Puhatestűek törzse Szerk.: Vizkievicz András Puhatestűek főbb csoportjai: Csigák osztálya Kagylók osztálya Fejlábúak osztálya Cserepeshéjúak osztálya Ásólábúak osztálya Általános jellemzés Szerveződés: eukarióta, többsejtű, szövetes, valódi testüreges, szelvényezetlen, mindhárom csíralemezzel rendelkező, ősszájú, kétoldali szimmetriájú állatok. Fajgazdagság tekintetében a 2.-3. helyen találhatók, legalább 130 000 fajuk ismert. Méretük mm-től 20 m-ig terjed. Szárazföldön és különféle vizekben egyaránt előfordulnak. A földtörténeti óidőben, a kambrium időszak elején jelentek meg, kb. 540 millió éve. Egy örvényféregszerű ősi csoportból származnak, amely a gyűrűsférgek és puhatestűek közös őse lehetett. Fő testtájaik: o a fej, amely helyet ad a kp.-i idegrendszernek, hordozza az érzékszerveket, o láb, mely mozgásszerv (simaizom-bőrizomtömlő), o zsigerzacskó, benne bélcsatorna, kiválasztó- és ivarszervek. Kültakarójuk bőrizomtömlő. Jellemző szerv a köpeny, egy kültakaró kettőzet, amely a test egy részét betakarja, a köpenyüreget határolja, benne találhatók a kopoltyúk (kopoltyúüreg), ide nyílhatnak ivarszervek, kiválasztó szervek vezetékei, utóbél. A köpenyszegély termeli a héjat. Jellemző a külső váz (héj vagy teknő), mely elsősorban védelmi célokat szolgál, anyaga CaCO 3. Elcsökevényesedhet. Szájüregükben reszelő található (kivéve kagylók), amely az állkapoccsal együtt működik, aprítja a táplálékot. Emésztésüket középbéli mirigy segíti. A víziek kopoltyúval, a szárazföldi csigák tüdővel lélegeznek (köpenyüreg falának képződményei). Keringésük nyílt (fejlábúaknak zárt), oxigénszállító vegyületük hemocianin. Többnyire váltivarúak, a szárazföldi csigák hímnősek. Idegrendszerük, érzékszerveik rendkívül fejlettek lehetnek (fejlábúak). 1
Csigák Több mint 85 000 faj ismert, 3 testtájuk van, fej, láb, zsigerzacskó, a zsigerzacskót meszes héj védi, izmos lábuk alsó felülete a csúszótalp, benne a talpmirigy, melynek váladéka a test elején folyik a csúszótalp alá elsőgítve az állat mozgását. Testfal és a héj szerkezete Bőrizomtömlője nyálkamirigyekben gazdag. A héjat kívül a vékony héjhártya fedi, melynek anyaga fehérje, pigmentált, alatta vastag oszlopos réteg, anyaga CaCO 3 (mész). Rendszertani bélyeg. Táplálkozás Növényevők, ragadozók. Szájüregben reszelőnyelv, állkapocs, található. Bélcső a házban zsigerzacskóban kanyarog. Végbélnyílás a köpenyszegélyen nyílik. 2
Légzés Kopoltyúval (elsődlegesen vízi) vagy tüdővel (másodlagosan vízi v. szárazföldi) lélegeznek. A légzőszervek a köpenyüregben vannak, ill. a köpenyüreg fala a légzőszerv. Idegrendszer-érzékszervek Idegrendszerük dúcidegrendszer. Központja a garatideggyűrű, melyet az agydúc és a garatalatti dúcok alkotnak. A csigák látószerve a hosszabbik tapogató végén található gödörszem. Az iránylátással együtt megjelenik a mozgáslátás is. A képlátás alapvetően két szemtípus esetén válik lehetségessé: az ízeltlábúak összetett szeme és a hólyagszem esetén. A rövidebb tapogató a szaglás és a tapintás szerve. Szaporodás Hímnősek, belső megtermékenyítésűek, peték (40-60) talajban fejlődnek, közvetlen fejlődésűek, a petékből fiatal csigák kelnek ki. Kagylók Vízben élő állatok, mindenhol előfordulnak (35 000 faj). Aljzaton csúszkálnak. Fejsze alakú a lábuk (tolják előre magukat), zsigerzacskójuk van, de fejük nincs. Leegyszerűsödött testfelépítés életmód. A jelenleg ismert legidősebb állat a 405-410 éves kor elérésére is képes Arctica islandica tengeri kagyló A héj szerkezete Kívül héjhártya, alatta oszlopos réteg, legbelül gyöngyházréteg, melyet a felszínnel párhuzamos CaCO 3 lapok alkotnak. Amennyiben a köpeny és a héj közé homokszem kerül, azt a köpeny gyöngyházréteggel vonja be koncentrikusan, ez a gyöngy (anyaga mész). 3
Táplálkozás A vizet folyamatosan áramoltatja a köpenyüregében (csillós hám), a bevezető, ill. kivezető szifokon keresztül. A vizet megszűri ökológiai szerep -, kivonja belőle az oxigént és a szerves törmeléket. Szájnyílás a köpenyüregben található. Az utóbelet körbenövi a szív. A végbélnyílás a kivezető nyílás közelében van. Légzőrendszer Kopoltyúval végzik a gázcserét. Köpenyüregben két oldalt, lemezes szerkezetűek, csillós hámmal felszínükön. Szaporodás Váltivarúak, a megtermékenyítés a nőstények köpenyüregében történik a víz közvetítésével, közvetett fejlődésűek, átalakulással fejlődnek, a héj nélküli lárvák egy ideig a nőstények köpenyüregében fejlődnek, majd kijutva, a már héjas lárvák halak bőrére kapaszkodva átmenetileg élősködővé válnak. 4
Fejlábúak A legnagyobbak és a legfejlettebbek (800 faj). Kizárólag tengeri ragadozók. Testtájaik a fej, lábak (karok), zsigerzacskó, ahol a fej és lábak összenőttek. A karokon tapadókorongok vannak (Nautilus - 90, tintahal -10, polip - 8). Héja kevés fajnak van (nautilusoknál kamrákra osztott), a tintahalnál maradványa a szépiacsont. A testüket kívülről a köpeny burkolja be. Köpenyüregbe nyílnak: o kopoltyú (gill), o végbélnyílás (anus), o ivarszerv (reproductive organ), o zintazacskó, amely a végbélbe torkollik (ink sac). A köpenyüreg nyílása a tölcsér. Rakétaelv alapján menekülnek, hirtelen nagy erővel vizet préselnek ki a köpenyüregből a tölcséren keresztül. Védekezés során tintazacskóból nagy mennyiségű barna folyadékot bocsátanak a vízbe. Karok tövében van a szájnyílás, körülötte 2 papagájcsőrre hasonlító állkapocs található. Váltivarúak, közvetlen fejlődésűek, elevenszülők, ill. ragadósanyagú petéket raknak. Fejlett idegrendszerük (központosult agy porcos tokban), hólyagszemük van (gerincesek). Rendkívüli színváltoztató képességgel rendelkeznek. A sejtek alakját és bennük a pigmentszemcsék eloszlását az idegrendszer és a hormonálisrendszer szabályozza. A színezet és változása egyrészt a menekülő vagy vadászó állat elrejtését szolgálja, másrészt a hangulat kifejezésére is alkalmas, a kommunikációban is fontos szerepet játszik. Főbb csoportjaik: Nautillusok (csigaházas polipok) élő kövületek, az ammoniták egyetlen fennmaradt rokonai. Tízkarúak (tintahalak, kalmárok) Nyolckarúak (polipok) Ammoniteszek o A puhatestűek egy kihalt ősi alosztálya. o A földtörténeti középkor szintjelzői. A relatív kormeghatározásra az tette alkalmassá az ammoniteszeket, hogy egykor tömegesen előfordultak a világ tengereiben, így szinte minden középkori üledékes kőzetben megtalálhatók. Az adott üledék "objektív" geológiai korát izotópos vizsgálatokkal határozták meg. 5
Nautilus Tintahal Polip Óriás kalmár Vándorkagyló Tavi kagyló 6
Óriáskagyló 1m Sonkakagyló Nagy meztelen csiga Pannon csiga Éti csiga 7