Halfaunisztikai kutatások a Tarna középs és fels vízgy jt jén Kutatási jelentés Sály Péter 1 Hódi Beáta Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszék 2103 Gödöll, Páter Károly utca 1. 2010. december 1 E-mail: Saly.Peter@mkk.szie.hu
Kivonat 2010 évben a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszéke szezonális ütemezés halfaunisztikai felméréssorozatot végzett a Tarna fels és középs vízgy jt jén. A halászati adatgy jtést a 2010. év széls ségesen csapadékos id járása nem tette lehet vé, ezért munkánk során, a területr l egyetlen átfogó halfaunisztikai vizsgálat készült. Összesen öt vízfolyás 13 helyszínén végeztünk felmérést. A felmérésre el zetesen kijelölt helyek halászatát a s r növényzet (nádas), illetve a mély víz nehezítette, így három helyen egyáltalán nem, két helyen, pedig korlátozott mintavétel történt. A mintavételt 150 m vízfolyás szakaszon gázolva, elektromos kutató-halászgéppel végeztük. Vizsgálatunk során 12 halfaj 807 egyedét azonosítottuk. A kimutatott halfajok közt öt hazai védelmet élvez és két idegen honos halfaj volt. A terület legjellemz bb halfaja a domolykó (Squalius cephalus) és a kövicsík (Barbatula barbatula). Gyakori elterjedés, de tömegességében az el z két fajtól jelent sen elmarad a fenékjáró küll (Gobio gobio). Szintén gyakori elterjedés és közepesen tömeges volt az invázióra hajlamos idegen ezüstkárász (Carassius gibelio). A sügér (Perca uviatilis), halványfoltú küll (Romanogobio albipinnatus), bodorka (Rutilus rutilus), razbóra (Pseudorasbora parva) és bagolykeszeg (Abramis sapa) fajok csak egyetlen helyen fordultak el. A bagolykeszeget a vizsgált vízterekb l korábban még nem jelezték. Több helyütt a patakot övez puhafás társulás tarra vágását tapasztaltuk. A 2010. évhez hasonló csapadékos években a Tarna gázolásos módszerrel történ halfaunisztikai felmérését a magas alapvízhozam és a mederbevágódás nehezíti. A parti növényzet tarvágása kedvez tlen a dombvidéki halfajok lokális fennmaradására nézve. Javasoljuk, hogy a patak menti fakitermelés engedélyezésekor a hatóság tiltsa a tarvágást, és csak szakért i felügyelettel ellen rzött egyeléses munkához járuljon hozzá.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2 2. Módszerek 2 2.1. Terepi felmérések................................. 2 2.2. Adatelemzés.................................... 4 3. Eredmények 4 3.1. Nem mintázott és kis ráfordítással mintázott felmérési helyek........ 4 3.2. A vizsgált terület halegyüttes-szerkezete.................... 5 3.3. A mintavételi helyek viszonya a halegyüttes-szerkezet alapján........ 7 3.4. Egyéb tapasztalatok............................... 8 4. Értékelés 8 4.1. A kimutatott halfajok szerepe az általános halegyüttes-szerkezetben.... 8 4.2. A mintavételi helyek lokális halegyüttesei................... 10 4.3. Természetvédelmi problémák.......................... 10 5. Következtetések és javaslatok 12 Köszönetnyilvánítás 12 Hivatkozások 13 A. Képmelléklet 14 1
1. Bevezetés A Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszéke 2010-ben kutatási engedélyért folyamodott a Mez gazdasági Szakigazgatási Hivatal Központhoz (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.) és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyel séghez (3530 Miskolc, Mindszent tér 4.). A kutatás célja szezonális ütemezés halfaunisztikai vizsgálat volt a Tarna középs és fels vízgy jt jén. 2. Módszerek 2.1. Terepi felmérések 2010. év során három alkalommal (májusban, augusztusban, novemberben), összesen öt kisvízfolyáson, 13 helyen végeztünk felmérést. A felmérési helyeket a vizsgált terület térképének el zetes tanulmányozása alapján és terepbejáráskor a megközelíthet ség gyelembevételével jelöltük ki (1. táblázat; 1. ábra). 1. táblázat. A vizsgált vízfolyásokon a felmérési helyek azonosítószáma (ld. az 1. ábrát), geokoordinátái, és az év során végzett felmérések száma. A Mintavétel oszlop jelöli azt, hogy az adott felmérési helyen volt-e mintavétel: 1 igen, 0 nem. Azonosító- Vízfolyás Felmérési hely Felmérések Minta- EOV X EOV Y szám száma vétel 1 Ceredi-Tarna Istenmezeje felett 2 1 723955 307362 2 Ceredi-Tarna Istenmezeje alatt 2 1 726088 303323 3 Ceredi-Tarna Pétervására 1 1 728928 297625 4 Ivádi-patak Pétervására 2 1 728666 297796 5 Leleszi-patak Pétervására 1 1 728922 297723 6 Leleszi-patak Bükkszenterzsébet alatt 1 0 730525 299619 7 Bükkszéki-patak Bükkszék 1 0 734057 294123 8 Bükkszéki-patak Bükkszék alatt 2 0 732825 291845 9 Ceredi-Tarna Sirok 1 1 735227 288506 10 Tarna Sirok 1 1 735282 286615 11 Tarna Verpelét 2 1 737501 279608 12 Tarna Feldebr 1 1 738014 274811 13 Tarna Kápolna 1 1 739665 269503 2
1. ábra. A felmérési helyek elhelyezkedése a vizsgált területen. A számok a felmérési helyek azonosítószámai (ld. a 1. táblázatot). A 13 felmérési hely közül mintavétel csak tíz helyen történt (továbbiakban: mintavételi helyek). A mintavételt kb. 150 m hosszú patakszelvény mentén, a folyásiránnyal szemben gázolva, háton hordozható elektromos kutató-halászgéppel (Hans-Grassl IG200-2) végeztük. A megfogott halakat faji azonosításuk után sértetlenül visszaengedtük a vízbe. A felmérési helyek geokoordinátáit GPS vev vel (Garmin etrex Vista HCx ) mértük be. 3
2.2. Adatelemzés A terület halegyüttes-szerkezetét a fajok el fordulás-tömegesség ordinációjával vizsgáltuk. A halfajok adott helyre vonatkozó tömegességét az egy felmérésre es egyedszámukkal fejeztük ki. A mintavételi helyek halegyüttes-szerkezettel értelmezett egymáshoz való viszonyát hierarchikus osztályozással elemeztük. A hierarchikus osztályozás a jelenlét-hiány adatok esetén a Jaccard-indexszel, a tömegességi adatok esetén a Bray-Curtis-indexszel képzett távolságmátrixból kiinduló teljes lánc módszerrel történt [5]. A statisztikai elemzéseket az r statisztikai programcsomaggal [7], a felmérési helyek térképi ábrázolását a Quantum GIS térinformatikai programmal [6] végeztük. 3. Eredmények A célkit zésben megfogalmazott szezonális felméréssorozat halfaunisztikai adatgy jtését a 2010. év átlagosnál sokkal csapadékosabb id járása nem tette lehet vé, a Tarna vízhozama április közepét l június közepéig szinte folyamatosan meghaladta a biztonságosan gázolható mértéket. Ezért a területen, az év során egyetlen átfogó halfaunisztikai vizsgálatot végeztünk. 3.1. Nem mintázott és kis ráfordítással mintázott felmérési helyek A Leleszi-patak medre Bükkszenterzsébet alatt (1. kép), valamint a Bükkszéki-patak medre Bükkszék alatt (2. kép) a teljes nádborítás miatt volt halászhatatlan. A Bükkszékipatak Bükkszéknél vizsgált helyszínén a közúti hídláb egy magas betonlépcs t képezett (3. kép). A híd felett a pataknak betonlapokkal kialakított csatornaszer medre volt, csekély vízhozammal, az alvízi részt pedig magántelkek határolták, ezért ott nem lehetett hozzáférni a vízhez, így mintavétel itt sem történt. A Ceredi-Tarna átlagmélysége Siroknál (azonosítószám: 9) 1 m felett volt, ezért a mintavételt a partról végeztük, kb. 90 m hosszúságban. A kisebb ráfordítással végzett adatgy jtés eredménye ezért nem reprezentatív. A Tarna mélysége Feldebr nél (azonosítószám: 12) szintén jelent sen meghaladta a gázolhatóság mértékét. A partról történ halászatot a meder mély bevágódása miatti szakadt, meredek part nem tette lehet vé. Az ottani adatok a közúti híd alatti, mintegy 5 m hosszú part menti rész halászatából származnak, ezért szintén nem reprezentatívak. 4
3.2. A vizsgált terület halegyüttes-szerkezete Munkánk során összesen 12 halfaj 807 egyedét azonosítottuk, melyek közt öt védett és két invazív halfaj volt (2. táblázat). A leggyakoribb el fordulású halfaj volt a domolykó (Squalius cephalus) és a kövicsík (Barbatula barbatula). Gyakori el fordulású volt a fenékjáró küll (Gobio gobio), az ezüstkárász (Carassius gibelio) és vágócsík (Cobitis elongatoides). Közepes, illetve ritka el fordulási gyakoriságúnak találtuk a sujtásos küszt (Alburnoides bipunctatus), illetve a küszt (Alburnus alburnus). Öt igen ritka el fordulású halfajjal találkozunk, melyek a felmért helyek közül csupán egyetlen helyszínen voltak jelen (2. ábra). A legtömegesebb faj a domolykó és a kövicsík volt. Közepesen tömeges volt a fenékjáró küll, vágócsík, küsz és ezüstkárász. Csekély tömegesség fajnak (összesen 1810 egyed felmérés 1 ) mutatkozott a sügér (Perca uviatilis), a sujtásos küsz és a halványfoltú küll (Romanogobio albipinnatus). A bodorka (Rutilus rutilus), razbóra (Pesudorasbora parva) és a bagolykeszeg (Abramis sapa) fajokból csupán egy-egy példányt találtunk a területen (2. ábra). 5
2. táblázat. A kimutatott halfajok és helyi tömegességük. A Rövidítés oszlopban a faj tudományos nevéb l képzett rövidítés található. A Természetvédelmi státusz oszlop a fajok magyarországi természetvédelmi helyzetére utal: nem védett a faj hazai jogszabály által nem védett, védett a faj hazai jogszabály által védett, invazív invázióra hajlamos idegen halfaj. A mintavételi helyek azonosításához lásd az 1. táblázatot. Mintavételi helyek azonosítószáma 1 2 3 4 5 9 10 11 12 13 Species Magyar név Rövidítés Természetvédelmi státusz Abramis sapa bagolykeszeg abrsap nem védett 1 Alburnus alburnus küsz albalb nem védett 3.5 56 Alburnoides bipunctatus sujtásos küsz albbip védett 1 2 6 6 2 Barbatula barbatula kövicssík barbar védett 4.5 27 56.5 18 15 8 4.5 4 3 Carassius gibelio ezüstkárász cargib invazív 1 4 2.5 2 3 28 14 Cobitis elongatoides vágócsík cobelo védett 0.5 16 8 43 4 2 Gobio gobio fenékjáró küll gobgob védett 1.5 29 13 5 12 4 1.5 13 Perca uviatilis sügér peru nem védett 18 Pseudorasbora parva razbóra psepar invazív 1 Romanogobio albipinnatus halványfoltú küll romalb védett 10 Rutilus rutilus bodorka rutrut nem védett 1 Squalius cephalus domolykó squcep nem védett 2.5 1 18 11.5 1 2 52 2 31 6
2. ábra. A vizsgálati terület általános halegyüttes szerkezete. A címkék a kimutatott hafajok tudományos neveib l képzett rövídítések (a fajok teljes neve a 2. táblázatban található). A vízszintes tengelyen a halfajok el fordulási gyakorisága, a függ leges tengelyen, pedig a tömegessége látható. (A tömegesség meghatározását lásd az Adatelemzés fejezetben.) 3.3. A mintavételi helyek viszonya a halegyüttes-szerkezet alapján A lokális halegyüttes fajösszetétele alapján a mintavételi helyek négy csoportba rendezhet k. A többit l leginkább elkülönül csoportot képez a Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (azonosítószám: 2) és a Tarna, Feldebr (12). Szintén határozott elkülönülés a Tarna, Kápolna (13) mintavételi hely. A fennmaradt helyek közül további két csoportba különíthet k a vízgy jt fels, illetve középs részén lév mintavételi helyek (Ceredi-Tarna Istenmezeje felett (1); Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Ivádi-patak, Pétervására (4); Leleszi-patak, Pétervására (5); illetve Ceredi-Tarna, Sirok (9); Tarna, Sirok (10); Tarna, Verpelét (11)) (3. ábra). A lokális halegyüttesek tömegességi szerkezete alapján a mintavételi helyekb l három csoport képezhet. Az egyik csoportba a Ceredi-Tarna, Istenmezeje felett (azonosítószám: 1); Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (2) és Tarna, Feldebr (12) helyek tartoznak. További csoportba különültek a Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Ivádi-patak, Pétervására (4); Leleszipatak, Pétervására (5); Ceredi-Tarna, Sirok (9) mintavételi helyek. A harmadik csoportot a Tarna, Sirok (10); Tarna, Verpelét (11) és Tarna, Kápolna (13) helyek képezték (4. ábra). 7
3. ábra. A mintavételi helyek fajösszetétel (jelenlét-hiány) alapján végzett hierarchikus osztályozása. Az álló téglalapok az azonos csoportba tartozó mintavételi helyeket határolják. 3.4. Egyéb tapasztalatok A Ceredi-Tarnán és a Tarnán általánosan el fordult, hogy tarra vágták a patakot övez bokorfüzest, puhafa ligeterd t (pl. Istenmezeje alatt (4. kép), Sirokban (5. kép), Kápolnán (6. kép)). Korábbi tapasztalataink szerint a Tarna menti magaskórós társulásokban egyre gyakoribb el fordulású az invazív japán keser f (Fallopia sp.), bár a felmért helyek között a vizsgálat során nem találtunk elözönlötteket. 4. Értékelés 4.1. A kimutatott halfajok szerepe az általános halegyüttes-szerkezetben A vizsgált terület két legjellemz bb halfaja a domolykó és a kövicsík. Bár a fenékjáró küll szintén általánosan elterjedt halfaj a területen, tömegessége a vizsgált helyeken elmaradt a várakozásunktól. Szepesi és Harka [9] a fenékjáró küll t a Zagyva-Tarna vízrendszer általuk alsó-domolykózónába sorolt részein, amelybe a Ceredi-Tarna és a Tarna e kutatásban vizsgált szakaszait is sorolták, a második legtömegesebb halfajnak találta. Eddigi eredményeink alapján az állománycsökkenés tényét és okait nem tudjuk biztosan kijelenteni, illetve magyarázni. Az ezüstkárász (7. kép) gyakori és nagy kiterjedés el fordulása 8
4. ábra. A mintavételi helyek tömegesség alapján végzett hierarchikus osztályozása. Az álló téglalapok az azonos csoportba tartozó mintavételi helyeket határolják. a faj stabil jelenlétére utal. Ha a következ évben is el fordulnak az ideihez hasonló nagy áradások, akkor lehetséges, hogy a lesodródás miatt átmenetileg csökken az ezüstkárász mennyisége. Ugyanakkor a széls séges es zések miatt a halastavakból, víztározókból (pl. Búzás-völgyi-tó, Recsk) kijutó további példányok utánpótlást jelenthetnek, illetve er síthetik a megmaradt állományt. A küsz Szepesi és Harka [9] szerint a Zagyva-Tarna vízrendszer alsó-domolykózónájának egyik jellemz halfaja, ezért gyakoribb el fordulására számítottunk. Eredményeink szerinti viszonylag ritka el fordulása feltételezhet en a 2010. év széls séges vízjárásából adódó lesodródásra vezethet vissza. A jelenleg meggyelt ritka el fordulásához társuló közepes tömegességet, a faj rajalkotó tulajdonsága magyarázza. Az egyetlen helyr l el került fajok közül a sügér, halványfoltú küll és bodorka ritkasága azzal magyarázható, hogy ezek a fajok a Zagyva-Tarna vízrendszer alacsony esés, sügérzónába sorolt síkvidéki részeire jellemz ek [9]. A fels bb helyzet, nagyobb esés domolykózóna és az alsóbb helyzet sügérzóna a halványfoltú küll jelenléte alapján különíthet el (B n rescu 1964, in: [9]), mely zónák határa a Tarnán Feldebr Káplona térségére tehet. Vagyis a kutatásunk során vizsgált kápolnai mintavételi hely érintette a sügérzóna fels részét. A bagolykeszeg el fordulása nehezebben magyarázható. Ez a reol faj els sorban a folyók fels dévérzónáját, márnazónáját kedveli, és bár el fordulhat a kis folyók sügérzóná- 9
jában, ott nem általános, a lágyüledékes szakaszokat kerüli [3]. Tudomásunk szerint a faj jelenlétét korábban a Tarna vízrendszerének vízfolyásaiban még nem tapasztalták, Viszont Endes [1] közli jelenlétét a Domoszlói-víztározóból. Ezek alapján azt feltételezzük, hogy a megtalált példány természetes él helyét keresve valamilyen halastóból jutott a Tarnába. A razbóra jelenléte is vélhet en halastóból való kijutással magyarázható, bár ez a faj a Tarna alsóbb szakaszairól is ismert [2, 4], így az onnan történ felúszás sem zárható ki biztosan. 4.2. A mintavételi helyek lokális halegyüttesei A mintavételi helyek osztályozása mind a fajkompozíció, mind a tömegesség alapján a lokális halegyüttesek hossz-szelvény menti szervez dését jelzi. A fajkompozíció alapján végzett osztályozásban a Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (azonosítószám:2) és a Tarna, Feldebr (12) helyek a legfajszegényebb, míg a Tarna, Kápolna (13) hely a legfajgazdagabb csoportot képviselik. A fennmaradt helyek fajgazdagságban hasonlók (46 faj), további elkülönülésüket f ként a sujtásos küsz és a vágócsík jelenléte okozza: a fels bb helyzet helyeken a vágócsík, az alsóbbakon a sujtásos küsz fordul el. A tömegességi szerkezet alapján végzett osztályozásban az Istemenmezeje feletti (azonosítószám:1) és alatti (2), valamint a feldebr i (12) helyek a legszegényebb halegyüttessel bírnak. A Tarnán lev alsóbb helyek halegyüttesére a domolykó dominanciája jellemz (Sirok (10), Verpelét (11), Kápolna (13)). A fels vízgy jt n lev fennmaradt helyek halegyütteseit els sorban a kövicsík és/vagy a vágócsík nagyobb helyi állományai jellemzik (Ivádi-patak, Pétervására (4); Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Leleszi-patak, Pétervására (5), Ceredi-Tarna, Sirok (9)). Az osztályozásoknak a feldebr i és a Ceredei-Tarna siroki helyekre vonatkozó eredményei a kis ráfordítású mintavételek miatt félrevezet k, illetve bizonytalanok. Úgy gondoljuk, hogy térbeli pozíciójából és él helyi adottságaiból adódóan a feldebr i hely halegyüttese valójában a kápolnai helyhez hasonló. A szóban forgó siroki hely és térben hozzá közel lev tarnai siroki hely (azonosítószám: 10) megjelenése teljesen eltér, ezért nem célszer közöttük a feldebr i és kápolnai helyhez hasonló párhuzamot feltételezni. 4.3. Természetvédelmi problémák Figyelemre érdemes az istenmezejei helyek szegényes halegyüttese. Eddigi eredményeink alapján a halegyüttes elszegényedésért felel s okokra vonatkozóan csupán feltételezésekkel élhetünk. Elképzelhet, hogy vegyi terhelés érte/éri a vízgy jt legfels részét (pl. tisztítatlan kommunális vagy ipari szennyvíz). Azonban úgy gondoljuk, hogy a pataki él hely természetes, illetve természetközeli parti vegetációjának degradációja legalábbis részben mindenképpen okolható a helyi halegyüttesek elszegényedéséért. Az Istenmezeje felett lev mintavételi hely (azonosítószám: 1) fels harmadát természetközeli bokorfüzes övezte 10
(8. kép), míg az alsó kétharmad részének mindkét partján tarra vágták (9. kép) és tavasszal felégették a vegetációt. A dombvidéki kisvízfolyások partján lév fás szárú vegetáció kiírtásának halakra gyakorolt kedvez tlen hatására utal az, hogy az szi felméréskor az Istenmezeje feletti helyen fogott halak közül a tarra vágott alsó szakaszról mindössze egyetlen kövicsík került el, és a további halak kizárólag a természetközelibb fels harmadon voltak. Az Istenmezeje alatti mintavételi szakasz teljes hosszában ki volt vágva a fás növényzet. Itt tavasszal csupán egyetlen vágócsíkot, sszel két domolykót és hat idegenhonos ezüstkárászt találtunk. Az Istenmezeje feletti helyhez hasonlatosan, a verpeléti mintavételi szakasz (11) alsó felén is hiányzott a patakot kísér füzes, a fels részen viszont jelen volt. A mintavétel során az alsó részhez képest a fels részen a halak nagyobb denzitását tapasztaltuk, továbbá feln tt sujtásos küszök is csak a fels részr l kerültek el. Azon túl, hogy a vízfolyásokat kísér puhafás társulások jelent sen hozzájárulnak a patak él helyi változatosságához (pl. a gyökerek búvóhelyet és menedéket biztosítanak a halaknak a ragadozók el l és az áradások idején; a vízbed lt fatörzsek a meder részleges elzárásával mély, lassú sodrású medencéket alakítanak ki; a lombozat árnyékolással véd a t z napsütést l; a vízbehulló levelek hasznosítására épül gerinctelen fajegyüttesek a halak számára táplálékforrást jelentenek), a part talaját átszöv gyökérzet mechanikai stabilitást biztosít az erózióval szemben [10]. A tarvágásos mintavételi helyeken, különösen Istenmezeje alatt és Verpeléten, a meder eredetileg márgás-agyagos, kavicsos, aljzatát több deciméter vastagságban borította a partról csapadékkal bemosódott felszíni talaj. A kemény aljzatot kedvel halfajok, mint pl. a kövicsík, a fenékjáró küll, a módosult aljzatú szakaszokat elkerülik. A szeszélyes (hol aszályos, hol tartósan csapadékos) id járás során, az aljzatösszetétel megváltozása és a tartósan alacsony vízhozamú id szakok kedveznek a gyökerez vízinövények megtelepedésének. Az ily módon lassacskán átalakuló él helyek már nem alkalmasak a területre eredend en jellemz dombvidéki halfajok számára, viszont megfelel ek a környezeti tényez kkel szemben sokkal toleránsabb invazív halfajoknak (ezüstkárász, razbóra). A patakpartok fás szárú növényzetének teljes kivágása egyúttal lehet séget nyit a megtelepedésre és túlburjánzásra az olyan ártéri gyom vagy invazív lágyszárúaknak, mint a farkasalma (Aristolochia clematitis) és a japán keser f. Összességében tehát, a patakokat kísér fás társulások nagy kiterjedés kiirtása és a megújulásának akadályozása id vel a teljes pataki él helyek általános természeti elértéktelenedéséhez vezethet. A Bükkszéki-patakon Bükkszéknél lév magas hídláblépcs höz hasonló mesterséges objektumok, m tárgyak akadályozzák a halak számára a patakok hosszirányú átjárhatóságát. Ugyanerr l a problémáról számol be Sály et al. [8] néhány Borsod megyei kisvízfolyás esetén. A klímaváltozással járó széls séges vízjárások miatt a hosszirányú átjárhatóságnak fontos szerepe van a halfajok helyi populációinak stabil fennmaradásában: a halak az aszályos években kiszáradó szakaszokról eljuthatnak a b víz bb, fenéktáplált mederrészekre; tartós 11
és er s áradáskor pedig felúszhatnak az alacsonyabb rend befolyó patakok kevésbé áradó szakaszaira, melyekr l az ár hamarabb levonul. 5. Következtetések és javaslatok A 2010-es évhez hasonló csapadékos években a megnövekedett alapvízhozam és a mederbevágódás miatt a Tarna középs szakasza csak helyenként, illetve részben gázolható. Ez alapjaiban korlátozza a vizsgálatra alkalmas felmérési helyek körét, nehezíti a vízfolyás halairól történ megbízható adatgy jtést, a halegyüttesek nagyobb térlépték reprezentatív monitorozását. Eredményeink szerint a vizsgált terület fajösszetétele a korábbi kutatások eredményével lényegében megegyezik. A heves es zések azonban el segítik a tógazdasági körülmények közt tartott halfajok kijutását a mesterséges tározókból, ami egyrészt átmenetileg színesíti a vízfolyások halfaunáját, másrészt segíti a nem kívánatos idegen halfajok természetes vizeinkben való megtelepedését. A vízfolyások mentén lev puha fás társulások tarra vágása kedvez tlen a dombvidéki halfajok lokális fennmaradásra nézve. Javasoljuk, hogy a természetvédelmi hatóság kísérje gyelemmel, hogy a vízfolyásokon létesített mesterséges víztározóban milyen halfajok találhatók meg, felügyelje a tározók m tárgyainak m szaki kialakítását, hogy lehet ség szerint megel zhet legyen nem kívánt halfajok kijutása ezekr l a helyekr l. Javasoljuk továbbá, hogy a patakok mentén végzett fakitermelések engedélyezésekor a hatóság tiltsa a tarvágást, és csak természetvédelmi szakember felügyeletével történ egyeléses munkálatokhoz járuljon hozzá. Köszönetnyilvánítás A kutatási engedélyek biztosításáért köszönetet mondunk a Mez gazdasági Szakigazgatási Hivatal Központnak, illetve Mészáros Gergelynek, valamint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyel ségnek. A kutatási engedélykérelemmel kapcsolatos útmutatásért Dr. Horvai Zoltánnak. A terepi munkában nyújtott segítségért Csala Ferencnek. Az 1. ábra elkészítésében nyújtott segítségéért Dr. Er s Tibornak. 12
Hivatkozások [1] Endes Mihály: A mátra és a mátra-alja halfaunája. In Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 12. évf. (1987), 8185. p. [2] Harka Ákos: A zagyva vízrendszerének halfaunisztikai vizsgálata. In Állattani Közlemények, 75. évf. (1989), 4958. p. [3] Harka Ákos Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája. Szarvas, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, 2004. [4] Harka Ákos Szepesi Zsolt Ko² o Jan: Adatok a zagyva vízrendszerének halfaunájához. In Halászat, 97. évf. (2004) 3. sz., 117124. p. [5] Podani János: Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Budapest, Scientia Kiadó, 1997. [6] Quantum GIS Development Team: Quantum GIS Geographic Information System. Open Source Geospatial Foundation, 2009. URL http://qgis.osgeo.org. [7] R Development Core Team: R: A Language and Environment for Statistical Computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria, 2008. URL http://www.r-project.org. ISBN 3-900051-07-0. [8] Sály Péter Takács Péter Er s Tibor: Halfaunisztikai vizsgálatok borsod-abaújzemplén megye északi térségében. In Állattani Közlemények, 94. évf. (2009) 1. sz., 7391. p. [9] Szepesi Zsolt Harka Ákos: A mederesés hatása a vízfolyások halegyütteseinek összetételére a zagyva-tarna vízrendszerén. In Pisces Hungarici, 1. évf. (2007), 4553. p. [10] Wootton Robert J.: Ecology of teleost shes. Fish and Fisheries Series, no. 24. sorozat. second edition. kiad. Dordrecht, Kluwer Academic Publishers, 1998. 13
Képmelléklet A. 1. kép. A Leleszi-patak náddal ben tt medre Bükkszenterzsébet alatt. (2010 november). 2. kép. A Bükkszéki-patak náddal ben tt medre Bükkszék alatt. (2010 november). 1 14
3. kép. A Bükkszéki-patakon Bükkszék faluban a közúti hídláb betonlépcs je. Sajnos a patakot határoló telkek kerítései miatt nem lehetett szemb l fotózni, ezért a fényképen nem látszik a lépcs mélysége. (2010 november). 4. kép. A Ceredi-Tarna tarra vágott partja Istenmezeje alatt (2010 november). 15
5. kép. Fakivágás a Tarna partján Sirok alatt, Liszkónál (2010 április). 6. kép. Fakivágás a Tarna partján Kápolnánál (2010 december). 16
7. kép. Ezüstkárászok a Tarnából, Verpelétnél (2010 november). 8. kép. A Ceredi-Tarnán Istenmezeje felett lev mintavételi hely természetközelibb fels része (2010 november). 17
9. kép. A Ceredi-Tarnán Istenmezeje felett lev mintavételi hely tarra vágott alsó része (2010 november). Notes 1 AT Xrendszerben készült. Ez a documentum L E 18