KOMMUNIKÁCIÓ AZ ÁLLATVILÁGBAN
Az állatok közti kommunikáció történhet fajon belül, sőt fajok között is. A fizikai közeg sokkal változatosabb, mint az embernél.
Az állatvilágban a legtöbb kommunikáció látás, hallás, szaglás révén történik, bár a szoros közelségben a tapintás és ízlelés is szerepet kaphat. Egyes fajok azonban más különleges érzékletekkel is rendelkeznek, például megfigyelték, hogy egyes halak érzékelik társaik elektromos kisüléseit, erőtereit, így az elektromos erőtér aktív változásait jelzésként használhatják.
A méhek látható fényeken kívül képesek érzékelni az ultraibolya-sugarakat, a denevér maga által gerjesztett ultrahang visszaverődése alapján tájékozódik. A delfinek 30-féle hangjelzést adnak ki, amelyet képesek testtartásuk és helyzetük változtatásával módosítani. Ismertes a szentjánosbogarak fénykibocsátó képessége. A sikeres kommunikáció az állatvilágban az egyed- és fajfenntartáson kívül sok egyebet is szolgál.
Az állatok közötti üzenettovábbítás" képessége genetikailag kódolt, tehát öröklött.) Az állatok azonban kizárólag a magatartás nyelvével" képesek kommunikálni. a fajtárstól kiinduló szignál (jelzés) ösztönös magatartásmintákat eredményez, mely feltétlenül bekövetkezik (feltétlen reflex).
Az állatok az emberhez hasonlóan ki tudják fejezni érzelmeiket (félelem, harag, öröm), figyelmeztetni tudják társaikat (veszély, az élelem lelőhelye), de nyelvükből hiányzik az emlékezés és az elképzelés (a tájékoztatás) mozzanata.
Konrad Lorenz lúdszótára: 7-10 gang: jelzés (magas hangfekvésben, halk hangon): "Itt nagyon jó, maradjunk itt." És ehhez járul még egy ilyenféle közlés: "Én itt vagyok, te is itt vagy még?" 6 gang: "Kissé szegényes ez a hely, egyet-egyet csipegetve haladjunk előre egyes sebességgel!" 5, 4 gang: második, illetve harmadik sebesség 3 gang: gyors menetelés, "Vigyázat, lehet, hogy mindjárt felrepülünk!" 2 gang: (mélyen, hangosan): félreérthetetlenül jelzi, hogy a liba a következő percben felszáll gang: riadójel azonnali felrepülésre, a riadójel lefújása folyamatos gan-gang gan-gin-gang: "Gyorsan kell menetelni, de nem fogunk felrepülni." (Ez elsősorban a repülni még nem tudó fiókáknak szóló figyelmeztetés.)
KARL VON FRISCH 1973-ban kapott Nobeldíjat a méhek nyelvének megfejtéséért. A méhek igen összetett viselkedésmóddal értesítik társaikat a megtalált virágporlelőhelyről. Árnyalt zümmögő hangokon és illatjeleken kívül jelzésük legfontosabb eszköze a tánc. A lelőhely távolságát a tánc formája és tempója jelzi. Minél közelebb van a táplálék, annál gyorsabban táncolnak. Közlésükben meghatározó szerepe van a nap állásának is.
Charles Darwin Az ember származása" című művében az érzelmi kifejezések folytonosságát hangsúlyozta az emlősöktől az emberig. Egyes elmélet szerint az alacsonyabb rendű állatok fogainak kivillanása, valamint a majmok vicsorítása és az emberi grimasz, mosoly és nevetés között evolúciós biológiai" rokonság feltételezhető.
A fog kivillanása más értelmet nyer, ha a száj függőlegesen, és mást, ha vízszintesen nyílik ki, és ezáltal villan elő a fogsor. Az előbbi az agresszió, míg a másik a behódoló magatartást kíséri vagy előzi meg. A mosolyt a csendes fogmutogatásból eredezteti, amely alávetést vagy legalábbis az agresszió hiányát jelenti.
Egy állat megjelenése, külleme, mozgása, hangja, testének vagy kiválasztott termékeinek szaga a fajtestvérek vagy más fajú állatok számára mindaddig csupán egyirányú (az adótól a vevőhöz jutó) információt jelent, amíg az ezt megértő egyedek azt tudomásul nem veszik. Ha mint címzettek arra megfelelő viselkedéssel (testtartással, mozgással, hangjelekkel vagy kémiai anyagok kibocsátásával) válaszolnak is, akkor az állatok közt valódi biokommunikációról beszélünk.
Az emberhez képest minden állatfaj igen korlátozott számú jelzést használ. Jelzéseik sokféleségét tekintve a gerinceseket nagyon megközelítik a társas rovarok, közelebbről a mézelő méhek és a hangyák.
Az állatok jelrendszer útján történő közléseinek, egymás közötti információcseréjének az alábbi funkciói vannak: fajtársak felismerése táplálékszerzés territoriális zóna kijelölése párválasztás, fajfenntartás alkalmazkodás a környezethez társas érintkezési szokások érzelmek, indulatok kifejezése védekezés, megtévesztés az evolúció folytatása rituálék, társadalmi normák elsajátíttatása a fiatal egyedekkel