Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között

Braun László Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között Készült az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíj Program támogatásával 1

2

Закарпатський угорський інститут ім. Ференца Ракоці ІІ II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Rákóczi-füzetek LXXXV. Braun László Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898 1910 között PoliPrint Kft. Ungvár 2011 3

УДК 336.732 ББК 65.262.1 Б-87 A XIX. század végén egyre többen figyeltek fel arra a gazdasági lemaradásra, amely az északkeleti Kárpátokban élő lakosságot érintette. Magyarország Földművelésügyi Minisztériuma által elindított program a hegyvidéki akció néven vált ismertté és az emberek életszínvonalán próbált javítani. Az Egán Ede által vezetett hegyvidéki miniszteri kirendeltség a lakosság megsegítését és a szegénység felszámolását egyrészt a földek bérbeadásán, másrészt a hitelszövetkezetek megalapításán keresztül igyekezett elérni. A hitelszövetkezetek létrehozása a gazdaság fejlesztését szolgálta, s egyben pénzügyi biztonságot nyújtott az embereknek. Egán Ede az akció leghathatósabb eszközének a hitelszövetkezetek működését tekintette. A k i a d á s é rt f e l e l: Kohut Attila Ko r r e k t ú r a: G. Varcaba Ildikó Tö r d e l é s: Kohut Attila Bo r í t ó: K&P A kiadvány megjelenését a támogatta ISBN 978-966-2595-10-9 Braun László, 2011 Készült: PoliPrint Kft., Ungvár, Turgenyev u. 2. Felelős vezető: Kovács Dezső 4

Ta rta l o m Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között 7. oldal Mellékletek 88. oldal Források 105. oldal Irodalom 106. oldal 5

6

Hi t e l s z ö v e t k e z e t e k a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898-1910 között A dualizmus korában Magyarország gyors és látványos fejlődésnek indult. Ám a fejlődés üteme, a gazdasági és politikai változások hatása az ország különböző régióiban eltérően mutatkozott meg. Ennek okai egyrészt a központtól való távolságban, az eltérő természetföldrajzi viszonyokban, az abból eredő gazdasági tevékenységben, az ehhez kapcsolódó társadalmi, s olykor nemzetiségi összetételben és gondolkodásban rejlettek. A lemaradás elsősorban az Északkeleti-Felföldet érintette, amelyhez négy megye, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros megyék tartoztak, de ide sorolható volt Ugocsa megye is, a természeti adottságokat tükröző mutatók szerint 1. A megyékben a szántók az összterületnek mindössze egyötödét foglalta el, az erdő viszont majdnem a felét. Az országos átlagnál másfélszer nagyobb volt a rétek aránya is. A XX. század elején a legalacsonyabb volt az adót nem fizető 24 éven felüli férfiak aránya (25 %) és azoké is, akik évente 20 koronánál többet adóztak (az országos átlag 32,6 illetve 21,1 % volt) 2. A XIX. század végén egyre több szakember figyelt fel erre a lényeges lemaradásra, mivel a Kárpátok vidékének megnövekedett a gazdasági jelentősége. A millenniumi ünnepségek is hozzájárultak ahhoz, hogy a helyzet megoldása érdekében a kormány cselekvésre szánja el magát. 1896-ban a Vereckére látogatott miniszterek és állami tisztviselők megdöbbenve tapasztalták a hegyvidéki emberek nyomorát. Ennek, s Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök ezzel kapcsolatos beadványai hatására állami akció kezdődött az Északkeleti-Kárpátok lakosainak a megsegítésére. Már 1896-ban találkozott egymással Bánffy Dezső miniszterelnök és Firczák Gyula püspök, s részben politikai megfontolásból a közelgő választások miatt megállapodásra került sor közöttük. Az öt pontból álló kompromisszum legjelentősebb része a 4. pont volt, amelyben a Máramaros, Ung, Bereg és Zemplén megyék hegyvidéki 1 Nagy Mariann: A ruszin régió helye a magyar mezőgazdaság térszerkezetében a 20. század elején. Acta Beregsasiensis. 3. szám, III. évfolyam. Beregszász, 2003. 64. o. 2 Uo. 66 67. o. 7

területein élő ruthén nép megélhetéséről és egyben a tömeges kivándorlás megakadályozásáról esett szó 3. A millennium évében Bereg megyében már elindult egyfajta közgazdasági mozgalom hitel- és értékesítő szövetkezetek létrehozására, kölcsönök biztosítására, fajtiszta állatok, facsemeték beszerzésére. Megszervezésük elsősorban Balajthy Mór szolyvai főszolgabíró és Nedeczey János országgyűlési képviselő nevéhez fűződött. Mivel a kezdeményezés gyökeresen nem tudott javítani az emberek nyomorán, ezért 1897 januárjában a hegyvidéki lakosság érdekében Firczák püspök és a megyék 14 országgyűlési képviselője memorandumot nyújtott be a miniszterelnöknek Emlékirat az északkeleti Kárpátok közt és alján lakó ruthén nyelvű nép szellemi és anyagi viszonyainak elősegítése és felvirágoztatása tárgyában címmel 4 (lásd: 2. melléklet, 4. kép). A kormány is figyelemmel kísérte az Északkeleti-Kárpátokban zajló eseményeket és mindenképpen megoldást szeretett volna találni a problémákra. Mindezek összessége eredményezte azt, hogy 1897 elején segélyprogramot indítottak el. Az ún. hegyvidéki akció a földművelési minisztérium irányítása alatt állott, bár más minisztériumok is tevékenyen hozzájárultak az állami programhoz. 1898 elején Szolyván megalakult a hegyvidéki miniszteri kirendeltség, amely később Munkácsra tette át a székhelyét (lásd: 2. melléklet, 1 2. kép). A földművelésügyi minisztérium hatásköre alatt álló kirendeltség kezdetben Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros, a későbbiekben Sáros, Szepes, Zemplén és Szatmár vármegyékre is kiterjedt 5. Az akció élére Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1897 végén Egán Edét, a kiváló gazdasági szakembert nevezte ki miniszteri biztosnak, aki a programnak lelkes irányítója és aktív megvalósítója volt 6 (lásd: 2. melléklet, 3. kép). Ebben az is szerepet játszott, hogy Hagara Viktor, Bereg megye akkori főispánja ajánlotta Darányi figyelmébe Egánt. Hagarát a földművelésügyi miniszterhez baráti viszony 3 Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646 1997). Budapest, 1997. 120. o. 4 Uo. 121. o. 5 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX XX. századi történetéhez. Budapest, 2000. 87. o. 6 Mandrik Iván: Egán Ede és a hegyvidéki akció. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990. 56. old. 8

fűzte, a hegyvidék gazdasági problémáira orvoslást kereső politikusnak ezen ügyekben tanácsadója is volt 7. Egán a 90-es évek elején már ismert mezőgazdasági szakember, számos tudományos munka szerzője volt. Magyar és német nyelvű szakmunkáiban tudományos alapossággal bizonygatta a kárpáti tejgazdaságok, magashegyi legelők nagy lehetőségeit, ezek gazdasági hasznosításának útjait 8. Az egyik ilyen írása még 1890-ben napvilágot látott, amelyet mint a földművelésügyi minisztérium állattenyésztési osztályának akkori vezetője Kárpátaink kulturális hivatása címmel a tudományos akadémia nemzetgazdasági szakosztályában előadásként is megtartott 9. Kinevezésekor már ismeretesek voltak számára a mezőgazdaság irányításának akkori modern módszerei, a falusi szövetkezetek megszervezésének híve és kezdeményezője volt. Az Egán Ede által vezetett hegyvidéki miniszteri kirendeltség a lakosság megsegítését és a szegénység felszámolását kétféle módon képzelte el, amelyek azonban szorosan összefüggtek egymással. Az egyik módszer a legelőhiány és a földínség felszámolására az volt, hogy uradalmi és kincstári területekből béreltek földeket. A kirendeltség ez által azt szerette volna elérni, hogy a bérbe vehető földeket ne különféle vállalkozók útján adják ki, akik ebből jelentős hasznot húztak, hanem közvetlenül juttassák azt a szegényebb gazdáknak. 1898 tavaszán kezdték meg az állam által bérelt földek kiadását. Minőségüktől függően a szántóföldekért 2,50 6 forint, a legelőkért 1 12 forint éves használati díjat kellett fizetni. A kiosztást a helybéli papokból, tanítókból, uradalmi tisztviselőkből és a miniszteri megbízottból álló bizottság végezte, ami egyben arra is biztosítékot jelentett, hogy a földeket a megfelelő személyek kaphassák meg 10. A másik, Egán szerint leghathatósabb eszköznek nevezett módja az akciónak a hitelszövetkezetek megalapítása volt. A pénzintézetek létrehozása egyidejűleg több célt is szolgált. Először is a gazdaság fejlesztése érdekében a jelzálog és személyi hitel kiterjesztését a hegyvidékekre. Korábban, mint az a miniszteri biztosnak, a 7 Csatáry György: Hagara Viktor a tudós főispán. Kárpátalja. V. évfolyam, 40. (247) szám. 2005. október 7. 11. o. 8 Mandrik Iván. 1990. 56. o. 9 Kárpátaljai Területi Állami Levéltár. Fond 772., opisz 7., odinicja zberihanja 35. folio 85. 10 Gönczi Andrea: Egy magyar kísérlet az alpesi gazdálkodás megvalósítására a hegyvidéki akció. Beregszász, 2005. 76. o. 9

földművelésügyi miniszternek 1899. február 28-án írt beszámolójából kitűnik, az Északkeleti-Kárpátokban jelzálog-hitel egyáltalán nem létezett, személyi hitelt pedig csak uzsorakamatra kaphattak 11. Az uzsorásoktól és a túl magas 20 25, sőt olykor 200 300 500 %-os kamattól, s az ezzel együtt járó minden nehézségtől és kellemetlenségtől szerette volna megszabadítani a lakosságot, illetve ezáltal gazdaságuk fejlesztésére és anyagi biztonságuk megteremtésére törekedett. Azaz a hitelszövetkezetek kiterjesztésével próbáltak lehetőséget teremteni arra, hogy a falvak meg tudják vásárolni az uradalmi vagy kincstári földekből a község számára nélkülözhetetlen legelőterületeket és a hegyvidékeken a megélhetést biztosító állattenyésztést, a fő jövedelemforrást képező juh- és szarvasmarha-tenyésztést fellendítsék; a szükséges élelmiszereket és a fontosabb háztartási cikkeket jó minőségben és elérhető áron be tudják szerezni. Esetleges katasztrófa vagy tragédia esetén is pénzhez jussanak az emberek, ne az uzsorásoktól kérjenek kölcsön, ne váljanak függővé tőlük. Az uzsorakamat legtragikusabb következménye az volt, amikor az adós parasztoknak tartozásuk fejében elárverezték a házát és a birtokát. Mindezt nagyon olcsón tették, mivel a hitelezők összefogtak, értéktelennek nyilvánították a földet és az ingatlanokat. Így a kisbirtokosokat kiforgatták a vagyonukból és földönfutóvá tették őket, míg az üzérkedők fokozatosan jelentősebb földtulajdonra tettek szert. A hitelintézetek a földművelésügyi minisztérium jelentős pénzügyi támogatásával születtek meg, mivel Egán Ede szükségesnek tartotta, hogy a hitelszövetkezetek induló tőkéjének egy részét a minisztérium kamatmentes betét formájában 10 évre az intézetek rendelkezésére bocsássa. A miniszteri biztos 1899. február 28-án írott tervezetében ajánlatosnak tartotta azt is, hogy a minisztériumnak egyes hitelszövetkezetekbe üzleti részesedése legyen, ezáltal, mint tag, képviselve lehessen az igazgatóságban is. Mindez azért volt fontos, mert a hitelintézetek megszervezését és felállítását erősen gátolta a nép alacsony kulturális niveuja és az intelligens elemek csekély volta ahogyan Egán Ede fogalmazott a földművelésügyi miniszternek írott egyik levelében 12. 11 KTÁL. F. 772, op. 1, od. zb. 102., f. 1. 12 KTÁL. F. 772, op. 7, od. zb. 35., f. 49. 10

1. séma. A hitelszövetkezetek felépítése a) A hitelszövetkezetek területi szerkezete Falvak HITELSZÖVETKEZET (egy központi község)* Falvak *A hitelszövetkezetek általában egy, de kisebb községek esetén akár több falura kiterjedően is működhettek. b) A hitelszövetkezetek belső felépítése 1 1. A hitelszövetkezet elnöke (pap, helyi nemes) 2. Alelnök (pap, tanító) 3. Könyvelő (tanító) 4. Pénztárnok (feladatát kisebb hitelszövetkezetek esetén a könyvelő látta el) 5. Tagság (falusi gazdák) 2 3 4 5 11

A hegyvidéki miniszteri kirendeltség a minden egyes községet felölelő körútjai során kijelölte az igazgatóságra, a felügyelő bizottságra, a könyvelői és pénztárnoki feladatokra legalkalmasabb személyeket. Elsősorban a helyi lelkészek, tanítók, erdészek vállaltak vezető szerepet a hitelszövetkezetek megalapításában és működtetésében. A miniszteri kirendeltség hatásköréhez tartozó területen csak ott nem szerveztek hitelintézeteket, ahol nem találtak megfelelő embereket (lásd: 1. séma). Egán Ede ezért is törekedett lényegében egész Európában egyedülállónak számító ellenőrzési módszerre. Az Országos Központi Hitelszövetkezet a hegyvidéki miniszteri kirendeltség részére szövetkezeti ellenőrt küldött ki (a nagyobb megyeszékhelyekre egyetegyet, illetve két kisebb megyére egyet), aki a megyeszékhelyen lakott és a kirendeltség hitelszövetkezeteit ellenőrizte. A kiküldött ellenőr nemcsak a könyvelést kontrollálta, hanem minden kölcsönt megszavazó igazgatósági ülésen is jelen volt. Így az Országos Központi Hitelszövetkezet csak azokat a kölcsönöket finanszírozta, amit az ellenőr aláírt. A hegyvidéki miniszteri kirendeltség által szervezett hitelintézetek az 1898-ban a mezőgazdaság és a háziipar fejlesztése céljából alakult Országos Központi Hitelszövetkezet rendszerébe tartoztak. Az állami támogatásra a helyi körülmények, elsősorban a hegyvidéki lakosság szegénysége miatt volt szükség. Az állami pénzek csak olyan kölcsönigényeket elégítettek ki az igazgatóság döntése alapján, amelyet más körülmények között az Országos Központi Hitelszövetkezet nem folyósíthatott volna. A földművelésügyi minisztérium által a hitelszövetkezetekbe fektetett összeget elsősorban fogyasztási szövetkezetek alapítására használták fel, amelyek a minisztériumi kirendeltséghez tartozó területeken többnyire hitelszövetkezeti áruraktárak voltak. Ezeket a terményfölösleg közös és jobb értékesítése céljából hozták létre. A hegyvidéki járásokban alapított hitelszövetkezetek számára bocsátott állami befektetések azonban nem tartoztak az Országos Központi Hitelszövetkezet pénzkeretéhez, így a hegyvidéki hitelszövetkezetek kettős támogatásban részesültek: egyrészt az Országos Központi Hitelszövetkezet által, amely a bejegyzett üzletrészek és a benyújtott kötvények alapján 12

2. séma. A hitelszövetkezetek finanszírozása A hitelek finanszírozása 50-50%-ban Állami befektetések Országos Központi Hitelszövetkezet Kisbirtokosok Földhitelintézete (később csatlakozott) HITELSZÖVETKEZET TAGSÁG legalább egy üzletrész, a helyi hitelszövetkezet által meghatározott összeg Megjegyzés: a belépett üzletrészek arányában annak kétszeresére lehetett hitelt felvenni. Hitelek: 1) 50 évre 5,7%-os kamat; 2) 33 évre 6,6%-os kamat. állapította meg a hitelszövetkezeteknek nyújtott hitelt, függetlenül az állami betétektől; másrészt a földművelésügyi minisztérium kamatmentes betétjét is felhasználták. Az Országos Központi Hitelszövetkezet által nyújtott hitel arányos volt a hitelszövetkezetek által bejegyzett üzletrészekkel, és azoknak legfeljebb a kétszeresére emelkedhetett. Ezért aztán rövid időn belül kiderült, hogy az csak kisebb gazdasági szükségleteket elégít ki, és nem nyújt kellő fedezetet a jelzálog-hitelre. A komolyabb gondokon, az erdőtörvény és az úrbérrendezés következtében kialakult legelőhiányon nem tudott segíteni. Emiatt aztán kapcsolatba léptek a Kisbirtokosok Földhitelintézetével, amely ezután megállapodást kötött az Országos Központi Földhitelintézettel. A későbbiekben a jelzálog-kölcsönöket az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy saját hatáskörében, vagy a Kisbirtokosok Földhitelintézetével együtt intézte. Az utóbbi esetben a kölcsönök 50 %-át az egyik, 50 %-át a másik hitelintézet biztosította. A törlesztéses kamat 50 éves visszafizetés mellett 5,7 %, 33,5 éves törlesztés esetén 6,6 % volt 13 (lásd: 2. séma). 13 KTÁL. F. 772, op. 7, od. zb. 35., f. 50. 13

Az első ilyen hitelszövetkezetek Bereg vármegye szolyvai járásában, Szolyván és Alsóvereckén jöttek létre, melyek fiókjai 56 községre terjedtek ki. Azon a területen, Egán Ede saját maga gyűjtött adatai alapján, 3129 ingatlannal rendelkező gazda és 1017 zsellér élt. A miniszteri biztos még 1899-ben összeállított tervezetében úgy számította, hogy 3000 kisgazda szövetkezeti taggá válik, ami egyben a teljes szegénység előli megmenekülésüket és fokozatos felemelkedésüket jelenti. Egy-egy tagra 1,5 üzletrészt 25 forint összegben számított fel, amely összesen 112 500 forint tőkének felelt meg. Ehhez jöttek még a földművelésügyi minisztérium által biztosított összegek. Akkor még magasabb hitelekre, a bejegyzett üzletrészek értékének háromszorosára számítottak 14. Valószínűleg a helyi viszonyok következtében, a megfelelő fedezet hiánya miatt csökkent a hitel az üzletrészek kétszeresére. Ennek megfelelően az állami támogatás is, amelyek a jegyzett üzletrészek háromszorosának a 10 %-át jelentették volna (azaz 357 500 forint 10%-a összesen 33 750 forintot), feltehetőleg ezzel arányosan csökkent. A hitelszövetkezetek alapszabályai pontosan meghatározták a helyi pénzintézetek céljait, a belépés körülményeit, a tagság kötelességét, a hitelviszonyokat. A hitelszövetkezetek elsődleges célja a hiteligények biztosításával a tagok anyagi helyzetének javítása volt. A szövetkezeteket 25 éves időtartamra szervezték, amit majd a közgyűlés meghosszabbíthatott a tervezet szerint. A hitelszövetkezet tagja lehetett bármely teljes jogú felnőtt személy, aki a szövetkezet területén lakott és vagyona felett szabadon rendelkezett, illetve tag lehetett jogi személy is. Akit azonban korábban törvénysértésért elítéltek vagy uzsorával foglalkozott, nem léphetett be a szövetkezetbe. A belépést aláírással hitelesítették. Aki nem tudott írni, az két tanú jelenlétében válhatott taggá, s az egyik aláírta a belépő nevét. Az alapszabályt akkor is meg kellett ismertetni a tagokkal, ha sem írni, sem olvasni nem tudtak, sem a nyelvet nem értették, s azt az alapszabályon is hitelesíteni kellett. A belépés elfogadásáról az igazgatóság 30 napon belül döntött. A belépő tag már belépésnél köteles volt egy üzletrészt bejegyezni (nem volt megállapítva az értéke, az valószínűleg a helyi viszonyoktól függött), amely a tag tulajdonává vált, nem lehetett elzálogosítani és átruházásához 14 KTÁL. F. 772, op. 1, od. zb. 102., f. 5. 14

is az igazgatóság engedélye kellett. Az üzletrészek után kamatot nem fizettek, és azt kölcsönök biztosítékául nem fogadták el 15. A tagság megszűnhetett haláleset, kilépés vagy kizárás esetén. Az alapszabályban foglalt kötelességek elmulasztása következtében az igazgatói tagság 2/3-ának döntése alapján, a felügyelőbizottság hozzájárulásával történhetett meg a kizárás. A kilépett tag üzletrész-befizetéseinek 10 %-át a tartalékalap javára fordították. Az üzletrész kifizetése az üzletév befejezése utáni hat hónap leteltével kezdődött el. Ha a hitelszövetkezet feloszlott, akkor a vagyon felosztásakor fizették ki az üzletrészeket 16. A hitelszövetkezet üzleti tevékenysége csak a tagokra terjedt ki, de takarékbetéteket és hitelt nem tagoktól is elfogadhatott, azt mások is elhelyezhettek a szövetkezetbe. Váltókölcsönt csak hitelképes tagok kaphattak, legfeljebb hat hónapra. A lejárt váltó azonban meghoszszabbítható volt, ha 1/10-ét törlesztették ez idő alatt. Kötelezvényre kölcsönök szintén csak hitelképes tagoknak teljes fedezet mellett volt adható 17. 1900. február 12-én, Munkácson, a Csillag szállóban megrendezett közgyűlésen került sor a hegyvidéki akció első két évének a számbavételére. A közgyűlésen elhangzottakról Egán Ede beszámolt Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek. A jelentésben kitért a hitelszövetkezetekre is. Már akkor 11 hitelszövetkezetről tesz említést, melyből hét régebben, négy a közgyűlés előtt néhány hónappal alakult. Az első hét szövetkezet esetében 25 gyűlésen 650 kölcsönkérő tag közül 484-nek szavaztak meg összesen 54 249 korona hitelt, amely személyenként 10-800 koronát tett ki. Ezen kívül 43 tagnak 5 10 forint rögtöni segélyt nyújtottak 18. 1900. május 25-én a minisztertanács is foglalkozott a hitelszövetkezetek ügyével a földművelésügyi tárca előterjesztése alapján, melynek határozata szerint az északkeleti hegyvidéki lakosság felsegélyezésére indított országos akciónak gazdaságilag legnagyobb jelentőségű részét a szövetkezetek alakítása képezi a siker szempontjából az szükséges, hogy a szövetkezetek egyes vidékekre 15 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 13. 16 Uo.: f. 14. 17 Uo.: f. 15. 18 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX XX. századi történetéhez. 100 101. o. 15

kiterjedőleg szerves hálózatot képezzenek, és így megalakításuk fokozatosabb mérvben eszközöltessék. 19. Akkor a Bereg vármegye szolyvai járásában megszervezett 11 szövetkezet mellé Beregben és Máramarosban még 12-t, Ung vármegyében 4-et terveztek alapítani. Ezeket, hogy az ottani viszonyok között czéljuknak minden tekintetben megfelelhessenek, fogyasztási áruraktárakkal kapcsolatosan kell szervezni s mellőzhetetlenül megkívántatik, hogy e szövetkezetek mindjárt megalakulásukkor némi forgalmi tőkével rendelkezzenek. 20. A kormányzat előirányozta, hogy állami segítség gyanánt 40 darab 50 koronás üzletrészt jegyez a szövetkezetekben és ezeket 4000 korona egyszeri segélyben részesíti, vagy meghatározhatatlan időben esedékes kamatmentes kölcsön nyújtásával összesen 6000 korona segélyt szándékozik adni. Ez az összeg a földművelési minisztérium 1900. évi költségvetésében nem szerepelt, ezért az a szövetkezetek segélyezésére engedélyezett 80 000 koronát 72 000 koronával túlléphette és az ehhez kapcsolódó 1900-as évre tervezett 10 000 korona megtakarítását is felhasználhatta arra a célra. 21 A hegyvidéki kirendeltség 1900-ban írott beszámolólevelében említést tesz Darányi Ignác földművelési miniszternek arról, hogy Bereg vármegye Szolyvai járásában már régebben (1898-tól) megalakult 14 szövetkezet, amit a miniszter is segélyekkel támogatott, illetve Máramaros megyében már a hegyvidéki akció előtt is létezett 5 hitelszövetkezet. Hitelszövetkezetek más pénzügyi alapokon is működtek. Az ungvári, munkácsi és huszti kisiparos szövetkezetek számára Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter 1899. október 11-én Széll Kálmán miniszterelnöknek arról számolt be, hogy egyenként 2000 forint (=4000 korona) üzletrész jegyzését engedélyezte tárcája terhére azzal a feltétellel, ha azok az Országos Központi Hitelszövetkezetbe lépnek. A pénzintézetet pedig arra kötelezte, hogy a kereskedelemügyi minisztérium által jegyzett üzletrészek után annak ötszöröséig, a tagok által íratott összeg után azok névértékének legalább kétszereséig nyújtsanak hitelt. Miután a tagok által jegyzett üzletrészek az ungvári iparosoknál 3000, a munkácsiaknál 1000, a husztiaknál 1525 forint 19 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX XX. századi történetéhez.105. o. 20 Uo.: 105. o. 21 Uo.: 105. o. 16

volt, ezért 21 000, 15 000, illetve 16 500 forint állt a rendelkezésükre 22. (Az Ungvári Iparos Szövetkezet 1903-ban beolvadt a hegyvidéki miniszteri kirendeltség irányítása alatt álló Ungvári Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezetbe). Az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében alakult meg a Máramarosszigeti Ipartestületi Hitelszövetkezet is. Ezzel kapcsolatban Hegedüs Sándor arról értesítette 1900. május 10-én kelt leiratában Rosner Ervint, Máramaros vármegye főispánját, hogy az új hitelszövetkezeteknek üzletrészre 3000, egyszeri berendezési segélyre 800 koronát hajlandó engedélyezni. Így az a központi hitelszövetkezettől a saját 4 100 üzletrésznek megfelelő hitelen kívül még 15 000 korona kölcsönt is fog kapni. 23 Ez a támogatás és működésbeli különbség a kereskedelemügyi miniszter iparpártoló tevékenységéhez kapcsolódhatott. A kisiparos szövetkezetek fellendítése során valószínűnek tartották, hogy azok rövid időn belül megfelelő pénzügyi háttérrel fognak rendelkezni a nagyobb hitelek visszafizetésére. A kisbirtokosok támogatásában ilyen jellegű, gyorsabb anyagi megtérülést nem remélhettek. A hitelszövetkezetekkel, de általában a hegyvidéki akcióval szemben már a kezdetektől fogva tapasztalható volt egy bizonyos fokú ellenállás úgy az üzleti-kereskedői, mint olykor a közigazgatás irányítói részéről. Jövedelmeiket, társadalmi, gazdasági, politikai befolyásukat féltették az akció kiterjedése és sikerei láttán. Többen a hitelszövetkezetekkel kapcsolatban azt akarták elhitetni, hogy azok csak arra valók, hogy a befizetett heti tagilletéket, a 10 krajcárt az urak eligyák. 24 Egán arról számolt be a földművelésügyi miniszternek 1901 májusában, hogy Ugocsa megyére még nem tudta kiterjeszteni az akciót, mert az a megye vezetőinek ellenállásába ütközött. Az alispán az egyik kijelentésében egyenesen károsnak ítélte a programot, amelynek fültanúja volt a főispán, valamint báró Perényi Zsigmond képviselő is. Arról is jelentést tett, hogy amikor a földművelésügyi miniszter 1900. szeptember 18-án 8051. számú rendeletében közölte Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung megye főispánjaival, hogy az akció megyéjük egész területére kiterjedt, s míg az ungi és beregi 22 Botlik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkelet-Felvidék és Kárpátalja XIX XX. századi történetéhez. 98, 106. o. 23 Uo.: 106. o. 24 Uo.: 102. o. 17

3. séma. Az áruraktárak (fogyasztási szövetkezetek) gazdasági szerkezete Hitelszövetkezetek (egy bizonyos környéken, anyagi és földrajzi adottságoktól függően) Hangya Központi áruraktár Hitelszö vetkezet Hitelszö vetkezet Hitelszö vetkezet Áruraktár Hitelszö vetkezet Áruraktár HANGYA Áruraktár Hitelszö vetkezet Áruraktár Hitelszö vetkezet Hitelszö vetkezet Hitelszö vetkezet 18

főispánok azt készségesen támogatták, addig a máramarosi főispán ellenszenvvel viseltetett. Amikor az ökörmezői hitelszövetkezet elnökévé a véleményező bizottság beleegyezésével az ottani főszolgabírót választották meg, az a kinevezést visszautasította és mindent elkövetett, hogy a hitelszövetkezet ne jöhessen létre. Később nyíltan elmondta az Országos Központi Hitelszövetkezet kiküldöttjének, hogy azért volt kénytelen úgy viselkedni, mert a főispán ellenzi a hitelszövetkezetek létesítését. 25 Ahol hitelszövetkezetek létrejöttek, ott azokra építve általában a székhelyen megpróbáltak létrehozni fogyasztási szövetkezeteket is, amelyek megalakítására elsősorban a földművelésügyi minisztérium által befektetett összegeket használták fel. Ezeket nevezték hitelszövetkezeti áruraktáraknak. Valójában a hitelszövetkezetek tevékenységi körét bővítették ki az áruraktárak megalakításával. A hitelszövetkezeti áruraktárak létrehozásához a Magyar Gazdaszövetség is jelentősen hozzájárult. A gazdaszövetség keretében működő Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetség részévé váltak az áruraktárak. 26 A forgalom arányában a Hangya központja által megállapított üzletrészt fizetett és jegyzett be a hitelszövetkezeti áruraktár. A szabályzat, a könyvvezetés és az ügyvitel szintén a Hangya szabályainak felelt meg. Az áruraktárak célja az volt, hogy a termékfölösleget jobban értékesíthessék, a lakosságot a szükséges élelmiszer- és háztartási cikkekkel elláthassák (lásd: 3. séma). A hitelszövetkezeti áruraktárak végrehajtó bizottságát a hitelszövetkezeti elnökök alkották, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezet által kinevezett igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag, illetve a szövetkezeti ellenőr. A végrehajtó bizottság legalább negyedévenként egyszer közös gyűlést tartott. A végrehajtó bizottság a központi raktár vezetésére 3-5 tagot biztosított, ők alkották a raktárbizottságot. A közös ügyekben a raktárbizottság döntött a végrehajtó bizottság beleegyezésével. A raktárbizottság szerződtette az üzletvezetőt, aki megrendelte az árukat és megállapította azok eladási értékét, legalább egy raktárbizottsági tag írásbeli hozzájárulásával. A raktárbizottság vette fel a központi áruraktár többi személyzetét is, így a könyvelőt, a pénztárost, az ellenőrt. A könyvelő a pénztári naplót vezette, illetve szükség esetén az üzletvezetőt is helyettesítette, 25 KTÁL. F. 772., op. 7, od. zb. 35., f. 32, 70. 26 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 7. 19

valamint félévente a pénztárossal és egy raktárbizottsági taggal leltári ellenőrzést végzett. A pénztáros ezen kívül még a befolyó pénzösszegeket kezelte, illetve kifizette az üzletvezető által bemutatott számlákat. Az ellenőrt a tagok köréből a raktárbizottság ajánlása alapján 4. séma. Hitelszövetkezeti áruraktár (a hitelszövetkezeti tagok tartják fenn) Az OKH által kinevezett igazgatósági és felügyelőbizottsági tag, szövetkezeti ellenőr Hitelszövetkezeti elnökök Végrehajtó bizottság Hitelszövetkezeti boltok (Áruboltok) Raktárbizottság (3-5 tag) Üzletvezető Boltkezelők Könyvelő Pénztáros Ellenőr Boltkezelő 20

a végrehajtó bizottság alkalmazta. Feladata az volt, hogy a központi áruraktárt negyedévente egyszer, valamint az üzletvezető, a pénztáros és a könyvelő által vezetett könyveket ellenőrizze. A raktárbizottság köteles volt a központi áruraktárra vonatkozóan minden év végén elszámolni és lezárni az adatokat 27. A helyi áruraktáraknak saját igazgatósága volt, s az ő döntésüktől függött, hogy milyen terményeket, és azokat milyen mennyiségben adhatják el. Ha a terményt a szövetkezeti tagoktól szedték be, s ha az áruraktárnak erre volt lehetősége, előleget adhatott. Abban az esetben, ha az áru nem termény volt, vagy a napi szükségletek körén kívül esett (pl. gépek), az áruraktár csak közvetítői szerepet vállalt. Az árat a költségek és a jutalék felszámolása után állapították meg. 28 A hitelszövetkezeti áruraktárak mellett megnyíltak a hitelszövetkezeti boltok is. A boltok a hitelszövetkezetek és az áruraktárak közös felügyelete alatt működtek. A hitelszövetkezeti boltokban a hitelszövetkezeti elnök személyesen vagy megbízottján keresztül gyakorolta az ellenőrzést. A hitelszövetkezeti boltok vezetői a helyi hitelszövetkezetek elnökeinek, a raktárbizottsági tagoknak és az üzletvezetőnek tartoztak felelősséggel. A boltkezelőt akkor vették fel, ha a boltban forgalmazott áruk értékének a 10 %-át a központi áruraktár pénztáránál óvadékként letette. Akinek nem állt rendelkezésére a megfelelő pénzösszeg, azt is felvették, de a béréből folyamatosan, havi részletekben levonták a belépési díjat. A forgalomból befolyt pénzt hetente legalább egyszer, az 500 koronától nagyobb összeget pedig azonnal át kellett utalni a központi áruraktár pénztárába. Hiány esetén az óvadékként letett pénzösszegből, illetve folyamatos havi fizetéslevonásból pótolták a veszteséget 29 (lásd: 4. séma). Az első központi áruraktárt 1899. szeptember 11-én hozták létre Szolyván, tizenegy taggal, huszonhat üzletrésszel és 5200 korona alaptőkével. 30 1899-ben még öt áruraktárt nyitottak meg, majd a következő évben még tíz kezdte meg a működését. 1900 végére így már tizenöt áruraktár működött: Dombostelken, Szarvasházán, Zúgón, Kisszolyván, Felsővereckén, Alsóvereckén, Volócon, Polenán, Paszikán, Szolyván, Kereckén, Malmoson, Mártonkán, Frigyesfalván, 27 KTÁL. F. 772., op. 5., od zb. 16. 28 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 15., f. 7, 8, 9. 29 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 16. 30 KTÁL. F. 772., op. 5., od. zb. 17., f. 1. 21