A DEPRESSZIÓ felismeréséről és kezeléséről a betegeknek és szeretteiknek Féltem az élettől, attól az élettől, aminek nem láttam semmi értelmét de aztán új időszámítás kezdődött. Miért kell a depressziót komolyan vennünk? A depresszió a hangulatzavarok közé tartozó pszichiátriai betegség, amely mérhetetlen szenvedést okoz, és életünk minden területére káros hatással van: hátrányosan befolyásolja családi és emberi kapcsolatainkat, mindennapi és szabadidős tevékenységeinket, munkahelyi teljesítményünket. Sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk: hazánkban a felnőtt lakosság több mint 20% a minden 5. ember élete folyamán átél legalább egy depressziós epizódot. Idős és fiatal, nő és férfi, szegény és gazdag egyaránt veszélyeztetett. A szíveredetű betegségekhez, a cukorbetegséghez és az asztmához hasonlóan, a depresszió orvosi ellenőrzést és kezelést igényel. A kezeletlen depresszió hosszú hónapokig, esetenként évekig is elhúzódhat. Felismerését nehezíti, hogy nincs két ember, akinél teljesen azonos tünetekkel jelentkezne. A depresszió leggyakoribb, klasszikus formájának, a major depressziónak legjellemzőbb tünetei három csoportra oszthatóak: Hangulati: tartós levert hangulat; az érdeklődés és örömérzés elvesztése vagy jelentős csökkenése; értéktelenség érzés. Pszichológiai, lelki: önvád, bűntudat;
koncentráció és memóriazavarok, a gondolkodás lelassulása, döntésképtelenség; halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Fizikai, testi: a mozgás nagyfokú lelassulása vagy fokozott mozgáskésztetés; fáradékonyság, erőtlenség; az étvágy, a testsúly vagy mindkettő jelentős csökkenése, ritkábban növekedése; alvászavar, gyakrabban álmatlanság, ritkábban aluszékonyság formájában. A depresszió felismerésében sokat segíthet, ha a fenti tünetekre mind magunkon, mind szeretteinken odafigyelünk. Depresszió gyanúja esetén mindig forduljunk orvoshoz, mert a diagnózis felállításához mindenképpen orvosi szakvélemény szükséges. Milyen veszélyekkel járhat a kezeletlen depresszió? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a depresszió jelenleg a negyedik azon betegségek sorában, amelyek tartós munkaképtelenséget okoznak. Előrejelzések szerint 2020 ra a szív és érrendszeri betegségek után a második helyre kerülhet. A depressziós beteg munkahelyi teljesítőképessége szinte kivétel nélkül csökken. Súlyosabb esetekben a depressziós periódusokat kísérő elhúzódó betegállomány végleges visszaminősítéshez. leszázalékoláshoz vagy állásvesztéshez vezethet. A teljesítőképesség általános csökkenése óhatatlanul szétzilálja a beteg emberi kapcsolatait ideértve családi kötelékeit is. Állandósulhatnak a családi konfliktusok, nem ritka a házasság felbomlása sem. Mivel a tünetek egy jelentős része hangulati jellegű, a depressziós beteg öngyógyító szándékkal gyakran fordul könnyen elérhető hangulatjavító szerekhez, így válhat alkoholistává vagy kábítószerfüggővé. A depresszió és az öngyilkosság kapcsolatát számos vizsgálat igazolta. A halállal végződő öngyilkosságok 60 6S% át major depressziós epizód alatt követik el. A keze
lésben nem részesülő betegek 2S 30% a öngyilkosság miatt hal meg. A megfelelően kezelt és gondozott depressziós betegek öngyilkossági kockázata rendkívül nagymértékben csökkenthető. A depresszió gyógyítható Bár a depresszió az esetek túlnyomó többségében megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával gyógyítható, a betegek mindössze körülbelül egynegyede részesül megfelelő kezelésben. A depressziós betegek gyógyításában ma különböző hatásmechanizmusú gyógyszereket ismerünk, közülük a legszélesebb körben az ún. SSRI ket használják. A rövidítés az angol selective serotonin reuptake inhibitor elnevezésből származik, amely magyarul szelektív szerotonin visszavétel gátlót jelent. Mit is takar ez az elnevezés? A depresszió hátterében álló biológiai változásokat nagy erőkkel kutatják, így ma már tudjuk, hogy a depressziós betegek agyában az ún. neurotranszmitterek (neuro = idegrendszeri; transzmitter = átadó, közvetítő) vagyis az idegsejtek közötti információátadásért felelős anyagok egyensúlya felborul. Az egyik ilyen anyag a szerotonin, amelynek csökkent hatása szerepet játszhat a depresszió kialakulásában. Ez hasonlít ahhoz, mintha a gyomrunkban nem lenne elegendő gyomorsav az étel megemésztéséhez. Az egyik idegsejt szerotonint bocsát ki, amelyet a másik fogad. Feltételezhetően takarékossági okokból, a kibocsátó idegsejt a szerotonin egy részét visszaszívja, visszaveszi. A szerotonin visszavételt gátló gyógyszerek éppen ezt akadályozzák meg, így növelve azt a szerotonin mennyiséget, amely a fogadó idegsejt rendelkezésére áll. A gyógyszercsoport elnevezésében a szelektív jelző arra utal, hogy a készítmények a ma ismert mintegy 80 neurotranszmitterből egyedül a szerotoninra hatnak. Ez azért különösen fontos és előnyös, mert így agyunk finom működését kizárólag ott korrigáljuk, ahol valóban szükséges. A tartós gyógyulás kulcsa A depresszió az esetek túlnyomó többségében megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával gyógyítható. A depresszió felismerésében sokat segíthet, ha a fenti tünetekre mind magunkon, mind szeretteinken odafigyelünk. Depresszió gyanúja esetén mindig forduljunk or
voshoz, mert a diagnózis felállításához mindenképpen orvosi szakvélemény szükséges. Háziorvosunknak vagy területileg illetékes pszichiáterünknek őszintén számoljunk be panaszainkról. A kezelés során tekintsük magunkat az orvos együttműködő partnerének. Bátran jelezzük neki problémáinkat (például a felírt gyógyszer mellékhatásait), de az ő tudta és beleegyezése nélkül soha ne változtassunk a kezelésen. Például ne hagyjuk abba a gyógyszer szedését azért, mert jobban érezzük magunkat, hiszen a depresszió visszatérhet, vagy rosszabbodhat. Ma már világszerte elterjedt orvosi gyakorlat, hogy a kezdeti javulás után még legalább hat hónapig folytatják a gyógyszeres kezelést, de éveken át tartó kezelésre is szükség lehet. Ha a kezelés lezárult, de a depresszió tünetei ismét jelentkeznek, habozás nélkül keressük fel orvosunkat. Minél hamarabb kezdjük el kezelni a visszatérő depressziót, annál gyorsabban gyógyulunk meg. Sajnos még ma is sokan úgy gondolják, hogy a depresszióból csak az nem gyógyul ki, aki nem akar. Szedd össze magad mondják, és azt gondolják, ezzel minden szükséges támogatást megadtak. A betegség ilyen fokú meg nem értése elszigeteltté, magányossá teszi a beteget, fokozza benne a tehetetlenség érzését. Ebből óhatatlanul következik, hogy a depresszió áldozatai gyakran vonakodnak, szinte félnek beszélni panaszaikról a családjuknak, barátaiknak, munkatársaiknak, sőt orvosuknak is. Pedig a depresszió ma már jó eséllyel gyógyítható! A depresszió nem múló szomorúság alapvetően változtatja meg az életünket nem a gyengeség jele az idegrendszer biológiai változása okozza. nem büntetés azért, mert rossz emberek vagyunk bármelyikünket utolérheti. nem olyasmi, amiért bűntudatot kell éreznünk nem mi vagyunk az okozói.
Köszönjük a szakmai tanácsadóink közreműködését: Dr. Harmatta János, Dr. Rihmer Zoltán, Dr. Kalmár Sándor, Dr. Pocsai Judit, Dr. Rekecki Erika, Dr. Szakács Katalin, Dr. Takács Judit