PEDAGÓGIAI RENDSZEREK

PEDAGÓGIAI RENDSZEREK fejlesztési lehetőségeinek, akkreditálásának, bevezetésének, alkalmazásának vizsgálata, a közoktatás tartalomfejlesztési tevékenységének megújítása érdekében folytatandó K+F +I tevékenység 13. alprojekt A PEDAGÓGIAI RENDSZER: A TANULÁSI-TANÍTÁSI FOLYAMAT KOMPLEX SZAKMAI ESZKÖZRENDSZERE Szerzők: Falus Iván, Kojanitz László, Kotschy Beáta, Vass Vilmos, Váczy Zsuzsa 2010 Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 1

13. alprojekt A PEDAGÓGIAI RENDSZER: A TANULÁSI-TANÍTÁSI FOLYAMAT KOMPLEX SZAKMAI ESZKÖZRENDSZERE Almunkacsoport vezető: Réthy Endre Szerzők: Falus Iván, Kojanitz László, Kotschy Beáta, Vass Vilmos, Váczy Zsuzsa Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 2

Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 3

Tartalomjegyzék A közoktatás gyökeres megújításának legfontosabb eszköze: a pedagógiai rendszer... 6 1. Bevezetés... 11 2. A pedagógiai rendszer meghatározása, kifejtése... 15 2.1 A pedagógiai koncepció... 16 2.2 A tanulási-tanítási program... 17 2.3 A tanulási - tanítási egységek leírásai... 18 2.4 Tanulási - tanítási eszközök... 19 2.5 Az értékelés és eszközei... 20 2.6 A pedagógusok felkészítési programjai... 20 2.7 Szakmai háttértámogatás... 21 3. A pedagógiai rendszerek fejlesztési munkafolyamata... 22 3.1 A fejlesztés szakaszai... 22 3.2 A fejlesztés típusai... 22 3.3 A fejlesztés megvalósítói... 23 3.4 A fejlesztés minőségbiztosítása... 27 4. Javaslat a pedagógiai rendszerek akkreditációjára... 29 4.1 A pedagógiai rendszerek akkreditációja - javaslat... 30 4.2 A pedagógiai rendszerek akkreditációjának feltételei... 32 5. A pedagógiai rendszerek bevezetésének feltételei és folyamata... 35 5.1 A pedagógus továbbképzés feladatai a pedagógiai rendszerek fejleszté-sében és alkalmazásában... 37 5.2 A pedagógusképzés szerepe a pedagógiai rendszerek fejlesztésében és alkalmazásában... 39 6. A pedagógiai rendszerek finanszírozhatósága és fenntartható-sága... 41 6.1 Egy új finanszírozási modell kialakításának célja... 41 6.2 Javasolt finanszírozási modellek... 43 6.2.1 Pályázati modell, A változat... 43 6.2.2 Pályázati modell, B változat... 45 6.2.3 Az üzleti modell... 46 7. A pedagógiai rendszerek beválás-vizsgálat rendszere... 48 7.1 Általános stratégiai elvek... 48 7.2 Fogalmi keretek... 48 Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 4

7.3 Minőségi kritériumok (alapvető kritériumok, standardok)... 50 7.4 A folyamat egyes alkotóelemei... 52 Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 5

A közoktatás gyökeres megújításának legfontosabb eszköze: a pedagógiai rendszer A rendszerváltozás, az oktatás pluralizmusának létrejötte óta a közoktatást övező intézményrendszer és szolgáltatói hálózat kerettanterveket, eltérő pedagógiai koncepciókat, módszertanokat, tankönyvek sokaságát, a legkülönbözőbb tanfolyamokat, pedagógus továbbképzéseket kínál a pedagógusoknak és diákoknak egyaránt. E bőséges, sokszínű, de sok szempontból eklektikus és ellenőrizhetetlen kínálat azonban komoly problémák forrása is, és nem szolgálja egyértelműen az oktató-nevelő munka hatékonyságának és minőségének javulását. E problémák: Ezek az eszközök, szolgáltatások esetenként eltérő koncepciókra épülnek, melyek ha együtt használják azokat - kiolthatják egymás hatását. Az eszközök nem alkotnak rendszert, ezért még akkor sem erősítik egymást, ha azonos szemléletnek megfelelően készültek. Komoly hiányosságuk, hogy sajátosságaiknak megfelelően nem szőhetik át a tanításitanulási folyamat egészét, csak e folyamat egy-egy mozzanatának megtámogatására képesek. Főleg a profitorientált vállalkozói szféra által kínált eszközök, szolgáltatások esetében a valódi értékek felismerését, az eligazodást megnehezítik a marketing- és reklámfogások. A minőség garantálására hivatott hatósági akkreditációs eljárások csak az egyes eszközök, szolgáltatások hitelesítésére képesek, ráadásul úgy, hogy nem vizsgálják az elemek szinergiáit, egymásra való hatását. Az oktatáspolitika által preferált értékek, koncepciók, szemlélet és metodikák elterjesztését, és az azoknak való megfelelést megnehezítik az eltérő koncepciójú használati értékükben és minőségűkben is nagyon nagy szórást mutató - eszközök és szolgáltatások. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 6

A jelen körülmények között az oktatáspolitikai célok megvalósulását segíteni hivatott anyagi eszközök sem érhetik el a kívánt hatást, hiszen e támogatási formák csak az oktatási folyamat egyes mozzanatainak megvalósulásához nyújtanak segítséget. A közoktatás támogatására szánt tetemes költségvetési összegek felhasználásának hatékonysága messze elmarad az elvárhatótól, hiszen a pedagógusok az eddig felsorolt okok miatt - sok esetben felesleges, elavult vagy nem kielégítő minőségű eszközöket szereznek be a diákok számára, drága, és nem hasznosítható tartalmú továbbképzéseken vesznek részt. E problémák majd mindegyikére megoldást kínál a pedagógiai rendszer, a magyar közoktatás fejlesztésének egyedülálló eszköze és lehetősége. Eredeti magyar szellemi termék, mondhatni igazi hungarikum, ehhez hasonlóan teljességre törő koncepció mint ahogy azt az egyes tanulmányok bizonyítják - a világon sehol nem létezik. A pedagógiai rendszerek kétségbevonhatatlan előnyei: A hételemű rendszer átfogja az oktató-nevelő tevékenység teljességét, a pedagógiai koncepció felkínálásától a rendszer beválásának ellenőrzéséig. Olyan feladatokat is felvállal például a használatba vett pedagógiai rendszer folyamatos mentorálását, vagy a tanítási-tanulási egységek meghatározását -, melyek eddig ellátatlanok voltak. A pedagógiai rendszerek fejlesztési folyamatának algoritmusai garantálják a teljes pedagógiai rendszer egységes szemléletét és koncepcióját. A rendszerszerűségnek köszönhetően az egyes elemek szervesen kapcsolódnak, egymás hatását erősítik, egymást kiegészítik. A pedagógiai rendszert, mint egészet lehet és kell akkreditáltatni, így ellenőrizhető az elemek kapcsolódása, a szinergiák, a koherencia, továbbá az egységesség és a minőség garantált. A pedagógiai rendszerek léte lényegesen megkönnyíti az oktatáspolitika által kitűzött célok elérését azzal, hogy az állam elsősorban csak olyan pedagógiai rendszerek Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 7

megvalósítását támogatja, melyek koncepciójával, szemléletmódjával, az általa képviselt értékrenddel egyetért. A pedagógiai rendszerek kifejlesztésére és fenntartásukra olyan finanszírozási modell is működtethető, amely lehetővé teszi, hogy a valamilyen szempontból speciális diákcsoportok SNI-s, nemzetiségi vagy különösen hátrányos helyzetű tanulók oktatásához is fejleszthetők lehessenek e hatékony eszköz együttesek. Eltérően az ígéretes és értékes, de csak speciális állami támogatással és eszközökkel életben tartható kísérleti modellekkel szemben a pedagógiai rendszerek a szokásos állami támogatási formákkal támogatási normatívák, pályázatok -, és csak viszonylag kismértékben megemelt költségvetési támogatással fenntarthatók. A pedagógiai rendszer elemei közötti egyértelmű feladat- és munkamegosztás megszünteti a felesleges kiadásokat, ezáltal az állami támogatások felhasználása hatékonnyá és tervezhetőbbé válik. A pedagógiai rendszerek használatának további, nem elhanyagolható előnye, hogy támogatja, elősegíti és megkönnyíti a pedagógusok tudatos, innovatív oktató-nevelő munkáját, ezáltal is segítve a minőségi oktatás gyors elterjedését. A projekt tanulmányai az elmúlt évek fejlesztéspolitikájának jogi, szabályozáskörnyezeti kutatásából, azok gyakorlati megvalósulási formáinak elemzéséből indulnak ki, majd meghatározzák a pedagógiai rendszer alapfogalmait, és javaslatot tesznek a fejlesztés folyamatára. Tárgyalják a pedagógiai rendszerek bevezetésének feltételeit, és vizsgálják e rendszerek akkreditálásának technikai és szervezeti lehetőségeit. A kutatás fontos része volt a pedagógiai rendszerek és a pedagógusképzés összefüggéseinek feltárása, a pedagógiai rendszerek fejlesztésére és fenntarthatóságára vonatkozó modellek kidolgozása, és az, hogy hogyan értékelhető egy-egy pedagógiai rendszer gyakorlati beválása. E rendszerek összetettsége, a fejlesztési folyamat bonyolultsága feltételezi az intenzív informatikai támogatást. A projekt utolsó tanulmánya e támogatás megtervezésére tesz javaslatot. Az elemzések tanulságai alapján A pedagógiai rendszer: a tanulási-tanítási folyamat komplex szakmai eszközrendszere című, a kutatási eredményeket összegző tanulmány Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 8

kifejti és értelmezi a pedagógiai rendszer hét elemét: o a pedagógiai koncepciót; o a tanulási-tanítási programot; o a tanulási-tanítási egységek leírásait; o a tanulási-tanítási eszközöket; o az értékelést és eszközeit; o a pedagógusok felkészítési programjait; o és a szakmai háttértámogatást; és javaslatokat fogalmaz meg megvalósításukra; típusonként (lineáris/párhuzamos) megkülönböztetve mutatja be a pedagógiai rendszerek fejlesztési munkafolyamatát, a munka szakaszait egyenként vizsgálva: o az előkészítő szakaszt; o a fejlesztési szakaszt; o a kipróbálást; o az implementáció előkészítését és a minőségbiztosítást; javaslatot fogalmaz meg a pedagógiai rendszer akkreditációjára, emellett bemutatja a bevezetés feltételeit és folyamatát, kiemelve a pedagógus továbbképzés, és a szakmai háttértámogatás fontosságát; külön figyelmet szentel a finanszírozhatóság kérdésére, melyre modell-javaslatot is tesz, két, a pályázati lehetőségekre is építő, és egy szabadpiaci-üzleti modellt vázolva fel; javaslatot tesz a beválás-vizsgálat rendszerének kidolgozására. Meghatározza e vizsgálatok fogalmi kereteit (oktatási program, programcsomag, pedagógiai rendszer, hatás és beválás közötti kapcsolódási pontok és különbségek), és minőségi kritériumokat vázol fel a pedagógiai rendszer beválásának vizsgálatához. A tanulmányok együttese egy komplex javaslatcsomag az oktatáspolitika döntéshozói számára, amely a közoktatás megújításának egy rendkívül hatékony és újszerű útját és lehetőségét mutatja be. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 9

A pedagógiai rendszerek ugyanis mint azt már írtuk - alkalmasak a mindenkori oktatáspolitikai célok megjelenítésére és megvalósítására, de a Nemzeti alaptanterv aktuális változatainak implementációjára is. Fejlesztésük és alkalmazásuk egy egyensúlyt teremtő, koordinációs logikára épülő innovációs modellt jelent a korábbi központosított állami fejlesztések, és a decentralizált innovációk árnyaltan sokszínű és gazdag, de alig áttekinthető és minőségükben is nagyon eltérő világa között. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 10

1. Bevezetés A Pedagógiai rendszerek című TÁMOP projekt tanulmányai részben az elmúlt évek fejlesztéspolitikájának kutatásával, azok gyakorlati megvalósulási formáinak elemzésével, a főbb tanulságok leszűrésével, a kulcsfogalmi rendszer konkrét fejlesztési, akkreditációs, eljárásai lehetséges módjainak kidolgozásával, a pedagógiai rendszerek implementációjával, a szükséges pedagógus felkészítéssel (képzés, továbbképzés), a hasznosíthatóság, a forgalmazás és fenntarthatóság kérdéseire kíván választ adni, illetve kínál megoldási módokat az oktatáspolitika döntéshozói számára. A pedagógiai rendszer fogalma Magyarországon a Nemzeti alaptanterv implementációjával kapcsolatban jelent meg először. Azt az igényt fejezte ki, hogy a decentralizált innovációs gyakorlat körülményei között is az iskolák közös pedagógiai koncepción alapuló, egymással integrált rendszert alkotó új tantervek, tan- és mérőeszközök, pedagógus-továbbképzések közül választhassanak. A pedagógiai munka átalakításához elméletileg megalapozott, ugyanakkor a gyakorlati megvalósítást közvetlenül is támogató komplex eszközrendszereket kapjanak. A felkészült alkotóműhelyek által készített pedagógiai rendszerek támogatásának gondolata válasz volt a Nemzeti alaptanterv implementációk kedvezőtlen tapasztalataira: hogy a központi tantervi reformok nagyon fontos célkitűzései elsikkadtak a gyakorlatban (pl. műveltségterületi integráció, a képességfejlesztés előtérbe állítása); az iskolák jelentős részében a reform szinte csak a helyi tantervek átírását jelentette; gyakran a tanárok által használt tankönyvek tartalma, módszertana és a helyi tanterveikben leírtak nem voltak összhangban egymással; a pedagógusok által elvégzett továbbképzések nem adtak közvetlen és hatékony segítséget az új tantervi követelmények, és az új tanítási-tanulási eszközök alkalmazásához; az iskolák által választott mintatantervekhez nem állt rendelkezésre adekvát értékelési és mérési eszközrendszer. E problémákat dokumentálta és gyűjtötte össze két tanulmánykötet: A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon (Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja nyil- Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 11

vános közpolitikai elemzése). Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003., Tartalmak és módszerek az ezredforduló iskolájában (Tanulmányok a tantárgyi helyzetfelmérésről 2001-2003). Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2004. Azok a javaslatok tehát, amelyek komplex pedagógiai rendszerek fejlesztésében látják a közoktatás fejlesztésének jövőjét, a helyes megoldást, amelyben a fentebb jelzett problémák megoldhatók és kezelhetők, az oktatáspolitika számára a legnagyobb garanciát nyújtó hét elemű eszközrendszer fejlesztése és elterjesztése mellett érvelnek. A pedagógiai rendszerek ugyanis alkalmasak az aktuális oktatáspolitikai célok megvalósítására és a Nemzeti alaptanterv változatainak hatékony implementációjára. Ez a megoldás egy egyensúlyt teremtő, koordinációs logikára épülő innovációs modellt jelentene a rendszerváltás előtti központosított állami fejlesztések és a decentralizált innovációk árnyaltan sokszínű gazdag, alig áttekinthető világa 1 között. A 2008-ban készült A NAT implementációja című dokumentum az implementáció funkcióját a következőképpen határozza meg: egyfelől a tartalmi szabályozási rendszer egyes elemeinek (kerettantervek, oktatási programok, állami vizsgakövetelmények, mérési-értékelési feladatok, tankönyvek, taneszközök, iskolai pedagógiai programok) közös műveltségi alapok, tudáskoncepció és tanulásfelfogás mentén történő integrálása, harmonizációja, másfelől a Nemzeti alaptanterv megvalósulásának, bevezetésének segítése, támogatása 2. Az innováció feladat- és eszközrendszere körébe pedig a következőket sorolta: kutatásfejlesztés; a másodlagos szabályozó eszközrendszer; iskolafejlesztés; kommunikáció. A pedagógiai rendszerek szempontjából az úgynevezett másodlagos szabályozó eszközrendszerre vonatkozó tervek érdekesek. A dokumentum szerzője, Vass Vilmos a másodlagos szabályozó eszközrendszerhez sorolta a választható kerettanterveket, az oktatási programcsomagokat, a tankönyveket, taneszközöket, a vizsgát és a mérés-értékelést. Ezek funkciójáról és kapcsolatáról pedig ezt írta: A legfontosabb eszközei (oktatási programcsomagok) a Nat 2003 bevezetésével jöttek létre, illetve kifejlesztését a Nemzeti alaptantervben megfogalmazott fejlesztési feladatok tették szükségessé. A Nemzeti alaptanterv implementációjának, fejlesztő eszközrend- 1 Havas Péter: A pedagógiai rendszerek fejlesztése. Új Pedagógiai Szemle 2003/9. 2 A Nat implementációja. 2008 (Összeállította: Vass Vilmos. Az anyag összeállításában közreműködött: Báthory Zoltán, Brassói Sándor, Halász Gábor, Mihály Ottó, Perjés István, Vágó Irén) Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 12

szerének alapját alkotják a különböző típusú kerettantervek, az oktatási programok, programcsomagok. Ezek a curriculumok egyfelől a tartalmi modernizáció és megújítás eszközei, másfelől a módszertani kultúra javítását is elősegítik. Orientálják a tantervfejlesztőket, a taneszközök, a kerettantervek, az állami vizsgák követelményrendszerének kidolgozóit, az országos mérési, értékelési eszközök fejlesztőit és legfőképpen a helyi tantervek készítőit, illetve összeállítóit. Tehát akkor még nem volt szó arról, hogy az integráció érdekében a pedagógiai rendszerek összes alkotóelemének egy-egy közös fejlesztés keretében kellene elkészülnie. Ugyanakkor a Nemzeti alaptanterv implementációjának 2008-as akcióterve fontos feladatának tekinti a másodlagos szabályozó eszközrendszer egyes részeinek elemzését, felülvizsgálatát, továbbfejlesztését, a kulcskompetenciák beépítése és megjelenítése, a műveltségterületi, interdiszciplináris szemlélet érvényesítése, a tanulásszervezés (tervezés, fejlesztés, módszertan, értékelés) integrálása szempontjából. Fontos újra kiemelni, hogy az integrálást nem komplex pedagógiai rendszerek kidolgoztatásával, hanem a másodlagos szabályozó rendszert alkotó egyes elemek közös kritériumok szerinti átdolgozásával kívánták megvalósítani. A választható kerettantervek továbbfejlesztésével; a Nemzeti alaptantervhez illeszkedő oktatási programcsomagok kifejlesztésében, a programcsomagok akkreditálásához szükséges kritériumrendszer kidolgozásában, a tankönyvek, taneszközök korszerűsítésében, a mérés-értékelési és vizsgarendszer átdolgozásában látták a közoktatás minősége javításának lehetőségeit. A 2008-ban készült implementációs terv tehát nem tűzte ki célul pedagógiai rendszerek fejlesztésének központi támogatását és akkreditációs eljárásának kidolgozását. Ez utóbbit csak az oktatási programcsomagokra vonatkozóan tervezte. A pedagógiai rendszerek fejlesztésének, széles körű alkalmazásának előnyei a közoktatásban több fontos kérdésre adott választ alapján mérlegelhetők. E kérdések: Alkalmas-e a pedagógiai rendszer arra, hogy elősegítse a közoktatás minőségének javítását, az alacsony teljesítményt nyújtó tanulók számának csökkentését, a tartósan alacsony eredményeket mutató műveltség- és tudományterületek fejlesztését? Képes-e a tanulók számára egyéni képességeiknek és igényeiknek megfelelő tartalmakat közvetíteni, sikeres életpályára felkészíteni? Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 13

Képes-e a pedagógiai rendszer keretein belül megfelelő eszközrendszert kifejleszteni, korszerű módszertani kultúrát kialakítani az oktatás kulcsszereplői, a pedagógusok körében? Alkalmas-e a mérés-értékelés eszköztárával és módszereivel a mindenkori követelmények teljesítéséről, az egyéni fejlődésről objektív visszajelzést adni? A pedagógiai rendszerek kifejlesztése, elterjesztése a finanszírozás szempontjából képes-e gazdaságos, megtérülő lehetőséget nyújtani? A nemzetközi tapasztalatok, és az elmúlt évek hazai jó gyakorlatainak vizsgálata (Pedagógiai Rendszerek című TÁMOP projekt, 3. alprojekt) is azt bizonyítja, hogy a pedagógiai rendszerek a koncepciótól a támogató rendszer kialakításáig egységes célrendszerű, korszerű tartalmakat korszerű pedagógiai kultúrával magas szinten, differenciáltan, a különböző képességű, a különleges bánásmódot igénylő tanulók számára is közvetíteni tudó eszközrendszer. Ez a komplex hét elemű rendszer tartósan kiegyenlített szinten képes biztosítani a fenntarthatóságot azzal a szakmai támogató szolgáltatási háttérrel, amely a pedagógusok, a fenntartók és intézmények számára is biztonságot jelent. A pedagógiai rendszerek fejlesztésével és elterjesztésével gyorsan és hatékonyan lehet követni a változásokat, az új tartalmak közvetítésére kiválóan alkalmas, hiszen azokhoz az oktatáspolitikai célkitűzéseknek megfelelő tananyag és eszközrendszer kifejlesztése, korszerű pedagógiai kultúra, egységes, könnyen, jól követhető mérési- értékelési eszközök és módszerek, az implementációt segítő szolgáltatások rendszere is rendelkezésre áll. A szabályozási környezet megfelelő módosításával a meglévő támogatási (pl. továbbképzési, tankönyv- taneszköz támogatási) keretek igénybe vehetők. A pedagógiai rendszerek fejlesztésére történő befektetések pedagógiai hatékonyságuk mellett - minden bizonnyal néhány év alatt megtérülnek. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 14

2. A pedagógiai rendszer meghatározása, kifejtése A pedagógiai rendszerek előzményei a rendszerszemlélet és a pedagógia találkozásakor, a múlt század 60-as, 70-es éveiben terjedtek el Európában a programozott oktatás, az oktatástechnológia formájában. Később az oktatástechnológia eszköztárának felhasználásával jöttek létre az oktatócsomagok, a tantervi csomagok, programcsomagok (learning package, curriculum package). A felsoroltak mind pontosan meghatározott pedagógiai célok elérését szolgáló, rendszert alkotó tananyagok és taneszközök voltak, amelyek a korszerű pedagógiai elveket testesítették meg, megfelelő segédanyagokat és felkészítést tartalmaztak a pedagógusok számára, és rendelkeztek olyan értékelési eszközökkel, amelyeknek segítségével meg lehetett győződni a kitűzött célok elérésének szintjéről. Ezekre az előzményekre építve alakították ki a pedagógiai rendszer fogalmát, amely a viszonylag nagyobb oktatási egységek feldolgozására szolgáló rendszereket jelentett. Ennek a szemléletmódnak a jogi megfogalmazása az 1993. évi LXXIX. Közoktatási Törvény szabályozási szövegében, annak 95. 1/j pontja alatt, így jelent meg: Az oktatási miniszter közoktatás-fejlesztéssel kapcsolatos feladata az oktatási programok (pedagógiai rendszerek) így különösen ajánlott pedagógiai program és tanterv, valamint az erre épülő tanítást-tanulást segítő és értékelő eszközrendszer, továbbá a gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő, illetve segítő akkreditált pedagógusképzési és továbbképzési kínálat, pedagógiai szakmai szolgáltató tevékenység kidolgozása, kiadása. A fenti definíciót, a hazai és nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve, olyan meghatározás létrehozására törekedtünk, amely alkalmas minden rendszer-fejlesztés befogadására, nem zárja ki a nem országosan irányított, hanem helyi kezdeményezésre megvalósuló fejlesztéseket sem. A javasolt szemléletmódot leginkább az alábbi definícióban láttuk visszatükröződni. A pedagógiai rendszer adott pedagógiai cél vagy célok elérése érdekében, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rendszer, melynek részei: pedagógiai koncepció, tanulási-tanítási program, a tanulási-tanítási egységek leírásai, tanulási-tanítási eszközök, értékelés és eszközei, pedagógusok felkészítési programjai, szakmai Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 15

háttértámogatás. A fenti meghatározás lehetőséget ad különböző léptékű, különböző területekre kiterjedő, eltérő nagyságú pedagógiai rendszerek befogadására. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján a pedagógiai rendszereknek négy fő fajtáját különböztetjük meg ebből a szempontból. Éspedig: 1. egy teljes tantárgy, vagy annak valamely részegysége; 2. egy műveltségi terület, azaz több, egymással összehangolt és összetartozó tantárgy, illetve kulcskompetencia, fejlesztési feladat; 3. egy adott iskola pedagógiai programja, helyi tanterve; 4. egy oktatási intézményi rendszer egészére vagy részére (pedagógiai szakasz) irányuló fejlesztés, beleértve a közoktatás egy horizontálisan teljes és vertikálisan egységes szakaszára kiterjedő rendszereket is. A felsorolt pedagógiai rendszerek egymástól lényegesen eltérő sajátosságokkal rendelkezhetnek, azonban mindegyik fajta megfelel a definícióban foglaltaknak, azaz többek között rendelkezniük kell a pedagógiai rendszerek mind a hét elemével, amelyek a következők. 2.1 A pedagógiai koncepció A pedagógiai koncepció a pedagógiai rendszer fejlesztésének indokait, céljait, alapvető elveit, alkalmazásának helyét és módját kifejtő dokumentum, amely kifejti a pedagógiai rendszer céljait és e célok kiválasztásának és megfogalmazásának szempontjait (kompetenciaalapú képzés esetén a kifejlesztendő kompetenciákat); bemutatja a rendszer fejlesztésének elvi alapjait, beleértve a fejlesztők pedagógiai szemléletmódját, a követett pedagógiai és pszichológia, szaktudományos és módszertani elveket; felvázolja a pedagógiai rendszer helyét, szerepét a képzés egész rendszerében, meghatározza a tanulói célcsoportot, a pedagógusoktól elvárt felkészültséget és az alkalmazó iskolával szembeni elvárásokat; Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 16

indokolja a rendszer keretében kidolgozott taneszközök célszerűségét és alkalmazásuk módszereinek sajátosságait; megjelöli a rendszer folyamatos alkalmazásának és minőségbiztosításának feltételeit: apedagógusok felkészítésének, szakmai fejlődésének, folyamatos támogatásának, valamint a rendszer értékelésének előirt formáit. 2.2 A tanulási-tanítási program A tanulási-tanítási program olyan pedagógiai terv, amely a koncepció szellemében kifejti a rendszer célját, követelményeit, tartalmát, a tanulási folyamat időkereteit, javasolt módszereit és eszközeit, utal az értékelés módjaira és eszközeire. A tanulási tanítási program a pedagógiai rendszer méretétől, jellegétől függően különböző terjedelmű és részletezettségű lehet. Mindenképpen tartalmazza a tanulási tanítási program: a rendszer céljainak, célrendszerének részletes bemutatását (a koncepcióban megfogalmazott általános célok részletezését, operacionalizálását), a követelményeket; a tanulási tanítási egység tartalmát, annak elrendezését; a feldolgozás időkeretét; a javasolt oktatási módszereket és eszközöket; a tanulás domináns szervezeti kereteit, az értékelés módszereit, eszközeit. Abban az esetben, ha a pedagógiai rendszer csupán egy tantárgy egy részegységére vagy egyetlen témára terjed ki, a tanulási tanítási program felölelheti a tanítási egység leírásának - a pedagógiai rendszer következő részelemének - a funkcióit is. Ilyenkor a tanulási tanítási program a tanulók és a tanárok feladatait is részletesen bemutatja, és az egyes eszközök felhasználásának idejét, módszereit is. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 17

2.3 A tanulási - tanítási egységek leírásai A tanulási - tanítási egységek leírása, a tanulási-tanítási programot alkotó elemeinek (esetenként moduljának) részletes kifejtése. Minden olyan esetben, amikor a pedagógiai rendszer több témát ölel fel, több évfolyamra terjed ki, elengedhetetlen a pedagógiai rendszert alkotó részegységek, témák leírása. Gyakorta nevezik ezeket a részegységeket moduloknak. Modulról azonban csak abban az esetben beszélhetünk, ha a részegységek önmagukban is lezárt egységet alkotnak, amelyek teljesítése lemérhető, és amelyek más rendszerekbe is beilleszthetők. A tanítási egységek leírása az alábbi elemekből áll: A tanítási egység címe, alcíme pontosan, lényegre törően fejezi ki a tanítási egységben feldolgozásra kerülő tartalmat. Azoknak a részcéloknak a leírása, amelyek megvalósításához a tanítási egység hozzá kíván járulni. A tanulási - tanítási programban már megfogalmazott célokra és követelményekre utal. Kifejtése konkrét: mindig megjelenik bennük valamilyen elvárt tanulói teljesítmény. A pedagógiai rendszerben szereplő eszközökkel elért célok értékelhetősége is fontos elem. A tartalom elrendezése: a tanítási-tanulási egység tartalma egy szűkebb-tágabb témát ölel fel. Az egység feldolgozását segíti a lényeges új fogalmak kiemelése és rendszerbe foglalása, az anyag logikai felépítésének, főbb kérdéseinek meghatározása, a tantárgyi koncentrációra tett javaslatok megfogalmazása. A feldolgozáshoz ajánlott idő. A pedagógiai rendszerek alkalmazásának egyik lényegi ismérve, hogy az adott tanulókhoz, azok tanulási képességeihez igazítva kell a tananyagot feldolgozni, ami lényegesen befolyásolja a folyamat megvalósulásához szükséges időt. Következésképpen, ehelyütt valóban csak ajánlott időről beszélhetünk. Felhasználási terület. Abban az esetben, ha a tanítási egység megfelel a modullal szemben támasztott követelményeknek és a pedagógiai rendszer moduláris felépítésű, érdemes kitérni a lehetséges felhasználási területek meghatározására. Fel kell hívni Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 18

a pedagógusok figyelmét arra, hogy a modult milyen felkészültségű, előismeretekkel rendelkező, milyen életkorú, melyik pedagógiai szakaszba járó tanulók számára lehet alkalmazni. Ajánlott feldolgozási mód. Ez a szempont a tanítási egység leírásnak különösen hangsúlyos eleme. Itt szerepel a tanítási - tanulási folyamat részletes bemutatása, a tennivalók rendszere. Fontos, hogy ez a leírás reális, részletes, közvetlenül alkalmazható megoldásokat kínáljon. Tartalmazhat alternatív megoldásokat is. Kívánatos az egység feldolgozása során alkalmazható korszerű módszerek és munkaformák (szervezési módok) széles skálájának bemutatása is. Eszközrendszer. Egyrészt tartalmazza a tanulási-tanítási program fejlesztése során létrejött eszközöket, másrészt felsorolja a pedagógiai rendszerhez sajátosan nem kötődő, de a megvalósításhoz esetleg szükséges eszközöket (pl.: kémcsövek, SDT-ben található anyagok, szöveggyűjtemények, Változatok. Az ajánlott feldolgozási mód alternatíváinak leírása. Ezek segítségével a felhasználók saját helyi igényeikhez igazíthatják a programot. Értékelés. A pedagógiai rendszer egyik összetevője az értékelés átfogó rendszerének bemutatása. Források Ebben a pontban papír alapú vagy elektronikus formában rendelkezésre álló olvasnivalók, multimédiás anyagok ajánlhatók a tanítási egység tartalmához kapcsolódóan, külön a pedagógusoknak és külön a tanulóknak. 2.4 Tanulási - tanítási eszközök A pedagógiai rendszerben tanulási-tanítási eszköznek tekintünk minden olyan természetes tárgyat, modellt, kísérleti eszközt, nyomtatott terméket, elektronikus információhordozót és eszközt, amely a rendszer céljainak elérését hatékonyan elősegíti. A tanulási - tanítási eszközök a pedagógiai rendszerek azon elemei, amelyekkel a pedagógus és tanuló munkája során közvetlen kapcsolatba kerül. A rendszer koncepciója, szemléletmódja az eszközökön keresztül jut el a tanulóhoz. Emiatt rendkívül fontos, hogy Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 19

az eszközök megfelelően tükrözzék a rendszer tervezőinek szemléletmódját. 2.5 Az értékelés és eszközei Az értékelés eszközei közé soroljuk mindazon értékelési eszközöket és a használatukat segítő útmutatókat, amelyek alkalmasak a tanulók előzetes tudásának diagnosztizálására, a tanulási-tanítási folyamat szabályozásra, a végső eredmények értékelésére, illetve a pedagógiai rendszer hatékonyságának megállapítására. A pedagógiai rendszer feladata az, hogy a tanuló kiinduló szintjének figyelembévetelével, abból kiindulva eljuttassa őket a kitűzött célhoz. A rendszerben rendelkezésre álló taneszközöket a pedagógusnak az indulószint által megkívánt módon kell alkalmaznia. Ennek érdekében szükség van az induló szint diagnosztizálására, a tanulási folyamat nyomon követésére, és végül az elért eredmények számbavételére. Mindezek érdekében a pedagógiai rendszerek tartalmazzák: azokat a diagnosztikus eszközöket, amelyek segíségével fel lehet tárni a tanulók előzetes ismereteit, tanulási szokásait és képességeit; a tanulók előrehaladását jelző és segítő formáló-segítő értékelési eszközöket; a pedagógiai rendszer végső céljait jelző kritériumok elérését mérő összegző értékelés eszközeit. 2.6 A pedagógusok felkészítési programjai Pedagógus felkészítési programnak az egy adott pedagógiai rendszer alkalmazására és alkotó továbbfejlesztésére szolgáló csoportos vagy egyéni, személyes részvétellel vagy távoktatási helyzetben megvalósuló képzéseket tekintjük. A pedagógusok felkészítése az alap- és a továbbképzés keretében egyaránt történhet, tartalma szerint lehet általános, illetve az egyes rendszerekre felkészítő. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 20

2.7 Szakmai háttértámogatás A szakmai háttértámogatás a pedagógiai rendszer fejlesztője vagy pedagógiai szolgáltatók által a felhasználó számára a fenntarthatóság és minőségbiztosítás érdekében kifejtett tevékenység. A szakmai támogatás a bevezetés és a folyamatos működtetés során a felhasználókat (intézmények és pedagógusok) segíti, közvetlen tanácsadói, mentori segítséggel, tapasztalatcserék, hálózatos kapcsolatok révén. A pedagógiai rendszerek tervezése, fejlesztése, akkreditációja, bevezetése és folyamatos működtetése során is tekintettel kell lennünk a rendszerspecifikáció fentiekben összegzett jellemzőire, a rendszerek elemeinek összehangolt, szerves egységet képező megvalósítására. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 21

3. A pedagógiai rendszerek fejlesztési munkafolyamata A pedagógiai rendszerek fejlesztése, éppen az eszközrendszer komplexitása következtében, rendkívül bonyolult és szerteágazó feladat. A fejlesztési munkafolyamat a pedagógiai rendszerek specifikációjában (Pedagógiai rendszerek című TÁMOP projekt, 4. alprojekt) definiált egymásra épülő hét elem kimunkálását célozza. Bármilyen konkrét algoritmus mentén valósul is meg a fejlesztés, maga a folyamat több, viszonylag jól elhatárolható szakaszra bomlik. 3.1 A fejlesztés szakaszai A fejlesztési munkafolyamat főbb szakaszai: 1. az előkészítő szakasz, 2. a fejlesztő szakasz, 3. a kipróbálás, 4. az implementáció előkészítése. A fejlesztési szakaszok nem feltétlenül követik egymást időrendi sorrendben a fejlesztés folyamán. A fejlesztés, a kipróbálás és a korrekció és ennek megfelelően az implementáció előkészítése sok esetben lépcsőzetesen, átfedésekkel, párhuzamosan valósul meg. 3.2 A fejlesztés típusai A pedagógiai rendszerek fejlesztése és az azokból adódó feladatok megvalósítása többféle modell szerint mehet végbe. Az alábbiakban a két fő fejlesztési típust ismertetjük és az azokhoz kapcsolódó lehetséges fejlesztési modellekre mutatunk be néhány példát: 1. Lineáris fejlesztés, melynek során a pedagógiai rendszer elemeinek egymást követő elkészülte után kerül sor a kipróbálásra és a korrekcióra, majd az implementáció előkészítésére. Ebben az esetben a folyamat természetesen hosszabb időt vesz igénybe, Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 22

ugyanakkor a projekt humánerőforrás-igénye kiszámíthatóbb, míg a párhuzamos/átfedő modell esetében ez szignifikánsan változik. 2. Párhuzamos vagy átfedő fejlesztés, amelynek során a koncepció és a specifikáció elfogadása után a fejlesztési szakasz egyes elemei, elsősorban a támogató rendszer kialakítása párhuzamosan történik oly módon, hogy pl. a mentorok, tesztelők, informatikai támogató rendszer, stb. felhasználásra készen álljanak már a folyamat viszonylag korai szakaszában. A feladatok megoszlása és elosztása is függ a fejlesztés típusától, de több variációban történhet attól függően is, hogy ki végzi a fejlesztést, illetve, hogy a fejlesztés milyen pedagógiai szakaszra, milyen fejlesztési területre vonatkozik. A munkaszervezet-típusok száma elméletileg lehet egy, de akár minden szakasz lehet más és más munkaszervezet feladata. Az egyik véglet (egy munkaszervezet, pl. egy iskola, egy pedagógiai szakasz vagy évfolyam, kisebb fejlesztési terület, résztéma, stb.), melynek legnagyobb kockázata a krónikus humánerőforrás-hiány és túlterheltség, valamint a megfelelő és sokrétű szakértelem hiánya. A másik véglet (amelyben minden elemet külön-külön munkaszervezet dolgoz ki) legfőbb kockázatát az egyeztetés és összehangolás folyamatos kihívásai jelentik. Maga a fejlesztés (az előkészítéssel együtt) alkothat önálló szakaszt úgy, hogy ennek részét képezi a támogató rendszer fejlesztési eleme, azaz a pedagógus-továbbképzések és a mentorképzések dokumentumainak (képzési anyagok, akkreditáció-előkészítés) létrehozása, valamint az implementációt előkészítő dokumentumok fejlesztése. A kipróbálás és a korrekció ebben az esetben egy (vagy több) külön projekt keretében is megvalósulhat. 3.3 A fejlesztés megvalósítása Bármilyen modellt választ is a pedagógiai rendszer fejlesztésének kezdeményezője, a fejlesztés megvalósításához szükség van megfelelő, a fejlesztéshez értő, illetve a fejlesztési terület specifikumait ismerő szakemberekre és a fejlesztés feltételeit, optimális körülményeit biztosító, a szakmai munkafolyamatot koordináló menedzsmentre. Már a tervezés időszakában számolni kell azokkal a humánerőforrás igényekkel, amelyek a fejlesztés egyes szakasza- Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 23

iban az adott feladatok elvégzéséhez biztonságos hátteret nyújthatnak mind szakmai szempontból, mind a menedzsment vonatkozásában. E nélkül nem tervezhető a fejlesztés költségvetése sem, ezért különösen a nagyobb fejlesztési projektekben a tervezés feltétele a megvalósíthatósági tanulmány, amelynek előírt szerkezete, kritériumai kiterjednek a humánerőforrás szükségletekre is. 1. Az előkészítő szakasz Az előkészítő szakasz legfontosabb feladata a létrehozandó pedagógiai rendszer pedagógiai koncepciójának kialakítása, az arra épülő specifikáció elkészítése és azt követően a fejlesztési folyamat megtervezése. A fejlesztés előkészítése részben pedagógiai-szakmai, részben projekt-menedzsment feladat. A projektalapítás és - irányítás feladatrendszere ennek alapján kerülhet kidolgozásra. A pedagógiai koncepció kidolgozása a pedagógiai rendszerek specifikációjának, illetve definíciójának megfelelően történik. Az egész fejlesztési folyamatot meghatározó koncepció kimunkálása annak a szakmai bizottságnak a feladata, amely optimális esetben a fejlesztési folyamat teljes ideje alatt képes ellátni a létrejövő elemek és részelemek koherencia- és konzisztencia-vizsgálatát, a fejlesztés eredményeként létrejövő produktumok szakmai, minőségi megfeleltetését. A koncepciót követően a fejlesztés konkrét tervét, menetét, ütemét meghatározó specifikáció kidolgozására kerül sor. E két dokumentum birtokában kezdődhet el a konkrét fejlesztési terv elkészítése, amely magába foglalja a szakmai feladatokat, a (humán és pénzügyi) forrásigényt és azok egymáshoz rendelt ütemezését. Ez utóbbi feladatokat a menedzsment végzi, amelynek elsőrendű feladata a szakmai fejlesztés optimális feltételeinek biztosítása, a minőségbiztosítási feladatok végrehajtása. 2. A fejlesztési szakasz A szakmai bizottság és menedzsment által elfogadott fejlesztési terv alapján kezdődhet el a konkrét fejlesztés, amelynek részegységei: a tanulási-tanítási program fejlesztése, a tanulási-tanítási egységek leírása, Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 24

a tanulási-tanítási eszközök fejlesztése, az értékelés eszközeinek fejlesztése, a pedagógusok felkészítési programjainak fejlesztése, szakmai háttértámogatás: mentor- és tanácsadóképzés, kapcsolati háló, elektronikus támogató-visszacsatoló rendszer kialakítása. A tanulási-tanítási program fejlesztése Ebben a fejlesztési feladatban a főszerep a curriculum fejlesztőké. A menedzsment feladata, hogy gondoskodjon a fejlesztők kiválasztásáról, megbízásáról és a feladatok koordinációjáról. Az elkészült tanulási-tanítási program alapján elkezdődik a tananyagfejlesztés, amely rendkívül összetett feladat. Ki kell munkálni a tanulási-tanítási egységleírásokat, az azokhoz szükséges tanulási-tanítási eszközrendszert, valamint a tanulási-tanítási folyamat eredményességét mérni hivatott értékelési eszközöket is. Az önálló fejlesztési munkálatok mellett mind a szakmai fejlesztő csapatokra, mind a menedzsmentre jelentős feladat hárul a fejlesztői teamek folyamatos egyeztetésének biztosításán túl - az átvett eszközök és a jó gyakorlatok kiválasztása, szerződéskötés, a szerzői jogi feltételek tisztázása. Ugyancsak a fejlesztési szakaszban kerül sor a pedagógusok felkészítési programjainak fejlesztésére, amelyek a pedagógiai rendszer méretének, tartalmának, célcsoportjának függvényében lehetnek továbbképzések, de állhatnak egy rövid, célratörő felkészítésből is. Ez a fejlesztés a szakmai fejlesztők számára a programok tartalmának, tematikájának, a felkészítés, képzés módszereinek, eszközszükségleteinek tervezését jelenti, beleértve a képzők képzésének programját, míg a menedzsment a kapacitásigények felmérését és, amennyiben szükséges, az akkreditáció előkészítését, a képzési programok jóváhagyásra történő benyújtását kell, hogy elvégezze. Amennyiben ez a fejlesztés párhuzamosan történik a tananyag- és eszközrendszer fejlesztésével, a humánerőforrás szükséglet és a koordináció, a feladatok ütemezése, a folyamatos egyeztetés rendkívüli kihívást jelent mind a menedzsment, mind a fejlesztők számára. A felkészítések és továbbképzések későbbi fenntarthatósága, sikeres alkalmazása érdekében a próbaképzések, felkészítések szervezése és a programok azt követő korrekciója elengedhetetlen. A szakmai háttértámogatás kialakítása a fenti fejlesztési munkálatokkal párhuzamosan is történhet, ezzel is rövidítve a fejlesztési folyamat hosszát, idejét. A pedagógiai rendszer Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 25

szakmai támogatásának tervezése a mentor- és tanácsadóképzésre, a kapcsolati háló kialakítására, és az elektronikus támogató-visszacsatoló rendszer kialakítására terjedhet ki. A pedagógiai rendszer méretétől, a fejlesztési területtől függően a háttértámogatás rendszere is változhat, de a specifikációban is jelzett alapfunkcióknak mindenképpen meg kell felelnie. A tervezőknek javasolt elkészíteni egy erőforrás-térképet és kapcsolati mátrixot ahhoz, hogy kiszámítható legyen, milyen kapacitások szükségesek a szolgáltatások ellátására. Ebben a szakaszban készül el a mentor- és tanácsadó felkészítő vagy továbbképzési program, amelyben a szakmai fejlesztők és a menedzsment feladatai megegyeznek a pedagógusok felkészítési programjainál szükséges tevékenységekkel, eljárásokkal. Ki kell alakítani a szolgáltatásokban részt vevő intézményi, szakértői kört, gondoskodni kell a felkészítésükről. Ugyancsak ebben a fejlesztési szakaszban készülnek el a tájékoztató dokumentumok, és valósulhat meg az elektronikus támogató-visszacsatoló rendszer próbaüzeme, majd a szükséges korrekciók után a rendszer üzemszerű működtetése a felhasználók számára. 3. A kipróbálás A fejlesztési szakasz végére a pedagógiai rendszer minden eleme elkészül, de a bevezetés egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a létrehozott elemeket valós intézményi környezetben kipróbálják, s majd a tesztelés során összegyűjtött vélemények, javaslatok alapján korrigálják, véglegesítsék. Ennek a feladatnak az elvégzéséhez szükséges a kipróbálás gondos megtervezése, amelyben a kipróbálás módját, időtartamát, a szükséges tesztelési szempontokat és a tesztelő intézmények, tanulócsoportok körét is számba kell venni. A kipróbálás elvégezhető a tanulási-tanítási program egy részének, pl. kiválasztott moduljainak tesztelésével, amelynek időtartama minimum 6-8 hét, de nagyobb fejlesztési területeken, hosszabb pedagógiai szakaszokat érintően javasolt a teljes tanévre kiterjedő tesztelés. A kipróbáló intézmények kiválasztásának szempontjait érdemes kiterjeszteni azokra a speciális célcsoportokra is, amelyek valamilyen okból tanulási nehézséggel küzdenek, így a tesztelési eredmények sokoldalú viszszajelzést adhatnak a pedagógiai rendszer használhatóságáról a különböző helyzetű, hátterű, a sajátos nevelési igényű tanulók körében is. A tesztelésben részt vevő intézmények vezetői és a tanulócsoportokban tanító pedagógusok a felkészítés után, a kapott szempontrendszer alapján, Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 26

a megadott módszer és eljárásrend alapján rendszeresen visszajelzést adnak a fejlesztőknek a kapott program alkalmazhatóságáról, illetve hiányosságairól. A kipróbálás végén megkapott összesített és elemzett észrevételek, javaslatok alapján a korrekciót az érintett fejlesztési csoportok elvégzik. 4. Az implementáció előkészítése A pedagógiai rendszer a kipróbálás után készen áll arra, hogy az intézményekben bevezetésre kerüljön. A fejlesztés utolsó szakaszában az elterjesztés, az implementáció előkészítése a feladat. Ebben a szakaszban a már korábban, a kipróbálásra elkészített tájékoztató dokumentumok esetleges tesztelés utáni aktualizálása, korrekciója után a végleges tájékoztató dokumentumcsomag összeállítása történik. A tájékoztatás az implementációban érintett valamennyi szereplő fenntartó, pedagógus, szülő, tanuló számára elengedhetetlen, ehhez a szükséges anyagokat a pedagógiai rendszer fejlesztői biztosítják. Természetesen ekkor már el kell készíteni a pedagógiai rendszer mesterpéldányait is, hogy azok majd igény szerint az intézmények rendelkezésére állhassanak. 3.4 A fejlesztés minőségbiztosítása A fejlesztési folyamat mint ahogyan az a fenti leírásból is látható sokszereplős, szerteágazó, de egymásra épülő és sokféle szakértelmet követelő tevékenység-sorozat. Természetes tehát, hogy a munkafolyamat során kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a fejlesztési terület specifikumai, a pedagógiai célok, az egyes elemek feleljenek meg a koncepcióban meghatározottaknak, illetve a részegységekben megjelenő konzisztencia megléte minden új produktum létrehozásakor minőségi szűrőn, ellenőrzésen essen át, hogy a hibákat már egy korai szakaszban ki lehessen javítani. A hiányosságok a gördülő, sok esetben párhuzamos fejlesztési folyamatban megsokszorozódhatnak, és esetleg csak az akkreditációs folyamatban derülne ki, hogy a fejlesztés félresiklott. A pedagógiai rendszer minőségbiztosítása kettős célt szolgál: Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 27

egyrészt folyamatos visszajelzést ad a fejlesztőknek a koherencia és konzisztencia követelményeknek való megfeleltetésről, szakmai támogatást nyújtva egyben a további munkához, másrészt az egyes produktumok, részfeladatok teljesítésének elfogadásával a sikeres akkreditációt is elősegíti. A minőség biztosítása érdekében folyamatba ágyazott belső és külső szakmai ellenőrzés történik. A belső ellenőrzést a projektalapításkor létrehozott szakmai bizottság végzi, amely egyben szakmai konzultációs, támogató funkciót is ellát. A külső ellenőrzést a munkafolyamat teljes ideje alatt az Oktatási Hivatal szakértői listáján szereplő, az adott szakmai feladatra szakértőként megbízott három független szakember végzi el: Közülük egy a fejlesztési terület tudományos képviselője, egy pedagógiai elméleti szakember, és további egy a felhasználói oldalt képviselő gyakorló pedagógus. Mivel az akkreditáció a pedagógiai rendszerek esetében nagymértékben támaszkodik a külső szakértők véleményére, az egyes produktumok vizsgálatakor a három külső szakértőnek egybehangzó elfogadó nyilatkozatot kell tenni. Csak ebben az esetben nyújtható be akkreditációra a pedagógiai rendszer akár egylépcsős, akár kétlépcsős akkreditációs eljárásra ahogyan a Pedagógiai rendszerek című TÁMOP projekt, 8. alprojektjében a pedagógiai rendszerek akkreditációs javaslatában olvasható. Természetesen csak az elfogadó külső szakértői nyilatkozatok birtokában folytatható a fejlesztés. Amennyiben bármelyik külső szakértő kifogást emel, a fejlesztőknek a megfelelő korrekciókat végre kell hajtani addig, amíg a szakértők az adott produktumot el nem fogadják. Ez az eljárás teremtheti meg azt a biztonságot, ami a meglehetősen költséges fejlesztést eljuttatja a sikeres hatósági jóváhagyásig, illetve a felhasználók körében is jól prognosztizálható beválásra számíthat. Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 28

4. Javaslat a pedagógiai rendszerek akkreditációjára Az oktatáspolitika legfontosabb célkitűzésének elérésére, a hazai közoktatás minőségének és hozzáférhetőségének javítására a legalkalmasabb eszközök a jövőben a pedagógiai rendszerek lehetnek. A pedagógiai rendszerek elemeinek együttese ugyanis biztosítani képes a mindenkori oktatáspolitika által meghatározott célkitűzések, tartalmak, az azokon alapuló tantervek, tananyagok, eszközrendszerek és azok hatékony felhasználását biztosító támogató szolgáltatások gazdaságos, rendszerszerű megvalósítását. A nemzetközi gyakorlatban és szakmai dokumentumokban ez a fajta hételemű rendszer teljes egységében nem jelenik meg, viszont a curriculum-fejlesztés hagyományosan jó elsősorban angolszász példái, az oktatási program, oktatási programcsomag, vagy az azoknak leginkább megfelelő tananyagfejlesztés, a tanítási, értékelési eszközegyüttes, a pedagógusok felkészítése, a jól működő támogató szolgáltatások rendszere már sok jó gyakorlati példával szolgál. Ennek működéséről, hatékonyságáról az összegyűjtött komplex pedagógiai rendszer tartalmú jó gyakorlatokat feldolgozó tanulmányban (Pedagógiai rendszerek című TÁMOP projekt 3. ) több jó példát is találunk. A legszélesebb körű hazai felhasználói réteget érintő HEFOP programban létrejött oktatási programcsomagok, és a bevezetésüket segítő szolgáltatások első mérlege a nehézségek és hiányosságok ellenére is sok jó eredményt hozott felszínre. A jelenleg érvényben lévő akkreditációs eljárások azonban alkalmatlanok a pedagógiai rendszer egységben történő vizsgálatára, jóváhagyására. Csak a kerettantervi, tankönyvi és pedagógus továbbképzési eljárások léteznek a jogi rendszerben, amelyek összefüggésbe hozhatók a pedagógiai rendszer egyes elemeivel vagy lefedik azt. Ezeket a jóváhagyásra beküldött anyagokat az eljárás a jelenleg érvényben lévő Nemzeti alaptantervhez és a kerettantervekhez viszonyítja, de az esetlegesen egymáshoz kapcsolódó elemek viszonyát, tartalmi összefüggéseit nem képes vizsgálni, illetve értékelni. A pedagógiai rendszerek egyik legfőbb sajátossága pedig az egymásra épülés, a hét elem közötti koherencia és az egyes elemeken belüli konzisztencia. Ameddig pedig e legfőbb kritériumokat (koherencia, Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 29

konzisztencia) nem képes vizsgálni az eljárásban a szakértő, illetve a hatóság, addig nem beszélhetünk a pedagógiai rendszerek érdemi akkreditációjáról. Mivel a pedagógiai rendszert alkotó elemek akkreditációja egymástól függetlenül nem végezhető el, olyan eljárási módot szükséges kialakítani, amely a rendszert a maga egységében képes megvizsgálni, és a specifikációban (Pedagógiai rendszerek, TÁMOP projekt, 4. alprojekt) rögzített elvárások szerint akkreditálni. 4.1 A pedagógiai rendszerek akkreditációja - javaslat A hét elemű pedagógiai rendszer akkreditációjának alapját a pedagógiai rendszerek specifikációja (Pedagógiai rendszerek, TÁMOP projekt. 4. alprojekt), és az e specifikáció alapján elkészített szakmai kritériumok képezik. Mivel a pedagógiai rendszerek kifejlesztése a kifejlesztendő rendszer méretétől függően, de a fejlesztési munkafolyamatban meghatározottak szerint (Pedagógiai rendszerek, TÁMOP projekt 5. alprojekt) történik, a fejlesztési idő a tervezéstől, a tanterv- és tananyagfejlesztéstől a kipróbálásig, a továbbképzési, felkészítési programokon és a szolgáltatói háttér kiépítésén át az implementáció előkészítéséig legalább két évet vesz igénybe, ami a hatósági eljárás tervezését is befolyásolja. A tanulmány olyan eljárásra tesz javaslatot, amely a fejlesztési munkafolyamathoz illeszkedően a fejlesztés minőségbiztosítási funkciójának eredményeként létrejövő, adott kritériumoknak megfelelő, jó mindőségű produktumok létrehozásával, azok akkreditációra történő előkészítésével képes ellátni a jóváhagyással kapcsolatos hatósági eljárást. A pedagógiai rendszerek sajátosságainak, szakmai kritériumainak, fejlesztési folyamatának figyelembevételével a hazai joggyakorlatban egyelőre kevéssé elterjedt úgynevezett csekklistás (ellenörző listás) akkreditációs eljárásra teszünk javaslatot. A pedagógiai rendszerek esetében a csekklistát alapvetően a fejlesztés eredményeként létrejövő, hét különböző funkciót ellátó, de egymásra épülő elem képezi, az ezeknek való megfeleltetést a specifikációban és a szakmai kritériumokban foglaltak szerint végzik el a szakértők, s majd a hatóság a szakértői vélemények és az elkészült produktumok - szakértői Pedagógiai rendszerek 13. alprojekt 30