Agócs Gergely: A szlovákiai magyarok hagyományos hangszeres zenei kultúrája Doktori disszertáció. Tézisek

Hasonló dokumentumok
A SZLOVÁKIAI MAGYAROK HAGYOMÁNYOS HANGSZERES ZENEI KULTÚRÁJA

NÉPZENÉSZ ISMERETEK ÁGAZATON KÍVÜLI SZAKMAI ÉRETTSÉGI VIZSGA RÉSZLETES ÉRETTSÉGI VIZSGAKÖVETELMÉNYEK KÖZÉPSZINTEN A) KOMPETENCIÁK

SZOLFÉZS-ZENEELMÉLET KATEGÓRIA

KULTÚRÁK EGYMÁSRA HATÁSA, INTERETNIKUS VISZONYOK A KÁRPÁT- MEDENCÉBEN

ÉNEK-ZENE. A továbbhaladás feltételei évfolyamonként: 7. évf (hat osztályos) Éneklés

Kompetencia alapú oktatás (tanári kompetenciák) NyME- SEK- MNSK N.T.Á

ZENEKULTÚRA ALAPKÉPZÉSI SZAK

A bebop stílusjegyei

KÖZÉPISKOLÁSOK II. ZENEI VERSENYE a Nyíregyházi Főiskolán

KÖZÉPISKOLÁSOK ZENEI VERSENYE a Nyíregyházi Főiskolán

Tkt/ Szülőföld 5.osztály Tanár: Kiss Ildikó. Óraszám Témakör/Téma Tartalom Tevékenységek/Irodalom

Javaslat az. Apátfalva népi hangszere a citera. települési értéktárba történő felvételéhez

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

Helyi tanterv ÉNEK-ZENE NÉMET NYELVEN KÉT TANNYELVŰ ÁLTALÁNOS ISKOLA 1-4. OSZTÁLY

A SZOCIOLÓGIA ALAPÍTÓJA. AugustE Comte

1. A rendelet célja. 2. A rendelet hatálya. 3. A közművelődési feladatok ellátásának alapelvei

Az Ének-zenei Tanszék SZAKDOLGOZATI TÉMAKÖREI ősz

TOVÁBBKÉPZÉSI FELHÍVÁS. 30 órás akkreditált továbbképző tanfolyamot. Időpontok: április 21., május 19., június 9.

Hagyományok. Háza MÓDSZERTANI NAPOK. Jó gyakorlatok és módszerek az élhető hagyományért ( október Fülek

TÖRTÉNELEM ÉRETTSÉGI VIZSGA ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI

ÉRETTSÉGI TÉMAKÖRÖK ÉNEK-ZENE TANTÁRGYBÓL

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

A tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesítése

Német nyelv évfolyam

1 tanóra hetente, összesen 33 óra

TÁJÉKOZTATÓ PSIDIUM AKKREDITÁCIÓS KÉPZÉS PSIDIUM RENDSZERISMERETI KÉPZÉS DÖNTÉSTÁMOGATÓ MÓDSZEREK A HUMÁNERŐFORRÁS MENEDZSMENTBEN

Az iskola könyvtár gyűjtőköri leírása

STRESSZ KEZELÉS MESTERFOKON

Osztályozóvizsga anyaga Ének-zene tantárgyból. 9. évfolyam

SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola

Szociológia mesterszak. Pótfelvételi tájékoztató Miskolci Egyetem, BTK, Szociológiai Intézet, 2015.

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

TANTÁRGYPROGRAM 2015/16. ŐSZI FÉLÉV

A 86. sorszámú Népzenész (szakmairány megjelölésével) megnevezésű szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye

A VIZSGA LEÍRÁSA KÖZÉPSZINTEN. Középszint

DIGITÁLIS KOMPETENCIA FEJLESZTÉSE TANÍTÁSI ÓRÁKON

Az adatszolgáltatás technológiájának/algoritmusának vizsgálata, minőségi ajánlások

A 103. sorszámú Népzenész I. (a szakmairány megjelölésével) megnevezésű szakképesítés ráépülés szakmai és vizsgakövetelménye

Határtalanul! HAT

Kultúraközi kommunikáció Az interkulturális menedzsment aspektusai

NÉPI GYERMEKJÁTÉK, NÉPTÁNCPEDAGÓGUS HAGYOMÁNYISMERET OKTATÓ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK

A Fonó novemberi programjai minden nap Fonó Budai Zeneház

GYULAI LÁSZLÓ KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK ÜZLETFINANSZÍROZÁSA

CSENYÁ-ÁMK LADÁNYI ISKOLA TÁMOP /10/1/KMR

(u. Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testület ülése

HON-ÉS NÉPISMERET 5. ÉVFOLYAM

FELHÍVÁS ELŐADÁS TARTÁSÁRA

Testnevelés néptánc 5. évfolyam (heti 1 óra, évi 36 óra)

A NÉPZENE ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI. (Részlet a szerző Magyar és román népzene c. jegyzetéből Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1998.)

Pályázati beszámoló Jövő építőmesterei NTP-MKÖ-M

MŰVELTSÉGTERÜLET TANTÁRGYI BONTÁS NÉLKÜLI OKTATÁSA

Hol találjuk a évi emelt szintű szóbeli érettségi anyagát a Forrásközpontú történelem sorozat tankönyveiben?

Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Stratégia 2010 Készítették: Dr. Szabó Ildikó és Marián Béla Az anyaggyűjtésben közreműködött: Márton Sándor

Hagyományok Háza Fo 1kI ór d o ku m cn t á c i ós Könyvtár és Archívum

23. BOLYAI NYÁRI AKADÉMIA Analitikus program

AZ ÓVÓNŐ ZENEI FELKÉSZÜLTSÉGE. Az óvónőnek, tanulmányai befejeztével a következő zenei ismeretekkel

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

SZOLFÉZS-ZENEELMÉLET, KAMARAÉNEK KATEGÓRIA HELYI FORDULÓ Nyomtatott betűkkel (olvashatóan) kérjük kitölteni!

Készítette: Dr. Knorrné Csányi Zsuzsanna könyvtárvezető. Budapest, december 15.

A MAGYAR NÉPZENE ALAPJAI

VÁROSFÖLDRAJZ GYAKORLAT

FEJÉR KÁLMÁN SZOLFÉZS PÉLDATÁR NÉPI DALLAMOK ZENEISKOLÁK RÉSZÉRE

INCZÉDY GYÖRGY SZAKKÖZÉPISKOLA, SZAKISKOLA ÉS KOLLÉGIUM SZAKISKOLA TANMENET. Osztályközösség-építő Program tantárgy. 9. évfolyam

A szakirányú továbbképzési szak megnevezése: ÉNEK-ZENE

Országos nemzetiségi tanulmányi versenyek June 02.

Munkaanyag ( )

Szakmai terv Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja

Néprajz I. év. Hétfő Kedd Szerda csütörtök péntek. 240-es terem. 240-es terem. Pozsony Ferenc

Modern hangzatok SZOCIÁLIS ÉS ÉLETVITELI KOMPETENCIA. Projekt az Alapfokú Művészeti Iskolák számára Fuvola tanszak (9-15. életév)

Mobilitási és immobilitási formák a vidéki terekben

Intézkedési terv intézményi tanfelügyeleti látogatás után

Különböző fúvástechnikák összehasonlító vizsgálata

ÉRETTSÉGI TÉMAKÖRÖK KÖZÉPSZINTEN ÉNEK-ZENE TANTÁRGYBÓL

TÉLETEK K S TEREOT O ÍPI P ÁK K iv an n a k é k pe p n?

A három hetet meghaladó projekt rövid összefoglalása

INTÉZMÉNYI TANFELÜGYELET ÉRTÉKELÉSE ALAPJÁN INTÉZKEDÉSI TERV

DOBOZI MESEKERT ÓVODA 5624 Doboz, Dobó u. 16. Tel.: 06-66/

Óra Téma Didaktikai feladatok Fejlesztési területek Munkaformák, szemléltetés, eszközök

2.3 A SZTENDERDEK 0-5. SZINTJEI. 0. szint. Készítették: Tókos Katalin Kálmán Orsolya Rapos Nóra Kotschy Andrásné Im

INNOVÁCIÓK A TARTALMI ÉS A MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSBEN (A TÁMOP projekt)

Általános rehabilitációs ismeretek

Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a. intézménye. A borítóképen G. Szabó István fényképe látható.

Tantárgyi útmutató 2015/2016. I. félév

VERSENYKIÍRÁS. Az Oktatási Hivatal Győri Pedagógiai Oktatási Központja által meghirdetett

A Dél-Alföldi régió innovációs képessége

Ismeretkörök : 1. Az etika tárgyának definiálása 2. Etikai irányzatok 3. Erkölcsi tapasztalat 4. Moralitás: felelősség, jogok, kötelességek 5.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés ELNÖKÉTŐL ELŐTERJESZTÉS A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK NOVEMBER 30-AI ÜLÉSÉRE

A KULTURÁLIS HATÁSOK MÉRHETŐSÉGE A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSEK SORÁN

A természe*smeret és a természe,udományok (iskolai tantárgy) Makádi Mariann

A pedagógia mint tudomány. Dr. Nyéki Lajos 2015

Az építészeti öregedéskezelés rendszere és alkalmazása

Tartalmi összefoglaló

Képzés hatékonyságának növelése. felnőttképzést kiegészítő tevékenység. Tematikai vázlat - 16 óra

VERSENYKIÍRÁS FÖLSZÁLLOTT A PÁVA Népzene és néptánc tehetségkutató verseny a Duna Televízióban

IDEGEN NYELV ÉRETTSÉGI VIZSGA ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEI

NÉPRAJZ ALAPKÉPZÉSI SZAK

Három hetet meghaladó projekt lezárása Iskolánk névadójára Benedek Elekre Emlékeztünk

Átírás:

Agócs Gergely: A szlovákiai magyarok hagyományos hangszeres zenei kultúrája Doktori disszertáció Tézisek A vizsgált gyűjtemény keletkezése, a vizsgálat céljai és szakmai koncepciója A Szlovákia magyarlakta régióiban 1985 óta folytatott népzenei feltáró munkámban a hangszeres népzene vizsgálatának hiánypótló feladatát tűztem ki célul. Gyűjtéseim az azóta eltelt időszakban kiterjedtek a szlovákiai magyarlakta régiók teljes területére. A legtöbb zenefolklóradatot a nógrádi és gömöri részek településein rögzítettem, de a gyűjtést emellett a Csallóköz és a Mátyusföld, a Zoborvidék, az Ipoly mente, a Vág-Garam köze és a barsi részek, Abaúj-Torna, illetve a kelet felé legtávolabbi Bodrogköz és a vízentúli (ungvidéki) részek szlovákiai magyar falvaira is kiterjesztettem. Az etnográfiai anyagfeltáró koncepcióm kereteit azonban nem a nemzetiségi dimenzió mentén határoztam meg magamnak. Gyűjtőtevékenységem kibontakozásának legelején felismertem, hogy a vizsgált jelenségeket csakis a tágabb geográfiai, illetve szociokulturális környezet szövetében lehet helyesen értelmezni. Ez a felismerés nyitotta meg érdeklődésemet a szlovák, a cigány, majd később a szlovákiai ruszin, német, horvát és gorál zenefolklór irányába. A terepkutatás során soha nem a zenefolklór egyes fragmentumainak, hanem mindig egy adott terület zenei hagyománya egészének megismerésére, úgymond népzenei feltérképezésére törekedtem. Az ezredforduló legjelentősebb magyarországi népzenegyűjtési vállalkozása, az Utolsó Óra program szlovákiai részének szakmai koordinátoraként 25 zenekar muzsikájának stúdiókörülmények között lebonyolított felvételeit vezettem. A szlovákiai magyarok hagyományos zenei kultúrájának dokumentálása mellett ebben a projektben is fontosnak tartottam a szlovákok, illetve a többi szlovákiai nemzetiség népzenei anyagának rögzítését. Népzenei gyűjteményem mai adatbázisa több, mint 700 órányi hangzó-és mozgókép dokumentumot, azok jegyzőkönyveit, illetve több, mint 1500 fényképet tartalmaz. Az összegyűjtött anyag több, mint 160 szlovákiai településről tartalmaz zenefolklorisztikai adatokat, s ezek túlnyomó része a hangszeres zenei hagyománnyal kapcsolatos. Szlovákiai gyűjtőpontjaim közül 136 településen él magyar nemzetiségű lakosság. Hangszeres népzenei felvételt a szlovákiai magyarok körében eddig több, mint 90 településen sikerült rögzítenem. Dolgozatomban az e területen szerzett ismereteim összegzésére vállalkozom. A mellékletek között található hangzó példatárban csatolom az egyes területek jellemző hangszeres népzenei felvételeit, hiszen magát a szűken értelmezett zenei anyagot érintő megállapításaim nagyrészt ezekre támaszkodnak. A mellékelt felvételek nagy többsége a Fonó Budai Zeneház stúdiójában készült, 1999. márciusa és 2001. júniusa között. Az ezeken muzsikáló idős zenészek jellemzően a XX. század negyvenes éveitől kezdve fejtették ki aktív, közösségi zeneszolgáltatói tevékenységüket. A dolgozat célja tehát a szlovákiai magyarság hagyományos hangszeres zenei kultúrájának áttekintése. Nyilvánvaló, hogy a munkám címében is jelzett feladat a népzenével foglalkozó szakirodalomban használatos fogalmi bázis újraértelmezése, illetve kiegészítése után válik elvégezhetővé. Dolgozatom a zenefolklór szűken értelmezett kutatásterülete mellett olyan jelenségek vizsgálatára is kitér, melyek leírása hagyományosan az etnomuzikológia és a zenei kultúra antropológiájának tárgykörébe tartozik. Itt a felföldi magyar népzenei dialektusterület hagyományos hangszeres zenei kultúrája két fontos területének, a tudós zenész hiedelemköre, illetve a zenészképzés rendszerében a hagyomány által kiérlelt társadalmi intézmény ismertetését

vállalom. A hangszereken megjelenő hagyományos dallamvilág tartalmi kérdései mellett formai és stiláris kérdésekkel is foglalkozom, illetve kitérek arra is, hogyan hatottak a hangszerek egyes vokális stílusjegyek kialakulására. Dolgozatom törzsanyagában javaslatot teszek a szlovákiai magyarok hangszeres zenei hagyományának táji tagolására. Az egyes tájegységek jellemzésénél megpróbálom sorra venni mindazokaz a természet-és gazdaságföldrajzi, demográfiai, történelmi, illetve társadalomtörténeti tényezőket, melyek befolyásolták a hagyományos hangszeres zenei kultúra alakulását. Az egyes tájegységek, települések illetve előadók ismertetésénél foglalkozom az interetnikus kapcsolatok kérdésével, s emellett megkísérlem meghatározni a hagyományos hangszeres zenei kultúra helyét az adott geográfiai, illetve szociokulturális környezet műveltségi rendszerében egy, az utóbbi bő fél évszázad történelmi távlatában, azaz a jelenségkör szerves létezésének végső stádiumában. A hagyományos hangszeres zenei kultúra fogalma A népzenekutatás a folklorisztika és a zenetudomány határterülete. Az ilyen tudományközi szakterületeken általában megszokott törekvés az egyik oldalon kialakult módszerek, szemléletmódok és szempontrendszerek mentén vizsgálat tárgyává tenni a másik oldal vizsgálatának tárgyait, illetve jelenségeit. Nézetem szerint a hagyományos kultúra összetett rendszerében a zenei jelenségek helyes értelmezése csak úgy lehetséges, ha az elemzésükre a rendszer teljessége (vagy legalább annak kapcsolódó alrendszerei) ismeretének igényével vállalkozunk. A magyar népzenekutatás hivatásos, tudományos bázisának intézményi háttere a zenetudomány talaján bontakozott ki. A magyar zenefolklorisztika alapjait lerakó szakemberek több esetben maguk is zeneszerzők voltak, és bár etnomuzikológiai munkásságukat áthatja a néprajzi érdeklődés, mégis az általuk elindított kutatás főbb irányait hosszú évtizedekre a szűken értelmezett zenei jelenségek vizsgálata jelölte ki. A hivatásos népzenekutatók munkáinak túlnyomó részét így leginkább a népzenei dallamok rendszerezése, a típusvizsgálat, a dallamkincs egyes rétegeinek keletkezése, nemzetközi rokonsága és történeti szempontok szerint végzett elemzése, a variálódás és a díszítésmód kérdései, vagy éppen a komolyzenei művek népzenei témáinak forrás-kimutatásai határozták meg. Egyes kutatók azonban már a XX. század első felében egy megalapozott tudományos koncepció mentén haladva felismerték, hogy a zenefolklór jelenségeit a hagyományos kultúra egyéb területeihez hasonlóan egy szinkretikus tér részeként szükséges szemlélni, ezért vizsgálataikat (az etnomuzikológia jelentéstartalmának megfelelően) egy szélesebb kulturális összefüggésrendszer keretében igyekezték megvalósítani. A magyar népzenekutatás ennek a komplex szemléletnek köszönhetően olyan időtálló teljesítményekkel gazdagodott, mint Lajtha László népzene-biológia elmélete, vagy Vargyas Lajos máig egyedülálló népzenei falumonográfiája, az Áj falu zenei élete. Ezek a tudományos teljesítmények, immár konkrét vizsgálatok eredményeinek erejével tudtak rámutatni arra, hogy a tradicionális társadalmi modell szerint szerveződő közösségekben a zene az esztétikai funkcióin túl olyan személyi és társdalomlélektani, identitás-meghatározó, rituális, kommunikációs, erotikus, didaktikus, stb. funkciókkal és jelentésekkel bír, amelyek vizsgálata a modern zenefolklorisztika számára megkerülhetetlen feladat. Ennek tudatában szükségesnek tartom körülhatárolni a hagyományos zenei kultúra fogalmát, ami nézetem szerint megadhatja a keretét a zene folklorisztikai, illetve etnográfiai szempontú, átfogó áttekintésének. Ez a szemlélet lehetőséget nyújthat olyan összefüggések felismerésére is, amelyek a zenefolklór szűken értelmezett zenei jelenségeinek

elemzését és megértését is megkönnyíthetik. A zenei kifejezésmódok, a zenefolklór stiláris elemei kialakulásának megértése, azok elemzése nem vezethet sikerre a néprajzi, illetve szélesebb szociokulturális háttér jelenségeinek beható elemzése nélkül. A zenészek az európai népek hiedelemrendszerében egy jól meghatározható mágikus specialistának, az ördöngös muzsikus alakjának szerepkörében is ismertek, a hangszeres zene alapvető része több kalendáris és közösségi vagy egyéb, az emberélet fordulóihoz köthető szokásnak, és találkozhatunk vele a szövegfolklór egyes műfajainak témái között is. A hangszeres zene, a muzsikálás társadalomnéprajzi vonatkozásai a zene megrendelőinek és szolgáltatóinak belső és kölcsönös viszonyrendszerében egyaránt vizsgálhatók, de jól körülhatárolhatók az éneklés, vagy a hangszeres zenei hagyomány használatának lélektani, identitásképző, valamint egyéb társadalmi aspektusai is. Ha a zenefolklór és az egyéb folklórműfajok összefüggéseit vesszük számba, talán szükségtelen hangsúlyozni a zenei és a tánchagyomány széles körű kapcsolatrendszerének jelentőségét. A környező országok szakmai eredményeihez képest a magyar népzenekutatás legnagyobb adóssága zenetudomány és a tárgyi néprajz kutatásának határterületén, az etnoorganológia tárgykörében mutatkozik. Máig nem készült el egy használható, a szakma és a közönség igényeit egyaránt kielégítő magyar népi hangszerkatalógus, az egyes hangszerekről, hangszertípusokról született monografikus írások eredményeinek kiegészítése, illetve felülvizsgálata pedig az újonnan előkerült forrásanyagok tömkelegének terhe alatt várat magára. Disszertációmmal szeretnék hozzájárulni a magyar hagyományos zenei kultúra óhajtott, néprajzi szempontú komplex áttekintésének megalapozásához. Ördöngös muzsikusok a Felföld hagyományos kultúrájában Dolgozatom ezen fejezetében a saját gyűjtéseimből származó, valamint az eddig publikált forrásanyag alapján megkísérlem áttekinteni és motívumcsoportokra, majd motívumokra felosztva rendszerezni a magyar népzene északi dialektusterületén elterjedt, a tudós zenész alakjára, illetve a csodás tulajdonságokkal felruházott hangszerekre vonatkozó hiedelmeket. A legértékesebb, legtöbb adatot tartalmazó hiedelemtörténetek szövegeit a fejezet végén, függelékben közlöm. Az ördöngös muzsikusok alakjáról szóló vélemények egy egész sor képességgel ruházzák fel a többségi társadalom számára felfoghatatlan, kivételes tudással rendelkező zenészeket. Ezek a hiedelemelemek nemcsak a néphit anyagában, a hiedelemtörténetben vannak jelen, nyomaikat megtaláljuk a népmesekincsben, a népdalokban, de a szólások és közmondások között is. A rendelkezésünkre álló adatok ismeretében meg kell állapítanunk, hogy a zenészektől gyűjtött hiedelemtörténetek konkrétumokat, pontos eljárásokat, tudományszerzési, rontási, rontáselhárítási vagy egyéb praktikákat tartalmaznak, szemben a nem zenészek történeteivel, melyekben sokkal általánosabb, homályosabb és egyben túlzásokkal, másodlagos misztifikációval tarkított kép rajzolódik ki a tudós zenész alakjáról. Az ismertetett anyagból kitűnik, hogy egyes kellékek (fekete kutya, csipkevessző, körtefa, szalmaszál), illetve eljárások (meghatározott hangszerkészítési mód) e hiedelemkör visszatérő motívumaiként jelentkeznek. Fontos megállapítani, hogy míg egyes adatok arra utalnak, hogy az ördöngös dudások összejárnak, együtt mulatoznak, és szembeállásukról, vagy ártó szerepükről nem esik szó, addig a tudós cigányzenészekről szóló hiedelemtörténetekben a muzsikusok sokszor negatív szereppel vannak felruházva. Az ártás eközben irányulhat zenészkollégák, de más, kívülálló személyek ellen is.

A cigányzenészek között végzett gyűjtéseim azt bizonyítják, hogy a dudásokról szóló hiedelemtörténetek motívumainak nagy része megtalálható a vonószenekarokban, különféle hangszereken játszó, tudós zenészeknél is. Az elragadás túlvilági létutazás, a természetfeletti lényeknek való muzsikálás, a varázserejű hangszerek, a tudomány elsajátításának és átadásának, valamint az egyéb természetfeletti képességek motívumcsoportjában tehát a felállított motívumcsoportok bármelyikében egyaránt találhatunk közös vonásokat. A mesterség elsajátításának társadalmi intézménye a cigányzenészek körében A hagyományos zenei kultúra kutatási témakörei közé tartozik a zene hagyományozódásának, az átadás - átvétel mechanizmusának vizsgálata is. A hivatásos zenészek körében a szakmabeliséget a zenélésnek, mint megélhetési formának (és ezzel együtt életformának) szemlélete határozza meg. Dolgozatom ezen fejezetében - az eddig közölt fontosabb tanulmányok érintésével - saját gyűjtéseim alapján jellemzem a mai Szlovákia magyarlakta területein élő hivatásos cigánymuzsikusok zeneoktatási gyakorlatát és ennek a hagyomány által rögzített intézményes rendszerét. A rendelkezésemre álló adatokat többnyire idős cigányzenészekkel rögzített interjúk szolgáltatják, melyek alapján kirajzolódik egy, az egész vizsgált területen többé-kevésbé egységes, hagyományos tanmenet, s viszonylag általánosnak mondhatók az adatközlőim körében tapasztalt konkrét oktatási eljárások is: 1. A zenészcsalád gyermeke a családi körben már a harmadik életévében megtanulja énekelni az első néhány egyszerű dallamot, s hatéves korára már több tucat dal előadására képes. Megtörténik tehát a zene alapszintű elsajátítása, a gyermek az első zenei élményeket az auditív kódolás és az aktív használat relációiban éli meg. 2. A gyermek hat-hétéves korában kap először hangszert a kezébe, s az apja vagy más közeli rokona megismerteti őt a hangszerjáték alapjaival. A tehetséges gyermek rövid időn belül el tudja játszani az általa ismert dallamok nagy részét. 3. A mester előtt megjelenik a tanítványjelölt, általában szülei kíséretében, hogy megmutassa milyen fokon jártas a hangszerén. Ez egy felvételi vizsgának felel meg, melynek keretében a szülők megegyeznek a mesterrel a fizetség módjában és mértékében. 4. Az oktatás többnyire tanítási órákon zajlik, a mester házában. Ezeken a képzés gyakorlatilag két részből áll: az egyéni foglalkozásokból és a zenekarral való együttmuzsikálásból. Az egyéni képzés keretében a dallamok elsajátítása mellett a hangsúlyt a helyes előadásmód kialakítására fektetik, mondhatni ez a képzés fontosabb része. Ide tartoznak a hangszerkezelés, a díszítmények elsajátításának kérdései: a vonókezelés, az ujjrend, a regiszter-, illetve fekvésváltások technikája, a hangnemek ismerete, a ritmizálás, a dinamikai fokozás, stb. A dallamok elsajátításában nem a mennyiség a mérvadó szempont, az oktatás sokkal inkább a stílusos előadásmód kiépítésére irányul. 5. Az oktatási időszakot egy vizsgabemutatkozás zárja le. A rendszerint szintén zenész apa a megbeszélt idő elteltével eljön az oktatóhoz, hogy meghallgassa a gyermek produkcióját. Ezen a meghallgatáson a növendéknek rendszerint a tanítómester zenekarával kell muzsikálnia. Ha megfelel, attól fogva teljes értékű zenésznek számít. Ha ezután elmegy muzsikálni, már mindenki által elismert joggal követelheti a fizetség egy főre jutó teljes részét.

A szlovákiai magyarok hangszeres zenei hagyományának táji tagolódása Dolgozatom ezen fejezetében javaslatot teszek a munka tárgyát képező folklórjelenségek területi egységeinek megállapítására. A táji tagolás következő sorrendjében: 1. Csallóköz és Mátyusföld 2. A Vág-Garam köze és a barsi részek 3. Nyitravidék 4. Ipoly mente 5. Gömör és a nógrádi részek 6. Abaúj-Torna 7. Bodrogköz és a vízentúli részek