FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.2 Kockázatkezelés az oktatási ágazatban Tárgyszavak: kockázatkezelés; veszélyfelmérés; káros hatás; oktatás; egészségvédelem; stressz; erőszak; szabályozás; munkavédelem. A kockázatkezelés rendszere az oktatásban A kockázatkezelés az oktatási ágazatban is fontos feladat. Ez többféle módon történhet, de minden modellben szerepelnek ugyanazok az alapvető lépések: veszélyfelmérés megtervezése a munkavállalókkal konzultálva; veszélyek meghatározása; annak megállapítása, kit érhet ártalom, hogyan és hol; a kockázati szintek felmérése és az intézkedések meghatározása; konkrét lépések a kockázat kiküszöbölésére vagy csökkentésére; a folyamatok nyomon követése (monitoring) és az intézkedések felülvizsgálata. Az egészségi és biztonsági kockázatok az oktatásban nemcsak az alkalmazottakat, hanem a tanulókat, a hallgatókat és a látogatókat is fenyegethetik. Az alábbi összefoglaló mindenkinek szól, aki részt vesz a kockázatkezelésben, beleértve az iskolaigazgatókat, az oktató és egyéb iskolai személyzetet, a munkavédelmi képviselőket, valamint az érintett külső munkavédelmi szolgáltatókat. Jogszabályi háttér A Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi egészségügyi ellátásának és biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről, amelyet valamennyi tagállam jogrendjébe átültettek, számos követelményt tartalmaz A munkáltató köteles felmérni a munkavállalók egészségét és biztonságát fenyegető kockázatokat. A felmérés eredményei alapján meg kell tennie a foglalkozási kockázatok megelőzését szolgáló minden intézkedést.
Minden munkáltató köteles a munkával összefüggő minden vonatkozásban biztosítani a munkavállalók egészségét és biztonságát. A munkavállalók joga, hogy munkáltatójuk konzultáljon velük. A munkavállalók jogosultak megfelelő oktatást kapni az egészséggel és biztonsággal összefüggő kérdésekről. A munkavállalók is felelősek a munkavédelmi ügyekben az együttműködésért és a vonatkozó előírások betartásáért. A kockázatfelmérési eljárás A kockázatfelmérés megtervezése Egy alapos kockázatfelmérés időbe telik, és fontos, hogy a felmérést úgy tervezzék meg, hogy az magába foglalja a munkahelyen előforduló valamennyi tevékenységet. A veszélyek meghatározása Végig kell gondolni, milyen munkát végeznek, és milyen anyagokat, eszközöket és vegyszereket használnak. Meg kell vizsgálni a munkakörülményeket olyan szempontból, hogy milyen helyzetek és folyamatok vezethetnek ártalomhoz. Fontos, hogy a vizsgálat a lehető legszélesebb körre terjedjen ki, úgy, hogy abban minden veszély szerepeljen. Figyelembe kell venni, hogy ugyanazok a veszélyek, amelyek a személyzetet fenyegetik, ártalmat okozhatnak a tanulóknak és a látogatóknak is. A legfőbb veszélyforrások: a tanulóktól és szülőktől eredő erőszak a személyzet felé; az osztályterem bútorzatának és eszközeinek rossz kialakítása, amely váz- és izomrendszeri problémákat okozhat; meleg felületek az iskola konyhájában; biológiai hatóanyagok egyetemi laboratóriumokban; építési veszélyek az építési munkák során. Az alább ismertetett módszerek segíthetnek a problémás pontok feltárásában: veszélyek helyi elkülönítése (pl. osztályonként); veszélyek elkülönítése veszélytípusonként (pl. fizikai, kémiai, biológiai, pszicho-szociális); veszélyek elkülönítése munkakörönként (pl. gondnok, takarító, adminisztrátor, tanár);
gondoljuk végig, hogyan szerveződik az iskola vagy egyetem (pl. munkabeosztás); nyilvántartások (pl. a baleseti napló) megvizsgálása problémák meghatározásához; a munkavállalók és az érintett személyek megkérdezése. A kockázati szintek felmérése és az intézkedések meghatározása Meg kell állapítani, mekkora annak a valószínűsége, hogy a veszély ártalmat vagy sérülést fog okozni, és az várhatóan milyen súlyos lenne. Milyen megelőző intézkedések vannak jelenleg érvényben, és azok elegendőek-e? A költséghatékony és fenntartható kockázatkezelés érdekében elsősorban a kollektív védelmet és a megelőző intézkedéseket kell előnyben részesíteni. Ha valakit várhatóan ártalom ér: ki lehet teljesen küszöbölni a veszélyt? csökkenthető vagy ellenőrizhető a kockázat (pl. helyettesítéssel)? tehetők óvintézkedések a kockázatnak kitett valamennyi személy védelmére? szükség van személyi védőeszközre a munkavállaló védelmében, amikor a kollektív intézkedések nem nyújtanak kielégítő védelmet? Az, hogy milyen szinten oldják meg a kockázatfelmérést és a kockázatkezelést, az egyes tagállamok és az intézmények fajtája szerint változik. Nem lehet általános kockázatfelmérési módszert megadni, hiszen az egyes létesítményekben specifikus veszélyekkel és kockázatokkal kell foglalkozni. A kockázatfelmérés elvégzésével megbízott személynek mind a kockázatfelmérési eljárást, mind a szóban forgó létesítményt ismernie kell. Igen fontos a munkavállalók bevonása az eljárásba. Konkrét lépések a kockázat kiküszöbölésére vagy csökkentésére A kockázatfelmérés befejezése után jegyzéket kell készíteni fontossági sorrendben a szükséges megelőző intézkedésekről, majd meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, bevonva az eljárásba a munkavállalókat és azok képviselőit. A kockázatkezelés leginkább költséghatékony módja a problémák gyökerének megcélzása. A beavatkozásoknak a munkavállalók (akár közvetlenül, akár képviselőik útján kifejezett) egyetértésével kell történniük. A megállapodás
szerinti megoldásokat gondosan kell megvalósítani, nyomon követni és értékelni. A kockázatfelmérésből nyert információkat meg kell osztani az érintett személyekkel. A munkavállalókkal folytatott konzultáció törvényi követelmény, és segít annak elérésében, hogy a munkavállalók elkötelezettek legyenek a munkavédelmi kérdések iránt. Ismereteik felhasználásával a veszélyek pontosan felmérhetők, és gyakorlatban alkalmazható megoldásokat lehet kidolgozni. A munkavállalók képviselői fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Kiemelten fontos a konzultáció a munkavállalókkal a munkavédelmi intézkedésekről új technológia vagy termék bevezetése előtt. A folyamatok nyomon követése és az intézkedések felülvizsgálata Fel kell mérni a megelőző intézkedések hatékonyságát, illetve meg kell győződni arról, hogy a kockázatok kellően lecsökkentek, és új veszélyek nem léptek fel. Változnak a munkamódszerek, ugyanígy a veszélyek és kockázatok is. Amikor jelentős változásra kerül sor, fokozottan ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e új veszélyek. Szükség esetén meg kell ismételni a kockázatfelmérést. Fontos az értékelés elvégzése, mert ezzel lehet megállapítani, hogy a beavatkozásnak mely elemei voltak sikeresek és melyek nem, és hogy mi az, ami az adott oktatási létesítményben a legkevésbé működik. Specifikus kockázatfelmérés Specifikus kockázatfelmérésre lehet szükség olyan egyedi kockázatok miatt, amelyek a sajátos munkafeladatokból adódnak. Ez éppúgy vonatkozik az oktatási ágazatban dolgozó személyzetre, mint más munkavállalói csoportokra. Az ilyen specifikus követelményeket is figyelembe kell venni a kockázatfelmérés készítésekor. Az oktatási ágazat esetében ez vonatkozhat különösen a veszélyes anyagokra (biológiai és kémiai hatóanyagok), valamint a váz- és izomrendszeri problémákra (hátfájás, illetve képernyő előtt végzett munka). Ugyancsak figyelembe kell venni a Tanácsnak a fiatalok munkahelyi védelméről szóló 94/33/EK irányelvén alapuló nemzeti előírásokat, különösen a munkatapasztalat-szerzési programok terén. A kockázatfelmérés és kockázatkezelés terén nem szabad megfeledkezni a személyzet különösen veszélyeztetett csoportjainak egészsé-
gét és biztonságát fenyegető veszélyekről. Például a terhes nőknek, szoptatós anyáknak és a fogyatékkal élő személyeknek olyan különleges problémáik lehetnek, amelyek eltérő megoldásokat igényelnek. Általános jelenség, hogy oktatási létesítményekben külső vállalkozók végeznek munkát. Ez a munka, különösen az építési munka, esetleg alacsony kockázatúnak tekinthető más munkahelyeken, de oktatási helyszíneken igen nagy kockázatot jelenthet. Szoros kapcsolatra és jó kommunikációra van szükség a vállalkozó és az intézményt vezető személy között. A főbb kockázatok kezelése Az oktatási létesítményekben ugyanazok a veszélyek állhatnak fenn, mint más munkahelyeken. Az oktatási munkahelyeken azonban ott vannak a tanulók és hallgatók is. Ők sebezhetőbbek lehetnek, mivel fiatalok, tapasztalatlanok és gyakran nem is tudnak az egészségüket és biztonságukat fenyegető veszélyekről, ugyanakkor ők maguk is veszélyforrást jelenthetnek. Egy oktatási intézménynek biztonságos és egészséges munkahelynek és tanulási környezetnek kell lennie. Ehhez a kockázatfelmérésnek ki kell terjednie a munkakörnyezet megtervezésére és kialakítására is. Kiemelten figyelembe kell venni azokat az eseteket, amikor sérülékeny csoportok vannak a helyszínen (pl. nagyon fiatal gyerekek), és tekintettel kell lenni a fogyatékkal élő személyek igényeire is. Az alábbiakban az oktatási munkahelyeken előforduló néhány gyakori veszélyt és kockázatot ismertetjük, javaslatokkal azok megelőzésére. Terjedelmi okokból nem minden veszéllyel lehet itt foglalkozni. Olyan tevékenységekre, mint például az iskolai kirándulások és szabadidős tevékenységek (pl. sport), ez az összefoglaló nem terjed ki, jóllehet esetleg azokat is vizsgálni kell a kockázatfelmérés készítésekor. Öt kiemelten fontos kérdés Belső munkahelyeknek, legyenek azok osztálytermek, tanári szobák vagy konyha, megfelelő szellőzéssel, világítással, páratartalommal és mérettel kell rendelkezniük, és azokat tisztán kell tartani. Ha járművek közlekednek a területen, egyértelműen ki kell jelölni az útvonalakat, és lehetőség szerint elkülöníteni a gyalogos és a járműforgalmat.
A padlókat megfelelően karban kell tartani, és takarítani kell az elcsúszás és elbotlás kockázatának csökkentése érdekében. Különös gondot kell fordítani a leesés elleni védelemre olyan helyeken, mint például az erkélyek és lépcsőházak. Különleges szegélyvédelemre lehet szükség igen kis gyermekek esetében. Az átlátszó ajtókat és ablakokat jól láthatóan jelölni kell, és azokat megfelelő anyagból kell készíteni. Csúszások és elesések Az elcsúszás és elesés a leggyakoribb balesetek közé számít, és az oktatási intézményekben, ahol sok fiatal mozoghat viszonylag szűk térben, ez a kockázat még nagyobb, mint más munkahelyeken. Az elcsúszások és elesések okainak szerepelniük kell a kockázatfelmérésben. Ezek több kockázati tényezőre oszthatók: környezeti (pl. a padlófelület); szennyezés (pl. padlón kifolyt víz); szervezési (pl. takarítási rendszerek hiánya); nem megfelelő lábbeli; egyéni tényezők (pl. mozgássérült munkavállalók). Karbantartás Az oktatási épületek karbantartása és javítása külső vállalkozót igényelhet. Egyértelmű kommunikációra van szükség az iskola és a vállalkozó között, hogy mind a munkavállalók, mind a diákok biztonságban legyenek. A vállalkozóknak tudatában kell lenniük az oktatási intézményben végzett munka fokozott kockázatainak, az iskolai személyzetet pedig utasítani kell, milyen módon tarthatják távol a tanulókat a munkaterülettől. A gépjárműbalesetek kockázatának csökkentése érdekében a szállításokat úgy kell időzíteni, hogy járművek ne legyenek a munkaterületen olyan időben, amikor a tanulók beérkeznek az épületbe vagy onnan távoznak. A napi karbantartási műveleteket, pl. a takarítást és a kisebb javításokat, szintén számításba kell venni. Mind a munkavállalókat, mind a tanulókat meg kell védeni a különleges veszélyektől (pl. mérgező felmosószerek). Különösen fontos lehet az anyagok és eszközök biztonságos tárolása.
Tűzvédelem és vészhelyzeti tervezés Megfelelő tűzvédelmi intézkedéseket kell tenni minden oktatási létesítményben, rendszeresen ellenőrzött menekülési eljárásokkal, kijelölt és jelzett menekülőutakkal, valamint tűzoltó készülékekkel és egyéb felszerelésekkel, amelyeket ugyancsak rendszeresen ellenőrizni kell. Vészhelyzeti eljárásokat kell kidolgozni olyan esetekre, amikor például baleset történik az iskolai műhelyben vagy a sportpályán. Munkavédelem a laboratóriumokban és a műhelyekben A laboratóriumokban és a műhelyekben lehetnek a tanulók leginkább kitéve veszélyes anyagok és gépek kockázatainak. Az oktatási szint nagymértékben befolyásolja a veszély fajtáját és a kockázat mértékét, de van azért néhány közös jellemző. Írásos utasításokat kell jól látható módon kitenni, és hangsúlyozottan ki kell emelni a biztonsági előírásokat. A biztonsági utasításokat szóban meg kell adni, és ki is kell tenni minden kísérlet megkezdése előtt. A tanároknak saját viselkedésükkel kell jó példát mutatni a biztonságos magatartásra. Mindenkor megfelelő felügyeletet kell biztosítani. Mindenkinek, aki valamilyen gépet kezel, tisztában kell lennie a használatra és karbantartásra vonatkozó utasításokkal, valamint a munkavédelmi követelményekkel. Megfelelő személyi védőeszközöket és munkaruhát kell viselni. A gépeket és szerszámokat rendszeresen kell ellenőrizni és karbantartani. A veszélyes anyagokat, szerszámokat és eszközöket biztonságosan kell tárolni, hogy illetéktelen személyek azokat ne tudják használni. A laboratóriumot és a műhelyt tisztán kell tartani, gondoskodni kell a berendezések és eszközök karbantartásáról. Szükség esetére megfelelő elsősegély-felszerelést, például vészzuhanyt kell biztosítani. Váz- és izomrendszeri problémák A kézi anyagmozgatás súlyos terhek mozgatását jelenti kézi vagy testi erővel, amit lehetőleg kerülni kell. Az oktatási ágazatban különösen ott áll fenn a sérülés kockázata, ahol kis gyerekeket kell emelni.
A munkával összefüggő felső végtagi problémák eredhetnek a munkahely vagy a munkaállomás rossz ergonómiai kialakításából, például hosszú ideig végzett számítógépes munkánál az iskola irodájában. A megelőzés jegyében az alábbi lépéseket kell követni: Lehetőség szerint kerülni kell a váz- és izomrendszeri problémák (musculoskeletal disorders, MSD) kockázatát. Ki kell értékelni a ki nem küszöbölhető MSD-kockázatot. A forrásánál kell leküzdeni az MSD kockázatát. A munkát kell a dolgozóhoz illeszteni, és nem fordítva. Alkalmazkodni kell a műszaki fejlődéshez. Lehetőség szerint helyettesíteni kell a veszélyest (anyagot vagy eljárást) nem veszélyessel vagy kevésbé veszélyessel. Egységes, átfogó megelőzési stratégia kidolgozása. A kollektív védelmi intézkedések elsőbbséget élveznek az egyéni védelmi megoldásokkal szemben. Megfelelő eligazítás és képzés a munkavállalóknak. Stressz A munkával összefüggő stressz akkor jelentkezik, amikor a munkakörnyezet követelményei meghaladják a munkavállaló képességeit, hogy kezelje (vagy irányítsa) azokat. Ez nem betegség, de mentális vagy fizikai egészségkárosodást okozhat. A munkával összefüggő stressz egy szervezési probléma tünete, nem pedig az egyén gyengesége. Felmérések szerint az Európai Unióban a munkavállalóknak több mint egynegyede gondolja azt, hogy a munkával összefüggő stressz befolyásolja egészségét. Az erős munkaterhelés hozzájárulhat a munkával összefüggő stressz kialakulásához. Hét lépés a stressz megelőzéséhez: Megfelelő kockázatelemzés. A megelőző intézkedések alapos tervezése. Munkaorientált és munkavállaló-orientált intézkedések együttes alkalmazása. A helyzetnek megfelelő egyedi megoldások. Megfelelő külső szakértelem igénybevétele. Hatékony társadalmi párbeszéd, partnerség és a munkavállalók bevonása.
Folyamatosan fenntartott megelőző intézkedések és a felső vezetés támogatása. Erőszak Egyre nagyobb gondot okoz az iskolákban és más oktatási intézményekben tapasztalható erőszak. Egy 2000-ben végzett európai uniós felmérés szerint az alkalmazottak 4%-a volt (a munkahelyen belülről vagy azon kívülről eredő) erőszak áldozata munkahelyén, és ezen túlmenően az oktatási ágazatban dolgozó munkavállalók 12%-a számolt be arról, hogy megfélemlítették. Munkahelyi erőszaknak számít minden olyan esemény, amikor egy személyt bántanak, megfenyegetnek vagy megtámadnak munkája során úgy, hogy az veszélyezteti biztonságát, egészségét vagy munkateljesítményét. Beletartozik ebbe a sértegetés, a fenyegetés, ill. a fizikai vagy lelki agresszió, amelyet egy szervezeten kívüli személy követ el a munkáját végző személlyel szemben. Az erőszaknak lehet faji vagy szexuális dimenziója is. A személyzetet érő erőszak munkavédelmi kérdés, amivel szervezeti szinten kell foglalkozni. Ez nem az egyén problémája. Erőszakos cselekményre általában olyan helyzetben kerül sor, amikor igen erős vagy elfojtott feszültség uralkodik a munkahelyen, illetve ahol személyes érdekellentétekről van szó. Nem megfelelően kezelt vagy megoldatlan konfliktusok erőszakhoz vezethetnek. Az oktatási ágazatban dolgozó munkavállalók azért válhatnak erőszak áldozatává, mert támadóik bennük látják az intézmény vagy a rendszer képviselőit. Tanulók, volt tanulók, szülők, látogatók vagy betolakodók léphetnek fel erőszakosan a személyzet ellen az oktatási ágazatban. Nemcsak a tanárok szenvedhetnek erőszaktól a munkahelyen, hanem az oktatói segédszemélyzet, a karbantartók, takarítók, szakácsok, adminisztrátorok és más kisegítő személyzet is. A munkavállalók fokozott kockázatnak vannak kitéve, ha munkájuk során: közvetlenül foglalkoznak a tanulókkal és/vagy azok gondviselőivel; sokáig vagy egyedül dolgoznak; külső helyszíneket vagy otthonokat látogatnak; és különleges bánásmódot igénylő tanulókkal dolgoznak.
Az erőszak lehetséges következményei és a probléma kezelése Az erőszak az oktatásban nemcsak a közvetlen áldozatokat érinti, hanem más személyeket is, akik ugyanabban a környezetben tartózkodnak (személyzet, gyerekek és fiatalok). Az egyének reakciója az erőszakos cselekményekre legyenek akár áldozatok, akár megfigyelők függhet személyiségüktől, tanult konfliktuskezelő stratégiáktól, a fizikai környezettől, valamint a szervezet normáitól és szabályaitól. A közvetlen reakció lehet passzív (elfogadás vagy elkerülés) vagy aktív (megbeszélés, fizikai önvédelem). Az erőszakos cselekményeknek az egyéneknél jelentkező következményei között vannak az alábbiak: stressz, érzelmi trauma, gyengeség/tehetetlenség érzése, motiváció elvesztése. A munkáltató/szervezet vonatkozásában jelentkező következmények: fizikai ártalom, a személyzet fokozott cserélődése, megnövekedett hiányzás és betegszabadság, magasabb biztosítási költségek. Az iskolák társadalmi kötelezettsége a méltóság és kölcsönös tisztelet elvének védelme és támogatása. A munkáltatóknak ugyanakkor törvény által előírt kötelessége is az erőszak megelőzése. Fontos az iskola formális politikája és a vezetőség hozzáállása. Néhány kezdő lépés megtétele (például stratégia kidolgozása az erőszak kezelésére, bejelentési eljárások, valamint a képzés és oktatás) segíthet időben kialakítani egy olyan pozitív szervezeti légkört, ahol hangsúlyt helyeznek az egyének biztonságára és méltóságára. Általános jelenség az erőszak bejelentésének elmulasztása, ami miatt rejtve marad a probléma valós kiterjedése. Komplex társadalmi, strukturális, szervezeti vagy környezeti tényezők vezethetnek az erőszakhoz, ezért a problémára nincs egyetlen, kizárólagos megoldás. A megelőzés két szinten történhet: az erőszakos cselekmények bekövetkezésének megelőzése, illetve az áldozat(ok) segítése, ha valamilyen incidens történt. A megelőzésre összpontosító megoldásokat a kockázatfelmérés elvégzését követően kell megvalósítani, szükség esetén felhasználva a
felügyeleti hatóságoktól származó információkat, és a hatóságokkal együttműködve. Megfélemlítés, zaklatás A megfélemlítés úgy értelmezhető, mint egy munkavállaló vagy munkavállalók egy csoportja ellen irányuló ismételt, indokolatlan magatartás, amely egészségi és biztonsági kockázatot jelent. Az erőszaktól eltérően, amely rendszerint kívülről ered, a megfélemlítés munkatársak között jelentkezik. A megfélemlítés kezelésére a legjobb módszer egyrészt egy megfélemlítéssel szembeni hozzáállást és értékrendet tartalmazó szervezeti kultúra létrehozása, másrészt a pszichoszociális munkakörnyezet javítása, például úgy, hogy elkerülik a tisztázatlan szerepeket és feladatmeghatározásokat. További információk Az Európai Munkavédelmi Ügynökség weblapja a http://agency.osha.eu.int címen található. Az Ügynökségnek az oktatási ágazatban alkalmazott jó munkavédelmi gyakorlatra vonatkozó anyaga a http://europe.osha.eu.int/good_practice/sector/education címen található. Magyar nyelvű információk a magyar Fókuszpont weblapján találhatók: www.munkavedelem.hu. Összeállította: Pál András Management of occupational safety and health in the education sector. = Factsheets, European Agency for Safety and Health at Work, 2003.45. sz. Occupational safety and health in the education sector. = Factsheets, European Agency for Safety and Health at Work, 2003. 46. sz. Prevention of violence to staff in the education sector. = Factsheets, European Agency for Safety and Health at Work, 2003. 47. sz.
Röviden A foglalkozás-egészségügy és a munkavédelem társadalmi megítélése Nagy-Britanniában Egy brit felmérés szerint négyből három munkaadó véli úgy, hogy a foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi előírások hasznosak a vállalatuk számára. A felmérés azt is megállapította, hogy a munkavállalók ezeket a kérdéseket a két legfontosabb, munkahellyel összefüggő téma egyikének tartják. A felmérés amely 3000 aktív és nem aktív állampolgárt és 500 munkaadót érintett azt vizsgálta, hogy az emberek mennyire értik a foglalkozás-egészségügy és munkavédelem fogalmát, miket tartanak a legfőbb munkahelyi kockázati tényezőknek, és véleményük szerint kinek a feladata a munka- és egészségvédelem. Az eredmények azt mutatják, hogy a munka- és egészségvédelem kérdése széles körű támogatást élvez mindazok körében, akik kockázatnak vannak kitéve, mind pedig azok körében, akik ezeket a kockázatokat megteremtik. Úgy tűnik, hogy a munka- és egészségvédelmet széles körben a civilizált társadalom sarokkövének tekintik. A legtöbb munkaadó úgy véli, hogy a munka- és egészségvédelmi erőfeszítések jót tesznek az üzletmenetnek, és nem értenek egyet azzal, hogy korlátoznák a vállalkozás jövedelmezőségét. Több mint 60%-uk szerint a munka- és egészségvédelmi előírások betartása hosszú távon költségmegtakarítást eredményez, és csupán 14%-uk véli úgy, hogy azok ártanak a vállalkozásnak. Közel 60% szerint ezeknek a jogszabályoknak a betartása megvédi őket a megalapozatlan kártérítési követelésekkel szemben. A legtöbb állampolgárt és munkaadót a közutak biztonsága aggasztja a leginkább, a munkaadóknál ezt a munkahelyi biztonság, míg az állampolgároknál az élelmiszerek és a gyógyszerek biztonsága követi. A munkavállalók kétharmada úgy véli, hogy munkaadója rendkívül komolyan veszi a munka- és egészségvédelem kérdését, és ez annál inkább így van, minél nagyobb a munkaadó szervezete. A kisebb munkaadók inkább tekintik tehernek a munkavédelmi előírásokat, és a külső segítség lehetőségeivel is kevésbé vannak tisztában. (The RoSPA Occupational Safety and Health Journal, 34. k. 7. sz. 2004. p. 8.)
Lépjen Ön is új piacokra! BME OMIKK NEMZETKÖZI MARKETING Mindenről, ami eladható, Mindenkinek, aki elad Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár 1011 Budapest, Gyorskocsi u. 5 7. tel.: 457-5328 tel./fax: 457-5323 mgksz@info.omikk.bme.hu