Lehet cigány, csak fehérbõrû legyen 2015. August 13. C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán! Az örökbefogadásra váró gyerekek jövõje nagymértékben függ attól, hogy milyen a származásuk. Papíron ugyan nem szerepelhetnek származásra vonatkozó adatok, de sokat számít az örökbefogadásnál, hogy a gyermek cigány-e. Ágnes örökbefogadó szülõ. Kisfiát már tíz éve, kislányát öt éve vitték haza férjével. Ami különlegessé teszi õket, hogy az anya nem roma, a gyerekek viszont cigány származásúak. Az örökbe fogadó szülõk többsége ugyanis nem vállal roma gyerekeket Magyarországon, állapította meg több kutatás is. Köztük egy friss tanulmány, amelyet Neményi Mária és Takács Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológusai készítettek. A 2015 májusában publikált dolgozat a hazai örökbefogadás rendszerében vizsgálta a diszkrimináció jelenségét. A két kutató azoknak az örökbefogadásra várakozó szülõknek az adatait dolgozta fel anonim módon, akik a 2011-es év folyamán jelentkeztek és alkalmassági határozatot is szereztek az örökbefogadáshoz a fõvárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (ahogy a szakmában hívják: TEGYESZ-nél). A tanulmányban vizsgált kérelmezõk 66 százaléka kizárta, hogy roma gyereket fogadjon örökbe. Ez nem egy reprezentatív kutatás volt, de több más korábbi vizsgálat is bizonyította, hogy a roma gyerekek hátrányt szenvednek az örökbefogadáskor. Az Európai Roma Jogok Központ 2007-es kutatása azt állapította meg, hogy a szülõk több különféle okból nem vállalják a roma
gyerekeket. Ilyen a szimpla romaellenesség, a roma gyermek nevelésére való felkészültség hiánya, az örökbefogadó környezete felõl érkezõ nyomás, vagy a félelem a roma gyermek nevelésére való alkalmatlanságtól. Nem kell a cigány Az örökbefogadás Magyarországon kétféleképpen valósulhat meg: egyrészrõl titkosan, más részrõl nyíltan. A nyílt örökbefogadásokat civil szervezetek közvetítik, ahol a vérszerinti és az örökbefogadó szülõ ismeri egymást. A titkos örökbefogadás az állami Gyermekvédelmi Szakszolgálatokon keresztül zajlik (ezeket hívják Tegyesznek), a lényege pedig az, hogy sem a vérszerinti szülõ nem tudja, hová kerül a gyermeke, sem az örökbefogadó szülõk nem tudják, hogy ki szülte a gyermeket. Az állam által bonyolított titkos örökbefogadások során így elvileg a származásnak is titokban kellene maradnia. Mivel a magyar törvények is tiltják az etnikai adatokra vonatkozó adatok gyûjtését, így az örökbefogadottá nyilvánított gyermek esetében is tilos lenne bármilyen adatot vezetni a származásáról. Kivéve, ha errõl a vérszerinti szülõ írásban nyilatkozatot tesz, ami azonban nagyon ritkán fordul elõ. Neményi Mária szerint azonban van egy kiskapu a rendszerben. Az örökbefogadásra jelentkezõ szülõk ugyanis a jelentkezési lapon felírhatják a gyermekre vonatkozó elvárásaikat egy úgynevezett egyéb kívánság résznél. A leendõ szülõ meghatározhatja, hogy milyen gyermeket szeretne, így a feltételek között megjelenhet a gyermek etnikai származására vonatkozó kérdés is. Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint amikor az örökbefogadást közvetítõ
szakemberek a gyermeknek családot keresnek, akkor valójában a szülõk által az egyéb kívánság résznél beírt kívánságok alapján ajánlják ki a gyermekeket. Szerinte a származás kérdése itt válik izgalmassá, ugyanis a szakemberek a külsõ jegyek, például a bõrszín, illetve a név alapján (például Kalányos) elkönyvelik a gyermeket romaként, és maguk döntenek ezen jegyek alapján, hogy a roma gyerek örökbefogadását kizáró örökbefogadó jelölteknek kit ajánlanak, és kit nem. Kisebbségi helyzet Ágnes számára egyértelmû volt, hogy cigány gyermeket fogad örökbe, hiszen több mint húsz éve él együtt férjével, aki cigány. Neki így a származáskérdés kezdetben nem is jelentett problémát. Miután végleg kiderült, hogy természetes után nem lehet gyermeke, férjével közösen döntöttek amellett, hogy cigány gyereket fogadnak örökbe. Fotó: Balogh Krisztina / Index Közben azonban maga az örökbefogadás is kisebbségi helyzetet jelent, egy másságot. Kántor Nedda, a Fõvárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat pszichológusa azt mondta, a legtöbb szülõt nem zavarná a cigány származás, sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy a környezetük, hogy reagálna. Szerinte a legnagyobb problémát az jelentené, ha például a játszótéren csúnyán nézne a többi szülõ az örökbefogadóra és gyermekére az eltérõ bõrszín miatt. Azt mondja, ezt egyik szülõ sem szeretné átélni. Hozzátette, vannak nyitottabb szülõk is, akik azt mondják, hogy lehet cigány a gyermek, csak fehérbõrû legyen.
Hosszú folyamat volt Ágnes számára is nem cigányként szembesülni például azzal, amikor furcsán néztek rá a buszon, mert kisfiának jóval sötétebb bõre van, mint neki. 11 és fél éves a fia, alig 1 évesen fogadta örökbe. Sokat küzdöttek azzal, hogy elfogadják ezt a fajta másságot. Ágnes azt mondja, az elején nagyon rossz volt, amikor az emberek nézték, és éreztették vele, hogy õ és gyermeke más. Ma már próbálja mindkét gyermekével elfogadtatni, hogy vállalják származásukat. Ágnes szerint az óvodai évek nem voltak olyan rosszak, de iskolában már többször elõfordult, hogy azért balhézott össze egy másik gyermek a kisfiával, mert sötétebb a bõre. Neményiék kutatásából kiderül, hogy vannak azért olyanok is, akik kifejezetten roma gyerekeket akarnak örökbe fogadni. A kutatás során megvizsgáltak 19 százaléka szeretett volna roma gyermeket örökbefogadni. Az alig húsz százalékba jellemzõen középosztálybeli családok tartoznak, illetve Neményi elmondása szerint inkább a liberálisabb emberek, illetve azok, akiket valamilyen módon már diszkrimináltak életük során. Egy kétéves asztmás, roma származású gyereket egyébként a kutya nem akar örökbe fogadni Magyarországon. Az a katasztrófa, hogy tény, úgy volt, hogy az országban mi vagyunk kábé így az utolsók, akik [örökbefogadhattuk], ha nem mi, akkor megy külföldre a gyerek nyilatkozta egy meleg férfi a kutatóknak. A gyermekvédelmi törvény örökbefogadásra vonatkozó része a házasságban élõ párokat részesíti elõnyben, de nem zárja ki az örökbefogadásra egyedülállóként jelentkezõ nõket és férfiakat sem. Így az örökbefogadás folyamatában keletkezhet egyszülõs, vagy ha a törvényt némileg megkerülve is meleg, illetve leszbikus párok és örökbe fogadott gyermekeik által alkotott család. Magyar, román és roma 2002 elõtt a gyámhivatalok hivatalosan is gyûjtöttek adatokat a gyermekek etnikai hovatartozásáról, egészségi állapotáról, nemérõl és életkoráról. Kaltenbach Jenõ akkori ombudsman elmondása szerint az örökbefogadó szülõ magyar, román és roma származású gyermekek közül választhatott a jelentkezési ûrlapon. Hivatalosan az akkori adatvédelmi szabályok szerint nem lehetett volna származási adatokat feltüntetni, ezért az már akkor is illegális volt.
Kaltenbach Jenõ ombudsman és Péterfalvy Attila akkori adatvédelmi biztos felléptek a gyakorlat ellen. Az ügy kapcsán ellentmondásos vita alakult ki arról, hogy minek van elsõbbsége, annak-e, hogy a roma gyerekek diszkriminációtól mentesen kerüljenek örökbefogadásra, vagy annak, hogy a közösségnek, amelyhez származásuk alapján tartoznak, megfelelõ kulturális nevelésben részesüljenek, azaz ne serdülõ, felnõtt korukban szembesüljenek a származásuk tényével. Kaltenbachnak és Péterfalvynak sikerült elérni, hogy a jelentkezési lapról lekerüljenek az etnikai hovatartozásra vonatkozó részek. Fotó: Balogh Krisztina / Index Így ma már hivatalosan nem is szerepel a jelentkezési lapon a származásra vonatkozó rész. Böröcz Virág, a fõvárosi Tegyesz Örökbefogadási Szolgálat osztályvezetõje kérdésünkre megerõsítette, semmilyen adatot nem gyûjtenek a gyermekek etnikai hovatartozásáról, a szülõ azonban kikötheti, milyen származású gyermeket fogadna örökbe. Ezt le is írhatja a jelentkezési ûrlapon lévõ egyéb kívánság rovatba. Arról, hogy a gyermeket valóban örökefogadják-e a szülõk, õk maguk fognak dönteni róla, miután már látták a gyermeket. Mi lenne a jó megoldás? Az Európai Roma Jogok Központjának 2007-es kutatása szerint épp az jelenthetne megoldást a roma gyerekek
diszkriminációja ellen, ha az etnikai származásra vonatkozó adatokat nyilvántartanák, így az örökbefogadási eljárás során a gyermekvédelmi szakemberek a roma származású gyermekek számára roma származású örökbefogadó szülõket találhatnának. A kutatók szerint az örökbefogadó szülõk származásától függetlenül is a gyermek érdekét szolgálná, ha az örökbefogadó szülõk tisztában lennének a gyermek etnikai származásával, hogy a gyermeket hozzásegíthessék identitástudatának kialakításához és a származásával kapcsolatos ismeretek megszerzéséhez. Több szakember sem tartja azonban ezt jó ötletnek. Ha vezetnének listát a gyermek cigány származásáról, az nem vinne elõre se hátra. Nem életszerû és nem szükségszerû a listavezetés véli Kántor Nedda pszichológus, aki emlékeztetett arra, hogy az örökbefogadás folyamatának a végén úgyis a szülõ dönti el, hogy a kiajánlott gyermeket elfogadja-e vagy sem. Szerinte társadalmi szinten lehet kezelni a dolgokat, és nem lehet kötelezõvé tenni azt, hogy valaki cigány gyermeket fogadjon örökbe. Hozzátette, hogy a cigánykérdés egy társadalmi probléma, amelynek az örökbefogadás is része, és az örökbefogadó szülõk semmiben nem különböznek az átlag magyartól. Az egész rendszer diszkriminatív fogalmazott Neményiéknek egy gyámügyes, aki egy egyszerû példával írta le a helyzetet: Attól kezdve, hogy örökbe fogadhatónak nyilvánították a félroma rossz Lacikát és a gyönyörû szép szõke Zsuzsikát, és akkor odahívják [a szülõt], hogy választhatnak közülük, hát akkor mirõl beszélünk? És más országban hogy néz ki a kisebbségi gyerekek örökbefogadása? Sokkal korlátozottabbak a lehetõségek örökbefogadásra a nyugat-európai részeken, mert helyi szinten nincs, vagy elvétve van jogilag örökbe adható gyerek mondta Dénes Zsuzsanna, a Mózeskosár Egyesület vezetõje. Ezért az örökbefogadni akaró szülõk különbözõ országok nációinak gyerekeit fogadják örökbe.
A svédeknél például évente mindössze 10-20 bejegyzett örökbefogadás történik, az örökbefogadni akaró szülõk számára külföldrõl visznek be gyerekeket írja a Radio Sweden cikke. Habár ezek a gyerekek eltérnek az átlag svéd emberektõl, a cikk szerint a svédeknél ez természetes. Õk azt mondják: az örökbefogadás így nem válik láthatatlanná. Angliában régóta vita tárgya a helyzet. Az angliai állás szerint, egy gyereknek jobb a saját etnikumában találni örökbefogadó szülõket ismereti Dénes ezért a fekete, vagy kevert etnikumú gyerekeket a saját kulturális környezetükben igyekeznek elhelyezni. Marie-Hélène Fous három örökbefogadott testvérével nõtt fel Belgiumban. Az örökbefogadott gyermekek közül kettõ vietnámi egy pedig félig fekete. Fabrice, a félig fekete gyerek három hónapos korában érkezett hozzájuk, akinek az édesanyja nem vállalta a nevelését. Fabricét kezdetben csak nevelték, de egy idõ után, látták, hogy a kicsi édesanyja nem törõdik vele, ezért örökbefogadták. Marie-Hélène szerint az õ testvérei is érezték a másságot, de azt mondja, hogy az édesapja sokat tanult a vietnamiakról és a feketék kultúrájáról, így sokat tudott segíteni a gyermekeknek. Az õ családja úgy véli, az örökbefogadást nem kell titokként kezelni: ez sem a gyermeknek, sem a szülõnek nem jó. Az írás a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttmûködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.
A C-PRESS fórum oldalon megjelenõ vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség álláspontját. A szerkesztõség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkeket, a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap online változatában. Kérjük, hogy kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a C-PRESS Hírügynökség facebook oldalát, a következõ címen: http://www.facebook.com/hirugynokseg - Kérjük, hogy a cikkhez itt szóljon hozzá! - Nekünk minden "lájk számít, mert az is segíti a szerkesztõségünk mûködését és munkáját! Köszönettel és barátsággal! C-PRESS - INDEX