III. A szociológia története
1. Az előfutárok Claude Henri Saint-Simon (1760-1825) - a megszokás ereje és az újításra való hajlam - teológiai, katonai és ipari társadalmak Auguste Comte (1798-1857) - tőle származik a szociológia elnevezés - a szociológiának a természettudományokhoz hasonló tudománnyá kell válnia - az emberiség fejlődésében három korszakot különböztet meg: 1. teológiai (az isteni lényeg beavatkozásával magyarázzák a jelenségeket) 2. metafizikai (az elvont gondolatokkal magyarázzák őket) és 3. pozitív korszak (természettudományos módszerrel kimutatott törvényekkel magyarázzák) Alexis de Tocqueville (1805-1859) - a demokrácia kialakulását és fennmaradását vizsgálta
2. A klasszikusok: Karl Marx (1818-1883) 1. a kapitalista rendszer elemzése 2. a formációelmélet megalkotása 3. a kapitalista társadalom után szükségszerűen következik a szocialista társadalom 4. a szocializmus eljövetele a gazdasági válságok ismétlődő megjelenésére alapul 5. a munkásosztály elnyomorodására 6. a társadalmak osztályokból állnak és ezek között konfliktus van 7. a konfliktus az emberi társadalmak lényegéhez tartozik és a társadalom fejlődésének egyik mozgatóereje 8. az elidegenedés jelensége 9. a gazdasági alap a történelem döntő mozgatóereje, a politika, a tudás, a művészet, a tudomány, a vallás mind csak a gazdasági viszonyok felépítményei
3. A klasszikusok: Émile Durkheim (1858-1917) 1. a társadalmi integráció feltételei: közös hiedelmek, érzések, értékek, kollektív tudat, szolidaritás (mechanikus és organikus) szükséges 2. az anómia elmélete (Öngyilkosság) 3. a vallás kiemelt szerepe a társadalmon belüli konszenzus és szolidaritás megteremtésében 4. elfogadtatta a szociológiát mint tudományt - a szociológia társadalmi tényeket vizsgál és elemzési módszereiben a természettudományokhoz hasonlóan jár el: megfigyel, mér, összefüggéseket keres - társadalmi tényeket csak más társadalmi tényekkel lehet magyarázni - Durheim kezdett először statisztikai módszereket használni a szociológiai összefüggések elemzésére - a társadalmi jelenségek társadalmi funkcióit kell feltárni (a funkcionalizmus előfutára volt)
4. A klasszikusok: Max Weber (1864-1920) 1. a társadalmi változásokban kisebb jelentőséget tulajdonított a forradalomnak 2. a társadalmi szerkezet differenciálódik a gazdaság, a hatalom és a megbecsültség (rend) dimenzióiban 3. a hatalom és az uralom (tradicionális, karizmatikus, racionális) kérdésköre 4. a fejlődés lényege a racionalitás terjedésében van 5. a társadalmi cselekvés négy típusát különböztette meg: tradicionális, érzelmileg motivált, értékracionális és célracionális cselekvés 6. a bürokrácia, mint a racionalizálódás megnyilvánulása 7. vallásszociológiai munkák (Protestáns etika) 8. tudományfelfogása: megértő szociológia - az ideáltípus fogalma - a társadalomban valószínűségi jellegű összefüggések érvényesülnek
5. A klasszikusok kortársai Herbert Spencer (1820-1903) - szociál-darwinizmus Vilfredo Pareto (1848-1923) - a történelem nem az osztályharcok, hanem a hatalmi elitek körforgása Georg Simmel (1858-1918) - a formális szociológia előfutára volt Ferdinand Tönnies (1855-1935) - közösség és társadalom, tömegek Thorstein Veblen (1857-1929) - a dologtalan osztály -az intézményes közgazdaságtan egyik első képviselője George Herbert Mead (1863-1932) - a szimbolikus interakcionizmus egyik megalapozója - a felépített én és a reaktív én
6. A két világháború közötti szociológusok Polányi Károly (1886-1964) - a gazdaság a társadalomba beágyazottan működik Mannheim Károly (1893-1947) -csak a szabadon lebegő értelmiségiek képesek a társadalom megismerésére Norbert Elias (1897-1990) -az emberi viselkedés szükségszerű, egyre kiterjedtebb szabályozottságát vizsgálta Alfred Schütz (1899-1959) -a fenomenológiai szociológia elmélete: hogyan értelmezzük a társadalmat Robert E. Park (1864-1944) és Ernest W. Burgess (1886-1966) - a chicagói úgynevezett városökológiai iskola alapítói -a statisztikai módszerek szociológiai alkalmazása Lloyd W. Warner (1898-1970) - helyi közösség vizsgálati módszer megalapozója - a presztízsen alapuló társadalomstruktúra-vizsgálatok úttörői
7. Szociológia a II. világháború után ezekben az évtizedekben a szociológia jelentős fejlődést mutat: - a nyugat-európai országokban újra fellendült, a volt totalitárius és autoriter országokban megújult - a kelet-európai országok többségében az újjászületés a 60 -as évekre tehető a változások fő tendenciái: - professzionalizálódás (alapos szakismeret, átfogó módszertani ismeretek, kutatási folyamat szabályszerűségei, kutatási eredmények publikálásának formai követelményei) - szakszociológiák kialakulása társadalmi igény nyomán - középszintű elméletek kidolgozása és ezek empirikus igazolása a korábban kidolgozott megközelítésmódok mentén kialakultak a szociológia legfőbb irányzatai
8. A legfontosabb szociológiai irányzatok 1. empirikus szociológia (neopozitivizmus): chicagói iskola, Znaniecki és Thomas 2. funkcionalizmus: Parsons és Merton 3. strukturalizmus: Lévi-Strauss 4. marxizmus: Wright, Adorno, Habermas 5. neoweberiánus iskola: Lenski, Bourdieu, Giddens, Dahrendorf 6. szimbolikus interakcionizmus: Mead, Goffman, Becker 7. fenomenológiai szociológia: Schütz, Berger, Luckmann
9. Újabb elméleti orientációk a szociológia népszerűsége a 70 -es években lecsökkent a 80 -as évekre a szociológia visszanyerte tudományos elismertségét: - elméleti orientáció változása - kutatások szakszerűbbé válása - módszerek tökéletesedése az elmúlt évtizedekben új elméleti megközelítések látszanak körvonalazódni: 1. az egyéni cselekvés és társadalmi struktúrák viszonyának megítélése: az egyén képes társadalmi környezetét alakítani, nincsenek determinisztikus törvények 2. a normákra és értékekre vonatkozó konszenzus kérdése: nem lehet és nem szabad norma- és értékkonszenzusra törekedni 3. mikro-makro dilemma: a mikor- és makroszint összekapcsolása 4. konfliktus-konszenzus dilemma: ma a harmóniaelmélet tűnik dominánsabbnak 5. a társadalmi változások irányának kérdése: 3 elmélet: a fejlődés vége, posztmodern, modernizáció