FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 3.6 A munkanélküliek újbóli elhelyezkedését befolyásoló tényezők Tóthné Pál Ágnes, projektvezető, Útravaló Közhasznú Alapítvány Kovács Viktória, egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Tárgyszavak: káros hatás; mentális egészség; munkanélküliség; pszichikai terhelés; kapcsolatrendszer; stressz. A dolgozókat fenyegető káros munkahelyi pszichikai hatások közül az egyik legerőteljesebb az elbocsátással és a munkanélküliséggel öszszefüggő stressz- és krízishelyzet. Ezeknek a helyzeteknek a megfelelő kezelése egyformán fontos a társadalomnak, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak. A foglalkozás-egészségügy szempontjából az ezzel összefüggő tevékenység egyrészt megelőzést jelent hiszen az elbocsátás, és különösen a tartós munkanélküliség rövid és hosszú távú egészségi problémák egész sorát vonhatja maga után, de ugyanilyen fontos annak feltérképezése is, hogy a már munkanélkülivé váltak milyen módon térhetnek vissza újra a munkaerőpiacra. A mindennapi tapasztalatok és a munkanélküliségi statisztikák tanúsága szerint a munkanélküliség idejével párhuzamosan csökken az érintettek esélye arra, hogy újból munkát találjanak. Ha mindemellett a munkanélküliek kapcsolati tőkéje is szegényesnek minősíthető, még több szenvedést okozó körülménnyel kell megbirkózniuk, és még reménytelenebb az újbóli elhelyezkedés. Az alábbi cikk két empirikus kutatás eredményeire támaszkodva azt vizsgálja meg, hogy mely tényezők határozzák meg a munkanélküliek viszonyát helyzetükhöz, illetve milyen módszereket választanak a munkaerő-piaci rehabilitációhoz, azaz állásszerzési stratégiájukhoz.
A munkanélküliek elhelyezkedését befolyásoló tényezők összefoglaló egy 1993 94-ben végzett empirikus kutatásról A kutatás körülményei A Közösen a jövő munkahelyeiért alapítvány megbízásából az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. munkatársaként e cikk szerzője 1993 94-ben szociológiai kutatást vezetett volt munkanélküliek körében. A kutatás során azt vizsgálta, hogy a kapcsolatoknak és a képzésnek milyen szerepük volt a munkanélküliek újbóli elhelyezkedésében. A Fővárosi Munkaügyi Központ közreműködésével és segítségével a mintába azokat a fővárosi lakhelyű, középiskolai végzettségű nem pályakezdő volt munkanélkülieket választották, akik 1 24 hónapig terjedő időtartamú munkanélküliség után 1993. március 30-án újból rendelkeztek munkahellyel. A megnevezett paraméterekkel definiált alapsokaságból (1890 fő) véletlenszerű kiválasztással jelölték ki a megkérdezendőket. A kérdezőbiztosok lakásukon keresték meg a kijelölt személyeket, ennek eredményeképpen 400 fő kérdőíves megkérdezése történt meg. A válaszok számítógépes feldolgozását SPSS programcsomag segítségével végezték el. A kutatás fő kérdései A megkérdezettek életútjának három állomásával foglalkoztak: az első, a munkanélküliséget megelőző és a munkanélküliséget követő munkahellyel. Vizsgálták, hogy a válaszolók honnan hová kerültek, azaz a munkahelyek fő paraméterei (ágazat, tulajdonforma és foglalkozási csoport) mentén milyen változások következtek be életútjukban. Véleményt kértek arról, hogy sikerült-e jó munkahelyet találniuk, mennyire érzik stabilnak helyzetüket, és elégedettek-e munkakörükkel és a munkakörülményekkel. A kutatás kulcskérdései azt tudakolták, hogyan jutottak új munkahelyhez a munkanélküliek, milyen tényezők, emberek, szervezetek segítették álláshoz őket. A kapcsolathálózat-elemzés szemléletét és módszertanát alkalmazva megkülönböztetett figyelmet szenteltek annak, hogy a személyes kapcsolatok milyen szerepet játszottak az elhelyezkedésben. Felmérték a válaszolók kapcsolathálózatát, azt, hogy milyen mértékű erős és gyenge kötésekkel rendelkeznek. Megtudakolták, hogy mitől szenvedtek a munkanélküliek munkanélküliségük idején, továbbá azt, hogy milyen szerepe volt a képzésnek és átképzésnek az újbóli elhelyezkedésben.
Kutatási eredmények Alapinformációk a munkanélküliekről A megkérdezettek 40%-a 1 5 hónapig, 36,6%-uk fél év és egy év közötti időtartamig, 22,5%-uk pedig 1 2 év közötti időtartamban volt munkanélküli. A válaszolók mintegy 30%-ánál a tényleges munkanélküliség ideje hosszabb volt, mint a regisztrált. Hogyan szereztek tudomást a jelenleg betöltött állásról A válaszolók álláshoz jutásának sikerességét és hatékonyságát (találtak-e jó munkahelyet és mennyi idő alatt) részben befolyásolta, hogy milyen közvetítőkön, információs csatornákon keresztül szereztek tudomást jelenlegi munkahelyükről. A különböző informálódási lehetőségeket igénybe vevő válaszolók közül a hirdetés, pályázat útján állást keresők elhelyezkedési ideje a leghosszabb, a legrövidebb pedig a szervezetek (továbbképző intézmény, munkaügyi, szakmai szervezet) segítségével tájékozódók esetében. A rokoni-baráti kapcsolatokat igénybevevő elhelyezkedők időszükséglete az átlagnál valamivel magasabb, az ismerősökön keresztüli tájékozódás viszont lerövidíti az álláskeresés idejét. A válaszolók több mint fele személyes kapcsolatai révén tájékozódott, közel egyharmaduk hirdetésből szerzett tudomást az állásról és igen alacsony hányaduk () támaszkodott szervezett segítségre (ahol pedig a hatékonyság igen kedvező). Az erős és gyenge kötések szerepe az elhelyezkedésben A személyes kapcsolatra támaszkodás átlagosan lerövidíti az elhelyezkedés idejét, elsősorban abban az esetben, ha az álláslehetőségre figyelmet felhívó személy ún. gyenge kötésű kapcsolatban áll az álláskeresővel. Gyenge kötésű kapcsolatként definiálták a laza, ismerősi kapcsolatokat. A személyes kapcsolatok másik típusát (az erős kötéseket) a használt fogalomrendszerben a közeli hozzátartozók és azok a rokonibaráti kapcsolatok jelentik, amelyek a rendszeres kapcsolattartást illetve az intim, bizalmas viszonyt is magukba foglalják. A gyenge kötésű kapcsolatok hatékonyabbak voltak, mint az erősek, viszont a jó (nagyobb biztonságérzetet és elégedettséget jelentő) állás megszerzéséhez az erős kötésű kapcsolatok hatásosabbaknak bizonyultak.
A kapcsolatok: mozgósítható és fejlesztendő erőforrások A vizsgálati eredmények alátámasztották azt a feltevést, hogy a személyes kapcsolatok olyan erőforrások, amelyeket krízishelyzetben mozgósítani lehet a helyzet megoldására. Az is bebizonyosodott az elemzések során, hogy azoknak van nagyobb esélyük álláshoz jutni, akik kellő nagyságú kapcsolati erőforrás-készletüket aktivizálni képesek. (Élettervezési és vezetői készségfejlesztési tréneri tapasztalatok alapján alátámasztható, hogy a kapcsolati erőforrások fejleszthető és fejlesztendő erőforrások, s a szükséges készség, képesség megtanulható.) Az állásszerzésben segítséget adó személyek jellemzői A válaszolókat munkahelyük megtalálásában segítő és informáló személyek magasabban képzettek, foglalkozásukat tekintve nagyobb presztízsűek, mint a minta középfokú végzettséggel rendelkező többnyire szakmunkásként és nem diplomás szellemi dolgozóként tevékenykedő résztvevői. A válaszolók összegzett véleménye szerint az álláshoz jutásban szakképzettségük és tapasztalataik, véletlen szerencse, személyes vonzerejük és kapcsolataik segítették. Mitől szenvedtek a munkanélküliek? A munkanélküliség ideje alatt számos teherrel kellett megbirkózni a válaszadóknak. Ezek egyik csoportját a rendszeres munka és a társas kapcsolatok hiánya alkotta, másfelől a jövedelemkiesés és az önbecsülés csökkenése keserítette meg életüknek ezt a nehéz korszakát. Ezek a szenvedést okozó tényezők annál erősebbek voltak, minél tovább tartott a munkanélküliség, és minél kisebb mértékű kapcsolati erőforrással rendelkeztek a válaszolók. A munkanélküliek képzésével kapcsolatos vélemények A vizsgálatba vont 400 főből 78 fő vett részt munkanélkülisége alatt továbbképzésben. Ez a részvételi arány igen kedvező, viszont a minta jellegéből adódóan (tekintve, hogy csak olyanokat kérdeztek meg, akik elhelyezkedtek), a vizsgálat önmagában nem tette lehetővé az elhelyezkedni nem tudó, de továbbképzésben részt vevő sokasággal az összehasonlítást. Az átképzések döntő többségét a Munkaügyi Központok finanszírozták, és a munkanélküliek egynegyede hozzájárult a képzés költségeihez. A képzésben részt vevők 60%-a szerint az elhelyezkedésben szá-
mottevően segítette őket az, hogy munkanélküliségük idején tanultak. Sok válaszoló vélekedett úgy, hogy azért nem vett részt továbbképzésen, mert a kiválasztott tanfolyamot nem támogatta a Munkaügyi Központ. Összegezve: azok vettek részt továbbképzésen, akiknek egyéni terveik találkoztak a Munkaügyi Központ kínálatával és támogatásával. Kivonatok a 2004-ben végzett empirikus felvétel eredményeiről A felvétel körülményei, kiinduló adatok A Tolna Megyei Munkaügyi Központ megbízásából 2004-ben 112 fő (egy Tolna megyei vállalattól csoportosan elbocsátott dolgozók, akiknek többsége varrónőként dolgozott) válaszolt a kérdőíves megkérdezésre. A felvétel az 1993-ashoz képest szerényebb célkitűzésekkel készült, elsősorban az érintettek munkába állásának tényéről és körülményeiről tudakozódtak, az alábbiakban a kutatás néhány alapvető megállapítása olvasható. Ez esetben nem került sor a megkérdezettek kapcsolathálózatának feltérképezésére, de vizsgálták a kapcsolatok szerepét az elhelyezkedésben, s azt is megkérdezték, hogy mitől szenvedtek munkanélküliségük idején. A felvételre az elbocsátást követő negyedik hónapban került sor. Ekkor a válaszolók 34%-ának sikerült elhelyezkednie, 60,7%-uk keresett, de nem talált, 5,3%-a pedig nem is keresett munkát. A kapcsolatok igénybe vétele a munkahely keresés során Az 1. ábra bemutatja, hogy összhangban az 1993-as felvétel eredményeivel a munkahelykeresés során meghatározó szerepe van a kapcsolati erőforrásoknak, és ezen belül erőteljesebb az ismerősökre (gyenge kötésekre) támaszkodás. A kapcsolatok szerepe az elhelyezkedésben A 2. ábra szemlélteti, hogy a sikeresen elhelyezkedők között az alapsokasághoz képest jóval magasabb a gyenge kötésű kapcsolatokat felhasználók aránya, mint a rokonok vagy közeli barátok segítségében bízóké. Mind az alapsokasághoz, mind az 1993-as vizsgálathoz képest jelentős mértékben nőtt a Munkaügyi Központ segítségére támaszkodók aránya is, ugyanakkor az is kiderült, hogy a személytelen hirdetések
útján próbálkozók hatásfoka jóval átlag alatti volt. Összefoglalva megállapítható, hogy a kapcsolatoknak továbbra is komoly szerepük volt a munkához jutásban. 7% Milyen segítséget vett igénybe? 13% 29% 6% 22% 23% Ismerős Barát, rokon Hirdetés Pályázat Munkaügyi Központ Egyéb 1. ábra A munkahelykeresés során használt módszerek Hogyan talált munkát? Ismerős segített 28% Barát, rokon segített Hirdetés útján 25% 14% Munkaügyi Központ segített Volt munkahelyem visszahívott Én kezdeményeztem 2. ábra A sikeresen elhelyezkedettek által használt módszerek Mitől szenvedtek a munkanélküliek 2004-ben? A 3. ábra beszédesen fejezi ki azt a közkeletű megállapítást, hogy az emberek nemcsak a pénzért dolgoznak. Rendkívül figyelemre méltó az a vizsgálati eredmény, hogy a nem anyagi jellegű tényezők (társas kapcsolatok hiánya, a feleslegesség érzése, családi konfliktusok növe-
kedése stb.) összességében több szenvedést okoznak a munkanélkülieknek, mint a jövedelem kiesése. 39% 9% 1% Mitöl szenvedett munkanélkülisége alatt? 2% Elfoglaltság hiánya 6% Napirend felbomlása Munkatársi kapcsolatok hiánya 12% Emberi kapcsolatok beszűkülése Feleslegesség érzése Jövedelem kiesése Családi konfliktusok 8% Egyéb Nem szenvedett 12% 3. ábra A munkanélküliek életminőségét befolyásoló tényezők A munkanélküliség különösen ha tartósan fennáll a fejlett országok egyik legfontosabb gazdasági-társadalmi problémája, amely közvetve vagy közvetlenül, illetve időben változóan, hiszen ebbe a körbe bekerülni vagy onnan kikerülni is lehet a lakosság akár 30 40%-át is érintheti. A tartósan munkanélküliek mentális és fizikai egészsége is fokozottan veszélyeztetett. Az érintettek viselkedését befolyásoló tényezők felmérése segíthet a munkaerőpiacra visszatérést segítő stratégiák és módszerek kialakításában, ehhez azonban további kutatásokra van szükség. BME OMIKK LOGISZTIKA Kéthavonta az egértől a Boeingig. logisztika@info.omikk.bme.hu 061/ 457 53 22