A ceruzától a számítógépes animációig Giorgio Piolával by Papp István - csütörtök, december 20, 2012 http://www.formula1tech.hu/a-ceruzatol-a-szamitogepes-animacioig-giorgio-piolaval/ Giorgio Piola az F1-es paddock elismert tagjaként kiváló technikai illusztrációkkal ismerteti meg a közönséggel az F1 technikai oldalát (Fotó: Motorsport.com) Azok számára, akik a Formula-1 technikai oldalát figyelemmel kísérik, minden bizonnyal nem cseng ismeretlenül Giorgio Piola neve. A kiváló részletekkel kidolgozott technikai illusztrációiról híres szakember, aki mára az F1-es paddock elismert tagja lett, számtalan élménnyel és tapasztalattal lett gazdagabb pályafutása során. Mindazonáltal, hogy munkáinak köszönhet?en az általa megírt könyvek, rajzok és nem utolsó sorban számítógépes animációk segítségével igyekszik megismertetni az érdekl?d?kkel a száguldó cirkusz m?szaki oldalát, az F1-ben véghezvitt munkássága nem volt teljesen zökken?mentes. Miután a csapatok eredményessége jelent?s mértékben függ attól, hogy a mérnökök milyen egyedi m?szaki megoldásokkal próbálják a versenyautókat jobb eredményre sarkallni, ezért a rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeznek azt a lehet? leghosszabb ideig rejtve tartani a kíváncsi tekintetek el?l. Nem volt ez másként Giorgio Piola esetében sem, akinek kemény munka árán sikerült elérnie azt, hogy a versenypályákon még nem debütált alkatrészekr?l és megoldásokról fotókat kapjon a csapatoktól, hogy lerajzolva azokat ismertetni tudja az F1-es közönséggel. Tartották már kémnek, és próbálták arroganciával távol tartani a versenyautóktól, de végül sikerült mindezen nehézségeket leküzdenie. De hogy miként, és milyen eszközökkel érte el mindezt, megtudhatjuk az F1 elismert technikai illusztrátorának elmondásából. 1 / 7
Még iskolás id?szakomban, nagyjából 15, vagy 16 éves koromban kezdtem el autókat, leginkább F1-es versenyautókat rajzolni. Genovában jártam egyetemre, és ott kezdtem el versenyezni a fivéremmel, aki szintén nagyon jól tudott rajzolni. Elküldtük a rajzainkat két különböz? magazin számára, és ahová én küldtem el a munkámat, egyszer csak azt mondták, hogy nagyon tetszik az, amit csinálok. Majd azután pedig 15 nap elteltével már ott voltam a Monacói Nagydíjon. Megkérdezték ugyanis t?lem, hogy szeretnék-e ott lenni a versenyhétvégén, hogy technikai oldalról szemügyre tudjam venni az autókat. Ekkor mindössze 19 éves voltam, és tulajdonképpen ez volt az az id?szak, amikor az addig még csak pusztán kedvtelésb?l végzett rajzolgatásaim elindítottak a professzionalizmus útján. Úgy döntöttem, hogy nem akarok valamiféle gyárban egyszer? mérnökként dolgozni, hiszen azokban az években rendkívül izgalmas és érdekes volt a Formula-1 világa. A légkör és az atmoszféra magával ragadó volt, mintha csak egy filmben lettem volna. Az egyedüli negatívum mindössze az volt a számomra, hogy szinte minden egyes évben történt olyan baleset, amikor egy pilóta az életét vesztette, ami rávilágított arra, hogy mennyire kemény valójában ez a világ. Mindezek ellenére egy régóta dédelgetett álmom vált valóra azzal, hogy f?állásban foglalkozhattam azzal, amit annyira szeretek. Természetesen ebben nagy segítség volt számomra, hogy már akkor tudtam angolul kommunikálni, amelynek köszönhet?en több magazin számára is dolgozhattam. Az elmúlt évek során nagyon sok olyan emberrel sikerült kapcsolatba kerülnöm, akik az egész életüket a Formula-1-nek szentelték. Mérnökök, és olyan nagyszer? emberek, mint Colin Chapman és Patrick Head voltak az én igazi h?seim. Úgy tekintettem rájuk, mint akik az F1 els?számú emberei lettek volna. Azokban az években nem volt olyan fejlett az elektronika, mint ma, ezért jó néhány alkalommal olyan pilótákkal, mint Nelson Piquet és Alan Jones, együtt vonultunk vissza a színfalak mögé, ahol egy kicsit pihenhettünk. De természetesen személyesen sikerült megismerkednem olyan nagyszer? szakemberekkel is, mint John Barnard, vagy Adrian Newey. 2 / 7
A kiválóan kidolgozott grafika felfedi az egykori, híres hatkerek? Tyrrell versenyautó részleteit (Fotó: Giorgio Piola, Infiniti-performanceteam.com) A csapatok rendkívül segít?készek, és sok-sok hasznos információval segítik a munkámat. Amikor például könyvet írok, nem gátolnak meg abban, hogy információkat gy?jtsek. A McLarennél dolgozó Paddy Lowe és Sam Michael, de említhetném a Red Bull csapatot is, szintén sokat segítettek már. Volt id?szak, amikor például még csak beszéltek a McLarennél arról, hogy milyenek is lesznek majd a periszkóp kialakítású kipufogórendszerek, de senki sem látta még a prototípusokat. Nos, én kaptam egy képet a gyárból, hogy le tudjam azt rajzolni. Természetesen voltak olyan id?szakok is, amikor nem volt olyan egyszer? a helyzetem. Amikor például Schumacher a Ferrarinál versenyzett, vagy amikor Häkkinen a McLaren színeiben lépett pályára, több ízben el?fordult, hogy a garázsokban letakarták az autókat a kíváncsi szemek el?l. De emlékszem egy olyan sztorira, ami igencsak megmosolyogtat még ma is. Egy partin voltunk Indianapolisban, és egyszer csak láttam, hogy egy mclarenes mérnök felém közelít. Ez a mérnök mindig is elég távolságtartó és sz?kszavú volt a rajtrácson, és állandóan megpróbálta letakarni az autót, miközben 3 / 7
elég agresszívan viselkedett velem. Amikor odajött hozzám, elnézést kért t?lem. Elmondta, hogy Ferrarikémnek gondolt korábban, de már tudja, hogy minden rendben van velem. És ezután pedig odanyújtotta jobbját, és megráztuk egymás kezét. Számomra ez olyan volt, mintha valamilyen díjat nyertem volna, mert amikor egy ilyen munkával foglalkozol, bizony be kell tartani az ide vonatkozó szabályokat. Manapság egyre gyakrabban alkalmaznak a csapatok speciális festékeket arra, hogy láthatóvá tegyék az autók egyes elemeir?l történ? áramlásleválásokat. Amikor ezek a festékek fent vannak a felületeken, vagy éppen a szerel?k és a mérnökök dolgoznak egy esetlegesen összetört versenyautón, sohasem szoktam?ket zavarni. A legfontosabb szabály tehát az, hogy mindvégig kell? tiszteletet kell tanúsítani a csapattagok irányába. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy igazán jó kapcsolatot lehessen velük ápolni. Abban az esetben például, ha valamelyik versenyautót szabálytalannak min?sítik, legyen szó például a Ferrariról, vagy a Red Bullról, el kell készítenem a szükséges rajzokat, vagyis el kell végeznem a munkámat. Kétségtelen, hogy vannak olyan pillanatok, amikor kissé rámen?sebben viselkedek, de akkor csakis az az egyetlen módja annak, hogy ebben az üzleti világban érvényesülni lehessen. Emlékszem egy meglehet?sen mulatságos történetre, ami Jacques Lafitte idejében esett meg velem. Akkoriban sorra nyerték a versenyeket, és jó néhány szokatlan technikai megoldást alkalmaztak, amelyeket lehetetlen volt lerajzolni úgy, hogy az autót csak a versenypályán lássam. Watkins Glenben voltunk, és lementem a csapat garázsába, hogy készítsek néhány rajzot. Amikor a f?mérnök meglátott, meglehet?sen izgatott lett. A mókás ebben az, hogy ha Jacques-ot kérdezi meg az ember, akkor? gond nélkül elmondja, ha annak a bizonyos részletnek valóban kérdéses volt a szabályossága, viszont, ha több mint 30 év elteltével ugyanazt a kérdést felteszed az egykori f?mérnöknek,? mindent meg fog cáfolni. De azt hiszem ezzel tisztában kell lenni. Ez egy olyan játék, amelyben minden egyes csapat igyekszik megtalálni azokat a kiskapukat, amelyekkel az FIA által megalkotott szabályok határain tudnak mozogni. A Formula-1-ben dolgozó szakemberek a világ legjobb mérnökei közé tartoznak, így igencsak nehéz lenne megfékezni a találékonyságukat. Amit viszont egyáltalán nem tudok elfogadni az nem más, amikor az adott szabály nem egyértelm?en fogalmaz. Ilyen volt például a dupla diffúzorok, vagy a Mercedes autóin alkalmazott dupla DRS rendszerek helyzete is. Az igazat megvallva technikai rajzokkal nem volt könny? pénzt keresni. A korábbi években több napot igénybe vett, hogy a nagyobb részletezettség? rajzokkal elkészüljek, ma viszont ehhez már jóval kevesebb id?re van szükség. Amikor elkezdtem az újságírást a televízió volt az én eszközöm, ahol igazán gyorsan meg tudtak jelenni a munkáim, és általa sok érdekl?d?höz el tudtam azokat juttatni. Nem igazán kerestem magamnak kategóriákat, de a 76-os Ford sorozat igazán érdekes volt. Amikor 4 / 7
1976-ban úgy döntöttek, hogy légterel? szárnyak és slick gumiabroncsok kerülnek majd fel az autókra, felkértek, hogy készítsek rajzokat, és segítsem ezzel a versenyautók megépítését. Ezzel együtt megengedték, hogy versenyen is induljak, de igencsak lassúnak bizonyultam, és a 10-dik helynél nem tudtam jobb pozíciót elérni. Ezzel szemben viszont a csapattársam megnyerte a bajnokságot. Azt hiszem élveztem a versenyzést, de végül egy szezont követ?en abbahagytam, mert tudtam, hogy nem a vezetés az én munkám. A Red Bull Renault versenyautóban lév? KERS elhelyezését ábrázoló illusztráció (Fotó: Giorgio Piola, Infiniti-performanceteam.com) Úgy gondolom, hogy azok a pilóták, akik a Formula-1-ben versenyeznek, igazán tehetségesek. De amikor azt kérdezik t?lem, hogy kit tartok a legjobb autóversenyz?nek az F1-ben, akkor én Ayrton Senna nevét szoktam megemlíteni, és nem pedig Michael Schumacherét. Schumacher általában mindig csak egyetlen egy ellenféllel kellett, hogy megküzdjön a világbajnoki címért. Ezzel szemben, ha a mai mez?nyt nézzük, akkor jó néhány bajnoki címmel rendelkez? versenyz? van, mint például Vettel, Alonso 5 / 7
és Hamilton. Sennának olyan klasszisok ellen kellett versenyezni, mint Mansell, Prost, Piquet, Berger és a fiatal Alesi. Éppen ezért úgy érzem, hogy régebben rendkívül szorosak voltak a bajnokságok, éppúgy, mint napjainkban, és emiatt vallom azt, hogy igazán jó most az F1-es világ részesének lenni ennyi nagyszer? pilóta között. Az elmúlt évek során lehet?ségem volt végigkövetni a legfontosabb mérföldköveket a versenyautók fejlesztéseivel kapcsolatban. Úgymint a Lotus 49, a Lotus 72 és a Lotus 78 esetében, ahol a szívóhatás kihasználásának módja igencsak szembet?n? és érdekes volt. A szabályok manapság nem mindig feketék, vagy fehérek, mint ahogyan az régebben volt. Úgy gondolom, hogy a versenybíróság túl sokszor avatkozik be az események menetébe. Ha visszaemlékszünk Mansell és Senna híres párharcaira, mindez aligha lenne a mai szabályrendszer alatt elképzelhet?. A versenybírák ugyanis igen gyorsan, még a futam korai szakaszában kizárnák?ket. Sokkal elfogadhatóbbnak tartanám a pénzbüntetést bizonyos esetekre. Nem értem teljes mértékben, ha egy adott eset nem a pilóta hibájából, hanem sokkal inkább a szabályrendszer hiányosságai miatt következik be, akkor miért kell megbüntetni a versenyz?t. Ugyancsak érdekes az FIA azon törekvése is, amely a kinetikai energia hasznosítására irányul. Ezzel tulajdonképpen a Formula-1-et egyúttal a személyautók gyártásához alkalmazott technológiák fejlesztésére is fel kívánják használni. Rating: 5.0/5 (1 vote cast) Rating: 0 (from 0 votes) 6 / 7
Powered by TCPDF (www.tcpdf.org) A ceruzától a számítógépes animációig Giorgio Piolával - 12-20-2012 PDF generated by Kalin's PDF Creation Station 7 / 7