A képzés során megszerezhető kompetencia:

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an7 Ökológiai gazdálkodás című képzéshez A képzési program kódszáma: an7 A képzési program megnevezése: Ökológiai gazdálkodás című képzés A képzés során megszerezhető kompetencia: - az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja alapelvei, - az ökológiai növénytermesztés jellemző technológiai elemei, - az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai elemei, - az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei, - átállás az ökológiai gazdálkodásra, - ökológiai gazdálkodáshoz igénybe vehető támogatások, - az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere, - a biotermékek értékesítési lehetőségei, - az ökológiai gazdálkodás ökonómiája, - az agrárszakigazgatás rendszere. A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály - szakképesítés, végzettség A képzés óraszáma: - elmélet: 22 óra - gyakorlat: - A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő) A képzés tematikája és óraterve: Sor- Témakör elméleti gyakorlati szám óraszám óraszám 1. - az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja, alapelvei; 20 -

2. - az ökológiai növénytermesztés jellemző - technológiai elemei; 3. - az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai - elemei; 4. - az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei; - 5. - átállás az ökológiai gazdálkodásra; 6. - ökológiai gazdálkodáshoz igénybe vehető támogatások; 7. - az ökológiai gazdálkodás jogszabályi háttere; 8. - a biotermékek értékesítési lehetőségei; 9. - az ökológiai gazdálkodás ökonómiája; 10. - az agrárszakigazgatás rendszere. 2 A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1.-9. téma: Ökológiai gazdálkodás (szerző: Galambos Annamária). Az ökológiai gazdálkodás fogalma, célja, alapelvei 1.1. Az ökológia gazdálkodás fogalma Az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási, földművelési és élelmiszer előállító rendszer mely tiltja, illetve korlátozza a természeti környezetre és az emberre is veszélyes szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák, valamint a mesterséges hozamfokozók használatát. Kiemelten kezeli a korszerű állatjóléti elvárásokat, a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. Ezeket az elveket, szabályokat fokozott ellenőrzés mellett alkalmazza a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Az ökológiai gazdálkodás és az ökotermék megnevezésben az öko előtag szinonimái a bio és az organic, azaz organikus gazdálkodás. A köznyelvben előforduló egyéb hasonlatosnak tűnő kifejezések pl. vegyszermentes nem értelmezhetőek az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint. Magyarországon az öko/lógiai és a bio/lógiai egyaránt közismertnek számít, azonban az európai uniós tagságunk kapcsán szükséges megjegyezni, hogy a csatlakozási szerződésben az ökológiai gazdálkodás kifejezés van megjelölve, ezért ez nevezhető csak hivatalosnak. A 834/2007/EK tanácsi rendelet (Öko EK rendelet) szerint a mezőgazdasági termelés sajátos formája, amely a termelés során a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat előnyben részesíti a külső erőforrásokkal és természetidegen anyagokkal szemben, ezáltal a gazdaságon belül zárt anyag- és energiaáramlás megvalósítására törekszik. Ennek megfelelően az ökológiai gazdálkodásban tilos például a szintetikus növényvédő szerek, műtrágyák és géntechnológiával módosított szervezetek felhasználása. Az Öko EK rendelet fogalommagyarázata szerint az ökológiai gazdálkodás a termelési

módszereknek az e rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában. Mit is jelent ez tulajdonképpen? A vetésforgó szabályait betartó, okszerű, a növényvédő szert minimális mennyiségben használó, a talaj tápanyagtartalmát és a termesztendő növény tápanyagigényét figyelembevevő tápanyag-gazdálkodáson alapuló növénytermesztő, vagy a haszonállatok igényeit szem előtt tartó, a minőségre és nem feltétlen a mennyiségre hangsúlyt fektető állattenyésztő, aki a rendelet szerinti ellenőrző rendszer keretein kívül végzi tevékenységét, nem tekinthető ökológiai gazdálkodónak? Természetesen az ő gazdálkodásuk is megközelíti, esetleg azonos a vonatkozó rendeletek által szabályozott ökológiai gazdálkodással, azonban termékeiket nem árusíthatják az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel. 1.2. Az ökológiai gazdálkodás célja Az ökológiai gazdálkodás kettős célt szolgál. Egyrészt a környezetre gyakorolt kedvező hatása kapcsán a biodiverzitás megőrzése, a konvencionális és az integrált gazdálkodáshoz képest alacsonyabb környezetterhelés révén a talajok kímélete és a vízbázisok védelme, másrészt az ilyen szabályok betartásával készült termékeknek magasabb a beltartalmi értéke, ezért teljesebb értékű, tápanyagban gazdagabb és az alacsonyabb szennyezettségből (gyakorlatilag szermaradékoktól mentesek) fakadóan az ilyen nyersanyagokból készült termékek feltétlenül tisztábbak is. Az Öko EK rendelet az alábbiak szerint határozza meg az ökológiai gazdálkodás céljait: a) olyan fenntartható mezőgazdasági igazgatási rendszer létrehozása, amely aa) tiszteletben tartja a természeti rendszereket és ciklusokat, valamint fenntartja és erősíti a talaj, a víz, a növények és az állatok egészségét, továbbá a közöttük fennálló egyensúlyt; ab) hozzájárul a magas szintű biológiai sokféleséghez; ac) felelősen használja az energiát és a természeti erőforrásokat, úgymint a vizet, a talajt, a szerves anyagokat és a levegőt; ad) tiszteletben tartja a magas szintű állatjólléti szabványokat, és főként kielégíti az állatok fajspecifikus viselkedési igényeit; b) a kiváló minőségű termékek előállítására való törekvés; c) az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek olyan széles skálájának előállítására való törekvés, amely eleget tesz a környezetre, az emberi egészségre, a növények egészségére vagy az állatok egészségére és jóllétére nézve ártalmatlan eljárások alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igényeknek.

1.3. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei Az ökológia gazdálkodás alapelvei az előző két fejezetből tisztán leszűrhetőek. a) Helyi erőforrásokat felhasználó, zárt gazdálkodási rendszer kialakítása (például: termőföldhöz kapcsolódó növénytermesztés vagy állattartás végzése, a GMO-k, a GMO-kból és a GMO-k felhasználásával előállított termékek alkalmazásának kizárása, kockázatértékelésen, valamint adott esetben óvintézkedések és megelőző intézkedések alkalmazásán alapuló gazdálkodás). b) A külső források felhasználásának korlátozása. Amennyiben mégis szükséges külső források alkalmazása, az kizárólag ökológiai termelésből származó forrás, természetes anyagok vagy természetes anyagokból nyert anyag vagy lassan oldódó, ásványi eredetű tápanyag-utánpótló szer lehet. c) A kémiai úton előállított források alkalmazásának szigorú korlátozása. Kivételt képez, ha a megfelelő gazdálkodási gyakorlat nem létezik és a b) pontban említett külső források a piacon nem állnak rendelkezésre, vagy a b) pontban említett külső források felhasználása elfogadhatatlan környezeti hatásokhoz vezet. d) Az ökológiai termelés szabályainak kiigazítása szükség esetén, az egészségügyi helyzet, az éghajlatbeli regionális különbségek és a helyi feltételek, a fejlettségi szint, valamint a speciális állattartási gyakorlatok figyelembevétele érdekében. 1.4. Az ökológiai gazdálkodás számokban Magyarországon a világ más országaihoz hasonlóan az elmúlt másfél évtizedben dinamikusan nőtt az ökológiai művelésbe vont ellenőrzött terület és az ilyen módon gazdálkodó szervezeti egységek száma is. Az üzletszerű termelés kezdete a 90-es évek első felében indult. A kezdetekről nem áll rendelkezésre pontos adat. A Biokontroll Hungária Kft. 1995 évi megalapításától kezdődően az adatok azt mutatják, hogy az ellenőrzött terület mérete dinamikusan növekedett, egészen 2005-ig. Míg 1995-ben alig több mint 100 üzemben és 8.000 hektáron termeltünk biotermékeket, addig 2004-re már 133.000 hektár az ellenőrzésbe vont terület mérete és 1.610 az ellenőrzött mezőgazdasági termelők száma. A növekedés az 1998-ban bevezetett átállást segítő támogatásnak, de különösen a 2002-ben beindított Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) eredménye. Az EU csatlakozással bevezetett Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedés (NVT AKG) ökológiai gazdálkodás célprogramjaiban részt vevő gazdálkodók 2004-2009. között közel 77 ezer hektár után részesültek NVT AKG kifizetésben. 2007-ben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium nyilvántartásában mintegy 1.441 ökológiai gazdálkodást folytató termelő szerepelt, közülük 816 gazda volt kedvezményezett. A támogatási rendszer ellenére 2004 után évente csökkenő tendenciát mutatott az ökológiai gazdálkodásba vont terület mérete, de 2008-ban újra 547 hektáros növekedés jelentkezett. 2008-ban 14.238 hektár átállás alatti, valamint 108.578 hektár ökológiai gazdálkodásra átállt terület volt a tanúsító szervezetek ellenőrzése alatt, mely összesen 122.816 hektár ökológiai gazdálkodással érintett területet jelent. Az ellenőrzött területnek tehát 88 százaléka már ökológiai minősítésű, 12 százaléka pedig átállási időszakban lévő. Az ökológiai ellenőrzésbe vont állatállomány számosállatban kifejezve 2008-ban 17.722 darab volt, amely az előző évhez képest csökkenést mutat. A 2009. évben tovább növekedett az ellenőrzésbe vont területek nagysága, az előzetes számítások szerint 147.095 hektárra, amely közel 20%-os növekedést jelent az előző évhez

képest. A növekedés feltételezett oka az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon belül az agrár- környezetgazdálkodási intézkedés (ÚMVP AKG) újraindítása volt, melyről bővebben a VI. fejezetben lesz szó. A területalapú hazai és uniós társfinanszírozott támogatások bevezetéséig a területi növekedést kizárólag a piaci, pontosabban az export-kereslet idézte elő. Művelési ág vonatkozásában ez a szántóterület arányát növelte, mivel a szántóföldi eredetű, feldolgozatlan terményeknek volt jelentősebb kereslete (elsősorban EU-piacok). A belső piacot éveken keresztül szinte csak az egyetlen nagyobb biopiac jelentette, mely a kivitelhez képest kevéssé növelte az ellenőrzött terület nagyságát. Másrészt az un. biopiacok árualapját zöldség és gyümölcs elsősorban a kis kertek és ültetvények biztosítják, melyek nem szántóföldi termesztésből származnak. Az ökológiai gazdálkodásban résztvevők számának és az ellenőrzött terület nagyságának alakulása tehát nem csupán a támogatások függvénye. Az ágazat növekedése jól érzékelhetően a piaci kereslet változásaitól is erősen függ, a kereslet is jelentős hatással van rá. II. Az ökológiai növénytermesztés jellemző technológiai elemei Az ökológiai növénytermesztés az ökológiai gazdálkodás egyik legfontosabb ága. Amellett, hogy a gazdálkodás során élelmiszer-alapanyag előállítás folyik, az ökológiai állattartás esetén is az ökológiai gazdálkodás keretén belül előállított takarmányt írják elő a vonatkozó közösségi rendeletek, mint fő táplálékforrást. A 889/2008/EK rendelet a növénytermesztésre vonatkozóan kevés konkrét előírást határoz meg. Viszont tekintettel arra, hogy a növénytermesztés során igen korlátozott a vetőmag, a növényvédő és a tápanyag-utánpótló szerek használata, nagyon fontos az alábbiak szem előtt tartása. Mint ezt az V. fejezetben részletesen is tárgyalásra kerül, az ökológiai gazdálkodásra történő bejelentkezés, szerződéskötés után a területnek át kell állnia ahhoz, hogy a róla lekerülő termék ökológiaiként jelölhető legyen. Míg ez nem történik meg, a termék az átállás első évében konvencionálisként, a második évében pedig átállásiként értékesíthető. 2.1. Az átállási idő Az ökológiai növénytermesztés során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.1. pontja tartalmazza. 2.2. Az átállási idő lerövidítése Az átállási idő lerövidítésével kapcsolatos tudnivalókat és teendőket az V. fejezet 5.3. pontja tartalmazza.

2.3. Szaporítóanyag 2.3.1. A szaporítóanyag eredete Az ökológiai gazdálkodás során ökológiai termelésből származó minősített szaporítóanyagot kell felhasználni. A mindenkori aktuális ökovetőmag kínálat a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) honlapján (http://www.mgszh.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/novterm_ig/vetomagfel/jegyzekek/ok O_adatbazis/OKO_vbazis.html) található. Amennyiben azonban az adott növényből nem szerezhető be ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag, a 889/2008/EK rendelet 45. cikke lehetőséget ad konvencionális vetőmag és vegetatív szaporítóanyag felhasználására. Ennek elfogadását a hazai vonatkozó hatályos jogszabály alapján minden esetben írásban előzetesen (a vetést / telepítést megelőzően) kell kérelmezni a tanúsító szervezettől. Az elfogadás alapvető feltételei a következők: - ha a termeszteni kívánt faj egyetlen fajtájából sincs ökológiai eredetű szaporítóanyag az ökovetőmag adatbázisban (pl. nincs egyetlen búza-fajta sem); - ha a termelő időben megrendelte az ökológiai szaporítóanyagot, melyről visszaigazolást is kapott, a szállító azonban mégsem tudta teljesíteni a rendelést, és már mástól sem szerezhető be megfelelő ökológiai szaporítóanyag; - ha a termeszteni kívánt fajta nem szerepel az ökovetőmag adatbázisban, és a termelő igazolni tudja, hogy a hivatkozott adatbázisban regisztrált fajták nem felelnek meg a termesztési célnak (pl. csemegekukorica a termesztési cél, de csak takarmánykukorica található az ökovetőmag adatbázisban); - kutatáshoz, kisparcellás kísérletekben és fajtamegőrzési céllal az illetékes hatóság (a hazai vonatkozó hatályos jogszabályok alapján az MgSzH) jóváhagyásával. További feltételek: - a konvencionális vetőmag nem tartalmazhat génmanipulált szervezeteket vagy azok származékait; - nem kezelték olyan növényvédő szerrel, amely nem szerepel a 889/2008/EK rendelet II. mellékletében kivéve, ha a kezelés a növényvédelmi hatóság előírására történt. A konvencionális szaporítóanyag felhasználásának elfogadása egy termesztési időszakra vonatkozik. A tanúsító szervezet előzetes elfogadása nélkül történő konvencionális szaporítóanyag-felhasználás a betakarított növény konvencionális termékké történő visszaminősítését vonja maga után. Amennyiben saját termesztésű vetőmagot kíván felhasználni a gazdálkodó, azt szintén előzetesen írásban jelenteni kell a tanúsító szervezet felé, feltüntetve a kérelemben, hogy a vetőmag a tanúsító szervezet által ellenőrzött területről származik-e, mivel csak ez esetben fogadhatja el vetőmagként. Már a betakarítást követően érdemes jelezni a tanúsító szervezet felé, hogy a betakarított termésből mennyit különít el saját felhasználásra szaporítóanyagként. Amennyiben a gazdálkodó kifejezett célja, hogy ökológiai szaporítóanyagot állítson elő, a tételek adatbázisba történő felvételéhez a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Vetőmagfelügyeleti Szakterületénél (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24., Fax: 1/336-9096) kell bejelentenie készleteit az erre szolgáló regisztrációs űrlapon, mely az MgSzH honlapjáról letölthető, vagy telefonon is igényelhető.

2.3.2. A szaporítóanyag eredetének igazolása, nyilvántartása A szaporítóanyagok eredetét a következő dokumentumokkal kell igazolni: - átállási vagy ökológiai szaporítóanyag esetén a beszállító tanúsítványának másolata; - szállítójegy, számla vagy termeltetési szerződés (ha a termeltetőtől előfinanszírozás során kapta a vetőmagot), amelyen egyértelműen azonosítható a vevő neve, az áru megnevezése (faj, fajta), a vásárolt mennyiség, fel van tüntetve a vetőmag csávázatlan volta, valamint átállási, ill. ökológiai szaporítóanyag esetében a megfelelő jelölés és kódszám; - a vetőmag csomagolásán található címke (fémzár); - saját vetőmag esetén a fentiek szerinti bejelentés és az előző évi ellenőrzés adatai is elegendőek. A szaporítóanyagokról minden évben listát kell készíteni, melyen fel kell tüntetni valamennyi vásárolt és saját előállítású vetőmagot, vegetatív szaporítóanyagot. Meg kell jelölni a szaporítóanyag eredetét (saját vagy vásárolt, beszállító megnevezése), minőségét (öko, konvencionális), meg kell adni az összmennyiségét és a vetőmagnormát. A vetőmagok csomagolásán található címkét (fémzár) minden esetben meg kell őrizni, és ellenőrzéskor be kell mutatni a tanúsító szervezetnek. 2.4. Tápanyag-utánpótlás Az ökológiai gazdálkodás előnyben részesíti a sokoldalú, harmonikus tápanyaggazdálkodást, melynek következménye a mikroelemekben és vitaminokban gazdag, ízletes és egészséges biotermék. Az alábbiakban néhány, a talaj termékenységének és biológiai aktivitásának fenntartására és fokozására szolgáló termesztéstechnológiai elem kerül kiemelésre: - megfelelő agrotechnika; - többéves vetésforgó, pillangós, zöldtrágya- vagy mélyen gyökerező növények vetése; - ökológiai (vagy ennek hiányában extenzív) állattartásból származó trágya; - egyéb ökológiai gazdálkodásból származó lehetőleg komposztált szerves anyagok; - amennyiben szükséges, a 889/2008/EK rendelet I. mellékletében felsorolt egyéb trágyázó és talajjavító szerek az előírt feltételekkel; - biodinamikus preparátumok; - mikroorganizmus készítmények (GMO-mentességi igazolással). A felhasznált állati trágyák teljes mennyisége nem lépheti túl az évi 170 kg N/ha értéket. Annak érdekében, hogy a zöldtrágya-növények a vetésforgó részeként figyelembe vételre kerülhessenek, azok vetését és talajba történő bedolgozását érdemes írásban előzetesen jelezni a tanúsító szervezet részére. 2.5. Növényvédelem A károsítók elleni védekezésben az ökológiai gazdálkodóknak a megelőzésre kell koncentrálniuk, hiszen az Öko EK rendelet jelentősen korlátozza a felhasználható növényvédő szer hatóanyagok körét. Az ökológiai gazdálkodás céljaival egyébként sem egyeztethető össze a herbicidek használata a termés megóvása és a hozamok maximalizálása érdekében.

A kártevők, a betegségek és a gyomnövények elleni védekezés eszközei lehetnek: - megfelelő fajtaválasztás; - megfelelő vetésforgó; - mechanikus talajművelési és hőkezelési eljárások; - a kártevők természetes ellenségeinek védelme, élőhelyük megőrzése (például madárodúk, rovarteleltető bakhátak); - a növénykultúra igazolt, a károsítók általi fenyegetettsége esetén a 889/2008/EK rendelet II. mellékletében található anyagok. 2.6. Párhuzamos gazdálkodás A mezőgazdasági üzem egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően kell irányítani, az EK rendeletek azonban bizonyos feltételek mellett lehetőséget adnak a párhuzamos gazdálkodás folytatására, mely az egy üzemen belül az ökológiai és a konvencionális termelést jelenti. Ez esetben a tanúsító szervezetek ellenőrzése a konvencionális termékek előállítására is kiterjed. A két üzemegység elválasztását fizikai szinten (területek, raktárak) és a nyilvántartások szintjén is meg kell valósítani. Fontos, hogy az üzemen belüli anyagbeszerzés és -felhasználás mindkét egység esetében áttekinthető legyen. Növénytermesztés esetén a legfontosabb előírás, hogy a két egységben különféle, könnyen megkülönböztethető fajtákat kell termeszteni. Ez alól bizonyos esetekben a tanúsító szervezet felmentést adhat: - ültetvények (de átállási tervet kell készíteni, és 5 éven belül meg kell kezdeni a konvencionális egység utolsó részének átállítását is); - mezőgazdasági kutatásra vagy hivatalos iskolai oktatásra szánt területek esetében az illetékes hatóság egyetértésével; - vetőmagok, vegetatív szaporítóanyagok és palánták előállítása esetén; - kizárólag legeltetésre használt gyepterületek esetében. - A felsorolt esetekben a párhuzamos növénytermesztés kizárólag az alábbi feltételekkel fogadható el: - A gazdálkodó - megteszi a szükséges intézkedéseket a két egységből származó termékek megfelelő elkülönítésének biztosítására, melynek dokumentációját a tanúsító szervezet részére megküldi; - az érintett termékek betakarítása előtt legalább 48 órával a tanúsító szervezetet értesíti; - a betakarítási munkálatokat lehetőség szerint az alacsonyabb státuszú (konvencionális) növénnyel kezdi, csak ennek elszállítását követően kezdi meg az ökológiai státuszú termék betakarítását; - a betakarítás befejezését követően tájékoztatja a tanúsító szervezetet a pontos betakarított mennyiségekről, valamint a termékeket megkülönböztető ismérvekről (például minőség, szín, átlagos tömeg). - Az ültetvények átállási tervéhez és az ellenőrző intézkedésekhez az illetékes hatóság jóváhagyása szükséges, melyet az átállási terv esetében évente meg kell erősíteni. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb védjegyszervezet (pl. BioSuisse, Demeter, Naturland) kötelezően előírja a gazdaság egészének átállítását.

Az átláthatóság és a nyomonkövethetőség érdekében a gazdálkodónak törekednie kell arra, hogy az ellenőrzött egységen belül se kerüljön sor párhuzamos növénytermesztésre, azaz a különböző státuszú (ökológiai/ átállási/ az átállás első évében lévő) területekre ne kerüljenek azonos vagy nehezen megkülönböztethető növényfajták. 2.7. A beszerzett anyagok nyilvántartása, eredetének igazolása A termelés során felhasznált anyagok (trágyázó és növényvédő szerek stb.) eredetét minden esetben tudnia kell igazolni a gazdálkodónak a tanúsító szervezet felé. Ezért fontos, hogy a következő dokumentumok a gazdálkodónál rendelkezésre álljanak: - számla vagy szállítójegy, amelyen egyértelműen azonosítható a vevő neve, az áru megnevezése, a vásárolt mennyiség, átállási ill. ökológiai termékek esetében a megfelelő jelölés és kódszám; - átállási vagy ökológiai termék esetén a beszállító tanúsítványának másolata. A beszerzett anyagokról (a szaporítóanyagot is beleértve) a gazdálkodónak nyilvántartást kell vezetni, melyen szerepel az anyag megnevezése, a beszállító, a beszerzés dátuma és a számla vagy szállítójegy száma, valamint a beszerzett anyagok felhasználását is dokumentálni kell (növénytermesztési napló, készletnyilvántartás). 2.8. Növénytermesztési napló / táblatörzskönyv A gazdálkodónak területenként vagy növénykultúránként az elvégzett munkaműveletekről a 889/2008/EK rendelet 72. cikke szerint pontos, naprakész és átlátható nyilvántartást kell vezetnie. Ezzel a nyilvántartással azonban nem helyettesíthető az agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedés keretén belül kötelezően töltendő Gazdálkodási Napló. A növénytermesztési nyilvántartásnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia: - termesztett növények és azok fajtái; - vetés, ültetés, telepítés időpontja; - agrotechnikai műveletek (ezek időpontja, művelet megnevezése táblánként); - alkalmazott tápanyag-utánpótlás adatai (tápanyag-utánpótló szer típusa és mennyisége, kezelés időpontja, kezelt terület adatai); - alkalmazott növényvédelmi vagy egyéb kezelések adatai (a kezelés oka és dátuma, a termék típusa, mennyisége, dózisa, kijuttatás időpontja, módja, kezelt terület adatai); - betakarítás (időpont, betakarított termés típusa, mennyisége, tárolás helye). 2.9. Raktározás, szállítás Az ökológiai gazdálkodásból származó termékek tárolása során a 889/2008/EK rendelet 30.-35. cikke alapján a gazdálkodóknak a következő feltételeket kell teljesíteni: - A termékeket egyértelműen azonosítható módon kell jelölni. - Gondoskodni kell a fizikai elkülönítésről (külön raktárhelyiség, elválasztó falak, zárt csomagolás), hogy a termékek konvencionális termékekkel ne keveredhessenek, illetve idegen vagy tiltott anyagokkal ne szennyeződhessenek. Az ökológiai egységben tilos az engedélyezett készítményeken kívül más anyagot tárolni, ez alól az

állatorvosi kezelések keretében előírt allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok jelentenek kivételt, amennyiben tárolási helyük felügyelt, és e termékek a mezőgazdasági üzem nyilvántartásában szerepelnek. - Átlátható, pontos és naprakész készletnyilvántartást kell vezetni (termék megnevezése, jelölése, mennyisége, növekedés, csökkenés, beszállító, átvevő) oly módon, hogy abból az aktuális raktárkészlet bármikor megállapítható legyen. A készletnyilvántartásban az esetleges veszteségeket (pl. tisztítás) is fel kell tüntetni, valamint minden esetben szerepelni kell az ellenőrzött termékek státuszának. - Amennyiben a gazdálkodó nem a saját raktárában tárolja termékeit, raktárbérleti vagy bértárolási szerződést kell kötnie a raktár tulajdonosával, amelyben külön rögzíteni kell az ökológiai gazdálkodás idevonatkozó előírásait (takarítás, elkülönítés, jelölés, tiltott raktárfertőtlenítő és növényvédő szerek használatának mellőzése, és a tanúsító szervezet számára az ellenőrzés lehetőségének biztosítása). - Ha a raktárban konvencionális terméket is tárolnak, vagy tároltak, a raktárt az ökológiai termékek betárolását megelőzően alaposan ki kell takarítani, melyről jegyzőkönyvet kell készíteni. - Azokban a létesítményekben (raktárak, kikötők, tisztító üzemek), melyekben GMO kockázatos növényeket (szója, kukorica) is tárolnak, szállítanak, vagy feldolgoznak, különös figyelmet kell fordítani az elkülönítésre, illetve a helyiségek, berendezések tisztítására. - Kártevők elleni védekezésre csak a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatók. Az ökológiai termékek más termelő-, feldolgozó- vagy kereskedelmi egységekbe történő szállítása kizárólag olyan zárt csomagolásban, konténerben vagy járműben történhet, amelynek tartalmát nem lehet a csomagolás, plomba, címke vagy zárjegy sérülése nélkül manipulálni. Az árukísérő dokumentumokon szerepeltetni kell az ökológiai rendeletre történő utalást, és a tanúsító szervezet kódszámát. A termék illetve tétel pontos beazonosíthatósága érdekében célszerű a termék tételszámát is feltüntetni. Amennyiben a csomagolás nem teszi lehetővé címke elhelyezését (pl. lezárt tehergépkocsi), akkor a kísérő dokumentumoknak kötelezően tartalmaznia kell a termékről minden fontos információt (beszállító neve, címe, termék megnevezése, ökológiai eredetre történő utalás, ellenőrző szervezet neve/kódszáma, tételszám), valamint a plomba sorszámát és a szállítóeszköz azonosítóját. 2.10. Tisztítás, szárítás A tisztítás és a szárítás az Öko EK rendelet értelmében már feldolgozásnak minősülő munkaműveletek. E műveletek során a legfontosabb dolog a termékek azonosíthatósága, valamint a keveredés és a szennyeződés lehetőségének megakadályozása. Ennek megfelelően amennyiben a tisztító és szárító berendezésekben konvencionális termékek is megfordulnak, az ökológiai termékek tisztítása/szárítása előtt mindig gondosan ki kell őket takarítani. Az elvégzett feldolgozási és takarítási műveleteket, valamint az elkülönítésre tett intézkedéseket dokumentálni kell. Kártevők elleni védekezésre jelen esetben is kizárólag a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatóak. Amennyiben nem saját létesítményben történik a tisztítás/szárítás, a raktározással azonos módon, az alvállalkozói szerződésre és az érintett vállalkozás kitöltött adatközlő lapjára is

szükség van. 2.11. Termékek jelölése, értékesítése Az Öko EK rendelet 23. cikk (1) pontja, valamint a 889/2008/EK rendelet 62. és 66. cikke értelmében az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel kizárólag azokat a termékeket lehet ellátni és értékesíteni, amelyek szerepelnek a gazdaság, illetve a vállalkozás részére kiállított érvényes tanúsítványon, melyet a helyszíni ellenőrzést követően a tanúsító szervezet állít ki. Az ökológiai termékek címkéin (az egyéb jogszabályi kötelezettségeken felül) a következőket kell feltüntetnie a gazdálkodónak: - a termék pontos megnevezése; - az előállító vagy forgalmazó neve, címe; - az ökológiai eredetre utaló jelölés (feldolgozatlan mezőgazdasági termékek esetén: ökológiai / az ökológiai termelésre való átállásból származó termék ); - a tanúsító szervezet kódszáma. Az árukísérő dokumentumokon (számla, szállítójegy) szintén utalni kell a termék ökológiai eredetére, és fel kell tüntetni a tanúsító szervezet kódszámát, valamint az egyéb szükséges információkat. A tanúsító szervezet által kiállított érvényes tanúsítványt be kell mutatni vevőnek, és annak egy másolati példányát a termék egyéb kísérődokumentumaival együtt a vevő rendelkezésére kell bocsátani. Az értékesítésekről, a vállalkozást elhagyó termékekről nyilvántartást kell vezetni, melyen szerepelnie kell a dátumnak, a termék megnevezésének, mennyiségének, címzettjének illetve vevőjének. Az értékesítés bizonylatait meg kell őrizni, és a vevőkről listát kell készíteni.

III. Az ökológiai állattenyésztés jellemző technológiai elemei 3.1. A növénytermesztés és az állattartás kapcsolata Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. A 889/2008/EK rendelet kifejezetten tiltja azon állattartást, mely esetében a gazdálkodó nem rendelkezik földterülettel (takarmánytermő- vagy legelőterület), vagy nem kötött írásbeli együttműködést más gazdálkodóval. A talaj-növény, növény-állat és állat-talaj közötti kölcsönhatások alapvető fontosságúak a gazdálkodás fenntarthatósága, egyensúlya szempontjából. Az állattartás nagy szerepet játszik a talaj termékenységének megőrzésében és fokozásában. Ügyelni kell a növénytermesztés és az állattartás közötti összhangra az állatok takarmányszükségletének fedezése, a képződő trágya megfelelő elhelyezése (a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződésének minimálisra történő csökkentésének céljából) valamint a túllegeltetés, talajtaposási kár elkerülése érdekében. Az állatállomány nagyságát ezért a termőterületek és a legelők függvényében kell kialakítani, tehát az állatlétszám a képződő trágya mennyiségét alapul véve nem lépheti túl a 170 kg N/ha/év értéket. Az irányadó táblázatot a 889/2008/EK rendelet IV. melléklete tartalmazza. Amennyiben ez nem megoldható, a gazdaság együttműködést alakíthat ki más ökológiai gazdaságokkal a többlet trágya elhelyezésére. Ilyenkor a trágyából származó évi 170 kg N/ha/év maximális határértéket az együttműködésben részt vevő termelőegységekre együttesen kell figyelembe venni. 3.2. Átállási idő Az ökológiai állattartás során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.2. pontja tartalmazza. 3.3. Az állatok származása Az ökológiai állattartás során a gazdálkodónak az Öko EK rendelet szerint olyan fajtákat kell választania, amelyek megfelelő alkalmazkodó, illetve ellenálló képességgel rendelkeznek, valamint az őshonos fajtákat előnyben kell részesíteni. Az állatoknak alapvetően ökológiai gazdálkodásból kell származniuk, de a vonatkozó rendelkezések betartása mellett van lehetőség a gazdaságban már meglévő konvencionális állatállomány ökológiai gazdálkodásba történő bevonására is. A konvencionális állatbeszerzéseket a tanúsító szervezet felé mindig írásban jelenteni kell, és a 889/2008/EK rendelet 9. cikk (4) bekezdése illetve 42. cikke által szabályozott esetekben ahhoz az illetékes hatóság (MgSzH) előzetes engedélye is szükséges. A 889/2008/EK rendelet 47. cikke értelmében az állatok egészségügyi vagy katasztrófahelyzet okozta nagy arányú pusztulása esetén az illetékes hatóság (MgSzH) engedélyezheti az állomány megújítását vagy újbóli létrehozását konvencionális állatokkal, ha ökológiai tartású állatok nem állnak rendelkezésre. 3.4. Az állatok nyilvántartása Az állatállományról napló formájában nyilvántartást kell vezetni. Ez a nyilvántartás nem azonos az ÚMVP AKG keretén belül vezetendő gazdálkodási napló vonatkozó oldalaival

(állatállomány adatok, trágyázási adatok, legeltetési adatok). Annak tekintetében, hogy a tanúsító szervezet elfogadja-e az ÚMVP AKG gazdálkodási naplójának vonatkozó oldalait az általa rendszeresített nyilvántartás részeként, minden esetben a tanúsító szervezet döntési joga. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell az állomány tartási rendszerének részletes leírását, legalább az alábbi információkkal: - a telepre érkező állatok eredete, érkezési időpontja, átállási időszaka, azonosító jele és állatorvosi nyilvántartása; - a telepet elhagyó állatok életkora, darabszáma, vágás esetén testtömege, azonosító jele és célállomása; - az elhullott állatok részletes adatai és az elhullás okai; - takarmányozási napló; - betegség-megelőzés és állategészségügyi kezelések dokumentációja. 3.5. Az állatok elhelyezése Az állatok elhelyezésének meg kell felelnie az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek (pl. mozgási szabadság, egyéb magatartási szükségletek). Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területekhez, legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi. A szabadban, a karámban és a szabadtéri kifutón szükség szerint megfelelő védelemről kell gondoskodni az esővel, a széllel, a nappal és a szélsőséges hőmérséklettel szemben. Lehetővé kell tenni számukra a takarmányhoz és az ivóvízhez való könnyű hozzáférést. Az épületekben bőséges természetes szellőzést és fényt kell biztosítani, a légcsere, a levegő porral való szennyezettsége, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázkoncentráció az állatok egészségét nem veszélyeztetheti. Az épületeken belüli állománysűrűségnek az állatok fajától, fajtájától és életkorától függően biztosítania kell az állatok kényelmét és jó közérzetét, tekintettel a viselkedési szokásaikra. A különböző állatfajokra és -kategóriákra vonatkozóan az épületek és a szabadtéri kifutók minimális alapterületét, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőit a 889/2008/EK rendelet III. melléklete tartalmazza. Tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egyes állatok esetében korlátozott időtartamra és csak a biztonsági, jólléti vagy állat-egészségügyi szempontból indokolt mértékben. Az állatok elhelyezésével kapcsolatos előírásoktól való lehetséges eltéréseket a 889/2008/EK rendelet tartalmazza, melyeket a tanúsító szervezet közreműködésével az illetékes hatóságnak (MgSzH) kell engedélyeznie. 3.6. Ökológiai és konvencionális állattartás egy gazdaságon belül A gazdaság egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően kell irányítani, a vonatkozó EK rendeletek azonban bizonyos feltételek mellett lehetőséget adnak a párhuzamos gazdálkodásra. Ekkor a tanúsító szervezetek ellenőrzése a gazdaság konvencionális egységére is kiterjed. A két egység elválasztását fizikai szinten (állattartó épületek, legelőterületek, raktárak stb.) és a nyilvántartások szintjén is meg kell valósítani. Az egyik legfontosabb előírás, hogy a két egységben ugyanazon állatfajhoz tartozó egyedeket tartani tilos. A közös legelőhasználat feltételeit a 889/2008/EK rendelet résztelesen tartalmazza.

Fontos, hogy az ökoállatok nem tartózkodhatnak egyidejűleg azon a legelőn, melyen a konvencionális, extenzív tartású állatok legelnek. 3.7. Az állatok kezelése, tenyésztési gyakorlata Az állatok teljes élete során a levágáskor is - ügyelni kell arra, hogy az állatok szenvedése a lehető legkisebb legyen (beleértve a csonkítást is). Az ökológiai állattartásban nem végezhetők rutinszerűen a következő műveletek: - juhok farkának gumizása, farokkurtítás; - fogak lecsípése; - csőrkurtítás; - szarvtalanítás. Eseti elbírálás alapján fenti eseteket biztonsági okokból vagy az állatok egészségének, jóllétének és higiéniájának javítása céljából engedélyezhet az illetékes hatóság (MgSzH). A fizikai kasztráció a termék minőségének biztosítása és a hagyományos termelési eljárások (hússertés, ökör, kappan stb.) fenntartása céljából engedélyezett. Az ilyen beavatkozásokat azonban mindig az állat legmegfelelőbb életkorában és szakképzett személynek kell elvégeznie, és az állatok szenvedését a lehető legkisebbre kell csökkenteni megfelelő érzéstelenítéssel és/vagy fájdalomcsillapítással. Az állatok szállításának időtartamát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Az állatok felés lehajtását elektromos terelőeszköz igénybevétele nélkül kell elvégezni, az őket érő stresszt minimalizálni kell. Tilos az allopátiás nyugtatók használata szállítás előtt vagy a szállítás során. A szaporításnak természetes módszereken kell alapulnia, a mesterséges megtermékenyítés ugyanakkor engedélyezett. A szaporodást nem szabad hormonokkal vagy hasonló anyagokkal való kezeléssel befolyásolni. A mesterséges szaporítás egyéb formái, mint pl. a klónozás és embrióátültetés, nem alkalmazhatók. 3.8. Az ökológiai állatok takarmányozása Az állatok takarmányát elsősorban az állatokat tartó mezőgazdasági üzemből vagy az ugyanabban a régióban lévő ökológiai mezőgazdasági üzemekből kell beszerezni. Az állatokat olyan ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük különböző szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét. A takarmányadag egy része tartalmazhat ökológiai gazdálkodásra átálló gazdasági egységekből származó takarmányt. Erre vonatkozóan a tanúsító szervezetek pontos útbaigazítással szolgálnak. A szopós emlősöket természetes tejjel, lehetőleg anyatejjel kell táplálni, az adott fajra vonatkozóan előírt minimális ideig. Tilos az állatokat olyan körülmények között, illetve olyan étrenden tartani, amely vérszegénységet okozhat. A kényszertáplálás tilos. A hízlalási eljárásoknak a tenyésztési folyamat bármely szakaszában visszafordíthatóknak kell lenniük. Az állatok takarmányozására vonatkozó speciális előírásokat a 889/2008/EK rendelet tartalmazza.

3.9. Betegségmegelőzés és állat-egészségügyi kezelések A betegség-megelőzés legalapvetőbb eszközei a következők: - megfelelő, nagy ellenálló-képességű, helyi fajták választása, - az állat etológiai igényeinek megfelelő tartás, az állat jóllétének biztosítása, - jó minőségű takarmány, rendszeres mozgás és legeltetés, - megfelelő állománysűrűség, higiénia. Tilos a növekedés- vagy termelésfokozó anyagok valamint a hormonok és hasonló anyagok szaporodásszabályozásra vagy más célokra történő használata. Ha az állomány nem ökológiai termelőegységből származik, a helyi körülmények függvényében különleges intézkedéseket lehet alkalmazni, pl. szűrővizsgálatot vagy karantént. Az épületeket, ólakat, karámokat, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell az állatok közötti fertőzés és a betegséghordozó szervezetek elszaporodásának elkerülése érdekében. Az ehhez használható anyagok jegyzékét a 889/2008/EK rendelet VII. melléklete tartalmazza. Az elvégzett munkaműveletekről és a felhasznált anyagokról feljegyzést kell készíteni. Az ürüléket, vizeletet és a maradék takarmányt szükség szerinti gyakorisággal kell eltávolítani a szagok minimálisra csökkentése, valamint a rovarok és rágcsálók megjelenésének megakadályozása érdekében. Az állattartó épületekben és létesítményekben a rovarok és egyéb kártevők irtására csak a 889/2008/EK rendelet által engedélyezett készítmények használhatók. A vakcinázás, az élősködők elleni kezelés és a kötelező mentesítési tervek kivételével, ha egy állat vagy állatok valamely csoportja 12 hónapon belül háromnál több alkalommal (egy évnél rövidebb hasznos élettartamú állat esetében egynél több alkalommal) kap kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás készítménnyel vagy antibiotikummal végzett kezelést, az érintett állat és a belőle származó termékek nem értékesíthetők ökológiai termékként, és új átállási időszak beiktatására van szükség. Allopátiás állatgyógyászati készítménnyel történő kezelés esetén az ökológiai élelmiszerelőállítás illetve az ökológiai jelöléssel történő értékesítés előtt betartandó várakozási idő a jogszabályban előírt normál várakozási idő kétszerese, ennek hiányában legalább 48 óra. Állatgyógyászati készítmények alkalmazása esetén a kezelt állatokat egyértelműen azonosítani kell, az állatorvosi rendelvényt (az okok megjelölésével) meg kell őrizni, és az állatorvosi naplóba fel kell Ezeket az adatokat az állat, illetve az állati termék ökológiai jelöléssel történő értékesítése előtt jelenteni kell a tanúsító szervezet felé. 3.10. Ökológiai haltenyésztés (akvakultúra) A halak ökológiai módon történő tenyésztésére vonatkozó közösségi szabályozás egészen 2010. elejéig nem létezett. Ökológiai hal tenyésztésének ellenőrzése és tanúsítása hazánkban az Öko EK rendelet 42. cikke alapján kizárólag az illetékes hatóság által elfogadott, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. saját feltételrendszere alapján volt lehetséges. A 889/2008/EK rendeletet módosító, 2010. január 7-én hatályba lépő 710/2010/EK rendelet egyaránt vonatkozik a tengerimoszat, valamint a tenyésztett víziállatok (hal-, rák-, tüskésbőrű- és puhatestű fajok) termelésére.

A rendelet 6b. cikke alapján a termelésnek olyan helyen kell történnie, amelyet nem ért az ökológiai termelésben nem engedélyezett termékekből vagy anyagokból származó szennyezés, vagy olyan szennyező anyag, amely veszélyeztetheti a termékek ökológiai jellegét. Az ökológiai és nem ökológiai termelőegységeket csakúgy, mint az eddig tárgyalt növénytermesztéskor és állattenyésztéskor megfelelően el kell különíteni. Az elkülönítési intézkedéseknek a természetes körülményeken, külön vízellátási rendszereken, a távolságokon, az ár-apály viszonyokon, valamint az ökológiai termelőegység folyásirány szerinti feljebb vagy alsóbb elhelyezkedésén kell alapulniuk. A halak halastavakban, tartályokban vagy áramoltatott vízrendszerű medencékben megvalósuló termelése esetén a gazdaságokat fel kell szerelni természetes szűrőréteggel, ülepítő medencékkel, biológiai vagy mechanikai szűrőkkel a hulladék tápanyagok összegyűjtése érdekében, vagy pedig tengeri moszatot illetve állatokat (kéthéjú kagylót és algát) kell használni, melyek hozzájárulnak a kiáramló víz minőségének javításához. A távozó vizet adott esetben rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A tenyésztés során helyi fajokat kell használni és a tenyésztés célja olyan törzsek kialakítása kell, hogy legyen, amelyek jobban alkalmazkodnak a gazdaságban tartás feltételeihez, egészségesek, és jól hasznosítják a takarmányforrásokat. A rendelet alapján lehetőség van nem ökológiai termesztésből származó halak beállítására is, amennyiben: - az állatokat tenyésztési célból történő felhasználásukat megelőzően legalább három hónapig ökológiai gazdálkodás szerint tartják, - ivadék esetén azokat a termelési ciklus időtartamának legalább az utolsó kétharmadában ökológiai gazdálkodás szerint tartják. Fontos, hogy a nem ökológiai termelésből származó ivadékok esetében a gazdaságba behozott állatok aránya 2011. december 31-ig 80 %-os, 2013. december 31-ig 50 %-os mértékig lehetséges. Ettől az időponttól kezdődően nem ökológiai termelésből származó ivadék beállítására nincs lehetőség. A tartható állománysűrűséget a 889/2008/EK rendelet XIIIa. melléklete határozza meg fajonként vagy fajcsoportonként. A tenyésztés során a hormonok és hormonszármazékok alkalmazása tilos. Amennyiben az állatok egészségének biztosítása érdekében hozott megelőző intézkedések ellenére egészségi probléma merül fel, az állat-egészségügyi kezelések az alábbi sorrendben végezhetők el: a) növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok, homeopátiás hígításban; b) érzéstelenítő hatással nem rendelkező növények és növényi kivonatok; c) a következő anyagok: nyomelemek, fémek, természetes immunerősítők vagy engedélyezett probiotikumok. Allopátiás kezelések alkalmazása évi két kezelésre korlátozódhat, a vakcinázás és a kötelező mentesítési programok kivételével. Az egy évnél rövidebb termelési ciklusú fajok esetében azonban évente egy allopátiás kezelés alkalmazható. Az allopátiás kezelések említett korlátozásainak túllépése esetén az érintett tenyésztett víziállatok nem értékesíthetők ökológiai termékként. Az ökológiai haltenyésztés során átállási időszakról az akvakultúrás létesítmények esetén is beszélhetünk. Az olyan létesítmények esetében, amelyek kiszárítására, tisztítására és fertőtlenítésére nincs lehetőség, az átállási időszak 24 hónap. A kiszárított vagy pihentetett létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap. A kiszárított, kitisztított és fertőtlenített létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap. Nyílt vízi létesítmények esetében az átállási idő 3 hónap.

IV. Az ökológiai kertészet jellemző technológiai elemei 4.1. Ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés Az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés a magas biológiai értékű élelmiszer előállítása mellett tájesztétika szempontjából sem elhanyagolható. A mezei utak mentén álló szórvány gyümölcsösök, melyek nem összekeverendők a felhagyott gyümölcsösökkel, a családi házak és hobbikertek gyümölcsfái nagymértékben hozzájárulnak a táj szépségéhez. Fentiek mellett nem elhanyagolható azon tény sem, hogy az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés a biodiverzitás csökkenésének visszaszorításában is jelentős szerepet játszik. Az ökológiai ültetvénygazdálkodás során betartandó kötelező elemek csak kis részben térnek el az ökológiai növénytermesztés II. fejezetben részletezett előírásaitól, ezért azok megismétlésétől eltekintünk, jelen fejezetben kizárólag a legfontosabb előírások kerülnek részletezésre. 4.1.1. Az átállási idő Az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztés során alkalmazandó átállási időpontokat és szabályokat az V. fejezet 5.1. pontja tartalmazza. Fontos megjegyezni, hogy ökológiai ültetvény esetén a növénytermesztéstől eltérően az átállási idő 3 év, mely esetén az első évben a betakarított termék kizárólag konvencionálisként értékesíthető. Az átállási időszak második két évében a termék átállásiként, majd a 3. év után, amennyiben a tanúsító szervezet az ellenőrzések során nem talál olyan mértékű szabálytalanságot, mely a terület visszaminősítését eredményezné, a termék ökológiaiként jelölhető. 4.1.2. Az átállási idő lerövidítése Az átállási idő lerövidítésével kapcsolatos tudnivalókat és teendőket az V. fejezet 5.3. pontja tartalmazza. 4.1.3. Szaporítóanyag Az ökológiai gazdálkodás során az Öko EK rendelet 12. cikk i) pontja szerint kizárólag ökológiai szaporítóanyagot lehet felhasználni. A rendelet alapján vegetatív szaporítóanyag esetében az alanyok termesztésének az Öko EK rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább két vegetációs időszakon keresztül kellett folynia, tehát a szaporítóanyag abban az esetben kaphat ökológiai jelölést, ha annak termesztése már legalább 2 vegetáción keresztül az ökológiai gazdálkodás előírásai szerint történt. A szaporítóanyag mindenkor aktuális kínálata Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal honlapján található. (http://www.mgszh.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/novterm_ig/vetomagfel/jegyzekek/ok O_adatbazis/OKO_vbazis.html) Amennyiben adott növényből nem szerezhető be ökológiai gazdálkodásból származó szaporítóanyag, a 889/2008/EK rendelet 45. cikke lehetőséget ad konvencionális vegetatív szaporítóanyag felhasználására. Ennek elfogadását minden esetben írásban előzetesen (a telepítést megelőzően) kell kérelmezni a tanúsító szervezettől.

A szaporítóanyag eredetére, valamint annak igazolására és nyilvántartására vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.1. és 2.3.2. pontjai tartalmazzák. Új gyümölcsös telepítésekor első feladat a megfelelő termőhely, vagy a már meglévő termőhelyhez a megfelelő gyümölcsfaj, illetve fajta kiválasztása. A termőhely kiválasztása során figyelembe kell venni, hogy a környezetből semmilyen természetidegen anyag ne szennyezhesse a területet. Fontos szempont, hogy a szomszédos területekről sem műtrágyabemosódás, sem pedig növényvédő szer elsodródás ne következhessen be. Előnyös, ha a környéken ipari üzem sincs, mely bármilyen módon a környezet valamint az ültetvény szennyezhetné. A telepítés előtti talajmintavétel alapján végzett talajvizsgálat segítséget nyújt az optimális talaj-előkészítéshez (talajjavítás, alaptrágyázás), valamint a talaj nehézfém-terheltsége is megállapítható. Ültetvénytelepítés minden esetben engedélyköteles tevékenység. A telepítéshez a területileg illetékes önkormányzat engedélye szükséges, mely eljárásban az illetékes megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága is részt vesz. 4.1.4 Tápanyag-utánpótlás, növényvédelem A tápanyag-utánpótlásra és a növényvédelemre vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.4. és 2.3.5. pontjai tartalmazzák. 4.1.5. Párhuzamos gazdálkodás A párhuzamos gazdálkodásra vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.6. pontja tartalmazza. 4.1.6. Beszerzett anyagok nyilvántartása, eredetének igazolása; növénytermesztési napló A beszerzett anyagok nyilvántartására, eredetének igazolására valamint a növénytermesztési naplóra vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.7. és 2.3.8. pontjai tartalmazzák. 4.1.7. Raktározás, szállítás; termékek jelölés, értékesítése A raktározásra, szállításra valamint a termékek jelölésére és értékesítésére vonatkozó legfontosabb előírásokat a II. fejezet 2.3.9. és 2.3.11. pontjai tartalmazzák. 4.1.8. Ökológiai bor Az ökológiai bor előállításának első és legfontosabb feltétele az ökológiai szőlő termesztése. A szőlő ökológiai termesztése során betartandó legfontosabb előírások megegyeznek a gyümölcstermesztés vonatkozó szabályaival. Jelenleg az ökológiai bor előállítására vonatkozóan még nincs hatályos közösségi szabályozás, azonban annak elkészítése olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy az az Európai Unió tagállamainak képviseletéből álló Ökológiai Gazdálkodás Állandó Bizottság (Standing Commitee on Organic Farming, rövidítve SCOF) várhatóan 2010. második negyedévében szavazatra bocsátja egyik napirendi pontként.

Míg közösségi szabályozás nincs érvényben, addig ökológiai bor ellenőrzése és tanúsítása hazánkban az Öko EK rendelet 42. cikke alapján kizárólag az illetékes hatóság (MgSzH) által elfogadott, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. saját feltételrendszere alapján lehetséges. 4.2. Ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztés A zöldség- és gyógynövények ökológiai módszerekkel történő termesztése nem a kilencvenes években kezdődött el, annak hagyományai sokkal régebbre, már a történelmi időkbe is visszanyúlnak. Az ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztés során nem új technológiákat kell kitalálni vagy meghonosítani, csupán a régen már bevált, de időközben a minél nagyobb termésmennyiségre specializálódott termesztés eredményeként szinte elfeledett bio termesztési alapokat kell újra megtanulni. Az ökológiai zöldség- és gyógynövénytermesztésre vonatkozó legfontosabb előírások megegyeznek a II. fejezetben részletezettekkel, ezért jelen pont inkább a vetés során alkalmazandó legfontosabb technológiai elemeket tartalmazza. 4.2.1. Vetésterv Az ökológiai termesztésben a növények rendszertani besorolásának ismerete elengedhetetlen annak érdekében, hogy a vetésterv és a vetésforgó (termesztett növények sorrendje) előre megtervezhető legyen. A növények elővetemény-igénye is szoros összefüggésben van rendszertani besorolásukkal, hiszen az ugyanabba a rendszertani csoportba tartozó növények tápanyag-igénye és károsítóik is nagyban megegyeznek. Fentieket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a paradicsom jó előveteményei a hüvelyes növények, a rövid tenyészidejű káposztafélék valamint a gabonafélék, de rossz előveteménye például a burgonya. Az adott évre vonatkozó vetéstervet minden évben ajánlatos elkészíteni, s azt a növénytermesztési naplóban feljegyezni és a tanúsító szervezet felé írásban is megküldeni. A vetéstervben szerepelnie kell az egyes fajok vetésidejének, a vetésforgónak, a tervezett vegyes kultúráknak valamint a betakarítás várható időpontjainak. Ennek elkészítésével az év közben elvégzett munka is jobban tervezhetővé válik. Az ÚMVP AKG intézkedésben részt vevő gazdálkodóknak vetésterveiket (földhasználati terv) az ökológiai szántóföldi és kertészeti növénytermesztés esetén is az 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet, valamint az AKG rendelet 16. (1) bekezdése szerinti vetésváltási szabályok, a termőhelyi adottságok és a tápanyag-gazdálkodási terv figyelembe vételével évente szeptember 30-ig, de legkésőbb a főnövény betakarítása után azonnal el kell készíteni. A vetésforgóval kapcsolatban elmondható, hogy az említett 50/2008 (IV. 24.) FVM rendelet mely többek között a helyes mezőgazdasági környezeti állapot (HMKÁ) szabályait tartalmazza 1. mellékletnek 3. pontjának betartása minden gazdálkodó számára kötelező. Az említett melléklet a vetésforgó kialakítása során segítséget is nyújt a gazdálkodók számára. Ez alapján: - egymás után két évig termeszthető: rozs, búza, tritikálé, árpa és dohány;

- egymás után három évig termeszthető: kukorica; - több évig termeszthető maga után: évelő kertészeti kultúrák, évelő takarmánynövények, fűmagtermesztés, méhlegelő céljából vetett növények, illetve energetikai hasznosítás céljából vetett többéves növények, valamint a rizs; - minden egyéb növény egy évig termeszthető. Az ÚMVP AKG intézkedésben részt vevő gazdálkodóknak a fentieken túl az AKG rendelet 16. (1) bekezdésében található vetésváltási szabályokat is figyelembe kell venniük: - cukorrépa, cékla, takarmányrépa, burgonya, lóbab, szója és csillagfürt csak egyszer termeszthető 4 éven belül; - napraforgó, szárazborsó csak egyszer termeszthető 5 éven belül; - két hüvelyes növény, illetve hüvelyes növény és szálas pillangós takarmánynövény termesztése között legalább két évnek kell eltelnie; - lucerna után hüvelyes növény nem termeszthető; - szója, olajrepce, napraforgó nem követheti egymást a vetésváltásban. 4.2.2. Vegyes kultúra Az előző pontban említett vegyes kultúrákkal kapcsolatban fontos elmondani, hogy ez a technológia azon megfigyelés alapján alakult ki, hogy egyes növények kedvező hatással vannak egymásra (elősegítik a szomszéd növény csírázást, növekedését), tehát érdemes őket egymás mellé vetni. Ez a jelenség a gyökerek által kiválasztott anyagok, valamint a föld feletti növényi részek illatanyagainak tudható be. Továbbá a fajokban gazdag növényi állomány befolyással van a kártevő rovarokra is, hiszen a biodiverzitás növelése megnehezíti a kártevők számára gazdanövényeik felkutatását. A csalogató szín- és szagingereket a szomszédos növények elfedik, vagy gyengítik, így a monokultúrás termesztéshez képest jelentősen csökken a kártevők betelepedésének mértéke. Ilyen intenzív illatanyaggal elsősorban a fűszer- és gyógynövények rendelkezne, melyek termesztése szegélynövényként vagy köztes kultúraként is lehetséges. Például paradicsommal megfelelően társíthatóak a következő növények: ánizs, bab, bazsalikom, borsmenta, citromfű, fejes saláta, fokhagyma, hagyma, káposzta, körömvirág, kukorica, metélőhagyma, póréhagyma, petrezselyem, retek, sárgarépa, spenót, zeller, zsálya. 4.3. Ökológiai gombatermesztés A gombatermesztés során konvencionális termesztés esetén is jóval alacsonyabb a kemikáliák használatának mértéke, mint egyéb kultúrákban, hiszen a termesztés egész folyamatában igen korlátozott a növényvédő szerek használata. Egyrészt kevés olyan hatóanyagot találni, amely a leggyakrabban károsító gombákat elpusztítja a termesztett gombát károsítása nélkül, másrészt, pedig a károsító észrevételekor a készítmény kijuttatása már nehézségekbe ütközik. A gomba ökológiai és konvencionális termesztése között csupán a komposzt milyenségében, összetételében és előállításának technológiájában vannak lényeges különbségek. Az ökológiai gombatermesztésre vonatkozó szabályokat a 889/2008/EK rendelet 6. cikke tartalmazza.