alapelvei szerint, című munk{j{ban az elsők egyikeként elemezte a jog{llamot, amit az arisztokratikus, ún. rendészeti {llam ellentétének tekintett. ENCIKLOPÉDI[K ÉS KÉZIKÖNYVEK A fenti szerzők és művek persze csak a jéghegy csúcs{t jelentik. Az enciklopédia (melynek előzetes mint{ja nyilv{nvalóan a nagy 3

4 francia enciklopédia volt), ennek az {llamtudom{nyokra alkalmazott form{ja, az {llamszót{r, valamint a kézikönyv a kor legnépszerűbb műfajai lettek. A XIX. sz{zad derek{n ezekből m{r olyan sok létezett, hogy anyagukat {ttekinteni is nehéz, elemzésükről nem is beszélve. Ebben az időben egy jobb könyvt{rban hogy csak néh{ny péld{t idézzek megtal{lható volt Karl Gottlob Rößig Entwurf einer Encyklopaedie und Methodologie der Staatswissenschaftja *Az {llamtudom{ny enciklopédi{j{nak és módszertan{nak v{zlata, 1797+, Alexander Lips Die Staatswissenschaftslehre oder Encyklopaedie und Methodologie der Staatswissenschaftenja *Államtudom{ny-tan, vagyis az {llamtudom{nyok módszere és enciklopédi{ja, 1813], Ludwig Heinrich von Jacob Einleitung in das Studium der Staatswissenschaftenje *Bevezetés az {llamtudom{nyokba, 1819], A. von Kronburg Encyklopaedie und Methodologie der praktischen Staatslehreje *A gyakorlati {llamtan enciklopédi{ja és módszere, 1821], Karl Heinrich Ludwig Pölitz Grundriss für encyklopaedische Vorträge über die gesammten Staatswissenschaftenje *Enciklopédikus előad{sok v{zlata az össz{llamtudom{nyokról, 1825+, Friedrich Bülau Encyklopaedie der Staatswissenschaftenje *Az {llamtudom{nyok enciklopédi{ja, 1832+, valamint Friedrich Jacob Schmitthenner Zwölf Bücher vom Staate, oder systematische Encyklopaedie der Staatswissenschaftenja *Tizenkét könyv az {llamról, vagyis az {llamtudom{nyok rendszeres enciklopédi{ja, /45+, melynek végül is csak első és a harmadik kötete jelent meg. Egy ilyen könyvt{rban tov{bb{ b{rki felüthette az olyan kézikönyveket is, mint Christian Daniel Voß Handbuch der allgemeinen Staatswissenschaftenje *Az {ltal{nos {llamtudom{nyok kézikönyve, 4 kötet, ), Johann Friedriech Gottfried Eiselen Handbuch des Systems der Staatswissenschaftenje *Az {llamtudom{nyok rendszerének kézikönyve, 1821), Strune Grundzüge der Staatswissenschaftja *Az {llamtudom{ny alapvonalai, 4 kötet, ], Friedrich H. Ungewitter Populäre Staatswissenschaft oder staatswissenschaftliches Handbuchja *Népszerű {llamtudom{ny, vagyis {llamtudom{nyi kézikönyv+ (1845) vagy Anton Baumstark Hermann vom Busche {lnéven közzétett Populäres Staatslexiconja *Népszerű {llamlexikon, Ezek mellett a francia műveltségűek sz{m{ra rendelkezésre {llt G. de Réal La Science du Gouvernementja [A korm{nyz{s tudom{nya, 1-8 rész, 4 kötetben, , amit az érdeklődő Die Staatskunst *Államismeret, címen németül is olvashatott, miközben az, aki angolul tudott, a Political Dictionary, forming a work of universal reference, both constitutional and legalből *Politikai szót{r, alkotm{nyos és jogi egyetemes kézikönyv gyan{nt, 2 kötet, ) juthatott különböző inform{ciókhoz. Lehet, hogy az elektronikus inform{ciós eszközök tömegtermelése a XX. sz{zad végén kezdődött, az inform{ciós forradalom azonban aligha. Az fenti és az azokhoz hasonló művekben sok szerző persze még keverte egyfelől az elméleti, m{sfelől a hivatalnokoknak szóló gyakorlati ismereteket. Ezért azt{n amikor az {llamtudom{ny történetének {ttekintése ut{n Robert von Mohl megírta a maga {llamtan{t (Az {llamtudom{nyok eciklopédi{ja [Enzyklopädie der Staatswissenschaften, 1859, ; magyarul: 1866, ), akkor Pölitz Die Staatswissenschaften im Lichte unserer Zeit *Államtudom{nyok korunkban, , című, négy kötetes, kétszer is kinyomtatott művéhez a következő komment{rt fűzte: Terjedelmére nézve elég teljes, de nem oda tartozó tanszakok belevon{s{val s egyebek hib{s feloszt{s{val *van megírva+, bő irodalom; tartalm{ra nézve *azonban+ vizenyős, szellem nélküli irat. Pölitz egyébként Lipcsében tanított, fő kutat{si területe az európai {llamok története és az összehasonlító 4

5 alkotm{nytan volt. Az egyetemi matrikul{k szerint p{ly{ja sor{n mintegy hallgató l{togatta az ór{it. Emellett 184 könyvet írt. Ez nem kevés, s így nem csoda, ha nem mindegyik volt tele eleven szelemmel, vagy egyik-m{sik vizenyősre sikeredett. Könnyen elképzelhető, hogy ehhez képest milyenek lehettek az {llami szolg{latba lépők sz{m{ra készített, különböző (ma így mondan{nk) képzési központok felkérésére kézült tucatír{sok, mint péld{ul K. H. Hagen Von der Staatslehre und von der Vorbereitung zum Staatsdienste *Az {llamtanról és az {llami szolg{latra való előkészületről, 1839] című kézikönyve. Az igazs{ghoz persze az is hozz{ tartozik, hogy e korszak sz{mos elméleti célú ír{sa így péld{ul péld{ul D. G. Eckenthal h{rom kötetes Allgemeine Staatslehreje *Által{nos {llamtan, vagy Karl Salomo Zachariä Vierzig Bücher vom Staateja [Negyven könyv az {llamról, 4 kötetben: , illetőleg {tdolgozva 7 kötetben: ] kifejezetten enciklopédikus ismereteket is közölt. Hazai szakirodalmunkban Pauler Tivadar kísérletezett e műfajjal, jóval szerényebb terjedelmi keretek között, de t{volról sem sikertelenül: A jog- és {llamtudom{nyok enciklopédi{- ja (1862, ) című {m az enciklopédi{khoz képest meglehetősen rövid művét néh{ny kérdésben még ma is érdemes fellapozni. MÓDSZERTANI ÚTKERESÉS Az {llamtudom{nyok módszertani megújít{s{ra ir{- nyuló törekvéseknek ugyancsak több form{ja volt. Egyesek a születőfélben lévő szociológiai, m{sok a filozófiai, ismét m{sok a történeti módszert tekintették üdvözítőnek. Voltak olyanok is, akik jogi módszert (a normatív elemzést) részesítették előnyben, s akik gazdas{gi szempontból tartott{k elemezhetőnek az {llamot. Ezek eltérő sikerrel j{rtak, és igen különböző hat{st gyakoroltak az {llamtan későbbi fejlődésére. FILOZÓFIA, SZOCIOLÓGIA, TÖRTÉNELEM A filozófiai módszer alapj{n való egységesítés péld{ul eleve nem sikerülhetett, hiszen a korszak két nagy filozófiai rendszere a hegelianizmus és a kantianizmus nem volt egym{ssal összeegyeztethető. Az {llamnak Hegel szerint egy közösség tartalmi értelemben vett céljait kell előmozdítani, míg Kant szerint az egyén jogait és autonómi{j{t kell biztosítania. Az előbbi a dialektik{t alkalmazta az {llamra is, az utóbbi a kategori{lis elemzést részesítette előnyben. A hegeli{nus felfog{sban az {llam történeti fejlődés eredményeként jelent meg, és ennek fényében vizsg{lható etikai tartalma is, a kanti{nusban pedig (az etikai tartalomtól elv{lasztott) jogi vonatkoz{sban volt l{tható. Ezt a kettősséget a XIX. sz{zadban született új filozófia, a marxizmus sem tudta meghaladni, hiszen hamar kiderült, hogy fő{rama péld{ul Karl Marx marxizmusa hegeli{nus, míg egyéb ir{nyzatai péld{ul az ún. ausztro-marxizmus kanti{nus ösztönzéseket követett. Sikeresebbnek ígérkezett a szociológiai módszer, mert az kiindulópontként csup{n annak feltételezését követelte meg, hogy az {llam a t{rsadalom része, mely saj{tos törvények szerint működik. Miként a szociológi{nak, úgy az {llam tudom{ny{nak is e törvények meg{llapít{sa a feladata {llított{k sokan. Ezt az {ll{spont m{r Karl Ludwig von Hallernél megjelent, részletesebben azonban Robert von Mohl és Lorenz von Stein fejtette ki. B{r Stein elmélete egy {llamszociológia kezdeti form{j{nak tekinthető, annak igazi képviselői péld{ul Franz Oppenheimer és Max Weber később léptek fel, s valój{ban a XX. sz{- zadhoz tartoznak. 5

6 Egy harmadik részben módszertani, részben tartalmi lehetőséget az {llam történeti kontextusba {llít{sa jelentett. Ezzel Heinrich Karl Ludolf von Sybel kísérletezett, aki a historizmus az emberi intézmények múlthoz és tradíciókhoz kötöttségét hangsúlyozó, s így a történelem meghat{rozott cél(ok) ir{ny{ba való halad{s{t megkérdőjelező iskola megalapítój{nak tekintett Leopold von Ranke tanítv{nya volt. A történeti és az {llami öszszekapcsol{s{nak legnagyobb hat{sú, b{r taralmilag eklektikus elméletét Heinrich G. von Treitschke fejtette ki. Treitschke aki Lipcsében, Kielben, Heidelbergben, végül Berlinben tanított eleinte liber{lis nézeteket vallott, később azonban nacionalist{v{, sőt soviniszt{- v{ v{lt, elfogadva péld{ul a szoci{ldarwinizmus fajok közötti kiv{lasztód{ssal kapcsolatos tanait és az antiszemitizmust is. Idős kor{ban, amikor is konzervatív lett, a német gyarmati terjeszkedés apologét{ja és így a brit birodalom kritikusa volt. T{rgyunkhoz tartozó egyetemi előad{sait a német szellemi és politikai életre nagy hat{st gyakorló életműve kiegészítéseként hal{la ut{n adt{k ki *Politik, ]. Ezek alapgondolata az volt, hogy az {llam és a t{rsadalom az{ltal integr{lódik, hogy a nép szelleme időről-időre az {llamban manifeszt{lódik. GAZDAS[GTAN A XIX. sz{zadi tudom{nyoss{g leghat{rozottabb tendenci{ja az {llam egyik sőt, a modern t{rsadalmakban az egyik legfontosabb feltételét jelentő gazdas{g folyamatait {llította a vizsg{lód{s középpontj{ba. Az {llam és a gazdas{g viszony{nak első, m{r nem az {llamgazdas{gtan körébe tartozó alkalmi elemzését Hugo Eisenhart nyújtotta a Philosophie des Staats, oder Allgemeine Sozialtheorie *Államfilozófia vagy {ltal{nos t{rsadalomelmélet, című munk{j{ban, melynek m{sodik kötete Positives System der Volkswirthschaft, oder Oekonomische Socialtheorie *A népgazdas{g pozitív rendszere avagy gazdas{gi t{rsadalomelmélet, címen jelent meg. Az {llam t{rsadalomelméletét és politikai összefüggéseit a gazdas{gi viszonyokra vezette vissza Karl Marx is. Marx a gazdas{gnak kitüntetett szerepet tulajdonított a t{rsadalom egészét illetően. A politikai gazdas{gtan bír{lat{hoz [Zur Kritik der politischen Ökonomie, című munk{j{ban visszautalva a hegeli jogfilozófia kritik{j{t nyújtó kor{bbi ír{s{ra így fogalmazott: <a jogi viszonyok és az {llamform{k nem érthetők meg sem önmagukból, sem az emberi szellem úgynevezett {ltal{nos fejlődéséből, hanem ellenkezőleg, azokban az anyagi életviszonyokban gyökereznek, amelyeknek összességét Hegel < polg{ri t{rsadalom néven foglalja össze, a polg{ri t{rsadalom anatómi{j{t pedig a politikai gazdas{gtanban kell keresni. A gazdas{g és az {llam kapcsolat{nak rendszeres vizsg{lat{t a Verein für Sozialpolitik *Szoci{lpolitikai Egyesület, , újraalapítva: 1948 (1956-tól Gesellschaft für Wirtschafts- und Sozialwissenschaften)+ tagjai {llított{k elemzéseik középpontj{ba. A Verein az ún. katedra-szocialist{k, vagyis az egyetemeken oktató akadémikus szocialist{k fellegv{ra volt, akiknek tanítv{nyai közül Bismarck néh{ny tan{csadója is kikerült. Ők dolgozt{k ki a szoci{lpolitika első elméleti rendszereit is, s alapozt{k meg a jóléti {llam kezdeti form{j{t. E körbe tartozott a Verein egyik alapítója és első elnöke, Gustav von Schmoller, aki az akkori ausztriai gazdas{gtani iskol{val szemben{lló ifjú német közgazd{szok ún. történeti iskol{j{nak fő képviselője volt. Szellemi befoly{s{t a Nagy Frigyes gazdas{gpolitik{j{ról és a merkantilizmusról írott munk{ja mellett elsősorban könyv- és folyóiratkiad{ssal alapozta meg. Ő volt péld{ul a Staats- und sozialwissenschaftliche Forschungen 6

7 [ című híres könyvsorozat, a Berlini Tudom{nyos Akadémia {ltal kiadott Acta Borussia, valamint a (kort{rsak {ltal csak Schmoller-évkönyvként ismert) Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung, und Volkswirthschaft im deutschen Reich [megj.: 1865-től+ című évkönyv szerkesztője. Az alapítók közé tartozott a néh{ny szempontból rossz emlékezetű vezető német közgazd{sz és politikus, Adolph Wagner is, aki a Lorenz von Steinnel való szakmai nézetkülönbsége miatt nem kapott professzúr{t Bécsben, így kényszerűségből az akkori vil{g legrangosabb intézményei közé sz{mító berlini egyetemen tanított. Róla egyébként egy közgazdas{gi törvényt is elneveztek. Az ún. Wagner-törvény szerint az ipari fejlődéssel szükségképpen együttj{r az {llami közkiad{sok nemzeti összterméken belüli részesedésének növekedése. Ugyancsak a Verein alapítója volt a részben olasz, részben német közgazd{sz és t{rsadalmi reformer, Lujo Brentano. A baloldali radik{lis Brentano miut{n élete sor{n öt egyetemen (Wrocław *Breslau+, Strasbourg, Bécs, Lipcse, München) működött professzorként a katedr{ról lelépve és a történelmi pillanat hevében a pisztolyt{sk{t is hajlandó volt oldal{ra csatolni: a polg{ri forradalom ut{n rövid ideig (1918) népi komissz{r volt egy ún. tan{cs-korm{nyban. Ő ezen a módon péld{zta azt, amit a XVIII. sz{zadi ír konzervatív gondolkodó, Edmund Burke a felfegyverzett gondolatról megfogalmazott. A JOGI MÓDSZER Az {llamtudom{nnyal kapcslatba hozott módszerek, szemléletmódok és gondolati ir{nyok közül a jogi módszer tűnt legink{bb ígéretesebbnek. Ez ugyanis tekintettel arra is, hogy a XIX. sz{zad m{sodik felében a jogi gondolkod{s legbefoly{sosabb {ramlata az ún. jogi pozitivizmus volt az {llamban azokat a form{kat l{tta meg, amelyek az intézmények szab{lyoz{sa révén {llandós{got és bizonyos fokú kisz{míthatós{got kölcsönöztek mindennapi működésének. E szemlélet lehetővé tette a létező német {llam viszonyainak közjogi viszonyokként való leír{s{t; képviselőinek törekvése szerint (s persze: a lehetőségekhez képest) politikamentes form{kban. Az {llamtudom{ny terén ezt az ir{nyt képviselte az erlangeni, tübingeni és lipcsei egyetemen tanító, majd sz{sz {llamminiszterként szolg{ló Carl Friedrich Gerber, a heidelbergi, königsbergi és straßbourgi professzor, később parlamenti képviselő Paul Laband, a berlini egyetemen tanító Conrad Bornhak, a német közigazgat{s-tudom{ny egyik megalapozója, a straßbourgi és lipcsei professzor, Otto Mayer, valamint a berlini, majd heidelbergi professzors{ga ut{n a weimari alkotm{ny egyik szellemi atyj{nak tekintett Hugo Preuß. A jogot, b{r nem feltétlenül a pozitív jogot emelték az {llammal kapcsolatos érdeklődés középpontj{ba azok a gondolkodók is, akik a jog{llamis{g [Rechtsstaatlichkeit+ első érdemi elemzéseit nyújtott{k. Ide sorolható péld{ul Robert von Mohl, a politikusként, képviselőként és jog{szként működött Rudolf von Gneist és a hozz{ hasonló p{ly{t befutott Otto Bähr. Az {llam kérdéseit m{sok a jogfilozófia felől közelítették meg. Ilyen volt péld{ul a spiritu{- lis kérdések ir{nt érzékeny természetjog{sz, Heinrich Ahrens, aki politikai okok miatt 1848 előtt P{rizsban és Brüsszelben, később egy megv{ltozott politikai helyzetben Grazban és Lipcsében tanított. Természetjogi tanait a kanti és hegeli észjoggal, teh{t a felvil{gosod{s fő ir{ny{val szemben alakította ki (ezért nézetei a XX. sz{zadban Spanyolor- 7

8 sz{gban és több dél-amerikai orsz{gban hatottak, ahol ma is szeretik az ilyen rejtélyes dolgokat), a helyes {llami rendet pedig a hivat{srendi alapokon nyugvó képviselet form{iban ti. a hatalom ir{nyít{sa al{ rendelt szakmai közösségek önkorm{nyzataként, a parlament{ris rendszert korl{tozva és politikai p{rtok nélkül gondolta el (ami miatt azt{n a XX. sz{zadban a korporativizmus hívei hivakozhattak r{). Ugyancsak elsősorban jogfilozófusként (s mellékesen egyh{zjog{szként is) működött Friedrich Julius Stahl, aki Würzburgban, majd Berlinben tanított. Luther{nus hitre {ttért ortodox zsidóként (s emiatt életében is, később is sokat t{madva) a Der christliche Staat und sein Verhältniss zum Deismus und Judenthum *A keresztény {llam és annak viszonya a deizmushoz és a judaizmushoz, című művében azt fejtegette, hogy az {llam- és jogtudom{nynak nincsenek racion{lis alapjai: e tudom{ny deklar{lta végső soron a keresztény kinyilatkoztat{son alapul. Stahl eleinte reformkonzervatív volt, az 1848-as forradalmak hat{s{ra azonban kifejezetten reakcióss{ v{lt. Úgy vélte, hogy a szélsőséges {llami-politikai rendszerek így egyfelől a népképviseletre, m{sfelől az isteni rendre épülő korm{nyzat között csak a törvényen, a szabads{gon és a személyes jogok biztosít{s{n alapuló monarchia tud közvetíteni. Ez azért van így {llította m{r a Das Monarchische Prinzip *A monarchikus elv, című könyvében, mert igazi autorit{sa csak személynek lehet, intézménynek nem. A forradalom mindenfajta rend ellentéte, hangsúlyozta, mert a polg{ri követelések egyenlőség, szabads{g szükségszerűen a polg{ri rendet veszélyeztető szocializmusba mennek {t. Ezért az {llamot és a tulajdont veszélyeztető felforgatókkal szemben szerinte minden felelős politikai erőnek konzervatívv{ kell v{lnia. ESZMÉK ÉS ELMÉLETEK Amint az m{r az eddigiekből is l{tható, a XIX. sz{zad nagy eszme{ramlatai a liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus és nacionalizmus egyértelműen r{nyomt{k bélyegüket az {llamtudom{nyokra is, keresztül-kasul {ttörve a fenti módszertani és tematikus ir{nyokat. A korszakot uraló organikus {llamfelfog{st Haller, Gierke, Stahl, Gerber és Bornhak, vagyis a konzervatívnak nevezhető gondolkodók fejtették ki. A liber{- lisnak tekinthető szerzők, így Dahlmann, Welcker, Rotteck és Mohl ezzel szemben ink{bb a jog{llam eszméjét vagy egyes megold{sait elemezték. Az {llamot az előbbiek történeti, az utóbbiak konstru{lt (t{rsadalmilag megalkotott) intézménynek tekintették, ami kihatott az alkotm{nyról és az alkotm{nyoss{gról, valamint a jogról alkotott elképzeléseikre is. A liber{lisok többnyire elfogadt{k a korl{tozott népképviselet, a hatalommegoszt{st és az egyéni jogok eszméit, a konzervatívok ezzel szemben hatékony hatalom-egységet, a kötelezettségek és a tradíciók szerepét, valamint az autorit{s szükségességét hangsúlyozt{k. A szocialist{k a mozgalom nagy skizm{ja előtt, amikor is még nem v{ltak el egyértelműen a forradalm{rok és a reformist{k az {llam és a hatalom, illetőleg az {llam és az erőszak viszony{t elemezték. A nacionalista gondolkodók, akik ugyancsak e korszakban ismerkedtek meg a hatalom csíziój{val, a nemzet eszméjének és érdekeinek rendelték al{ az {llamot, kialakítva a nemzet{llam különböző felfog{sait. Sok esetben az utókor {tértékelte e jelzőket (Ahrens elméletét péld{ul saj{t kor{ban liber{lisnak tekintették, a XX. sz{zadban azonban a konzervatívok hivatkoztak r{), s a legtöbb szerző nyilv{nvalóan vegyítette a szóban forgó eszméket: 8

9 Bluntschli péld{ul a liberalizmust és a konzervativizmust, Stein pedig a szocialista és a konzervatív tanokat. STEIN ÉS A SZOCI[LIS KIR[LYS[G A XIX. sz{zadi {llamtan egyik legellentmond{sosabb alakja Lorenz von Stein volt. Élete az {llammal kapcsolatos egyik (hegeli{nus ihletettségű) tételét testesítette meg: az {llam az ellentétek egysége. Az ő sorsa is ilyen volt. Személyes körülményei (péld{ul az, hogy egy katonatiszt törvénytelen gyermekeként született) nehéz életre predesztin{lt{k, s p{ly{j{nak m{r a kezdetén is különös ellentmond{sokkal szembesült. A szocialista mozgalom tanulm{nyoz{s{t szolg{ló franciaorsz{gi útj{t péld{ul egy d{n kir{lyi ösztöndíjból kellett finanszíroznia. Szép sikereket ért el a tudom{ny terén, {m sz{mos bír{lható személyes döntést hozott. Az 1840-es évekbeli p{rizsi tartózkod{sa idején péld{ul a porosz korm{ny {ltal otthon betiltott és P{rizsban megjelenő újs{gokba írt különböző cikkeket, miközben e korm{ny fizetett külföldi titkos ügynöke volt. Bécsben történt letelepedése ut{n sikeres egyetemi előadó lett, és sok igazat{si és politikai kérdésben kikérték tan{cs{t. Befoly{sos tudós lett, de nem voltak követői, vagyis iskol{t nem tudott alapítani. Egy régi szerző szerint eszméit és gondolatait m{sok ink{bb plagiz{lt{k, semmint idézték tőle. Sikereire tekintettel viszont 1868-ban nemesi rangot kapott. Tudom{nyos reput{ciój{t azzal a két könyvével teremtette meg, amelyben a szocialista és a kommunista eszmék franciaorsz{gi térnyerésével foglalkozott: Der Sozialismus und Communismus des heutigen Frankreich *Szocializmus és kommunizmus a mai Franciaorsz{gban, 1842+, illetve Geschichte der sozialen Bewegung in Frankreich *A szoci{lis mozgalom története Franciaorsz{gban, Az eszmék térnyerését Stein t{rsadalmi mozgalomként írta le (e kifejezést is ő alkotta meg), melyet úgy fogott fel, mint a gazdas{gi egyenlőtlenségek {ltal indított érdekérvényesítést és harcot, ami a t{rsadalom felől az {llam felé ir{nyul. A történelmi v{ltoz{sokat a gazdas{gi erők hat{s{val magyar{zta, melynek az oszt{lyharcok is részét képezik. Az oszt{lyharc szerinte gazdas{gi indíttat{sú, de nem gazdas{gi jellegű, hanem a t{rsadalmi oszt{lyoknak a hatalomért folytatott küzdelmét jelenti. Úgy l{tta: a t{rsadalmi konfliktusok mögött {ltal{ban az {llam és t{rsadalom konfliktusa {ll. M{s műveiben azt a gondolatot {llította elmélete középpontj{ba, hogy az {llam a t{rsadalom felett {ll. A t{rsadalomban szerinte is az oszt{lyuralom és az al{vetés elve érvényesül, míg az {llamban elsimerik az egyének szabads{g{t és egyenlőségének elvét. A t{rsadalom történelmileg az al{vetés elvét, az {llam ugyancsak történelmileg a felszabadít{s elvét képviseli. Ezen alapul küzdelmük. E küzdelemnek különböző fokozatai vannak: az uralkodó oszt{ly eleinte al{veti akarat{nak az {llamhatalmat, az al{vetett oszt{lyok azonban harcot indítanak a hatalom megszerzéséért, ami előbb-utóbb sikerrel j{r. A kor{bbi al{vetettek így megszerzik az {llamhatalmat és vagy reformok vagy forradalom révén {talakítj{k a jogi és politikai rendet. A forradalmak azonban folytatódik ez a szociológiai krimi nem tudj{k ígéreteiket megvalósítani és az új rendnek új ellenségei lesznek. Hogy erre ne kerüljön sor, az {llamnak t{rsadalmi refomot kell megvalósítania, mely azt az oszt{ly-{llamtól a szoci{lis {llam ir{ny{ba viszi. Ilyen reformokat csak egy erős uralkodó tud bevezetni {llította, ezért az {llam helyes form{ja a szoci{lis kir{lys{g. Egy ilyen rendszerben az uralkodó a t{rsadalmi ellentétek felett {ll, azok között közvetít, t{mogatva a középoszt{lynak az alacsonyabb oszt{lyok nevelésére és civiliz{l{- s{ra ir{nyuló tevékenységét. 9

10 Steint szerint a gazdas{gilag ellentétes érdekű felek (az oszt{lyok ) egym{s felett gyakorolt t{rsadalmi uralm{t az {llam egy független és erős hivatalnoki kar fel{llít{s{val tudja megakad{lyozni. A történeti perspektív{t sem nélkülöző {llamszociológi{t ezen az alapon egészítette ki közigazgat{stannal. A JOG[SZOK: GERBER ÉS LABAND Az eredetileg mag{njog{sz Karl Friedrich von Gerber alapeszméje a német egységesülés folyamata volt, mely a XIX. sz{zadban szerves módon, feltartóztathatatlanul fejlődött. Az {llam hangsúlyozta olyan organizmus, amely a nép erkölcsi erőit a legmagasabb rendű t{rsadalmi célok elérésére fogja össze. A német {llam szerinte organikus nép{llam [organischer Volksstaat], melynek személyisége, s így akarata van, illetve cselekvőképességgel rendelkezik. E személyiség alapvető jellemzője az uralom, mely az emberi együttélés minden aspektus{ra kiterjed. Az uralmi viszonyok Gerber szerint akarati viszonyok, az {llami akarat legmegfelelőbb kifejezési form{ja pedig {llította a jogi forma. A Grundzüge eines System des deutschen Staatsrechts *A német {llamjog rendszerének alapvonalai, című művében azt fejtegette: az {llamtudom{nynak úgy kell kiépítenie tudom{nyos rendszerét, hogy elemeit egy közös alapgondolat fogja egységbe: a jogilag és politikailag megszerveződött nép. Az {llam: a nép maga mint organikus egység. A nép az {llamban jut el a jogközösség tudat{hoz és ezen keresztül a jogi személyiséghez. Ebből következik az {llam kettős organikus és jogi aspektusa. Az előbbi vonatkoz{sban az {llam az {llampolg{rok közössége, akik együttműködnek egym{ssal. Együttműködésüket azonban és ezért nélkülözhetetlen a jogi vonatkoz{s az {llam mint hatalom szervezi a jog eszközeivel. Az {llami cselekvés mint uralom hangsúlyozta Gerber jogi form{ban nyilv{nul meg, s az b{rmire ir{nyulhat: nincsenek korl{tai, értelemszerűen jogi korl{tai sem. Paul Laband fő műve a Das Staatsrecht des deutschen Reiches [A Német Birodalom {llamjoga, 3+1 kötet, ] szerzőjének sz{ndéka szerint legal{bbis politikai {ll{sfoglal{sok nélkül, pozitivista módon írta le német nép új, egységes {llam{nak a jog {ltal megszabott kereteit. Az {llamtudom{ny Laband szerint olyannyira jogi tudom{ny, hogy abban nemcsak a politik{nak, de a t{rsadalmi összefüggéseknek sincs helye. Az {llam: jogi személy. Híres tétele a jog és a törvény azonosít{sa. A törvényt az {llam alkotja, formailag meghat{rozott feltételek mellett, vagyis rögzített elj{r{s sor{n, rögzített form{ban stb. Ezért a jog érvényességének szerinte csak formai kritériumai vannak. Az {llami életnek és {ltal{ban a t{rsadalmi együttélésnek minden és b{rmely eleme törvény tartalm{v{ tehető hangsúlyozta. Sőt, tette hozz{, nincs olyan emberi gondolat, amelyet ne lehetne törvény form{j{ban kifejezni. A törvény t{rgya és tartalma teh{t b{rmi lehet. Mindez azt is jelenti, hogy a törvényhozói akaratnak nincsenek nem lehetnek korl{tai: a törvényhozó b{rmit megtehet, vagyis az {llam a törvények útj{n b{rmit megparancsolhat alattvalóinak. A form{lis legalit{s klasszikus megfogalmaz{sa ez. Mindezt a törvény fogalm{nak saj{tos megkettőzése egészítette ki. A Das Budgetrecht... *Költségvetési jog..., című nagy hat{sú könyvében és m{s műveiben megkülönböztette a materi{lis és a form{lis törvényeket. A materi{lis törvény nem m{s, mint a jogi norma, b{rki is alkotta és b{rmilyen form{ban jelenik meg. A jog és a materi{lis törvény teh{t felcserélhető fogalmak. Eszerint a rendelet és a szok{sjog is (materi{lis) törvény, sőt a nemzetközi jogi szerződés is. A form{lis törvény ezzel szemben olyan jogszab{ly, amely tekintet nélkül tartalm{ra a form{lisan meghat{rozott jogalkotótól ered. E megkülön- 10

11 böztetés segítségével Laband végül is oda konklud{lt, hogy vannak olyan törvények, amelyek form{lisak és egyben materi{lisak is (azaz jogi norm{t tartalmaznak), de vannak olyan tiszt{n form{lis törvények is, amelyek nem-jogszab{lyokat tartalmaznak. Ilyenek péld{ul a közigazgat{si aktusok, a jogszolg{ltat{si aktusokat és a normatív tartalom nélküli törvények. Mindehhez a jogtudom{ny pozitivista felfog{sa t{rsult. Eszerint a tudom{ny politika- és értékmentesen csak leírja az {llami jelenségeket, nem alakítja azokat. A Gerber és Laband munk{inak szelleme a jogtudom{nyokban jelen lévő konzervativizmus miatt évtizedeken {t jelen voltak a német tudom{nyos gondolkod{sban; bizonyos elemei legink{bb Hans Kelsen tiszta jogtan{ban éltek tov{bb. Carl Heinrich Triepel péld{ul még 1928-ban is arról panaszkodott, hogy az {llamtan v{ls{g{t, amiről akkort{jt mindenki beszélt, a Gerber-Laband féle tan egyeduralma okozta. INTÉZMÉNYEK ÉS ISKOL[K Az {llamtudom{ny, azon belül pedig az {llamtan intézményesülésének sz{mos feltétele ugyancsak a XIX. sz{zadban teremtődött meg. Ezek egyike a tudom{ny különböző területeinek egyetemi oktat{sa volt. B{r csak két ön{lló {llamtudom{nyi fakult{s létezetett (a tübingeni és a müncheni egyetemeken), a jogot, gazdas{gtant, történelmet, statisztik{t és {ltal{ban a hum{ntudom{nyokat tanuló di{kok egyre szélesebb köre tanulm{nyozta az {llamot: ben péld{ul 27 ezer, 1914-ben pedig 60 ezer egyetemi hallgató vett fel tanrendjébe {llamtudom{nyi t{rgyakat. Az ún. újkanti{nus és m{s tudom{ny-rendszertani megfontol{sok miatt széles körben elfogadott{ v{lt, hogy az {llamtudom{nyt elsősorban a jogtudom{nyokkal kell együtt tanítani. A jogi karokon több helyütt így Jén{ban (1849), Heidelbergben (1871), Strasbourgban (1872), Halléban (1872), Tübingenben (1876) és Lipcsében (1889) {llamtudom{nyi szemin{riumokat hoztak létre. Létrejöttek tov{bb{ az {llamtudom{nyi kutatóintézetek első form{i is. A XX. sz{zad elején valósult meg Robert von Mohlnak egy fél évsz{zaddal kor{bbi javaslata, amely a gyakorlati képességekre építő, az {llami hivatalnokok oktat{s{t célzó, praktikus orient{ciójú (egyébként a kereskedelmi főiskol{k mint{j{ra elgondolt) főiskolai, vagy ahogy egykor mondt{k: akadémiai szintű közigazgat{si képzésre vonatkozott. Először Berlinben (1902), majd Kölnben, Mannheimben, Königsbergben és Bécsben alapítottak ilyen akadémi{t. A XIX. sz{zadi német {llamtudom{nyban tov{bb{ sz{mos iskola is kialakult ( iskol{n nem annyira a kifejtett tanok tartalmi azonoss{g{t, hanem a tudósok meghat{rozott egyetemekhez való kötődését és a viszonylagos intézményi folyamatoss{got értve). A göttingeni szerepét {tvette a tübingeni, majd főleg a sz{zad harmadik harmad{ban a heidelbergi egyetem. Ennek hat{s{ra némileg eltérő ir{nyban fejlődött a dél-német (List, Mohl, Schmoller) és az észak-német (Hegel, Gans, Dahlmann) egyetemek oktatóinak munk{ss{ga. Átalakult és mennyiségileg is kibővült a könyvkiad{s, s az {llamtudom{nyi folyóiratok sz{- ma és hatóköre is tov{bb növekedett. Miut{n az 1793-ban betiltott Staatsanzeigen szerepét csak egy ideig tudta {tvenni a Carl Friedrich Häberlin {ltal szerkesztett Staatsarchiv ( ), 1844-ben R. v. Mohl és E. W. Ch. Schüz megalapította a XIX-XX. sz{zad legjelentő- 11

12 sebb és legnagyobb hat{sú folyóirat{t, a Zeitschrift für die gesammte Staatswissenschaftot, mely 1981-ig jelent meg (amikor is, sokak meglepetésére, gazdas{gelméleti lapp{ alakított{k {t). Érdemes itt megjegyezni, hogy Magyarorsz{gon ugyancsak e korszak végén jelent meg a bifurk{ció, vagyis a jogi és az {llamtudom{nyi doktori képzés elv{laszt{sa, mely a XX. sz{zad első évtizedéig, néh{ny intézményünk esetén pedig 1945-ig tartotta mag{t. A szemin{riumi rendszert bevezették a budapesti egyetemen is; a politikatudom{nyi szemin{- riumot péld{ul Concha Győző alapította meg. A TUD[S FUNKCIÓJA ÉS A TUDÓS SZEREPE Amíg az {llamtudom{ny kezdeti form{- inak, péld{ul a kamerilasztik{nak nyilv{nvalóan és bevallottan gyakorlati szerepe volt, addig a XIX. sz{zadban az {llamelméleti tud{s praktikus célokat szolg{ló funkciója megkérdőjeleződött. Ez kihatott a tudós szerepével kapcsolatos elgondol{sokra is. Az {llamtan egyre ink{bb elméleti jellegű tudom{nny{ v{lt annak ellenére is, hogy művelői alkalmasint a gyakorlati politika felé fordultak. A teoretikus jelleg igényét a sz{zad végén plasztikusan fogalmazta meg Gustav Schmoller, az {ltala indított híres évkönyv, az ún. Schmoller Jahrbuch szerkesztőségi előszav{ban: A tudom{nynak írta emelkedetten olyannak kell lennie, mint a kórusnak a *görög+ tragédi{ban: neki mag{nak nem szabad cselekednie, hanem a szinpad szélén kell {llnia, megjegyzéseivel kísérve a szereplőket, s a kor legmagasabb eszményei szerint értékelve tetteiket. E magasztosan megfogalmazott és megfontol{sra érdemes gondolat értékéből persze sokat levon, hogy ugyanitt jól feldícsérte a vaskancell{r, Bismarck politik{j{t. Mai durva vil{gunkban ezt néh{- nyan azzal az orden{ré kifejezéssel minősítenék, amely két emberi testrész tal{lkoz{saként írja le az egyik m{siknak való önkéntes, de sz{mító al{rendelését. B{r a kifejezés orden{ré, de jól kifejezi, hogy a tudósok alkalmi gyakorlat felé fordul{sa, végül is, néh{ny esetben a hatalommal való egyszerű kokket{l{shoz vezetett. M{rpedig ez folyamatosan erod{lta az a nemes szerepet, amelyről Schmoller beszélt. A probléma végül is a tudom{ny értékmentességéről alkotott Max Weber-i elképzelésbe torkollott, s m{ig szólóan abban a form{ban merevedett meg, amit a Bevezetőben vil{gítottam meg, és amire m{sutt még visszatérek. A tudósok gyakorlati szerepv{llal{sra egyébként rendszerint két módon került sor. Az egyik a kifejtett elméletben megjelenített politikai értékek ir{nti elkötelezettség felv{llal{sa, ak{r a hatalom igazol{sa, ak{r s ekkor még gyakrabban - az azzal szembeni fellépés révén is. A XIX. első harmad{ban péld{ul az {llamtudom{nyt előadó mintegy 20 egyetemi professzor negyede (Mohl, Dahlmann, Rotteck, Behr, Jordan) élete sor{n legal{bb egyszer le volt tartóztatva vagy el volt mozdítva {ll{s{ból. Az egyéni sorsokat persze sokszor a véletlenek alakított{k. Az {llamgazdas{gtan professzora, Bruno Hildebrand péld{ul azért veszítette el {ll{s{t, mert egy 1846-os londoni l{togat{s{n részt vett a Kommunist{k Szövetségének összejövetelén, s egy ott terjesztett újs{got hazavitt Margburgba, ami hogyhogy nem! a titkosrendőrség tudom{s{ra jutott. Emellett persze azt is felrótt{k neki, hogy b{r t{volról sem volt szocialista ír{saiban nagy figyelmet szentelt F. Engels és J. P. Proudhon műveinek. 12

13 A gyakorlat felé fordul{s vagy ahogy ma oly eufemisztikusan mondani szokt{k: a közéleti szerepv{llal{s m{sik form{ja a tudósok hivatalos {llami és politikai életben való részvétele volt, péld{ul tan{csadói vagy képviselői minőségben. Erre rendszerint a német köztörténet legjelentősebb eseményeivel összefüggésben került sor. Itt jegyzem meg, hogy a XIX. sz{zadban Németorsz{gban h{rom rendszerv{ltoz{sra is sor került, amely nyilv{nvalóan kihív{st jelentett a tudósoknak. Az egyik a Német-Római Birodalom megszűnése volt 1806-ban (ami egyben azt is jelentette, hogy a többé-kevésbé független 317 tucat-{llamból 36 kis{llam lett), a m{sikat a frankfurti alkotm{nyozó nemzetgyűlés tevékenysége fémjelezte 1848/49-ben, a harmadik pedig az egységes német {llam létrejötte jelentette 1871-ben. Ezek az események sok tudóst politikai szerepv{llal{sra vagy az új rend legitim{ciós folyamataiban való akív részvételre cs{bítottak. A frankfurti nemzetgyűlés 812 képviselőjéből miközben 600 képviselő egyetemet (s ebből csaknem 500 jogot) végzett 49 aktív egyetemi tan{r volt, ezért azt a professzorok parlamentjének is nevezték. Az ún. frankfurti alkotm{ny előzetes, tervezett szövegének nagy részét péld{ul Dahlman, az elj{r{si szab{lyokat pedig Mohl fogalmazta meg. A tudósok gyakorlati szerepv{llal{sa ugyanakkor nem mindig volt problém{któl mentes, miként ma sem az. S miként ma, akkor is csak őszinteség kérdése volt, hogy a politik{ba sodródott professzor megvallja-e ezt mag{nak. Jól jelzi ezt egy rövid megjegyzés, mely Robert von Mohl emlékirataiban olvasható a frankfurti nemzetgyűlés idejéből: Nap mint nap egyre ink{bb r{jöttem fogalmazott, hogy elméleti ember és doktriner vagyok, nem pedig kompetens {llamférfi. Ő legal{bb bel{tta, hogy a jó tudósból rossz {llamférfi lehet (miként a jó {llamférfiból is rossz tudós). A tudósok gyakorlati szerepv{llal{s{val teh{t ilyen és ehhez hasonló problém{k j{rtak együtt. Ám ezek szerintem össze sem mérhetők egyes XX. sz{zadi a totalitarizmus viszonyai közé került gondolkodók ún. szürakuszai kalandjaival, amiről m{sutt tettem említést, s aminek néh{ny részletére később még visszatérek. ELMÉLETI [LLAMTUDOM[NY A XIX. SZ[ZADI MAGYARORSZ[GON RÖPIRATOK ÉS TUDÓS MŰVEK 1848 ELŐTT Amíg német területen a XIX. sz{zadi enciklopédi{k, lexikonok és kézikönyvek közvetítették a kor{bbi ismereteket a modern {llamtan felé, s ez{ltal meg is őrizték azt, addig n{lunk nem születtek ilyen összegzések, s hagyom{nyként nem őrződött meg a régi irodalom. A XVII. sz{zadi politikai ír{sokat jól ismerők ugyan jellegzetes, jelentős vagy egyenesen nagyszerű műveknek tarthatj{k péld{ul a magyar nyelvű fejedelmi tükröket, Laskai J{nos Justus Lipsius-fordít{s{t, Alvinci Péter röpirat{t Magyarorsz{g panaszairól, Zrínyi Miklós értekezéseit *<+, {m e szövegek mint ön{lló művek semmiféle szerepet nem j{tszottak a XIX. vagy XX. sz{zadi magyar politikai gondolkod{sban fogalmazott a kérdés egyik elemzője, Tak{cs József. Vagyis a reformkorban e területen n{lunk miként az később is megtörtént néh{nyszor szinte mindent újra és mindent elölről kezdtek. Abban viszont hazai viszonyaink hasonlítottak a németorsz{gihoz, hogy az {llam {ltal{nos elmélete itt is a tudom{ny és publicisztika kettősségében fejlődött. A reformeszmék elsősorban publicisztikai ír{sokban és röpiratokban jelentek meg. Ezek körében mindenképpen említésre méltó Széchenyi Istv{n h{rom reform-irata, a Hitel (1830), a Vil{g (1831) és a St{dium (1933), Kossuth Lajosnak, Eötvös Józsefnek és Kemény Zsigmondnak a Pesti 13

14 Hírlapban közzétett sz{mos cikke ( között), valamint Szalay L{szló ír{sai a Themisben ( ), a Közhasznú Esmeretek T{r{ban ( ) és az Athenaeumban ( ). Maga Szalay egyébként tudós műveket is írt, mint péld{ul a St{tusférfiak és szónokok könyvét (1847), b{r ezeket is ink{bb népszerűsítő céllal. E korban a szorosabb értelemben vett tudom{nyos, vagy legal{bb ilyen kérdéseket is t{rgyaló művek a filozófus Szont{gh Guszt{v, a jog{sz Benczur J{nos és a bölcsész-teológus Szeremlei G{bor toll{ból jelentek meg: Propylaeumok a t{rsas{gi philosophi{hoz (1843), A szabads{g és t{rsadalmi rend elméletei (1848) és Politika (1849) címen. A nyugati eszmék ismertetése és meghonosít{sa mellett e szerzők főként arra törekedtek, hogy a kor reformtörekvéseit összeegyeztessék a hazai hagyom{- nyokkal. EÖTVÖS JÓZSEF URALKODÓ ESZMÉI A reformkorban a magyar tudom{nyt is a haza és halad{s eszméi hatott{k {t, melyek a nemzet-teremtés igényére és a polg{- rosod{sra (vagyis a t{rsadalom és az {llam reformj{ra) vonatkoztak. N{lunk is megjelentek a liberalizmus és a konzervativizmus, majd a nacionalizmus, a sz{zad végén pedig a szocializmus eszméi, melyek az {llamról való tudom{nyos igényű gondolkod{sban is éreztették hat{sukat. Ebben a közegben lépett fel b{ró Eötvös József, aki A XIX sz{zad uralkodó eszméinek befoly{sa az {lladalomra *Der Einfluß der herrschenden Ideen des 19. Jahrhunderts auf den Staat, 2 kötet, című munk{j{val megalkotta az egyik klasszikusnak mondható magyar {llamelméletet. Hazai szakirodalmunkban sz{z éve vit{k t{rgya, hogy ez az eredetileg német nyelven írt és Bécsben, ill. Lipcsében kiadott munka milyen hat{st gyakorolt külföldön: jelentőset-e vagy jelentéktelent. M{shogy l{tt{k ezt közvetlen utódai, péld{ul Concha Gőző, és mai elemzői, így De{k Ágnes és G{ngó G{bor. Itthoni fogadtat{sa kapcs{n mindazon- {ltal nem lehetett, s ma sem lehet mellébeszélni, ezért az esetleges tévedéseket sem kell kiigazítani: e könyv is úgy hatott, mint amilyen maga az Eötvös-jelenség volt. E jelenség bonyolults{g{t egy mai elemző, Schlett Istv{n a L{nchíd pesti hídfőjéhez közeli Eötvös-szobor fel{llít{s{nak körülményeivel érzékeltette. Amikor ugyanis eldöntötték, hogy szobrot emelnek neki, hosszas és kínos közéleti vit{k kezdődtek arról: hol legyen, milyen talapzaton {lljon, s hogy a művész miként form{lja meg: {lljon-e vagy üljön, s ha {ll, akkor hogyan {lljon, miként tartsa a kezét, merre nézzen és így tov{bb. Annak a jele volt ez, hogy a mindig a maga útj{t j{ró, széleskörűen t{jékozott, intellektu{lisan érzékeny és anyai neveltetése ok{n kiv{ló érzelmi intelligenci{val is meg{ldott Eötvössel a magyar közélet szinte sosem tudott mit kezdeni. Szerte{gazó elméleti munk{ss{ga kiterjedt az európai nagyhatalmak egyensúlyi viszonyaira, a központi és a helyi {llami szervek kapcsolat{ra (korabeli kifejezéssel: a centraliz{ció problém{ira), a nemzetiségi kérdésre, a zsidós{g jogi emanci{ciój{ra, és így tov{bb. Írt regényeket is péld{ul A karthausi, 1841; A falu jegyzője, 1845, ezeket azonban ma m{r alig olvassa valaki. Személyisége és intellektusa elsősorban valószínűleg nem is ezekben, hanem politikai reformeszméiben és tudom{nyos műveiben t{rgyiasult. 14

15 A politikai rendszer reformj{t illetően a nemesi liberalizmust képviselő municipialist{kkal szemben centralista volt. E két ir{nyzat vit{ja akörül forgott, hogy melyek az új korszak igényeinek megfelelő, korszerű polg{ri {llamberendezkedés elemei, s hogy a rendi alkotm{ny tiszteletben tart{s{val, vagyis jelentős alkotm{nyos reformok nélkül meg lehet-e teremteni a t{rsadalmi {talakul{s politikai feltételeit. Az új korszak Eötvös szerint a népképviseleten alapuló parlamenti rendszert, parlamentnek felelős korm{nyt és független igazs{gszolg{ltat{st kív{n, s nem (amint azt a municpalist{k {llított{k) a nemesi v{rmegyét. A nemzetiségi kérdésben ő is a nemzet-teremtés programja mellett {llt, {m ez szerinte nem a nemzetiségek jogainak korl{toz{s{t, hanem épp ellenkezőleg, jogkiterjesztést jelentett. Alkotm{nyos patriotizmusa keretében a különböző etnikumok jogegyenlősége öszszeegyeztethető volt a kultur{lis asszimil{ció lehetőségével is. Úgy vélte (az 1840-es években legal{bbis, s tal{n a francia nemzet-eszme hat{s{ra), hogy a jogegyenlőség megteremti a különböző etnikumok egyazon politikai közösségét: egy jó alkotm{ny megszünteti a politikai megosztotts{got, a nyelvi-kultur{lis különbségek pedig egy idő ut{n automatikusan eltűnnek. Eszmei orient{ciója mely részben nevelője, Pruzsinszky József, részben bar{tja, Szalay L{szló hat{s{ra alakult ki mérsékelt liber{lisnak volt mondható. Liberalizmusa inkonzisztens volt a Habsburg-birodalommal szembeni az európai hatalmi egyensúllyal is összefüggő bar{ts{gos nézeteivel, melyek tal{n {llami szolg{latban {lló apj{tól hagyom{nyozódtak r{. Politikai szerepe közismert: kezdettől fogva részt vett a Magyarorsz{g megújít{s{t célzó reformmozgalomban, majd a forradalomban is. Az első magyar felelős minisztériumban *korm{nyban+ a vall{s- és közoktat{si t{rca ügyeinek ir{nyít{s{t v{llalta. Amikor azonban a radikaliz{lódó forradalmi tömeg a budapesti L{nchídon teh{t nem messze attól a helytől, ahov{ később a szobr{t {llított{k szeptember 28-{n egy l{mpavasra felakasztva meglincselte Lamberg grófot, összecsomagoltatott, és Bécsbe, majd Münchenbe utazott. Münchenben visszavonult könyvt{rszob{j{ba, s ekkor írta meg az Uralkodó eszméket. E műben abból indult ki, hogy a francia forradalom h{rmas jelszava (liberté, egalité, fraternité) a kor h{rom uralkodó eszméjét szabads{g, egyenlőség, nemzet fogalmazta meg és ültette trónra. Ám tette hozz{ ezek az eszmék nem tudj{k biztosítani a polg{rosul{shoz szükséges nyugalmat és megszil{rdul{st, mert ellentmondanak egym{snak. Úgy l{tta, hogy a teljes szabads{g csak az egyenlőség rov{s{ra alakulhat ki, miközben a teljes egyenlőség csak az egyéni szabads{g megsemmisítése {r{n lenne megvalósítható. A két eszme teh{t ellentmond egym{snak, és a nemzet eszméjének is. Ezért v{lasztani kell a szabads{g és az egyenlőség között. A többség szerinte a szabads{got tekinti fontosabbnak az egyenlőség rov{s{ra: polg{- rosod{sunk egész folyamata alatt írta (m{sfél évsz{zad t{vlat{ból tal{n megkérdőjelezhetően) mindig az egyéni szabads{g volt az, aminek valósít{s{ra az emberek törekedtek, míg az egyenlőség elve mindig csak eszközül tekintetett, hogy a szabads{g mindenkinek biztosíttassék. A művel melyet szellemi problém{k mellett a forradalom ut{ni kétely és a tapogatózó egyensúlykeresés hatott {t az volt a célja, hogy megtal{lja uralkodó eszmék alkalmaz{s{nak az egyensúly{t, ami anélkül tartja tiszteletben azokat, hogy veszélyeztetné az az {llamot. 15

16 A mű egyik kérdése, hogy van-e olyan politikai forma, amely segítségével az eszmék és a gyakorlat közötti szakadék megszüntethető. E tekintetben Eötvös igen sok lehetőséget {ttekintett, s elmélete végső soron akörül forgott, hogy tudom{- nyos módszerek segítségével megteremthető-e a jelenkor viszonyainak megfelelő {llam. Az {llamtudom{nynak szerinte az a feladata, hogy a kor uralkodó eszméinek megfelelő értelmezésével {trendezze az {llamot. Ezek az eszmék ugyanis mint sugallta önmagukban véve helyesek, de félreértik azokat. A haladó eszmék nem megfelelő form{ban jelentek meg, helytelen következtetéseket és nem megfelelő gyakorlati megvalósít{st vonva maguk ut{n. Az {ltala helyesnek tartott rend egyenlő t{vols{gra volt mind a szocialisztikus ir{nyzatoktól, mind az {llam mindenhatós{g{t hirdető nézetektől. Ő olyan {llamot képzelt el, amelyben az egyéni szabads{g az {llam keretei között adott mindenki sz{m{ra. E rendet nemcsak e munk{j{val, de egész életművével előmozdította, ideértve m{sodik miniszterségét is. Ennek keretében nélkülözhetetlen szerepet j{tszott a XIX. s{zadi magyar politikai fejlődés legfontosabb kérdésének, nevezetesen a nemzetiségi kérdésnek a rendezésében, kidolgozva és elfogadtatva a nemzetiségi törvényt (1968), mely amint az legal{bb n{lunk közismert a vil{g első nemzetiségi törvénye volt. Döntő szerepe volt a magyar politikai fejlődés m{sik nagyon fontos kérdésének, az {llami szerepv{llal{ssal j{ró népoktat{s kialakít{s{ban is: így a kötelező népiskolai oktat{sról (1968) és a középiskol{k újj{szervezéséről (1870) szóló törvények megalkot{sa nagyban az ő nevéhez kötődik. Volt mondanivalója az egyetemi életről, azon belül pedig elsősorban az egyetemi autonómi{- ról is, erre azonban itt nem térhetek ki. KEMÉNY ÉS CONCHA A konzervativizmus a XIX. sz{zad m{sodik felében főleg két gondolkodó műveiben kapott az elméletek szempontj{ból is jelentős kifejezést: Kemény Zsigmond alkalmi elemzéseiben, melyek szituatív jellegük miatt m{ra elerőtlenedtek, valamint Concha Győző {llamelméletében, melynek vehemens felhangjai ha korszerűnek m{r nem is, de még mindig erőteljesnek mondhatók. Kemény Zsigmond az erdélyi arisztokrata, aki többnyire Pesten élt, lapot írt (Pesti Hírlap), majd szerkesztett (Pesti Napló) és szeretett mulatozni is elsősorban regényíró volt. Sejtelmes című romantikus regényei péld{ul Ködképek a kedély l{that{r{n (1853), A szív örvényei (1854), Zord idő (1862) mellett regényes életrajtot írt a magyar politikai gondolkod{s kezdetén Erdélyben fellépő (abaf{ji) Gyulai P{lról, a közéletben mégis két röpirat{val v{ltott ki nagy hat{st. Ez utóbbiakkal jelentősen befoly{solta a magyar politikai konzervativizmust is. A Forradalom ut{n (1950) című ír{s{ban ő, aki azelőtt ösztönzője és aktív részese volt a folyamatoknak egyfelől forradalom-ellenes {ll{spontot fogalmazott meg. Úgy vélte, hogy a magyars{gnak fel kell adnia kor{bbi törekvéseit és alkalmazkodnia kell az új helyzethez. M{sfelől ezen ír{sokkal mint a hozz{értők mondj{k: m{r-m{r ügyvédi praktik{kra emlékeztető módon arról akarta meggyőzni az osztr{k hatós{gokat, hogy a magyar nemzeti jellem nem forradalmi, ezért véget kellene vetni az abszolutizmusnak. Természetesen az egyik oldal sem fogadta el érveit, és mindkettő gyanúsnak tartotta megfogalmazój{t. A magyars{gról adott célzatos és jósz{ndékúan torzító jellemkép egyéb- 16

17 ként később hozz{j{rult az ún. finitizmus elterjedéséhez, mely szerint a magyar nép békés és megelégedett, nem l{zong, szívesen bez{rkózik, passzív, sőt keletiesen tunya. Ez több XX. sz{zadi magyar írón{l a tragikus magyar sors elgondol{s{val egészül majd ki, amely nem Keménytől eredt ugyan, de kapcsolatban {llt vele: regényhőseinek sorsa péld{ul jellemzően tragikus, s egy-egy bűnükért {ltal{ban ar{nytalanul súlyos büntetéseket kell ki{llniuk. A Még egy szó a forradalom ut{n (1851) című röpirata komoly külpolitikai elemzés, mely miut{n sz{mba vette az orosz terjeszkedés veszélyét és a német egység lehetőségét azt {llította, hogy a magyars{got is mag{ban foglaló Monarchia közvetítő szerepet j{tszhat Kelet és Nyugat között. Ennek az elemzésnek az is része volt, hogy a nagyhatalmak sosem egyeznek majd bele e Monarchia felboml{s{ba. Ebben, mint tudjuk, tévedett. Concha Győző Keménnyel szemben tudatosan és szervezetten építette fel szakmai p{ly{j{t: alapeszméit egy roppant gazdag, meglehetős {llandós{got mutató életműben szisztematikusan fejtette ki. Főműve a Politika (1895, ), melynek első kötete a (mívesen megírt, b{r ma m{r kissé dag{lyosnak tűnő stílusban megírt) Alkotm{nytan, m{sodik kötete pedig (az egyetemi hallgatók {ltal lejegyzett előad{sait tartalmazó) Közigazgat{stan alcímmel jelent meg. Ezen kívül írt tanulm{nyokat a közigazgat{si bír{skod{sról, a kilenczvenes évek reformeszméiről, a magyar faj hegemóni{j{ról, az angol parlamentarizmusról és megannyi m{sról. Concha elsősorban egyetemi ember volt (rendkívüli, majd rendes tan{rként működött Kolozsv{rott és Budapesten, csaknem 60 éven {t), m{sodsorban pedig olyan tudós, aki később {llami politikus lett: volt az MTA alelnöke, valamint a főrendi h{z ( ) és a felsőh{z ( ) tagja. Szívesen vett részt kora közéleti vit{iban; mindig a konzervatív-nemzeti oldalon, néha efogultan és túlzón (egy alkalommal Ignotus a Nyugatban közölt nyílt levélben utasította rendre). Nagy tanítv{nyi kört alakított ki maga körül, javarészt fant{zi{tlan epigonokból, akik azt{n az 1920-as években vélhetőleg segítségével megsz{llt{k a tudom{nyos életet, b{r nem igen vitték előre azt, sőt még mesterük szellemi hagyaték{val sem tudtak mit kezdeni. A hegeli filozófia hat{sa alatt {lló és a jelenségeket vizsg{ló pozitivizmust elutasító elméletében ahogy fogalmazott a dolgok lényegét kutatta. Az {llamot lényegénél fogva eszmei jelenségnek tekintette: az {llam írta eszmei valami, eszmei célj{n{l, eszmei léténél fogva. Ugyanakkor azonban mivel a nemzetet tartotta a legmagasabb rendű eszmei valós{gnak a nemzettel kötötte össze. Így fogalmazott: a nemzet ama öntudatos ethikai lét, mely évezredeken {t milli{rd elme gondolat{t, milli{rd szív érzelmét személyes egységbe, a földi halhatatlans{gba foglalja. E földi halhatatlans{g az {llam. Államelméletét egy saj{tos (nem szociológiai) t{rsadalomelmélettel alapozta meg, melynek h{rom központi fogalma volt: a közület, a t{rsadalom és az {llam. A közület az emberek leg{ltal{nosabb, nem struktur{lt, de sok fontos jellemzőt felmutató közösségi kapcsolatrendszere, a t{rsadalom pedig a közület azon alakzata, amelyben az emberek egyéni érdeik érvényesítésére törekszenek, s evégett rendekbe és oszt{lyokba tömörülnek. Az {llam olvashatjuk a Politik{ban az ember egyetemes eszméjének megvalósul{sa *az+ öntudatos személyiséget alkotó nemzetek ir{nyzó, orsz{gló *egy orsz{g politikai ir{ny{t meghat{rozó+ tevékeny- 17

18 sége {ltal. Concha szerint az {llam ön{lló személyiség, az egyén szempontj{ból külső hatalom, a nép szempontj{ból a tökéletes szabads{g {llapota, erkölcsi valós{g, és öncél. Ez utóbbin azt értette, hogy nem valamilyen egyéni vagy közös cél elérésének eszköze, hanem cél önmagban, hiszen mint vallotta az ember csak az {llamban képes lényegének megvalósít{s{ra. Ám ez az egyén {llamnak való olyan al{rendelésével is j{rhat, melyet önfel{ldoz{snak, néha önfelad{snak szoktunk mondani. Akit ez esetleg riasztana, azt Concha a következőkkel nyugtatta meg: Amit az {llam öncélús{ga s az egyénnek ebből folyó al{rendelése utóbbiban megsemmisít, az nem a lényeg, hanem csak az, ami múló, véges, közömbös. Sz{z év t{vlat{ból úgy tűnik, hogy ez nagy tévedés. Az {llam ezen {ltal{nos jellemzőinek h{ttere előtt szinte minden közjogi megold{st részletesen elemzett. Így az alkotm{nyt és a történeti alkotm{nyt, a hatalmi {gak megoszt{s{t vagy egységét, az {ltal{nos vs. cenzusos v{lasztójogot, az {llam és egyh{z viszony{t, a kétkamar{s parlament lehetőségét és így tov{bb. Ezekben elmélete a hagyom{nyos (régi) konzervativizmus iskolapéld{j{t jelenti, a nyugateurópai tudom{nyoss{g színvonal{n. Közép-európais{ga csak itt-ott lógott ki alóla, mint a pokróc alól az a bizonyos lól{b, amire a szól{s utal. Ilyen eset péld{ul az, amikor a polietnikus politik{t folytató {llam lehetetlenségét ecsetelte: A nemzetiségi egyenjogús{g, mint az egy {llamban élő, s külön szellemű nemzetiségi egészeknek egyenlő érvényesülése az {llam szellemének, intézményeinek meghat{roz{s{ban, belső lehetetlenség, mert azt akarja jelenteni, hogy a gazdas{gi, művelődési, jogi, s hatalmi intézmények, amennyiben az {llam élete körébe tartoznak, egyszerre valamennyi nemzetiség szellemét kifejezhetik, tov{bb{, hogy minden nemzetiség szelleme egyform{n érvényesülhet az {llamban. Ebből úgy tűnik, hogy az {llami eszmei jellegét nagyon saj{tosan érthette. A M[SODIK VONAL A tudom{ny művelői között különösen a modern korban, amikor a tud{st és az ismereteket is iparszerűen termelik a nagy gondolkodók mellett mindig tal{lunk m{sodhegedűsöket is. Elméletük jellege vagy hat{sa miatt ők az előbbiek mögé kényszerülnek; {m egyébként nagyszerű, érdekes és fontos emberek. Amíg az előbbieket invenciójuk, addig az utóbbiakat szorgalmuk teszi nélkülözhetetlenné (kort{rsaik sz{m{ra pedig néha törekvő r{menősségük elviselhetetlenné). Ilyen volt a XIX. sz{zad m{sodik felének, illetőleg a XX. sz{zad elejének magyar {llamtudom{ny{ban Ballagi Géza, Balogh Artúr, Kautz Gyula, Kogler Nep. J{nos, Kuncz Ign{c, Pisztóry Mór, Schvarcz Gyula és J{szi Oszk{r. BALLAGI, BALOGH, PISZTÓRY ÉS KOGLER Ballagi Géza, aki a s{rospataki jogakadémi{n tanított, a magyar politikai irodalom 1825-ig tartó történetét írta meg. E művében lényegében röpiratokat és képviselő-v{laszt{si nyomtatv{nyokat dolgozott fel; azokból ugyanis neki volt a legnagyobb gyűjteménye az orsz{gban. Pisztóry a kassai, a győri és a pozsonyi jogakadémia, majd a kolozsv{ri egyetem tan{ra mindenhez értett egy kicsit: a nemzetgazdas{gtanhoz és a statisztik{hoz, az alkotm{nytanhoz és az {llamtanhoz, sőt még a nők emancip{ciój{hoz is. Ti. erről is írt egy kis könyvet. Ma is megszívlelendő gondolata, hogy a t{rsadalomtudom{nyok, így az {llamtan úgynevezett törvényeinek érvényessége szemben természettudom{nyokéval igencsak korl{tozott. 18

19 Kogler Nepomuk J{nos aki mintegy végigh{nyódott p{ly{j{n, de fölfelé előbb jogakadémiai tan{r, majd pénzügyminiszteri titk{r volt, végül a közigazgatós{gi bírós{g tan{cselnöke lett. A minket érdeklő területen egy vékonyka Által{nos vagy elméleti {llamtan (1868) című kötetet sikerült összehoznia, melynek sov{ny külső form{ja adekv{t módon jelenítette meg tartalm{t. A m{ra m{r els{rgult lapokon német mint{ra jellemezte az {llam legfontosabb saj{toss{gait: a szuverenit{st, {llamterület kérdései, népességet, stb. A német tudom{nyban uralkodó jogi megközelítéssel szemben azonban úgy vélte, hogy a jognak az {llamban b{r annak nélkülözhetetlen eleme nincs konstitutív szerepe. Ebben alighanem tévedett, s b{r a jog szerepét leértékelő ún. hatalmi {llamelméleteknek ma is vannak hívei, ebben a nyers megfogalmaz{sban, azt hiszem, ma m{r senki nem fogadn{ el e gondolatot. A Kolozsv{ron tanító Balogh Artúr ezzel szemben azt hangsúlyozta: a politika (melynek szerinte az {ltal{nos {llamtan is része) a helyes {llamszervezés tudom{nya, s b{r csak részben, de egyértelműen jogi jellegű tudom{ny. Az {llam tudom{nya (1909) című tankönyve meglehetősen konvencion{lis munka, mely túls{gosan is a külföldi mint{kat követte. Hib{i azonban t{volról sem igazolj{k egyik professzor-t{rs{nak naplóbejegyzését, miszerint Balogh aki egyébként a Magyar Tudom{nyos Akadémia levelező tagja is volt kifejezetten buta ember lett volna. Magyar nyelven egyébként az elsők egyikeként elemezte a jog{llam eszméjét (Jog{llam, 1914). A trianoni döntés ut{n nem telepedett {t Magyarorsz{gra (később szen{tor is volt a rom{niai parlamentben) s franci{ul írt műveiben péld{ul Les Droits des Minorités et la Défense de ces Droits en Roumanie *Kisebbségi jogok és jogvédelem Rom{ni{ban, 1925] a kisebbségvédelem lehetőségeivel foglalkozott. KAUTZ ÉS KUNCZ, SCHVARCZ ÉS J[SZI Kautz Gyul{ról aki a pozsonyi és nagyv{radi jogakadémi{n, majd a budai műegyetemen, végül a pesti tudom{nyegyetemen tanított politikai tudom{nyokat m{r szóltam. Itt csak azt teszem hozz{, hogy az {llam és jog viszony{t eredeti módon gondolta el: azt {llította, hogy az {llam elsődleges célja a jog{llapot fenntart{sa, amely ide{lis keretet biztosít az {llampolg{rok erkölcsi, szellemi és anyagi gyarapod{s{hoz. Az {llam azzal j{rul hozz{ az egyén és a közösség tökéletesedéséhez, hogy fenntartja a jogszerűséget. A győri és pozsonyi jogakadémi{n, majd a kolozsv{ri egyetemen tanító Kuncz Ign{c szerint az {llamtudom{nyt nem a módszerek, hanem a közösségi alapokat tükröző új fogalmak révén kell megújítani. Ennek legfontosabb lépése az, hogy a nemzet{llamot az {llamtudom{ny alapfogalm{v{ kell tenni. Úgy vélte: az {llam hagyom{nyos, a t{rsadalom eszméjével kapcsolatban {lló fogalma (ti. a t{rsas{gi vagy t{rsulati {llam) mellett, melyet a kor{bbi elméletek vizsg{ltak, megkülönböztethető egy úgymond etikai {llamfogalom is. Ez az emberi természet t{rsas jellegéből vezethető le, és legfontosabb megnyilv{nul{sa a nemzet{llam. Amíg a t{rsas{gi {llam a hasznoss{gon és az okozatoss{gon alapul, a népszuverenit{sra épül, s tagjai saj{t érdekeiket követik (ezért nem képesek önfel{ldoz{sra), addig a nemzet{llam a nemzet szuverenit{s{ra épül, melynek lényege a nemzet erkölcsi egységen alapuló önrendelkezése. A nemzet{llam így fejtegette A nemzet{llam tankönyve (1888) című munk{j{ban az emberi önfel{ldoz{sok sor{n letisztult közösségi eszme. Ez az {llam egy külön személyiséggel rendelkező organikus egység, mely az egyének fölött {ll, s ak{r azokétól elkülönülő érdekkel is rendelkezhet. Amikor Kuncz meg akarta jelentetni művét, először az MTA kiadój{hoz fordult. Az Akadémia kiküldött bír{lója, Schvarcz Gyula azonban egy véleményes jelentésben a szöveg hom{lyoss{ga és kidolgozatlans{ga, a szerző kisebb t{rgyi tévedései, valamint a mű bevégzett egységének hi{nya ok{n nem javasolta kiad{s{t. Ennek ellenére a kötet 19

20 mivel a könyvkiadók m{r akkor is tudt{k, hogy üzletileg merről fúj a szél Pozsonyban (később Kolozsv{rott is) megjelent, hogy tankönyvként szolg{ljon a m{sok tanainak közvetítésére nem igen v{llalkozó Kuncz di{kjai sz{m{ra. Schvarcz Gyula a XIX. sz{zad legsokoldalúbb és egyik legtermékenyebb magyar t{rsadalomtudósa h{rom területen alkotott maradandót: az ókori görög-római hagyom{ny feldolgoz{sa terén; a magyar alkotm{ny reformja kapcs{n kifejtett szerves egésszé nem össze{lló, de részleteiben gondolatgazdag javaslatainak ({llamtan{cs, {llambírós{g, m{sodik kamara) elméleti megalapoz{s{val; valamint az {llamok rendszerezésével s az azzal együtt j{ró {llamformatannal. Szerte{gazó szakirodalmi munk{ss{g{ból elég itt csup{n az Államintézményeink és a kor igényei ( , 1879), valamint a Politika elemei (1881, majd {tdolgozva: Elemente der Politik, 1895) című műveire utalni, melyek még a mai olvasónak is tudnak újat mondani. Németül, angolul, franci{ul és magyarul publik{lt, s igen jól ismerte kora külföldi szakirodalm{t. Tudom{nyos értelemben hiperaktív volt, mint egy örökmozgó gyerek: {llandóan írt, mindenhez hozz{szólt, mindenkivel vit{zott. Ennek ellenére, b{r ismerték és többnyire elismerték munk{ss{g{t, külföldön mégsem aratott {tütő sikert. Emberi habitus{t dícséri, hogy miközben m{sokn{l a dolog pont fordítva szokott történni (ti. a képviselővé v{ló professzorok elhanyagolj{k tan{ri kötelezettségeiket) egyetemi tan{rr{ történt kinevezésekor (1894), lemondott parlamenti képviselőségéről, hogy teljes egészében oktatói működésére fordíthassa figyelmét. E szép gesztust azóta, ha jól tudom, senki sem követte. J{szi Oszk{r, aki m{r a XX. sz{zadhoz tartozott, ugyancsak a nemzet{llam elemzésével írta be mag{t az {llam- és politikaelmélet hazai történetének könyvébe. Tudós és politikus volt egyszerre, akinek ez a sokszor egyébként is kétes kombin{ció nem mindenben v{lt a jav{ra. Ady Endre jóslata ( micsoda nagy érzés kezet szorítani egy olyan emberrel, kiről tudjuk, hogy szobrot fog kapni ) mindenesetre nem teljesült: J{szinak aki életének egyik részét Magyarorsz{gon, m{sikat az Egyesült Államokban élte le soha sehol nem emeltek szobrot. Ebben persze, hisz megérdemelte volna, szerepe volt politikai ellenfeleinek is. Politikusként a liber{lis és szocialista nézetek egy saj{tos közép-európai kombin{ciója, a polg{ri radikalizmus alapj{n a korabeli magyar valós{got ostorozta. L{tva az Osztr{k-Magyar Monarchia felboml{s{t 1918-ban, az (Ady kifejezésével) sok népű, sok kínú, sok urú és sok bűnű, ínséges kis Magyarorsz{g föderaliz{l{s{t, vagyis keleti Sv{jcc{ való {talakít{s{t vetette fel az elszakad{sra készülő nemzetiségek sz{m{ra. Ők azonban erre mint ma m{r tudjuk nem voltak vevők. Tudósként J{szi elsősorban a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott. Egyfelől a nemzettudat történeti gyökereit kereste, m{sfelől történeti-statisztikai eszközökkel vizsg{lta a nemzetek fejlődését, teh{t ebbéli minőségében is megprób{lt összevegyíteni tüzet és vizet. Ugyanez mondható el arról az elgondol{s{ról is, hogy a nemzetek törekvéseit a korabeli marxizmus fogalmi rendszerében, így a t{rsadalmi konfliktusok és a történeti folyamatok oszt{lyszempontú szemlélete alapj{n elemezze. Az elsők egyikeként vette észre a nemzetek {llami aspir{cióinak konfliktusos természetét, ideértve a kis népek nemzeti törekvéseinek nagyhatalmi be{gyazotts{g{t is. A nemzeti {llamok kialakul{sa és a nemzetiségi kérdés (1912) című művében a nemzet- {llamot mint modern polg{ri {llamot írta le. 20