~ Fõvárosi Ítélõtábla 6.Pf.20.086/20 1 O/4. I A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fõvárosi Ítélõtábla a Béhm Ügyvédi Iroda (ügyintézõ: dr. Béhm Lajos ügyvéd, 1083 Budapest, Baross u. 119/a) által képviselt Fogyasztói Jogérvényesítõ Szervezet (1096 Budapest, Thaly K. u. 22-24.) felperesnek, a dr. Hánzli Erika jogtanácsos által képviselt MALÉV Zártkörûen mú'ködõ Részvénytársaság (1097 Budapest, Könyves Kálmán kft. 12-14.) alperes ellen, általános szerzõdési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fõvárosi Bíróság 2009. november 26. napján meghozott, 62.P.23.232/2009/9. számú ítélete ellen, a felperes részérõl 10. sorszám alatt elõterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következõ ítéletet: ~ A Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, megállapítja, hogy az alperes fogyasztói szerzõdések részévé váló üzletszabályzata 5.1.2. pont számú kikötésének "... és értéke nem téríthetõ vissza, kivéve, ha azt az utas a MALEV hibájából nem tudta felhasználni" szövegrésze is érvénytelen, az alperesei szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal, és kötelezi az alperest, hogy saját költségén 30 napon belül két országos napilap egymást követõ két lapszámában, továbbá 15 napon belül honlapjának kezdõlapján tegye közzé az alábbi közleményt: "Közlemény: A Fõvárosi Bíróság a 2009. november 26. napján meghozott és ebben a körben 2009. december 29. napján jogerõre emelkedett ítéletével megállapította, hogyamalév Magyar Légi Közlekedési Zrt. fogyasztói szerzõdése részévé vált üzletszabályzatának 19.1.2. számú kikötése, mely szerint 'ha a MALÉVa visszatérítést nem az arra jogosult személynek teljesíti, a szándékosság és súlyos gondatlanság eseteit kivéve nem tartozik felelõsséggel a visszatérítésre ténylegesen jogosult személy felé' amalév Zrt-vel szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal érvénytelen.
6.Pf. 20.086/2010/4. 3 szelvények felhasználása mellõzhetõ, de a kihagyott szelvény utólag nem jogosít utazásra, és értéke nem téríthetõ vissza, kivéve, ha azt az utas a MALÉV hibájából nem tudja felhasználni. A repülõjegy érvényét veszti, ha az elsõ repülési szel vényt az utas - a MALÉV tudomása és hozzájárulása nélkül nem használta fel, és az utazását valamely közbensõ leszállási helyen kívánja igénybe venni"; valamint 19.1.2. számú kikötése, mely szerint "ha a MALÉVa visszatérítést nem az arra jogosult személynek teljesíti, a szándékosság és súlyos gondatlanság eseteit kivéve nem tartozik felelõsséggel a visszatérítésre ténylegesen jogosult személy felé" érvénytelenek. Az érvénytelenséget részben jogszabályba ütközésre, részben a kikötések tisztességtelenségére alapozta. Az alperes ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert vitatta a rendelkezések érvénytelenségét. Az elsõfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes üzletszabályzatának 19.1.2. pontja az alperessei szerzõdõ valamennyi félre kiterjedõ hatállyal érvénytelen, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Akként rendelkezett, hogy a felek maguk viseljék a perköltségüket, továbbá kötelezte az alperest a le nem rótt kereseti illeték felének megtérítésére. Az elsõfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes a Ptk. 209/B. (1) bekezdése értelmében kizárólag a 209/A. (2) bekezdése szerinti, tisztességtelenségen alapuló érvénytelenség megállapítását kérheti. Álláspontja szerint a Ptk. 234. (1) bekezdése alapján nem rendelkezik keresetindítási jogosultsággal a Ptk. 200. (2) bekezdésén alapuló semmisség megállapítására. Egyebekben rámutatott, hogy az üzletszabályzat 5.1.2. pontjának repülési szelvényre vonatkozó rendelkezése nem ütközikjogszabályba, a légi személyszállításról szóló 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 7. (1) bekezdése értelmében a nemzetközi légi személyszállítás esetén a menetjegyet az IPA TA által meghatározott szabályok szerint kell kiállítani, és az alperes igazolta, hogy az IPA TA határozatának megfelelõen történt a repülõjegy, illetve repülési szelvény kiállítása. Ezért a.. Ptk. 209. (5) bekezdése alapján nem minõsül tisztességtelennek a sérelmezett kikötés. Kifejtette továbbá az elsõfokú bíróság, hogya 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet (Korm. R.) 1. (1) bekezdés b) és e) pontjai alapján, valamint (2) bekezdés h) és i) pontjai alapján sem minõsül tisztességtelennek a kikötés, mivel nem jogosítja fel az alperest a teljesítés szerzõdésszerûségének megállapítására, nem zárja ki az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás visszakövetelését és az alperes szerzõdésszegésesetére a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait, továbbá azt, hogy a fogyasztó részére visszajárjon az általa teljesített összeg az esetben is, ha nem szerzõdésszerûen teljesít. Emellett az alacsonyabb jegyárban jelentkezõ kedvezmény kiegyenlíti a szelvények felhasználási sorrendjében jelentkezõ többletkötelezettségeket; ez utóbbi kötelezettség megszegése szerzõdésszegésnek minõsül, amelynek következményei vannak. Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy a kérdéses kikötés nem egyoldalú és indokolatlan. Az üzletszabályzat 1.2.3. pontját azért nem talált a tisztességtelennek, mert ez nem az üzletszabályzat egyoldalú értelmezésére, vagy módosítására, az attól eltérõ teljesítésre jogosítja fel az alperest, továbbá nem zárja ki a fogyasztók jogérvényesítését sem, hanem arról rendelkezik, hogy a felek szerzõdéses jogviszonyában az üzletszabályzat az irányadó. Rámutatott, hogy amennyiben az üzletszabályzat ezt a kikötést nem tartalmazná, a 25/1999. (II. 12.) Korm. rendelet 3. (1) és (2) bekezdései értelmében akkor is az üzletszabályzat lenne az irányadó a felek jogviszonyára. Az üzletszabályzat 19.1.9.
6.Pf. 20.086/2010/4. 4 pontját a Korm. R. 1. i) és j), valamint 2. h) pontja alapján azért minõsítette tisztességtelennek, mert az korlátozza a fogyasztó igényérvényesítési jogosultságát, illetve a bizonyítási terhet is a fogyasztó hátrányára változtatja meg. Ezért a Ptk. 209/A. (2) bekezdése és 209/B. (1) bekezdése alapján ennek az érvénytelenségét állapította meg. Ú gy foglalt állást, hogy a kérdéses rendelkezés nem olyan jelentõs súlyú, amely indokolná a közlemény közzétételére kötelezést, ezért az erre irányuló keresetet elutasította. I Az ítélet részbeni megváltoztatása, keresete teljesítése iránt a felperes terjesztett elõ fellebbezést. Elsó'ként azért támadta az elsõfokú bíróság döntését, mert keresetindítási jogosultság hiányában érdemben nem vizsgálta a jogszabályba ütközésre alapított érvénytelenséget. Az üzletszabályzat 5.1.2. pont jávai kapcsolatban arra hivatkozott, hogy annak rendelkezéseit az elsõfokú bíróság tévesen értelmezte, amikor a szabályozást gazdasági okokra, többlet jogokra és többletkötelezettségekre vezette vissza. Kiemelte, hogy a szabályozás alapján az alperes a visszautat kétszer értékesítheti, mivel az elsõ út igénybe nem vétele miatt a jegyet érvényteleníti. Ezáltal az utasok rovására jut gazdasági elõnyhöz. A keresetben elõadott érvénytelenségi okokat fenntartva további okként hivatkozott arra, hogy e kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg azáltal, hogy a jegyet neki kell bizonyítania, miszerint a jegyet az alperes hibájából nem tudta felhasználni. Az üzletszabályzat 1.2.3. pontja tekintetében arra hivatkozott, hogy az alperes üzletszabályzata 14-15 hónapon keresztül nem a Nemzeti Közlekedési Hatóság által jóváhagyott tartalommal volt a honlapon közzétéve. Ezáltal kétséges, hogy milyen tartalmú általános szerzõdési feltétel vált a szerzõdés részévé. Hangsúlyozta, hogy az elsõfokú bíróság figyelmen kívül hagyta ennek az általános szerzõdési feltételnek a megítélése során, hogya Ptk. 205/C. -a értelmében az általános szerzõdési feltétellel szemben a szerzõdés feltételei az irányadók, amennyiben a kettõ tartalma egymástól eltér. Kifogásolta, hogy az elsõfokú bíróság mellõzte az alperes közlemény közzétételére kötelezését, mivel álláspontja szerint így a közérdekû per preventív hatása nem érvényesül. Külön sérelmezte a felperes a perköltségre vonatkozó rendelkezést. Az alperes fellebbezési ellenkéreime az elsõ fokú ítélet helybenhagyására irányult. A Pp. 228. (4) bekezdése alapján fellebbezés hiányában jogerõre emelkedett az elsõ fokú ítéletnek az üzletszabályzat 19.1.2. pontja érvénytelenségét megállapító rendelkezése. A Fõvárosi Ítélõtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott. Az ítélõtábla nem értett egyet az elsõfokú bíróságnak azzal a megállapításával, miszerint a jogszabályba ütközésre alapított semmisség tekintetében az alperes keresetindítási jogosultsággal nem rendelkezik. Helyesen hivatkozott ugyanakkor arra, hogy önmagában a Ptk. 234. (1) bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a semmisségre bárki hivatkozhat, nem jelent korlátlan keresetindítási jogosultságot. A Pp. 3. (1) bekezdése alapján általában, amennyiben törvény eltérõen nem rendelkezik, a jogvitában érdekelt fél hivatkozhat a semmisségre. A törvény eltérõ rendelkezése azonban másnak is adhat keresetindítási felhatalmazást. Ilyen jogszabályi felhatalmazást ad a felperesnek a közérdekû kereset elõterjesztésére az 1978. év 2. számú törvényerejû rendelet (Ptké. II.) 5. e) pontja.
6.Pf.20.086/2010/4. 5 A Legfelsõbb Bíróság az 1/1983. GKT-PKT. számú állásfoglalásában olyan iránymutatást adott, miszerint a jogszabályba ütközés önmagában megalapozz a kikötés semmisségét. A jogszabályba ütközõ szerzõdési feltétel nyilvánvalóan nem egyeztethetõ össze a szerzõdés rendeltetésével, ezért a jogszabályba ütközõ kikötés tisztességtelensége minden további vizsgálat nélkül megállapítható. Mindezeket egybevetve a felperes eljárási és anyagi jogi akadály nélkül hivatkozhatott a kikötések jogszabályba ütközésére. Ugyanakkor ilyenkor a bíróság nem a Ptk. 200. (2) bekezdése alapján, hanem a jogszabályba ütközés miatti tisztességtelenségre figyelemmel a Ptk. 209. (1) bekezdése alapján állapítja meg a kikötés érvénytelenségét. Mindezekre figyelemmel nem volt mellõzhetõ azon kikötések jogszabályba ütközésének vizsgálata, amelyek esetében a felperes erre hivatkozott. A felperes fellebbezésében elõadta, hogy az alperes üzletszabályzatának honlapon közzétett szövege 14-15 hónapon keresztül nem egyezett meg a Nemzeti Közlekedési Hatóság által jóváhagyott szöveg tartalmával, és ezáltal kérdéses, hogy milyen tartalmú általános szerzõdési feltétel vált a szerzõdések részévé. Az, hogy az általános szerzõdési feltétel milyen tartalommal vált a szerzõdés részévé, az egyes szerzõdõ felek és az alperes közötti egyedi jogviszonyban vizsgálandó kérdés. A közérdekû kereset elbírálása során a bíróságnak azt a kikötést kell kontroll alá vonnia a tisztességtelenség szempontjából, amelyre a felperes keresete irányul. Ezért a felperesnek ez a hivatkozása a közérdekû kereset elbírálása során nem bír ügy döntõ jelentõséggel. Az üzletszabályzat 1.2.3. pont jávai összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy az elsõfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 205/C. -ának rendelkezéseit. Tévesen értelmezte a felperes a kérdéses kikötés tartalmát. Az ugyanis nem arról szól, hogy az általános szerzõdési feltétel és a szerzõdés más feltételei egymástól való eltérése esetén tekinti irányadónak a jogviszonyra az általános szerzõdési feltételt, hanem arról rendelkezik, hogy mit kell irányadónak tekinteni abban az esetben, ha az üzletszabályzat és egyéb szabályzatok, illetve a jegyen található tájékoztatás tartalma ütközik. A jegyen található tájékoztatás - mivel az sem kerül egyedileg meghatározásra - a Ptk. 205/A. (1) bekezdése szerint ugyancsak általános szerzõdési feltételnek minõsül. Sem jogszabályi akadálya nem volt, sem pedig a jóhiszemûség és tisztesség követelményével nem ellenkezik, hogy az alperes az ebbó1 adódó bizonytalanság feloldása érdekében akként rendelkezzék, hogy az üzletszabályzat és egyéb általános szerzõdési feltételei esetleges tartalmi eltérése esetén melyiket kell irányadónak tekinteni. Az ítélõtábla egyebekben osztotta az elsõ fokú ítéletnek az ezzel a kikötéssel kapcsolatos indokolás át, ezért arra is utal a Pp. 254. (3) bekezdése alapján. Annyival kívánja az ott leírtakat kiegészíteni, hogy a kikötés arra sem jogosítja fel az alperest, hogy a teljesítése szerzõdésszerûségét megállapítsa [Korm. rendelet 1. (1) bekezdés b) pont], nem kötelezi továbbá a fogyasztóteljesítésre az alperes teljesítésnek elmaradása esetére [Korm. rendelet 1. (1) bekezdés c) pont], végül nem zárja ki arra az esetre sem, hogyaszerzõdésszerûen teljesített összeg a fogyasztó részére visszajárjon, ha nem szerzõdésszerûen teljesít [Korm. rendelet 2. i) pont]. Mindezekre figyelemmel az elsõfokú bíróság jogszabály sértés nélkül foglalt állást akként, hogy e kikötés a feleknek a szerzõdésbó1 eredõ jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt a jóhiszemûség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul nem bontja meg a fogyasztó hátrányára.
6.Pf.20.086/20l0/4. 7 származó, a fogyasztók rovására elért gazdasági elõnyre vonatkozó érv is oka fogyottá vált. 2006. március 1. napjától a Ptk. 209tB. (1) bekezdése alapján a felperest csupán a fogyasztói szerzõdések részévé váló tisztességtelen általános szerzõdési feltételek tekintetében illeti meg keresetindítási jogosultság. Ezért az ítélõtáblának a rendelkezõ részben ki kellett mondania, hogy kizárólag a fogyasztói szerzõdés részévé váló általános szerzõdési feltételek rendelkezõ részben kitett kikötései érvénytelenek. Nem értett egyet a Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint a kikötés jelentõségének kisebb súlya miatt nem indokolt az alperesnek közlemény közzétételére történõ kötelezése. A Ptké.-II. 5tB. (1) bekezdésében szabályozott közlemény közzétételére kötelezés azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók részvétele nélkül zajló közérdekû perben született döntés tartalmáról és annak indokairól a fogyasztók legszélesebb köre tudomást szerezhessen. Bár az említett rendelkezés a bíróság mérlegelésére bízza a közzététel elrendelését, annak szükségessége mérlegelésénél nem a kikötés kisebb, vagy jelentõsebb súlyának, sokkal inkább annak a körülménynek van ügydöntõ jelentõsége, hogy az általános szerzõdési feltételek alkalmazására fogyasztók milyen széles rétegévefsiemben kerül, illetve kerülhet sor. Ez a szempont irányadó a közzététel módjának meghatározásánál is. Figyelemmel arra, hogy az alperes általános szerzõdési feltételei a fogyasztók széles körével kötött szerzõdések esetében kerül alkalmazásra, a Fõvárosi Ítélõtábla indokoltnak találta a közlemény közzétételére kötelezését, mind országös'me;gjeienesû napilapokban, mind pedig az alperes honlapjának kezdõlapján. A Fõvárosi Ítélõtábla a Ptké. II. 5tB. (1) bekezdése alapján a közlemény szövegét is meghatározta. Alaptalanul támadta a felperes a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket. Közérdekû kereset esetén is, ahogy bármely más kereset esetén a pervesztesség-pernyertesség kérdését az alapján lehet elbírálni, hogy a kereseti kérelmet a bíróság mennyiben találja megalapozottnak. Közérdekû kereset esetén is elõfordulhat részleges pernyertesség, amennyiben a keresettel kifogásolt egyes kikötések tekintetében a bíróság megállapítja az érvénytelenséget, mások tekintetében pedig elutasítja a keresetet. Éppen ezért az ilyen perekben is alkalmazandók a Pp. 78., és 81. -ának rendelkezései. Ehhez képest az elsõfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a felek részleges pernyertességére, pervesztességére tekintettel - amelynek aránya az ügy természetébõl fakadóan százalékosa nem állapítható meg -, akként rendelkezett, hogy a felek viseljék az elsõfokú perköltségüket. A másodfokú ítélet sem változtatott a felek pernyertességének, pervesztességének arányán olyan mértékben, hogy az elsõfokú bíróság perköltségre vonatkozó rendelkezésétól indokolt lenne eltérni. Szükségtelenül hivatkozott a felperes a Pp. 79. (3) bekezdésére, figyelemmel arra, hogy õt a perköltség megfizetésére kötelezõ rendelkezést az elsõ fokú ítélet nem tartalmaz. Mindezekre figyelemmel a Fõvárosi Ítélõtábla az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. A felperes fellebbezése csupán részben vezetett sikerre, ezáltal részben lett pernyertes. A Fõvárosi Ítélõtábla álláspontja szerint a felek pernyertessége - pervesztessége között jelentõs eltérés nem mutatkozik, ezért úgy rendelkezett, hogy a fellebbezési eljárásban
6.Pf.20.086/2010/4. 8 -, : r ~ felmerült kiadásaikat a Pp. 239. -a folytán irányadó 81. (1) bekezdése alapján maguk viseljék. A Fõvárosi ftélõtábla a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséró1 a 6/1986. IM rendelet 13. (2) bekezdése, valamint 14. -a alapján rendelkezett. Budapest, 2010. május 7. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke Dr. Németh László s. k. Dr. Szücs József s. k. elõadó bíró bíró ~~~~~~~ hiteléül: Gosztola Edit Erzsébet tisztviselõ