A projectet támogatja az EURÓPAI UNIÓ ESÉLYTELENÜL FAJI ALAPÚ MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MUNKAERÕPIACON NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda Másság Alapítvány
Esélytelenül Faji alapú megkülönböztetés a munkaerõpiacon
Esélytelenül Faji alapú megkülönböztetés a munkaerõpiacon SZERKESZTETTE DR. BODROGI BEA ÉS IVÁNYI KLÁRA NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda Másság Alapítvány, Budapest 2004
Ez a dokumentum az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült. A benne foglalt nézetek a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda nézetei, és ezért semmiképpen sem tekinthetõk az Európai Közösség hivatalos állásfoglalásának. A tanulmány szerzõi: dr. Bodrogi Bea, Iványi Klára, dr. Udvari Márton Másság Alapítvány, NEKI
Tartalom ELÕSZÓ... 7 ROMÁK A MUNKAERÕPIACON... 11 DISZKRIMINÁCIÓ A MUNKAERÕPIACON... 19 Diszkrimináció a munkára való jelentkezés során... 21 Tényfeltárás, tesztelés a munkaviszony létesítését megelõzõ eljárásokban... 23 Hátrányos megkülönböztetés a munkahelyen, beépített tesztelés... 28 Alkalmi munka, feketemunka... 31 Önkormányzat által szervezett foglalkoztatás... 32 A DISZKRIMINÁCIÓ TILALMÁNAK JOGI SZABÁLYOZÁSA A MUNKA TERÜLETÉN... 39 Közigazgatási és szabálysértési eljárások... 40 Bírósági eljárások... 53 Hatáskör... 55 Bizonyítási eljárás, bizonyítási teher... 56 EGYEZSÉG... 67 AZ ESÉLYEGYENLÕSÉGI TÖRVÉNY ÉS A MUNKAJOG... 69 JOGORVOSLAT A FOGLALKOZTATÁSI DISZKRIMINÁCIÓ ÁLDOZATAI SZÁMÁRA... 73 FELHASZNÁLT IRODALOM... 77
Elõszó A Másság Alapítványt 1993 decemberében alapította a Magyar Humanisták Egyesülete azzal a céllal, hogy az alapítvány létrehozza és fenntartsa a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Irodát (NEKI). A NEKI 1994 óta mûködik a hazánkban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme céljából. E jogvédelem keretében jogi segítséget nyújtunk minden olyan ügyben, amikor valakit etnikai hovatartozása miatt ér sérelem. Az elmúlt tíz év során számos, elsõsorban romákat ért diszkrimináció miatt indítottunk eljárást. Az élet különbözõ területeirõl érkezõ diszkriminációs panaszok alapján kezdeményezett eljárások szinte valamennyi jogágra kiterjednek. A polgári jog területén személyhez fûzõdõ jogok megsértése miatt, államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése miatt indultak eljárások, a szociális jogok megsértésekor a jogszabálysértõ határozatok ellen éltünk jogorvoslattal. Kártalanítási eljárásokban képviseltük az utóbb felmentett fogvatartottakat, büntetõeljárásokban sértetti képviseletet láttunk el, és végül, de nem utolsó sorban a munkajog területén jelentkezõ diszkriminációs ügyeinkben a munkaügyi felügyelõségnél vagy munkaügyi bíróságokon kezdeményeztünk eljárásokat. Legjelentõsebb aktuális ügyeinkrõl a minden évben megjelentetett Fehér Füzetben számolunk be. A munkavállalókat érõ hátrányos megkülönböztetések tetten érése talán még az átlagosnál is nehezebb feladat, hiszen nincsenek tanúk, nem állnak rendelkezésre okiratok, gyakran még addig sem jut el a potenciális munkavállaló, hogy az önéletrajzát leadja a munkáltatónál. Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem könnyebb a bizonyí-
8 Esélytelenül tás akkor sem, amikor a munkavégzés során történik meg a hátrányos megkülönböztetés. E felvetésekbõl kiindulva vállalkoztunk egy átfogó program kidolgozására, amely reményeink szerint alkalmas a munkavállalás során jelentkezõ legtipikusabb problémák feltárására. 2003 júliusa és 2004 júniusa között a PHARE ACCESS 2001 program keretében próbáltunk lépéseket tenni a munka világában jelentkezõ, a romákat érõ hátrányos megkülönböztetés enyhítése, csökkentése érdekében. Elsõ lépésként a vonatkozó jogszabályok alapján elkészítettünk egy közérthetõ nyelven megfogalmazott, rövid, a leglényegesebb kérdésekre fókuszáló kiadványt. Ebben összegyûjtöttük azokat a legfontosabb munkaügyi szabályokat, elõírásokat, melyekkel érdemes tisztában lennie a munkavállalónak a munkaviszony létesítése, a munkavégzés, illetve a munkaviszony megszüntetése során. Úgy gondoltuk, számos, a munkavállalókat érõ hátrány, sérelem megelõzhetõ, ha az illetõ tisztában van alapvetõ jogaival, ha tudja, hogy milyen jogvesztõ határidõk vannak, illetve az õt ért különbözõ típusú jogsértések esetén hol, milyen fórumhoz fordulhat jogorvoslatért. A Jogi útmutató munkavállalóknak tízezer példányban készült el. A kiadványt a roma szervezeteken túl a munkaügyi központok kirendeltségeinek is megküldtük, hogy minél több érdekelt hozzájuthasson, és hasznosíthassa azt. A visszajelzések alapján az Útmutató fogadtatása jó volt, a tízezer példány pillanatok alatt elfogyott, több kirendeltség szívesen venné további példányok megküldését. A projekt következõ lépéseként úgynevezett panasznapokat szerveztünk Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. A panasznapok célja az volt, hogy azoknak a személyeknek is lehetõségük legyen az õket ért jogsértések miatt Irodánk segítségét igénybe venni és ezáltal jogorvoslathoz jutni, akik esetleg a nagy távolság vagy az információ hiánya miatt nem jutnak el hozzánk. A panasznapok során két-két munkatársunk utazott az adott térségbe, ahol különbözõ helyszíneken személyesen találkoztak a helyi kisebbségi önkormányzat vezetõivel, illetve a panaszosokkal. A találkozókon igyekeztünk a helyszínen megjelenteket a munkaügyi diszkriminációkkal kapcsolatban tanácsokkal ellátni, illetve a felmerülõ, elsõsorban jogi természetû kérdéseikre válaszokat adni. Amennyiben olyan panasszal találkoztunk,
Elõszó 9 ahol erre lehetõség volt, jogi eljárást kezdeményeztünk az illetõ képviseletében. A PHARE Program során felvett panaszok közül öt ügyben kezdeményeztünk jogi eljárást. Ezekben munkaügyi pert, illetõleg egy esetben személyiségi jogi pert indítottunk. Igyekeztünk különbözõ típusú ügyeket kiválasztani, amelyek más-más oldalról világítanak rá a munka világában a romákat érõ hátrányos megkülönböztetés formáira, illetve a jogorvoslat lehetõségeire és ennek nehézségeire. A tanulmánnyal, melyet most kezében tart az olvasó az a célunk, hogy Irodánk elmúlt tíz évének, és természetesen magának a programnak a tapasztalatait közreadjuk, ezzel segítve a témával foglalkozó szakemberek munkáját. Célunk továbbá olyan ajánlások megfogalmazása, amelyek a jövõben hozzájárulhatnak a romákat érõ megkülönböztetések csökkentéséhez. Budapest, 2004. május dr. Muhi Erika programvezetõ
Romák a munkaerõpiacon Tanulmányunkban, mielõtt a munkaügyi diszkriminációk természetére és a jogi szabályozás kérdéseire rátérnénk, szeretnénk rövid körképet adni arról, hogyan alakult az elmúlt évtizedekben a roma társadalom helyzete a munkaerõpiacon. A II. világháború idejére a magyarországi cigány népesség, melynek akkori száma 200 ezer fõre becsülhetõ, már döntõ többségben letelepedett, s egyéb tekintetben is a hagyományos cigány életmódtól eltérõ életvitelt folytatott. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány 2000- ben megjelent Jelentése 1 szerint a dualizmus idején ugyanis megkezdõdött a hagyományos cigány mesterségek háttérbe szorulása, lassú elhalása. Az akkori idõk gyors gazdasági növekedése és liberalizmusa miatt a mesterségüket vesztõ cigányok azonban sikeresen tudtak megélhetést találni. A két világháború között a régi foglalkozások eltûnése rohamossá vált, a válságokkal tarkított technikai, társadalmi fejlõdéssel egyre kevésbé tudtak lépést tartani a cigányok. Súlyosbította a helyzetet az erõs ci- 1 Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK): Cigánynak lenni Magyarországon; Jelentés, 2000.
12 Esélytelenül gány bevándorlás a környezõ országokból, és a jóval kevesebb munkalehetõségen egyre több romának kellett osztoznia. Így anyagi, szociális, kulturális leszakadásuk a többségi társadalomtól rohamos ütemben gyorsult. Helyzetük az 1944-es rezsim idején jelentõsen súlyosbodott, a hatóságok radikális eszközökkel (átnevelés, civilizálás) akarták a cigánykérdést megoldani, ami végül népirtásba torkollott. A háború vége a cigányok számára mindenekelõtt az életben maradást, a megsemmisítéstõl való megmenekülést jelentette. Az 1947 48- ig tartó demokratikus idõszak nagy mértékben megváltoztatta a cigányságnak az egész társadalommal való viszonyát. Az 1944 elõtti tekintélyelvû rendszer nem ismerte el egyenjogúnak a cigányokat, a demokrácia viszont az egyenjogúság elvét hirdette meg. Az újonnan létrejött és a csendõrség szerepét vidéken felváltó rendõrség ugyan a politikai harc eszközévé vált, de a faji vagy etnikai megkülönböztetés tiltott volt számára, személyi állománya miatt pedig társadalmi téren alapvetõen szegénypárti volt. 2 A bekövetkezõ változások fent említett, egyértelmûen pozitív hatásai mellett azonban gazdasági téren a romák súlyos veszteségeket szenvedtek el. A társadalmi változások eredményeképpen eltûntek azok a fogyasztói rétegek, amelyek a tradicionális cigány foglalkozások (zenélés, különbözõ kézmûves mesterségek, kereskedés) piacát jelentették. Ily módon a cigányság keményen megszenvedett történelmi tõkéje semmisült meg mint ahogy a késõbbiekben látni fogjuk nem egyedülálló módon a XX. században. Az EÖKIK már idézett Jelentése szerint az 1945 tavaszán megindult földosztás amely véglegessé tette a földbirtokos osztály gazdasági és politikai uralmának megszûntét, s a szegényparasztoknak és a mezõgazdasági nincsteleneknek juttatott földet sem eredményezett javu- 2 EÖKIK: Jelentés, 2000.
Romák a munkaerõpiacon 13 lást a romák számára. A földosztásból ugyanis a cigányok kimaradtak. Többségük nem is igényelt földet, de ritka kivételektõl eltekintve azok a cigányok sem kaptak, akik igényeltek. Kevés volt a föld, s noha a cigány népesség több mint egyharmada mezõgazdasági idénymunkából tartotta fenn magát, a földosztás során nem váltak földtulajdonossá. A földosztás, mely célja szerint a mezõgazdaságból élõ szegények számára nyújtott volna elõnyöket, a cigányok esetében nemcsak ezen elõnyök elmaradásával járt, hanem jelentõs hátrányokkal, mivel elvesztek számukra azok a munkaalkalmak, amelyeket a közép- és nagybirtokok nyújtottak. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején elindult egy ellentétes folyamat, amely gazdasági téren jelentõs javulást eredményezett a romák számára. Az erõltetett iparosítás, mely egészen a nyolcvanas évek közepéig tartott, teljes foglalkoztatottságot, sõt túlfoglalkoztatottságot és munkaerõhiányt eredményezett a budapesti iparvidéken, az északi régióban és a Dunántúl nagy részén, és teljes foglalkoztatottságot megközelítõ állapotot a keleti régióban és az Alföldön. 3 A létrejövõ új munkahelyek rengeteg, fõleg szakképzetlen munkaerõt igényeltek, így a romák tömegei jutottak munkához. Az 1971. évi országos cigánykutatás adatai szerint a munkaképes korú (15 59 éves) cigány férfiak 85 százaléka volt aktív keresõ. Ez a szám a közhiedelemmel ellentétben csak igen kis mértékben maradt el a teljes férfi népességre vonatkozó arányszámtól (87 százalék). A nõk esetében sokkal nagyobb különbségek mutatkoztak, az aktív korú (15 54 éves) roma nõk 30 százaléka volt aktív keresõ, míg a teljes nõi lakosságnak a 64 százaléka. 4 Ez a különbség elsõsorban a tradicionális cigány családmodell (elsõsorban a férfi a pénzkeresõ a családban, a nõ feladata pedig a háztartásvezetés, gyermeknevelés) következménye volt. 3 EÖKIK: Jelentés, 2000. 4 Az 1971. évi országos cigánykutatás adatait közli: Havas Gábor Kemény István: A magyarországi romákról, Szociológiai Szemle, 1995/5.
14 Esélytelenül A cigány férfiak foglalkoztatottsága az iparosodott régiókban volt a legelterjedtebb, míg az agrárrégiókban csekélyebb. A területi különbségek melyek a mai Magyarországon is jellemzõek, bár más elosztásban tehát már ebben az idõszakban kialakultak. Az ötvenes években induló, majd a következõ évtizedben egyre nagyobb lendületet vevõ iparosítás hatására a cigányság a mezõgazdaságból az ipar felé áramlott. Ezt a folyamatot csak erõsítette az a tény, hogy a mezõgazdasági idényjellegû munkavégzésbõl mindig is csak igen szûkös megélhetésre jutott. Az iparosítás eredményeképpen a nagyszámú és rendszeresen fizetett álláslehetõségeknek köszönhetõen a romák vagyoni viszonyai rendezettebbek lettek, s sikeresen integrálódhattak a szocialista munkások sorába. A fent említett tényezõk azonban nem jelentették azt, hogy a mezõgazdasági idénymunkák ne játszottak volna nagy szerepet a cigányok megélhetésében. Sokszor amíg a család férfitagja a szocialista gyárak, üzemek, kohók, bányák valamelyikében dolgozott, a nõk a mezõgazdaságban vállaltak alkalmi munkát. Gyakran azonban az egész család részt vett az idénymunkákban, így a jobb megélhetés elérése érdekében a cigány családok mind az iparban, mind a mezõgazdaságban munkát vállaltak, kielégítve ezzel a gazdaságban jelentkezõ, olcsó és szakképzetlen munkaerõ iránti nagyfokú igényt. A romák helyzete persze ebben az idõszakban sem volt problémamentes, továbbra is igen nagy különbségek mutatkoztak a roma és a nem roma lakosság között. A cigány munkavállalók nagy része ugyanis az alsóbb társadalmi rétegekre jellemzõ, nem a legjobban fizetett munkát végezte. 5 Ennek oka az oktatásban megmutatkozó jelentõs lemaradás volt, 6 ami még a mai napig is az egyik legfõbb okozója a romák munkanélküliségének. 5 1971-ben, az országos cigánykutatás szerint a cigány családfõk 11 százaléka volt szakmunkás, 10 százaléka betanított munkás, 44 százaléka segédmunkás, 15 százaléka mezõgazdasági fizikai dolgozó, 3 százalékuk napszámos és 6 százalékuk önálló, segítõ családtag vagy alkalmi munkás. 6 Az ország férfi népességébõl 8,2 százalék volt tanuló, a cigányoknál csupán 0,5 százalék.
Romák a munkaerõpiacon 15 Az 1971. évi kutatás után sem sokat változott a helyzet, még valamivel több mint másfél évtizeden át folyt tovább az erõltetett iparosítás. Nemcsak megmaradt, hanem fokozódott a munkaerõhiány, tovább szaporodtak az új munkahelyek, olyan vidékeken is, amelyek 1971-ben még távol álltak a teljes foglalkoztatottságtól, és a nõk számára is nagyobb számban álltak rendelkezésre munkahelyek. Ennek megfelelõen a cigány nõk is kezdtek rendszeres keresettel járó állandó munkát vállalni. A keresõ nõk aránya (szemben az 1971. évi 30 százalékkal) már a hetvenes évek végén megközelítette, a nyolcvanas évek elején pedig felülmúlta az 50 százalékot. 7 A nyolcvanas évek második felének gazdasági és politikai változásai azonban romboló erejû változásokat indukáltak. Minél inkább egyértelmûbbé vált, hogy a mesterségesen generált ipari fejlõdés mértéke nem tartható, annál több embert bocsátottak el munkahelyérõl. A rendszerváltás sokkolóan hatott a magyar munkaerõpiacra. Tömegével kerültek utcára a szocialista nehéziparban foglalkoztatottak, az alacsony iskolai végzettségûek, a szakképzetlenek stb. A cigány társadalom pedig valamennyi társadalmi csoportnál jobban megszenvedte a változásokat. Kertesi Gábor Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás elõtt és után címû tanulmánya 8 szerint a roma társadalom elmúlt százéves történelme során a rendszerváltással másodszor vesztette el a létalapjait. Amíg azonban szerinte a tradicionális cigány közösségek felbomlása, a hagyományos mesterségek piacainak felszívódása a század elsõ felében évtizedekig tartó, lassú fejlõdés eredménye volt, amelyhez úgy-ahogy, hosszú távon a cigányság alkalmazkodni tudott, addig a rendszerváltás nyomában megjelenõ tömeges munkanélküliség pár év leforgása alatt, viharos sebességgel tette semmissé a lassú modernizációs folyamatnak szinte minden eredményét. Nem kétséges fejti ki Kertesi, hogy a roma társadalom integrálódása nagyrészt illuzórikus volt: a szocializmus torz modernizációja által kínált (munka)le- 7 EÖKIK: Jelentés, 2000. 8 Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás elõtt és után In: Cigánynak születni, 2000.
16 Esélytelenül hetõségek hosszú távon nem bizonyultak tartósnak. A társadalmi felemelkedés azonban valódi volt: társadalmon kívüli emberek kerültek be nagy tömegben a társadalomba, még ha annak legalacsonyabb rétegébe is. A rendszerváltást követõ munkanélküliségi hullám legelõször a romákat érintette tömegesen, õk kerültek ki legnagyobb számban a munkaerõpiacról, és nekik jelentette (s jelenti ma is) a legnagyobb nehézséget az új, piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Mindez összefügg azzal, hogy mindenekelõtt az alacsony iskolai végzettséggel is betölthetõ, szakképzettséget nem igénylõ munkahelyek szûntek meg, ahol a roma népesség többsége korábban dolgozott. Az 1993-as országos cigány vizsgálat során felvett adatokból megállapítható, hogy az év végére a teljes népességen belül a foglalkoztatottak aránya 65 százalék volt, addig a romáké mindössze 24 százalék. Ezen belül az aktív korú férfiaknál a foglalkoztatottak aránya a teljes népességben 64, a cigányoknál 29 százalék volt. A nõknél még nagyobb volt a különbség. Országosan a 15 54 éves nõk 66 százaléka, a cigány nõk 15 százaléka volt foglalkoztatott. 9 A 2003. évi országos cigány felmérés idején a 15 74 éves roma népesség 21 százaléka volt foglalkoztatott, szemben az 1993. évi 22 százalékkal. A férfi népességbõl a foglalkoztatottak aránya 28 százalék, szemben az 1993-as 28,5 százalékkal. A nõi népességbõl 15 százalék a foglalkoztatott, ugyanúgy, mint 1993-ban. Országosan 2003. I. negyedévében a 15 74 éves népesség 49,98 százaléka, a férfiak 56,5, a nõk 43,7 százaléka volt foglalkoztatott. Láthatjuk tehát, hogy a jó tíz évvel ezelõtti állapotokhoz képest nem számottevõ az eltérés. 10 9 Az 1993. évi országos cigány vizsgálat adatait közli: Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás elõtt és után In: Cigánynak születni, 2000. 10 A 2003. évi országos cigánykutatás eredményeit közli: Kemény István Janky Béla: A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól a 2003. évi országos cigánykutatás alapján, www.romaweb.hu/romaweb/index.jsp?p=szociologia.
Romák a munkaerõpiacon 17 A roma lakosság munkaerõ-piaci sikertelenségének több oka van. A legfontosabb tényezõ az alacsony képzettség, illetve szakképzettség. Manapság közhelyszámba megy, hogy az iskolai végzettség az egyik legfõbb mobilitási csatorna, mely egyre fontosabb szerepet játszik a munkahelyek elosztásában és a keresetek alakulásában. Bár az általános iskola elvégzése terén javultak az arányok, ez a romák munkaerõ-piaci helyzetén nem sokat segít. A Delphoi Consulting 2000-ben A magyarországi roma népesség foglalkoztatottsága címen közzétett szakirodalmi recenziója szerint ha egy adott iskolaszintet már szinte mindenki elvégez, akkor ez a teljesítmény semmilyen hatással nem lesz azokra a társadalmi különbségekre, amelyek a késõbbiek során jelentkeznek a népességben. 11 Az iskolai bizonyítvány tehát veszít jelentõségébõl. Magasabb iskolai szinten pedig a mai napig nem tapasztalható számottevõ javulás a romák helyzetében. A cigány nem cigány távolság nõtt a továbbtanulás, a középiskolába jutás tekintetében. A három továbbtanulási út közül csak a szakmunkásképzõ nyílt meg a romák elõtt, ami pedig tudvalevõleg zsákutca a magyar oktatási rendszerben. Az iskolai végzettségen kívül további problémát jelentenek a területi egyenlõtlenségek. A roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiban koncentrálódik, ahol egyébként is országosan a legmagasabb a munkanélküliek aránya. Kemény István és Janky Béla a 2003. évi cigánykutatás alapján készített tanulmánya 12 1993-as adatokra támaszkodva kifejti, hogy kevés roma él Fejér, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyében, s pontosan ezekben a megyékben a legkisebb a munkanélküliség is. Ezzel szemben írják Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Heves, Jász- Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, valamint Baranya és Sopron megyében jelentõs a roma lakosság száma. A tapasztalatok szerint többé-kevésbé ezek a területek a legelmaradottabbak a munkaerõpiacon is. Ha megvizsgáljuk a fenti felsorolást, az is nyilvánvalóvá válik, hogy ezek azok a megyék, ahol a szocialista rendszerben a kényszer-iparosításnak a leg- 11 Ezt a jelenséget nevezik a szerzõk a zéró-korreláció törvényének. 12 Kemény Janky, 2004.
18 Esélytelenül nagyobb hatása volt, ahol a legtöbb nehézipari üzem jött létre, s amelyek a rendszerváltozás után gyorsan tönkrementek. A munkanélküliségi ráta például 1993-ban az építõiparban az országos átlagnak csaknem a duplája volt. Nem csak a megyék szintjén érvényesül azonban a területi egyenlõtlenségek problematikája. A cigányságnak csaknem harmada él az álláslehetõségeket leginkább nélkülözõ kistelepüléseken, így õket jobban sújtják a településtípusok közötti munkaerõ-piaci egyenlõtlenségek. A hátrányos helyzetû elmaradott községekbõl ráadásul szinte lehetetlen az elvándorlás. A térség kilátástalan helyzete miatt nagyon alacsonyak az ingatlanárak, az elköltözni vágyók többségének az egyetlen vagyona pedig az ingatlan, amelyben él. Ennek piaci értéke azonban meg sem közelíti a fejlettebb települések árait, így a válságrégiók kistelepüléseinek lakói röghöz kötöttek, más lehetõségek híján örökre a nyomor foglyai maradnak. Minél nagyobb egy településen a cigányok aránya, annál többen vándorolnak el a nem romák közül. Ez elsõsorban két tényezõnek tudható be: egyrészt a magasabb iskolai végzettség növeli az elvándorlás lehetõségét, mert nagyobb a valószínûsége, hogy egy kedvezõbb helyzetben lévõ településen sikerül megfelelõ munkát találni; másrészt a migráció inkább a fiatalokra és egyedülállókra jellemzõ. A romák többsége azonban nagycsaládos, s mint tudjuk, iskolai végzettség tekintetében kiemelten hátrányos helyzetû. A képet még tovább rontja az, hogy az alacsony ingatlanárak vonzóak a munkanélküli cigányok számára, ezért nagy számban vándorolnak be az elmaradott régiók községeibe. 13 Ilymódon a válságkörzetekben a romák aránya csak egyre nagyobb lesz, ami a cigány népesség leszakadását csak még inkább növeli. 13 Ábrahám Árpád Kertesi Gábor: A munkanélküliség regionális egyenlõtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. A foglalkoztatási diszkrimináció és az emberi tõke váltakozó szerepe, Közgazdasági Szemle 43., 1996/7 8., idézi Delphoi Consulting, 2000.
Diszkrimináció a munkaerõpiacon Az elõzõ fejezetben felsorolt alacsony iskolai végzettség és területi egyenlõtlenségek mind lehetséges okai a romák kimagaslóan magas munkanélküliségének, azonban nem adnak teljes, kielégítõ magyarázatot a cigány nem cigány népesség foglalkoztatottsági rátája közötti feltûnõ aránytalanságra. A Gallup Intézet 1997-es intolerancia-vizsgálata során 14 megkérdezettek 50 százaléka mondta magáról azt, hogy idegenkedik a cigányoktól. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy a roma kisebbséggel szembeni intolerancia nem jelenik meg a munkahelyeken is. A munkaerõpiacon azonban nagyon nehéz tetten érni az ilyen elõítéleteket, különösen akkor, ha a törvényi szankcióknak akarunk érvényt szerezni. Bizonyos adatok azonban meggyõzõen bizonyítják, hogy Magyarországon sajnos jelen van a cigányokat a munkaerõpiacról kiszorító etnikai diszkrimináció. Míg 1993 végén a nyolc osztálynál kevesebbet végzett nem romáknál a munkanélküliségi ráta 23,1 százalék volt, addig a cigányoknál 59 százalék! A nyolc osztályt végzett nem romáknál 17, 5 százalék, a romáknál 48,7 százalék ez az arány, de ugyanilyen nagyok a különbségek a szakmunkásképzõt végzetteknél és az érettségizetteknél is. 15 A Magyar Helsinki Bizottság 1996-os kiadványában 16 be- 14 Zombory Kovai: A magyarországi roma népesség foglalkoztatottsága, szerk: Babusik Ferenc. 15 Kemény István: Tennivalók a cigányok/romák ügyében. In.: A cigányok Magyarországon, 1999. 16 Jogfosztottan. Romák Magyarországon, A Human Rights Watch / Helsinki jelentése, 1996.
20 Esélytelenül számol arról, hogy több olyan információ van birtokukban, mely szerint a munkáltatók gyakran kérik a munkaközvetítõktõl, hogy ne küldjenek hozzájuk roma dolgozókat. A kiadvány szerint több munkaügyi központ nyilvántartotta természetesen nem hivatalos formában az ügyfelek etnikai hovatartozását. A munkaadókkal kapcsolatban hasonló tapasztalatokról számolt be 2002 februárjában a Népszabadság hasábjain a Fõvárosi Munkaügyi Központ egyetlen roma ügyintézõje. Elmondása szerint a Fõvárosi Munkaügyi Központban nem tartják számon a munkanélküliek származását, ezt tiltja az adatvédelmi törvény, ám ennek ellenére gyakori, hogy a központhoz forduló munkaadók szeretnék kizárni a roma jelentkezõket. Legtöbbször telefonon jelzik, hogy barna egyént nem kívánnak foglalkoztatni. Véleménye szerint a központ csak akkor tudna fellépni az ilyen diszkrimináció ellen, ha a munkaadó nyíltan elismerné: azért utasított el egy kiküldött jelentkezõt, mert az roma. Ezt azonban senki nem írja le az igénylõlapon. 17 Irodánk 2001-ben kutatást végzett a Fõvárosi Munkaügyi Központok kirendeltségein. 18 A kutatás célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogyan érvényesülnek az emberi jogok, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma a munka világában, ezen belül a kirendeltségek napi gyakorlatában. A vizsgálat során, a fõváros területén lévõ 11 kirendeltségen kérdõívet vettünk fel mind az alkalmazottakkal, mind pedig az ott megforduló munkanélküliekkel. Az alkalmazottak számára összeállított azon kérdésünkre, hogy a roma származású munkavállalóknál mennyire sikeresek a kiközvetítések, az alkalmazottak 30 százaléka azt tapasztalta, a munkaadók gyakran kérik, hogy roma származásút ne közvetítsenek az adott munkahelyre. A megkérdezettek 24 százaléka szerint ez a kérés nagyon ritkán fordul elõ, további 24 százalék tapasztalata szerint még sosem fordult elõ, hogy a munkaadó azt kérte volna, hogy az adott munka betöltésére roma származású munkavállalót ne közvetítsenek. 17 Felvételi kifogások, Népszabadság, 2002. február 22. 18 Az emberi jogok és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényesülése a foglalkoztatásban. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda kutatása a Fõvárosi Munkaügyi Központ kirendeltségein, 2001
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 21 Azoknál az eseteknél, ahol elõfordult, hogy a munkaadó kérte, hogy romát ne közvetítsen a munkaügyi központ, ott a kérdezett alkalmazottak 6 százaléka írásban rögzítette ezt az információt, 32 százalék megjegyezte, de nem rögzítette a munkaadó kérését, 12 százalék véleménye szerint nem kell, illetve nem lehet az ilyen esetekben a roma származású munkavállaló érdekében semmit tenni. A munkaügyi központ alkalmazottai közül 24 fõ (48 százalék) próbálta meggyõzni a munkaadót arról, hogy mondjon le azon kérésérõl, hogy a munkaügyi központ az adott munka betöltésére ne közvetítsen ki roma származású munkavállalót. A munkaadó kérésének ellenére 13 fõ (26 százalék) próbálta meg kiközvetíteni a roma származású munkavállalót. A dolgozók 70 százaléka azt tapasztalta, hogy a kiközvetített roma munkavállalót a munkaadó eredeti kérésének megfelelõen nem alkalmazták. 20 százalék szerint az, hogy a kiközvetített romát nem alkalmazzák, gyakori esetnek mondható, 12 százalék szerint ez általános jelenségként értékelhetõ. 19 A munkanélküliek több esetben próbálnak saját magukra támaszkodva, újsághirdetés vagy ismerõsök által munkát keresni, mint a munkaügyi központokon keresztül. Az Irodánkba érkezõ panaszok típusai alapján az a tapasztalatunk, hogy a romákkal szembeni diszkrimináció leggyakrabban a munkára való jelentkezés közben valósul meg. Azaz, a cigány munkavállaló még az esélyét sem kapja meg annak, hogy bizonyítsa, rátermett a meghirdetett állásra. Diszkrimináció a munkára való jelentkezés során Az Irodánkat felkeresõ panaszosok kivétel nélkül megegyezõen írják le a munkára jelentkezés során õket ért hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Beszámolóik alapján, amikor telefonon jelentkeznek egy meghirdetett állásra, a munkáltató képviselõje készségesen ad felvilágosítást, majd megbeszélnek egy idõpontot a személyes találkozóra. A találkozón azonban a munkáltató vagy annak képviselõje, 19 Uo. 35 36. oldal.
22 Esélytelenül szembesülve a jelentkezõ roma származásával, azonnal közli, hogy az állás már betelt. Ez olyankor is megtörténhet, amikor a telefonbeszélgetés és a személyes megjelenés között mindössze csak egy óra telik el, és nyilvánvaló, hogy az idõ rövidsége miatt nem lehet igaz a munka betöltésére vonatkozó állítás. Elõfordul, hogy kifogásokat sem keres a cég, hanem elküldi a jelentkezõt azzal, hogy majd késõbb értesíteni fogja, ami azután soha nem történik meg. Arra is van példa, hogy a munkáltató nem is igyekszik titkolni a romákkal kapcsolatos ellenérzését, és közli az illetõvel, hogy cigányokat nem alkalmaz. Több panaszosunk is beszámolt arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló visszautasítások és megalázó helyzetek elkerülése érdekében már a telefonbeszélgetés során közölni szokta, hogy roma származású. Elmondásuk szerint ilyen esetben az addig készséges munkáltató azonnal rövidre zárja a beszélgetést azzal, hogy ebben az esetben a meghirdetett állás részére nem aktuális. Mivel a munkára való jelentkezés során a potenciális munkavállaló általában egyedül jár el, tanút nem visz magával, rendkívül nehéz annak megállapítása, illetve egy késõbbi eljárás során a bizonyítása, hogy etnikai alapú megkülönböztetés történt. Bár munkaügyi diszkrimináció esetén a korábbi jogi szabályozás esetén is a munkáltatóra hárult annak bizonyítása, hogy nem követett el hátrányos megkülönböztetést, tapasztalatunk szerint egy-egy eljárás sikeres végig viteléhez Irodánknak kellett kellõ bizonyítékokkal magát felvérteznie. A bizonyítással és a jogi eljárással kapcsolatos problematikára tanulmányunkban a késõbbiek során részletesen kitérünk majd, azonban itt szeretnénk ismertetni azt a módszert, amely álláspontunk szerint a leginkább bevált a munkaügyi diszkriminációk feltárása során. Az ügyek széleskörû kivizsgálására nem csak egy késõbbi eljáráshoz szükséges bizonyítékok beszerzése érdekében van szükség, hanem azért is, hogy az elindítani kívánt eljárás valóban megalapozott és minden tekintetben feltárt tényállás alapján történjen meg. Irodánkba rendszeresen érkeznek be a különbözõ köztük munkaügyi diszkriminációkra vonatkozó panaszok, azonban eljárást csak abban az esetben kezdeményezünk, ha az általunk lefolytatott tényfeltárás során mi magunk
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 23 is meggyõzõdtünk arról, hogy alaposan feltételezhetõ az etnikai alapú megkülönböztetés ténye. Mivel a munkaügyi diszkrimináció általában rejtett formában valósul meg, a munkáltató különbözõ, akár még el is hihetõ kifogásokkal küldi el a jelentkezõt, olyan módszerre van szükség, melynek keretében arra tudunk rámutatni, hogy a munkáltató nagyjából ugyanabban az idõpontban más információt ad egy roma és mást egy nem roma munkavállalónak, illetve másként viszonyul hozzájuk. Tényfeltárás, tesztelés a munkaviszony létrejöttét megelõzõ eljárásokban A nehezen tetten érhetõ, rejtett formában megjelenõ diszkriminációs ügyek feltárására, illetve hatóság vagy bíróság elõtti bizonyítására dolgozta ki az Iroda amerikai minta alapján az úgynevezett teszteléses módszert. 20 A módszert akkor alkalmazzuk, amikor a roma panaszos feltehetõen származása miatt más elbánásban részesül, mint a hozzá hasonló tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkezõ, de nem roma származású személyek. Tipikusan ilyen esetek a lakhatási, munkaügyi és a vendéglátó-ipari diszkriminációs ügyek. A módszer lényege, hogy a panaszossal azonos kisebbségi csoporthoz tartozó tesztelõ és egy másik, a kisebbségi csoporthoz nem tartozó, de vele egyébként azonos releváns képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezõ személy ugyanazzal a céllal, kérdésekkel, kéréssel keresi fel a bepanaszolt céget. Egy munkaügyi diszkriminációs panasz esetén ugyanarra a meghirdetett munkára kiküldünk elõbb egy roma tesztelõt, majd nem sokkal késõbb, még ugyanaznap egy nem roma tesztelõt. Amennyiben a roma tesztelõt 20 Az Egyesült Államokban már körülbelül harminc éve használják a módszert. A tesztelésre professzionális civil szervezetek mint amilyen pl. a Fair Housing Council jöttek létre, melyek elsõsorban a lakhatási és a munkaügyi diszkriminációk feltárására szakosodtak.
24 Esélytelenül elküldik azzal például, hogy már betelt az állás, a késõbb érkezõ nem romát pedig ugyanarra a helyre felveszik, megalapozottnak látszik az etnikai alapon történõ hátrányos megkülönböztetés ténye, melynek alapján a panaszos nevében az Iroda jogi eljárást kezdeményez, bírósághoz fordul. Ahhoz, hogy egy tesztelés sikeres, eredménye pedig felhasználható legyen, bizonyos szabályokat be kell tartani. Eleve kizárja a tesztelést, ha a panaszos nem idõben, már azután jelentkezik nálunk, amikor a hirdetés már nem aktuális, az állást valóban betöltötték. Az elsõ feladat tehát minden esetben beszerezni az újságot, ahol az állást meghirdették, illetve ha más adatközlõ útján jutott az információhoz, õt megkeresni. Miután meggyõzõdtünk arról, hogy a meghirdetett állást még nem töltötték be, pontosan rögzíteni kell a panaszos személyes tapasztalatait: mikor, kivel beszélt, milyen feladatra keresnek munkavállalót, milyen végzettséghez, egyéb feltételek meglétéhez köti a munkáltató a jelentkezést. A panasz rögzítését követõen, lehetõleg egy-két napon belül ki kell választani a megfelelõ tesztelõket, majd õket fel kell készíteni a feladat elvégzésére. Nagyon fontos a munkaügyi teszteléseknél, hogy a tesztelõk lehetõleg minden releváns tulajdonságban egyezzenek, mint nem, életkor, végzettség, nyelvtudás, korábbi gyakorlat stb. Panaszosaink általában szakképzetlen, alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõ személyek, akik olyan munkára jelentkeztek, ahol különösebb végzettségre, szaktudásra nincs szükség. Emiatt általában nem okoz gondot, hogy a megfelelõ tesztelõt megtaláljuk. Abban az esetben azonban, ha a panaszos szakmunkára, megfelelõ iskolai végzettséghez kötött állásra jelentkezik, nagyon nehéz alkalmas tesztelõt találni. Azok a személyek ugyanis, akik hajlandóak a feladat elvégzésére, nem biztos, hogy rendelkeznek a megfelelõ iskolai bizonyítványokkal. Volt már olyan esetünk, amikor a módszert azért nem tudtuk alkalmazni, mert nem találtunk megfelelõ szakképzetséggel rendelkezõ tesztelõt. Amennyiben sor kerül a tesztelésre, a tesztelõk a terepre való kiküldés során azt a konkrét feladatot kapják, hogy keressék meg elõbb telefonon, majd személyesen a megjelölt munkahelyet, és ott mint potenciá-
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 25 lis munkavállalók viselkedjenek. A tesztelõt kioktatjuk arra, hogy a feladat elvégzése során megfelelõ ruházatban jelenjen meg, a munkáltatóval mindenben mûködjön együtt, a tesztelés során érzelemmentesen viselkedjen, és kerüljön minden provokációt. A tesztelõ figyelmét felhívjuk arra is, hogy az õ feladata kizárólag az általa tapasztaltak tényszerû rögzítése. Nem feladatuk, és ettõl tartózkodniuk is kell, hogy a tesztelt munkahelyet, munkáltatót minõsítsék, esetleges felháborodásuknak hangot adjanak. A tesztelést követõen a tesztelõ azonnal kitölt egy tesztelési kérdõívet, melyen különbözõ kérdésekre kell válaszolnia mind a telefonbeszélgetéssel, mind pedig a személyes találkozóval, illetve a találkozó esetleges utóéletével kapcsolatban. A tesztlapon megadott kérdések arra vonatkoznak, hogy milyen információkat adott a cég alkalmazottja a tesztelõnek a meghirdetett állásról, illetve magáról az adott munkahelyrõl. Vannak továbbá kérdések a munkáltató képviselõjének a tesztelõvel szemben tanúsított viselkedésével kapcsolatban is: megvárakoztatták-e az interjú elõtt, köszöntek-e neki belépéskor, bemutatkozott-e a cég képviselõje, kezet fogott-e vele stb. A kérdõívekre adott roma és nem roma tesztelõi válaszok közti különbségek rendkívül jól reprezentálják, hogy van-e eltérés a munkáltató roma, illetve nem roma jelentkezõvel szembeni attitûdje között. Tesztelõinktõl a tesztelés során és a kérdõívek kitöltésekor is érzelemmentes magatartást várunk el. Munkaügyi tesztelés során a legfontosabb szabály az, hogy mindig a roma tesztelõ menjen elõször a személyes találkozóra, hiszen csak így ellenõrizhetõ, hogy valós-e a munkáltató azon esetleges elutasító indoka, hogy az állás már betelt. Amennyiben a roma tesztelõnket ezzel a leggyakrabban alkalmazott kifogással elküldik, majd egy félórán-órán belül a nem roma tesztelõt fogadják, és részére az állást felkínálják, megállapíthatjuk, hogy a hátrányos megkülönböztetés alapos gyanúja fennáll. Az Iroda öt éve használja a módszert a rejtett diszkrimináció tettenérésére egy állandó, önkéntesekbõl álló tesztelõ hálózatra támaszkodva. Az adatbázisban nyilvántartott tesztelõk valamennyien részt vettek egy tesztelési képzésen, melynek során az Iroda munkatársai felkészítették õket arra, hogy hogyan kell a tesztelésen viselkedni, megjelenni, ismertették velük a módszer célját, lényegét, illetve felhívták figyelmüket a
26 Esélytelenül késõbbi tanúskodási kötelezettségre. A tesztelõktõl írásos nyilatkozatot kér az Iroda minden esetben ahhoz, hogy különleges személyi adataikat mint például cigány származásukat, illetve bõrük színét az adatbázisban feltüntesse, illetve azt tárolja, kezelje. Minden tesztelés elõtt a tesztelõkkel megbízási szerzõdést köt, melyben rögzítik a tesztelés feltételeit, a tesztelõ tanúskodási kötelezettségét, illetve a tesztelésért járó megbízási díj összegét. Az Iroda vállalja, hogy amennyiben a tesztelésbõl adódóan a tesztelõt bármilyen hátrány, sérelem érné, részére teljes körû jogi védelmet, képviseletet biztosít. A módszer egyébként az évek során folyamatosan változik, tökéletesedik, hiszen a gyakorlat mutatja meg igazán, hogy min érdemes változtatni, mi az, amire különösen figyelni kell. Ez az oka annak is, hogy most már minden esetben inkább több tesztelõvel több tesztelést is végzünk egy ügyben. Amennyiben több egymás után elvégzett tesztelés is ugyanazt az eredményt hozza, erõsebb a bizonyíték a jogellenes gyakorlat folyatatására. R. József 1999 februárjában újsághirdetés útján jutott el a T. kft-hez, ahol szórólapterjesztõket kerestek. Telefonon megbeszélt idõpont-egyeztetés után (ahol nagyon készségesek voltak vele, elmondták, hogy az állás még betöltetlen) bement a kft. irodájába, személyes egyeztetésre. Ekkor kitöltettek vele egy adatlapot, amely a személyi adatait tartalmazta, majd megkérdezték, hogy végzett-e már hasonló munkát. Erre õ igennel válaszolt, másra pedig nem voltak kíváncsiak. Két nap múlva kellett érdeklõdnie, hogy megkapta-e az állást. Ekkor ismét személyesen ment be az irodába, és véletlenül meglátta azt a papírlapot, amelyet kitöltettek annak idején vele, és amelyen most keresztben, nagy betûkkel rajta állt: cigány. Nem mondtak semmi konkrétumot ekkor neki, csak annyit, hogy újabb két nap múlva megint érdeklõdjön. Ezt követõen még tovább hitegették, majd azzal, hogy már minden körzetben betöltötték az állásokat, nem vették fel a munkára. Irodánk a tesztelés módszerét ebben az ügyben alkalmazta elõször. Roma tesztelõnk 1999 áprilisában jelentkezett állásra ugyanennél a cégnél, majd õt követõen ugyanezen a napon a nem roma származású tesztelõ. Mindketten kitöltötték az adatlapot, s mindkettejüknek azt mondták, hogy érdeklõdjenek egy-két nap múlva. Májusban, mivel a cégtõl visszajelzés nem érkezett, újabb tesztelõ páros, egy roma és egy nem roma fiatalember jelentkezett az állásra. Az õ esetükben is minden a már bemutatott módon zajlott le. Ezt követõen mind a négyen a
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 27 megbeszélteknek megfelelõen felhívták telefonon a céget. A két nem roma fiatalembert arról tájékoztatták, hogy az állásra fel vannak véve, míg a két roma fiút elutasították azzal, hogy sajnos nincs már betöltetlen hely. Természetesen a sikeres tesztelés mellett a tényfeltárás része az egyéb bizonyítékok összegyûjtése. Be kell szerezni az újság eredeti példányát, amelyben a hirdetés megjelent, számba kell venni az esetleg szóba jöhetõ közvetlen vagy közvetett tanúkat. Amennyiben a személyes találkozót telefonbeszélgetés elõzte meg, be kell szerezni a telefon híváslistáját, amelyrõl a beszélgetést folytatták. A panaszost meg kell kérni, adjon részletes leírást arról, hogyan nézett ki az épület, valamint az iroda, ahol a személyes találkozó létrejött. Rögzíteni kell, kikkel találkozott ott, mi volt az illetõk neve, beosztása. Arra is meg kell kérni, hogy adjon róluk részletes személyleírást. Rendkívül fontos, hogy az eseményt követõen minél elõbb, minél pontosabban rögzítve legyen a legapróbb részlet is, mert egy késõbbi eljárás során lehet, hogy csak hónapok múlva kerül sor hivatalos meghallgatásra, amikor a panaszos már esetleg nem emlékszik vissza mindenre. Tapasztalatunk az, hogy a hozzánk beérkezõ panaszok általában alaposak. Tíz tesztelésbõl nyolcnál valóban minden úgy zajlik le a tesztelõvel is, ahogy a roma panaszosunkkal történt. Elõfordult azonban már olyan eset, amikor a bepanaszolt céghez kiküldött roma tesztelõnket alkalmazták, sõt olyanra is volt példa, hogy a roma tesztelõt felvették, a nem romát pedig elutasították. Minden panasz kivizsgálásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a munkaerõ kiválasztásánál mint ahogy az élet minden területén a munkáltatók döntését is erõsen befolyásolja az egyéni szimpátia, melynek alakulása nem biztos, hogy minden esetben összefügg a jelentkezõ származásával. Volt olyan bejelentésünk, amikor a panaszossal, aki elõre elmondta, hogy roma származású, a munkáltató már a telefonban közölte: romákat nem alkalmaz. A tényfeltárás során viszont ugyanez a cég a kiküldött roma tesztelõnket felvette volna. Egy esetben, amikor a tesztelõnek felajánlották a megvizsgált állást, az illetõ azt el is fogadta, hiszen õ is épp munkát keresett ebben az idõben.
28 Esélytelenül Irodánk eddig kizárólag olyan esetekben folytatott tesztelést, amikor valaki egy konkrét panasszal keresett meg minket, és az általa megjelölt cég gyakorlatát kívántuk megvizsgálni. A jövõre nézve megfontolandónak tarjuk azonban, hogy Irodánk kapacitásától függõen elsõsorban nagyobb üzletláncok, esetleg gyorsétterem-hálózatok, multinacionális cégek különbözõ telephelyein szúrópróbaszerû teszteléseket végezzünk. Hátrányos megkülönböztetés a munkahelyen, beépített tesztelés A tesztelés módszerét nem csak a munkára való jelentkezés során lehet használni. Van, amikor nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, hogy felvesznek-e romákat vagy sem, hanem azt is szeretnénk megtudni, milyenek a belsõ viszonyok egy munkahelyen, hogy viszonyulnak a roma származású dolgozókhoz. Elõfordul, hogy bár alkalmaznak roma munkaerõt az adott cégnél, rosszabb munkakörülmények között foglalkoztatják õket, esetleg kevesebb munkabért kapnak, vagy a velük való bánásmód megalázó, embertelen. Ilyen panasz esetén a tényfeltárás célja belülrõl megvizsgálni a munkahelyet, amit csak úgy érhetünk el, ha ott elhelyezünk dolgozni valakit. A legideálisabb, ha egy roma és egy nem roma tesztelõt próbálunk meg bejuttatni, hiszen bizonyos esetekben pont azt szeretnénk kideríteni, van-e eltérés a roma és nem roma dolgozók helyzete között. Ilyen típusú tesztelést természetesen csak olyan esetben alkalmazhatunk, ha a bepanaszolt cégnél nagy a fluktuáció. Elsõsorban nagyobb gyárakra, üzemekre jellemzõ, hogy folyamatos a forgás a dolgozók között, gyakorlatilag nap mint nap vesznek fel új embereket. Egyik ügyünkben egy fiatal roma lány munkahelyi baleset miatt kérte a segítségünket, melynek során elvesztette két ujjának a körömperceit. Az akkor tizenkilenc éves lány 20 százalékos munkaképesség-csökkenést szenvedett, a baleset után poszttraumás depresszív állapotba került. Amikor a panaszost meghallgattuk, elmondta, hogy a gyárban a balesetet okozó gép kezelésére nem oktatták ki. Beszámolt még a rossz munkakörülményekrõl, az embertelen bánásmódról, és az is kiderült, a foglalkoztatás nem a jogszabályoknak megfelelõen történik a cégnél.
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 29 Irodánk megbízott egy roma származású újságírónõt, hogy utazzon a helyszínre, jelentkezzen a gyárban, és ott töltsön el legalább egy hetet, mint bármely más dolgozó. Tesztelõnk a feladat megkezdése elõtt részletes útmutatást és egy mindenre kiterjedõ megfigyelési szempontrendszert kapott, amelynek alapján mindennap dokumentálnia kellett megfigyeléseit. A tesztelés során számos bizonyítékot gyûjtöttünk arra vonatkozóan, hogyan szegi meg a cég a munkabiztonsági és munkaegészségügyi elõírásokat, illetve a foglalkoztatás jogszerûségére vonatkozó elõírásokat. Tesztelõnk megfigyeléseit elsõsorban azokat, amelyek a gépeken végzendõ munka betanítására és a munkabiztonsági elõírások figyelmen kívül hagyására vonatkoztak felhasználtuk a cég ellen késõbb indított kártérítési eljárásban. Egy másik ügyben szintén gyárban helyeztünk el két roma tesztelõt, miután azt a bejelentést kaptuk, hogy bár a cég alkalmaz romákat, azonban csak úgy, hogy az üzemben a tíz százalékot ne haladja meg a számuk. Az ügyrõl tanulmányunkban késõbb bõvebben is lesz szó, jelen esetben csak a tesztelõk tapasztalataira kívánunk kitérni. 21 A munkahelyen eltöltött hét után a tesztelõk beszámoltak arról, hogy származásra vonatkozó hátrányos megkülönböztetést nem tapasztaltak, egyéb viszszásságokat azonban érzékeltek. Elmondásuk szerint sokan munkaszerzõdés nélkül dolgoztak az üzemben úgy, hogy még azzal sem voltak pontosan tisztában, mennyi bért is fognak kapni. Tesztelõink a hét utolsó munkanapján jelentették be felmondásukat, ekkor a munkaviszony megszüntetésérõl szóló papírral együtt kapták kézhez az utólag elkészített munkaszerzõdésüket. Kiderült az is, hogy a gyárban sem a munkavédelmi, sem a munkabiztonsági elõírásokat nem tartják be. A dolgozók egészségre káros körülmények között, megfelelõ védõruha, védõfelszerelések nélkül dolgoznak. A dolgozók etnikai összetételével kapcsolatban megállapították, hogy a roma származásúak aránya elenyészõ, még a gyárigazgató által megjelölt tíz százalékot sem éri el. 21 Lásd késõbb K. Ernõ ügyét.
30 Esélytelenül A tesztelés ezen formája rendkívüli körültekintést és szervezést igényel. Fontos, hogy tesztelõinket megfelelõen felkészítsük, és kezükbe adjuk azt a részletes szempontrendszert, amelynek alapján meg kell majd figyelniük az adott munkahely körülményeit, illetve tudniuk kell azt is, hogy megfigyeléseikbõl mit és hogyan kell rögzíteni. Amennyiben vidéki cégrõl van szó, meg kell szervezni a tesztelõk elszállásolását, a munkahelyre való oda-visszautazását, fel kell mérni napi költségeiket, és ami a legfontosabb: folyamatosan, napi szinten tartani kell velük a kapcsolatot telefonon. Tekintettel a beépített tesztelés szervezésének nehézségeire, és tetemes költségeire, a módszert csak nagyon indokolt esetben alkalmazzuk. Ritkán, de megtörténik, hogy beépített tesztelés nélkül is bizonyítható, hogy az adott munkahelyen másképp bánnak a roma származású alkalmazottal, mint nem roma társaival. Mivel a legtöbb munkahelyen nincs nap mint nap felvétel, ami kell ahhoz, hogy tesztelhessünk, rendkívül körültekintõen kell eljárni az egyéb bizonyítékok felkutatása során. Bizonyítékként elsõsorban a különbözõ tanúvallomások, az esetleg meglévõ hivatalos dokumentumok jöhetnek szóba (munkaszerzõdés, munkáltatói utasítás, esetleg bármilyen a munkavállaló korábban írásban tett panaszának másolata, jegyzõkönyvek stb.). Ügyfelünk, R. Ibolya közel hét éven át dolgozott foglalkoztatási és szociális tanácsadóként egy egyesületnél. Munkáltatója általában néhány hónapra szóló, de mindig határozott idejû munkaszerzõdésekkel foglalkoztatta õt, 2003. január 31-e után azonban új szerzõdés megkötésére már nem került sor. Az egyesületnél õ volt az egyetlen roma származású munkavállaló. Bár munkatársai is határozott idejû szerzõdéssel dolgoztak, velük mindig egy évre kötötték meg a szerzõdést, jóllehet ugyanabban a munkakörben, ugyanazt a munkát végezték, mint õ. A panaszos arról is tájékoztatott bennünket, hogy munkája során fõnöke hátrányosabb munkafeltételeket szabott neki, mint kollégáinak. A munkahelyen például egyedül õ nem kapott kulcsot az irodához, ezért függetlenül attól, hogy mennyi tennivalója volt aznapra gyakran nem tudta munkáját idõben megkezdeni. Amíg valamelyik kollégája nem érkezett meg, az utcán kellett várakoznia. Ha egyik kollégája sem ment be dolgozni, õ sem dolgozott, mivel egyedül nem tartózkodhatott az irodában. Ennek ellené-
Diszkrimináció a munkaerõpiacon 31 re ezekre az idõszakokra is teljesítenie kellett az egyesület által megállapított normát. Az asszony ezt a problémát csak úgy tudta megoldani, hogy az ügyfeleket a lakásán fogadta, és az ügyintézéshez a saját telefonját használta. Az ilyen esetekben felmerülõ költségeit azonban a munkáltató nem térítette meg. Némelyik ügyfelét nem bent, az iroda helyiségeiben, hanem csak az iroda elõtti folyosón fogadhatta. Ez a megszorítás az ügyfelek többségét kitevõ romák esetére vonatkozott. Fõnöke nem engedte továbbá, hogy a roma ügyfelekkel az anyanyelvükön beszéljen, és emiatt több alkalommal rá is szólt. Az egyedül rá vonatkozó, eltérõ munkafeltételek miatt az asszony több alkalommal szóban panaszt tett a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetõjénél és a település polgármesterénél. A kisebbségi önkormányzat vezetõje több alkalommal személyesen próbált a panaszos érdekében a fõnökével egyezkedni. R. Ibolya ügyében a különbözõ bizonyítékokat egymás mellé téve és azokat együtt vizsgálva nyilvánvaló volt, hogy az asszony egész más elbánásban részesül, mint nem roma kollégái: rövidebb idõre szólt a szerzõdése, egyedül nem tartózkodhatott az irodában, roma ügyfeleit a folyosón kellett fogadnia, kulccsal egyedül õ nem rendelkezett. Állításaira közvetlen tanúk voltak munkatársai, volt roma ügyfelei. Mivel az õt ért bánásmód miatt többször, több fórumon panaszt tett, közvetett tanúkkal is rendelkezett. Az ügyben peres eljárást indítottunk, amely az alperes cég kezdeményezésére egyezséggel zárult. Az egyezségrõl bõvebben késõbb szó lesz tanulmányunkban. Alkalmi munka, feketemunka A munka világában a roma munkavállalókat érõ jogsértések gyakori formája még, amikor általában különbözõ földmunkákra vagy építkezésekre embereket toboroznak segédmunkára, majd több hónapnyi, embertelen körülmények között, szerzõdés nélküli foglalkoztatás után a bérüket nem fizetik ki. Bár a munkáltatónak nem közvetlen célja, hogy romákat károsítson meg, álláspontunk szerint mégis közvetett diszkrimináció valósul meg. Az ilyen esetek kárvallottjai ugyanis jóval nagyobb számban