Összefoglaló a Lisszaboni Szerződés által előidézett változásokról az Európai Unió működésében A főbb érintett területek: Intézményi reform Demokratikusabb működés Emberi és kisebbségi jogok Esélyegyenlőség a fogyatékkal élőknek Az európai polgárok biztonsága és szabadságai Gazdaságpolitika Munkavállalás és szociális ügyek Uniós költségvetés Regionális politika Mezőgazdaság és nemzetközi kereskedelem Energiapolitika Környezetvédelem Külpolitika Egyházakkal folytatott párbeszéd Sport Az Európai Parlament Magyar Néppárti Delegációja Strasbourg, 2009. november 25.
Intézményi reform A Lisszaboni Szerződés hivatott számos területen az euroszkeptikusok által oly sokszor számon kért demokratikus deficitet kompenzálni: a szerződés egyszerűsíti a közösségi döntéshozatalt, hatékonyabbá teszi az intézményeket, jogi személyiséggel látja el az Európai Uniót, több új intézményt vezet be és jelentősen módosítja az unió intézményeinek működését. A szerződés megerősíti az európai demokráciát és közösségi módszert, mégpedig azzal, hogy több kompetenciát ad át az Európai Parlamentnek, növekszik általa az Európai Parlament jelentősége, így lényegesen bővülnek az ún. rendes jogalkotási eljárás (korábbi nevén: együttdöntés) útján gyakorolt hatáskörök: a szerződés hatálybalépésétől az Európai Parlament azonnal valóságos törvényhozó szervvé válik. Fontos, hogy bár a 2004 09-es ciklushoz képest kettővel kevesebb képviselőnk van, de érvényesül majd az egyenlő elbánás elve a tagállamok között, így a hasonló lakossággal rendelkező országoknak azonos számú képviselőjük lesz az Európai Parlamentben. A Lisszaboni Szerződés által a nemzeti parlamentek szerepe is megnő az európai ügyekben. Bár a nemzeti parlamentek nem vétózhatják meg közvetlenül az európai uniós jogalkotást, ellenvéleményüket fokozottan figyelembe kell venniük majd az uniós jogalkotóknak. A szerződés további intézményi reformjai dióhéjban: A tagállamok képviselőit magában foglaló Tanácsban bevezetik az ún. kettős többség elvét: egy javaslat akkor megy át, ha a tagállamok 55 százaléka és az uniós népesség 65 százaléka támogatja. (Az új rendszer, kibúvókkal, 2014. november 1-jén lép hatályba). Az állam- és kormányfőket magába foglaló Európai Tanács legalább 2 és fél éves időtartamra állandó elnököt kap, aminek révén a döntéshozatal hatékonysága növekszik. Az EU-Tanácsban miniszteri szaktanácsok maradnak, amelyek élén 18 hónapon át három ország gyakorol csoportos elnökséget oly módon, hogy minden területen fél éven át egyikük látja el az elnökségi teendőket. Magyarországra 2011 első félévében kerül sor. Az Európai Bizottságban egyelőre marad az "1 ország 1 biztos" elv, ez 2014 után változhat. Mostantól a szerződésben szabályozzák a csatlakozás és a kilépés körülményeit. Demokratikusabb működés Az EK-Szerződés értelmében eddig is minden európai polgár joga volt, hogy bármikor akár a saját nevében, akár másokkal együtt petíciót nyújtson be az Európai Parlamenthez az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó, és a nevezett személyeket közvetlenül érintő tárgyban. A Lisszaboni Szerződés új kezdeményezési joggal ruházza fel az európai polgárokat. A részvételi demokráciáról szóló rendelkezés értelmében amennyiben több tagország állampolgárai közül egy millióan indokoltnak tartják, kezdeményezhetik, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Lisszaboni Szerződés végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. A kezdeményezési jog intézményesítése az Európai Unió demokratikus deficitjének csökkentéséhez járulhat hozzá, hiszen a polgárok könnyen és szervezetten juttathatják érvényre elképzeléseiket. Emberi és kisebbségi jogok A Lisszaboni Szerződés elismeri az Alapjogi Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket, és azt kötelező erőre emeli, így az bekerül az EU joganyagába. Az LSZ tehát már
úgy hivatkozik az alapjogi chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű garanciáinak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjteményére, melyekkel az EU megítélése szerint valamennyi európai polgárnak rendelkeznie kell. (A charta hat fejezete a következő kérdésekkel foglalkozik: az egyének emberi méltósággal kapcsolatos jogai; szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, a polgárok jogai és igazságszolgáltatás.) A charta kötelező erőre emelése egyfelől azt jelenti, hogy az Unió intézményeinek jogszabályok javaslásakor tiszteletben kell tartaniuk a chartában rögzített jogokat, másfelől pedig a tagállamoknak is eleget kell tenniük e kötelezettségnek az uniós jogszabályok végrehajtása során. A chartában megfogalmazott rendelkezések megfelelő alkalmazását a Bíróság felügyeli. A charta Lisszaboni Szerződésbe történő beépítése nem módosítja az Unió hatáskörét, viszont megerősített jogokat és további szabadságokat biztosít a polgárok számára. Ez Magyarországnak mind a határon túli magyarok, mind a magyarországi kisebbségek így pl. a legnagyobb lélekszámú etnikai közösség, a magyar cigányság szempontjából is különösen fontos, hiszen a Charta 21. cikke kötelező erővel kimondja a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek diszkriminációjának tilalmát. Jogi normává válnak a koppenhágai kritériumoknak a kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozó passzusai. Ezt a tagjelölt államoknak fokozottan figyelembe kell venniük. Esélyegyenlőség a fogyatékkal élőknek Magyarországon közel 800.000 rokkantsági ellátásban, nyugdíjban részesülő személy van, akik eddig nem voltak a társadalom jogilag teljes értékű tagjai. Senkit nem lehet még akár közvetetten is hátrányosan megkülönböztetni, mert fogyatékossággal élő családtagja, vagy fogyatékos gyermeke van, különösen Magyarországon nem, ahol a fogyatékos gyermekeket jellemzően az egyedülálló anyák nevelik, akik nagyobb védelmet érdemelnének. Ezentúl a biztosítók nem tagadhatják meg egy biztosítás megkötését, mert valaki - akár tudtán kívüli is - genetikai betegségben szenved. A charta kimondja a fajnemesítés azaz a múlt századi totalitárius rendszerek népszerű ideológiájának, az eugenika tilalmát és az alapvető keresztény értékek mellett áll ki, így az élet és az emberi méltóság védelme mellett. Az európai polgárok biztonsága és szabadságai A szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés vonatkozásában így pl. az európai uniós polgárság, a személyek szabad mozgása, a menekültügy és a bevándorlás politika, a vízumpolitika, valamint az EU külső határainak kezelésén túl a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni fellépés esetében is a Lisszaboni Szerződés megkönnyíti az európai szintű fellépést azáltal, hogy szinte minden esetben az ún. közösségi módszert alkalmazza majd. Ennek lényege, hogy a döntéshozatal során az Európai Bizottság által kidolgozott javaslatok elfogadása minősített többséggel történik. A folyamatban a korábbinál nagyobb szerep jut majd az Európai Parlamentnek, a tagállamok parlamentjeinek révén pedig szorosabbá válik a demokratikus ellenőrzés. A döntéshozatalt a Bíróság fogja felügyelni. Gazdaságpolitika Erősíti a gazdaságpolitikai koordinációt a rendes jogalkotási eljárás új területekre való kiterjesztése (pl. többoldalú felügyeleti eljárás). Az ún. Eurócsoport intézményesítése a tagállamok gazdasági, pénzügyi és költségvetési politikáinak erőteljesebb koordinációját szolgálja. (Eurócsoport: Az Eurózóna tagállamai gazdasági és pénzügyminisztereinek eddigi informális havi találkozói.) A Lisszaboni Szerződés jogot ad a Bizottságnak vélemény adására azon tagállamokkal kapcsolatban, amelyeknek túlzott költségvetési hiányuk van. A szankcionálási eljárást a
Tanács fogadja el a Bizottság javaslata alapján (eddig csak ajánlás volt). Munkavállalás és szociális ügyek A Lisszaboni Szerződéssel már nincs többé jogalap és kifogás a tagországok munkavállalóinak megkülönböztetésére az EU-n belül. Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga. A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Uniónak a jogalkotás során minden egyes esetben figyelembe kell vennie azon követelményeket, amelyek a foglalkoztatás magas szintjének, valamint a megfelelő szociális védelem biztosításához, a szociális kirekesztés elleni harchoz, a magas szintű oktatáshoz és képzéshez, továbbá az emberek egészségének védelméhez kapcsolódnak. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével erősödik a szociális partnerek szerepe az uniós döntéshozatal során. Ezentúl mindenkinek joga van az egészségét, biztonságát és ami a legfontosabb: méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez is. Senkit sem lehet elbocsátani, ha gyermeket vállal és különösen azokat nem, akik mesterséges megtermékenyítési eljárásban (lombik-programban) vesznek részt, és mindkét szülőt megilleti a védelem joga, mert minden elvesztegetett lehetőség a jövőnket veszélyezteti! Uniós költségvetés Változik a költségvetési eljárásra vonatkozó összes szabályozás. A több éves pénzügyi keretterv ezentúl kötelező lesz, eddig önkéntes megállapodás volt. A Tanács készíti el, de a Parlamentnek hozzá kell járulnia. Időtartama legalább öt év. Ennek elmúltával megújítandó, ha az új tervet nem fogadják el, a korábbi marad érvényben a technikailag (infláció, gazdasági növekedés) kiigazított keretszámokkal. Az éves költségvetési eljárás egyszerűsödik. Mindkét költségvetési hatóság (Tanács, Európai Parlament) egy olvasatban módosíthatja az Európai Bizottság költségvetési tervezetét. E két módosítássorozat alapján egy különleges egyeztető bizottság, amely az Európai Parlament és a Tanács egyenlő számú képviselőjéből áll, közös álláspontot alakít ki. Ezt mind a Tanácsnak, mind az Európai Parlament plenáris ülésének meg kell erősítenie. Amennyiben a Tanács elutasítja a közös álláspontot, akkor az EP-nek lehetősége van saját korábbi olvasatában megszavazott módosítóit még egyszer megszavazni. Négyötödös többséggel a Parlament maga dönt a költségvetésről. Ez a döntési jog ezentúl a mezőgazdasággal kapcsolatos kiadásokra is kiterjed. Regionális politika A Lisszaboni Szerződés egyik legjelentősebb eleme a regionális politika szempontjából, hogy bevezeti, és az EU egyik célkitűzésévé teszi, a területi kohézió fogalmát, az Unió és a tagállamok közös felelőssége alá helyezve azt. Az új fogalom konkrét tartalma még nem tisztázott, ugyanakkor érdemi elmozdulást jelent egy új típusú felzárkóztatás-politika kialakítása felé. Magyar szempontból különösen fontos, hogy ezentúl az Európai Parlament is a Tanáccsal egyenrangú döntéshozó lesz a hátrányos térségeket felzárkóztató Strukturális Alapok szabályozása terén. Az Alapjogi Chartában elismerésre kerül a tagállamok nemzeti identitása és központi, regionális és helyi közhatalmi szervezete, emellett a szerződés leszögezi, hogy a szubszidiaritás elvének alkalmazása a helyi és a regionális hatóságok esetében is szükséges. Ez a két lépés a gyakorlatban a regionális és helyi kormányzás megerősítését jelenti.
Mezőgazdaság és nemzetközi kereskedelem A Lisszaboni Szerződés kiterjeszti az együttdöntési eljárást a mezőgazdaságra, azaz az Európai Parlament társjogalkotóvá válik. Ez magyar szempontból igen fontos fejlemény, mert az Európai Parlamentben az utóbbi öt évben mindig kedvezőbb eredményt tudtunk elérni a magyar gazdák szempontjából, mint a kormány a Tanácsban. Örvendetes, hogy a közös kereskedelempolitika területén is nő az Európai Parlament szerepe. Az EU-n kívüli országokkal folytatott két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásokról a Tanács felhatalmazása alapján továbbra is a Bizottság tárgyal, de az Európai Parlamentet folyamatosan tájékoztatnia kell. Energiapolitika A Lisszaboni Szerződés az első alapszerződés, amely külön cikkben tér ki az energiapolitika szerepére. Az említett szövegrész nem fektet le új eljárásokat, de a téma beemelése jól érzékelteti a kérdés felértékelődő szerepét. Magyar szempontból kiemelt fontossággal bír, hogy a szerződés energiapolitikára vonatkozó része beemeli a szolidaritás elvét, mint amely erősítheti az európai ellátásbiztonságot. Ezzel összefüggésben a regionális energiahálózatok közötti összeköttetések fejlesztése hangsúlyos célkitűzésként jelenik meg a szövegben. Mindez azért jelentős fejlemény, mert a szolidaritási eljárások megerősítése a szükséges beruházások megindításával karöltve tompíthatja a jövőbeni ellátászavarok negatív következményeit. Környezetvédelem A Lisszaboni Szerződés újdonsága, hogy a környezet minőségének megőrzése és védelme mellett annak javítását is hangsúlyozza. Ennek következménye a környezetkárosítás mértékének fokozottabb visszaszorítása, ami vonatkozik az üvegház hatású gázok kibocsátásának, a levegő egyéb típusú szennyezésének és a szén alapú üzemanyag kitermelésének csökkentésére. A Lisszaboni Szerződés következtében a magas fokú környezetvédelemhez való jog az európai uniós polgárok alapjogának minősül. A Lisszaboni Szerződés további újdonsága az éghajlatváltozás fogalmának beemelése az Európai Unióról szóló Szerződésbe, rámutatva ezzel a jelenség kiemelkedő fontosságára tagállami és közösségi szinten egyaránt. Külpolitika A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően Európa egységesebben tud megnyilatkozni, továbbá hatékonyabban léphet fel globális szereplőként az európai külpolitikai eszközök egybekapcsolása révén. A szerződés Európa gazdasági, humanitárius, politikai és diplomáciai képességeire alapozva elősegítheti az európai érdekek és értékek globális érvényesülését, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok egyedi külpolitikai érdekeit. (Ashton jelölésével úgy tűnik, a tagállami irányítás markáns marad.) Főbb változások: A külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztség révén az EU külső fellépése hatásosabbá, következetesebbé és hangsúlyosabbá válik. A főképviselő alelnöki tisztséget tölt majd be az Európai Bizottságban, a "kétkalapos" főképviselő közel 7000 diplomatát irányít majd. A szerződés létrehozza az európai külügyi szolgálatot, amely támogatást és segítséget fog biztosítani a főképviselő részére. Ezen intézmény felállítása körüli viták hangsúlyosak lesznek az elkövetkezendő időszakban. Az Európai Parlament a külügyi szolgálat költségvetését ellenőrzi, illetve a folyamatos transzparenciát
biztosítja. Mivel a szerződés önálló jogi személyiséggel ruházza fel, az Európai Unió nagyobb súllyal tud fellépni a tárgyalások során, hatékonyabban szerepel majd a nemzetközi színtéren, és a vele kialakítható partnerség lehetősége is kézenfekvőbbé válik az Unión kívüli országok és a nemzetközi szervezetek számára. Az európai biztonság- és védelempolitika fejlődése nem bontja el a jelenlegi különleges döntéshozatali rendszert, viszont lehetővé teszi, hogy megerősített együttműködés jöjjön létre kisebb, csupán néhány tagállamot számláló csoportok tagjai között. A Lisszaboni Szerződés nem teremti meg az egységes európai hadsereget. Egyházakkal folytatott párbeszéd A Lisszaboni Szerződés az Unió történetében először előírja az európai intézmények és az egyházak, valamint vallási közösségek közt fenntartott nyílt, átlátható és folyamatos párbeszédet. Ez ugyan nem feledteti azt a hibás döntést, hogy a szövegből kihagyták a kereszténységre történő közvetlen utalást, azonban az intézményesített párbeszéd mégiscsak elismeri az egyházak vitathatatlan szerepét az európai társadalmakban, a kontinens történelmi és kulturális örökségében, az európai identitás kialakulásában. Magyarország és a hazai egyházak számára ez örömteli hír, mivel annak szellemében lehetőség nyílik az egyház és állam viszonyát áttekinteni, az egyházi intézmények mindenekelőtt az iskolák és szociális intézmények fenntartásában kialakult esetleges diszkriminatív intézkedéseket felszámolni. Az egyházak, amellett, hogy részt vesznek az állam közfeladatainak ellátásában, lelki támaszt nyújtanak és vigaszt adnak a nehéz anyagi és szociális körülmények közt élő társadalomnak. Sport Az EU történetében először közvetlen utalás történik a szerződésben a sportra, ill. annak kiemelkedő társadalmi szerepére. A dokumentum elismeri a sport sajátos jellegét és a sportszervezetek autonómiáját, és felhív a sport előmozdítására összeurópai szinten. Ezáltal az Európai Unió jogot nyert arra, hogy kidolgozza az európai sportstratégiát, amely, amellett, hogy tiszteletben tartja a nemzeti hatásköröket, közös célokat határoz meg olyan területeken, ahol az egyedi, tagállami fellépés nem elégséges. Ilyen egyebek mellett a doppingolás elleni küzdelem, a sportpályákon tapasztalható erőszak elleni fellépés, az ifjúságvédelem, a testmozgás és egészséges életmód promóciója, de várhatóan források nyílnak meg sportlétesítmények, uszodák, tornatermek fejlesztésére is. Magyarország számára azért is örömteli ez a rendelkezés, mivel nálunk a sportegyesületek, szövetségek és sportolók anyagi és erkölcsi megbecsülése rendkívül alacsony, a sportra fordított költségvetési támogatás évről-évre csökken, miközben az elhízás egyfajta népbetegséggé vált. Bízunk benne, hogy a sport szerepének európai elismerése kedvező változásokat indít el a társadalomban, és a kormányváltás alapvető szemléletváltást, a sporttevékenység kiemelt támogatását hozza el a magyar emberek számára is. Strasbourg, 2009. november 25.