Európai alkotmány- és integrációtörténet 1 III. A középkori francia, német és angol állam 5. A középkori, koraújkori francia állam 6. A középkori német társadalom és államszervezet 7. A középkori angol alkotmány Források: Mezey Barna Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. Ruszoly József: Európa alkotmánytörténete. Budapest: Püski, 2005.
5. tétel: A középkori, koraújkori francia állam 1. A Frank Birodalom vége: Nagy Károly fia, Jámbor Lajos (814-840) még életében felosztotta a birodalmat (817), de az utódok összevesztek, s a Verduni Szerződésben (843) három részre osztották a birodalmat: Lothar a központi területek ura és császár lett (utódai tovább osztják) Német Lajos a keleti frankok uralkodója, Kopasz Károly pedig a nyugati frankok királya lett Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/38/verdun_treaty_843.svg
2. Franciaország a tartományurak országa Feudális széttagoltság: a régi grófságok, őrgrófságok, hercegségek kiskirályságként függetlenítik magukat Kiteljesedik a hűbéri rendszer: a szolgálati birtokok és a hűbéri tisztségek örökletessé válnak (a grófok szinte elmozdíthatatlanok csak hűtlenség esetén léphet fel velük szemben az uralkodó)
3. A tartományuraságok felszámolása a Capeting-dinasztia Capet Hugó 987-ben Franciaország új királya lesz megalapítja a Capeting-dinasztiát Utódai számos kisebb-nagyobb tartományuraságot visszahódítanak pl. a hűbéres család magszakadása, házasságok, vásárlások révén A tartományuraságok rendszere így lassanként megszűnt
4. A francia királyság állami berendezkedése 4.1. A király A Capeting-dinasztia tagjai felváltják a rex Francorum címet a rex Franciae megjelöléssel (utóbbi a területre utal, nem a népi-törzsi eredetre) A trónutódlás rendje: A választás elve és a primogenitúra a 11-12. században vetekszik : Capet Hugót (987), I. Fülöpöt (1059) választják (egyházi és világi főurak meghatározott sorrendben szavaznak, végül a nép is állást foglal) Az uralkodók elsőszülött fiukat társkirállyá teszik (rex Francorum designatus ill. iunior rex az egyházi és világi előkelők egyetértésével) A 12. században megszilárdul a primogenitúra (az elsőszülöttnek csak meg kell koronáztatnia magát atyja halála után) A Capet-ház kihalásakor (1316) az előkelők kimondják, hogy Franciaország királyának trónjára csak férfi ülhet (droit de masculinité)
A koronázási szertartás: A Karoling korban már alkalmazott egyházi eredetű eljárás kifejezi az egyház részéről, hogy a jelöltet alkalmasnak tartja (idoneitás) 1131-től íratlan alaptörvény, hogy az új uralkodónak Reimsben fel kell kenetnie és meg kell koronáztatnia magát (ha kiskorú, 14. életévébe lépéséig régens látja el hatáskörét) 1223 óta az előkelők a király fején lévő koronára teszik kezüket, jelezve támogatásukat (de ez jogilag nem minősül hatalom-átruházásnak) 1274 óta az előkelők és az uralkodó kölcsönös hűséget is vállalnak hűbércsókkal
Rex est imperator in regno suo: A király császár a maga országában A német császárra vonatkoztatott elvet IV. (Szép) Fülöp (1285-1314) alkalmazza magára: Nem pusztán primus inter pares (egy az egyenlő tartományurak közül), hanem az egész országban az előkelők fölött áll Minden hatalom, hatáskör tőle ered
4.2. A királyi udvar (curia regis) Tagjai eredetileg: A királyi család tagjai Az udvari tisztviselők Egyes nagyvazallusok Közigazgatási és udvari bírósági feladatokat lát el A főtisztviselők (alig változott funkciókkal) a frank udvar hivatalnokainak utódai
A főbb tisztviselők: Sénéchal: asztalnokból hadvezető, a vidéki elöljárók felügyelője - II. Fülöp Ágost megszünteti (1191) túl nagy hatalma miatt Kamarás: pénzügyi vezető, a királyi palota felügyelője Kancellár: az udvari írásbeliség vezetője Buticularius: pohárnok (udvari étkeztetés) Comes stabuli: lovászmester, bíró, hadvezető (a sénéchal irányítása alatt) További tisztségek: királyi pék, szakács, orvos, erdész, vadász
A tisztségeket betöltőik hűbérként kapják: de facto örökletesen egyre nagyobb befolyást igényelnek a király vagy megszünteti, nem tölti be a tisztséget vagy rokonaival tölti be Az udvar továbbra is mozgó udvar, de a 13. századtól a párizsi palota kitüntetett szerepet kap
Udvari írásbeliség: A királyi kápolna ill. a belőle kivált kancellária felel érte Egyre nagyobb szerepet kapnak az egyetemet végzett, jogtudó értelmiségiek (gyakran alacsony származásúak, de belőlük fejlődik ki a hivatali nemesség)
4.3. Egyházi és világi nagyurak (Pairs de France) Eredetileg a király nagyhűbéresei, akik az uralkodóval együtt ítélkeznek Számuk a 13. század elején 12-ben rögzül (6 világi és 6 egyházi előkelő) Megbeszéléseiken részt vesznek jogtudó magisterek is Így jön létre az évente négyszer ülésező bírói fórum, a parlement
A 13-14. században a főtisztségek átalakulnak: a kancellár helyébe a nagypecsétőr (custos magni sigilli regis garde des scéaux), a kamarás helyébe a kincstárnok (chambellan), a lovászmester helyébe Franciaország marsallja lép (maréchal de France).
4.4. Rendi gyűlések: a papság, nemesség és a harmadik rend (parasztság, polgárság) képviseletére: Általános rendi gyűlés (États Généraux): a rendek külön gyűléseit IV. (Szép) Fülöp hívja egybe 1302-ben (pénzügyi és katonai támogatást vár a pápával szemben) három kúriában ülésezik 1357-ben a király megígéri rendszeres összehívását 1439-ben állandó hadiadót szavaz meg (a király nem szorult rá a továbbiakban)
Notables: kibővített királyi tanács, az első két rend előkelőinek gyűlése Tartományi rendi gyűlések: Helyi szokásjog összegyűjtése, adómegajánlás, helyi igazgatás biztosítása, kérések és panaszok felterjesztése a királyhoz Egyes rendek külön gyűlései.
6. tétel: A középkori német társadalom és államszervezet 1. Társadalom: Hűbéri szisztéma a hadipajzsrendszer szerinti rendben: 1) Uralkodó 2) Egyházi fejedelmek 3) Világi fejedelmek 4) Grófok és szabad urak (nem fejedelmi, de nemesi rangú világi szabad urak) 5) Schöffenbare Freie (grófi bírósági tisztviselők) és miniszteriálisok (eredetileg szolgarendű fegyveresek) 6) Az 5. pajzsba tartozók vazallusai 7) Egypajzsosok (az előzőkbe nem tartozó kisnemesek) Forrás: http://www.suite101.de/view_image_articles.cfm/603820 Valamely pajzsba tartozó nem fogadhat el hűbért a saját pajzsába vagy alacsonyabb hadipajzsba tartozó személytől. Merev, kasztszerű rendszer (mindenki csak a szomszédos pajzzsal áll hűbéri kapcsolatban: az alsóbb pajzsokon lévők elszakadhatnak az uralkodótól) Adománykényszer (a királyra visszaháramlott hűbérbirtokot 1 év + 1 napon belül újra el kell adományoznia)
Nincsenek a pajzsrendszerben: Polgárság (11. századtól külön társadalmi csoport a birodalmi városok létrejöttével erősödik majd meg) Szabad paraszti réteg Jobbágyság (földhöz vagy valamely úrhoz kötődnek)
2. A központi hatalom: A) Partikularizmus (területi széttagoltság): A császári hatalom gyenge, a tényleges hatalom a tartományi fejedelmek kezében van. B) Választott uralkodó (962-től császár): Nincs automatikus trónöröklés A választófejedelmeket az 1356-os Német Aranybulla rögzíti: Kölni, mainzi, trieri érsek, cseh király, szász herceg, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf Közülük négynek jelen kell lennie, többségi szavazás Aachenben koronázás és felkenés
C) Ellenállási jog: a birodalom fejedelmei a palotagróf (comes palatii) elnöklete alatt letehetik az uralkodót gyökere a hűbérviszonyból fakadó hűségkötelezettség, másrészt az egyházi szemlélet, mely szerint az igazságtalan uralkodó (rex iniquus) megfelelő jogi formák mellett elítélhető D) Utazó udvar: első embere a rajnai palotagróf az írásbeli ügyintézésért a kancellár felel királyi tanács
E) Birodalmi Gyűlés (Reichstag): Előzmény: a királyi tanácsra a 12. századtól meghívót kapnak a nemesek és birodalmi városok képviselői Az újkorra rögzül három kollégiumból álló felépítése: Választófejedelmek Világi fejedelmek és egyházi méltóságok (birodalmi grófok, birodalmi szabad urak, birodalmi prelátusok) Városok (1594-ben 14 rajnai és 37 svábföldi város) Császári összehívás alapján ülésezett, javaslatot az uralkodó és a kollégiumok tehettek, döntéshez mindhárom kollégium hozzájárulása kellett.
A Reichstag ülése 1640-ben, Regensburgban (Matthäus Merian) Forrás: http://de.wikipedia.org/w/index.php?title=datei:1640_sitzung-des-immerwaehrendenreichstags-regensburg-stich-merian_1-1560x1100.jpg&filetimestamp=20050706122512
3. Területi hatalom: A) Fejedelmek tartományurak: Pénzverés, vámszedés Saját hivatalszervezet Bírói hatalom (Elvben a császártól eredő jogosítványok, de ennek gyakorlati jelentősége nincs.) B) Tartományi rendi gyűlések (Landtag): Kuriális rendben, társadalmi csoportonként képviseltetik magukat (grófok + szabad urak, nemesek, felsőpapság, városok, parasztok külön üléseznek)
7. tétel: A középkori angol alkotmány 1. Előzmények: Kelta törzsi államok Római Birodalom (Kr. u. 1-2. sz.: Britannia Superior, Britannia Inferior provinciák) A római uralmat követőn törzsi királyságok (angolszász heptarchia: Kent, Essex, Wessex, Sussex, Kelet-Anglia, Mercia, Northumbria) Viking majd dán hódítás (9-10. sz.) A törzsi királyságokban: Királyi családból választott uralkodó Witan-gyűlés (bölcsek tanácsa) törvényalkotás, királyválasztás Századkerület (hundred) katonai, adózási, igazságszolgáltatási funkció Grófság (shire) több századból álló területi egység az earldorman elnöklete alatt Az angolszász heptarchia, forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/file:anglo-saxon_heptarchy.jpg
2. Normann hódítás erős központi hatalom kialakítása A) Trónutódlási küzdelmek után 1066-ban a normann I. (Hódító) Vilmos lép trónra B) Az ország földjét saját tulajdonaként kezeli 1086-os salisbury gyűlés (minden hűbéres közvetlenül a királynak tartozik hűséggel, birtokméret függvényében megállapított fegyveres egységgel köteles szolgálni vagy pajzspénzt köteles fizetni) Domesday Book (a földbirtokok és becslés szerinti jövedelmük nyilvántartása) Hűbérbirtokokat nem nagy tömbökben adományoz Nem alakul ki hűbéri lánc
C) A normann királyság berendezkedése: Központi hatalom: Curia regis (később: magnum consilium): Anglia előkelőinek gyűlése, királyi meghívó alapján, tanácsadó, főbenjáró ügyekben ítélkező szerv A 12. századtól differenciálódó központi hivatalok, pl. kancellária, Exchequer (kincstár, a területi igazgatási egységek ellenőrzője) Központi bíróságok: Csillagkamara (Star Chamber), Kincstári Bíróság (Exchequer of Pleas), Polgári Bíróság (Common Pleas), Királyi Tábla (King s Bench)
3. A Magna Charta Libertatum (1215) A) Előzmények: Politikai feszültségek a központi hatalom és a nagybirtokosok között Társadalmi változásokból eredő elégedetlenség, növekvő adóterhek I. (Földnélküli) János elveszti a kontinensen lévő birtokainak jórészét, újabb adókból finanszírozná visszaszerző harcait; idegeneket ültet a köztisztségekbe, birtokokat és várakat rekvirál el, összekülönbözik a pápával (III. Incével)
B) A Magna Charta főbb rendelkezései: Adót kivetni főszabályként csak a Magnum Consilium hozzájárulásával lehet (a napirendet is tartalmazó meghívó alapján döntenek) Személyes szabadság biztosítása: szabad embert elfogni, bebörtönözni, jogaitól, birtokaitól megfosztani csak a vele azonos állásúak által hozott törvényes ítélet vagy az ország törvénye szerint lehet A kereskedelem szabadságának biztosítása: egységes mértékrendszer, békeidőben szabad be- és kiutazás Ellenállási záradék: 25 fős bárói tanács ellenőrzi a jogok betartását, orvosolatlan sérelem esetén országos ellenállást hirdethetnek
4. A parlament kialakulása: I. (Földnélküli) János halála után a bárók fiának, a kiskorú III. Henrik uralmát ismerik el A) Oxfordi Províziók (1258): A bárók és a király megbízottai által választott tanácsosok hozzájárulása nélkül a király fontos ügyben nem hozhat döntést A tanácsosok évente legalább három alkalommal parlamenten határoznak a legfőbb ügyekben (főtisztviselők megválasztása, panaszok kivizsgálása) A király uralkodik, de nem kormányoz! (Csak rövid távon érvényesül ekkor.)
B) A Monfort-parlament: A bárók és a király közti konfliktust IX. (Szent) Lajos francia király döntőbíróként III. Henrik javára dönti el 1264-ben (semmisnek nyilvánítja a províziókat) A bárók azonban Simon de Monfort vezetésével fegyvert fognak, az uralkodót egy háromtagú bizottság alá rendelik Simon de Monfort az új kormányzati rend jóváhagyása végett parlamentre hívja a grófsági lovagok képviselőit és a királyi városok küldötteit (Monfort-parlament, 1264-65)
C) A parlamenti forma megszilárdulása: 1295-re a Monfort-parlamentnél alkalmazott forma (a grófságok és városok követei 2-2 fővel) és a gyűlés képviseleti jellege megszilárdul (egy kamarában 49 lord és 292 grófsági/városi képviselő) Még elsősorban nem döntéshozó, inkább az uralkodó tájékozódási-tájékoztatási lehetőségét szolgálja A lényeges újdonság: hivatkozási alappá válik, hogy a parlamentben a korona vazallusai mellett helyük van a kisnemesség és a városok képviselőinek Később ehhez járul a rendkívüli adók megszavazásának joga
Utóbb kétkamarás szisztéma alakul ki: Lordok Háza (House of Lords): világi és egyházi előkelők, mint földes- és hűbérurak Közösségek Háza (House of Commons): a grófsági lovagok és a városi polgárok képviselői