TARTALOMJEGYZÉK DÖNTSÜNK EGYÜTT AZ ÉLETÜNKRŐL

A JELENBEN A JÖVŐÉRT POLITIKAI PROGRAM 2014 2018

TARTALOMJEGYZÉK DÖNTSÜNK EGYÜTT AZ ÉLETÜNKRŐL 3 TERMÉSZETI ÉRTÉKEINK VÉDELME 5 TÁJVÉDŐ MEZŐGAZDASÁG, TÁJGAZDÁLKODÁS 7 TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAINK 10 MIÉRT ALACSONYAK A KÖRNYEZETVÉDELMI BÍRSÁGOK ÉS BÜNTETÉSEK? 12 FÁK, VIRÁGOK, FÉNYEK 13 A KÖRNYEZETVÉDELEMRE BEFIZETETT ÖSSZEGEK SORSA 14 SZEMÉTGYŰJTÉS, HULLADÉKKEZELÉS 15 A KÖRNYEZETVÉDELMI BERUHÁZÁSOK HELYE A GAZDASÁGBAN 17 GÉNTECHNOLÓGIA, KLÓNOZÁS 19 KÖZGAZDASÁGI ESZKÖZÖK A KÖRNYEZETVÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN 20 EGÉSZSÉGÜGY 21 ÉLELMISZERPOLITIKA 22 ENERGIAPOLITIKA 23 GAZDASÁGPOLITIKA 24 HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 25 TÁMOGATÁSPOLITIKA 26 KÖZLEKEDÉS 27 MEZŐGAZDASÁG, FÖLDTULAJDON 28 OKTATÁS 29 SZOCIÁLIS BIZTONSÁG 30 TERMÉSZETVÉDELEM 32 KÜLPOLITIKA 33 KULTÚRPOLITIKA 34 VÁROS, VIDÉK, BUDAPEST 35

DÖNTSÜNK EGYÜTT AZ ÉLETÜNKRŐL KÖRNYEZETI ÉRDEKEK KÉPVISELETE A környezetvédelem van olyan fontos, hogy elkötelezetten, az elvekből nem engedve, de ne szemellenzősen kezeljük. Megtalálva az egyensúlyt, a civilizációs kompromisszumot. A zöldmegóvás álarca mögé bújó, mindenre a másokkal való értelmes párbeszédre is nemet mondó ellenkezés és tagadás eredménye, hogy a zöld gondolat nem kap támogatást sem a politika, sem a gazdaság, sem a társadalom részéről. Az értelmes párbeszéd hiánya indította arra a Zöldek Pártját, hogy elinduljon a parlamenti választáson. Örülünk, ha jelöltjeinket, tagjainkat olyan tisztességes, szakmailag elkötelezett emberekként ismerik meg, akikre oda kell figyelni. Az emberek életének minőségét meghatározza a környezet. Erről szeretnénk beszélni mindig, mindenkor és mindenhol. Senki nem állítja, hogy a környezet védelme nem fontos, sőt! Természetes, hogy nem biztatjuk egymást a fák, a virágok elpusztítására, a levegő és a víz szennyezésére, az állatfajok kiirtására. Azonban ki kell mondanunk: a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatban a politikai vezetés színétől függetlenül sokkal több a szó, mint a valódi eredmény. Ez a döntési helyzetben lévők felelőssége. Semmi sem mutatja jobban a politika kétszínűségét, mint a környezetvédelmi ombudsman pozíciója körüli huzavona. A jövő nemzedékek ombudsmanja tisztséget 2007-ben hozták létre. Később ezt a tisztséget alárendelték az alapvető jogok biztosának, azonban a zöldombudsman nem sokkal később lemondott, mivel úgy érezte, hogy pozíciója súlytalan, és minden alkalommal alárendelik a környezet érdekeit a gazdaság érdekeinek. A környezetkárosítás a jelen egyik legégetőbb problémája. A környezetvédelem alapelveit ma figyelmen kívül hagyják, ahelyett, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanának rájuk. Az ombudsman helyettese súlytalan pozíció a probléma jelentőségéhez képest. Ezért szeretnénk, ha a környezetvédelem ügye önálló minisztériumot és jelentős költségvetési támogatást kapna. Programunk az értelmes tettek programja, nem elvakult, szektás program és nem frázisok gyűjteménye. Politikától független szakértők jegyzik, akik felkérésünkre szívesen vállalták a feladatot, mert egyöntetűen vallották: ha ezzel segítenek abban, hogy a zöld ügy szakmailag 3

hiteles parlamenti képviseletet kaphasson, számíthatunk rájuk. Programunk természetesen elsősorban környezeti és ahhoz kapcsolódó kérdésekről szól, de ha megkapjuk a bizalmat a választóktól a humánum, a társadalmi jóérzés és az életminőség szem előtt tartásával fel fogunk szólalni minden ügyben, amely az országgyűlés elé kerül. A környezetvédelem érintkezik életünk összes színterével, kapcsolatba kerül a gazdaság minden egyes ágazatával, érdekelt benne a társadalom minden tagja. A reggeli felkeléstől a nap közben végzett munkán át az esti lefekvésig bár tudatosan nem gondolunk rá hatnak ránk a környezeti feltételek, hatások, a levegő, a víz, a talaj, a zaj, a hulladékok, a környezethigiénia. A környezet és az egészség szinonimák: a jó környezet a jó egészség záloga. A jó környezet ráadásul demokratikus, mivel mindenki ugyanúgy élvezheti a gyümölcseit. A környezettel harmonizáló társadalom, gazdaság jóval hatékonyabban működik, így kevesebb felesleges munkát és kisebb környezeti terhelést jelent. A valódi környezetvédelem tehát nem költség, hanem kiemelkedő gazdasági, fejlődési lehetőség. A másfélszeresen túlterhelt, lecsökkent megújuló képességű bolygónkon a fejlődést a tömegtermelés és fogyasztás további növelésében értelmezni már rövid távon is fenntarthatatlan. A természeti törvények alapján a továbbfejlődést kizárólag a harmónia növelése biztosíthatja. Ráadásul ez nem kerül egyetlen forintba sem, sőt a meglevő források felszabadításával végtelen lehetőségeket teremt. De ezért a jó környezetért tennünk kell. Öntsünk tiszta vizet a pohárban már most, és ismerjük el: a környezetvédelem mindig és mindenhol fék és ellensúly. Érdekeket sért. Főként gazdasági, vagy inkább és elsősorban gazdagodási, bizonyos esetekben politikai, s néha egyéni érdeket. Egyet nem sérthet soha: a társadalom érdekeit, az emberek érdekeit, a mi érdekeinket. Kivéve, ha visszaélnek a környezetvédelem, a természetvédelem jelszavával a nagy többség kárára egy törpe kisebbség nevében. A kisebbség terrorjával nem érthetünk egyet. A választók bizalmáért versengünk, és felhívjuk a figyelmet: nem az teszi a legtöbbet a környezet és a természet védelméért, aki kiabál, aki hivatásszerűen tüntetni jár, akinek a feltűnés a célja, aki elvtelenül ellenez mindent, és azért hallgat meg másokat, hogy aztán ellentmondhasson. A zöldek elhivatottsága és tenni akarása bennünk él, de igazi súlya annak van, aki értelmesen cselekszik és ki tudja vívni a tiszteletet az általa képviselt ügynek. Támogassák a tervünket, hogy legyen méltó képviselete a zöld gondolatnak a politikában is. Együtt elég erősek vagyunk! 4

TERMÉSZETI ÉRTÉKEINK VÉDELME Általában mi irigykedünk a fejlett Nyugatra, noha ők is irigykedhetnének ránk. Büszkék lehetünk hazánkra: Magyarország földrajzi fekvésének köszönhetően változatos élőhelyekkel rendelkezik. Sok olyan faj talál nálunk menedékre, amelyek tőlünk nyugatabbra már csak állatkertekben vagy a tankönyvek lapjain láthatók. Magyarországon a társadalom mást vár a természetvédelemtől, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Korábban egyedi természeti ritkaságok és rezervátumok megóvására összpontosítottunk, míg ma a szakmailag megalapozott, nagyobb területekre kiterjedő, a természet egészét védelemben részesítő és a biodiverzitást oltalmazó elvárások kerültek a közgondolkodás fókuszába. Programunk ennek a fokozott társadalmi elvárásnak megfelelően kíván választ adni a hazai természetvédelem főbb nehézségeire, és bemutatja azokat a lépéseket, amelyekkel hazánk képes lesz már a közeljövőben megóvni a Kárpát-medence különleges természeti értékeit. A különböző klimatikus hatások és a domborzati viszonyok miatt hazánk természeti képe igen változatos, országunk természeti értékekben gazdag, biológiai sokfélesége kiemelkedő. Az ország élővilágának gazdagsága a Kárpát-medence különleges helyzetével, az egyes flóra- és faunaterületek átfedésével függ össze. Így jött létre egy sajátosan kárpát-medencei biorégió a Pannon régió (Pannonicum). E régiót önálló biogeográfiai régióként ismerte el az Európai Unió. Különös fajgazdaságnak örvendenek moháink, edényes növényeink, gombáink és állatfajaink. A Kárpát-medence medence jellegének köszönhetően sok a bennszülött (endemikus) és a jégkorszakokat átvészelő (reliktum) fajok száma. Sok közülük kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő, ezért megőrzésével nem csupán hazánknak, hanem Európának, sőt az egész világnak kell elszámolnunk. Magyarországon a természetvédelem tárgyát képezik azok a természeti értékek, amelyek megőrzése tudományos vagy gazdasági, esetleg esztétikai szempontból fontos, továbbá ritkaságuk, különlegességük miatt értékesek, vagy amelyeket károsodás vagy kipusztulás fenyeget az emberi tevékenység miatt. Magyarország területének ma közel 9,3%-a védett természeti terület. A Natura 2000-es területek kiterjedése pedig közel 21%. Körülbelül 700 növényfajunk és majdnem ezer állatfajunk élvez védelmet. Az EU-jogharmonizáció kapcsán összesen 1066 faj kapott törvényes védelmet (az állatfajok közül hét halfaj, hetven hüllőfaj, háromszázharminc madárfaj és hetvenhat emlős). Élettelen természeti értékeink közül vé- 5

delem alatt áll közel 3700 barlang. A védelem alatt álló források, víznyelők, kunhalmok és földvárak száma négyezernél is több. A Kárpát-medence fajgazdagságának kialakulásához hozzájárult, hogy a jégkorszak idején hazánk területe az eljegesedés szélén volt. Az ország élővilága az ember intenzív természetátalakító tevékenysége ellenére viszonylag jól vészelte át az évszázadokat, így természeti értékeinket tekintve nincs szégyenkezni valónk. Ugyanakkor ismernünk kell az ezekre az értékekre leselkedő veszélyeket is. Veszélyt jelent, Magyarország sűrűn lakott, nagy kiterjedésben beépített agrárország. Emiatt a gazdag élőhelyek így a védett természeti területek is mozaikos elrendezésűek és kisebb kiterjedésűek. Emiatt könnyebben sebezhetők vagyis csak jóval nagyobb erőfeszítéssel lehet gondoskodni a védelmükről. Ilyen téren vannak elmaradásaink, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jó irányba tett lépéseket. Aláírtuk a minket érintő természetvédelmi egyezményeket, több cselekvési programban veszünk részt, és biztosítjuk az előírt védelmi követelményeket. Fontos, hogy a táj- és a természetvédelem beépüljön a természeti erőforrásokat hasznosító ágazatok működésébe, és az erőforrásokat a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően hasznosítsuk. A természetvédelem szemléletét modern, dinamikus természetvédelmi megközelítésnek kell felváltania. Mind a területi védelem, mind az ágazati programok segítségével el kell érni, hogy a számottevően mérséklődjön, illetve megálljon a fajok és az élőhelyek diverzitásának csökkenése. 6

TÁJVÉDŐ MEZŐGAZDASÁG, TÁJGAZDÁLKODÁS Magyarország területének nagy része nem lakott település, hanem vidéki táj. A tájépítés a vidéki környezet fő alakítója, és hat az ott élő emberek mindennapjaira. A tájvédelem kulcsa a környezet- és természetkímélő mezőgazdaság! Ezt az EU kiemelten támogatja. A támogatások nyertese nem lehet a nagyüzemi gazdálkodó réteg, inkább azoknak kell megkapniuk, akiknek nincs más lehetőségük a tisztességes megélhetésre. Vagyis a kis táblákon, a kevésbé értékes területeken gazdálkodókat kell segítenünk, mert ők helyben meg tudnak élni, és az ő munkájuk révén alakulhat ki az ember keze nyomát magán viselő, de természetes állapotú táj. A magyar mezőgazdaságban struktúraváltásra van szükség részint gazdasági kényszerűségből, részint a természet megóvása miatt is. A hazai birtokszerkezet kétpólusú: egyik oldalon a több ezer hektáros gazdálkodókat és szövetkezeteket, a másikon az átlagosan egy hektár földterülettel rendelkező gazdálkodókat találjuk. A nagygazdaságok versenyképessége nem kérdéses. További támogatásuk a nekik is járó, terület alapú támogatásokon túlmenően nem kiemelt cél. Hazánkban gazdasági szükségszerűségek miatt mintegy egymillió hektárt kell kivonni az intenzív mezőgazdasági művelésből. A figyelmet ezekre a kis gazdaságokra kell fordítani, amelyek birtokméretüknél fogva alkalmasak a táj sokféleségének megőrzésére. A több mint hétszázezer ilyen gazdálkodónak meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek mellett folytathatják a gazdálkodást. Így biztosíthatjuk, hogy gyermekeink láthassanak túzokot, gyönyörködhessenek hegyi kaszálóink szépségében, ihassanak házi tejet, fogyaszthassák kiváló alma- vagy szilvafajtáinkat, és megszállhassanak a falusi turizmus felkínálta szállásokon. Ezzel elkerülhető a monokultúrás mezőgazdaság elterjedése, és megakadályozható, hogy Magyarországon végtelen kukoricatáblák terpeszkedjenek. Termőföldjeink jó része kiválóan alkalmas gabona- és egyéb haszonnövények termesztésére. Nem biztos ugyanakkor, hogy a tömegárukra a jövőben is lesz kereslet, mivel a világpiac teljes liberalizálásával jóval olcsóbban lehet hozzájutni ezekhez a terményekhez a világ távoli vidékeiről: Dél-Amerikából, Kelet-Ázsiából. Ahogyan az iparban nem versenyezhetünk a kínai munkaerő igénytelenségével és keresetével, úgy a magyar mezőgazdaságot nem szabad a tömegáru termelésére beállítani. Adottságaink miatt olyan gazdálkodási formákat kell követnünk, amelyek változatosabbá teszik a tájat, és biztonságos élelmiszert képesek előállítani. 7

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta a mezőgazdaság, de legfőképpen a vidékfejlesztés rendszerét hétéves tervidőszakokra osztják. A ciklusokban a tájgazdálkodást előnyben részesítő politikának kell dominálnia a vidékstratégiában. Biztosítanunk kell, hogy a falvak ne ürüljenek ki (ez több évtizedes folyamat, amely egyre gyorsul), a gazdálkodók meg tudjanak élni a megtermelt javakból de a környezet állapota sem romolhat. Ehhez figyelembe kell venni a társadalom akaratát is, tehát be kell vonni minden érintettet a tervek kialakításába. Törekedni kell a minél kisebb egységekben való tervezésre, a kistérségeknek fontos szerepet kell szánni. A fejlesztéseknél figyelembe kell venni a környezeti hatásokat. Természetesen ütközni fognak a különböző érdekek, de a hosszú távú cél a táj adottságaihoz alkalmazkodó mezőgazdaság. A tömegtermelést szolgáló fejlesztések nem haladhatnak ezzel a fő csapásiránnyal szemben. Támogatni kell azokat, akik új utakat keresnek, új (vagy elfelejtett) növény- és állatfajtákkal foglalkoznak, vagy új piacra akarnak betörni. Támogathatjuk a biomassza termelését is, melynek a fosszilis tüzelőanyagok hanyatlásával egyre növekvő szerep jut természetesen anélkül, hogy felborulna az egyensúly, és több területen termelnénk biomasszát, mint élelmezési célú növényeket. A nagy erőművek fejlesztése mellett támogatni kell a kis léptékű megoldásokat is. Ezek sokkal jobb megoldást kínálnak a helyben megtermelt, változatos mezőgazdasági melléktermékek eltüzelésére. Külön segítség jár azoknak, akik szövetkezeti formában keresik az új utakat. Magyarországon a történelmünk miatt a mezőgazdasági szövetkezet valóságos szitokszó, miközben Nyugaton valós érdekek mentén hoznak létre kiválóan működő szövetkezeteket az ugyanazon vagy hasonló, esetleg egymást kiegészítő termékeket előállító gazdák. Közös tőkével könnyebben szerezhetők be a szükséges gépek. Ezek kihasználtsága nagyobb, a gazdálkodás fajlagos költségei csökkennek. További lépés a feldolgozás szövetkezeti irányítása. Végül az értékesítéskor is megéri szövetkezni: egy szövetkezés garantálni tudja a folyamatos ellátást, az értékesítési költségek szétoszlanak, a kereskedők pedig nem tudják leverni az árakat a termelőket egymás ellen kijátszva. Az árutermelők közös védjegyet, címkézést választhatnak, mellyel a vásárlók bizalmát is elnyerik. Mindezekhez megvannak a megfelelő, európai uniós támogatások. Elengedhetetlen a nagy múltra visszatekintő hazai állattenyésztés felélesztése. A megtermelt növények jelentős részét ugyanis jelentős hozzáadott értékkel hús formájában értékesíthetnénk. A növénytermesztéshez hasonlóan itt sem a tömegtermelés a cél, a legolcsóbb termékekkel nem lehet versenyezni. Viszont ha a minőségi alapanyagot helyben feldolgozva tudják állattartóink közösen, termelési-értékesítési szövetkezetekben, állandó színvonalon piacra juttatni, jelentős versenyelőnyre tehetnek szert. Az európai fogyasztók keresik az egészséges, a termelés során a környezeti szempontokat érvényesítő élelmiszereket, és hajlandóak értük többet fizetni. Mindehhez azonban elengedhetetlen a fogyasztók érdekeit szolgáló minőségellenőrzési és -biztosítási rendszer kialakítása. 8

Át kell gondolnunk az agráriummal és a környezetvédelemmel foglalkozó, állandóan változó nevű tárcák és államtitkárságok szerepét az újfajta vidékfejlesztésben. Természetesen megfelelő hangsúllyal kell szerepeltetni a természetkímélő gazdálkodási formákat, vagyis az agrár-környezetgazdálkodást. Biztosítani kell, hogy mindenki időben hozzájusson a neki járó támogatásokhoz. Ha ez Nyugaton megtörténik, nálunk viszont nem, akkor gazdálkodóink máris hátrányban lesznek. A gazdálkodóknak széles körű ismeretekkel kell rendelkezniük. Meg kell reformálni a szaktanácsadás rendszerét. A környezeti szempontokat oktatni kell a szaktanácsadóknak. Biztosítani kell, hogy a gazdák ingyenesen hozzájuthassanak azokhoz az ismeretekhez, amelyek jobban megismertetik őket a természeti környezetükkel. Így elérhetjük, hogy a helyben gazdálkodók ismerjék és óvják természeti értékeinket. Egyúttal gazdálkodásuk is hatékonyabbá válik, hiszen a talajjal, a vízzel, a tápanyagokkal való helyes bánásmód mindig is az agrikultúra része volt. A moratórium, amelyet a külföldi személyek hazai termőföld-vásárlására kaptunk, 2014-ben lejár. Ezután a nyugati vállalkozók akár spekulatív céllal is vásárolhatnak földet hazánkban, bérmunkásként alkalmazva azok egy részét, akik azelőtt ugyanazt a földet művelték. A többiek munkahely hiányában a városokba kényszerülnek, tovább gerjesztve a szociális feszültségeket. Nem történhet meg azonban mindez azokkal, akiknek kielégítő jövedelmet biztosít a gazdálkodás. A gyengébb termőképességű területeken a megfelelő támogatások segítségével el kell terjeszteni a természeti értékeket szem előtt tartó gazdálkodási formákat. Ezek képesek megfelelő választ adni a kedvezőtlen folyamatokra, és biztosítják hazai tájaink megőrzését. 9

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAINK (ENERGIAHORDOZÓK, IVÓVÍZ) Már a közeljövőnk szempontjából is alapvető fontosságú kérdés, hogy mennyire takarékosan tudunk bánni a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrásokkal, vagyis a nem megújuló energiahordozókkal (kőolaj, földgáz, szén), vagy az életfenntartáshoz nélkülözhetetlen ivóvízzel. A takarékoskodás és a kifogyóban levő források kiváltása fontos környezetvédelmi és alapvető gazdasági érdek. Ivóvíz Hazánk szerencsés helyen található, készleteink hosszabb távon is elegendők a létfenntartáshoz. Azonban egyre nagyobb összegekbe kerül az igények kielégítése. Milliárdokat igényel az ivóvíz lelőhelyek védelme, a kinyert víz tisztítása, új források feltárása. Az erőforrásokkal való takarékosságra ösztönözne a fogyasztástól függő, sávosan emelkedő vízdíj bevezetése. Jelenleg mindenki egyforma díjat fizet a fogyasztási szokásaitól és a környezet terhelésétől függetlenül. Az új rendszer bevezetése a takarékos és ésszerű vízhasználat záloga lehet, csökkentheti a keletkező szennyvíz mennyiségét, és csökkentené az alacsonyabb jövedelmű családok kiemelten is a nyugdíjasok költségeit. Energiahordozók Fontos a biodízel és bioüzemanyag, valamint a földgáz elterjedésének támogatása elsősorban a mezőgazdaságban, a tömegközlekedésben és a közúti fuvarozás és közlekedés területén. A kellő mennyiségű nyersanyag biztosítása gazdasági kérdés, hiszen tudjuk, hogy mi kell hozzá, csak ösztönözni kellene a termelését. Ezen üzemanyagok elterjedéséhez elsősorban a beruházások finanszírozásához kell segítséget nyújtani. A cseppfolyósított földgáz széles körű elterjedését hazánkban a szükséges infrastruktúra hiánya gátolja, valamint az is, hogy hosszú távon a fogyasztók nem lehetnek biztosak, hogy a felhasználás feltételei változatlanok maradnak. 10

A dízelmotoros járművek esetében a gázolaj jól helyettesíthető, illetve kiegészíthető környezetbarát biodízellel (növényi eredetű olajjal). A feldolgozási folyamat tiszta, a visszamaradó hulladék pedig biotakarmányként felhasználható az állattenyésztésben. Emellett a repce termesztése tisztes megélhetést biztosít a hátrányos helyzetű régiókban. Hasonló a helyzet a bioüzemanyag (vagyis az etanol) tekintetében. A támogatások kiszélesítése sokszor nem is jár többletteherrel a központi költségvetés számára, illetve az EU forrásaiból jelentős eszközökre lehet szert tenni. A nyersanyagként szolgáló növények termesztéséhez nyújtott támogatás uniós forrásból fedezhető. A gyártókapacitások létrejöttét segítheti a beruházási költségek csökkentése, a kedvezményes kamatozású hitelek biztosítása, az áfa-visszatérítés. Ráadásul az új munkahelyek teremetésével minden állami befektetés megtérül. Egy másik fontos feladat a megújuló energiafajták és az újszerű biofűtőanyagok szélesebb körű elterjesztése. A nap, a szél energiájának hasznosítása már mindenki számára ismert lehetőség hazánkban is. Évtizedek óta hasznosítjuk a napenergiát, egyre több szélkerék épül. Hagyományai vannak a termálvíz hasznosításának is. Az utóbbi időben kezdünk ismerkedni a talajhő lehetőségeivel. Ezen technológiák jóval kisebb környezeti terhelés mellett képesek energiát előállítani. Ugyanakkor felelősen gondolkodó zöldekként nem tagadhatjuk, hogy ezek az energiaforrások ( jelenleg még) nem képesek teljes egészében kiváltani a hagyományos energiahordozókat. Tisztában kell lenni azzal, hogy a műszaki-technológiai fejlettség miatt globálisan 10 30 %-ban helyettesíthetik a kőolajat, a földgázt, a szenet stb. A hasznosítás hatékonysága mindazonáltal javítható a korszerű zöld technológiák kombinált használatával. 11

MIÉRT ALACSONYAK A KÖRNYEZETVÉDELMI BÍRSÁGOK ÉS BÜNTETÉSEK? Környezetünk az egészségünk mellett a legértékesebb kincsünk. Úgy illene óvnunk, mint semmi mást, de mintha erre nem lennénk képesek. Mindenki ismeri a nevetséges összegű környezetszennyezési bírságokat és a szúnyogcsípésnél is ártalmatlanabb büntetéseket. A legrosszabb eset, amikor szándékosan okoznak kárt a környezeti, természeti értékekben. Előfordulhat, hogy olcsóbb kifizetni a komolytalan mértékű bírságot, mint pénzt és időt áldozni arra, hogy valamilyen környezetkímélő megoldást találjon a szennyező. Végeredményben ugyanez a helyzet akkor is, ha nem a szándékosság, hanem a gondatlanság vezeti a kezeket. A kár nem lesz kisebb, és az elpusztított értékeket ugyanúgy nem lehet helyreállítani. Rengetegen tesznek azért, hogy környezetünk, természeti értékeink ne sérüljenek. Nem engedhetjük, hogy amire egészségesen gondolkodó emberek az életüket teszik fel, azt mások semmibe vegyék. Az eszközök rendelkezésre állnak, de élni is kell velük! Nevetséges összegű környezetvédelmi bírságokat szabnak ki (ha egyáltalán), környezeti vagy természeti károkozásért pedig senkit nem ítéltek szigorúbb büntetésre. Nem akarjuk, hogy Kolontár és Devecser után kegyeletsértéssel gyanúsítsanak minket, de le kell írnunk: megfelelő szabályozással, elrettentő erejű büntetések lebegtetésével emberek életét menthettük volna meg! A jelenlegi jogszabályok szigorítása elengedhetetlen! Mindenkinek érezni kell, hogy a víz, a levegő, az élővilág, a környezet százszor értékesebb, mint egy ellopott autó, elrabolt pénz az elpusztított emberi életek értéke pedig felbecsülhetetlen és kifejezhetetlen. 12

FÁK, VIRÁGOK, FÉNYEK ERDŐVÉDELEM A 20. század végén felbukkantak az erdőgazdálkodás új irányai. Az új irányokat az új társadalmi elvárásoknak megfelelő, új erdészeti koncepció megalkotásával lehet követni. Teljes körűen átértékelendő az ember és az erdő kapcsolata. Egészségi állapotunk megőrzése és javítása megköveteli az erdők szerepének átértékelését az egészségvédelemben, a felüdülésben, a sportban és a gyógyászatban. A téma hazánkban is kiemelt figyelmet érdemel. Valaha Magyarország területének mintegy 82 87%-át borította erdő. Földrajzi fekvésünknek köszönhetően az erdők gazdag fajösszetételűek (döntően lomblevelűek), változatos szerkezetűek és magas biológiai sokféleségűek voltak. A nagyarányú erdőtelepítések eredményeként a mai erdőterület is csupán 19%. Ezzel az EU-ban Magyarország az egyik legkevésbé erdősült ország. Ugyanilyen szomorú a kép, ha az erdők minőségét nézzük. A magyar erdők egészségi állapota határozott romlást mutat az 1980-as évekhez viszonyítva. (Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy az EU-ban az erdők minősége folyamatosan romlik, míg nálunk ez a folyamat már megállt.) A nagyarányú erdőtelepítések, az erdőszerkezet-átalakítások és a tartamos erdőgazdálkodási gyakorlat következtében erdeink mai fakészlete 350 millió m 3. A fakészlet évente valamivel több mint hárommillió köbméterrel nő. A fenntarthatóság azonban a tartamosságnál többet jelent. Az erdő fenntarthatósága jelenti az erdőtalaj állapotának, az erdők biológiai sokféleségének, szénmegkötő képességének és sok más jellemzőjének fenntarthatóságát is. A hazai erdők egy jelentős része nem képes megőrizni biológiai sokféleségét, ökológiai stabilitását, környezeti változásokkal szembeni egészségi állapotát, megújuló és regeneráló képességét. A hazai erdők minősége és egészségügyi állapota gyenge, amit fokoz a környezeti károsítás, az új típusú erdőpusztulás, az aszálykár és más károk. Kiemelten fontos a károk felmérése, preventív módszerek meghatározása, a károk mérséklése és a károkozás minden eszközzel való visszaszorítása is. 13

A KÖRNYEZETVÉDELEMRE BEFIZETETT ÖSSZEGEK SORSA Az ökoadók, bár nem ilyen gyűjtőnévvel, de jelen vannak a mindennapjainkban. Ide tartozik a benzin árába beépített környezeti hányad, a termékdíjak, a víz- és levegőterhelési díjak stb. Ezeket elnyeli a központi költségvetés, és jó részüket valószínűleg nem környezet- és természetvédelemre költi, bár az ökoadókat ezért fizetjük. Ezeket a forrásokat követhető és ellenőrizhető módon kellene elkölteni a környezeti, természeti értékek fokozottabb védelmére. Adófajták A benzin árába be van építve a környezetvédelmi adóhányad, amit elvileg környezetvédelmi célokra kellene fordítani. A gyártók és szolgáltatók több termék után is (pl. csomagolóanyagok, elektronikai termékek, gumiabroncsok stb) termékdíjat fizetnek, mert az adott termék komoly környezeti kockázatot jelent. Sok termelő és szolgáltató fizet vízterhelési díjat. Az elv támogatásra méltó: aki terheli a környezetet, fizessen érte. A fenti, kiragadott példákkal illusztrálni szerettük volna, hogy vannak ökoadók. Ezeket az összegeket mi, állampolgárok fizetjük, hogy tisztább és élhetőbb környezetben élhessünk. Jogot kell formálnunk arra is, hogy beleszólásunk legyen, mikor és mire fordítják. S ami a környezetvédelmi célból befolyt összegek esetén elengedhetetlen: legyen átlátható és ellenőrizhető a pénz útja. Ne legyenek homályos pályázati kifizetések. Legyen minden forint útja teljesen nyilvános, és a pályázatokra ne vetülhessen a gyanú árnyéka. 14

SZEMÉTGYŰJTÉS, HULLADÉKKEZELÉS A hulladékgazdálkodásban a legjobb út, ha nincs mivel gazdálkodni. Leginkább arra törekedjünk, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk, és minél többet újra fel tudjunk használni. Támogatjuk a hulladékképződés megelőzését biztosító, hulladékszegény technológiák alkalmazását, a veszélytelenebb hulladékot eredményező anyagfelhasználást, a hulladék anyagés energiatartalmának újrahasznosítását, és a nem hasznosuló hulladék ártalmatlanítását. Az ország számára elemi érdek, hogy az új nyersanyagok kitermelése helyett a hulladékként jelentkező, elhasználódott termékeket a lehető leghosszabb ideig a termelés körforgásában tartsuk. Ezt többféle módszerrel lehet eredményesen megvalósítani, amelyek közül kiemelendő elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés egyre növekvő mértékű bevezetése, továbbá erre szolgál a betétdíjak (letéti díjak) alkalmazása és a termékdíj rendszer üzemeltetése. Szelektív hulladékgyűjtés A szelektív gyűjtés bevezetése ott a legracionálisabb és legkönnyebben megoldható, ahol a szervezett hulladékgyűjtés bázisára építhető fel a rendszer. A szelektív gyűjtés leghatékonyabb módja a házhoz menő gyűjtés. Erre már sok jó példa van hazánkban, de úgy kellene átalakítani a rendszert, hogy a szelektíven gyűjtők kevesebbet fizessenek. Betétdíjrendszer Fel kell kelteni a lakosság részéről az igényt a betétdíjas termékek iránt. Mivel a betétdíjas rendszer nagyságrendekkel kevesebb hulladékképződéssel jár, véleményünk szerint a jelenleginél lényegesen nagyobb támogatást érdemelne. Termékdíj A termékdíjrendszer lehetőséget ad a befizetett díj visszaigénylésére, ha a befizető eleget tesz bizonyos hulladékhasznosítási előírásoknak. Ez támogatandó, de célszerűnek tartanánk az elvárási küszöbök (pl. a kötelező visszagyűjtési arány) lényeges szigorítását. Emellett fon- 15

tos lenne a rendszer egyszerűsítése és a termékdíj-fizetési kötelezettség alá eső termékek körének kiterjesztése több környezetterhelő termékre is. Fenti célok érdekében elengedhetetlen a megfelelő hulladékgazdálkodáshoz szükséges feltételek biztosítása, az intézményrendszer fejlesztése, az ismeretterjesztés, a szemléletformálás, az oktatás stb. Végül meg kell oldanunk a közterületek hulladékmentesítését. Ennek elemi feltételeivel is gondok vannak: a megállókban, az utcán stb. nem ritkán nincs szemetes, vagy ha van, megtelt, mivel nem ürítik rendszeresen. Ennek a problémának a megoldása nagyon fontos a szemléletváltoztatás szempontjából. Hiszünk abban, hogy a tiszta környezet tisztaságra csábít, a szemetes pedig szemetelésre. 16

A KÖRNYEZETVÉDELMI BERUHÁZÁSOK HELYE A GAZDASÁGBAN A környezetvédelem, a természeti erőforrások megóvása mindenütt hatalmas öszszegeket emészt fel. Számos forgatókönyv készült a környezetvédelemnek a gazdaságban betöltött szerepéről. Kimutatták, hogy mit kell feltétlenül teljesítenünk, mi az, ami várhat, mennyibe kerülnek a fejlesztések és milyen eredményeket várhatunk. Az érdekek ütközése miatt tervezés és a megvalósítás során is ki kell kérni az ipar, az üzleti élet, a tudományosság, az érdekcsoportok és a civil szféra véleményét. Mint arra már a programunk egy korábbi részében kitértünk, mi is tudjuk, hogy a környezetvédelem drágítja a nemzetgazdaság más ágazatainak tevékenységét. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés vagy a szolgáltatások vagy megdrágulnak, vagy saját profitjuk egy részéről lemondanak, hogy árszínvonaluk megmaradjon, és ne terheljék túl a fogyasztókat. Sajnos az ipari termelés és a piacok globalizációja megnehezíti a környezetvédelmi szempontok érvényesítését. Ugyanakkor a környezetünk a legfőbb érték, és a bolygónk egyik területének pusztulása/pusztítása kihathat az egész földre is. Nehezen elképzelhető a növekedésbe hajszolt mutatók és a piacokon folytatott harc összebékítése a környezetvédelemmel, de nem lehetetlen! Bármilyen oldalról közelítjük meg a környezetgazdaság politikájának lehetőségeit és kötelezettségeit, mindenképpen a gazdasági fejlődés és fejlesztés kérdéseivel együtt kell kezelnünk őket. Két szempontot nem hagyhatunk figyelmen kívül. A környezetvédelem nem öncélú, önmagáért létező tevékenység, a gazdaságfejlesztésnek együtt kell járnia a környezetminőséget is javító beruházásokkal. A környezetvédelmi beruházások nagy részét (pl. szennyvíztisztítók, hulladéklerakók-égetők stb. építése) akkor is meg kell valósítani, ha máshonnét kell forrásokat elvonni. Ez nem feltétlenül többletköltség, hiszen főként hosszú távon más ágazatok érdekei is a környezetvédelmi beruházások mellett szólnak. Egyesek szerint a környezetvédelem csökkenti a versenyképességet. Ez nem igaz, több szempontból sem. A környezeti ipar jövedelmet termel és fejlesztést indukál, embereket foglalkoz- 17

tat. Emellett igényesebb piacokon ma már nem lehet eladni olyan terméket, amely a környezet károsításával készült, vagy a termék károsítja a környezetet. A környezetvédelmi követelmények egyértelműen a fenntartható technológiai megoldások felé irányítják a fejlődést. Ez teljesen új technológiák és infrastruktúrák bevezetését teszi szükségessé, és óriási hatékonyságnövekedést igényel. Az ilyen technológiák kifejlesztése sajnos sok időbe telik, mivel a kutatásokra nem fordítanak elég pénzt és emberanyagot. A cél olyan kreatív megoldások megtalálása, amelyek mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból kedvezőek. Ennek több alternatívája lehetséges: környezetkímélő struktúraváltás a gazdaság különböző területein környezetkímélő technológiaváltás a különböző folyamatokban környezeti ártalmak csökkentése alapvetően a meglévő technológiák és struktúrák keretein belül, finomításokkal és átalakításokkal. Ebből következik, hogy a piaci mechanizmusok és a környezeti jövőkép összehangolása nemzeti érdek. Elengedhetetlen a korszerű környezetvédelmi ipar kifejlesztése, a környezetbarát termékek elterjesztése, a környezetkímélő szolgáltatások megvalósítása. A gazdasági lehetőségek figyelembe vétele félrevezető, a pillanatnyi költségkímélés a környezetterhelő, de olcsóbb megoldás sokszoros többletkiadáshoz vezethet. Az egészségünkben, a természetben okozott kár idővel sokkal többe kerül majd. Legyen Magyarország Európa egyik környezetvédelmi mintaállama. Támogassuk környezetbarát oktatást, kutatást, műszaki fejlesztést. A gazdasági és társadalmi struktúraváltások részét képezik a környezetbarát fejlesztési folyamatok, s ehhez kellenek a megteremtett források és szürkeállomány, munkaerő és technika. 18

GÉNTECHNOLÓGIA, KLÓNOZÁS Ma már képesek vagyunk befolyásolni az élőlények génkészletének módosításával azok tulajdonságait, létrehozni sokkal több hasznot hozó, genetikailag módosított szervezeteket (GMO). Kérdés ugyanakkor, hogy ez az út mennyiben nevezhető fejlődésnek. Az ember kilépett a természet szabta korlátok közül és saját elképzelései szerint kezeli annak törvényeit. Ma már képesek vagyunk szinte minden növény- és állatfaj klónozására, a kevésbé bonyolult szervezetektől a magasan fejlettekig. Emberi sejtek klónozására már sor került és lehet, hogy valamikor engedélyezik majd az ember klónozását is. A genetika fejlődése ingoványos területekre vezet minket. Ide tartozik a genetikailag módosított szervezetek, a GMO-k kifejlesztése. Ez különösen a mezőgazdasági haszonnövények esetében egyre gyakoribb, pl. az USA-ban az ilyen termények aránya az összetermelésből több mint 40%. A fő indok az alkalmazásukra az, hogy számos előnyösebb tulajdonsággal bírnak az átlagos és természetes úton előállított fajtákhoz képest. Az állítás igazságtartalma legalábbis kétes. Nem tudjuk, milyen hatásokkal jár a GMO-k termesztése, elfogyasztása. Egy génmódosított, bizonyos egyedi tulajdonságokkal bíró növény pollenje egy természetes növényt beporozva kiszámíthatatlan populációkat hozhat létre. Kiszoríthatja a hasznos természetes növényeinket, kiszipolyozhatja a talajt stb. Nincsenek még egzakt kísérleti eredmények. De hogy ne legyünk elfogultak s ne csak a természetvédelem, hanem a magyar üzleti érdek oldaláról is nézzük a dolgot: ma a vetőmagpiacon sokkal jobban és kedvezőbb áron lehet eladni a garantáltan génkezeletlen termékeket. Európában mi vagyunk az egyik legnagyobb vetőmag-előállítók. Piaci pozícióink megtartása, bővítése érdekében ki kell rekesztenünk a génkezelt haszonnövényeket és vetőmagokat a hazai termőterületekről. Hazánk jó úton jár, és reméljük, hogy nem is fog letérni erről az útról. 19

KÖZGAZDASÁGI ESZKÖZÖK A KÖRNYEZETVÉDELEM SZOLGÁLATÁBAN A környezetvédelmi célok elérését adminisztratív eszközök mellett elsősorban közgazdasági eszközökkel, környezetvédelmi adókkal, járulékokkal, díjakkal és bírságokkal lehet ösztönözni. Ennek a rendszernek a lényege a szennyező fizet elv, vagyis minden környezetszennyező, természetkárosító vállalat vagy akár egyén a zsebén érzi az általa elkövetett kár súlyát. Minden területen akkor tudjuk a legjobb eredményt elérni, ha érdekeltté tesszük az embereket az újítások, szabályok betartásában. A szennyező fizet elv hatékony eszköz a környezet érdekében. A környezetvédelmi biztonság szolgálatában haladéktalanul be kell vezetni a környezeti felelősségbiztos ítás és az egyszeri biztosítékadás intézményét. Ezzel párhuzamosan bővíteni kell a környezetvédelmi támogatások körét. Nyilvánvaló, hogy az adók és a járulékok büntetések. Mértékük arányos a szennyezéssel. A fizetési kötelezettségen keresztül ösztönöznek a takarékos használatra, a környezet terhelésének csökkentésére. Ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig társadalmi szempontból nem fogadhatók el azok az ökoadók, amelyek pusztán sarcként funkcionálnak, tehát a költségvetést gyarapítják, de nincs garancia arra, hogy a környezetvédelem ügyét fogják szolgálni. Ehhez viszont az adórendszer teljes újragondolására van szükség, és ki kell jelölni az ökoadók helyét a rendszeren belül. Nem járható út a különböző ökoadók fokozatos bevezetése a meglevő adók és járulékok csökkentése mellett. A mérleg nyelve látszólag egyensúlyban marad ugyan, de a célt így nem lehet megvalósítani. Az egyes ökoadók másként érintik a gazdaság különböző szereplőit, és ezek nem esnek egybe azzal a körrel, amely az új adóforma bevezetését kompenzáló egyéb adó- vagy járulékcsökkenés előnyeit élvezik (vagyis nem ugyanott jelentkezik az előny és a hátrány). A terhelés így bizonyosan aránytalan lesz. Ez feszültséget szít a kedvezményezett szereplők és a büntetéssel sújtott gazdasági tényezők között, ami gazdaságilag és társadalmilag sem fogadható el. Az ökoadók bevezetését nem lehet csereügyletként kezelni, amelynek során valamire kivetünk egy adót, és egy meglévő másikat csökkentünk. Az ökoadók helyes kivetése szemléleti kérdés, amihez kormányzati szándék, akarat és elhatározás szükséges. 20