EGYÉB HULLADÉKOK 6.8 A személyautók újrahasznosításával kapcsolatos tevékenységek összehangolása Tárgyszavak: logisztika; újrahasznosítás; újrafeldolgozás; roncsautó; tervezés; recikálás; újrahasznosítás. A kiselejtezett autók reciklálása (újrahasznosítása) bonyolult folyamat, amelynek optimalizálásához a résztevékenységeket összhangba kell hozni. A Fraunhofer-IPA Intézet érdekes koncepciót dolgozott ki az autóreciklálás problémáinak megoldására. Az alapelgondolás szerint új megközelítésre van szükség mind a reciklálás, mind a jövőbeli autótervezés terén. A gazdasági és ökológiai életciklus követelményeinek teljesítése érdekében intelligens hálózatokat kell létrehozni és megszervezni. Elengedhetetlen az életciklus minden szakaszának összehangolása, a termék kifejlesztésétől, formatervezésétől kezdve az előállításán, értékesítésén és használatán keresztül egészen a reciklálásig és lerakásig. Emellett figyelembe kell venni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a források kímélésére irányuló célkitűzéseket, ösztönözni kell az innovációt és gazdaságosságot. A Fraunhofer-IPA Intézet tapasztalatai szerint a gyártók felelőssége és a reciklálás műszaki jellege új üzleti koncepciók kifejlesztéséhez vezethet. Jelenleg az autógyártás számára két európai irányelv fontos a reciklálás terén: a kiselejtezett autókra és az e-hulladékokra vonatkozó irányelv, amelyekből a következők a legfontosabbak. A gyártóknak át kell vállalni a felelősséget a hulladékgazdálkodás bizonyos részeiért. Az e-hulladékot külön kell gyűjteni, a gyártóknak megfelelő módszereket kell kifejleszteni az e-hulladék feldolgozásának, újrafelhasználásának és reciklálásának javítására. Az autóknál a végső cél a hulladékmegelőzés. Ezenkívül az irányelv reciklálási kvótát ír elő: 2006-tól 85, 2015-ben 95 %(m/m)-ot kell újrahasznosítani. Hálózatmenedzsment mint reciklálási megközelítés A reciklálási hálózat irányításához szükséges az együttműködés az anyagáramlás összes felelőse között, ezek egyrészt azok a vállalatok,
amelyek az autókat összegyűjtik, szállítják, szortírozzák, bontják, reciklálják vagy újrahasznosítják; másrészt a komplex elektronikai termékek gyártói, kereskedői és importőrei. Új reciklálási hálózat kialakításakor az üzleti tervben a következő szempontokat kell figyelembe venni. 1. Először is ki kell fejleszteni a termékciklushoz a külső logisztikai rendszert, amely a visszavételi rendszer technológiájából, szervezetéből és információkezeléséből áll. 2. Ki kell fejleszteni a termékreciklálás belső logisztikai rendszerét és technológiai megoldását, kombinálva a bontási, azonosítási, szortírozási folyamatokat, valamint az anyag- és információáramlásra vonatkozó eljárásokat. 3. Ezenkívül információs hálózatokat kell létrehozni a bontásra, a recikláló és újrahasznosítási láncokra, börzét a másodlagos nyersanyagok és újrahasználható alkatrészek értékesítésére, adatbankot a veszélyes anyagokról, valamint információs rendszert a nyilvánosság tájékoztatására. 4. Ki kell használni a reciklálás műszaki és gazdasági lehetőségeit a termékfejlesztés és felhasználás, a reciklálás és újrafelhasználás figyelembevételével. 5. Menedzsmentszemléletet kell foganatosítani, a leértékelő reciklálást felértékelővé alakítani, mindezt egy döntéshozói rendszer bevezetésével. 6. A környezetbarát formatervezésnek kell általánossá válnia, alátámasztva olyan mérnöki és gazdaságossági módszerekkel, amelyek a teljes életciklust analizálják. Olyan adatbankokat kell létrehozni, amelyek információkat tartalmaznak az anyagok újrahasznosíthatóságáról, termékszerkezetekről és kompaundtechnikákról. 7. Gazdasági és ökológiai szempontok alapján meg kell becsülni, hogy melyik a legjobb reciklálási vagy újrafelhasználási folyamat. 8. A fenntartható gazdaságban fontos pont a logisztikai hálózatmenedzsment. A logisztikai költségek a reciklálási összköltség jelentős részét teszik ki, ezért döntően befolyásolják a hatékony reciklálási rendszer kialakítását. A logisztikai hálózatok intelligens tervezési módszereket követelnek meg a szervezés, technológia és információmenedzsment terén. A logisztikai darabköltség az egy darabra jutó gyűjtési és szállítási költségből tevődik össze, ezért az csökkenthető a begyűjtési idő vagy a szállítási távolság megváltoztatásával. Itt azt kell eldönteni, hány gyűjtőhelyet kell létrehozni és hol.
Újrahasznosítás vagy újrafeldolgozás? Az újrahasznosítási hierarchia csúcsán az anyagok újrahasználata áll. A termelési költségek csökkenthetők innovatív új eljárások bevezetése révén az anyagok újrafelhasználásával. A pótalkatrészszektort fele költségért el lehetne látni megbízható, tartós pótalkatrészekkel, de meg kell fontolni, melyik piacra milyen alkatrészt szállítanak. Mind a reciklált mennyiség, mind a felhasználás terén további növekedés várható. Az első kérdés, amit el kell dönteni, hogy a reciklálás újrafelhasználással (újrahasználattal) vagy újrafeldolgozással oldható meg? A Fraunhofer-IPA Intézet szerint az újrafelhasználást kell előnyben részesíteni, mert az megőrzi a termék előállítása során létrehozott értéktöbbletet. A döntés során mindenesetre figyelembe kell venni az összes műszaki, gazdasági és ökológiai tényezőt. A következő nyolc kritérium segít annak eldöntésében, hogy egy termék alkalmas-e újrafelhasználásra: Műszaki kritériumok: Az anyag vagy alkatrészek jellege vagy öszszetett volta. Az alkatrészek kiszerelhetők, tisztíthatók, tesztelhetők és újra feldolgozhatók-e? Mennyiségi kritériumok: a visszakerülő termékek mennyisége, időbeli és térbeli rendelkezésre állása. Értékbeli kritériumok: Milyen értéktöbblet képződött az anyag/termék/összeszerelés révén? Időbeli kritériumok: például a termék maximális élettartama. Innovációs kritériumok: új termékek műszaki fejlesztése, összehasonlítva az újrahasznosított termékekkel. Lerakási kritériumok: Milyen drágák az alternatív módszerek a termékek és lehetőség szerint a káros anyagok reciklálására? Kritériumok az új gyártású termékek kölcsönhatását illetően: Verseny vagy együttműködés az új termékek gyártóival? Egyéb kritériumok: piaci magatartás, szabadalmak (1. ábra). A különböző kritériumok közötti összehasonlítás a portfolió-módszerrel végezhető el. Általános szabályként elfogadható, hogy azok a termékek újrahasznosíthatók, amelyek élettartama hosszabb az átlagosnál. Az újrahasznosítás terén még vannak feltárandó termékek és piacok. Az elterjesztés egyik eszköze lehet a lízing, abból kiindulva, hogy itt szolgáltatást és nem terméket adnak el (ez a fénymásolóknál már működik). Az újrafelhasznált termékek piacán már elterjedt az after-salesservice (eladás utáni vevőszolgálat), a lízing és a kölcsönzés. A jövőt jelentik az ún. ETN-termékek ( equivalent to new újjal egyenértékű), amelyek részben újrafelhasznált alkatrészekből állnak. Ez a folyamat a
Fraunhofer Intézet szakértői szerint feltűnés nélkül fog végbemenni, a használt alkatrészek beépítése olyan természetes lesz, mint ma az újrafeldolgozott acél felhasználása. bevételek/értéknövekedés termékreciklálás anyagreciklálás költségek bontás újrafelhasználás fémreciklálás fizikai/kémiai kezelés reciklálási folyamat lerakás 1. ábra Értéknövelési fokok/költségek és bevételek Kezdeményezések a kiselejtezett autókra vonatkozó irányelv teljesítésére Az Intézet kutatói a problémák megoldása érdekében az értékképző lánc mentén elemezték a költségeket és a hasznot. A bontás fázisában a költségek felülmúlják a nyereséget és az értéknövekedést. Ezzel szemben az újrafelhasználás szakaszában a bevétel és az értéknövekedés nagyobb, mint a felmerült költségek. Ezen háttér alapján a Fraunhoferszakértők különféle intézkedésekre tettek javaslatot, annak érdekében, hogy 2006-tól a kvótákat teljesíteni lehessen. Így pl. az autóalkatrészeket ki kell szerelni, a műanyag alkatrészeket reciklálni kell, új technológiákat kell kifejleszteni, növelni kell a használt alkatrészek újrafelhasználását, ami finanszírozná a bontást. Az alkatrészek újrafelhasználása révén a költség- és bevételi struktúra jelentősen megváltozik, nőnek a bevételek, csökkennek a költségek. Az Intézet kutatói jelenleg az autóreciklálási technológia megválasztásának döntéshozatali eljárásán dolgoznak. Például a bontóberendezések kifejlesztésekor tisztázni kell, hogy hány fo-
kozatban kell a bontást elvégezni, és milyen szerszámokat kell alkalmazni. Az Intézet kidolgozott egy értékelési sémát az alkatrészek újrafelhasználási lehetőségének meghatározására. Saját szoftvert is kifejlesztettek a külső logisztika optimalizálására. Összeállította: Kaposi Mária Harmonie im Autorecycling. = Recycling Magazin, 59. k. 6. sz. 2004. márc. p. 16 18. Schaik, A.; Reuter, M. A.; Heiskanen, K.: The influence of particle size reduction and liberation on the recycling rate of end-life vehicles. = Minerals Engineering, 17. k. 2. sz. 2004. p. 331 347. Kim, K-H.; Joung, H-T. stb.: Management status of end-of-life vehicles and characteristics of automobile shredder residues in Korea. = Waste Management, 24. k. 6. sz. 2004. p. 533 540.