Doktori Értekezés Tézisei A Balatoni nádasok térképezése és védelme Zlinszky András Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológus doktori iskola Ökológia, Konzervációbiológia, Szisztematika Doktori Program A doktori iskola vezetője: Prof. Erdei Anna (Phd, D.Sc., a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja) A doktori program vezetője: Prof. Podani János (Phd. D.Sc., a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja) Témavezető: Herodek Sándor (D.Sc) 2013 Budapest Tihany Wien
Bevezetés A vízparti emergens növényzet mikro-élőhelyek sokaságát tartja fenn, és emiatt létfontosságú az édesvízi élő rendszerek ökológiai- és fajdiverzitásának megőrzéséhez. Kulcsszerepet játszik az édesvizek biogeokémiai folyamataiban, amennyiben megköti a makroszkópikus lebegőanyagot, szűri a partról érkező diffúz szennyeződéseket, és intenzíven biomasszát termel. A vízparti és mocsári növényzet ökoszisztéma szolgáltatásai az ember számára is fontosak: a nádasok elősegítik a talajvízkészletek feltöltődését, óvják a partot az eróziótól, és visszatartják az árvizeket. A nádasok belseje általában mentes az emberi zavarástól, így a nádasok tájökológiai léptékben folyosóként, illetve refugium területként biztosíthatják az emberi jelenlétre egyébként érzékeny fajok fennmaradását. Annak ellenére, hogy a nádasok jelentősége jól ismert, a vizek és a partok szennyezése, a partok beépítése, a lecsapolás és az idegenhonos fajok behozatala továbbra is veszélyezteti őket. Több nemzetközi egyezmény is szabályozza a vizes élőhelyek védelmét: a Ramsar-i Egyezmény a természetvédelmi szempontból védett területek világszerte legnagyobb hálózatát hozta létre, és ezek bölcs és fenntartható használatát hivatott biztosítani. Az EU Víz Keretirányelv célul tűzte ki a felszíni és felszín alatti vizek jó ökológiai állapotának elérését. Az EU Flóra-Fauna-Habitat Direktívája Natura 2000 néven természetvédelmi területek európai hálózatát hozta létre, ahol az emberi jelenlét fenntartása mellett a jó élőhelyminőség az elsődleges cél. Mindezen értékes kezdeményezések megvalósulását azonban többek között az is hátráltatja, hogy gyakran hiányosak az ismereteink a védendő területek eredeti, természetes állapotáról. Ezt a hiányt idősorok elemzésével részben pótolni lehet. Tavak és más élőhelyek történelmi állapotának és ahhoz képesti változásainak vizsgálatával referencia-adatokat lehet gyűjteni az ökoszisztémák jelenlegi állapotának értékeléséhez. Ehhez azonban mind térben, mind tartalmilag pontos történelmi adatokra van szükség, továbbá olyan módszerekre, amelyek lehetővé teszik a mennyiségi szemléletű kiértékelést. A térinformatikai rendszerek (Geographic Information Systems, GIS) kifejezetten alkalmasak erre a célra: térben explicit adatkezelést tesznek lehetővé, beleértve ebbe a fedvények megjelenítését, lekérdezését és számítások elvégzését. Az ökológiai kutatásban a terepi tapasztalatok semmi mással nem pótolhatóak. Mivel azonban a vizes élőhelyekhez kifejezetten nehézkes a terepi hozzáférés, ráadásul mind a szárazföldi botanikában, mind pedig a hidrobiológiában kevéssé vizsgált élőhelyeknek számítanak. Terepi adatok csak korlátozottan és rövid időszakokra állnak rendelkezésre, míg a vizsgálandó folyamatok akár évszázadokra is kiterjedhetnek. A távérzékelés eszköztára jól bevált a tájökológiában, és a vizes élőhelyek (így például a nádasok) ökológiai célú térképezésére is sikeresen alkalmazták. Különösen a nagyfelbontású légi adatgyűjtési módszerek és ezeknek az automatizált feldolgozása bizonyult hasznosnak a nádasok állapotának felmérésére. A légi távérzékelés elterjedése előtti időszakról (a Balatonon az 1940-es évek előtt) csak földi felmérések útján készült térképek állnak rendelkezésre, de gyakran ezek is elég pontosak ahhoz, hogy térinformatikai úton kerüljenek kiértékelésre. A legrégebbi ilyen térképek még Magyarország iparosodása előtt készültek, így a tájnak egy bizonyos szempontból ökológiailag fenntarthatónak tekinthető állapotát tükrözik. A térinformatika lehetővé teszi a történelmi térképeken kívül az archív légifelvételek újrafeldolgozását is a nádasok változásának vizsgálata érdekében. Végül a Légi Lézerszkennelés célzott alkalmazásával is készíthető részletes térkép a nádasok növényzetéről és állapotáról. 2
Célkitűzések Jelen munka elsősorban természetvédelmi biológiai céllal és szemléletben készült. Bár egyes részei egy természetes körülmények között létrejött idősoron alkalmazzák a kísérletes ökológia némely eszközét, más részei adatfeltáró jellegűek, amennyiben a természetvédelem számára eddig hiányzó ismereteket nyújtanak, megint más fejezetei pedig kutatásmódszertani fejlesztéseket mutatnak be. Mindezeket a következtetéseket foglalja össze a dolgozat, a Balatoni nádasok hosszú távú védelmének szemszögéből, ennek érdekében való alkalmazhatóságuk szerint. A Balaton egész területe természetvédelem alatt áll, és mind hazai, mind nemzetközi szinten szabályozva van a nádasok fenntartása a tavon és környékén. A hatékony védelemhez azonban ismerni kell a nádasok természetesnek tekinthető állapotát, meg kell állapítani ehhez képest a változások okait, és új módszert kell kifejleszteni a természetvédelmi beavatkozások eredményeinek hatékony kiértékelésére. A: A Balaton vízgyűjtőjének léptékén a következők a dolgozat célkitűzései: (1) A nádasok kiterjedésének és változásainak pontos térképezése; (2) a Balaton eredeti, szabályozatlannak tekinthető vízszintjének kiszámítása; (3) annak vizsgálata, hogy a tó vízszintjének szabályozása milyen hatással volt a vízgyűjtő nádasaira. B: A Balaton léptékére nézve a következők az értekezés célkitűzései: (1) a Balatoni vízparti emergens makrofiton állományok (nádasok) történelmi kiterjedésének számszerűsítése és a változások nyomon követése; (2) ezeknek összehasonlítása a lehetséges biotikus és abiotikus faktorokkal annak érdekében, hogy a nádasok regenerációját lehetővé tevő természetvédelmi beavatkozásokat javasoljunk. (3) A nádpusztulás Balatonon megfigyelt kulcsfaktorának összevetése az irodalommal, ennek alapján az Európa számos másik taván bekövetkezett vagy zajló nádpusztulás közös okának megállapítása. C: Ahhoz, hogy a nádasok élőhely-minőségét és állapotát a jövőben nyomon lehessen követni, célul tűztük ki egy olyan automatizált eljárás kidolgozását, amely viszonylag olcsón alkalmazható nagy területeken és változatos körülmények között. Kutatási terület A Balaton egy nagy kiterjedésű (594 km 2 ), sekély (átlagosan 3.3 m) mezotróf tó, amelynek 5775 km 2 - es vízgyűjtö területe zömmel hegy-és dombvidéken helyezkedik el. A Sió-zsilip és csatorna 1863-ban történt megnyitása óta vízállása mesterségesen szabályozott. A meder enyhén, de folyamatosan lejt az északi parttól a déli part felé, így az északi part sekély és védett öbleiben nagy kiterjedésű nádasok alakultak ki. A sekély és elnyújtott alakú tóban megfelelő széljárás esetén intenzív vízlengés (seiche) alakul ki, akár 50 cm-es vízszintkülönbségeket is létrehozva Keszthely és Balatonkenese között. A partvédő művek építése előtt ez komoly eróziót okozott a tó délnyugati és északkeleti végén, és mind a mai napig hozzájárul a déli part menti homokpad felhalmozódásához. A Balatonba érkező folyók kisebb-nagyobb mocsarakat táplálnak, amelyeket általában ez a homokpad választ el a nyílt víztől. 1863 óta mérik a Balaton vízszintjét, de korábbi oklevelek szerint évtizedes távlatban nem volt ritka a 3 méteres vízszintingadozás. A szabályzások után a vízszintváltozások csökkentek, ahogy a Siócsatorna vízemésztő képessége nőtt, és a vízkormányzás céljai változtak. A 19. század végén egy métert is ingadozhatott a tó vízszintje, amit 1950-re fokozatosan 70 cm-re csökkentettek, majd 1970-3
től tovább szűkítettek 30 cm-re. A feltételezések szerint a hajózás és a turizmus érdekeit a magas és stabil vízállás szolgálta volna legjobban, így egyre újabb zsilipkezelési szabályzatokban egyre magasabb minimum vízszinteket írtak elő, miközben a maximum vízszintet az árvizek elkerülése céljából állították be. A 2000 és 2003 közötti aszályos időszak gyökeresen megváltoztatta a tó vízjárását: a vízszint 60 cm-el a szabályozási minimum szint alá csökkent. 2004-től a tó vízszintje ismét emelkedett, és 2010-ig az előírt korlátokon belül maradt. Adatok és módszerek A térformatikai adatok forrásaként térképeket, légifelvételeket és aktív légi mérőműszert használtunk. Azt a folyamatot, amelynek során ezek az adatok a térképvetület közös koordinátarendszerébe kerülnek, georeferálásnak nevezzük. Az eljárás a következő lépésekből áll: (i) a felmérési folyamat matematikai reprezentációja; (ii) az adatrendszer pontjainak illesztése a térképvetületbe; (iii) az adattartalom egyszerűsítése a kutatás szempontjából releváns adatok kiszűrése érdekében. A nádasok kiterjedésének és állapotának térbeli vizsgálata a pusztulás és regeneráció időbeli és térbeli nyomon követését teszi lehetővé. A következő lépésben egyes környezeti változókkal összehasonlítva megállapíthatóak a legfontosabb hatótényezők, amelyeket aztán a természetvédelmi beavatkozás megfelelően módosíthat. A: A Balaton első geodéziai felmérései vízépítési, illetve katonai céllal készültek a 18. század második felében. A korabeli térképezési módszerek ismeretében előállítható a felmérés folyamatának matematikai megfelelője, és kiválasztható a legmegfelelőbb georeferálási módszer. A Krieger-féle Balaton-térkép egy lapon ábrázolja a tavat, vetület nélkül, háromszögelés és szintezés alapján. A térkép nagyszámú illesztőpont kijelölésével volt transzformálható, háromszögelési (vagy másnéven gumilepedő) módszerrel. Az első katonai felmérés több lapra készült, amelyek a széleiken illeszkednek, így egy harmadfokú polinomiális transzformációt alkalmaztunk, laponként kijelölt illesztőpontokkal és egy matematikai kényszerfeltétellel, amely a szélek illeszkedését biztosította. A későbbi térképek már vetületben készültek, és így közvetlenül térinformatikai rendszerbe illeszthetőek. Illesztőpontként olyan tereptárgyakat használtunk, amelyek amelyek a térképezés idején már álltak és a mai napig azonosíthatóak. Ezek általában templomok vagy más műemlékek, esetleg romok voltak, de egyes esetekben útkereszteződéseket, dombtetőket, hidakat is használtunk. A kutatás számára releváns információt raszter-vektor konverzió útján állítottuk elő a nyers térképből, kézi vektorizálással (egérrel átrajzolva). Ezek a nádasok, erdők és nyílt vizek körvonalai, illetve a magassági és vízmélységi szintvonalak voltak. B: Ahhoz, hogy a nádasok kiterjedésének, pusztulásának és regenerációjának minden fázisát lefedjük, hat évtizedet átfogó archív légifelvétel-sorozatot választottunk ki, 1951, 1963, 1975, 1987, 2000 és 2003 évekből. 1500 és 5000 méter közötti magasságból felvett fekete-fehér, természetes vagy hamis színes, mérőkamerás felvételeket dolgoztunk fel. A térképezés folyamatának matematikai reprezentációja ebben az esetben a fénysugarak útjának rekonstrukciója volt a terepről a kamera vetítési centrumán keresztül a filmig. Fotogrammetriai szoftvercsomagokban kameramodelleket készítettünk és alkalmaztunk. Az egyes felvételeken szintén illesztőpontokat azonosítottunk: útkereszteződéseket, mólókat, épületsarkokat vagy más tereptárgyakat; majd ezeket a referenciaként használt mai topográfiai térképen is megjelöltük. A képek georeferálása után itt is kézi digitalizálással történt a nádasok lehatárolása. A reprezentatív mintavétel és a finom térbeli felbontás érdekében 73 mintaterületet jelöltünk ki, és ezekben 1:100 léptékre nagyítva digitalizáltuk a nád-víz határt. Az egyes évek közötti változásokat a lehatárolt területek összehasonlításával állapítottuk meg. 4
C: 2010 augusztusában Légi Lézerszkenneléssel felmérésre került a Balaton teljes partvonala és a Kis- Balaton területe. A lézerszkennelés feldolgozása során az egyes lézer-impulzusok által a terepig megtett útból, továbbá pásztázó tükör és a repülőgép helyzetéből számítható ki a pontok térbeli helye. Terepi illesztőpontokra nem volt szükség, mivel a műszer GNSS rendszere biztosította a vetületi koordinátákat. A nyers adatrendszer egy térben rendezett ponthalmaz (ún. pontfelhő), négyzetméterenként legalább egy ponttal. A releváns információt vektor-raszter konverzióval nyertük: az egyes pontok egymáshoz képesti helyzete szorosan összefüggött a növényzet térbeli szerkezetével. Az ezt leíró paraméterek alapján egy döntési algoritmust állítottunk fel, amely a térkép rács-celláit kategorizálta. Az elkészült térkép pontosságát ismert pontokon készült földi fényképek alapján ellenőriztük. Új tudományos eredmények A1: A georeferált Első, Második és Harmadik Katonai Felmérés térképein (amelyek az 1780-as, 1830- as, illetve 1870-es években készültek) azonosítottuk a nádasok területét és annak változásait. Az 5775 km 2 -es vízgyűjtőn a 18. században még 361 km 2 -t borítottak nádasok, majd ez még a Balaton vízszintjének szabályozása előtt 217 km 2 -re csökkent a 19. század elején, és a század végén 186 km 2 maradt meg nádasként. Leginkább a nádasok Balatontól távoli része volt érintett, ahol a patakok völgye lejt, de a növényzet természetes állapotában még annyira akadályozta a lefolyást, hogy egész völgyeket betöltő nádasok maradhattak fenn egészen a célzott lecsapolásokig. A korábbi kutatások egy-egy kisebb területet vizsgálnak, most először került egységes módszerrel kiszámításra a nádasok változása a teljes vízgyűjtőn. A2: A Balaton legkorábbi, pontosan mért vízszintjeként 107.0 métert állapítottunk meg (Adria fölött), amely az 1776-os év középvízállása. A vízszint két mélységvonal feldolgozása alapján történt független méréséből 53 cm-es különbség adódott, az adatok szórása kisebb a Balaton oklevélben említett éves víszintingadozásánál. A kapott eredmény közelítőleg egyezik a tó körüli szintezések rekonstrukciójából számolt harminc évvel későbbi magassággal. A tó történelmi vízszintjének eddig általánosan elterjedt magasságánál lényegesen alacsonyabb az általunk számolt adat, hiszen az a mocsarak térképen ábrázolt körvonalai alapján került kiszámításra. A3: Azonosítottuk a Balaton vízgyűjtőjén a berkek kiszáradásának fő okát, amely a nádasok célzott lecsapolása volt. Igazoltuk, hogy a nádasok területének nagy része már a Balaton vízszintjébe való első tervszerű beavatkozás előtt elveszett. Ez a tézis ellentétes a korábbi elméletekkel, amelyek a Siózsilip megnyitása után bekövetkezett vízszintcsökkenést tették felelőssé a berkek kiszáradásáért. Feltételezhető, hogy helyi vízmérnöki beavatkozásokkal a vízgyűjtő nádasainak egy része helyreállítható lenne anélkül, hogy a Balaton vízszintjét meg kellene emelni. B1: Megállapítottuk a nádasok területének változásait 73 db, egyenként 200 m hosszú mintaszakaszon, vagyis összesen a nádas öv 17%-án, ± 1 méter pontossággal. Idősorba rendeztük, majd egységes módszerrel feldolgoztuk az 1951-ben, 1963-ban, 1975-ben, 1987-ben, 2000-ben és 2003-ban készült archív légifelvételeket. A vizsgált időszakban a déli part nádasai a Zala-torkolat és Balatonfenyves között folyamatosan terjeszkedtek, hasonlóan az északi part sekély vízben, homokos üledéken álló nádasaihoz. A nádasok nagyobb részét kitevő északi parti állományok 1975 és 1987 között elvesztették területük 16%-át, majd 2000 és 2003 között ennek 5%-a regenerálódott. B2: A Balatonon számos emberi tevékenység vezet közvetlenül a nádasok helyi pusztulásához. Ezzel együtt a pusztulás és a regeneráció térbeli kiterjedése egy közös kiváltó okra enged következtetni, 5
amely a tó egész területén hasonlóan hat. A Balatonon megfigyeltek gomba- és rovarkártevőket, ismeretes, hogy a hattyú és az amur legeli a nádat, de mivel ezekben semmilyen változást nem dokumentáltak, amely a megfigyelt pusztulásal és regenerációval egyszerre történt volna, nem valószínű, hogy ezek bármelyike lenne a kulcsfaktor. Korábbi kutatók feltételezték, hogy az eutrofizáció áll a pusztulás mögött, de ebben az esetben a tó tengelye mentén folyamatosan fennálló trofikus gradiens hasonló gradienst kellett volna, hogy okozzon a tó tengelye mentén a nádasok állapotában. Míg 2000-ben az eutróf vízben álló Keszthelyi nádasok terjeszkedni tudtak, a Siófokimedence mezotróf vizében az 1970-es években pusztult a nád. 1970-től kezdődően a legkisebb engedélyezett vízszintet 35 cm-el (a tó átlagmélységének 10%-ával!) megemelték. 2000 és 2003 között a vízszint 50 éves minimumot ért el, 60 cm-el a szabályozási szint alatt. Az északi parti nádasok állapot- és területváltozásai pontosan követik ezeket a változásokat. A déli parti nádasok zavartalan növekedését jól magyarázza, hogy ezek sokkal sekélyebb vízben állnak. Így megállapítható, hogy a Balatonon a nádpusztulás kulcsfaktora az alacsony vízállású időszakok hiánya, és ennek megfelelően kell módosítani a zsilipkezelési szabályzatot a nádas élőhelyek érdekében. Ez a tézis cáfolja a korábbi kutatók munkáit, akik az eutrofizációt, a víz sótartalmának változását, növényevőket vagy a hullámzást jelölték meg a nádpusztulás kiváltó okaként. B3: Az Európai nádpusztulás (European reed die-back, Schilfsterben) irodalmát áttekintettük, és Európaszerte összehasonlítottuk a nádpusztulás és regeneráció feltételezett okait. A korábbi kutatások megállapították a tavak ideiglenes mesterséges kiszárításának kedvező hatását a nádra, más tavakon pedig az árvizek okozta kárt írták le. Jelen értekezés azonban igazolja az alacsony vízállású időszakok hiánya okozta pusztulást anélkül, hogy szokatlanul magas vízállás is szerepet játszott volna. Igazoltuk továbbá, hogy az alacsony vízállású időszakok lehetővé teszik a nád terjeszkedését, de a korábbi szerzők megállapításaival ellentétben nem csak akkor, ha az üledék szárazra kerül, hanem akkor is, ha víz alatt marad. Az MTA ÖK BLI munkatársai 2000 és 2004 között mérték az üledék redox potenciálját ép és pusztuló nádasokban. Kimutatták, hogy a pusztuló nádasokban az üledék redox potenciálja alacsonyabb, mint az ép nádasokban. Extrém alacsony vízállás esetén ez a különbség csökkent, a nádasok üledéke oxigénhez jutott, ezzel párhuzamosan megindult a pusztuló nádasok regenerációja. Az irodalom szerint a vízoszlop magassága korlátozza az üledékben bomló szerves anyag számára hozzáférhető oxigén mennyiségét. Az iszap oxigénigénye csökkenti azt a távolságot, amelyet a rizóma konvektív oxigénszállítási rendszere át tud hidalni, hiszen az oxigén a rizóma falán át távozik az aerenchymából. A rizómacsúcs osztódó szövete általában is oxigénhiányos az intenzív anyagcsere és a szorosan álló sejtek miatt, az üledék oxigénhiánya esetén tehát csökken az aktivitása, vagy el is pusztulhat. Az ép csúcsrügy gátolja a függöleges rizómák alvórügyeit, oxigénhiányban ez a gátlás megszűnhet, a csúcsrügyek aktiválódása pedig a jól ismert csomós (ún. babás) növekedéshez vezet. Ezt a folyamatot laboratóriumi kísérletek bemutatták már, de terepi adatokból, egy helyszínen magas és alacsony vízállással még nem igazolták. Az eredmények várhatóan alkalmazhatóak más európai tavakon is, új alapra helyezve a nádpusztulás kezelését. C: Új, Légi Lézerszkennelésen alapuló módszert dolgoztunk ki a nádasok domináns növénynemzetségének, valamint a nád állapotának térképezésére. Megterveztük és végrehajtottuk a tó légi lézerszkenneléses felmérését, kidolgoztunk egy eljárást, ami automatikusan osztályozta a szkennelt adatrendszert: lehatároltuk a nádas és nem nádas területeket; a nád, a sás és a gyékény által dominált élőhelyeket; az ép, pusztuló, stresszelt és ruderális nádasokat. Ellenőriztük az eljárás pontosságát egy független adatrendszeren: 82.7%-os pontosság adódott, 0.80-as Cohen-Kappával 9 6
kategóriára. Ez hasonló a hiperspektrális felvételezésből, a kombinált lézerszkenneléses és képalkotó eljárásokból vagy akár a terepi térképezésből adódó pontosságokhoz, vagy jobb azoknál. Az egycsatornás légi lézerszkennelés teljesen új eljárás a nádasok ökológiai célú térképezésében, a pontosság mégis elfogadható, és a módszer várhatóan könnyen módosítható más célterületek igényei szerint. Az adatokból mért paraméterek és a növényzet ökológiai változói közötti összefüggés jól magyarázható a terepi tapasztalatok alapján. Mivel a Légi Lézerszkenneléses adatokhoz számos országban könnyen hozzá lehet férni, ez a módszer várhatóan külföldön is lehetővé teszi majd a nádasok pontos és költséghatékony térképezését. Következtetések A történelem során a Balaton körüli berkek nádas élőhelyek összefüggő hálózatát alkották, amely a Balaton élővilága számára vándorlási útvonalat, szaporodásra és táplálkozásra alkalmas területeket jelentett. A tó körüli nádasok területváltozásai nem mutatnak közvetlen összefüggést a Balaton vízszintváltozásaival, vagyis a tó lecsapolása (amely visszafordíthatatlannak tekinthető) nem teszi lehetetlenné a környező mocsarak helyreállítását. Ezt igazolja a Kis-Balaton sikeres rekonstrukciója is. Bár a tó körüli mocsarak egy része mind a mai napig fennáll, az utak és vasutak építése, valamint a települések terjeszkedése miatt ezek egyre jobban el vannak szigetelve a Balatontól. Ennek következtében a tó partvonalán belüli nádasok látják el a befolyók mocsarainak korábbi funkcióit, jóval kisebb területen. Az európai nádpusztulás ezeket a parti nádasokat érintette, mintegy 25%-al csökkentve ezek területét az északi parton. A nádasok területváltozásának részletes térbeli és időbeli vizsgálata alapján kimutattuk a pusztulás legfontosabb okát: a természetes vízszintingadozás és különösen az időnkénti alacsony vízállás hiánya okozza a pusztulást. A jövőben tehát a nádasok védelmét célzó intézkedéseknek a Balatonon vagy másutt a természetes vízszintváltozások helyreállítására kell irányulniuk. Mivel a turizmus érdeke a magas vízállás, egyensúlyt kell teremteni az ökológiai szükségletek és az emberi igények között. Ehhez azonban gyorsan és pontosan térképezni kell a nádasok állapotát, hogy megállapítható legyen, mikor van szükség beavatkozásra. A Légi Lézerszkennelés alapján történő automatikus térképezési módszer alkalmas arra, hogy a jövőben idősorok előállítása nélkül nyerjünk ilyen adatokat. A tézisek új módszereket mutatnak be a nádasok térképezésére történelmi, archív és valós idejű adatok alapján, és ezek segítségével a vízparti növényzet védelmének egy Európaszerte elterjedt problémájára nyújtanak megoldást. Közlemények a dolgozat témájában Impakt faktoros publikációk és hivatkozások Zlinszky András (2009) Georeferencing the first bathymetric maps of Lake Balaton, Hungary Acta Geod. Geoph. Hung., Vol. 44(1), pp. 79 94 (2009) DOI: 10.1556/AGeod.44.2009.1.8 IF:0,28, független hivatkozások: 2 Zlinszky András (2010) Measuring historic water levels of Lake Balaton and the neighbouring valleys Acta Geod. Geoph. Hung., Vol. 45(1), pp. 39 47 (2010) DOI: 10.1556/AGeod.45.2010.1.7 IF: 0,28 Nemzetközi, referált folyóiratban megjelent publikációk 7
András Zlinszky, Viktor Tóth, Piroska Pomogyi, Gábor Timár (2011): Initial Report of the AIMWETLAB project: Simultaneous airborne hyperspectral, LIDAR and photogrammetric survey of the full shoreline of Lake Balaton, Hungary Geographia Technica, No. 1, 2011, pp. 101-117. Zlinszky A., Mücke W., Lehner H., Briese C., Pfeifer N.2012: Categorizing Wetland Vegetation by Airborne Laser Scanning on Lake Balaton and Kis-Balaton, Hungary. Remote Sensing. 2012; 4(6):1617-1650. Közlésre benyújtott publikációk Herodek Sándor, Zlinszky András, Tóth Viktor: Water level stabilization and reed die-back in Lake Balaton Aquatic Botany (elbírálás alatt) Mücke W., Zlinszky A., Rieger P., Hollaus M., Pfeifer N.: Towards operative habitat mapping using airborne laser scanning Applications in the Changehabitats2 project European Journal of Remote Sensing (elbírálás alatt) Magyar nyelvü, referált folyóiratban megjelent publikációk Zlinszky András, Molnár Gábor, és Herodek Sándor (2008): A Balaton medrének digitális geomorfológiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 6, 239-241. Pintér Balázs, Takács Péter, Mozsár Attila, Zlinszky András, és Boros Gergely (2010): A Tihanyi Belsőtó medermorfológiájának és fiziko-kémiai paramétereinek vizsgálata Hidrológiai Közlöny, 2010 90. évf. 6.sz. 114-116. Zlinszky András, Molnár Gábor, és Székely Balázs (2010): A Balaton vízmélységének és tavi üledékvastagságának térképezése vízi szeizmikus szelvények alapján; Földtani Közlöny 140/4, 429-438 Zlinszky András (2011): A Balaton és a környező mocsarak történelmi rekonstrukciója térinformatikai módszerekkel; Ecology of Lake Balaton / A Balaton Ökológiája 1 (1) 49-60 Tudományos előadások Zlinszky András, Herodek Sándor, Tóth Viktor: A balatoni nádasok vízállásfüggő változásainak légifelvételes vizsgálata (előadás). Környezettörténet 2006 Konferencia Budapest, 2006. február 8-9. Publikálva: Kázmér Miklós (szerk.) A Környezettörténet 2006 Konferencia előadásainak összefoglalói. (az Általános Földtani Szemle Könyvtára 2) Hantken Kiadó, Budapest, 2006. Zlinszky András, Herodek Sándor, Tóth Viktor: A Balatoni nádasok hosszú távú változásai légifelvételek alapján, avagy mi okozza a nád pusztulását az európai tavakban? (előadás) XLVIII. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2006. október 4-6. 8
Szafián P., Bada G., Sztanó O., Zlinszky András., Székely B., Horváth F. (2007.): High resolution seismic investigations at Lake Balaton, Transdanubia, I: Paleoenvironments and lake level variations. Szóbeli előadás, HUNTEK Workshop, 2007. szeptember 19-22, Sopron. Publikálva: Absztrakt kötet, p. 33. Zlinszky András, Molnár Gábor, Horváth Anita, Hámori Zoltán, Székely Balázs (2007): Mapping of lacustrine sediment thickness and water depth of the Lake Balaton Poszter, European Geosciences Union General Assembly 2007, április 15-20. Geophysical Research Abstracts Vol. 9, 10273, 2007. Zlinszky A., Molnár, G., Herodek S.: A Balaton medrének digitális geomorfológiai vizsgálata. Szóbeli előadás, XLIX. Hidrobiológus Napok, 2007. október 3-5. Zlinszky András, Molnár Gábor: The first bathymetric maps of Lake Balaton, Hungary Poszter, European Geosciences Union General Assembly 2008. április 13-18. Bécs Geophysical Research Abstracts Vol. 10, EGU2008-A-04254, 2008. Zlinszky András, Székely Balázs, Clement Adrienne: Comparing sediment load and deposit thickness values in the Eastern embayment of shallow Lake Balaton, Hungary Poszter, European Geosciences Union General Assembly 2008, április 13-18. Bécs Geophysical Research Abstracts, Vol. 10, EGU2008-A-06101, 2008. Zlinszky András, Tóth Viktor, Herodek Sándor: A Balaton nádasainak hosszú távú változásai A Magyar Biológiai Társaság XXVII. Vándorgyűlése, 2008. szeptember 25-26. (plenáris előadás) András Zlinszky: Measuring historic water levels of Lake Balaton and tributary wetlands using georeferenced maps. (szóbeli előadás) EGU General Assembly 2009. április 19-24, Bécs Geophysical Research Abstracts Vol. 11, EGU2009-654, 2009 Zlinszky A., Pelevin V., Goncharenko I., and Molnár G.: Vízminőségi paraméterek műholdas és lézeres távérzékelése a Balatonon LI. Hidrobiológus napok, Tihany, 2009 szeptember 30.-október 2. A. Zlinszky, V. Pelevin, I. Goncharenko, D. Soloviev, and G. Molnár: Using the UFL-8 UV fluorescent LIDAR to collect ground truth data for calibrating MODIS based CDOM, chlorophyll and suspended sediment measurements (szóbeli előadás) EGU General Assembly 2009. április 19-24, Bécs Geophysical Research Abstracts Vol. 11, EGU2009-7845, András Zlinszky: First, Second and Third Habsburg Military Surveys: documents of the transition of Lake Balaton from natural to artificial hydrologic regime (Poszter). EGU General Assembly 2010. május 2-7. Geophysical Research Abstracts Vol. 12, EGU2010-869, 2010 9
Zlinszky András: A Balaton és a környező mocsarak történelmi rekonstrukciója térinformatikai módszerekkel (szóbeli előadás) LII. Hidrobiológus Napok, Tihany, 2010 október 6-8. A. Zlinszky, V. Tóth, S. Herodek: Long-term aerial survey of the reed stands of Lake Balaton, Hungary (szóbeli előadás) International Symposium on Advanced Methods of Monitoring Reed Habitats in Europe, 2010 november 25-26. A. Zlinszky, W. Mücke, H. Lehner, C. Briese, N. Pfeifer: Airborne Laser Scanning based mapping of wetland health on Lake Balaton (szóbeli előadás) Full-waveform airborne Laser Scanning for Vegetation Analysis Workshop, Bécs, Ausztria, 2011 szeptember 29-30. A. Zlinszky, W. Mücke, C. Briese, N. Pfeifer: Nádasok nemzetség- és stressz térképezése légi lézerszkenneléssel (szóbeli előadás) LIII. Hidrobiológus napok, 2011 október 5-7. A.Zlinszky, W. Mücke, H. Lehner, C. Briese, N. Pfeifer (2012): Vegetation Mapping from mediumdensity discrete echo Airborne Laser Scanning data: a case study of the Lake Balaton wetlands (szóbeli elöadás) EGU General Assembly 2012, Bécs, Ausztria, 2012 Április 22-27 Geophysical Research Abstracts vol. 14 EGU2012-11539, 2012 Palmer, Stephanie CJ; Pelevin, Vadim V; Goncharenko, Igor ; Tóth, Viktor; Zlinszky, András; Présing, Mátyás; Kovács, Attila; Nicolas-Perea, Virginia; Balzter, Heiko (2012) Experimental laboratory and field UV Fluorescense Lidar (UFL) measurements of Case II Water conditions 2012 Glasgow, Egyesült Királyság október 8-12 10