Németország gróf Mikes Ádám Első napunk javarészt az utazással telt el. Reggel 5-kor indultunk az iskolából és este 7-re értünk oda a szállásunkra. Elsőre sötétben elég bizarrnak nézett ki az épület, de hamar tovaszállt ez a bizarrság, ahogy beléptünk. Jól felszerelt komfortos szállás volt egy kis félreeső utcában volt Bad Zwischenahn mellett. Igazi tanyasi hangulat volt. Eléggé kifárasztott minket a nagy út, úgyhogy gyors kipakolás után le is feküdtünk. Másnap reggel gyorsan megreggeliztünk, majd indultunk is várost nézni. Először Bad Zwischenahnnal kezdtük, ez volt hozzánk a legközelebb. Megmutatták nekünk, hogy hol tudunk vásárolni. Ez volt a Netto áruház ( a bruttót is kerestük de hat hét alatt nem találtuk meg). Kis vásárlás után utunkat a Park der Gärten felé vettük. Ez egy nagyon szép park, mely különféle kertrészleteket mutat be más-más stílusban. Nagyon tetszett, mivel jövőmre nézve innen is ihletet tudok meríteni, hogy hogyan készítsek, tervezzek kerteket.
Utunkat Wilhelmshaven felé vettük, ahol láthattuk a tengert. Itt megtekintettük a haditengerészeti múzeumot, mely roppant érdekes volt számomra na meg persze csoporttársaimnak is.
Szerencsésnek érezhettük magunkat, mivel volt itt a városban egy vitorlástalálkozó. Nagy és egyben gyönyörű vitorlásokat láthattunk, melyeket eddig csak fényképekről láthattunk. A nap lassan nyugovóra tért, így mi is hazafelé vettük az irányt. Másnap reggel Oldenburgba mentünk, ahol megmutatták nekünk a Famila-t ahol be tudtunk vásárolni magunknak. Vásárlás után hazavittük a cuccokat majd utána találkoztunk Eppingel aki megmutatta, hogy hol fogunk dolgozni, és tájékoztatott mindenről, hogy mi hogyan működik. A bringákat megkaptuk, irány haza. Két csoportra voltunk bontva. Angolos és németes. Én mivel német tudásom eléggé silány így inkább angol tudásomat kihasználva az angolos csoportba kerültem. Munkahelyünk a Bruns Pflanzen volt, melyről tudni kell, hogy ha nem is a világ legnagyobb faiskolája, de Európa legnagyobbja. Másnap kora reggel meg is kezdtük a munkákat. Kicsit izgultam, hogy hogyan fogok boldogulni az első napokban. Mi érkeztünk a legkorábban reggel, még egy csöppnyi esélyt sem adtunk annak, hogy rögtön első nap elkéssünk. Őszintén szólva a nevekre nem emlékszem, annyi nevet említettek ott, hogy inkább én adtam nekik nevet magyarul. Reggel találkoztunk a főnökünkkel, aki körbevezetett minket az üzemben. Az üzem maga nagyon modern, és környezetbarát. 7:30 kezdődik a munka. A főnök bejön a papírjával, kitölti a kávét és már adja is ki a napi feladatokat az embereknek. Mindenki megérti csak mi nem, de szerencsére a nevemet felismertem így nem volt probléma abból, hogy hova is menjek. Osztálytársammal a Balázzsal sajnos különváltunk két csapatba kerültünk. Én két fiatalhoz kerültem. Mind a kettő nagyon kedves és segítőkész volt. Sajnos angolul nem tudtak valami jól, de így is el tudtunk beszélgetni egymással, sok mindent megértettem. A munka pakolással telt egész
nap. Mint később ki is derült ezeket a növényeket a télre készítettük fel. Az első nap hosszú volt, soha életemben nem dolgoztam ennyit egy huzamban. Ma még nem tudhattam előre, hogy a hat hét alatt ez a teleltetés fogja kitenni a munka nagy részét. Nagyjából egész héten ugyan azt csináltuk a Balázzsal együtt: felkészítettük a növényeket a teleltetésre. Hétköznap minden második nap jött hozzánk Epping úr esténként, hogy érdeklődjön mi a helyzet a munkahelyen és, hogy minden rendben van e. Eljött a hétvége, végre egy kis lazítás! Első hétvégénket Bad Zwischenahn megismerésével töltöttük el. Körbebringáztuk a várost, bevásároltunk. Megismerkedtünk a ház körüli tájjal is. Meseszép egy környék.
Nagyon sok vadállat volt a környéken, főleg fácán. Gyorsan eltelt a hétvége, majd kezdődött minden előröl. Egész héten pakoltunk és csak pakoltunk. Nem is kell mondani, nem egy változatos munka. Sajnos megjött a várva várt esős időszak is nagy örömünkre. Elkezdett esni és nem volt egy olyan nap sem, hogy ne esett volna az eső. Péntekenként csak fél napot dolgoztunk, így lehetőség nyílt arra, hogy Eppinggel úrral elmenjünk valahova. Ezen a héten Bad Zwischenahnra esett a választás. A következő héten ugyancsak pakoltunk, de legalább az időjárás változatos volt. Megismerkedtem a jégesővel közelebbről is, és át tudtam érezni, hogy milyen a halászok élete is. Ezen a pénteken viszont kegyes volt hozzánk az idő, így lehetőségünk nyílt arra, hogy Eppinggel úrral elmenjünk a skanzenba, ahol r helyi népi építészt példáit pl régi házakat és egy malmot lehetett megtekinteni. Nagyon szép volt és egyben érdekes. Sok hasonlóságot véltem felfedezni az itteni skanzenben lévő házakban és az ottaniakban. A maradék hétvégét ugyan csak pihenéssel egy kis szórakozással töltöttük. A következő héten még jobban esett az eső. Egyik reggel majdnem elütöttem egy fácánt is a bringámmal. Annyi változás történt az előző hetekhez képest, hogy másik csapatba kerültem. Ez a csapat sokkal szimpatikusabb volt nekem. Sokkal jobban el tudtam velük beszélgetni, mint az előző csapattal. Jobban repültek a munkaórák. Azt kell, hogy mondjam, hogy hiába csak pakoltunk velük is egész végig még is változatosnak éreztem a munkát.
Ezen a hétvégén elmaradt a tervezett kirándulás az időjárás miatt. Emiatt a szálláson tartottunk egy pár orientációs órát. Szerencsére volt aki fordított, ez nagy segítséget nyújtott nekem, és a Balázsnak. Ezen a hétvégén úgy gondoltuk, hogy elmegyünk Brémába. Így hát vonatra pattantunk és elmentünk. Brémába azt terveztük, hogy elmegyünk egy focimeccsre is a városnézésen kívül. Mivel reggel mentünk Brémába, lehetőségünk nyílt arra, hogy kellő időt fordítsunk egy kis városnézésre. Csodálatos egy város. Mondhatni meseszép. A belváros nem túl nagy, de annál szebb. Volt szerencsénk megtalálni a brémai muzsikusokat is.
Elindultunk a stadion felé. Már messziről is éreztük azt a bizsergést, ami egy férfiban érződik egy focimeccs előtt. Mire odaértünk, sajnálattal vettük észre, hogy az összes jegy elkelt, így nem jutottunk be a meccsre. Bánatunkban megittunk egy sört és kivetítőn néztük a meccset és így szurkoltunk azokkal együtt, akik ugyancsak nem jutottak be a stadionba. Egész estig maradtunk Brémában ahol beültünk egy pompás kávézóba pihenni egyet. Hazafelé a vonaton elhatároztuk, hogy így vagy úgy eljutunk egy focimeccsre. Ki is találtuk, hogy másnap pont belefér az időnkbe ha kora reggel elindulunk Hamburgba, ahol kis eséllyel tudunk még jegyet szerezni a jövő heti meccsre. Nagy izgalommal keltünk vasárnap reggel. El is indultunk Hamburgba. Sajnos az idő aznap sem kedvezett nekünk mivel borongós esős hideg idő volt. Meg is érkeztünk Hamburgba jó néhány óra utazással.
Utunkat gyorsan a városon át a stadion felé vettük. Sajnos az idő hiányában nem volt időnk városnézésre így ezen a napon sok mindent ki kellett hagynunk. Meg is érkeztünk a stadionhoz, kissé átázva, fázva de ott voltunk. Körbejártuk a stadiont mire találtunk egy bejáratot. Be is mentünk egyből fel a jegyirodákhoz. Itt viszont sajnálattal közölték, hogy náluk elfogyott az összes jegy. Szomorúan mentünk visszafele a pályaudvarra. Egyre kisebb volt az esély, hogy németországi utunkat úgy fejezzük be, hogy voltunk focimeccsen. Az utolsó reményünk egy jegyiroda volt, ami ott volt a szemünk előtt végig az állomáson, de mi nem vettük észre. Csodával határos módon pont volt annyi jegy, hogy mindannyian bejussunk a meccsre. Őszintén szó szerint örömmámorban úsztunk. Ott volt a jegy a kezünkben, és biztosra tudtuk, hogy jövő héten jövünk ismét Hamburgba. Sajna tovább nem maradhattunk, a vonatunk indult vissza, holnap munka. A következő hét eleje ugyancsak pakolással telt, már azt hittem, hogy ezt fogom csinálni egész végig. A hét közepén viszont átkerültem az ültetési részlegre. Megmutatták, hogy hogyan működik a gép. Eleinte kicsit lassan és bizalmatlanul kezeltem a gépet így lassabban is ültettem. Kis idő múlva viszont belejöttem, rájöttem a technikájára. Annyira jól ment, hogy fel tudtam venni a tempót az ott dolgozókkal, sőt néha még volt egy kis plusz pihenő időm is. Meg is dicsértek engem, hogy ilyen jól teljesítettem. Ez nagyon jól esett számomra.
Nem voltam túl sokat ennél az ültetőgépnél, mivel másnap átkerültem a kettes konténerbe ahol nagy földlabdás fákat cserepeztünk be. Sajnos itt senki nem tudott angolul. Megmutatták, hogy hogyan is kell becserepezni a nálam kétszerháromszor magasabb nagy földlabdás fákat. Ezek után már egyedül is boldogultam, gyorsan tudtam végezni a feladatomat, munkámat. A maradék pár napban ezt kellett csinálnom itt a Brunsnál. Eljött a várva várt hétvége. Irány Hamburg. Meg is érkeztünk. Már-már féltünk, hogy az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, de meghallgatott minket és verőfényes napsütéssel várt ránk Hamburgban. A jegyek nálunk voltak irány várost nézni. Csodálatos város volt Hamburg. Még kis Velencét is felfedeztünk benne.
Utunkat a stadion felé vettük. Le sem tagadhatta a város, hogy ma focimeccs lesz. Mindenkin hamburgos mez, sál volt. Elérkeztünk a stadionhoz. Nagy volt a tömeg már páran most skandálták az indulókat. Az a hangulat leírhatatlan volt. Be is álltunk gyorsan egy sorba, hogy minél hamarabb bejuthassunk. Egy gyors átvizsgálás és már bent is vagyunk, indulhat a meccs.
Az első félidő eleje csalódással telt mivel tizenegyest fújtak a hazaiak ellen. Ki is használta a vendég csapat a lehetőséget, be is vágta a büntetőt. Már-már azt hittük, hogy kikap hőn szeretett csapatunk, de nagy megkönnyebbülésünkre a hazaiak hozták a meccset, a végeredmény 2-1 lett. A hangulat ugyan csak leírhatatlan volt. Itt nem verekedett senki, mindenki buzgón, de mégis kulturáltan szurkolt a csapatának. Az embereket nem zavarta, hogy nem ismeri a mellette levőt. Amikor a csapatuk gólt rúgott mindenki örömmámorban úszott a stadionban. Vége lett a meccsnek. Még volt egy kis időnk Hamburgban így hát belevetettük magunkat a hamburgi éjszakába. Az idő gyorsan eltelt és a vonatunk indult visszafele. Későn értünk haza, de mindannyian tudtuk, hogy ez a nap feledhetetlen lesz. A vasárnapot egy kiadós reggelivel kezdtük, majd pihenéssel folytattuk. Az utolsó héten visszakerültem a régi csapatomhoz. Már mondták, hogy hiányoztam nekik. A munkába is teljesen beleszoktam, már nem is éreztem, hogy annyira kimerítene engem. Hamar eltelt ez a pár nap is. Már éreztük, hogy nemsokára indulunk hőn szeretett hazánkba és újra láthatjuk a családunkat, barátainkat. Az egyik nap még elmentünk egy iskolába nevezetesen a Deulaba. Ez az iskola nagyon fejlett volt, modern. Sokféle képzést adnak itt gondolok itt pl az ipari alpinistától a kamionvezetőig. Jól felszerelt járműállományuk van. Sajnos hamar eltelt ez a nap is. Az utolsó napot vásárlással töltöttük, üres kézzel mégsem mehetek haza. Így telt ez a hat hét számomra Németországban. Mikes Ádám