HELLER ÁGNES VENDEGEI Egy elképzelt filozófiai lakoma DÉSI ÁBEL HELLER ÁGNES Az éjszaka kétségei ha lecsapnak a világra vérző ember a kérdőjel ha kérdés az ember ki lesz a felelet örök célunk lesz az erkölcs és a vágyunk - tehát legyen a kérdező létünk a néma világban csak befele szólhat a kérdések fájdalmai belefagynak az időbe elnémul a történelem beteg létünk sebeire. ARISZTOTELÉSZ Emberek közt legyél magadért is ember másokért s másokkal önmagad növeszted és benned is megnő a boldog ragyogás így leszel másnak is társa és rokona a szépség és jóság példája nemesít. SPINOZA Az állam célja legyen a szabadság a boldog kertekben terem az emberség értelmes életben nem kísért a halál a jó tudás legyen a hit a viruló emberségből értünk jön a történelem.
KANT Ha a sorsunk világtörvény felébred-e az emberség a szenvedés megrendíti kicsi létünk reményeit kérdezhetjük mi az ember és a kérdés csak fájdalom belső gonosz rombolja szét emberségünk szép álmait az erkölcsünk legyen a jog emberséget teremteni a fogalmak elfakulnak és az idő is eltemet erős várunk legyen az ész történelmet teremteni. HEGEL Világszellem a törvényünk működésben az ellentét minden dolog lényegében örök harc a harmónia az ember csak kicsi lehet a végtelen hatalmában ha megrendül maga a lét boldogtalan lesz a tudat az igazság iszonyata. legyen hitünk a tudomány hogy általa növekedjünk a művészet kertjeiben. ERNST BLOCH A remény is gyászolhatja a vágyaink nehéz útját de a remény utópia a valóság emberútján csak egyenes tartásunkban szólhat hozzánk a jó idő és a világ otthonunk lesz. HANNAH ARENDT Már csak a szabadság adhat emberséget a népnek uralmat és a létnek érett időt az igazság által jöjjön az emberség által lehet emberarcú a szabadság miértünk születő időben élhetünk történelem fölé emeljen a jogunk. LUKACS GYÖRGY Az emberség kultúra lesz a politika itt csak eszköz egy új időt teremteni VIKTOR FRANKL Auschwitz után is szóljon a költészet életünk értelme
legyen ez a dallam csak a rabok tudják hogy mire taníthat minden szenvedés az élet folyama hogy minden kételyre feleljen egy igen a megtett életút üzenő szavában. HELLER ÁGNES A sorsunk az idő foglya vérző tudat az életünk kétség és fájdalom vánszorog velünk sebeink panasza csak néma kiáltás az idők folyama emberi szenvedés emberi létünk még sötétben botorkál s késik a virradat nehéz a maradás de kötelez a lét a fájdalom tudata ápolja a reményt. Szabadka, 1990-1997 HELLER ÁGNES VENDÉGEI Kommentár a vershez A versciklus története mintegy húszéves kísérletezés és próbák során alakult ki. A lassú kialakulás és utána az évekig tartó írás, javítás, átdolgozás évtizedes gyakorlatom és alkotói keserűségem. Néha szeretném a dolgokat gyorsabban és könnyebben elvégezni, de az anyag mindig makacsabb, és ellenáll az ihlet lendületének és ígéreteinek. E versnél először csak néhány ötletet jegyeztem fel és néhány ide vonatkozó kérdést. A vers ily módon egy versciklus szerkezetét és zárt tartalmi világát igényelte. A filozófiai lakoma képe már a kezdetben felmerült mint kérdés és kihívás. Ezen az elképzelt filozófiai lakomán a régi filozófusok és a nemrég elhunyt kortársak Heller Ágnes vendégeiként szólalnak meg a felvetett kérdések megvitatásában. Vagy tízévi előkészület után találtam meg a vezérfonalat. Heller Ágnes könyve, a Portrévázlatok az etika történetéből (1976) új serkentést adott. Mert e könyvben Heller Ágnes a nagy etikai gondolkodók életművét és etikáját elemezve kifejti a maga etikai nézeteit is. A központi kérdés
e könyv tanulmányozása után az ember sorsa és történelmi helyzete lehetett csak. A kérdés tehát az, hogy az ember tragikus létét és a kérdésessé vált egész emberi világot hogyan lehet ilyen versciklus formájában költői formában és környezetben megszólítani és szólásra bírni. A téma nehézsége a kétféle nyelv és terminológia közötti távolság és feszültség természetében van. A filozófia nyelvét és fogalmait le kell fordítani, illetve átalakítani a költői nyelv igényei és lehetőségei szerint. Hogyan tudjuk megmagyarázni azt, hogy korunkban, amikor oly sok kiváló költő van, akik a tudomány és a filozófia világában otthon érzik magukat, a gondolati vers terén csak átlagos és banális közhelyeket tudnak kifejezni verseikben. A világirodalomban nézetem szerint csak egy nagy vers van, ahol a költészet és a filozófia harmonikus viszonyban áll egymással. Valery nagy verse, a Tengerparti temető a kivételes példa. Magyarul e versnek két kiváló fordítása is van Kosztolányi Dezső, illetve Somlyó György remeklésében. A magyar költészetben eddig József Attilának sikerült a legjobban ezt a célt megvalósítania. A legkiválóbb példa erre az Eszmélet című verse. Ezek a gondolatok és kérdések kísérték az elmúlt évek folyamán e verssel való küzdelmemet. E vers párhuzamosan készült a Filozófus barátaim című verssel, és kezdetben az volt a szándékom, hogy e két verset együtt fogom megjelentetni. De az utolsó pillanatban még nem voltam megelégedve az elkészült hét változattal, ezért el kellett halasztani a vers és a kommentár megjelentetését, még egyévi munka várt rám. Ez a vers a számomra a legnehezebb feladatot jelentette az utolsó két évtizedben. Most, amikor ezt írom e vers kommentárjaként, attól tartok, talán ez sem lesz elég jó, és akkor ki tudja, meddig kell még javítgatni és aggályoskodni e vers célja és sorsa felett. E vers tartalmi vázlata és célja egy elképzelt és eszmeileg mégis lehetséges filozófiai lakoma az ember mai helyzetéről. A mese kerete az, hogy Heller Ágnes vendégeként e filozófiai lakomán időrendi sorrendben megszólalnak a filozófusok: Arisztotelész, Spinoza, Kant, Hegel, Lukács György, Ernst Bloch, Hannah Arendt és Viktor Franki. A beszélgetés végén a vendéglátó Heller Ágnes szólal meg újra, és itt próbálja befejezni a maga gondolatait, amelyeket Előszóként mondott el a lakoma kezdetén.
Heller Ágnes már a bevezetőben a mai ember drámai helyzetét és sorsát világítja meg. Ez a drámai hangnem nemcsak a helyzetről szól és a vendéglátó nézeteiről, hanem a világ mai helyzetének és a kérdések világának a kifejezése is. És épp ezért várja és provokálja a maga nézeteire a választ. Arisztotelész a boldog közösségi munkát az élet és az erkölcs lényegének nevezi. És csak ebben a környezetben és összefüggésben valósulhat meg a görög harmónia fogalma az igazság, a szépség és a nemesség emberi életvitelében. Spinoza két fontos tétele képezi nézeteinek itt kifejtett lényegét. Az egyik a Teológiai-politikai tanulmány utolsó fejezetének az egyik fontos tétele: Az állam célja valójában a szabadság." A másik tétel az etika negyedik részének a hatvanhetedik tétele, amely azt mondja, hogy a szabad ember nem a halálra gondol, bölcsessége nem a halálról, hanem az életről való elmélkedés. E gondolat súlyát még jobban kiemeli az az életrajzi tény, hogy amikor Spinoza élete végén ezt írta, akkor már súlyos beteg volt, és tudta azt is, hogy nemsokára meghal. Kant nézetei időrendben néhány évtizeddel megelőzik Hegelnek a világszellemről és a történelem filozófiájáról szóló eszméit. De lényegében ezek máris úgy szólnak hozzánk, mintha Hegellel vitatkozva és vele szembeszegülve fejtené ki a maga nézeteit. Kant éppen ezért is áll jóval közelebb a mai ember világához, mint Hegel, aki sokszor kemény és rideg, mint a legfelsőbb bíróság ítéletet kimondó szigorú hangja. Kant a mi számunkra elsősorban a maga történelemfilozófiai és antropológiai nézeteivel képviseli az igazi humanitás világát. Ezek a nézetek Kant életének utolsó két évtizedében a nagy kritikák után szólalnak meg Az örök béke, A fakultások vitája, A vallás a tiszta ész határai közt, A logika és metafizika című előadásokban. Hegel filozófiája fenséges, hatalmas, de egyben rideg is. Kívül áll és felette áll az emberi világ és az emberi sors felett. E filozófiában világtörténelmi és kozmikus távlatokban gondolkodik, örök és számunkra kegyetlen ítéletként hangzó törvényeket fogalmaz meg. Igazsága nem dicséri az embert. Az emberi jelenség itt nemcsak kis porszem a végtelen térségek és folyamatok világában, hanem az így önmagának és másoknak is szánalmas és nyomorult teremtés.
Lukács György nézetei közelebb állnak Kanthoz, mint Hegel filozófiájához. Ez érthető is, hiszen a fiatal Lukács Kant filozófiájával indul a maga útjára. Csak férfikorában és főleg élete végén lesz egyre elszántabb hegeliánus. Bloch szerint Lukács az etika zsenije és a kultúra lokálpatriótája. Lukács híres nyilatkozata az 1919-es forradalom éveiből így szól: A politika csak eszköz, a kultúra a cél." Ez a híres nyilatkozat azóta is utolérhetetlen cél maradt az akkori és a későbbi, valamint minden jövendő politikai rendszer és koncepció számára. Ernst Bloch az utópia szellemének és a remény elvének az írója. Élete végén azt is előrelátta, hogy a remény is csalódhat, a remény is gyászolhat. Az ember hivatását az egyenes tartásban és a konkrét utópiában látta. Nem véletlen, hogy az 1968. évi Marx-tanulmányának a címe Egyenes tartás és konkrét utópia. Hannah Arendt az egzisztencialista filozófia felől közeledik a polgári demokrácia és a humanizmus világa felé. Számára épp ezért is fontos az, hogy az eszményi forradalomnak az amerikai forradalmat tartsa. És ő, aki Heidegger és Jaspers felől közeledett a demokratikus Amerika világába a fasizmus és a háború éveiben, Kant erkölcsi és politikai nézeteiben látta filozófiai eszményét. Viktor Franki a háború és a haláltáborok élményéből préselte ki a maga filozófiáját, a szenvedés értelméről, gyógyító és nevelő hatásáról. Ezért is mondhatja ki a maga haláltáboros élményeinek az alapján, hogy aki tudja, miért él, az tudja azt is, hogy hogyan kell élni. Éppen ezért mindig könnyebben elviseli a súlyos csapásokat és a tragikus fordulatokat. Franki a pszichoanalitikus orvos, Freud egyik utolsó európai tanítványa, ezért termékeny dialógust kezdett és kezdeményezett a filozófia és az orvostudomány között. Ezen a ponton ő volt az egzisztencialista filozófia legértékesebb kérdezője és vitatója. Talán ő valósította meg a legjobban azt a pozitív egzisztencializmust, amelyet Nicola Abbagnano olasz egzisztencialista filozófus vázolt fel egyik híres esszéjében még 1948-ban. Heller Ágnes búcsúzó és összefoglaló vallomásában visszatér a kiindulópontra. A tragikus korszak hozta létre a tragikus létet és életérzést. De e vallomása a kemény és tragikus igazságok kimondásával kezdi meg a maga kijózanító és gyógyító hatását.
Heller Ágnes nyilatkozatát jól megvilágítja Bloch figyelmeztetése a fasizmus idejéből: A káosztól való félelmet nem oszlathatjuk fel a felületesség pátoszával" {Korunk öröksége). Ezért is mondhatom el végül azt, hogy ez a versciklus folytatása és kiegészítése a Filozófus barátaim című versciklusnak, amely a Hídban jelent meg 1997 decemberében. E vers megírásával és közreadásával tehát elkészült az eddig utolsónak tervezett verseskötetem, a Mago^ a lét, amely az 1986 és 1997 között írott verseimet foglalja magába. És ez is, mint az előző három kötetem, a barátaim számára készült 8-10 példányban. És ez talán sok is a mi körülményeink között. Szabadka, 1997 decemberében