Konzervációbiológia 7. előadás Életközösségek helyreállítása
Életközösségek védelme A fajok populációi a természetben közösségek tagjaiként léteznek, bonyolult kapcsolatrendszer fűzi őket más fajok populációihoz -> A sikeres fajszintű védelemhez a faj populációit kapcsolatrendszereivel együtt kell megőrizni -> A közösség egészének érdekeit kell szem előtt tartani, ezért az egyes populációkat érintő kezelési terveket össze kell hangolni
Tájléptékű természetvédelem A természetes közösségek sokoldalú kapcsolatban állnak egymással, pl. szukcessziós sort alkotnak Sok élőlény különböző élőhelyet igényel különböző élettevékenységeihez vagy fejlődési stádiumaihoz A védett területek mérete az optimálisnál általában kisebb, ezért fontos a lehető legnagyobb élőhelyi-sokféleség biztosítása A táj szerkezetét alapvetően megszabja az ember tevékenysége, ezért fontos szempont a helyi lakosság érdekeinek figyelembe vétele is.
Táji léptékű veszélyeztető tényezők Fragmentáció Tájidegen faültetvények Vonalas létesítmények Inváziós fajok Nem megfelelő kezelés Vízszennyezés Intenzív mezőgazdaság Megváltozott vízháztartás Tájsebek Túltartott vadállomány
A restaurációs ökológia A tudományterület: restoration ecology; feladata: megteremteni a degradált ökoszisztémák helyreállításához szükséges elméleti alapokat, és kidolgozni a szükséges módszereket A tevékenység: ecological restoration; megváltoztatjuk egy terület tulajdonságait, az eredeti, őshonoshoz hasonló ökoszisztéma létrehozása érdekében.
Az ökológiai helyreállítás típusai Be nem avatkozás Ha a helyreállítás túl drága Ha a korábbi próbálkozások kudarccal végződtek Ha a tapasztalatok szerint az adott ökoszisztéma magától regenerálódik.
Az ökológiai helyreállítás típusai Rehabilitáció Részlegesen sérült rendszerek helyreállítása Alapelemek, vázfajok megvannak Kedvezőtlen folyamatok kiiktatása Regenerációs utak beindítása
Az ökológiai helyreállítás típusai Rekonstrukció Korábban létezett, de megszűnt élőhelyek helyreállítása
Az ökológiai helyreállítás típusai Kreáció Korábban adott helyen nem létezett, csak tágabb környezetben lévő élőhely létrehozása Önműködő rendszer létrehozása nagyon nehéz
Az élőhely-helyreállítás lépései Célmeghatározás, tervezés Jelenlegi problémák feltérképezése; alapállapot felmérés Reális célok meghatározása, céltársulások kijelölése A degradációt okozó tényezők kiküszöbölésének lehetőségei Termőhely átalakítás, site preparation A termőhely fizikai és kémiai állapotának aktív átalakítása. Restoration action (pl. magvetés, vízutánpótlás) Monitorozás, kezelés, fenntartás, publikálás
Célállapot Hosszú-távon is önfenntartó rendszer létrehozása lenne a cél DE a reális cél sokszor inkább a fenntartható módon kezelhető rendszer Referencia vagy céltársuláshoz hasonló fajkészlet és struktúra jellemzi A környezet élőhely-mátrixával kapcsolatban van Az eredeti veszélyeztető tényezőket sikerült kiküszöbölni
GYEPREKONSTRUKCIÓ
Gyeprekonstrukció Európa keleti felén jellemző az alacsony produkciójú szántóterületek felhagyása Magyarországon 600.000 ha szántót hagytak fel 1994 és 2004 között Lehetőség gyepek létrehozására Gyeprekonstrukció céljai: Megmaradt gyepek területének növelése Pufferzóna kialakítása Ökológiai folyosók kialakítása
Gyeprekonstrukciós módszerek Spontán szukcesszió folyamatainak támogatása Magvetéses gyepesítés Növényi anyag ráhordás Élőhely-áttelepítés
Melyik módszert válasszuk? A gyepesítési módszer kiválasztása függ A termőhelyi viszonyoktól A gyepesítés megkezdése előtti kiindulási állapottól (utolsó szántóföldi kultúra) Az elérni kívánt célállapottól A rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrásoktól A kitűzött célállapot megvalósításához rendelkezésre álló időtől
Spontán szukcesszió Egyre szélesebb körben támaszkodnak rá a gyepesítési beavatkozások során Legtermészetesebb gyeprekonstrukciós módszer Olcsó Nehézségek: A spontán szukcessziós folyamatok gyakran lassúak A vegetációfejlődés megrekedhet egy kezdeti stádiumban Nehezen irányítható és megjósolható a kimenetele Propagulum-limitált folyamat Megfelelő utókezelés hiányában sikertelen lehet
Javaslatok spontán szukcesszió A spontán regenerációra támaszkodhatunk Kisebb területeken Természetes gyepek közelében (kellő mennyiségű propagulum-forrás és terjesztő vektorok) Ha nincs szükség gyors eredményekre Egyéb megfontolásból (ritka gyomfajok, gerinctelenek) Biztosítható legyen a megfelelő utókezelés Netocia ungarica Lycopsis arvensis
Magvetéses gyepesítés A cél: a gyepesedési folyamat gyorsítása Elterjedt a természetvédelmi és a mezőgazdasági gyakorlatban Alacsony diverzitású keverékek (2-8 faj) Magas diverzitású keverékek (akár 60 faj, 15-40 faj) Vetőmagnorma Kisléptékben (2000-20 000 mag/m 2 ) Nagyléptékben (15-40 kg/ha) Magas fűdominancia
Magkeverékek összeállítása Céltársulás jellemző fűfajainak magjai (jó kompetítor, vegetatívan is jól szaporodó füvek) Helyi forrásból származó, adott termőhelyi viszonyokhoz adaptálódott ökotípusok magjai Ha lehetséges, kísérőfajok magjait is használjuk színezőelemnek (pl. pillangósok) Magyarországon kereskedelmi forgalomból nehéz (lehetetlen) ilyen keveréket beszerezni
Magvetés Talaj-előkészítés (sekélyszántás, tárcsázás) Magvetés (szeptemberoktóber)
Alacsony diverzitású magkeverék Előnyök Költséghatékony Könnyebb összeállítani Gyors gyepesedés Hatékony gyomvisszaszorítás Hátrányok Fajszegény gyepvegetáció Nagymértékű avar-felhalmozódás Felülvetés, utókezelés kell a fajgazdagság növeléséhez
Egyek-Pusztakócs LIFE 1.év rövidéletű gyomok 3.év évelő füvek
Magas diverzitású magkeverék Általában a fajok 25-33%-a egyszikű; 10-45 faj Nehéz és költséges összeállítani a magkeveréket Kevés a nagy léptékű vizsgálat
Magas diverzitású keverék Certoryje Nature Reserve, Fehér-Kárpátok (5 éves gyepesítés) Regionális magkeverékek (44 faj) Jongepierová et al. (2007): Biological Conservation 139: 297-305.
Alkalmazási javaslatok magkeverékek Alacsony diverzitású magkeverék: Van anyagi fedezet Gyors gyepesedés fontos Gyomosodás veszély Tájképi gyeprekonstrukció nagy területen Természetes gyepektől távoli területeken Magas diverzitású magkeverék: Kisebb területeken Ha van lokális magforrás aratáshoz Alacsony és magas diverzitású magkeverék kombinálása
Növényi anyag ráhordás Használják fajszegény gyepekben a diverzitás növelésére is Általában széna elterítése mintegy 5-10 cm vastagságban Előnyök Magas kezdeti fajszám, fajgazdag gyep Gyomvisszaszorítás hatékony Hátrányok Nehezen meghatározható magtartalom
Növényi anyag ráhordás 1. éves gyepesítés Felső-Rajna-vidék, Németország Donath et al. (2007): Biological Conservation 138: 224-234
Növényi anyag ráhordás 5. éves gyepesítés Felső-Rajna-vidék, Németország Donath et al. (2007): Biological Conservation 138:224-234
Alkalmazási javaslatok Szénaráhordás Kis kiterjedésű terület Fontos a gyomosodás megakadályozása Van nagy kiterjedésű saját gyep aratáshoz (1:5, 1:10) Szénaráhordás és magkeverékek kombinálása Növelhető a magvetés sikeressége További célfajok vihetőek be a szénával
Utókezelések A vetett gyepek természetességének növeléséhez nélkülözhetetlen a megfelelő utókezelés A gyepesedés korai szakaszában gyakori kaszálás és szárzúzás ajánlott Első kaszálás május-júniusban javasolt (gyommagvak érése előtt); a kaszálékot minél hamarabb célszerű eltávolítani Legeltetéssel növelhetjük a mozaikosságot és célfajok magjait juttathatjuk be a vetett gyepekre
Ajánlott irodalom Standovár T., Primack R.B. 1998: A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 293-389. Margóczi K. 1998: Természetvédelmi biológia. JATE Press.