Elemző értékelés a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program tapasztalatairól

Elemző értékelés a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program tapasztalatairól Pécs, 2011. július 1.

Előszó 2010 mérföldkő volt Pécs város életében. Városunk lehetőséget kapott arra, hogy az Európa Kulturális Fővárosa év keretében megmutassa magát Európának, megerősítse pozícióját Európa térképén. Az Európa Kulturális Fővárosa cím nem csak azzal járt, hogy a város egy éven keresztül kulturális programok sokaságával kápráztathatta el lakóit, vonzhatta ide vendégeit, tárhatta eléjük értékeit, hanem közterei is új külsőt öltöttek, kulturális intézményei pedig a XXI. századi építészet legkorszerűbb színvonalához mérhető épületekkel gazdagodtak. A rendezvények és a betonba öntött eredmények mellett nagyon fontos az a kapcsolatrendszer, amely a nemzetközi színtéren pozícionálta Pécset, s amely a város életében sokrétűen, kulturális és gazdasági metszetekben egyaránt felhasználható. Milyen volt a 2010-es év? Beváltotta-e az Európa Kulturális Fővárosa cím a hozzá fűzött várakozásokat? Segítette-e a várost ahhoz, hogy új növekedési pályára álljon? Mik a tanulságai? Mit vigyünk tovább, és mit hagyjunk magunk mögött? Ezen kérdések vizsgálata nagyon fontos akkor, ha a 2010-es évnek nem csak tapasztalatait, hanem hosszú távú előnyeit is a város hasznára kívánjuk fordítani. közvetlen A fentiek miatt nyolc olyan szakembert kértünk fel véleményük megfogalmazására, akik különböző aspektusból szemlélik az EKF év tanulságait. Az általuk készített tanulmányok szubjektív véleményeket tartalmaznak. Megállapításaik közül némelyekkel magam is vitatkozom, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az EKF értékelése sokoldalú megközelítéseken alapuljon, s a városlakóknak és a Pécs városát érdeklődésükkel megtisztelőknek módjuk legyen arra, hogy az eltérő véleményeket eredeti formájukban ismerhessék meg. A tanulmányokban megjelenő gondolatok, javaslatok természetszerűleg eltérőek, a megfogalmazottak mérlegelése viszont hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a 2010-es év lelkekben és épületekben megjelenő hozadéka mielőbb a város kulturális életének szerves részévé, egy új növekedési pálya hajtóerejévé váljon. Dr. Páva Zsolt polgármester

Közreműködők: Ágoston Zoltán Berkecz Balázs dr. Faragó László Horváth András dr. Kovács Katalin P. Müller Péter dr. Rappai Gábor dr. Szijártó Zsolt

Tartalomjegyzék A kezdetek... 3 A koncepció... 4 Az EKF társadalmi környezete... 6 A felvezető évek... 9 2010 a kulturális fesztivál éve... 13 Nemzetközi kapcsolatok az EKF-programban... 19 Tanulságok, javaslatok a beruházások menedzselése alapján... 22 Az épített környezet fejlesztése... 24 Intézményfejlesztések... 30 Gazdasági hatások... 32 A városfejlesztés lehetőségei 2010 után... 37 Utóhang... 40 Függelék... 41 Ágoston Zoltán... Nemzetközi kapcsolatok Berkecz Balázs... Városfejlesztési kérdések és lehetőségek a kulturális főváros után Faragó László... Az Európa Kulturális Fővárosa program városfejlesztési,... városirányítási tanulságai Horváth András... Az EKF városfejlesztési törekvései Dr. Kovács Katalin... Adalékok az EKF projekt menedzsment szempontú értékeléséhez P. Müller Péter... A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt kulturális... tapasztalatairól és tanulságairól Rappai Gábor... A pécsi EKF-évad gazdaságfejlődésre gyakorolt hatása Szijártó Zsolt... Koncepció és kontextus. Az EKF-projekt és Pécs 1

2

A kezdetek Aligha lehetséges kétséget kizáróan tisztázni, pontosan honnan eredt az ötlet Pécs Európa Kulturális Fővárosa címre irányuló kandidálására. Az MTA Regionális Kutató Központja, valamint az Echo folyóirat köré csoportosuló értelmiségek mindenesetre sokat tettek az ötlet népszerűsítéséért. 1 A szélesebb nyilvánosságban Takáts József Élet és Irodalomban publikált írása explikálta a kérdést, és állította rögtön a városinál tágasabb kontextusba a magyarországi decentralizáció tétjeként és próbájaként interpretálva a hazai kiválasztás menetét. 2 A kormány által kiírt pályázat első fordulójára benyújtandó munka készítői alig két hónap alatt, 2004. november és december folyamán, rohammunkában állították össze az anyagot, melynek egyik részét a koncepciót adó esszé képezte, másik része a város történeti és kortárs kultúrájáról, illetve kulturális intézményrendszeréről adott áttekintést. Már e munka elkészítésekor jelentkezett az a probléma, amely a második pályázati fordulóban is komoly gondokat okozott: az anyag megírásával, illetve összeállításával megbízott személyek egyfajta légüres térben dolgoztak, azaz nem találkoztak olyan felelős szereplővel, aki a helyi (nem párt- )politikai közösség elvárásait legitim módon közvetíthette volna. A munka ennek ellenére elkészült, felkért szakértők, valamint a városháza főként az oktatási és kulturális osztály apparátusának segítségével. A pályázat első fordulójára tizenegy magyar város: Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Székesfehérvár, Veszprém nyújtott be pályázatot, s a döntés értelmében Pécs az elsők közt, egyhangú szavazással jutott a második körbe. A bíráló bizottság által kifogásolt vizuális megjelenítés a második fordulóra új kézbe került. A második fordulóban aratott és 2005. október 19-én kihirdetett végső győzelem egyértelműen A határtalan város címen megjelent pályázati anyagban foglaltaknak köszönhető. A pécsi koncepció magas színvonalon alkotta meg a város jövőképét, amelynek alapját a délkelet-európai régiós decentrummá válásban jelölte meg. 3 1 Utóbbi 2003 végén megjelentetett számában tudósított az osztrák testvérvárosban, Grazban szerzett kulturális fővárosi tapasztalatairól. Lásd a 2003/5-6. számot. 2 Takáts József: Európa magyar kulturális fővárosa. Budapest vagy Pécs?, ÉS, 2004. április 2., 17. o. 3 A döntést követő helyzetről érdemes felidézni Pilkhoffer Mónika megállapítását az EKF történetéről szóló írásából: Hiába volt azonban egyértelmű a szakmai zsűri döntése, a sors fintoraként Pécs győzelmét többen nem a pályázat érdemeinek, hanem a helyi politikai elit lobbizásának, politikai alku eredményének tartották. És ez előrevetítette a pályázat megvalósításának ellehetetlenülését. (Pilkhoffer: A pécsi Európa Kulturális Főváros története. Célok és megvalósulás, http://ekf.afal.hu/emlekezteto/elemzesek_konyvek) Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra a mélyen kelet-európai jelenségre, hogy nem csupán a vesztes pályázók köreiben terjedt el az eredmény interpretációjának ezen a nyilvánosan megismerhető és összehasonlítható, valódi teljesítményt negligáló változata. Csak e gondolkodásmód keretei közt értelmezhető, hogy a cím elnyerésével járó politikai nyereséget kiaknázandó Toller László polgármester maga erősítette ezt a kétes értékű mítoszt. 3

A koncepció Értelmezésünk szerint az EKF jelensége olyan komplex várostervezési és -fejlesztési projekt, amely új fejlődési pálya megrajzolására adott lehetőséget a gazdasági, társadalmi és identitásválsággal küzdő Pécs városa számára. Ez volt a pécsi pályázat ambíciója is: nem kulturális programok színes füzérét szerette volna összeállítani, nem is kizárólag új, régóta húzódó kulturális létesítmények, nagyberuházások megvalósítását tűzte ki céljaként, hanem a széles körű modernizáció lehetőségének feltételeit kívánta megteremteni. S világos, hogy az EKF sikere vagy sikertelensége, illetve részeredményei a vállalt célkitűzéshez kapcsolódóan ítélhetők meg. Az EKF értékelésének egyik kulcskérdése, hogy ellentétben a rivális pályázó városok anyagaival mennyiben fogalmazott meg korszerű és reálisan megvalósítható célokat A határtalan város című pályázat. E munka egyik legpozitívabb és legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a benne felvázolt városfejlesztési modell teljes szinkronitást mutat az európai városfejlesztés kurrens törekvéseivel. A kilencvenes évek végétől a városok reneszánszának főleg Amerikában és Nyugat-Európában végigsöprő hulláma 4 ugyanúgy a kulturális városfejlesztés mentén definiálta a tennivalókat és látta meg a városok újrapozicionálásában rejlő lehetőségeket, ugyanúgy a kreatív város, a kulturális ipar, a városi turizmus fogalmait használta, mint a pécsi pályázat. Teljesen szinkronitásban volt a pályázat által használt nyelv és szemléletmód azzal a nyugat-európai városokban a kilencvenes évektől végbemenő folyamattal, amelynek során a várospolitika képviselői, a különböző gazdasági szereplők, a helyi elitcsoportok mindinkább a kultúra terminusaiban fogalmazták meg identitásukat, kulturális jelenségként (is) értelmezték saját tevékenységüket. Ez a fajta önértelmezés, amelyre olyan érzékenyen reagált a pályázat, természetesen nem önmagában érdekes, hanem azért, mert jelentősen átalakította a város egész összefüggésrendszerét. A kultúra és a kreativitás kikerülhetetlen hivatkozási ponttá vált, ugyanúgy megjelent különböző társadalmi gyakorlatokban (ilyen tematikájú pályázatokat fogalmaztak meg, e területen tevékenykedő szervezeteket hoztak létre, stb.), mint ahogyan befolyásolta a gazdaságot vagy az identitást, továbbá a materiális környezetet, például a városépítészetet. Miközben a pályázat számos korszerű és megszívlelendő megjegyzést tett a kulturális és a szimbolikus szféra fontosságáról, a város olvashatóságáról, jelek általi felöltöztetéséről, a város-kép szerepéről, lényegesen kevesebbet foglalkozott a városfejlődést determináló mélyszerkezettel: a városi gazdaság tényleges állapotával, a megállíthatatlannak tűnő zsugorodás 4 Lásd Kocsis János Balázs összefoglaló tanulmányát: Városok válsága és reneszánsza az ezredfordulón. in: Szociológiai Szemle, 2007/3-4. 4

(lakosságvesztés) okaival, a növekvő társadalmi-térbeli szegregációval. S ez a féloldalas kép vezetett oda, hogy miközben a pályázat sikeresen felvázolt egy magával ragadó és kurrens fikciót (képes volt mobilizálni a városi elit csoportok egy részét, s az országos nyilvánosságban is kijelölte a városról folyó diskurzus legfontosabb kereteit), szinte teljesen hiányoztak körülötte azok az elképzelések, hogy milyen kompetens szereplők, milyen intézmények bevonásával lehet mindebből cselekvésvezérlő gyakorlati előírásokat létrehozni, amelyek a mélyszerkezet vonatkozásában is hatékonyak lehetnek. A pályázati felhívásból és a második kiírásból egyértelműen kiderült, hogy kulturális alapú, de végső soron nagyszabású városfejlesztési programot, tervet kell készíteni. A határtalan város és az arra épülő EKF-program nem értelmezhető Pécs átfogó fejlesztési koncepciójaként, és különösen nem a város fejlesztési stratégiájaként. Épp az jelentett komoly problémát, hogy kezdettől fogva sokan ekként tekintettek rá, és így kezdett funkcionálni. A város többi tervdokumentuma emiatt leértékelődött, mert azokhoz még ígéret formájában sem rendeltek forrásokat. Megfordult a rész és egész viszonya, a város számos elmaradt fejlesztését megpróbálták beilleszteni az EKF-programba. E problémáért nem a pályázat, az EKF-program a felelős, hanem annak kontextusa. Nem elsősorban a meglévő 2003-ban önkormányzati határozatban elfogadott városfejlesztési koncepció hatott az EKF-programra, hanem idővel a városfejlesztési koncepcióba illesztették a programot. A Pólus-program kidolgozása már nagyobb hatással volt A határtalan városra, hiszen az az egyik fejlesztési irányként a kulturális ipart jelölte meg. E dokumentum 2005-ös elfogadott változata 5 úgy rendelkezett, hogy az EKF-programot integrálni kell belé, ám ez is fordítva történt. Csupán annyi valósulhatott meg belőle, amennyi az EKFprogramba bekerült. A tárgyilagosság jegyében megjegyzendő, hogy nem csak Pécs önkormányzata, hanem általában a magyar városok sem rendelkeznek olyan átfogó, saját indíttatású tervdokumentummal, amely az adott település irányításának, fejlesztésének, a konkrét cselekvéseknek az alapja lehetne. A hazai városokat nem stratégiai alapú, az új helyi kormányzás kritériumainak megfelelő irányítás jellemzi, hanem az ad hoc döntéshozatal. E helyzetnek megfelelően a pécsi önkormányzat is sodródott-sodródik az eseményekkel. Léteznek ugyan tervdokumentumok, ezek jelentős része az önkormányzat által elfogadott, legitim dokumentum, ám nem képezik egységes városi tervrendszer részeit, és a városfejlesztés közvetlenül nem ezeken alapul. A város költségvetését a működési kiadások determinálják saját fejlesztési források hiányában a fejlesztéseket a külső források, pályázati lehetőségek és magánbefektetői 5 A Pólus-program három gazdaságfejlesztési iránya a kulturális ipar, az egészségipar és a környezetipar fejlesztése. 5

szándékok határozzák meg. A már létező és készülő tervek e külsődleges feltételekhez igazodnak, és nem a felvetődő kezdeményezések, projektek integrálódnak az elfogadott stratégiába. Az EKF társadalmi környezete Az EKF-hez hasonló nagyprojektek egyik alapvető sikerfeltétele, hogy megfelelő súlyú és felkészültségű támogatói legyenek a várospolitika, az adminisztráció, a városi elit és a városi társadalom meghatározott csoportjai között. A jelen esetben megállapítható, hogy a különböző városbeli csoportok között hiányzott a kooperáció alapvető készsége: a város és az egyetem, a politika és a civil világ, a központ és a periféria, a tudományos/művészeti elit és a városlakók között egyaránt mély, talán nem is teljesen tudatosult kommunikációs gátak léteztek, amelyek akadályozták az együttműködés és a bizalom légkörének megteremtését. Amíg a kilencvenes évek pécsi kulturális életét sajátos kulturális pezsgés, alulról szerveződő civil mozgalmak, új művészeti irányzatok, újonnan létrejövő fesztiválok jellemezték, addig az EKF-projekt a kétezres években egy olyan paternalista, bevallottan a tömegszórakoztatás elsődlegességét hirdető, igénytelen kultúrpolitikát folytató, erősen centralizált városba érkezett meg, ahol a kulturális élet irányítói és szereplői számára meglehetősen szűk mozgásteret jelölt ki a várospolitika. Mivel az intézmények, a beruházások, a fejlesztések sorsa a szinte egyszemélyes hatalommal való alkukban dőlt el, ezért a lokális érzésstruktúra 6 egyik meghatározó eleme a nyilvánossággal szembeni bizalmatlanság volt. Ezért nem fejlődtek ki azok a formális-informális intézmények, amelyek a döntéshozatali folyamat átláthatóságát segítették volna elő. Fokozta a nehézségeket, hogy a területen sajátos hitbizományok épültek ki, nem igazán volt esélyük a körön kívülről érkező, s akár a modernizáció esélyét hordozó pályázóknak mindez egy önmagába záródó, belterjes szervezeti kultúra kialakításához vezetett. Mivel az establishment a fennálló struktúrák fenntartásában, a saját helyzet belső alkukon keresztül történő javításában volt érdekelt, a kulturális terület irányítói meglehetősen bizalmatlanul tekintettek egy nem általuk kezdeményezett, nem kontrollálható modernizációs folyamatra annál is inkább, mert ez könnyen saját szerepüket is megkérdőjelezhette volna. Éppen ezért nem meglepő, hogy a város kulturális intézményeinek többsége nem volt képes kihasználni az EKF-programot saját szakmai kapcsolatrendszere, intézményi lehetőségei 6 Local structures of feeling a helyi közösségek elkülöníthető, érzelmileg is képviselt kulturális meggyőződései, olyan szociálpszichológiai, mentális alapfeltételek összessége, amely tkp. tudattalanul generálódik, s határozza meg a város alapszerkezetét. Lásd Taylor, Ian Karen Evans Penny Frasen: Tale of Two Cities: Global Change, Local Feeling, and Everyday Life in the North of England: A Study in Manchester and Sheffield. London/N.Y., Routledge, 1996. 6

újradefiniálására erőinek jó részét lekötötte az intézményi pozíció megőrzése, illetve javítása érdekében folytatott küzdelem. Ha az EKF-projektet mint a várost mobilizáló, újrafogalmazó kísérletet tekintjük, akkor különösen sajnálatos tény, hogy nem történt meg ezeknek a lokális kulturális-művészeti csoportosulásoknak a helyzetbe hozása, aminek több oka is van. Egyrészt ahogyan erre korábban már utaltunk a kétezres évek városi kulturális politikája egyáltalán nem kedvezett a kísérleti jellegű, működésük kezdetén inkább rétegeket, s nem tömegeket megszólító művészeti próbálkozások meghonosodásának. A kulturális politika irányítóitól meglehetősen távol állt az a felfogás, hogy a kortárs művészet segítséget nyújthat a város konkrét kulturális-társadalmi problémáinak megfogalmazásához, mi több, kellően attraktív is lehet ahhoz, hogy szélesebb (nemzetközi) közönséget is megszólítson. 7 Ráadásul s ez az előzőekkel szorosan összefüggő probléma az alternatív csoportosulások innovációs, szervezési és tartalmi potenciálja sem volt meggyőző ebben a környezetben; gyenge intézményesültségük és generációs alapú szerveződésük miatt sokszor szinte maguktól felbomlottak, megszűntek. Az EKF-projekt előkészítésének és lebonyolításának talán legtöbbször s különböző kontextusokban emlegetett szereplői a civilek voltak. Ha végigtekintünk a városi társadalom csoportjain, akkor jól látható, hogy az önmeghatározás egyik legfontosabb hivatkozási pontjává vált ez a fogalom. Jellemző módon főként az érdekérvényesítés különböző szituációiban, a nyilvános szerepléseik során használták a helyi elit tagjai, különböző politikai ambíciókkal rendelkező szereplők, a kulturális/művészeti egyesületek tagjai, sőt, még egyetemi szereplők is ezt az öndefiníciós formát. E nem differenciált szóhasználat, az egyértelmű definíció hiánya oda vezetett, hogy hamar kiürült és hiteltelenné vált a civilség fogalma, amely képes lehetett volna a városi társadalom bizonyos csoportjainak mobilizálására, a kulturális városfejlesztéshez szükséges önszerveződő potenciál létrehozására. A városi elit azok a zömmel értelmiségi szereplők, akik nem töltöttek be sem politikai, sem adminisztratív funkciót a városházán, illetőleg az önkormányzat által működtetett intézményekben kettős szerepet játszott az EKF-projekt előkészítésében és lebonyolításában. Közülük jónéhányan a projekt motorjai voltak, folyamatosan tematizálták, napirenden tartották az ügyet 8, s néha eredményes, néha eredménytelen kísérleteket tettek a politikai döntések nyilvánosságának megteremtésére, ellenőrzésére, valamint a lakossági részvétel kialakítására. A 7 Pontosan Linz, a 2009-es kulturális főváros az ellenpélda a város kulturális programkínálatában kiemelt szerepet játszott a város közelmúltjának kortárs művészeti eszközök segítségével történt feldolgozása. Erről lásd az Echo 2009/2-es számát. 8 A felkészülés időszakában a következő rendezvények kerültek megrendezésre, szinte kivétel nélkül civil kezdeményezésként: EKF, pécsi pályázat (2004. október konferencia, civil + város + Interhouse rendezés), Régió vagy provincia (2005. június konferencia, Művészetek Háza, Pécs2010 kabinet), Kultúra, város, fejlesztés (2006. január konferencia DDÉK), Város, tér, pozíciók (2006. június konferencia Kultúra 2010 Társaság), A kulturális negyed mint városfejlesztési stratégia (2006. november holland magyar szimpózium), Várostervezés, városfejlesztés, menedzselés (2006 november szimpózium, Kultúra 2010 Társaság). 7

városban a kétezres évek elején spontán módon ki is alakultak ennek a nyilvánosságnak bizonyos intézmény-kezdeményezései, ami arra utal, hogy ezen a területen létezett valamifajta potenciál, amely ugyanakkor sajnálatos módon kiaknázatlan maradt. 9 Ugyanakkor a városi elit tudás-rendszere, habituális beállítottsága már korántsem értékelhető ilyen egyértelműen pozitívnak: érvelésük gyakran megmaradt a rendszerváltás környékén kialakult panaszkultúra témáinak felemlegetésében. Ráadásul a reális helyzetértékelést sok esetben ellehetetlenítette egy mindinkább anakronisztikus, a tényleges folyamatokkal semmilyen viszonyban nem álló ideológiai fátyol: a hatvanas évekbeli Pécs progresszív kulturális/művészeti életéről, s ebből fakadóan a város kiemelt pozíciójáról, pozitív megítéléséről a magyarországi városok rangsorában. Alig fogalmazódtak meg kritikus hangok abban a vonatkozásban, hogy mennyiben érvényesek a kétezres évek elején a hatvanas években kialakult értékítéletek, rangsorok. Ehhez a beállítódáshoz nemritkán valamifajta előítélet is társult, mely gátolta a kultúra alapú városfejlesztés talán legfontosabb kiindulópontját: a város helyzetének tényleges felmérését, a szembenézést a problémák halmazával. Furcsa módon ebben az attitűdben osztoztak a városi politika képviselőivel talán a legérdekesebb, legjellemzőbb példa, hogy a 2006-ban készített széleskörű városmarketing-felmérést, amely Pécs kulturálisturisztikai versenyképességének, a városok között elfoglalt pozíciójának a kilencvenes években végbement valóban drámai romlását mutatta, széleskörű és egyöntetű hallgatás övezte. 10 Az EKF-projekt szereplői között sajátos helyet foglal el az egyetem. Egy olyan városban, amelyben az egyetem gazdasági, kulturális és társadalmi jelenléte kikerülhetetlen mindennapos tapasztalat, feltűnő volt az egyetem kezdeti tartózkodása az EKF-projekttel szemben. Az egyetem szervezete szinte szóról szóra (legfeljebb a nyilvánosság számára kevésbé látható módon) ugyanazokat a problémákat mutatta fel, amelyekkel az egész EKF-irányítás is küzdött. Nem voltak világosak a célok ennek következtében az egyetem csak késve kapcsolódott be az EKF-projektbe, talán sohasem érezte ezt igazából magáénak, nem is tudta önmagát ezen keresztül sikeresen megjeleníteni. Kezdetben az egyetemi külügyi kapcsolatok bizonyos szintű újragondolásának lehetőségét látták benne, csak jelentős késlekedéssel, s akkor is csak külső politikai nyomásra került be az egyetemfejlesztés lehetősége az EKF-be, s vált például a Tudásközpont-beruházás egyik szereplőjévé. 11 Nem voltak világosak a szervezeti kompetenciák több egyetemi vezető is foglalkozott különböző felhatalmazások alapján a projekttel, ennek ellenére a különböző pályázatok szervezetlenül, előkészítetlenül zajlottak. De ugyanez a helyzet 9 Példa erre az Echo című kritikai lap sorsa, amelynek fontos szerepe volt az Európa Kulturális Fővárosa címben rejlő városfejlesztési potenciál felismerésében, széleskörű elterjesztésében, majd a probléma folyamatos napirenden tartásában. 10 Lásd Törőcsik Mária: Pécs és az EKF-Pécs 2010 marketingstratégiája 2006. 11 A másik jelentős nagyberuházást, a Zsolnay Kulturális Negyedet illető egyetemi szerepvállalást még több bizonytalanság kísérte, s kíséri máig. 8

a programokkal kapcsolatban is. Csak nagyon kevés, valóban tágabb városi, esetleg országos érdeklődésre is igényt tartó program érkezett az egyetemi szférából, s ami talán még problematikusabb: szinte egyáltalán nem sikerült megszólítani az egyetemi hallgatóság több tízezres tömegét (bár az oktatókét sem igazán) sem a felvezető években, sem 2010-ben. Ezek a tapasztalatok szükségessé teszik a városi önkormányzat és az egyetem közti intézményes kapcsolattartás hatékonyságának javítását. Általánosságban megállapítható, hogy a társadalmi méretekben, reflexszerűen működő antiszolidaritás attitűdjét a pécsi EKF ügyének érdekében sem sikerült meghaladni, így a pályázat egyik legfontosabb célkitűzése a politikai establishment és a civil társadalom, illeve a különböző intézmények együttműködése, a cselekvés társadalmasítása nem valósult meg. Nem tűnik túlzásnak úgy fogalmazni, hogy az EKF eredményei a fejlesztések, a programok stb. tehát mindennek ellenére jöttek létre. Mindez nem kizárólag a helyi közösség felelőssége, hiszen a kormányzati politika állandó és gyakran szükségtelen beavatkozása a folyamatba mindvégig fenntartotta a priméren hatalmi, pártpolitikai érdekek érvényesülését. A helyi politikai közösség mind hivatásos, mind civil részének felelőssége azonban, hogy a mesterségesen is gerjesztett szembenállásokon, illetve saját rossz beidegződésein nem tudott eredményesen felülemelkedni. A felvezető évek A cím elnyerése utáni időszak meghatározó elemeként kell említést tennünk arról a folyamatról, amelynek során a pályázatíró csoport tagjai lépésről lépésre kiszorultak az EKF irányításából. A városvezetésben uralkodóvá vált az az álláspont, hogy a továbbiakban a civilek ne vehessék át a kezdeményezést. Az, hogy a pályázatíró stábból egyetlen tag (Szalay Tamás) maradt, a szakmai és társadalompolitikai szemléletmód gyengülését eredményezte. Általános tanulságként megragadható e ponton a közvetlen pártpolitikai haszonszerzés öngyilkos taktikája, amely szűklátókörűen a hosszabb távú közösségi sikert mely valószínűsíthetően saját politikai sikerének is záloga lenne áldozza fel a mindennapok dzsungelharcként felfogott politikai küzdelmeiben. E történet részletei széles körben ismertek, s az országos sajtónyilvánosságban mindvégig az EKF-ről szóló tudósítások visszatérő szólamát alkották. 12 Az ún. kormány város szerződés rögzítette, hogy a támogatásra javasolt kulturális programsor a projekt művészeti igazgatójának felterjesztése alapján a város polgármesterének, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjének jóváhagyásával jön létre. Eszerint 12 Vö. Takáts József: Az újragondolt város. EKF-iratok, Publikon Kiadó, Pécs, 2011. 9

a pályázatíró stáb eredeti elképzelésének megfelelően a művészeti igazgató fontos kompetenciával rendelkezett volna, ám a megvalósulás csalódást keltő volt mind a kiválasztás módját, mind a funkció súlyát illetően. Egy sikertelen, felfüggesztett pályázatot követően 2006 végén került egyszerű kinevezéssel a posztjára a művészeti igazgató, ám Méhes Márton tevékenységi körét a menedzsment új főigazgatója oly mértékben leszűkítette, hogy Méhes 2007 novemberében távozni kényszerült. Elvonatkoztatva immár a konkrét személytől, a művészeti igazgatói poszt körül kialakult küzdelem azt bizonyította, hogy a személyi felelősségen és a korábbi teljesítményekkel kiérdemelt bizalmon alapuló, nyugat-európai mintájú személyi politikának ebben a szférában nincsen gyakorlata. Úgy tűnik, a szakmai és kommunikációs rátermettség révén társadalmilag elfogadott, jelentős cselekvési szabadsággal bíró funkciók, mint az art director vagy az intendáns, idegenek a mai magyar társadalmi magatartásrendszerben. A fejlettebb társadalmak ezen operatív funkciók működtetése révén hatékonyabb munkavégzésre képesek, miközben a demokratikus kontrollt is hatékonyabban gyakorolják. Ezzel szemben Pécsett 2008. március 1-jével a polgármester, valamint az oktatási és kulturális miniszter hattagú Művészeti Tanácsot 13 nevezett ki, és bízott meg a 2009-es felvezetőés a 2010-es programév programsorának összeállításával. Mivel a Művészeti Tanács 2009-ig semmiféle jogviszonyban nem állt az EKF Menedzsmentközponttal, így bizonyos területeken a kompetenciák párhuzamossága alakult ki. Itt kell említést tennünk a Hungarofest szerepéről, amely az eddigi EKF-ekhez képest példátlan jogkörrel rendelkezett. Korábban sohasem fordult elő, hogy az EKF menedzsmentje ne kizárólag az adott város irányítása alatt állt volna. A Hungarofesthez delegált jogok nyomán sérült a szubszidiaritás elve és az EKF azon alapelve, hogy a címet elnyert város maga szervezi és irányítja saját projektjét. Az elvek sérülése mellett számos kézzelfogható előny veszett el Pécs számára, például a jegybevételek egy része nem Pécset, hanem a Hungarofestet gazdagította, a Hungarofesté lett a HF pénzéből támogatott kiadványok copyright-ja; náluk maradt az EKFkampányok során gyűjtött 70 000-es levelezési címlista; az ő erősödésüket szolgálta az országos sajtókapcsolatok kezelése; a marketing és a kommunikáció területén alapvető döntésekben játszottak vezető szerepet stb. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy a felvezető évek időszaka nem vagy csak korlátozottan töltötte be a szerepét. Csupán 2010-hez közeledve kezdődött el a közönség nevelésének és az EKF kommunikációjának az a folyamata, amelyre már 2006-7-8-ban is szükség lett volna. A felvezető évek kudarcos, felemás voltának több oka és vonatkozása van. Az 13 A Művészeti Tanács tagjai: Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója; Koncz Erika, a Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatóhelyettese; Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója; Pál Zoltán szobrászművész, Giorgio Pressburger író, rendező, Vincze János rendező, a Pécsi Harmadik Színház igazgatója. 10

egyik az EKF általános helyi (és országos) helyzetében és megítélésében bekövetkezett változásokkal függ össze. Ezt az időszakot a személyi/hatalmi konfliktusok, az EKF iránti bizalomvesztés, a pályázatírói csoportnak és szellemi holdudvarának a visszaszorulása jellemezték. Mindez folyamatos és tartós negatív sajtójelenléttel járt együtt. Az EKF többnyire a lemondások, leváltások, érdekütközések miatt szerepelt a hazai és a nemzetközi médiában. Súlyos tehertétele volt a felvezető évek időszakának, hogy a kultúrát a városvezetésben egy arra alkalmatlan, a kulturális főváros képviseletében kulturálisan hiteltelen személy testesítette meg, ami gyengítette és hiteltelenítette az EKF ügyét a hazai és a nemzetközi színtéren egyaránt. Pécsett a minőségi kultúra fogyasztóinak száma néhány ezer fő, a kb. százhatvanezer lakosnak mintegy két százaléka. Az 1990-es évek végétől a város vezetése az arcnélküli, vegyes műfajú, ingyenes köztéri programok előtérbe állításával tette le a voksát az általa preferált és támogatásra méltónak ítélt kultúra mellett. A lacikonyhás kitelepülések a történelmi belváros tereire kiegészültek a nyári estéken ott zajló ingyenes zenés-táncos programokkal. Ezek egyrészt a közterek aktívabb használatára sarkallták a városlakókat, másrészt gátolták az EKFpályázatban felvázolt kultúratípus iránti igényt. Erre a helyzetre nem lehetett kulturális léptékváltást alapozni. A pályázatírók felmérték ezeket a pécsi (és régiós) kulturális állapotokat, s többek között ezért építették fel a 2010-ig tartó időszakot a tematikus felvezető évek rendje alapján (2006: a kulturális örökség éve; 2007: a tanítás és tanulás éve; 2008: a környezet- és egészségkultúra éve; 2009: a vallási kultúra éve). A tematikus évek bár más-más címszó alatt egyetlen közös célt szolgáltak (volna): minél nagyobb mértékben kívánták a város és a régió lakosságát rendezvénylátogatóvá, kultúrafogyasztóvá tenni, azaz felkészíteni Pécs és a régió polgárait a kulturális fővárosi évadra. E néhány esztendő adott volna lehetőséget arra is, hogy megfelelő mértékű kulturális marketing segítségével felkeltse Pécs iránt az országos és nemzetközi érdeklődést, vagyis bevezesse a várost a hazai és a nemzetközi kulturális turizmus piacára. Lehetséges, hogy a sikeres felvezető évek sem alakították volna ki a 2010-et követő időszakra a nagyságrendileg megnövekedett kultúrafogyasztó réteget, ám bizonyára kisebb problémának tűnne napjainkban az új, nagy méretű kulturális intézmények rendezvényein a folyamatos látogatottság biztosítása. Az első két felvezető év gyakorlatilag megvalósulatlan maradt. 2006-ban csupán egy-két egyébként is sorra kerülő eseményt láttak el EKF-logóval, s 2007-ben is csak néhány olyan rendezvényre került sor, amely a 2010-hez vezető koncepcióba illeszkedett. Jellemző, hogy a 2008-as felvezető évről az EKF Művészeti Tanácsa által az év tavaszán kidolgozott koncepció és programterv említést sem tett, és felvezető évként csak a 2009-es évet szerepeltette. E felvezető években rejlő lehetőségek elmulasztásának is tulajdonítható, hogy Pécsett az EKF-re való 11

felkészülés időszakában, 2010-et megelőzően csökkent a városba látogató turisták száma (a 2002-es 170.000-es létszám 2007-re 130.000 alá süllyedt). A felvezető évek időszakának jellemző folyamataként írható le a civil szféra háttérbe szorulása a programból. A pályázat megírásának időszakában (és magában a pályázatban is) a civil aktivitás meghatározó szerepet játszott, ennek megfelelően a 2005-ben tevékenykedő Programtanács pályázatot hirdetett civil EKF-programok kidolgozására. Ám a beérkezett több száz pályázat csupán jelképes díjazására nyílt lehetőség, még a legjobb elképzelések megvalósítására sem volt mód. A fentiekkel is összefüggésben a felvezető évek folyamán a nyilvánosságban egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a pályázatban még a kulturális léptékváltás eszközeként szerepeltetett nagyberuházások kérdései, és részben a korábbinál jelentősebb mértékben nem bővülő kulturális kínálat miatt is háttérbe szorultak a programok. Az intézményalapítás tematizálódását és a kulcsprojektekkel kapcsolatban megjelenő szkepszist nemcsak a beruházások elindításában bekövetkezett késlekedés idézte elő, hanem az is, hogy a város ekkortájt alapított új kulturális intézményeiről nyilvánvalóvá vált, hogy működésképtelenek vagy fenntarthatatlanok. 14 A felvezető évekről a fentiekben adott általános, és átfogóan jellemző képet ki kell egészíteni azokkal a fejleményekkel, törekvésekkel, amelyek a pályázati kötetben leírt koncepció alapján igyekeztek új kulturális projekteket, programsorozatokat elindítani, meghonosítani. E pozitív példák, kezdeményezések súlya, aránya, láthatósága azonban a felvezető évek egyéb történéseinek körében elenyésző volt. A teljesség igénye nélkül ki kell emelni ezek közül a zömükben évről-évre megvalósult programok közül a Pécsi Kulturális Központ által szervezett Kelet-Nyugati Átjáró: Találkozó a Balkán kapujában (nemzetközi konferencia és világzenei fesztivál) sorozatot. A Pécsi Balett Nemzetközi Tánctalálkozó című programját; a Pécsi Harmadik Színház Határtalan város határtalan színház című vendégjáték-sorozatát; a Pécsre látogató vendégírók, azaz a Writers in Residence programját stb. A 2007-ben elkezdődött PAGE (Pécs Ars GEometrica) Fesztivál is jelentős rendezvénnyé vált, amely a tudományok és a művészetek közötti határterületek bemutatására irányuló pályázati célkitűzést is megvalósította. E kezdeményezések jelentőségét növelte, hogy a pályázatban leírt koncepció alapján szerveződtek (s ennyiben eltértek a Pécsett egyébként is évről-évre sorra kerülő rendezvényektől, 14 A két intézmény egyike a mintegy 2.5 milliárd forintért silány minőségben felépült Expo Center, amely évi félmilliárdos hiánnyal működött, s amelytől a városvezetés már annak megnyitása után alig másfél évvel (2007-től) igyekezett megszabadulni. A másik a Városi Képtár, amely egy bankkal kötött 15 éves lízingszerződés alapján évi több tízmillió forintos tételt képezett a kulturális költségvetésben, s amely a 2006. szeptemberi megnyitásától a debreceni Antal-Lusztig gyűjtemény (állandó) kiállításának adott otthont 2008 derekáig. 2008 februárjában ugyanis a város kulturális bizottsága a költségekre való tekintettel úgy döntött, visszaadja a tulajdonosnak a kiállított anyagot, és más célra hasznosítja az épületet. 12

mint a Tavaszi Fesztivál, a POSZT, a Kulturális Örökségi Napok stb.). Nem csupán egy szemléletet, egy gondolatot ültettek át kulturális-művészeti programokba, hanem építőkövei lettek a kulturális léptékváltás, a regionális kulturális centrumszerep megalapozásának. (A PAGE például az EKF-évre olyan nemzetközi rangot ért el, hogy házigazdája lehetett a Bridges Világkonferenciának.) További jellemzője e programoknak, hogy valamennyi a minőségi kultúra (tudomány, művészet) jegyében fogant, annak eszmeiségét és értékrendjét képviselte, s így egyszerre kapcsolódott Pécs kulturális arculatának hagyományához, valamint a pályázatban felvázolt jövőképhez. Javaslatok 1. A felvezető évek során felépített és 2010-ben kiteljesített minőségi programokat, rendezvényeket, projekteket Pécs kulturális brand-jévé kell formálni. Tudatosan és tervezetten be kell építeni ezeket Pécs arculatába, a városimázsba (bekapcsolva e projekteket például a konferencia-turizmusba; más esetekben szatellit programok is szervezhetők ezek köré). 2. A pályázatban megfogalmazott pilléreket tovább kell használni a kommunikációban és a városmarketingben, azokat folyamatosan szerepeltetni kell a városimázsban.a civil kezdeményezések számára 2005-ben meghirdetett, 2010-ben realizált pályázati szisztémát fenn kell tartani, módot adva a helyi értékek tagoltságának megmutatkozására. 2010 a kulturális fesztivál éve 2010. január 10-én az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette az Európa Kulturális Fővárosa évad Pécsett. 15 A sajtónyilvánosságban ekkorra a beruházások késlekedésének témáját részben újra a programok tematizálása vette át. Ugyanakkor az egész 2010-es év tehertételét képezte, hogy egyetlen kulcsberuházás sem készült el időre, és a rendezvények zöme olyan korábban is használt közösségi térben zajlott, amely sem minőségében, sem színvonalában nem volt igazán méltó az EKF nagyságrendjéhez és szellemiségéhez (mint például a PTE Orvosi Kari aulája vagy a ZenePark). A 2010-es pécsi EKF-hez kapcsolódóan közel ötezer rendezvény valósult meg Pécsett, a régióban és a partnervárosokban. Ezek áttekintése és árnyalt értékelése a rendelkezésre álló keretek között lehetetlen. A mennyiségi adatokon túl fontosabb az a kérdés, hogy egyrészt 15 Amennyiben a kulturális fővárosi év megnyitó eseményét egyetlen nagy, koncentrált kommunikációs üzenetként fogjuk fel, akkor a tudatos néző valószínűleg inkább a kevéssé professzionális, ad hoc jellegű, didaktikus karakterjegyekkel jellemzi, semmint pozitív kategóriákkal. Általánosságban elmondható, hogy Czakó Zsolt, az eredeti EKF-dizájn tervezőjének távozása után az arculat nem volt elég egységes, a vizuális megjelenés olykor rögtönzésszerűnek tűnt, továbbá egyes promóciós anyagok nyelvi színvonala rossz fényt vetett az egész projektre. 13

mennyiben valósították meg a 2010-es év pécsi programjai az eredeti pályázatban megfogalmazott célokat (például a kulturális léptékváltást), másrészt hogy önmagukban mint kulturális-művészeti események milyen szemléletet és értékrendet képviseltek. Az eredeti pályázat laza és keretet adó programelképzeléseihez képest a Művészeti Tanács 2008-ban jóval konkrétabb és részletesebb programtervet állított össze a 2010-es évre. E grémium Programkoncepció és programterv című dokumentuma a pályázattól eltávolodva léptékváltó év helyett egy komoly programtervnek alig tekinthető fesztivál-sorozattal állt elő, koncepció gyanánt pedig az átmenet rítusainak az antropológiából ismert aztán számos társadalomtudományban felhasznált nézetét visszhangozta, amivel épp Pécs arculatának egyediségét tüntette el a tervezetből. 16 Mindaz, ami 2010 folyamán történt, egyszerre viselte magán A határtalan város szellemiségének jegyeit, a Művészeti Tanács programtervének sajátosságait, és a fő lebonyolító szervezet, a Hungarofest rendezvényszervezői gyakorlatát és pragmatizmusát. E három összetevő elegye adta ki a fesztiválév eklektikus arculatát. Örvendetes volt, hogy megvalósult több, komoly szakmai előkészítést igénylő és nemzetközi rangú program, mint például a Művészettől az életig: magyarok a Bauhausban kiállítás, melynek kiváló anyaga sajnos nem igazán alkalmas terekben kapott helyet. 17 Kulturális rangját és minőségét tekintve a Bauhaus-kiállítás mellett az egyik legjelentősebb esemény az év során a Cézanne és Matisse bűvöletében a Nyolcak Európája címmel megrendezett centenáriumi kiállítás volt a Papnövelde utcai új kiállítótérben. A Nyolcak művészetének valamint a hazai és külföldi művészeti közeg bemutatásával a huszadik század eleji modern magyar művészet olyan szeletét mutatta föl, amely transzformálva a mai kultúránk számára példamutató. 18 A képzőművészet pécsi mesterei sorozat Bencsik István, Gellér B. István, Lantos Ferenc és Pinczehelyi Sándor életművét helyezte a figyelem középpontjába, amit a kiállítások mellett jeles művészettörténészek által írt monográfiák is elősegítettek. Maradandó fejleménye volt az EKF-nek a Gyugyi-gyűjteménynek A Zsolnay Aranykora címmel megnyílt állandó kiállítása a Zsolnay Kulturális Negyedben. A színházművészet terén jelentős új esemény volt a Cirkusz- és Utcaszínházi Fesztivál, Nagy József táncszínházi bemutatója, a Krétakör Majálisa a Széchenyi István-aknán stb. A kóruséneklés igazi örömünnepet hozott a városba a Pécs Cantat nemzetközi rendezvényével, több ezer embert mozgósítva. A komolyzenei programokat a Pannon Filharmonikusok fellépései uralták, akik az egyik végletét képviselték az EKF-ben való pécsi kulturális intézményi részvételnek, mint a legtöbb produkcióval jelentkező helyi intézmény. A zenekar januártól decemberig, a Magyar Kultúra 16 A koncepció kritikáját részletesebben lásd: Echo 2008/2. 17 L. Mélyi József: A művészettől a kiállításig. (A Művészettől az életig. Magyarok a Bauhausban kiállítás a pécsi Janus Pannonius Múzeumban), Jelenkor 2010/11., 1210-1219.o. 18 Bagi Zsolt: Új magyar modernizmusok (A Nyolcak a Modern Magyar Képtárban), Jelenkor 2011/7-8., 783-786. o. 14

Napján tartott EKF-nyitókoncerttől (melyre a Pécsi Nemzeti Színházban került sor) a Kodály Központ megnyitásának alkalmából adott négy nyitókoncertjéig folyamatos szereplője volt az EKF rendezvénysorozatának, a zenei programoknak. A másik végletet a Pécsi Nemzeti Színház képezte, amely minimális mértékben vett részt saját produkcióval az EKF-évben, alapvetően befogadó helyszínt biztosított különféle rendezvényeknek. A feledés homálya hamar belepte, de tapasztalatként és tanulságként mindenképpen szóba kell hozni az EKF hivatalos nagyjátékfilmjét, a Pozsgai Zsolt által írt és rendezett A Föld szeretője című Zsolnay-filmet. A produkció első vetítését követően joggal írta az esemény szemlézője, hogy a film tartalmi és formai minősége méltatlan Zsolnay Vilmos nevéhez, és szinte botrányos, hogy A Föld szeretőjének vetítését az Uránia mozi nem tiltotta be a bemutató után azonnal. 19 Fontos, a helyben élő (kis)közösségek számára a lokálpatriotizmust erősítő, az ide látogatók számára a hely egyediségét, különlegességét, intimitását bemutató kezdeményezések közé tartozott néhány olyan általában civil iniciatíva, mint a Varázskert (Király utca), a Kultucca (Ferencesek utcája), a Nyitott Kapuk programsorozat (Kertváros), a francia ötletből átvett Szomszédünnepvagy a Városfoglalás elnevezésű akció. Olyan színfoltjai voltak ezek a 2010-es évnek, amelyek a későbbiek során is támogatásra érdemesek. A pécsiséget lokális szinten képviselik és erősítik, és vitalizál(hat)ják azokat a körzeteket, ahol nincsen jelen kulturális intézmény. Ambivalens módon ítélhető meg a rendezvényeknek az a csoportja, amelyeken 30-40 évvel ezelőtt fénykorukat élt külföldi művészek szerepeltek, akik az idősebb nemzedékek számára ifjúkoruk zenei idoljait jelenthették, mára azonban fényük megkopott. A 2010. márciusi dzsesszhétvégén fellépők közül ilyennek tekinthetjük Matt Biancót vagy Rhoda Scottot. A pécsi közönség időutazásban részesülhetett, mikor az amerikai dzsesszorgonistát 1973 után ismét városában köszönthette, de volt valami zavaró is abban, hogy letűnt, már jó ideje nem az élvonalba tartozó előadókat hallgathatott. A legfőbb könnyűzenei attrakcióként felléptetett Seal koncertje (főként a korábban a sajtóban emlegetett U2 vagy Sting esetleges EKF-szereplése árnyékában), ugyancsak magában hordozta a nekünk csak ez jutott keserédességét. 20 A Seal-lel kapcsolatban hiányolható emblematikus jelleg viszont vitathatatlanul jelen volt több, a Dóm téren tartott könnyűzenei koncerten, mint például Goran Bregović és együttesének fellépésén, és a Buena Vista Social Club bemutatkozásán. A hatalmas sikert és maradandó 19 Szabó Nóra: Filmet se [készíthet akárki], Echo 2010/2. Mindez újra exponálja a minőség kérdését, azt, hogy Pécs kulturális arculatának, a léptékváltáshoz (is) szükséges kulturális teljesítményeknek milyen minőségbiztosítása van. Vajon miként fordulhat elő, hogy egy se filmrendezőként, se íróként nem jelentős alkotó jegyezheti az EKF-év adott műfajban egyedüli produkcióját. E film 90 millió forintos támogatása alig kevesebb, mint a 2010-es teljes, városi civil kulturális kezdeményezések számára kiírt pályázati keret összege. 20 Lásd: Koszits Attila: A kulturális évad nyári könnyűzenei nagykoncertjei, Echo 2010/4. 15

élményt kínáló estek ezen szereplői a világzene legnagyobb kortárs csillagai közé tartoznak, és jelenlétük az EKF-évben valódi kulturális ünneppé tette a Pécs2010 programsorozatának ezt a részét. A 2010-es év kapcsán említést kell tenni arról is, hogy a városba látogató vendégek mire voltak kíváncsiak, milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereztek Pécsről itt tartózkodásuk során. Erről pontos információkkal nem rendelkezünk, mert a vendégek és a vendégéjszakák számának 2010-es növekedését rögzítő statisztikai adatok arra nem adnak választ, hogy mit csinálnak Pécsett a turisták. E kutatás hiányában érdemes pillantást vetni azokra a részletes beszámolókra, amelyeket a Writers in Residence program résztvevői készítettek, akik a turisták pár napos itt tartózkodásához képest gyakran igen jelentős időt, egy-egy hónapot töltöttek Pécsett, 2007 szeptembere és 2010 júniusa között. 21 A minőségi kultúra e huszonkét termelője és fogyasztója közül csupán ketten-hárman vettek részt egy-egy kulturális programon (ők is az EKF-év előtt). Viszont akik írásukat a városnak szentelték, legtöbben beszámolnak az épített környezetről (Dóm, színház, utcák, terek, szobrok, szökőkutak), a múzeumokról (Csontváry, Vasarely, Zsolnay, Várostörténeti, ókeresztény sírkamrák). Említést tesznek egyéb tanulságos tapasztalataikról (például: hogy a templomok zárva vannak; este kihalt a belváros; a pécsiek nyelvismerete hiányos; a vasútállomás képe lehangoló; épp zárva találták a Modern Magyar Képtárat, a TV-tornyot, stb.). E beszámolókból még nem következik magától értetődő módon, de az eddigi EKFvárosok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a városokba érkező vendégek zöme nem valamely rendezvény miatt látogat az adott településre, hanem annak napközben felkereshető helyszínei, látképe, múzeumai, képtárai miatt. A rendezvényeket a városok elsősorban saját lakosaiknak, esetleg a vonzáskörzetükben, a régióban élőknek szervezik, nem a turistáknak. A Pécsett a hazai és külföldi turisták által eltöltött vendégéjszakák száma (1,8 nap az előbbiek, illetve 2,3 nap az utóbbiak esetében) amúgy sem elég tág időkeret ahhoz, hogy e szűkre szabott időt általánosságban rendezvények köré szervezzék. (Kivételt jelentenek természetesen az olyan több napos kulturális rendezvények, mint a könnyűzenei fesztiválok a maguk törzsközönségével vagy egyes művészeti ágak rendszeresen visszatérő seregszemléi.) A 2010-es év kapcsán még egy további szempontot szükséges felvillantani, amely az adott időszak szűkebb és tágabb környezetének állapotát, folyamatait érintette, és amely közvetve vagy közvetlenül hatással volt Pécs életére. A hazai környezetet befolyásolta, hogy 2010 tavaszán országgyűlési, őszén pedig önkormányzati választások voltak, amelyek a magyar tapasztalatok alapján mindig feszültségekkel terhesek, konfliktusosak. Emellett a hazai közegre 21 22 x Pécs. (szerk. Méhes Károly), Művészetek és Irodalom Háza, Pécs, 2010. 16

is jelentős hatást gyakorolt a világgazdasági válság, amelynek azt a negatív hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a 2010-es fesztiváldömping olyan időszakban érte a pécsieket és a régióban lakókat, amikor a legtöbb háztartás rosszabb anyagi helyzetben volt, mint korábban, ami a kultúrafogyasztási szokásokat is korlátozta. Míg az ingyenes rendezvények között számos akadt, amelyik tömegeket vonzott, a belépődíjasok között nem egy esetében előfordult, hogy az utolsó pillanatban kellett rá közönséget toborozni (ingyenessé tett belépőkkel). Mindez nem írható az EKF számlájára, de sajnos visszavetette azt a nélkülözhetetlen folyamatot, amely a kultúrafogyasztás körét tágabbra próbálná vonni, intenzitását pedig fokozni szeretné. 17

18

Nemzetközi kapcsolatok az EKF-programban A leginkább meghatározó viszonylatban, Pécs és Essen közt 18 különböző, mindkét fél által hivatalosnak elismert együttműködési program jött létre (ez meghaladja bármely korábbi EKF-városok közötti programok számát). Mindkét fél azt a célt tűzte ki, hogy a közös programok ne csupán a magas művészet köréből, hanem az iskolások találkozóitól a gasztronómiai eseményekig széles spektrumban szerveződjenek. Ezek közt említendő a Temporary City, amely pécsi, Ruhr-vidéki és török egyetemisták együttműködésében valósult meg; a Virtual Heart, a pécsi és Ruhr-vidéki iskolások alkotótábora; a Ruhr-vidéken és Pécsett is megvalósuló gasztronómiai projekt, A régió ízei ; a helyi kisebbségek altatódalainak felkutatását és kortárs zenei nyelvre átültetését célzó program, A lélek gyökerei ; de érdemes megemlíteni a pécsi, esseni és isztambuli fiatal cserkészek együttműködését is. Berlini és ulmi múzeumokkal közösen valósult meg a Pécs és a régió multietnikus karakterét új nézőpontból feldolgozó kiállítás, a Pécs-Fünfkirchen-Pečuh, mely Pécs mellett négy európai városban (Berlin, Ulm, Samobor, Zágráb) volt látható. A Ruhr-vidék és Pécs által hivatalos EKF együttműködési programként elismert 18 projekt mellett számos egyéb magyar német együttműködés szerepelt Pécs 2010-es EKF-programjában. Ezekkel együtt közel 50 német vonatkozású program valósult meg. A németországi kapcsolatrendszer fontos bázisa volt még Stuttgart, Baden-Württemberg székhelye. E tény bizonyára nem független az egykori magyarországi német kitelepítettek emlékezetétől, ám közvetlen oka Pécs hagyományosan jó és valóban működő testvérvárosi kapcsolata Stuttgart elővárosával, Fellbachhal, valamint a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet hatékony munkája a pécsi EKF-program megismertetése érdekében. Németországi viszonylatban a Ruhr-vidék mellett Karlsruhe és Berlin városaiban zajlottak még Péccsel kapcsolatos programok. A város kommunikációjához a budapesti német nagykövetség számos protokolláris programjának pécsi lebonyolításával járult hozzá. Megemlíthetők továbbá a német, a török és a magyar parlamenti elnökök találkozói az EKF jegyében, ami szintén úttörő kezdeményezés a kulturális fővárosok történetében. Az előzetes várakozásokkal szemben jóval nagyobb fogadókészség, partneri aktivitás jellemezte a Déli Kulturális Övezet országait. Horvátországban Zágrábbal, Eszékkel és Pulával, Szerbiában Újvidékkel, Magyarkanizsával és Szabadkával, Bosznia-Hercegovinában Tuzlával, Szarajevóval és Banja Lukával alakult ki együttműködés. Kiemelendő, hogy Újvidékkel 19

kifejezetten az EKF-program révén jött létre a testvérvárosi kapcsolat. A tapasztalatok szerint Pécs ismertsége és elismertsége e területen növekedett leginkább a korábbiakhoz képest. Az elért eredményt nagyban segítette a pécsi horvát főkonzulátus, illetve közvetlenül a horvát kormány munkája, de a szerb kormány és a vajdasági tartományi szintű politika is tevékenyen közreműködött. A kormányzati, tartományi és városi együttműködések nem csupán programokat hoztak Pécsre, de jelentős anyagi támogatást is nyújtottak e programok megvalósításához. Ezeknek az együttműködéseknek a sorából is kiemelkedik Horvátország, melynek főkonzulátusa 2010-ben mintegy hetven programot közvetített a városba. Isztambul kulturális fővárossá válása kétségtelenül elterelt némi figyelmet a potenciálisan Pécsre irányuló nemzetközi érdeklődésből. A török nagyváros esete jelentős mértékben eltért Essen és Pécs EKF-történetétől, az teljes egészében a török állami politika homlokterében zajlott, a remélt EU-csatlakozás jegyében. Így az állami, hivatali hierarchia minden döntésre és eseményre rátelepedett, az EKF-program fő üzenetévé a reprezentativitás vált. Ettől s az előkészítő fázisban mindkét oldalon tapasztalható hibáktól függetlenül a törökországi kapcsolat is számos eredményt hozott, melyek közül talán a reprezentatív körülmények közt megrendezett isztambuli Csontváry-kiállítás volt a legjelentősebb. A francia kapcsolatok terén Aix-en-Provence városa volt a kevesek egyike. Az Építészet és Kontextus program keretében meghirdetett Victor Vasarely Nemzetközi Művészeti Pályázatban a Vasarely Alapítvány is aktívan közreműködött. A Vasarely Múzeum újranyitása a művészeti karok együttműködésére adott alkalmat. A programok együttes hatására a két város hivatalos kapcsolatfelvétele is megtörtént. A nemzetközi kapcsolatok aktivizálásának érdekében Páva Zsolt polgármester 2009-ben hivatalos levélben szólította meg Pécs testvérvárosainak polgármestereit. Ennek hatására leginkább Krakkó kulturális jelenléte erősödött, Arad városának Pécsre irányuló aktivitása azt megelőzően is számottevő volt. Megjegyzendő, hogy a Déli Kulturális Övezet városaival való együttműködéshez hasonlóan a város kizárólag a helyi költségeket (helyszínbiztosítás, kommunikáció, megnyitó költsége) tudta biztosítani, a többi költség a partnereket terhelte. Miközben a magyar turizmus komoly problémája a Budapesten és a Balatonon kívüli alternatív súlypontok megteremtése, a Magyar Turizmus Zrt. 2010-es Pécs-kampánya felemásra sikerült. Pécs turisztikai vásárokon történő prezentálásán túl szükséges lett volna a várost fizetett hirdetésekben is megjeleníteni, így a külföldi turisták szélesebb köréhez juthatott volna el az új hazai célpontról szóló üzenet. A nemzetközi sajtó ugyanakkor felfigyelt Pécsre: több mint 1000 cikk jelent meg jelentős külföldi sajtóorgánumokban a városról. Az EKF kapcsán létrejött nemzetközi kapcsolatok fenntartása a kulturális és építészeti 20