PERLICZI JÁNOS DÁNIEL ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYE* HAUSEL SÁNDOR 1731-ben új megyei főorvos megválasztása előtt állt Nógrád vármegye. A döntés meghozatala azonban nemcsak egy új személy megválasztásával, hanem új helyzet megteremtésével is együtt járt. A korábbi főorvosok számára a Forgách család gácsi várkastélya szolgált hivatali helyül, aminek legalább két oka volt. Az egyik, hogy ezek az orvosok a generációkon át a főispáni széket betöltő Forgáchok számára egyúttal házi orvosok is voltak. A másik pedig az lehetett, hogy a 18. század első harmadában a romokból újraépítkező Nógrád vármegye nem tudott megfelelő helyiséget biztosítani erre a célra. Ugyanakkor idővel az is nyilvánvalóvá válhatott, hogy egy arisztokrata család várkastélya egyrészt nem felel meg a hivatalszerü orvosi munka végzéséhez, másrészt a növekvő betegforgalom feltehetőleg egyre nagyobb megterhelést jelentett a kastély lakóinak. Ezeken túl közrejátszhatott egy új, kifejezetten a vármegyei főorvos és állandó patika számára építendő és a vármegye birtokában lévő épület megépítésében az is, hogy Forgách János főispán közbenjárására nem egy átlagos kvalitású orvosdoktor meghívását tervezték. így azután az ifjú Perliczi hírneve és a Forgáchok patronálása rábírta a közgyűlést a Losoncon felépítendő ház megszavazására. 1 Miért Losoncon építtette fel Nógrád megye az első állandó helyen működő patikáját? Miért nem Balassagyarmaton vagy Szécsényben? Erre a választ szubjektív és objektív okokban egyaránt kereshetjük. A 18. század első harmadában nem játszódott még le az a folyamat, amit a megyetörténet a piacforduló fogalmával jelöl, és ami azt jelenti, hogy Nógrád vármegye ekkor még nem került át a felvidéki városok vonzáskörzetéből a Pest és Buda környékhez, az ország központi területéhez. A török és a kuruc háború után két évtizeddel Losonc volt a megyén belül az a település, amely az Európát bejárt Perliczi számára a legjobbnak látszott. Ez lehet az objektív ok. Persze feltételezhetjük azt is, hogy Losonc megfelelt az új Ordinarius physicus azon érdekének, hogy minél közelebb maradjon szülővárosához, Késmárkhoz, vagy felesége korábbi lakhelyéhez, Besztercebányához. 2 Gondolt-e arra, hogy hosszú nyugat-európai vándorlása, rövid késmárki és Selmecbányái orvosi praxisa után Losoncon, illetve a szomszédos Apátfalván marad élete végéig? Akár gondolt, akár nem, így történt. 1731 és 1754 között töltötte be a megyei hivatalt, majd azután Apátfalván élt a múzsáknak - ahogy kortársai mondták. De Apátfalva lett végső nyughe- * Az Orvostörténelmi Társaságban 2006. szept. 21 -én elhangzott előadás szövege. 1 2 Hansel Sándor: Orvosok a 18. századi Nógrád megyében. Nógrádi Történeti Évkönyv XV. Salgótarján, 1989. 85-98. Belitzky János: Nógrád megye története 896-1849. Salgótarján, 1973. 245-246.
lye is. A megyén túlmutató kezdeményezései a magyar történetírásban jól ismertek. A jelen előadás megyebeli életének néhány fontosabb mozzanatára kíván rávilágítani. Majd egy félévszázadot élt Nógrád megyében, ezért a címben megfogalmazott viszony nem csupán hivatalbeli, illetve szakmai vonatkozásban érdekes számunkra. Itt és most a következő három viszonyról szeretnék szólni vázlatszerüen: Perliczi és Nógrád megye egészségügye, Perliczi a nemesember, Perliczi a barokk polihisztor értelmiségi. Természetesen legfontosabb az egészségügyben kifejtett tevékenysége, amelynek három jól elkülöníthető területét különböztethetjük meg. Elsőször is a losonci megyei ház elkészültével létrejött a megyei egészségügy hivatalos központja, az egészségügy intézménnyé vált. Ehhez kapcsolódott mindennapi orvosi tevékenysége. A második a megyei egészségügy szervezeti kereteinek meghatározása és kiépítése. A harmadik a gyógyításhoz elengedhetetlen patika létesítése. Perliczi János Dániel Nógrádba jövetele tehát mintegy katalizátorként hatott a gyógyszertár felépítésére. Főorvosi ténykedésének mindennapjaiból elsősorban azokról az eseményekről tudunk, amelyek a megye nemesi társadalmával hozták kapcsolatba. E kapcsolatnak ránk maradtak mind kellemes, mind kellemetlen oldalai. De bizonyos, hogy járványos időkben kapcsolatba került a megye teljes lakosságával. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a két pestisjárványban végzett szolgálatai nagyban hozzájárultak a nemesség megszerzéséhez. A megye egészségügyi szervezetének kiépítésében legjelentősebb alkotása kétségkívül a szolgálatot teljesítő szakszemélyzet feladatainak szabatos körülhatárolása. A megyei közgyűlés által is elfogadott statútum szabályozza a főorvos, a megyei seborvos, a bábák, és a patikusok feladatait. E szabályozás részletezése nem célja ennek az előadásnak, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Perliczi igen előremutató szabályzatot dolgozott ki, mert az egész 18. században változatlanul használták és átvették más megyék is. Az 1731. év Perliczi számára igen mozgalmas volt. Megházasodott, otthagyva Selmecbányát október végén Nógrád megyébe, Losoncra költözött. Az orvosi praxis gyakorlása jó gyógyszertár nélkül nyilván nehézségeket okozott volna, egyrészt ezért szorgalmazta felépítését. Másrészt, mint későbbi leveleiből kiderül, anyagilag sem volt mellékes. Valószínűleg amikor szóba került Nógrádba jövetele, már akkor a patika létesítésének feltételéhez kötötte. Bár életének igazán széleskörű és kiterjedt tevékenysége közül a patika építése és működtetése csupán az egyik, azonban ez az "intézményesedő" nógrádi egészségügy egyik alapkőletétele volt. Perliczi több mint 300 orvosságot" állított össze, illetve talált ki. Ez arra utal, hogy a losonci patika gazdag kínálattal várta a betegeket. A gyógyszereit egyébként az 1740-ben megjelent Testi békességre vezérlő úti-társ c. müvében maga Perliczi ajánlotta kedves magyarainak, de főképpen Tekintetes Nemes Nógrád Vármegyében lévő városokban és falukon lakozóknak". Ebben felhívta a figyelmet arra a sokféle gyógyszerre, ami kivált a' Lossontzi Patikában készíttetett, és klímánkhoz, természetünkhöz szabott orvosságokra alkalmasztatott Perlici Dániel...által". Az "officina Perlicziana" 1754-ig működött a megye által épített házban, ekkor azonban a vármegye eladta ezt az épületét, nagy nehézségek elé állítva Perliczit. A városon belül vándorolni kényszerült, házat kellett bérelnie a gyógyszertára céljára. A vármegye első gyógyszertári épületének az eladása összefügg a tervezett vármegye ház építésével. A ház ' Hauscl Sándor: Nógrád vármegye első gyógyszertúrának építéstörténete. Kézirat, 1994.
eladásával kívánt alapot teremteni Grassalkovics főispán az építendő új megyeházához: "Illik és szükséges úgyis, hogy a Nemes Vármegyének közepe táján többszöri determinatiok után már egyszer alkalmatos házat építessünk, s kivált rabjainkat provideálhassuk, hogy Gács várában Méltóságos Gróf Forgách Uraknak sokáigh terhekre ne legyünk. Fundust csinálunk ezen háznak eladásával szükségesebb házunk építéssire..." 4 Perliczi nemcsak mint nagy tudású orvos volt a megye közéletének része, hanem 1741. évi nemesi rangra emelése után annak közigazgatásába is bekapcsolódott mint vármegyei táblabíró. Hazatérve nyugat-európai tanulmányaiból ígéretes életpálya sejlett fel, amely javára látszott lenni a hazának és az egyénnek egyaránt. Hiszen sikeres praxist folytatott szülővárosában, Késmárkon, ambiciózus munkálkodás jellemezte Selmecbányán a bányászat előmozdításában, 26 évesen felkérést kapott Nógrád vármegye főorvosi állására. 5 Két évvel később az országban elsőként összeállította a megye egészségügyi szabályzatát, példamutató helytállást mutatott az 1737. és 1741. évi pestisben, 1740-ben az elsők között adott ki három könyvecskét a magyar nyelvű orvosi ismeretterjesztés műfajában, 1741-ben pedig addigi közjó iránti szolgálatáért nemességet nyert, amely a szellemi képességeivel és kezdeményezőkészségével kitűnt orvosdoktort társadalmi tekintetben is a kivételezettek közé emelte. Ujabb lépcső felfelé? Paradox, de ettől a momentumtól kezdődnek nehézségei, összeütközései; tudósi, szakma-szervezői pályája, nemhogy emelkedni, hanem inkább megtorpanni látszik. Vajon találte kárpótlást abban, hogy a privilegizált osztály, a magyar nemesség soraiba tartozhatott? Jól érzékelte, hogy a "feudalizmus korszakában a társadalmi és vagyoni érvényesülésnek ez volt az egyetlen lehetősége"? Vajon mi ösztönözte a 37 éves Perliczit, a bölcselet és orvostudomány doktorát, a berlini akadémia és a Kaiserlich-Leopoldinische Akademie der Naturforscher tagját, hogy a " Magyar Királyság és ezen vármegye kétségtelen és valódi nemeseinek sorába és gyülekezetébe" tartozzon? Családi becsvágy? Követni akarta talán kiváló apósát, Moller Károly Ottót, aki 1728- ban nyert nemeslevelet? Apósa széleskörű tudása és országnyi pacientúrája példa lehetett számára. Emellett fontos volt, hogy társadalmi állásában se maradjon el tőle? 7 Talán vallásából eredő hátrányok csökkenését várhatta e változástól? Ennek ellenkezőjéről győzhette meg az éppen nemesítése idején kiadott rendelet, amelyben Mária Terézia az 173 I. évi Carolina Resolutio változatlan fenntartásáról intézkedett. Vagy a főorvosi állás és a barokk tudósi polihisztorságon túl közéleti szerepre, más megyei hivatalra vágyott? Vallása és megnyilatkozásai alapján mondhatjuk: Perliczi eszköznek tekintette és nem célnak a nemeslevelet. Keserűen kellett azonban tapasztalnia élete rákövetkező 36 évében, hogy a reménytelinek vélt eszköz nem segített ambícióinak elérésében, sőt inkább ellenségek szerzését hozta magával. 0 elsősorban tudományos és szakmai elismerésre vágyott volna. Hol öntudatos, hol rezignált büszkeséggel emlegette, hogy külföldön 4 3 fi 7 Niedermann Imre: Nógrádi élet a régi világban. Bp., 1942.38 Az egyoldalas, igazi barokk címből csak a lényeget közölve: Schöne,.loh. G.:...Als der Hoch-Edle. Hochgelehrte und Ilocherfahrene Herr Johann Daniel Perlicius die Retour nacher Ungarn antrat... Brieg, 1729. Ember Győző: A kormányzati szervezet. In: Magyarország története 1686-1790. I. kötet 439. Moller Károly Ottóról Nagy Iván: Magyarország csatádai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, I860. 543-544, Weszprémi I.: id. m. Nr. 59.. Szelestei N.: id. m. 411-412.
jobban számon tartották, mint hazájában. Maradhatott volna a tudományok számára kedvezőbb feltételeket nyújtó nyugat-európai egyetemeken tanítani, de mint írta: "... győzött mindazonáltal a haza szeretete... " s. Hangsúlyoznunk kell, hogy Perliczi nem armalista volt, mert 1750 után birtokot is szerzett Apátfalván. Orvosi működése mellett nem kis erőt igényelt tőle a földesúri élet. Földesúri mivoltának megfelelően kastélyában, vagy ahogy ő nevezte, "újonnan épített residentiamban", élte a közügyektől egyre inkább elfordulva "privatus" életét 1754-től. E residentia nem lehetett jelentéktelen, mert egy 1779-es térképen külön fel van tüntetve Apátfalván mint "Dornas Perlicziana" 9 Kastélyának építésében is igényes lehetett, mert a II. József korabeli katonai félmérés leírásában a második pontnál azt jegyezték meg, hogy a falunak "egy szép kastélya van". 10 Mindenesetre ez arra utal, hogy Perliczinek voltak anyagi eszközei, amelyek a praxisából, földbirtokai jövedelméből, gyógyszertárából és feltehetőleg a felesége hozományából tevődtek össze. De nemessége ellentmondásos volt, mert a megye törzsökös nemesei, nem mint osztályos társukra tekintettek, hanem mint a vármegye szegődményes alkalmazottjára. A nemesi családokkal folytatott pereiben bizony sokszor megalázó helyzetbe került. 1749-ben a Mocsári család egyik tagja a következőket mondta az orvosi szolgáltatásokért és a gyógyszerek hátralékos áráért perelő Perlicziről:...nem ilyen új armalistátul és nemes vármegye conventionatus (szegődményes) szolgájátul, de nagyobb értékű, nagyobb értelmű, örökös possessionatustól (birtokos) sem tartozom szenvedni, én írom részemről, hogy említett Perliciust nem tartom emberséges embernek, hanem egy etceterának". Apátfalvi földbirtokosként viszont ő maga ütött meg önérzetes hangot egyik jobbágyával kapcsolatban, aki őt megkerülve fordult a vármegyéhez: Minthogy az Instans (kérelmező) a Nemes Vármegyéhez folyamodott, ámbár fóldös uri jussal élhetnékis, hogy jövendőbe panasza senkinek ne legyen, az dolgot nemes vármegye tagjai jelenlétiben, úri székemen kívánom revideálni". Perliczi elméleti kisugárzása, kapcsolatrendszere és számos országos vonatkozású kezdeményezése - amelyek vélhetőleg nyugat-európai tapasztalatai alapján fogalmazódtak meg benne, és ugyanakkor talán a kitörési lehetőséget is remélte és kereste bennük - túlnőtt Nógrád megyén. Igaz, országos kezdeményezései közül egyik sem valósult meg úgy, ahogy elképzelte, és amikor megvalósultak, kimaradt valamennyiből. Visszaemlékezve fiatalkori külföldi elismertségére, csalódottan írta öregkorában: "Ezerszer bánom, hogy ezen tudományokat nem esmérő, becsülni sem tudó hazába visszajöttem, inkább ott nem maradtam, 8 9 1 0 11 Szelestei N. id. m. 414. Az említett gratuláló versben egykori pajtása így írt döntéséről: So eilst du nun von uns nach deinen Hltern hin, Gelehrter Beute voll. Ach dass sich doch dein Sinn zu Deutschlands Nutzen liess von deinen Freunden leneken! Du würdest uns davon noch manche Früchte schenken. Jedoch der Schluss ist da: Du dienst dem Vaterland. Du hast viel Sachen vor, und baust auf keinen Sand, Die Grösse deines Zwecks, die deinem Geiste gleichet. Nutzt viel, wenn dein Bemühn, das was es sucht, erreichet." A térkép közölve Hausel: id. m. 97 Fperjessy Kálmán - Schneider Miklós: Nógrád megye képe a 18. század végén. Salgótarján, 1977. 65 Hat cin schönes Schloss", Más kastély nincs jelölve a faluban I lausel Sándor: Perliczi János Dániel Nógrád vármegyei főorvos nemesség. BH/1200\. 68-74. p.
mivel csak sovány városi és vármegyei praxisban (tudatlan chirurgus okkal majdnem egy rangban) ifjúságomat, időmet kellett töltenem". Zárszavául az elhangzottaknak szolgáljon egyik öregkori felsóhajtása, amelyről vajon ki állíthatná, hogy ma már nem időszerű: "Adjon Isten jobb időket, több s jobb patronusokat az eruditionak!" 13 SÁNDOR HAUSEL, Dr.Univ. Head Archivist H-2660 Balassagyarmat Hétvezér u. 26. HUNGARY ZUSAMMENFASSUNG Die markanteste Gruppe der Intelligenz des 18-ten Jahrhunderts von Komitat Nógrád warwenn auch nicht in ihrer Anzahl, aber in ihrer Wirkung - die Ärzteintelligenz. Sie wurden durch ihr Wissen, ihre Sprachkenntnisse, ihre Auslandserfahrungen - ihre Berufsaufgaben über - unter die Teilnehmer und Initiator der fortschrittlichen Veränderungen erhoben. Die im 18-ten Jahrhundert praktizierten Ärzte haben nicht nur bei der Ausgestaltung des Gesundheitswesens des Komitats mitgewirkt, sondern auch an der Förderung des geistigen Lebens teilgenommen. Von ihnen hat sich János Dániel Perliczi (1705-1778) erhoben. Die umfangreiche wissenschaftliche, gesellschaftliche, organisatorische Aktivität von Perliczi ist besonders interessant, weil der Physicus comitatus Neogradiensis den Adel erhalten hat. 13 Szelestci N. id. m. 417-418 Szelestei N. id. m. 421