HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA

HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA 2009. SZEPTEMBER - OKTÓBER

ISTEN, HAZÁNKÉRT TÉRDELÜNK ELŐDBE. RÚT BŰNEINKET JÓSÁGODDAL FÖDD BE. SZENT MAGYAROKNAK TISZTA LELKÉT NÉZZED, ÉRDEMÉT IDÉZZED. ISTVÁN KIRÁLYNAK SZÍVE GAZDAGSÁGÁT, SZENT IMRE HERCEG KEMÉNY TISZTASÁGÁT, LÁSZLÓ KIRÁLYNAK VITÉZ LOVAGSÁGÁT Ó, HA CSAK EZT LÁTNÁD. SZENT ERZSÉBETBŐL HŐS SZERETET ÁRAD. MARGIT IMÁI VEZEKELVE SZÁLLNAK. MINKET HIÁBA URAM NE SIRASSON, ÁLDOTT BOLDOG ASSZONY. RÁNK, BŰNÖSÖKRE MINDEN VERÉS RÁNK FÉR, DE KÖNYÖRÖGNEK ŐK TÉPETT HAZÁNKÉRT. HADD LEGYÜNK MINK IS TISZTÁK, HŐSÖK, SZENTEK, HAZÁNKAT ÍGY MENTSD MEG.

OKTÓBER 6. AZ ARADI TIZENHÁRMAK Az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja - Nemzeti gyásznap Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Október 6-án nem csak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon, Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!" E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az időben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára. 1. Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több mint 1 éves korában meghalt. 2. Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867 márciusában megőrült. 3. Alig két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett. 4. Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt. 5. 1889. Január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos. 6. 1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel. 7. Lovas baleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg. 8. Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg. 9. TŰzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője. 10. 1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét. 11. Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő. 12. - 13. Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. Aulich Lajos (1792-1849), császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, - 1848-ban honvédezredes, -1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849 július 14-től augusztus 11-ig ő volt az ország utolsó belügyminisztere. Damjanich János (1804-1849), szerb határőrcsaládból származott. A magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során. Győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Dessewffy Arisztid (1802-1849), középnemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros-vármegyei nemzetőrségbe. Hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Lichtenstein osztrák tábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak.

Kiss Ernő (1799-1849), császári tiszt volt, a Hannover-huszárezred ezredese. 184 8 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848 december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő. Knézich Károly (1808-1949), tiszt volt a császári seregben. 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1949 márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok, ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta; ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Lahner György (1795-1849), volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. zászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1949 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Lázár Vilmos (1815-1849), volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írt visszaemlékezései 1883-ban megjelentek. Leiningen-Westerburg Károly (1819-1949), a magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Nagysándor József (1804-1849), 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest-vármegyei lovas nemzetőrséghez. KitŰnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyihez. Augusztus 9-én Aradra ment, és seregei maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. Pöltenberg Ernő (1813-1849), császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1849 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták, és 12 társával Aradon kivégezték. Schweidel József (1976-1849), császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták, és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Török Ignác (1795-1849), az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849), császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi parancsnok lett. A világos fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. PALÁDI LAJOS: AZ ARADI VÉRTANÚK Szabadságharcunk letűnt napvilága, Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétbe halt az égi fény, Eszméiden nem győzött az enyészet, Örökbe hagytad halhatatlan részed, Fényeddel fényt hintesz késő századokra, A tizenhárom vértanú alakja. S ők élni fognak, élni mindörökkön, Szent lesz, örökké szent a sírgödör, Amíg eszmény ki nem hal e földön, Míg magyar szellem még magasba tőr, Az igét, melyért élted áldozának, Szívébe írták az egész hazának. Utódtól fogja hű utód tanulni. (Forrás: Internet

KI LÁT A JÖVŐBE? 1988 Az ország gazdasági csődbe jutott, jó, ha a külföldi adósság kamatait fizetni tudja. Radikális változások nélkül sok jó nem várható a jövőtől. Az Economist című angol folyóirat kutatócsoportjának nemrég nyilvánosságra hozott kétszáz oldalas jelentése szerint nem mind arany, ami fénylik, és a magyar gazdaságpolitikát feltehetőleg továbbra sem fogják a valódi szükségletekhez igazítani, a szabályozók ezután is biztosítani fogják a központi irányítás érvényesítését, a deficites vállalatokat képviselő érdekcsoportok a jövőben is megszerzik majd a különféle előjogokat, a nagyvállalatok állami kézben maradnak, és a világpiacon versenyképtelenek leszünk. A két legnagyobb beruházás: a paksi atomerőmű kapacitásának bővítése és a bős-nagymarosi vízlépcső gazdaságilag ésszerűtlen építésüket mégis folytatják. A jelentés szerint minden reformlépést csaknem ugyanolyan hátralépés követhet majd, és a magyar állampolgár egyre kevésbé lesz megélni a fizetéséből. A dolgozókat nem sok haszonnal kecsegtetik az Economist derűlátó jövendölései sem. Ezek szerint a nyugati üzletemberek számára aranybánya lehet Magyarország, ahol a magánvállalatok már ötszáz munkást is dolgoztathatnak a külföldi tulajdonrészesedésnek, pedig nincs felső határa. De az eddiginél sokkal nagyobb szabadságot élveznek majd a hazai magánvállalkozók is. Az ország lakosságának zöme ezt már én teszem hozzá továbbra is bérből, fizetésből vagy éppenséggel nyugdíjból él, és nem válhatnak mindannyian vállalkozókká, akiknek gyapját egyébként amint az új adószabályozás mutatja ugyancsak alaposan meg fogják nyírnia. A lakosságot a gazdasági csődért legfeljebb az kárpótolhatja, hogy megnövekszik a tájékoztatás-, a szólás- és a szervezkedés szabadsága. Több évtizedes elfojtás után a szabadság igénye valóban elemi erővel tört ki, s ez nem csak a hatalom képviselőit, de a demokratikus ellenzék már egy évtizede működő csoportjait is meglepte és felkészületlenül érte. Csaknem kétszáz független szervezet működik már, és egyes követeléseik a párt monopol hatalmának megszüntetése, a szabad választások követelése túlmennek a jámbor reformóhajokon. Ezekben a csoportokban azonban egyelőre főként csak az értelmiségiek hallatják hangjukat. A munkásság még nem lépett színre; a magyar Walesa még nem mutatkozott be. Két dologtól félnek sokan mondotta pesti barátom a visszarendezéstől és a robbanástól. Divatos szavak ezek mostanság. A visszarendeződés a rendőri erőszakhoz való visszatérést jelentené, a robbanás a forradalmat, amit az ellenforradalmi évtizedek után sokan ma sem mernek a nevén nevezni. A régi módszerekhez való teljes visszatérés azonban - szerintem - nem lehetséges. A 88-as években kiszabadult szellemet megpróbálhatják korlátozni, de a palackba visszanyomni már csak tankokkal lehetne. Ez azonban valóban robbanáshoz vezetne. A kínaiak a béke korszakaira osztották történelmüket. Nyugat-Európa a háborúk dátumaival mérte az idő múlását. A magyar történelem mérföldkövei a forradalmak és szabadságharcok. Ki lát a jövőbe? Vajon megint Rohanunk a forradalomba? És ha igen, vajon megint Petőfi szavaival Gyász és vér lesz a magyar nép sorsa? Nem minden forradalom jár együtt harccal, vérrel, polgárháborúval. Egy angol újság nem régi cikke szerint Magyarországon már megkezdődött a forradalom, csak a Nyugat még nem vette észre. Véres forradalmat csak a párt hozhat létre. Az a párt, amely legyengült, amelynek nincs programja, és amelynek egyes vezetői a hatalom elvesztésétől való félelmükben erőszakhoz próbálhatnak folyamodni. Az akasztófák és az ávós terror majd az abszolút monarchia módszerei után a kommunizmusnak ebben a harmadik korszakában a várható forgatókönyv azonban más. A vezetés időhúzással és manipulációval, a demokratikus erők megosztásával és korrumpálásával fog próbálkozni, a figyelmet igyekszik részlekérdésekre irányítani. Megengedik a népiesek és az urbánusok, a szocdemek és kisgazdák működését, saját maguk, pedig az érdekek kiegyenlítőjének, a társadalmi béke fenntartóinak szerepébe öltöznek. A demokratikus erők feladata az egység megtermése, a szabadság és függetlenség kivívása lenne, és a küzdelem azért, hogy az ország megszabaduljon a pártállam hatalmától, ettől az idegen testtől, amely rátelepedett a magyar nemzetre. (Krassó György)

1956 PLAKÁTJAI ÉS RÖPLAPJAI OKTÓBER 22. NOVEMBER 5. (c. könyvből folytatásos összeállítás) A röplap, a szórólap, a plakát a modern társadalma fogyasztói szokásait formáló, befolyásoló mindennapi eszköz. A plakát és a röplap a demokráciák pártkampányainak professzionális módon tervezett és felépített, a választópolgárokra hatást gyakorló iromány. A közfogyasztásban tehát rövid életű, de az egyén választását valamilyen módon befolyásoló olyan eszköz, mely gyorsan múló benyomást keltve nem több és nem kevesebb, mint a napi igényeket kielégítő műfaj. És mindezek mellett a nagy társadalmi robbanásoknak, a forradalmaknak a legmaradandóbb értékőrzője, s egyben legsajátosabb műfaja. Még az elektronika századában, az információs társadalomban sem nélkülözhető a tömeg befolyásolásának ez a hagyományos módja. A sajtóhoz újságíró, szerkesztő, nyomdász és nyomdai felszerelés szükséges, a röplaphoz elegendő egykét lelkes ember, írógéppel, vagy primitív sokszorosító berendezéssel. A forradalmakban ez az egyébként szokványos műfaj, történelmi hivatást tölt be, mert követeléseket fogalmaz meg, tényeket, vagy felhívást közöl röviden, hiszen mondanivalója egyszerű, nem szorul magyarázatra. 1956 forradalmának a sajtó, a rádióadások mellett a röplap és a plakát a legfontosabb hétköznapi dokumentuma és sokaknak arról a történelmi erejű 12 napról talán az egyetlen féltve őrzött kincse, emléke. Ezt a feltevést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a forradalom leverését követően a hatalom szigorúan tiltott dokumentummá nyilvánította, meglévő hivatalos példányait a levéltárakban zárolt anyagként kezeltette. Éberen őrködött azon, hogy a későbbi nemzedékek, az utókor ne ismerhesse meg ezeken a dokumentumokon keresztül sem 1956 októberének igazi lényegét. A forradalom leverését követően a röplapok és plakátok a terrorperekben a bíróság bizonyító dokumentumaivá váltak, majd a perek szigorúan titkos anyagaként. A levéltárakban zárolt példányok pedig, mintegy pót-, vagy mellékbüntetésként: feledésre ítéltettek. 1956 igazi szelleme és írásos emléke azonban, bármennyire igyekeztek a külvilágtól elzárni, mélyen élt az emberek emlékezetében. A létező szocialista rendszer összeomlásának előestéjén mind fontosabbá vált a rendszerből való magyar kitörési kísérlet sikerének érdekében is a forradalom dokumentumainak összegyűjtése és közzététele. Ennek történelmi dokumentumainak összegyűjtése és közzététele. Ennek a történelmi robbanásnak élményközelbe hozása, a nemzeti függetlenség, a népszuverenitás, a demokratikus politikai rendszer iránti mély, de akkor még lappangó, vagy csak pislákoló igény felébresztése. A rendszerváltással a zárolt anyagok felszabadultak, a tiltás ideje lejárt, de az elhallgatás, a feledés más előjelekkel még folytatódik.

AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC Október 16-án, Szegeden az egyetemisták a DISZ-szel (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) szemben megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetét, a MEFESZ-t. 1838-as mintára: - Mit kíván a magyar nemzet pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket. Az ország számos városában vitafórumokat hoztak létre, követeléseket fogalmaztak meg, melyeket gyűléseken vitattak meg, terjesztettek. Október 22-én, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói Határozat -ot fogalmaztak meg, melyet a Rádióban kívántak felolvasni, de a Rádió vezetői nem engedélyezték a szovjet csapatok kivonására és a szabad választásra vonatkozó pontok beolvasását. A diákok másnapra tüntetést szerveztek: 1.) A lengyel átalakulás iránti rokonszenv kinyilvánítására. (Lengyelországban, júniusban volt a poznani munkásfelkelés, melyet ugyan levertek, de a nyugtalanság maradt. A kommunisták Gomulka vezetésével leváltották a sztálinistákat, és sikeresen hajtották végre a reformot. Október 19-én újabb politikai válság bontakozott ki!) 2.) A követelések támogatására. A mérnökhallgatók elgondolása találkozott a bölcsészkariak kezdeményezésével. Úgy döntöttek, hogy 23- án délután Bem tábornok szobránál találkoznak. Jelszavuk: Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat! Gerő és Kádár delegáció élén bocsánatkérés és hatalmuk megerősítése reményében Belgrádban voltak Tito elnöknél, aki közismerten támogatta a Gerő Kádár Hegedűs vezetést 23-án tértek haza. - A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Politikai Bizottsága döntése szerint a tüntetést nem engedélyezik, ha kell, erőszakkal akadályozzák meg. Révai József és Marosán György nyíltan kimondta: ha kell, lövetni fogunk! A DISZ vezetősége támogatta a tüntetést. Az ÁVH vezető tisztjei közölték, hogy: Nincsenek eszközeik egy tüntetés vértelen feloszlatásához. Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya ellenezte a rendőri akciót, kijelentette, hogy a rendőrség nem fog a felvonuló diákokra tüzelni! 1956. október 23. 10 óra /Rádióközlemény a Kossuth-on/: Több budapesti egyetemen, ahogy erről már beszámoltunk, tegnap diáktüntetéseket tartottak. Ezeken a gyűléseken elhatározták, hogy ma délután a budapesti ifjúság néma rokonszenv-tüntetést szervez a Lengyel Népköztársaság követsége előtt. A néma tüntetés célja, hogy az ifjúság kinyilvánítsa mélységes rokonszenvét és egyetértését a lengyelországi eseményekkel kapcsolatba. A fiatalok határozatot fogadtak el a tekintetben is, hogy mindenféle szélsőséges, provokációs és antikommunista megnyilvánulást leszerelnek és elfojtanak. Biztosítják, hogy a rokonszenv-tüntetés a szocialista demokrácia jegyében, a fegyelem és a rend fenntartása mellett folyik le. Az egyetemi fiatalok 2 óra 30 perckor találkoznak az Írószövetség székháza előtt. A Politikai Bizottságban zűrzavar lett úrrá, Gerő tájékoztatta Moszkvát, hogy a helyzet súlyos. A tüntetést betiltották, de a gyülekezés folytatódott. /Rádióközlemények/: 12 óra 53 perc A közrend zavartalan biztosítása érdekében, a Belügyminisztérium nyilvánosa utcai tüntetéseket, felvonulásokat, a további intézkedésig nem engedélyez. - Piros László belügyminiszter 14 óra 23 perc Piros László belügyminiszter az utcai gyülekezésre és felvonulásra hirdetett tilalmat feloldja A bölcsészhallgatók délután 2-3 óra körül a Petőfi-szobornál gyülekeztek, a műegyetemisták a budai oldalon, az Egyetemtől indultak a Bem-szobor elé. A tüntetetők létszáma egyre növekedett, a felvonulókhoz csatlakoztak a budapesti munkások és polgárok csoportjai. A jelszavak egyre követelőbbek lettek: Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba! Aki magyar, velünk tart! Ruszkik haza!

A beszédeket a zajtól nem lehetett hallani, Veres Péter, az Írószövetség kiáltványát akarta fölolvasni ekkor, a kaszárnya ablakában először jelent meg a lyukas zászló! A tüntetők a Kossuth térre vonultak, hogy Nagy Imrét hallják. A kétszázezres tömeg feszülten várt. Közben: Gerő este 8 órakor beszélt a rádióban, melyben a demonstrációt nacionalista tüntetés -nek nevezte Pest több pontján nagy tömeg gyűlt össze, a Dózsa György téren a zsarnokság jelképét, a Sztálin-szobrot bontották A Rádiónál a 16 pontos követelést akarták beolvastatni. 21 órakor ért Nagy Imre a Parlamentbe, s mikor megszólalt: Elvtársak!, nagy volt a csalódás, a tér kiürült, a távozók úgy érezték, hogy követeléseik süket fülekre találtak Ekkor a Dózsa György téren ledőlt a Sztálin- szobor és a Rádiónál az őrség a követeléseik beolvasását kérő tüntetők közé lőtt a Rádió védőitől, a katonaságtól és a raktárakból szerzett fegyverekkel megkezdődött a rádió épületének ostroma, a fegyveres felkelés! A Központi Vezetőség késő este összeült és elhatározták, hogy le kell verni a tüntetést! 1956. október 24. Hajnalban a pártvezetés rádión keresztül tudatta, hogy gyülekezési és kijárási tilalmat vezettek be; a harcolókkal szemben statárium lépett életbe, és a rend helyreállításához a szovjet csapatok bevetését kérték. Az utca ezekre ellenségesen reagált: spontán általános sztrájk bontakozott ki, leállt a közlekedés, a lapok nem jelentek meg -, a telefon viszont működött! A harci szünetekben az utcákat emberek lepték el, csoportokban tárgyalták az eseményeket és a híreket. A sztálinizmus elleni felkelés nemzeti szabadság-küzdelemmé válta, a szovjet csapatok harci bevetése miatt, akiket az ÁVH- támogatott. A hatalmi döntésre a választ a fegyveres felkelők adták! 24-én visszafoglalták ugyan a rádiót, de több objektumot nem tudtak elfoglalni, mert a városban mindenütt jelen voltak a forradalmárok. Ellenállási pontok: Corvin - köz, VII. és IX. kerület több pontja, Széna tér, Móricz Zsigmond körtér, a főváros külső területei közül Csepel és Újpest. A csoportok között nem volt együttműködés, harci módszereik mégis hasonlítottak. A felkelőket nem érdekelte a politika. Akiknek fegyvere volt és az egyetemi 16 pontért harcolt az bajtárs volt. (Pongrátz) 24-én délben Nagy Imre bejelentette, hogy aki leteszi a fegyvert, arra a statárium nem vonatkozik. 24-től a vidék is csatlakozott a forradalomhoz: tüntetéseket, felvonulásokat tartottak, létrehozták a forradalmi bizottságokat, a nagyobb gyárakban Munkástanácsok alakultak. (Elsőként Újpesten az Egyesült Izzóban, a miskolci DIMÁVAG-ban.) Nagy Imre előtt két lehetőség volt: Egyre több küldöttség kereste el Nagy Imrét követeléseikkel. 1.) vagy konfrontál a nemzettel, 2.) vagy a forradalmi követelések, elfogadásával megbékélést teremt! A sztálinisták az erő alkalmazásától várták a megoldást: - 25-én, a Kossuth téren, majd 26-án több vidéki városban sortűz! - Győr, Miskolc, Zalaegerszeg, Salgótarján, Mosonmagyaróvár, stb. - - 26-án és 27-én szovjet és légi támadás a budapesti gócpontok ellen! Világossá vált, hogy a népi követelések elfogadása nélkül Nagy Imre nem tud megbékélést teremteni. Nem alkalmazták az elfogott felkelőkkel szemben a statáriumot, a fegyverletétel idejét állandóan módosították. 25. és 27. között Kopácsi Sándor közreműködésével az új kormány, tárgyalásokat kezdeményezett a felkelőkkel. Október 28-án Tűzszünet! 28.-ra virradóan Kádár János és a vezetés nagy része, valamint Mikojan és Szuszlov is Nagy Imre mellé állt. Nagy Imre bejelentette az ÁVH feloszlatását. Nemzetőrség A felkelők követelése: a szovjet csapatok azonnali kivonása és kilépés a Varsói Szerződésből!

30-án Forradalmi Karhatalmi Bizottság alakult rendfenntartás céljából. Nagy Imre egységkormány létrehozásán dolgozott nemzeti alapon. Elismerte a forradalmi szervezeteket. A Munkástanácsok követelése: A munka beindításának feltétele a szovjet csapatok azonnali kivonása. Október 30.- Köztársaság tér: A budapesti pártbizottság ávós őrsége rendőr egyenruhában letartóztatott néhány fegyverest, majd az újabb egységeket is tűzzel fogadta. Ostrom keletkezett: Mező Imrét, aki rokonszenvezett Nagy Imrével, hátba lőtték. A harc után lincselés A börtönökből a politikai foglyokon kívül a közbűntényesek is kiszabadultak. Az Írószövetség kiáltványban hívta fel a figyelmet a forradalom tisztaságának megőrzésére. 31-én megállt a szovjet csapatok kivonása, sőt újabb alakulatok érkeztek Magyarországra. November 1. - Nagy Imre a Rádióban bejelentette Magyarország semlegességét. - Kádár és Münnich a szovjet követségre, majd Moszkvába mentek. November3. - Munkástanácsok felhívása november 5-i munkafelvételre. - Romeltakarítások, közlekedés megindulása, tárgyalás a parlamentben a szovjet csapatkivonás technikai feltételeiről. - Éjjel, Tökölön letartóztatták a magyar katonai delegációt, élén Erdei Ferenccel és Maléter Pállal. November 4. A több irányból érkező szovjet csapatok fegyveresen támadtak Budapestre. 5 óra 20 perc Nagy Imre rádiószózatot intézett az ország népéhez: Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak a fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. Ezt a közleményt többször beolvasták, több nyelven is. Nem szólított fel fegyveres ellenállásra, mert a szovjetek túlereje nyilvánvaló volt. Szolnokon is rádióközlemény hangzott el, hogy megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom felszámolására. November 5. A szovjetek nehéztüzérséggel szétlőtték a Kilián-laktanyát. Bíbó István államminiszter 4-én hajnalban még benn volt a Parlament épületében, és megírta kiáltványát, melyben felszólította a magyar népet, hogy a megszálló hadsereget és a bábkormányt ne ismerje el. November 7. Kádár és a kormány egyes tagjai Budapestre érkeznek. Néhány engedményt tesznek: november 7-ét munkanappá minősítik, engedélyezik a Kossuth-címert, 8-10 %-os béremelést és a gyermektelenségi adó eltörlését Ígérik. November 11. Kádár beszédében a felkelést levertnek minősítette. Szerinte a Rákosi-Gerő klikk által elkövetett bűnök elleni tiltakozás váltotta ki azt. Nagy Imre ekkor a jugoszláv követségen volt. Többször felszólították, hogy mondjon le. (November 22-én rabolták el.) November 4. után Munkástanácsok sora alakul meg és szervezi a sztrájkokat. Ezek tevékenységének összehangolása érdekében Budapesten kerületi munkástanácsokat is létrehoznak. November végéig tartják magukat, bár egyre több a letartóztatás. December 11-én kihirdetésre kerül az 1956/28. számú törvényerejű rendelet a rögtönbíráskodás elrendeléséről. MUK Márciusban újra kezdjük (Írta: Csukás Irén 1996.)

AZ UNIÓ BOTRÁNYA Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság elnökét a legfőbb pozsonyi akarat akadályozta meg abban, hogy átlépje a schengeni határt Szlovákiánál, hogy augusztus 21-én Révkomáromban az önkormányzat által emelt Szent Istvánszobor avatásán magánemberként részt vehessen. Robert Fico szlovák miniszterelnök szerint azért történt mindez, mert a magyar államfő puszta megjelenése provokáció lett volna, és olyan biztonsági kockázat, amelyet a szlovák kormány nem tudott vállalni. A legdurvább és példa nélküli szlovák lépésre adandó reakció ügyében azonban látható, hallható, olvasható, sőt kitapintható a tanácstalanság. Egy német lap szerint abszurd, hogy az Európai Unió kivonja magát olyan konfliktusból, amelyet a felek maguk képtelenek megoldani. Nem egy hazai lapban olvasható kommentár és szakértői hang szerint ugyanakkor az uniónak a kérdéshez vagy semmi köze, vagy attól nem is várható, hogy tagállami vitába beavatkozzon, mert ezt még soha nem is tette. A kormány és a szocialista párt zavarodott; míg az MSZMP szóvivője szerint a luxemburgi Európai Bizottsághoz kellene fordulni. Balázs Péter külügyminiszter szerint oda éppen úgy nem érdemes, mint az Európai Bizottsághoz. Ehelyett Balázs beszélt az EU irányítását fél évre a kezében tartó svéd kormány külügyminiszterével, Carl Bildttel is, valamint buzdítja az Európai Parlament magyar képviselőit, hogy az EP teljes ülésén adjanak hangot felháborodásuknak, és az ügyet az Európai Tanács elé kívánja vinni. Sokak szerint hiába. Annyi azonban biztos, a megabotrányban nem is kis vigasz, hogy már nem a tehetetlen és szánalomra méltó elődje, Göncz Kinga vezeti a magyar diplomáciát, mert tőle megakadt lemezként mást nem várhatnánk, mint hogy felszólítsa a világot, határolódjon el attól, ami a könyökünkön jön ki. De mondjon bárki bármit is, az a tény, hogy az EU várhatóan nem segít, legalább akkora, ha nem nagyobb botrány, mint Sólyom László kizárása. Ugyanis az unió és ezt Brüsszelben naponta halljuk három alappillére az emberek, a tőke és az áruk szabad áramlása. Ha Magyarország első emberét az emberek szabad áramlásából következmények nélkül ki lehet zárni, akkor miként lehet annak hinni, hogy az unió komolyan veszi saját alapelveit? Akkor, amikor egészen biztosan súlyos szankciókat foganatosítana, ha a magyarok nem engednének át egy uborkát szállító szlovák teherautót. Ez az unió valódi portréja, amelynél visszataszítóbbat nem sok nemzetközi intézmény mutat magáról. Lovas István Magyar Nemzet Képeslap 2009. 08. 30

SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE RÉVKOMÁROMBAN, SZENT ISTVÁN SZOBRÁNAK FELAVATÁSA ALKALMÁBÓL A BESZÉDET AZ ÜNNEPSÉGEN HEIZER ANTAL, MAGYARORSZÁG POZSONYI NAGYKÖVETE OLVASTA FEL. Tisztelt Ünneplő Közönség! Boldog az a nép, amelynek olyan nagy és szent király alapított országot, mint Szent István. Boldogok vagyunk, mert Szent István ezer éven át együtt maradt népével, mert a reménység forrása volt, és példaképként szolgált. Szent Istvánhoz folyamodtak, őt keresték, hívták bajaik közepette a magyarok, és őt ünnepelték örömükben. Ma is mély lelki szükségét érezzük, hogy fölmutassuk közösségünket Szent Istvánnal. Akik szobrot emelnek neki, mint most Komárom város közönsége, ezzel a tettükkel Szent István tiszteletében megerősítik, hogy gazdag örökségünket együtt kívánjuk folytatni. A nemzet lényege ugyanis a jövő vállalása is, a közös akarat arra, hogy együtt akarjuk folytatni történelmünket. De, tisztelt Ünneplő Közönség, Szent István nemcsak a miénk, nemcsak a mi egységünk szimbóluma. Királya volt minden népnek, amely országában élt. Elindítója közös történelmünknek; a szlovák és a magyar nemzet oly szorosan összefonódott történelmének is. Hasonlóan Cirillhez és Metódhoz, azon kevés szentek közé tartozik, akiket a keleti és a nyugati egyház egyaránt magáénak vall és tisztel, és akik Európa nagy alapító atyái. Szent István nagyságát mindig örömmel és tanulsággal gazdagon idézzük fel. Hiszen a magyar királyság megalapításával ő biztosította megmaradásunkat. Szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkori Európában: az új államok közül egyedül ő nem lett sem a császár, sem a pápa hűbérese. Bekapcsolta Magyarországot Európa gazdasági és kulturális vérkeringésébe, amikor megnyitotta az országon átvezető jeruzsálemi zarándokutat. Hatalmas egyházszervező munkája gyümölcsei máig teremnek. Nemcsak törvényeket, de jogbiztonságot is adott népeinek. Vallásossága nem politikai számítás volt, lelke mélyéről fakadt. MŰvének az a tanulsága azonban, amelyre ma a leginkább szükségünk van, az, hogy István király felismerte azt a pillanatot, amikor nem volt szabad többé a régi mederben maradni. Óriási változást igényelt, óriási átalakulást követelt meg az emberektől István terve. Hosszú uralkodásának végén egy teljesen más országot, más társadalmat és más embereket hagyott maga után. Ha felmérjük a magyar nemzet kilátásait, ha meg akarunk maradni mindenütt, ahol Szent István alatt már otthon voltunk, akkor készen kell állnunk a belső, szemléleti változásra. A magyar nemzet ma nyolc ország területén él őshonosként. A magyar nemzetet egységét tehát csakis etnikai, nyelvi, kulturális és identitásbeli közösségként kell elképzelnünk, vagyis úgynevezett kulturális nemzetként. Ezért szükséges tisztáznunk a nemzet és állam viszonyát. Továbbá, ha közös akaratunk, hogy kulturális nemzetként megőrizzük és fenntartsuk közösségünket, ennek érdekében nemcsak minden jogi eszközzel élnünk kell, hanem egyszersmind törekednünk kell a szomszéd nemzetekkel a jóindulatú és felszabadult kölcsönösségre, a nyitott szívű megbecsülésre. Ugyanez a feladata az anyaországnak a szomszéd államokkal való viszonyában. Tisztelt Ünneplő Közönség! István az Árpádok véréből való volt, a magyaroknak alapított államot, s Magyarország több mint ezer év után is áll. De olvashatjuk István király Intelmeiben, hogy nem akarta egy nemzetiségűvé tenni országát. Utódainak is megparancsolta, hogy a korábban itt lakó népeket és a betelepülőket hagyják meg nyelvükben és szokásaikban. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő idézzük ma is oly sokszor. Magyarország az ő példája nyomán később is befogadó ország maradt. A magyar állam és magyarság határai sosem estek egybe. A magyar államnak kezdettől fogva más nemzetek is részei voltak, és részei ma is. A magyarság egy része pedig a történelem során nem egyszer a magyar állam határain kívül élt. De miközben a határok változtak, a magyarok mindig megmaradtak ott, ahol Szent István korában már letelepedtek. Ezt bizonyítják a helynevek, tanúsítják a régészeti leletek és nyelvemlékek, és ezt mutatja teljes történelmünk és a magyarság mai elhelyezkedése is. Nyelvünk, kultúránk, történelmi tudatunk és azonosság-érzésünk egysége mindmáig fennmaradt.

Európa nagy részén, de a mi régiónkban különösen, etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállamok nem hozhatók létre. Ma, Európa államaiban 40 nemzeti nyelv van, ám ebből 35-öt az ország határain kívül is anyanyelvként beszélnek. A tiszta nemzetállam 19. századi eszméje annak idején Magyarország politikáját is megkísértette, de drágán megfizettünk érte. Napjaink Európájában elképzelhetetlen a kisebbségek jogfosztása és kiűzése. A nemzetállamok kialakításának hagyományos eszköztárával pedig a kisebbségi nyelvek kitiltásával a közéletből és oktatásból, az etnikai arányok megváltoztatásával célzott betelepítések révén ma már szemben állnak az emberi jogi és a kisebbségvédelmi egyezmények. Természetesen az egyes államok szempontjából, sőt az Európai Unió vonatkozásában is tisztáznunk kell, mivel jár a kulturális nemzet egységének fenntartása. Mindenekelőtt, ez a törekvés nem érinti és semmiképpen nem veszélyeztetheti azon államok szuverenitását, területi épségének érinthetetlenségét, amelyekben a kulturális nemzet egyes részei, kisebbségként élnek. A Magyar Köztársaság többszörösen, szomszédaival pedig külön-külön is megerősítette nemzetközi szerződésekben, hogy a határokat sérthetetlennek tartja. Továbbá magától értetődőnek tartjuk, ha a szomszéd államok bármelyike anyaállamként viselkedik a Magyarországon élő nemzetrészeivel szemben mint ahogy ezt mi is megtesszük a más országokban élő magyarokkal. Ha pedig Európa meg akarja találni időszerű feladatait és hivatását, hogy az európai polgárok valamennyi közösségének uniója legyen, akkor az Európai Uniónak az államok, a politikai nemzetek mellett a régiók és az etnikainyelvi-kulturális közösségek, vagyis a kulturális nemzetek uniójává is kell válnia. A jogi garanciák gyakorlati érvényesítése és további kiépítése mellett azonban a megoldás valódi kulcsa a belátás: a történelem és a jelen helyzet, azaz a többségi nemzet mellett más nemzeti közösségek létének és fennmaradásának tudomásul vétele. De nem kényszeredetten. Azzal a szemlélettel szemben, amely a kisebbségben ellenséget, vagy legalábbis problémát lát, létezik egy másik látásmód is, amely értéknek és országa gazdagodásának tartja őket. Hiszen így gondolkodott már Szent István is. Ezekben az országokban sok száz, sőt még ezer éves nemzetiségi tömbök is vannak, mélységes gyökerekkel, hagyománnyal és teljes társadalmat képezve. Történelmünk is sokszorosan összefonódott, és sokkal inkább áll közös alkotásokból, mint sérelmekből. Miért ne lehetne ezeket az alkotásokat amelyek Európa ezen részének történelmét és kultúráját alkotják kölcsönös megbecsüléssel és a kizárólagosság igénye nélkül magunkénak és egyben közösnek is tudni? Megértéssel tudomásul venni, hogy ugyanannak a történelmi eseménynek akár ellentétes értelmezései is lehetnek? Állampolgári lojalitás úgy is lehetséges, hogy egy kisebbségi nemzetrész nem osztja ilyen kérdésekben a többségi nemzet érzéseit hanem kölcsönösen tudomásul veszik a másik olvasatot. Ezzel nyeri mindkét fél a legtöbbet. Ugyanígy állunk a kétnyelvűséggel, amely nagy érték de csakis az anyanyelv sérelme nélkül. A kisebbség kívánatos integrációjának a többségi államba érzelmi feltételei is vannak amelyek az integrációt és az asszimilációt érzékenyen elválasztják. Azok a szlovák parlamenti képviselők, akik megszavazták a komáromi Selye János Egyetem megalapítását, mindkét nemzet érdekében nagyon sokat tettek. Most, Szent István szobra mellől szeretném kifejezni külön köszönetemet nekik. Ez a szellem tette nyugodttá a magyar-szlovák kapcsolatok egyes időszakait. Jó lenne visszatérni hozzá! A szavazatnyerést célzó pártpolitika világán kívül azonban igenis él ez a szellem; fontos eseményei vannak a kölcsönös megbecsülésnek és kiengesztelődésnek. Utalok a szlovák és a magyar katolikus püspöki kar példamutató nyilatkozataira. És szívből köszönöm, hogy budapesti Szent István bazilikában tartott tegnapi ünnepi misén Kassa és Nagyszombat érseke is részt vett. Az anyanyelv korlátlan használata nemcsak a magán-érintkezésben, hanem a nyilvánosságban, az oktatásban, a közösségi tereken, sőt a hivatalos érintkezésben is életfontosságú a kisebbségi nemzetrészek számára. Közismert a legjobb európai gyakorlat a svéd nyelv státusza Finnországban, a németé Belgium németek lakta részén, vagy a regionális hivatalos nyelv lehetősége. S vannak szerényebb, viszont kötelező jogi garanciák. Én azonban ismét a belátásra és jóérzésre hivatkozom. Tisztelt Ünneplő Közönség! Oh, hol vagy magyarok tündöklő csillaga szól évszázadok óta, augusztus 20-án, Szent István ünnepén az ének. Felidézzük, és kívánjuk István királyt, erőt merítünk és útmutatást kapunk példájából. Szent István hatalmas műve a maga gazdagságában nemcsak a magyarok javát szolgálta. Mélyen remélem, ez a szobra, amellett, amit Szent István számunkra jelent, ezt is hirdetni fogja. (Forrás: Internet)

Orbán Viktor beszéde a Barátság Sportpark átadásán hangzott el 2009. szeptember 18-án, Győrött. Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindannyiukat tisztelettel köszöntsem. Azokat is, akik belül vannak, és ott látom, vannak a kerítésen kívül is állnak néhányan: tisztelettel köszöntöm őket is! Néhány régi ismerős arcot is láttam. A Gyirmót vezetőségét is köszöntöm itt, ezen a szép nyár végi, ősz eleji délutánon. Örülök, hogy ők is itt vannak! Tisztelettel köszöntöm a megyei közgyűlés elnökét és parlamenti képviselőtársamat, tisztelettel köszöntöm Szijjártó urat, képviselőtársamat és a városi közgyűlés minden tagját! Természetesen kiemelt tisztelettel köszöntöm, és egyúttal megköszönöm, hogy itt lehetek, a vendéglátómat, Győr város polgármesterét, Borkai Zsoltot. Nagyon örülök annak, Zsolt, hogy elhívtál ide, erre a mai találkozóra. Én emlékszem arra, hogy amikor a polgármester-választás előtt voltunk még, és fontolgattuk, hogy s miképpen kéne itt a jövőt alakítani, és előkerült a Te neved, akkor sokan mondták, de hát nehéz idők jönnek, szabad-e kezdő polgármesterrel belevágni ilyen nehéz évekbe. Én mondtam, hogy egy olimpiai bajnok sohasem kezdő. Ugyanis az emberekért való munka, a küzdelem, a közösségi munka, a közéletben való részvételnek a lényege, az alapja ezen áll minden, illetve ezen bukik minden a kitartás. S egy kitartás nevű sportágban az olimpiai bajnokok a legjobbak mindig. Úgyhogy én biztos voltam benne, hogy jó döntést hozunk, biztos voltam benne, hogy a választási ígéreteket meg fogjuk tartani, és biztos voltam, hogy a Te korábbi sikeres pályafutásod a legfontosabb garancia arra, amely a választási program mögött állt. De egy olyan napon vagyunk ma itt együtt, ahol nem helyes párthovatartozás alapján különbséget tenni, hiszen nyilván az egész képviselő-testület jóakarata, támogató szándéka is ott van a létesítmény mögött, ezért pártállásra való tekintet nélkül engedjék meg, hogy köszöntsem a képviselő-testület MSZP-s, Fideszes, a jó ég tudja még, mi mindenféle tagjait, és gratuláljak nekik ehhez a teljesítményhez! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azonban ez a rendezvény nemcsak a képviselő-testület MSZP-s, Fideszes, KDNP-s tagjainak az üzenete, nemcsak a polgármester úr teljesítményének üzenete, hanem ez Győr város üzenete Magyarországnak. Olyan időket élünk, amikor szinte mindenhonnan csak a rombolásról érkeznek hírek. Bezárt iskolák, veszélyben lévő kórházak, gyerekektől elvett menzaadagok, általában rombolás, pusztulás, leépítés, bezárás, visszafejlesztés. Örülök annak, hogy van egy város, és annak van egy vezetője, aki dacolva a nehéz körülményekkel egészen mást tanít, egészen mást üzen. Másfajta üzenetet küld innen Győrből Magyarországnak. Azt üzeni, hogy a legnehezebb körülmények között is, ha jól végezzük a munkánkat, ha jól szervezzük a munkánkat, ha tudunk együttműködni az emberekkel, ha létrejön egy széles összefogás, akkor a legnehezebb időkben is tudunk építeni. S aki épít, aki alkot, az reménykedik. Mert mindenki a jövőnek épít, és a jövőnek alkot. Márpedig a remény az, ami leginkább hiányzik ma Magyarországon. Én szeretném hinni, hogy a 2010-es év mindannyiunk számára, egész Magyarország számára a remény éve lesz. A rombolás szelleme után végre az az építő szellem uralkodik majd Magyarországon, amely építő szellem Győr város képviselő-testületét és a polgármestert is vezette, amikor ennek a beruházásnak a támogatása és kivitelezése mellett döntött. Azt szokták mondani, Magyarországon ma szinte minden beruházás átadásakor, hogy ez a létesítmény az Európai Unió és a kormány támogatásával jött létre. Én szeretném elmondani Önöknek, hogy ez a létesítmény az Európai Unió és a kormány egyetlen filléres támogatása nélkül jött létre. Itt se Unió, se kormány, itt csak a győri emberek erőfeszítését és munkáját láthatjuk. Ami egyfelől persze nem feltétlenül jó hír, mert jó, ha vannak segítők kívülről is, de ugyanakkor világosan mutatja, hogy van értelme kitartani, mert ha nincs senki, aki segítsen rajtunk, mi akkor is képesek vagyunk elérni a céljainkat. Ha kell, az Európai Unió nélkül, ha kell, kormányok nélkül, ha nagyon akarunk valamit, a helyben lakók összefogása révén képesek vagyunk azt megvalósítani. Jó is, hogy ezt itt elmondhatom, mert úgy látom, hogy a következő időszakban leginkább csak magunkra számíthatunk. És ha a magyarok továbbra is állandóan mástól, kívülről várják a segítséget, akkor ebből az országból sajnos nem lesz

több, mint amit ma mindannyian láthatunk. Ha tehát reménykedni akarunk, ha hinni akarunk a jövőben, akkor elsősorban saját magunkra, munkánkra, erőfeszítésünkre és odaadásra számíthatunk. Ez az üzenet, amit Győr városa küld most Magyarországnak, egy másik szempontból is fontos. Hiszen itt egy olyan beruházásról van szó, amelynek első számú haszonélvezői talán leginkább a gyermekek lesznek. Ha az ember a maga saját politikai meggyőződését össze akarja foglalni a mai Magyarországon, három egyszerű mondatban is megteheti. Minden gyerek lakjon jól, minden gyerek mozogjon, és minden gyerek olvasson! Mert ha minden gyereknek megadjuk azt, ami jár, mármint hogy legalább egyszer lakjon jól a nap során. Ha megteremtjük a lehetőségét, hogy olvasson, művelődjön, ne szokjon le arról, hogy pallérozza az elméjét, és megteremtjük a lehetőséget, hogy mozogjon ne csak a tévé előtt üljön, ne csak a számítógép előtt üljön, hanem igen, mozogjon is, ha tehát jól tartjuk őket, olvasnak, művelődnek, közben sportolnak és mozognak, akkor az a generáció, ami fölnő, erős lesz. Márpedig erős generáció nélkül nem lehet jövője Magyarországnak sem. Mindannyiónk felelőssége, nekünk, szülőknek, Önöknek, sportvezetőknek, városi vezetőknek, hogy a fölnövekvő generáció testben és lélekben erős legyen. Ez a mai nap azt üzeni, hogy Győr városában törődnek a gyermekekkel, törődnek a jövővel. Ez azt jelenti, hogy Győrben van jövője Győr városának, és itt, Győrben van jövője Magyarországnak is. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Köszönöm, hogy meghallgattak! Szentkuti Ferenc: Hősköltemény a pesti srácról Te pesti Srác! Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, akinek élte mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz, Te, kibe már az ABC-vel tömték az ideológiát, A szovjet tankok vad tüzében Zengted a szabadság dalát. A tankok acélzáporában Nem remegett gyenge kezed. Bátran markoltad meg a géppisztolyt, És szórtad rájuk a tüzet. Kicsiny szíved tán összerezzent, De lábad bátran szaladt, Kezedből nyugodt, biztos ívben Repült a benzines palack. Te pesti Srác, te hősök hőse, Ontottad drága véredet, S a kivívott szent szabadságban Megkaptad érte béredet. Te kicsiny bajtárs, esküszünk, hogy Megvédjük ezt a drága bért, Mert nem lehet, hogy kicsiny szíved Hiába ontott annyi vért. Te napköziben nevelkedett apró kamasz, Te, akinek élte mindössze Vagy tizenöt sivár tavasz, Téged, ki ezt a drága életet Hazádért így adtad oda, Amíg magyar él a földön, Nem feledhetnek el soha!

AZ EGYHÁZ ÉLŐ HITÉVEL ÖSSZHANGBAN 2009. szeptember 19. szombat 18:00 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívja fel a hívek figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levelét, melyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvasnak, az alábbiakban adjuk közre. Krisztusban Kedves Testvérek! Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed. Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme is erősödik. A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. KisebbrendŰségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte. Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük. Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. ősmagyar szinkretizmus. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ, és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és SzŰz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a Jézus, pártus herceg - elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az egyének és a nemzetek számára is. Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás különböző formáit. Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől. Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,3-4). Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie. Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így szoktak megfogalmazni: vallásos vagyok a magam módján. Csak akkor vagyunk és maradunk katolikusok, ha az Egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert egyedül egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig (Mt. 28,20). Kelt Budapesten, 2009. szeptember 10-én A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

ÍTÉLETVÉGREHAJTÁSOK 1959-BEN

KÁRPÁTI ZOLTÁN honvéd főhadnagy Magyar Október Dicső nemzet! Üdvözöllek szabadságunk hajnalán! Forradalmi ritmus zenél Október 6. gyász dalán. Igazságot teremtettél álnok zsarnokság felett- Rázz fel s hívj magaddal most már minden népet, s nemzetet. Nézd az önkényt. hogy húz hátra, leláncolja kezedet. Ne engedd, hogy megzavarja történelmi tettedet. Testvér-vér hullt Pest utcáin hont-áruló parancsra - Gyermeksikoly s anyák könnye gyújtson bátor haragra. Romokban fővárosunk: édes, drága Budapest. A zsarnok klikk idegent hív s otthonunkra lövetett. Szülőföldünk védelmére magyar honvéd hivatott- Magyarországunk visszavettük, mit Rákosi eladott. Forradalmi szenvedéllyel tégy hitet a nép mellett; Ott a helyed, ne tétovázz hívd, ki eddig tévelygett. Eskünk, hitünk, becsületünk szent hűségre kötelez Ne álljon meg, jöjjön velünk kiben vérünk csörgedez. Emeld fel a magyar zászlót, lengjen nyíltan, szabadon; Testvér népben gyújtson szikrát az Októberi Alkalom. Piros vér, fehér becsület és a zöld magyar róna Legyen szabadságunk örök és büszke hordozója.

KÉT VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON 1956. november 5-én, a becsapódó aknák miatt meg-megállva, hátizsákban sokszorosítógépet vittem hazafelé egy velem egyidős, 24 éves lánnyal. A lány zokogott, és ezt hajtogatta: Mi lesz velünk? Mi lesz velünk, ezután? Nem lehetett vigasztalni, áttörhetetlen kétségbeesés-burok vette körül. Ez a lány aztán nagy karriert futott be a Kádár-rendszerben. Kultúrfunkcionárius lett és sok piszkos feladatot kellett elvégeznie. Jó körülmények között él, de boldogtalan. Régi barátai elkerülik, fiai lekommunistakurvázzák. Sokan tudni vélik, hogy beépített informátor volt már a forradalom előtt. Zokogásra, nem annyira az ország állapota, mit az indította, hogy tudta, vissza kell állnia a csatasorba. Ugyanazon a napon, 1956. október 5-én, egy Szilágyi Erzsébet névre hallgató de általában csak szöszinek hívott 18 éves utcalány a Nyugati pályaudvarnál, a volt Ilkovics előtt összecsavart kézigránátokkal egy orosz tank elé vetette magát. Felrobbant a tankkal együtt. Kamikaze-ugrása előtt azt mondta társainak: Nem akarok megint kurva lenni! Ha jól emlékszem, Szenes Lászlónak hívták azt a rabtársamat, aki 1959-ben a váci börtön földalatti fegyelmi zárkájában az erre alkalmas eszközök minden látszólagos hiánya ellenére felakasztotta magát, és meghalt. Besúgó volt, és valamiért már megbízói hatalmát elveszítette. Kutyául bántak vele, és nem sajnálta őt senki. Egy évvel korábban egy másik rabtársam, Pécs Géza, aki senkire sem tett terhelő vallomást a nyomozás során, a halálos ítélet végrehajtása előtti éjszakán, egy ki tudja hogyan szerzett üvegdarabbal felvágta az ereit, és meghalt, mielőtt a pribékek érte jöhettek volna. e Volt egy ismerősöm, Lakatos Imrének hívták, az 1950-es években a recski haláltábor foglya volt, a forradalom után neves filozófus lett Angliában, és ott boldogan élt, pedagógus-pszichiáter fogadta lakásába, pénzt, ruhát és ennivalót adott neki. Lakatos 1956. decemberében, a disszidálás előtti éjjelen felkereste Méreit, és elmondta neki, hogy amikor nála lakott, naponta küldött jelentést ávéhás megbízóinak. Minden nap jelentette, hogy miről beszélt neki házigazdája. 1958-ban, Mérei Ferencet 10 év börtönre ítélték. Ábrahám József, 24 éves fiatalembert 1958-ban semmiért szarért, hugyért, ahogyan azt a börtönben mondták -, halálra ítélték. Felakasztása után, cellatársa az ugyancsak halálra ítélt Szirmai Ottó elé tették Ábrahám jelentéseit arról, hogy Szirmai miket mondott neki a halálos zárkában. Néhány hónappal később Szirmai Ottót is felakasztották, aki soha senkiről nem írt besúgó jelentéseket. Egy év sem telt el 1963-as szabadulásom után, amikor újra letartóztattak. Ötvös Alajosnak, Borbély Örsnek, Kaunitz Istvánnak volt rabtársaimnak, mindegyikük családos azt mondták a nyomozók, visszaviszik őket a börtönbe, ha nem tesznek vallomást ellenem. Csukás Endrét azzal fenyegették, hogy a bátyját kitétetik az egyetemről, ha nem mondja, amit kell. Háberland Károlynénak azt ígérték, hogy lenyelik a folyamatban lévő lakásüzérkedési büntetőügyét, ha aláírja a terhelő vallomást. Két választás Magyarországon. Ki így, ki úgy választott. Harmadik út nem adatott. Cselik Ferenc, már október 23-án a Rádiónál harcolt, aztán a Vörösmarty moziban, a Kálvin tér sarkán. Aztán a Forradalmi Ifjúsági Párt balszárnyát szervezte, aztán a Ferenc kőrúton harcolt, majd a földalatti ellenállást próbálta szervezni. Valahogy megúszta életfogyttal, 1963-ban kiszabadult. Munkásként dolgozott, majd kistisztviselő lett. 1984-ben azt tervezte, külföldre megy dolgozni, engedéllyel, összekapar egy kis pénzt a családjának. Jól van! mondták neki -, mehet. De csak ha aláírja, hogy jelentéseket ad ismerőseiről. 1984. június 11-én délelőtt eltávozott munkahelyéről, vidékre utazott, egy üres szobában hatalmas mennyiségű altatót vett be. Még ezt a piszkos munkát is nekem kellett elvégezni írta búcsúlevelében. Özvegye rendőrségi tanácsra eltitkolta az öngyilkosságot és az okát. Hadd tanulhasson tovább gyerek. 1982. január. Bali Sándort temették, a XI. kerületi Munkástanács volt elnökét, a Nagybudapesti Központi Munkástanács egyik vezetőjét. Munkásember volt, szerszámkészítő, a legkülönbek egyike, akit ismertem életemben. A gyászbeszéd szövege négyünk zsebében lapul: Ha egyikünket elviszik, a másik folytatja. Ott álltam Bali Sándorné mellett a sírnál a szertartás alatt. Zokogott. A többiekkel már beszéltem. Gyuri, nagyon kérem, maga se mondjon semmit! De hát miért nem? A fiam halálos beteg, csontrákja van - suttogta. Egy bizonyos párizsi kórházban, talán meg tudják gyógyítani. Azt üzenték a Belügyből, hogy nem kap útlevelet, ha itt beszéd lesz. Értse meg, a fiam életéről van szó. Nem volt temetési beszéd. A fiú nem jutott ki Párizsba, meghalt nem sokkal édesapja után, Budapesten. Milyen társadalom, milyen világ az, amely ilyen választási lehetőségeket kínál polgárai számára,