MISKOLCI EGYETEM Gazdaságtudományi Kar ME GTK és MÜTF Nemzetközi gazdálkodás szakának angol és magyar nyelvű digitális tananyagfejlesztése című TÁMOP (4.1.2.A/1-11/1) projekt Nagy Zoltán Kuttor Dániel Sebestyénné Szép Tekla Nemzetközi és regionális gazdasági kapcsolatok KÉZIRAT (lezárva: 2013. május) Miskolc, 2013.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 5 1.NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK FOGALMI HÁTTERE, A NEMZETKÖZI HIERARCHIARENDSZER... 7 1.1.NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK FOGALMA... 7 1.2.NEMZETKÖZI RENDSZEREK MODELLJEI... 7 1.3.NEMZETKÖZI RENDSZEREK PÓLUSAI... 10 2.A VILÁGGAZDASÁG KIFEJLŐDÉSE... 12 2.1.ELMÉLETI IRÁNYZATOK... 15 2.2.A VILÁGGAZDASÁG HELYE A VILÁGRENDBEN... 18 3. A TRIÁD GAZDASÁGI SZEREPE NAPJAINK VILÁGGAZDASÁGÁBAN... 20 3.1.VILÁGGAZDASÁG SZERKEZETI EGYENSÚLYTALANSÁGAI... 20 3.2.GLOBALIZÁCIÓ FOLYAMATA ÉS HATÁSAI A VILÁG TÁRSADALMÁRA, GAZDASÁGÁRA ÉS KULTÚRÁJÁRA... 21 3.3.A VILÁGGAZDASÁG AZ EZREDFORDULÓ IDEJÉN... 23 3.4.DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK... 23 3.5.GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK... 25 3.6.KUTATÁS-FEJLESZTÉS SZEREPE... 29 3.7.KERESKEDELEM ALAKULÁSA... 29 3.8.ÖSSZEGZÉS... 31 4.AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 33 4.1.AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK VILÁGGAZDASÁGI SZEREPE... 33 4.2.ERŐFORRÁSOK... 35 4.3.NÉPESSÉG JELLEMZŐI... 37 4.4.VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGBAN, SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK... 39 4.5.AZ ÁLLAM SZEREPE, KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA... 41 4.6.KÜLGAZDASÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEK, TŐKEMOZGÁSOK... 44 4.7.SAJÁTOSSÁGOK... 44 5.AZ EURÓPAI UNIÓ SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 46 5.1.ADALÉKOK AZ EU GAZDASÁGTÖRTÉNETÉHEZ... 46 5.2.ERŐFORRÁSOK... 49 5.3.NÉPESSÉG JELLEMZŐI... 50 5.4.FOGLALKOZTATÁS VÁLTOZÁSAI... 51 5.5.JÖVEDELMI KÜLÖNBSÉGEK... 52 5.6.KÜLKERESKEDELEM, KÜLGAZDASÁG... 53 5.7.AZ UNIÓ SZEREPE... 57 5.8.SAJÁTOSSÁGOK... 58 5.9.ÖSSZEGZÉS... 59 6.JAPÁN SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 61 6.1.BEVEZETÉS... 61 6.2.JAPÁN TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE... 62 6.3.JAPÁN GAZDASÁGTÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD VÉGÉIG... 64 6.4.A 70-ES ÉVEK OLAJSOKKJAI ÉS AZOK HATÁSAI... 66 6.5.GAZDASÁGI BUBORÉK OKOZTA KONJUNKTÚRA ÉS VÁLSÁG A 80-AS ÉS 90-ES ÉVEKBEN... 68 6.6.JAPÁN VILÁGGAZDASÁGI HELYZETE AZ ÚJ ÉVEZREDBEN... 69 6.7.JAPÁN TOVÁBBI GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÉS VESZÉLYEI... 73 7.KÍNA VILÁGGAZDASÁGI SZEREPE ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI... 76 7.1.BEVEZETÉS... 76 7.2.KÍNA TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE... 76 2
7.3.KÍNA NÉPESSÉGE... 78 7.4.KÍNA 20. SZÁZADI FELEMELKEDÉSÉNEK TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI, RÖVIDEN... 79 7.5.A NÉPI KÍNA GAZDASÁGÁNAK KORAI FEJLŐDÉSE 1949 KÖVETŐEN A NYITÁS POLITIKÁJÁNAK MEGHIRDETÉSÉIG... 81 7.6.KÍNA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A NYITÁS POLITIKÁJÁNAK KÖVETKEZTÉBEN... 82 7.7 IPARI ALAPÚ GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS... 88 7.8.KÍNA POZÍCIÓJA A 21. SZÁZAD VILÁGGAZDASÁGÁBAN ÉS A VÁLSÁG HATÁSA AZ ORSZÁG FEJLŐDÉSÉRE... 88 7.9.BEFEJEZÉS... 89 8. INDIA SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 91 8.1.BEVEZETÉS... 91 8.2.INDIA TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE... 91 8.3.MODERN INDIA TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEI... 95 8.4.A FÜGGETLEN INDIA GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉSE... 97 9. OROSZORSZÁG SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 107 9.1.BEVEZETÉS... 107 9.2.OROSZORSZÁG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI ÉS NÉPESSÉGE... 107 9.3.GAZDASÁGI ÁTMENET... 109 9.4.SZOVJETUNIÓ HELYETT FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE... 111 9.5.GAZDASÁGI FOLYAMATOK, AZ OLAJGAZDASÁG POZITÍV ÉS NEGATÍV HATÁSAI... 111 9.6.BEFEJEZÉS... 114 10.BRAZÍLIA SZEREPE ÉS KAPCSOLATAI A VILÁGGAZDASÁGBAN... 116 10.1.BEVEZETÉS... 116 10.2.FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS, TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK... 116 10.3.BRAZÍLIA GAZDASÁGTÖRTÉNETE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A 20. SZ. MÁSODIK FELÉRE... 120 10.4.A 2008-2009-ES VÁLSÁG HATÁSA ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI REAKCIÓK... 125 10.5.KÜLKAPCSOLATOK... 126 10.6.JÖVŐBEN MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK... 128 11.TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK MŰKÖDÉSI SAJÁTOSSÁGAI ÉS HATÁSA A VILÁGGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉRE... 130 11.1.TRANSZ- ÉS MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK FOGALMA, TÍPUSAI... 130 11.2. VÁLLALATOK GLOBAL 500-AS RANGSORA... 131 11.3. TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS ÉS GLOBALIZÁLT VÁLLALATOK... 135 11.4.KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TŐKEBEFEKTETÉSEK ÉS KÜLFÖLDI PORTFOLIÓ BEFEKTETÉSEK... 135 12. NAPJAINK VILÁGKERESKEDELMÉNEK FŐBB SZEREPELŐI ÉS JELLEMZŐI... 138 12.1.BEVEZETÉS... 138 12.2.ELMÉLETI ÉS FOGALMI HÁTTÉR... 138 12.3.A BŐVÜLÉS JELLEMZŐI, ÜTEME ÉS SZERKEZETI MÓDOSULÁSAI... 140 12.4.BEFEJEZÉS... 147 13.A KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK FÖLDRAJZA... 148 13.1.A KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK FÖLDRAJZA... 148 13.2.TŐKEÁRAMLÁS A TRIÁDBAN... 149 13.3.TŐKEÁRAMLÁS HATÁSAI... 152 14. GLOBÁLIS MIGRÁCIÓ VOLUMENE, RELÁCIÓI ÉS HATÁSAI... 155 14.1.BEVEZETÉS... 155 14.2.NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ OKAI ÉS HATÁSA... 155 14.3.A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ DIMENZIÓI ÉS PÉNZÜGYI IMPLIKÁCIÓI... 157 14.4.BEFEJEZÉS... 159 15.NEMZETKÖZI SZERVEZETEK, MINT A VILÁGGAZDASÁG FONTOS SZABÁLYOZÓI... 161 15.1.BEVEZETÉS... 161 15.2.A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK TÖRTÉNETE A II. VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐEN... 161 15.3.A VILÁG LEGFONTOSABB NEMZETKÖZI GAZDASÁGI SZERVEZETI... 162 3
15.3.1.Az Egyesült Nemzetek Szervezete... 162 15.3.2.Világbank... 163 15.3.3.A Nemzetközi Valutaalap... 164 15.3.4.A Kereskedelmi Világszervezet... 165 15.3.5.OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries)... 167 15.4.A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ÉRTÉKELÉSE... 170 IRODALOMJEGYZÉK... 172 4
Bevezetés Téma indokoltsága Tananyag célja és módszertana Tananyag szerkezete Tananyag szerzői Napjainkban a szemünk előtt formálódik a jövő multipoláris világrendje, új szerkezetű világpiaca. A földrajzi és szerkezeti transzformációk a válság következtében még erőteljesebb hatnak és gyorsítják a folyamatot. Ezáltal a régi központok (EU-USA-Japán triádja) mellett új erőterek formálódásának lehetünk tanúi (BRIC országcsoport, a G20 csoportba). A földrajzilag differenciált növekedés (Ázsia felemelkedése, Európa lassabb növekedése) a kapcsolatokat, a függőségi viszonyokat is átalakítja. Emellett biztosnak tűnik, hogy a jövő fejlődésére a nemzetállamokon túl, az általuk formált integrációk, nemzetközi szervezetek, valamint a multi- és transznacionális vállaltok is egyre nagyobb befolyással lesznek. Az elmúlt két évtized piaci nyitásának következtében hazánkban olyan gazdasági szerkezet jött létre, amely növekedési képessége nagymértékben külső tényezők függvénye (külső hitelforrások, külföldről érkező beruházások, és fogyasztás mértéke). Éppen ezért elengedhetetlen a komplex világrend tanulmányozása és megértése, amely jótékony hatást gyakorolhat Magyarország jövőbeli kilátásaira. A tananyag célja, hogy elméleti hátteret adjon a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásához és értelmezéséhez; valamint bemutassa a világgazdaság meghatározó nagyrégióit (mind a tradicionális, mind a feltörekvő központokat). Végezetül áttekintést adjon a multi- és transznacionális vállalatok globalizációs folyamatban játszott szerepéről; a tényező (termék, szolgáltatás; munkaerő, tőke) áramlásról és fejlődésre gyakorolt hatásairól. Az e-learning tananyag modern multimédiás eszközöket is tartalmaz, amelyek segítik a leírtak értelmezését. (A multimédiás elemeknek speciális erőforrás- és szoftverigénye lehet!) A tananyag 15 fejezetből áll, amelyek az alábbi témákat taglalják: 1. Nemzetközi kapcsolatok fogalmi háttere, a nemzetközi hierarchiarendszer 2. Világgazdaság fejlődését magyarázó elméleti irányzatok és a világgazdaság helye a világrendben 3. A Triád gazdasági szerepe napjaink viággazdaságában 4. Az Amerikai Egyesült Államok szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 5. Az Európai Unió szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 6. Japán szerepe és kapcsolatai a világgazdaságban 7. Kína világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 8. India világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 9. Oroszország világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 10. Brazília világgazdasági szerepe és nemzetközi kapcsolatai 11. Transznacionális vállalatok működési sajátosságai és hatása a világgazdaság fejlődésére 12. Napjaink világkereskedelmének főbb szerepelői és jellemzői 13. Globális működő tőke-áramlás volumene, relációi és hatásai 14. Globális migráció volumene, relációi és hatásai 15. Nemzetközi szervezetek, mint a világgazdaság fontos szabályozói 5
A fejezetek végén ellenőrző kérdések találhatók, amelyek segítséget nyújtanak a számonkérésre való felkészüléshez! A hivatkozott források és szakirodalmak jegyzék a tananyag végén olvasható, betűrendben! A tananyag szerzői a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális gazdaságtan Intézetének oktatói: Dr. Nagy Zoltán, egyetemi docens; Dr. Kuttor Dániel, egyetemi docens; Sebestyénné Szép Tekla, egyetemi tanársegéd; Szendi Dóra, doktorandusz; Zahorcsák Zsolt; doktorandusz. Az Intézetről, illetve a szerzők tudományos tevékenységéről bővebben itt olvashat: http://gtk.uni-miskolc.hu/vrgi/. A tananyag olvasásához, a tudás elsajátításához sok sikert, kitartást és jó szórakozást kívánunk! 6
1.Nemzetközi kapcsolatok fogalmi háttere, a nemzetközi hierarchiarendszer Nemzetközi kapcsolatok fogalma Nemzetközi rendszerek modelljei Nemzetközi rendszerek pólusai Bipoláris rendszer jellemzői Multipoláris rendszer jellemzői 1.1.Nemzetközi kapcsolatok fogalma A nemzetközi kapcsolatok (international relations) fogalma nem tisztázott egyértelműen. A sokféle megközelítés a szereplők számának, jellemzőinek, a tevékenységük sokrétűségének, az elemzés szintjeinek különféle leírásából adódik. Talán a legegyszerűbb megközelítés az, ha államok közötti kapcsolatokról, politikai és gazdasági kapcsolatokról beszélünk. Ebben az esetben a meghatározó szereplők az államok lesznek, az államok képviselői. A globalizált világban azonban már szélesebb szereplői szintek között zajlanak a nemzetközi kapcsolatok. Nemcsak az államok, hanem nem állami szereplők (vállalatok, intézmények, szervezetek) között is működhetnek kapcsolatok. A legjelentősebb transz- és multinacionális vállalatok árbevételét tekintve (amely 2012-ben a Royal Dutch Shell esetében 484 milliárd, az Exxon Mobil-nál 453 milliárd, a Wal-Mart Stores-nál pedig 446 milliárd amerikai dollár volt, amellyel a világ legtöbb államának GDP-jét megelőzik, és jellemző, hogy a 65. legnagyobb vállalati árbevétel is nagyobb, mint 100 milliárd USD!) komoly érdekérvényesítő képességű, óriási gazdasági erejű egységeket látunk, amelyek kiterjedt nemzetközi tevékenységet folytatnak, kapcsolatban állnak más vállalatokkal, szervezetekkel, államokkal. Ezek mellett a szereplők mellett természetesen nem szabad megfeledkezni az egyénekről sem, akik a nemzetközi kapcsolatokban részvevő államokat, vállalatokat irányítják. Ennek következtében helytálló ha számunkra a nemzetközi kapcsolatok elsődlegesen a határon átlépő tranzakciókat jelentik, az emberek, javak és eszmék áramlásának formájában. Erre utal Egedy G. (2007. 46. old): Nemzetközi kapcsolatok fogalma a nemzetközi politikánál tágabb jelentésű, ugyanis magában foglal minden olyan kapcsolatot, amely az egyes országok között létrejön, akár kormányközi jellegű, akár nem. Egedy G. (2007.) szerint a nemzetközi kapcsolatok megjelölésére legalkalmasabb a transznacionális kapcsolatok kifejezés. Az államok szerepe kiemelkedő, de nem a nemzetközi kapcsolatok kizárólagos szereplői, és inkább társadalomközi, és egyre kevésbé államközi érintkezéseket jelentenek a nemzetközi kapcsolatok. 1.2.Nemzetközi rendszerek modelljei Nemzetközi rendszer független politikai egységek olyan összessége, amelyek tagjai részben szabályozott, részben szokásokon alapuló eljárások alapján működnek együtt. Egedy G. (2007) idézi K. J. Holsti (1992.) elemzéseit a nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban, és a rendszerek típusait. Ennek alapján: K. J. Holsti szerint bármely történelmi rendszer elemzéséhez öt aspektusból kell kiindulni: rendszer határainak szempontjából; a rendszert alkotó egységek sajátos vonásainak számbevételével; 7
rendszer struktúrájának elemzésével az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, a hatalmat, a befolyás jellegét és az alrendszereket kell vizsgálni (poláris, multipoláris rendszer); rendszer elemzése az interakciók leggyakoribb formája alapján (diplomáciától a kereskedelmi kapcsolatokig) is szükséges; valamint a szabályok, szokások elemzése (konfliktusok kezelésének technikái, intézményei). Ezek alapján K. J. Holsti szerint a következő alaptípusok léteznek (idézi Egedy G. 2007): 1. hierarchikus rendszer: A hatalom és a befolyás egyetlen egységben koncentrálódik. Ez az egység rendelkezik akkora hatalommal, hogy fenntartsa a rendet és a stabilitást a rendszeren belül. A rendszeren belüli kapcsolattartás és kommunikáció is hierarchikus elvek szerint épül fel. A központi egység és a közvetlenül alárendelt egységek között kerül sor interakciókra és kommunikációra, a hierarchia alján lévő egységek közvetítő segítségével kommunikálnak a hatalommal. Szövetségek elvileg nem léteznek, minden hatalom felülről lefelé ered. 2. diffúz rendszer: A hatalom és a befolyás széles körben oszlik meg az egységek között. A politikai egységek zöme hasonló méretű és erejű, nincs közöttük hierarchia. Tartósan egyikük sem tudja a többit uralma alá hajtani, ugyanakkor létrejöhetnek regionális szövetségek egy-egy erősebb egység vezetésével. Ezek a koalíciók nem válnak tartóssá. A rendszer működésére a 15. századi itáliai városállamok, vagy a 18. századi Európa lehet a példa. 3. diffúz-blokk rendszer: Az interakciók és kommunikációs minták minden irányba kiterjednek (hasonlít a diffúz rendszerre), azonban különbség, hogy a szövetségi rendszerek tagjai tartós függésbe kerülnek a blokk vezetőivel szemben. Ezen blokkok egységei kevés kapcsolatot tartanak fenn a velük szemben álló blokk egységeivel. A rendszerre az ókori Hellász Athén és a peloponnészoszi szövetség szembenállása, vagy Európa megosztottsága (antant-központi hatalmak) a világháborúkat megelőző években nyújthat példát. 4. bipoláris rendszer: A katonai hatalom és a diplomáciai tekintély csak a két blokk-vezetőnél összpontosul. A vezetők szilárdan kézben tarják a kisebb egységeket (akár jutalmakkal, akár fenyegetésekkel). Az interakció és kommunikáció jellemzően a két blokk-vezető között zajlik, és a két blokk-vezető ellentétei akár kibékíthetetlenek is lehetnek. A konfliktusok sokszor ideológiai tartalmat kapnak, és az ideológiai versengésbe hagyományos érdekszféra-szempontok is keverednek. A vallott értékekben nagyfokú inkompatibilitás is látható, ez erősíti a blokkokon belüli kohéziót. Ilyen volt a hidegháború, amely a marxizmus-leninizmus és a nyugati demokrácia, a liberalizmus ellentétét, ellenségeskedését hozta. Persze ez a rendszertípus a gazdasági szembenállásra is igaz lehet, a kapitalista és szocialista megoldások különbözőségére. 5. multipoláris rendszer: Kettőnél több hatalmi blokk egymás mellett élése jellemző, így nagyobb fokú rugalmasság érvényesül a blokkok között, mint a bipoláris rendszerben. (Kína felemelkedésével, és a kínai-szovjet konfliktus éleződésével a kelet-nyugati szembenállás enyhült). Ebben a szisztémában nem tekintenek minden konfliktust életre-halálra szóló küzdelemnek. Több 8
lehetőség nyílik szövetségek kötésére, és megváltoztatására, kisebb a blokkokon belüli kohézió ereje. Ilyen irányba tart most a világgazdaság, hiszen a Triád kiemelkedése is három pólust jelentett, manapság pedig a BRIC országok megerősödése még inkább ebbe az irányba mutat. Természetesen a pólusok ereje, érdekérvényesítő képessége eltérhet egymástól. A történeti változásokkal, fejlődéssel lehetőség van a típusok közötti átmenetre, így egy lehetséges tendencia: diffúz rendszer diffúz-blokká, vagy multipolárissá alakul, ugyanakkor K. J. Holsti szerint a rendszerek szinte sosem tartják meg hosszabb ideig azt a struktúrát, amely sok, azonos erejű egységből áll (idézi Egedy G. 2007). Egedy G. (2007) idézi J. T. Rourke (1991.) gondolatatit a nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban, és a rendszerek típusait. Ennek alapján a nemzetközi rendszerek jellemzésére a következő szempontok érvényesek: Rendszerszintű cselekvők jellemzése, amely a rendszerben zajló interakciók főszereplőit tartalmazza: nemzetállamok; szupranacionális szereplők (nemzetek fölötti szervezetek); transznacionális szereplők, amelyek lehetnek kormányközi (IGO intergovernmental) vagy nem-kormányközi (NGO, non-governmental) szervezetek. Kérdéses a rendszeren belüli pólusok száma, ami rendszer belső struktúráját jellemzi. Ez a szerkezet lehet vertikális (mint például az egykori szovjet blokk), lehet horizontális struktúra (külön-külön egyik egység sem tudja betölteni a pólus funkcióját, ilyen például az Európai Unió). Egyesek szerint összefüggés van a rendszeren belüli pólusok száma és a háborúk valószínűsége között, vagyis bipoláris rendszerben közepes esély, hárompólusú rendszerben kisebb, négy vagy többpólusú rendszerben nagyobb esély. Az erőforrások megoszlása, és mértéke megszabja, hogy melyik egységek törhetnek pólusszerepre. Természetesen az egyenlőtlen megoszlás feszültségforrást jelenthet (ilyen lehet gazdaságilag és politikailag a fejlett Észak, és az elmaradott Dél viszonya), a kiegyensúlyozott erőviszonyok kevesebb konfliktussal járnak. Fontos szerepet kaphatnak a különböző magatartási formák, hiszen a nemzetközi rendszerek emberekből állnak, akik egymástól eltérő magatartási formákat alakítanak ki. Ezek lehetnek jogi formával rendelkezők (nemzetközi jog), és hallgatólagos konszenzuson alapulók. A különböző földrajzi sajátosságok is kiemelt szerephez juthatnak, ezek a jellemzők a rendszerszintű elemzések egyik legfontosabb elemét jelentik. Földrajzi korlátok ma is érvényesek, befolyásolhatják az államok viszonyát, például az Egyesült Államoknak és Oroszországnak nincs közös határa, míg Kínának és Oroszországnak van, ami a nyersanyagszállításokat, energiahordozók kereskedelmét módosíthatja, vagy a 69-es kínai-szovjet határincidensek idején is szerepet kapott. Az interakciók szélességének és mélységének vizsgálata is szükséges, mert a 20. század második felére a rendszert alkotó egységek egymással való érintkezésének gyakorisága és szélessége nagymértékben megnőtt, ennek következtében még az erős országok sem engedhetik meg maguknak az izolacionizmust. (Egedy G. 2007) 9
1.3.Nemzetközi rendszerek pólusai J. T. Rourke (1991) csoportosítást végzett a rendszeren belüli pólusok száma alapján: Egypólusú rendszerben egy birodalmi méretű hatalom dominanciája érvényesül, a központi hatalom mindent megtesz a katonai és gazdasági erő monopolizálására, tulajdonképpen hasonlít K. J. Holsti hierarchikus rendszerére. A hidegháború után néhány évig az Egyesült Államok kiemelkedően a legerősebb politikai, katonai, gazdasági hatalommá vált, akár egypólusú állapotnak is tekinthettük ezt a rövid időszakot, de ekkor sem tipikus a példa, hiszen gazdaságilag a Triád másik két tagja is jelentős pozíciókkal rendelkezett. Bipoláris rendszerben a legfőbb cél a rivális blokk gyengítése, az erre irányuló küzdelmet csak addig folytatják a felek, amíg a kockázatok nem nőnek meg aránytalanul. Erre plasztikus példa a hidegháború időszakában az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a NATO és a Varsói Szerződés, vagy gazdasági területen a kapitalizmus és szocializmus szembenállása. Tripoláris rendszer lehetséges viszonyai: mindhárom szereplő jó kapcsolatban van egymással (nem életszerű), egyik szereplő jó kapcsolatban van a másik két központtal, azok ellenségesek egymással, két szereplő jóban van egymással, és mindketten ellenségesek a harmadikkal, mindenki ellenséges mindenkivel. Mindhárom fél arra fog törekedni, hogy megakadályozza a másik kettő szoros kapcsolatát. Multipoláris rendszerben négy vagy több pólusképző hatalom van, viszonylag nagyfokú képlékenység jellemzi, általában minden szereplő az erőegyensúly fenntartására törekszik. Befolyásuk növelését a szereplők békés módszerekkel kívánják elérni. Például a mai világgazdaságban a Triád mellett megerősödő BRIC országok egyre jelentősebb szerepet játszanak. A nemzetközi rendszer jelenlegi szerkezetét segíthet megérteni az 1.1. táblázat. A gazdaság teljesítőképessége, nemzeti vagyon, kereskedelmi szerep, sőt akár politikai, diplomáciai elemek szempontjából multipoláris kép látható. Az Egyesült Államok azonban a világ vezető gazdasági hatalmaként kiemelkedik a többiek közül, de fölénye nem elég a kizárólagos pólus szerephez. Ha az Európai Uniót, mint integrációt vizsgáljuk, és nem tagországonként, akkor az észak-amerikai országgal egyenrangúnak tekinthetjük, egyes mutatói pedig (GDP, kereskedelem jellemzői) pedig meg is haladják az amerikait. A BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) szerepe egyre nő, fontos tényezővé váltak a világgazdaságban, dinamikus fejlődésük az erőviszonyok átrendeződését vetítik elő 2-3- 4 évtizedes távlatban. Az országok hatalmának egy másik fontos összetevőjét, a katonai erőt vizsgálva unipoláris szerkezet bontakozik ki, az Amerikai Egyesült Államok meghatározó erőfölényben van (a következő országok, országcsoportok csak a negyedét érik el kiadásainak), rendkívül modern, és technológiai szempontból kiemelkedően fejlett hadserege révén, ugyanakkor ez nem jelenti, hogy teljes mértékben felkészült a jelenkor hadászati, katonai kihívásaira (pl. terrorizmus elleni harc.). 10
Államok Nemzeti vagyon (a) Bruttó nemzeti termék (b) Védelmi kiadások (c) Súly a világexportban (%) (d) Súly a globális külföldi befektetés állományban (e) USA 100 (1,74) 100 (1,8) 100 (41,0) 8,3 21,2 Japán 47 (1,10) 35 (1,8) 8 (3,4) 5,5 4,6 Kína 17 (2,92) 44 (9,6) 20 (8,2) 10,3 9,0 Németország 16 (2,06) 23 (1,5) 6 (2,7) 8,3 6,4 Anglia 11 (1,26) 10 (1,5) 10 (3,6) 2,6 7,8 Franciaország 10 (1,95) 14 (1,3) 9 (3,6) 3,4 6,0 Oroszország 9 (-0,50) 11 (1,2) 10 (3,9) 2,6 1,8 India 6 (2,66) 11 (4,5) 7 (2,7) 1,4 0,5 Brazília 6 (2,30) 16 (1,6) 4 (2,0) 1,6 0,9 Európai Unió n. a. 112 27 (12,0) 15,0 43,0 1.1.táblázat: A világ vezető államai a globális hatalmi rendszerben 2011-ben Forrás: Simai M.: A nagy válság és az új globális hatalmi rendszer kibontakozása 12. old. in: Farkas P.-Meisel S.-Novák T. 2012: A változó világgazdaság útkeresés, tapasztalatok és kilátások. MTA KRTK Világgazdasági Intézet, Budapest, 198 p.) Források: Inclusive Wealth Report 2012; CIA Factbook (2012); WTO (2012); Country Profiles (2012); SIPRI Yearbook-ok adatai alapján Simai M. számításai Megjegyzések: (a) 2008-ra vonatkozó adat. 2008-ban az USA nemzeti vagyona 117,8 ezer md, $ volt. Zárójelben a növekedés átlagos éves növekedési üteme 1990-2008 között. (b) 2011-ben az USA BNT-je 15 ezer milliárd dollár volt. Zárójelben az egy főre számított BNT évi átlagos növekedése 2000-2010 között számított. c) 2011-ben az USA 711 milliárd dollárt fordított katonai célokra. Zárójelben az országok részesedése a globális katonai kiadásokból. d) 2011-ben a világkivitel értékben 22,37 milliárd dollár volt. (e) 2011-ben a globális állomány 21,6 ezer milliárd dollárt tett ki. Ellenőrző kérdések Milyen aspektusok szükségesek bármely történelmi rendszer elemzéséhez? Jellemezze a Holsti rendszerei közül a hierarchikus rendszert! Milyen főszereplői lehetnek a rendszeren belüli interakcióknak? Mi jellemzi a különböző pólusszámú rendszereket Rourke szerint? Milyen szempontok alapján csoportosíthatók a nemzetközi rendszerek Rourke szerint? Hány pólust értelmezhetünk jelen világgazdasági, világpolitikai helyzetben? 11
2.A világgazdaság kifejlődése Merkantilizmus és fiziokratizmus Nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete és a neoklasszikus elmélet Keynesi elmélet, Poszt-keynesiánus, reformista irányzat Baloldali elméletek Neoliberális-monetarista elmélet Világrend főbb jellemzői, globális problémák Kölcsönös függőségi viszonyok a világgazdaságban Világgazdaság az ezredforduló idején, nemzetközi fejlődési szakadék A világgazdaság nem egyenlő a nemzetgazdaságok, mint gazdasági egységek közötti kapcsolatok összességével, több annál. A világgazdaság a nemzetgazdaságokkal párhuzamosan fejlődött, ugyanakkor meghatározta azok fejlődését. Erre bizonyíték lehet a felgyorsult globalizáció és transznacionalizálódás folyamata is, hiszen ezek nem érvényesek nemzetgazdasági, csak magasabb, világgazdasági szinten. Ugyanakkor a világgazdaság még ma sem világméretű piacgazdaság: nem az áruk, szolgáltatások, termelési tényezők egységes, teljesen integrált piaca. Ennek bizonyítéka az, hogy a munka áramlása nem globális, vannak területek (pl. Európai Unió), ahol ez megvalósul, de nem érvényes az egész világgazdaságra. A Világgazdaság fejlődésének periodizációját, és az elméleti irányzatok bemutatását Szentes T. 1995. alapján tárgyaljuk. A történelem folyamán sokszor találkozhattunk virágzó távolsági kereskedelemmel, szerteágazó kapcsolatrendszerekkel különböző népek, államok között, de valódi világgazdaságról, ami a földrészek mindegyikét (Ausztrália és Óceánia kicsit megkésve került be a vérkeringésbe) összekapcsolta volna csak a Nagy földrajzi felfedezések után beszélhetünk. Az ókori Hellász, vagy a Római birodalom, vagy a reneszánsz Mediterráneum az akkor ismert világ jó részét egy gazdasági kapcsolatrendszerbe rendezte, de ezek sokkal szűkebb területet, kereskedelmi kapcsolatrendszert jelentettek. A világgazdaság fejlődésének első időszakát Szentes T. (1995) a merkantilizmus és a korai gyarmatosítás szakaszának nevezte. A 15. század végétől, a Nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetően kitágult a világ, a hagyományos távolsági kereskedelem is megváltozott. A kereskedelem súlypontja a mediterrán térségből Európa atlanti térségébe tolódik. A Földközi-tenger vidéke és a közel-keleti területek kapcsolatát jelentő levantei kereskedelem veszít jelentőségéből, a Hanza-kereskedelem, és az újonnan felfedezett amerikai területek kereskedelme erősödik meg. Ezzel a súlyponteltolódással a távolsági kereskedelem áruszerkezete is megváltozik, a kisebb tömegű fűszercikkek, színesfémek, luxuscikkek helyett/mellett a tömegfogyasztási cikkek, nyerstermékek egyre fontosabbá válnak, és a nagy tömegű áruk kereskedelme egyre nagyobb nyereséggel kecsegtetett. A nyugat-európai gazdaságot az árutermelés, a piaci viszonyok kibontakozása és ezzel együtt a manufaktúrák elterjedése, fejlődése jellemezte. A főként az Újvilágot érintő gyarmatosítási folyamat, a gyarmatok kifosztása (elsősorban arany és ezüst) óriási vagyonokat hozott létre, a kereskedelmi tőke virágkorát láthatjuk a 16. században. A hatalmas mennyiségű nemesfém beáramlása gazdasági, társadalmi változásokat hozott az öreg kontinensen. Nyugat-Európában árrobbanás következett be, a gyarmatosítás iparcikkeket, különböző termékeket (fegyverek, élelmiszerek, ruhák, hajók stb.) igényelt, és az ezeket előállító manufaktúrák fellendültek, magukkal hozva a nyersanyagok keresletnövekedését is. Ezt a nyersanyagigényt Kelet- és Közép-Európa fogja kielégíteni 12
az élelmiszerek és ipari nyersanyagok exportjával, amely tevékenység az Európán belüli munkamegosztást eredményezi. Nyugat-Európa a magasabb feldolgozottsági fokú termékeket, árukat, Kelet- és Közép-Európa a nyersanyagokat, mezőgazdasági termékeket fogja előállítani, és a kereskedelmi rendszerekbe szállítani. A 17. századtól Nyugat-Európa már a gyarmatok irányába fejlesztette kereskedelmi kapcsolatait, sokszor onnan szerzi be a szükséges nyersanyagokat, és a kész iparcikkeinek is ott talál piacokat. Európa középső és keleti része lemarad a fejlődésben, a munkamegosztás számára előnytelen lesz, és az agrárium megerősödése a feudalizmus megmerevedését is okozza, így a korszak végét a rendszerré váló nemzetközi munkamegosztás és termelési struktúrák kifejlődése jellemzi. A világgazdaság fejlődésének második szakasza tulajdonképpen a gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás időszaka lesz, amelyet az ipari forradalom és a szabadversenyes nemzeti piacgazdaság jellemez. A klasszikus ipari forradalom kialakulása és fejlődése során az iparban a meghatározó ágazat a kisebb befektetéseket igénylő textilipar helyett a nagy tőkét igénylő nehézipar lesz. A gőz meghatározó szerepet játszik a fejlődésben, mint energiaforrás, a J. Watt által tökéletesített gőzgép, a gőzhajó, a gőzmozdony (Fulton és Stevenson találmánya) a közlekedést forradalmasította, a vas- és acélkohászat fejlődése a többi iparágra hatott ösztönzőleg. A gazdaság ugrásszerű fejlődése több területen is jelentős hatással járt: az anyaországok és gyarmataik közötti munkamegosztás erősödött, és a hatalmas gyarmatbirodalmak (elsősorban az angol) létrejöttével világméretűvé vált; egyenlőtlen kapcsolatot hozott létre (gyarmattartó fejlett országokból ipari termékek, az elmaradott gyarmatokról nyersanyagok, élelmiszerek, ásványi nyersanyagok vesznek részt a kereskedelemben); hozzájárult az életkörülmények javulásához, így a népesség rohamos növekedéséhez, az urbanizációhoz, a különféle társadalmi változásokhoz is. Ezen időszak alatt néhány nem gyarmat (például Dél- és Kelet-Európa) gyarmatokéhoz hasonló periférikus szerepet játszik, nyersanyagellátó területté válik, ugyanakkor egyes egykori gyarmatok felemelkednek (például az Egyesült Államok, és más telepesgyarmatok). A harmadik szakasz során a 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején a monopolizáció és tőkekivitel válik meghatározóvá. Egyes országokban a részvénytársasági forma előtérbe kerül, a monopolisztikus szervezetek megerősödnek, és a nemzetközi tőkekivitel is fokozódik. Az Angol gyarmatbirodalom korábban egyértelmű katonai, gazdasági vezető szerepe meggyengül, új ipari hatalmak jelennek meg: Németország, az Egyesült Államok és Japán. Ezt jelzi az újítások, találmányok, szabadalmak területi megoszlása is, a feltalálók már több esetben amerikaiak, németek, és sokszor magyarok, szemben a klasszikus ipari forradalom angol képviselőivel (Edison, Wright fivérek, Otto, Benz, Daimler, Diesel, Puskás, Csonka, Kandó). A 19. század végétől a 20. század közepéig tartó 2. ipari forradalomban a belső égésű motorok forradalmasították a közlekedést, s meghatározóvá tették a kőolaj- és földgáz felhasználást (Bobok-Tóth 2005). Emellett meghatározó volt az elektromosság elterjedése, ami megváltoztatta a gazdaságot. Az elektromos ipar, a vegyipar, műanyag ipar, a gépgyártás, a közlekedés, mint dinamikus ágazatok fejlődése jellemezte az időszakot, és az ezekben meghatározó szerepet játszó Egyesült Államok válik a világgazdaság vezető hatalmává. Ekkor a kialakult birodalmi rendszereken belül sugaras szerkezetű és bilaterális jellegű kereskedelmi és tőkekiviteli kapcsolatok domináltak, valamint a dinamikus ágazatokban tevékenykedő, óriásivá növő nagyvállalatok, részvénytársaságok. 13
Több megrázkódtatás után (1. világháború, 1929-es gazdasági válság stb.) a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és viszonyok rendje 2. világháborúval összeomlott. A világgazdaság negyedik fejlődési szakasza a 2. világháború végétől 70-es évekig tartó korszak volt, amely a Bretton Woods-i rendszer működésének időszakát jelentette, amely a gyarmati rendszerek hanyatlásával, a dekolonizációval, szovjet blokk létrejöttével, és a hidegháború időszakával jellemezhető. Az amerikai gazdasági hegemónia időszakában egy új nemzetközi intézményrendszer kialakulását és működését is megfigyelhettük, amelynek elemei a Nemzetközi Valuta Alap (International Monetary Fund, IMF), a Világbank (Worldbank, WB), a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Int. Bank f Reconstruction and Development, IBRD), és kezdetekben az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade, GATT) voltak. Az iparfejlődésben a tudományos-technológiai forradalom zajlott, amelynek során az atomenergia polgári használata, az elektronikai eszközök elterjedése alapvetően változtatta meg az emberek mindennapi életét. Az időszak dinamikus ágazatai közé a rakétatechnika, elektronika, elektrotechnika, híradástechnika, és természetesen a hadiipar tartozott. Ezekben az évtizedekben a fejlődő országok külkereskedelmi cserearányai tovább romlottak, az általuk előállított nyersanyagok, mezőgazdasági termékek ára kisebb mértékben növekedett (kivéve néhány energiahordozót), mint a fejlett országok által előállított magasabb feldolgozottsági fokú termékeké, gépeké, berendezéseké. Ez a folyamat a periféria eladósodásához, a fejlettségi szakadék (development gap) növekedéséhez vezetett. A világgazdaság szereplői között az alábbi szinteken alakult ki, erősödött meg a munkamegosztás: nyersanyagtermelő és ipari országok között; ipari országok között; technológiailag fejlettebb és függő országok között; iparágakon belüli. Az időszak végére megfigyelhető volt az amerikai gazdaság gyengülése és az európai és japán versenytársak megerősödése, ami a strukturális problémák fokozódását okozta, és később az 1973-74-es olajválság további nehézségeket hozott. Szentes T. (1995.) szerint a következő ötödik szakasz a nemzetközi gazdasági rendben történt reformkísérletekkel és változásokkal jellemezhető. Az olajválság után a világgazdasági egyensúlytalanságok, pénzügyi zavarok tovább nőttek, amelyeket multilaterális gazdasági tárgyalások sorozatával kívántak orvosolni több-kevesebb sikerrel. Az Új Nemzetközi Gazdasági Rend kialakítására való törekvések sokoldalú kereskedelmi tárgyalásokkal, új finanszírozási és adósságkezelési technikák létrehozásával jártak, mindezek ellenére nőttek a fejlettségi különbségek. A fejlett, energiaintenzív technológiákat alkalmazó ipari országokban, a centrumban a transznacionalizálódás folytatódott, ugyanakkor a harmadik világ a nehézségek hatására tovább differenciálódott, a világpiacon értékesíthető nyersanyaggal nem rendelkező periféria országok méginkább leszakadtak, nemzetközi adósságválság alakult ki. Az iparfejlődés szempontjából a korszak vége felé már az informatikai forradalom zajlott, ami magával hozta fejlett országok további gyors fejlődését, a fejlődési különbségek nagyarányú növekedését. Politikai téren a hidegháború enyhülése, kétpólusú világ olvadása volt tapasztalható az 1980-as évek közepén, végén. A világgazdaság fejlődésének hatodik (mindmáig utolsó) szakaszában a rendszerátalakulások és a felgyorsult globalizációt éljük meg, ami főként Kelet- és 14
Közép-Európa rendszerváltásával, világgazdasági reintegrálódásával, a globális problémák előtérbe kerülésével jellemezhető. (Szentes 1995) A formálódó új világgazdasági rend korszaka a Triád viszonylagos térvesztését, a BRIC országok látványos előretörését is jelenti számunkra, ugyanakkor a globális problémák közös megoldásának lehetősége, amelyre világunknak nagy szüksége lenne továbbra sem körvonalazódik igazán. A 2008-ban kitört világgazdasági válság, és annak kezelési módozatai is megmutatták, hogy a gazdasági, szerkezeti, ökológiai, társadalmi problémák megnyugtató rendezésének esélye továbbra sem érzékelhető. Az iparfejlődésben napjainkban az informatikai forradalom kiteljesedésének korszakát éljük, a számítógép, az internet, a mobil-kommunikáció elterjedésével ismét jelentős változások történtek a gazdaságban, és ezzel együtt a társadalomban is. Ezen ágazatok mellett a nanotechnológia, a biotechnológia, a géntechnológia lesznek a dinamikus ágazatok, a rugalmasság, a termelékenység növelése vált lehetővé az infokommunikációs technológia (IKT, angolul ICT) fejlődésével, széleskörű alkalmazásával, mélyreható szervezeti változások történtek, de ezek is a növekvő különbségek irányába hatnak. Az évtizedek óta látható eltérő fejlődési pályáknak köszönhetően mára a leggazdagabb és legszegényebb országok egy főre eső GDP-je közötti több száz szoros különbség alakult ki, hiszen 2011- ben a Kongói Demokratikus Köztársaság egy főre eső GDP-je 231, Luxemburgé 114.508 amerikai dollár volt. (Worldbank Database) Ez a majdnem 500-szoros különbség a kezelhetetlen kategóriába tartozik, amikor a Harmadik világ számára hatékony fejlesztési megoldásokat találni egyre inkább az utópisztikus vállalkozások közé tartozik. 2.1.Elméleti irányzatok A modern közgazdaságtan korai elméleti irányzatai közé tartozik a merkantilizmus és fiziokratizmus, amelyeknek gondolatai között találhatunk nemzetközi gazdaságtani, világgazdaságtani utalásokat, összefüggéseket. A merkantilizmust elsődlegesen külkereskedelmi elmélet, ami a nagy földrajzi felfedezéseket követő gyarmatosításnak, a kereskedelmi tőke virágkorának és a manufaktúra-korszaknak elmélete. A 16-17. század tengerentúli kereskedelme, a gyarmati hódítások, a szinte állandó háborúk erős államot, jelentős pénzforrásokat kívántak. Ebben az időszakban a metallizmus illúziója az arany és nemesfém felhalmozását hozta, a pénz fetisizálását. A merkantilisták az ország fejlődését és gazdagodását a valóságos pénz, az arany és nemesfémek tömegének gyarapodásában látták, és ehhez az elérhető útnak számukra a kereskedelem, a külkereskedelem fejlesztése mutatkozott, hiszen szerintük az ország gazdasága nem nőhet a belső forgalom révén (Mátyás A. 1995). A csere révén szerezhető pénzjövedelem, illetve az uzsorakamat szolgáltathatott jókora profitot. A merkantilista gazdaságpolitika a külfölddel (főként távoli országokkal) folytatott kereskedelem eredményessége miatt gyors(abb) iparfejlődést követelt és áttételesen a biztonságos szállításokhoz szükséges tengeri hatalmat. A tengeri hatalmi versengésben lemaradó Franciaországban a merkantilista Jean Baptiste Colbert hatására erőltetett iparfejlesztés és vámvédelem erősen sújtotta a mezőgazdaságot és a lakosságot. Így a merkantilizmus gondolataival szemben álló fiziokratizmus megfelelő alapokra talált. (Szentes T. 1995). A fiziokratizmus gondolatrendszere szerint egy ország gazdagodásának alapja a elfogyasztható valóságos javak, használati értékeke gyarapodása, termelése, amelyet a természet folyamatai segítenek, így a mezőgazdasági termelés szerepe kiemelkedővé válik. A fiziokraták (Francois Quesnay, Robert Turgot) az erőltetett iparosítás helyett a mezőgazdaság fejlesztését ajánlották. A termelés, a használati érték került előtérbe, és ez 15
szinte zárt, önellátó gazdaságot jelentett, amelyben a belső egyensúlyfeltételek a meghatározóak. A fiziokraták gondolatatiban kitüntetet szerepet kapott az egyensúlyi állapot, az általános egyensúly elérését tekintették célnak ahol a kereskedelem, a csere szerepe a termelés által előállított javak megfelelő elosztásában, újraelosztásában, a termelés megismétlésében volt. Amennyiben az általános egyensúly teljes foglalkoztatottság és kapacitás-kihasználtság mellett valósul meg, és a nemzeti jövedelem maximumát biztosítja adott viszonyok között akkor tökéletes egyensúly alakul ki. A parciális egyensúly: a nemzetgazdaságnak csak egy szektorára, ágazatára vonatkozóan jelentette a kereslet és kínálat egyensúlyát. A fiziokrata gondolatok szerint a tökéletlen egyensúly egy nemzetgazdaságban a piaci keresletnek és kínálatnak az elérhetőnél alacsonyabb szinten való kiegyenlítődését jelentette. Összegezve mindkét elméleti irányzat egyoldalú, leegyszerűsítette a folyamatokat, ugyanakkor rendszerezett gondolatokat tartalmazott, nemzetgazdasági utalásokkal, és a későbbiekben is találkozhatunk elemeikkel. A merkantilista koncepció egyes gondolatai a későn jövő, a fejletteket utolérni törekvő gazdaságokban is megjelennek, az államilag támogatott erőltetett iparosítással és protekcionizmussal kapcsolatban (például a 19. századi Németország fejlődésének elemeiben). Emellett azon gazdaságokban ahol az erőltetett iparosítás kudarcot hozott ott többször megjelent a mezőgazdaság fejlesztésére alapozó, gazdasági egyensúly és a fogyasztói érdekek védelmére hivatkozó irányzat (tetten érhető például a fejlődő országokban az 1960-as, 1970-es években). Mindkét esetben jellemző az importhelyettesítés vagy exportorientáció egymást kizáró alternatívákként kezelése. A nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete az ipari forradalom idején alakult ki, amely szerint a termelő és értékalkotó emberi munka a nemzetek gazdagodásának forrása. A követői szerint (David Ricardo) a nemzeti munka hatékonysága és termelékenysége növelhető a termelők közötti csere és munkamegosztás bővítésével (nemzetgazdaságokon belül és nemzetgazdaságok között is). Az egyik legjelentősebb képviselő Adam Smith a szabad verseny, és a szabadkereskedelem támogatója volt és bírálta a merkantilista típusú aktív állami politikát is. A természetes önérdek követése a nemzetgazdaságon belül és a nemzetközi gazdaságban is eredményezheti az együttes közjó gyarapodását, és a kölcsönösen előnyös csere kialakulását (Mátyás A. 1995). A klasszikusok nemzetközi gazdaságra vonatkozó gondolatai a nemzetközi gazdaság egyensúly-mechanizmusára, és a nemzetközi munkamegosztást és szakosodást szabályozó komparatív előnyökre, elletve költségekre támaszkodnak. Ezeket együtt tartalmazza David Ricardo elmélete: a komparatív költségek alapján kialakítandó nemzetközi munkamegosztás rendszerének működése összefügg a nemzetközi áru- és pénzmozgás mechanizmusával (Szentes T. 1995). A marxi elméletben nem tiszta, hogy tőkés nemzetgazdaságra, vagy tőkés világgazdaságra vonatkozik-e gondolatrendszere, amelyre a termék értékének munka által való meghatározása jellemző. Az elméletben hangsúlyos szerepet kap a termelés társadalmi viszonyainak egyenlőtlenségeinek, a tulajdonviszonyokban és a munkamegosztás rendszerében látható ellentéteinek vizsgálata, és megjelenik a társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek, kizsákmányolási és hatalmi viszonyok kritikája is. Megkülönbözteti a gazdaságon kívüli erőszak és a gazdasági kényszer fogalmát, ahol cserepartnerek nem egyenlőek, így a kölcsönös függőség aszimmetrikus jegyeket ölt. Az elméletekben megjelenik a tőke nemzetközi mobilitása, persze eléggé egyoldalúan, azonban figyelemre méltó a megjelenése, hiszen ezzel a témával nem foglalkoztak a klasszikusok (Szentes T. 1995). 16
A neoklasszikus iskola alapvetően folytatta a klasszikus hagyományt (Alfred Marshall), és máig az egyik legelterjedtebb, legnagyobb hatású irányzattá vált. Kissé modernizálta, továbbfejlesztette, új elemekkel egészítette ki a klasszikus gondolatokat: korrigálta és kiegészítette a klasszikus egyensúly-mechanizmus koncepcióját; módosította a nemzetközi csere egyensúlyviszonyaira, a munkamegosztásra és a specializáció előnyeire vonatkozó következtetéseket, a keresleti tényezőt beemelte az elemzésekbe; újrafogalmazta a komparatív költségek gondolatait a partnerországok tényezőellátottságának függvényében; és a tőke nemzetközi áramlásának irányait és hatásait is vizsgálta, és a tényezőmobilitást is figyelembe vette. (Csáki Gy. 2006.) A keynesi elmélet a két világháború közti időszak egyik meghatározó gondolatrendszerévé válik, az 1929-es Nagy válság hatására az eddigi elméletek reformjának igénye fogalmazódott meg. John Maynard Keynes gondolatai alapvetően a nemzetgazdasági makrorendszerre (főleg a fejlett tőkés piacgazdaságokra) vonatkoztak, de tartalmaztak világgazdasági jelenségekre utaló megállapításokat is, kétségbe vonva a nemzetközi gazdaság hagyományos (klasszikus-neoklasszikus) elméletekben feltételezett mechanizmusát. Ezek mellett a külkereskedelem nemzetgazdasági egyensúlyban betöltött szerepével, az árfolyam-politikával, a protekcionizmus hatásaival is foglalkozott. A keynesiánusok nagy része feltételezte, hogy a keynesi gazdaságpolitikai recept valamennyi nemzetgazdaságban alkalmazható, és így a világgazdaság nemzetgazdaságai a tökéletes egyensúly (perfect equilibrium) állapotába kerülhetnek (Szentes T. 1995). A poszt-keynesiánus, reformista irányzat a Bretton Woods-i rendszer időszakában, tulajdonképpen a keynes-i elvek érvényesülésének idejében jött létre. Az óriási mértékű fejlettségi különbségeket, a kialakult centrum-periféria viszonyokat látva többen újragondolták keynes-i eszmerendszer következményeit (Nicholas Kaldor, Thomas Balogh, Gunnar Myrdal). A gondolatok között megjelent a kumulatív egyenlítődés irreverzibilis folyamata (szemben az klasszikusok által vélt automatikus egyensúlymechanizmussal és a folyamatok reverzibilis jellegével). Rámutattak, hogy a világpiacon nem egyenrangú partnerek vesznek részt, alá-fölérendeltségi, egyoldalú függési viszonyok alakultak ki, és a külkereskedelem egyesek számára előnytelen hatásaival is számoltak. Megvilágították a fejlettebb országokból a kevésbé fejlett országokba irányuló technológiatranszferek kedvezőtlen következményeit, utaltak a transzferek kedvezőtlen hatásaira, leírták, hogy ez egyes hátrányos helyzetű (egyoldalúan specializált, elmaradott ) országokban a cserearányok romló tendenciáit okozhatja. Ezek mellett rámutattak a tőke perverz (gazdag országok irányába) áramlásának lehetőségére, és a működő-tőke áramlás kedvezőtlen hatásaira is (Csáki Gy. 2006). Persze a Harmadik világ megoldatlan problémáival nemcsak a posztkeynesiánus forradalom képviselői foglalkoztak, a radikális újbaloldali és neomarxista elméleti irányzatok is a világgazdaság egyenlőtlenségeinek és kizsákmányoló viszonyainak kérdéskörét tartották szem előtt. Arghiri Emmanuel (egyenlőtlen nemzetközi csere), Immanuel Wallerstein (világrendszer-koncepció) vagy Samir Amin (centrum és periféria függő és kizsákmányolt helyzetére vonatkozó elméletek) gondolatainak számos követője akadt a kizsákmányoló Északkal való szakítást szorgalmazó fejlődő országokban (Szentes T. 1995). 17
A közgazdasági gondolkodásban az 1980-as évektől a neoliberális-monetarista elmélet követői kaptak jelentős szerepet. A neoliberalizmus a klasszikus-neoklasszikus elvekhez (állami beavatkozásoktól és bürokratikus szabályozásoktól mentes gazdasági viszonyok) való visszatérést jelentette. Követői (pl. Milton Friedmann) a mai világgazdaságban uralkodó monopolisztikus erők visszaszorítását és az állami vám-, a nem vámjellegű akadályok leépítését szorgalmazták. A gazdasági egyensúly vagy egyensúlytalanság kérdését monetáris problémaként kezelték, a magángazdaság rendjét alapvetően stabilnak tekintették, szerintük ezek nem szorulnak állami szabályozásra. A keynesi felfogást támadták, mert véleményük szerint a monetáris politikával szemben előtérbe állított keynesiánus költségvetési, ill. fiskális politika a jóléti állam koncepciójával károkat okoz a gazdaságnak (Szentes T. 1995). A 2008-as gazdasági válság ismét kiélezte a különféle közgazdasági elméletek követőinek vitáját, hiszen a válságra adott válaszok a nemzetgazdaságok beavatkozása a pénzügyi rendszer működésébe, a hatalmas összegű szektorális beavatkozások (bankrendszer, autógyártás stb.) a keynes-i gondolatok újraerősödését mutatják, míg kritikusai szerint az 1929-es Nagy válság -ban alkalmazott eszközök hatásai sem egyértelműek, a válság elhúzódását okozták, az állami beavatkozásokkal egy rosszul működő rendszer továbbélését szolgálták. 2.2.A világgazdaság helye a világrendben A mai világgazdaság egy nemzetközi rendszer, a világrend egyik alkotóeleme. A világrend nagyobb egység, funkcionális értelmezés szerint a nemzetközi gazdasági, a nemzetközi politikai és a globális ökológiai rendszer konfliktusos és kölcsönhatásos összessége. Raymond Aron (1966 idézi Simai M. 2000.) szerint az ezredfordulóig a világrendben a főbb szerepeket néhány független állam játszotta, a többiek szinte csak sodródó zálogtárgyai voltak a nemzetközi viszonyoknak; a rendszer alapstruktúráját a katonai szövetségi rendszerek alkották, a fő eszköz a katonai erő volt. Immanuel Wallerstein úgy vélte, hogy a világrend egyenlő a tőkés világgazdasággal, ahol a központi magot a vezető nyugati ipari államok alkotják, a többi ország pedig az alrendszereket, amelyek a központi mag körül koncentrikus körökként helyezkednek el. Ebben a világrendben sajátos kölcsönhatások működtek, és az alrendszerek mozgásában külső hatások voltak meghatározóak. (Simai M. 2000.) A Szovjetunió szétesésével, a szocializmus kudarcával, a sorozatos gazdasági megrázkódtatásokkal, és a 2008-as gazdasági válsággal ez a helyzet módosult, egyes esetekben gyökeresen átalakult. A 21. század elkövetkező évtizedeiben a hatalmi struktúra jellege a különböző dimenziók között változó lesz. A katonai hatalom túlnyomóan unipoláris, és ezt az arculatát valószínűleg megőrzi még egy ideig. A gazdasági hatalom már most multipoláris az Egyesült Államokat, Európát, Japánt és Kínát mint szereplőket, üzlettársakat és versenytársakat felvonultató színpadon, és más államok, mint India, Brazília és Oroszország, is egyre fontosabb szerephez jutnak. A tudományos és technológiai kapacitás, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap a hatalom világszintű megoszlásában, szintén multipoláris jelleget ölt. A hatalmi képletben nő a nem kormányzati szereplők fontossága is. E csoport legfontosabb tagjai a transznacionális pénzügyi konglomerátumok és a transznacionális ipari, szolgáltatói és kiskereskedelmi üzletvilág. Simai 2010. 5. old. A mai világrendet alapvető problémák jellemzik, a gazdasági, társadalmi problémák mellett egyre jelentősebbé válnak az ökológiai kérdésekhez, technikai fejlődéshez kapcsolódó gondok. Míg az 1980-as évekig a szovjet-amerikai, és áttételesen a szocializmus és 18
kapitalizmus ellentéte jellemezte, a fegyverkezési verseny és nukleáris világháború veszélye, valamint az Észak-Dél konfliktus, azaz államok közti nagymértékű differenciálódás. A 20. sz. végén, a 21. század elején globális problémák jelentek meg, az egész Földre jelentős hatást gyakoroltak. Ezek mindegyikére érvényesek a következők: a technikai, gazdasági, társadalmi fejlődés előre nem látható következményei; komplexek, több tényező együttes hatásaként alakultak ki; érezhető veszélyt jelentenek v. káros következményeik prognosztizálhatók; súlyos, globális veszélyt jelentenek emberiség egésze számára; kezelésük sokoldalú, koncentrált nemzetközi együttműködést igényel. (Simai M. Gál P. 2000.) A globális problémák egyre jelentősebbé válnak, az emberiség jövőjét is veszélyeztetik, megoldásuk széleskörű összefogást igényel, és ha ez sikerülne is, akkor is kérdéses a beavatkozás hatékonysága. A gondok szaporodása magával hozta a politikai, világgazdasági, ökológiai rendszerhez való intenzívebb kapcsolódásokat, a rendszerben való gondolkodás, a sokrétű hatásmechanizmusok vizsgálatának igényét. A globális problémák felsorolása, csoportosítása többféle módszertan szerint történhet, számos intézmény, szerző foglalkozik a kérdéssel, ezek közül az ENSZ tipizálását mutatjuk be. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) dokumentumai az alábbiak szerint csoportosítják a globális problémákat: a világbéke, a nemzetközi biztonsággal összefüggő kérdések (nukleáris veszély, terrorizmus elleni harc); gyarmati rendszer következményeinek felszámolása, a fejlődő országok felemelkedésének támogatása; a népességnövekedés, a fejletlen területeken bekövetkezett népességrobbanás következményeinek kezelése, a migráció kérdése; az élelmezési biztonság problémája, a természeti erőforrások hatékony, és fenntartható hasznosításának elemei; a természeti környezetben bekövetkezett károsodások és az ezzel összefüggő problémák; a településrendszer átalakulása, az ellenőrzés és a szabályozás nélküli urbanizáció helyzete; tengerek, óceánok, világűr békés hasznosítása; világgazdaság fejlődési zavarai, nagy globális egyenlőtlenségek hatásai; emberi jogok megsértésével kapcsolatos problémák; szervezett nemzetközi együttműködés gyengeségei. (Simai M. Gál P. 2000.) Ellenőrző kérdések Mutassa be a merkantilizmus és a korai gyarmatosítás szakaszának jellemzőit! Mutassa be a világgazdaság fejlődésének 3. szakaszát, a monopolizáció és tőkekivitel időszakát! Jellemezze a merkantilizmus gondolatrendszerét! Jellemezze a neoliberális-monetarista gondolatrendszert! Sorolja fel a globális problémák csoportjait az ENSZ csoportosításában! Hogyan alakulhat a világrendben a hatalmi struktúra a 21. század elkövetkező évtizedeiben? 19