Recirkulációs technológiák nyitott és zárt rendszerekben KÉZIKÖNYV

Recirkulációs technológiák nyitott és zárt rendszerekben KÉZIKÖNYV Összeállítás a vilniusi AQUAREDPOT konferencia előadásai alapján, Litvánia 2013. május 13-14. Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas 2013

Szerkesztők: Lengyel Péter Gál Dénes Gyalog Gergő Józsa Vilmos Kiadja: HAKI, Szarvas, 2013 Készítette: Fazekas Nyomda, Szarvas

Tartalomjegyzék Bevezető 2 Az AQUAREDPOT projekt mögött rejlő gondolatok Gál Dénes, Gyalog Gergő, Váradi László 3 Az AQUAREDPOT keretében létesítendő recirkulációs rendszerekben tervezett kutatási és demonstrációs tevékenység Péteri András, Gyalog Gergő, Diviki Sándor, Kucska Balázs, Gál Dénes. 6 Hal-tenyészanyag előállítása recirkulációs rendszerekben, mint a szelekció és a technológia együttese V. M. Golod, J. G. Tyerentyeva, V. Z. Krupkin 11 Recirkulációs halnevelő rendszerekben nevelt édesvízi halfajok nitritindukált methemoglobinémiája L. V. Huda, A. I. Hudij 22 Recirkulációs akvakultúra rendszerek (RAS) alkalmazása a lengyel toktenyésztésben Kolman, R., Zdanowski, B. 30 Az iparszerű haltermelés fejlődése Fehéroroszországban Kosztouszov, V.G., Barulin, N.V. 45 Az első kísérlet Fehéroroszországban ivarátfordított szivárványos pisztráng létrehozására recirkulációs halnevelő rendszerben Szlukvin, А. М., Metalnikova, K. V., Kosztouszov, V. G., Konyeva, О. J., Rovba, Е. 49 A Warmia és Mazury Egyetem (Olsztyn, Lengyelország) Akvakultúra és Környezetmérnöki Tudományok Központjának recirkulációs halnevelő rendszerei Dariusz Kucharczyk, Daniel Żarski, Sławomir Krejszeff 79 A recirkulációs akvakultúra aktuális kérdései Az AQUAREDPOT workshop kerekasztal-beszélgetéseinek összefoglalása 92 1

BEVEZETÉS A HAKI egy multidiszciplináris kutatási programot megvalósító regionális akvakultúra-kutatási kiválósági központ. Fontos képviselője a közép- és kelet-európai (KKE) régiónak több, az akvakultúra fejlesztésére irányuló, európai kezdeményezésben (pl. az EATIP-ban vagy különböző FP6 és FP7 projektekben), ugyanakkor vezető szerepet játszik a KKE régió akvakultúraközpontjainak tudáscseréjében és együttműködésében is. 2004-ben a HAKI kezdeményezte a Közép- és Kelet-európai Akvakultúra Központok Szövetségének (NACEE) létrehozását, amelynek egyik fő célja a KKE régió akvakultúra-központjainak integrációja az Európai Kutatási Térségbe (ERA). 2013-ban a NACEE Litvániában megtartott 4. Közgyűlésével együtt került megszervezésre egy kétnapos workshop a recirkulációs technológiák fedett és szabadtéri rendszerekben való alkalmazásáról. A workshop első napja a recirkuláció elméleti alapjairól szóló előadásoknak volt szentelve, míg a második napon gyakorlatorientáltabb kutatási eredményeket mutattak be a felhasználható fajokról és a recirkuláció elemeinek tógazdasági felhasználásáról. Két külön kerekasztal-beszélgetés volt szentelve a recirkulációs technológiák közép- és kelet-európai kutatásban és akvakultúrában való alkalmazásának. Előadást tartott egy kutató a Wageningeni Egyetem Akvakultúra és Halászati Csoportjából (AFI) (Új eredmények a recirkulációs halnevelő rendszerek fejlesztésében), egy szakértő az AquaBioTech cégtől (Recirkulációs rendszerek alkalmazása a kelet-európai akvakultúratermelésben), egy kutató a NOFIMA-tól (A NOFIMA recirkulációs halnevelő rendszerének kutatási céljai és kialakítása), egy kutató Dániából (Recirkulációs esettanulmányok), 11 közép- és kelet-európai kutató (a recirkulációs rendszerekben történő halneveléssel kapcsolatos előadásokkal és közép- és kelet-európai szabadtéri recirkulációs rendszereket bemutató esettanulmányokkal), valamint két kutató a HAKI-ból. 2

Az AQUAREDPOT projekt mögött rejlő gondolatok Gál Dénes, Gyalog Gergő, Váradi László Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Az akvakultúra elismert lehetőség az állati protein jövőbeli biztosítására a növekvő lakosság számára, mivel hatékonyan hasznosítja a víz- és táplálékforrásokat, továbbá a hal olyan egyedi telítetlen zsírsavforrás, aminek lényeges egészségre gyakorolt jótékony hatása van. Annak ellenére, hogy az akvakultúra globális szinten gyors növekedést mutat, az Európai Unió akvakultúra termelése stagnál. Az EU-ban fogyasztott vízi élelmiszerek több mint hatvan százaléka importból származik. Az új "Stratégia az európai akvakultúra fenntartható fejlődésére" megpróbál ösztönzően hatni az akvakultúra növekedésére az EU-ban, az Európai Bizottság pedig erőfeszítéseket tesz az akvakultúra K+F fejlesztésére, és jelentős EU-forrásokat különít el akvakultúra-projektekre a a fenntartható és versenyképes akvakultúra gyakorlatának kialakításához szükséges tudásbázis további fejlesztésének érdekében. Az EU jövőbeli akvakultúra-ágazatának a fenntartható fejlődés előterében kell lennie. Megfelelő intézkedéseket kell véghez vinni annak érdekében, hogy az akvakultúra ágazata vezető szerepet játszhasson a "kék forradalom"- ban, legyen szó akár magáról a vízi élelem előállításáról, technológiáról és innovációról, akár a szabványok és minősítési folyamatok felállításáról EU-s és nemzetközi szinteken. Az édesvízi akvakultúra fejlesztése a Közép- és Kelet-Európai régióban (KKE) elismerten kiaknázatlan lehetőséget jelent a vidéki megélhetés javítására és a halfogyasztás növelésére, amely elfogadhatatlanul alacsony a KKE régióban. A regionális akvakultúra alacsony technológiai szintje kivételes lehetőségeket biztosít az innováció számára. A régió országaiban az édesvízi extenzív és fél-intenzív pontyalapú tavi haltermelés a domináns akvakultúra-típus. A KKE régió országainak a szektor modernizációját megcélzó jelentős erőfeszítései ellenére, amelyek során igyekeznek felhasználni az Európai Halászati Alap (EHA) és a K+F Keretprogramok (FP6 és FP7) által adott lehetőségeket, még mindig jelentős szakadék tátong 3

Kelet- és Nyugat-Európa között a technológiai szintet, intenzitást és az akvakultúra-termelés minőségét tekintve. Mivel a területért és vízforrásokért folyó verseny egyre nagyobb kihívást jelent az édesvízi haltenyésztés további fejlesztése, sőt még fenntartása számára is, az EATIP Stratégiai Kutatási Programja az édesvízi akvakultúra-technológiák fejlesztésének stratégiai irányaiként határozta meg az intenzitási szint növelését és a víz és tápanyagok recirkulációját, illetve újrahasznosítását (mind ökológiai, mind gazdasági és társadalmi viszonylatban). Az akvakultúra-termelés elvárt modernizációja a KKE régióban csak a kutatási, innovációs és szaktanácsadási kapacitás fejlesztésével valósítható meg. A kutatási kapacitás megerősítése az egyik fő előfeltétele a régió akvakultúra-fejlesztésének, amihez szükség van a regionális kutatóintézetek közötti együttműködés elősegítésére. A HAKI egy multidiszciplináris kutatási programot megvalósító regionális akvakultúra-kutatási kiválósági központ. Fontos képviselője a közép- és kelet-európai (KKE) régiónak több, az akvakultúra fejlesztésére irányuló, európai kezdeményezésben (pl. az EATIP-ban vagy különböző FP6 és FP7 projektekben), ugyanakkor vezető szerepet játszik a KKE régió akvakultúraközpontjainak tudáscseréjében és együttműködésében is. 2004-ben a HAKI kezdeményezte a Közép- és Kelet-európai Akvakultúra Központok Szövetségének (NACEE) létrehozását, amelynek egyik fő célja a KKE régió akvakultúra-központjainak integrációja az Európai Kutatási Térségbe (ERA). Az AQUAREDPOT projekt fő célkitűzése a HAKI kutatási potenciáljának erősítése azért, hogy a KKE régió vezető kutatási és innovációs tudásközpontjává válhasson az édesvízi akvakultúra-fejlesztés területén, amely a továbbiakban vezető szerepet tölthet be a techológiai fejlesztésben és a régió haltermékekkel való ellátásának javításában. Az AQUAREDPOT feladata a HAKI tudományos és technológiai kutatási és innovációs potenciáljának erősítése. A projekt keretében a HAKI, hogy fejlessze innovációs hatását a regionális akvakultúrára, új tudásra és kompetenciákra tesz szert a kutatás, innováció és szellemi tulajdon fejlesztésében, stratégiai kapcsolatokat épít ki kiemelkedő kutatási partnerszervezetekkel, mobilizálja emberi erőforrásait, új kutatókat vesz fel, erősíti kutatási kapacitását és fejleszti kutatási infrastruktúráját. Hogy megerősítse innovációs potenciálját, a HAKI a projekt feladatainak megvalósítása során aktívan együtt fog működni három vezető európai 4

kutatóintézettel (Wageningeni Egyetem Akvakultúra-és Halászati Csoportja, Francia Tengerhasznosítási Kutatóintézet, Norvég Halászati és Akvakultúra Kutatóintézet) és egy KKV-vel (Aqua Biotech Ltd). Az AQUAREDPOT projekt kiemelt célja a regionális akvakultúrafejlesztés elősegítése a kutatási aktivitás fokozása és a legújabb kutatási eredmények termelőknek és befektetőknek történő átadása révén. A régió társadalmi és gazdasági jellegzetességeit figyelembe véve a tudástranszfer javításának a gyakorlatorientált K+F munka fokozásán kell alapulnia. Ezért szenteltük ezt a workshopot, amelyet a NACEE-val és a Litván Mezőgazdasági Minisztérium Halászati Szolgálatával közösen szerveztünk, az újszerű recirkulációs akvakultúra technológiáinak. Ez a workshop, azáltal, hogy összehozza a KKE régió kutatóit és termelőit, elősegítheti a régió akvakultúra-kutatási prioritásai és a haltermelők és befektetők (a jövő halgazdálkodási szektorának) igényei között tátongó szakadék áthidalását. 5

Az AQUAREDPOT keretében létesítendő recirkulációs rendszerekben tervezett kutatási és demonstrációs tevékesnység Péteri András, Gyalog Gergő, Diviki Sándor, Kucska Balázs, Gál Dénes Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Haltermelés és fejlesztési lehetőségei A kelet- és közép-európai édesvízi halfogyasztás nagy részét a pontyfélék és néhány ragadozó halfaj adja. Az elmúlt évtizedben ezek termelése, valamint a halimport folyamatosan növekedett. Ebből a tendenciából arra lehet következtetni, hogy ez a növekedési tendencia megmarad a következő években is. Ráadásul a kereslet a minőség felé tolódik el, amit csak a ragadozó halfajokkal lehet kielégíteni. Ebből adódóan a régióban az akvakultúra fejlesztésének nagy a lehetősége, amit részben a meglévő 450 000 ha halastó jobb kihasználásával, ill. olyan recirkulációs termeléssel lehet kielégíteni, ami az árupontynál értékesebb halat termel. Figyelembe véve a közgazdasági realitásokat, a kelet- és közép-európai régióban az extenzív termelési módszerek fognak a jövőben is dominálni. Azonban a recirkulációs technológia (RAS) széleskörű bevezetésével hatékonyan lehetne a tavak kihelyezési anyagát előállítani, ami jelentősen lerövidítené a 3-4 éves termelési ciklust, és így nagy gazdasági haszonnal járna. Ráadásul a ragadozó halfajok ivadékának nagy tömegű, kihelyezési célú termelése jelentős kiegészítő jövedelmet adhatna a hagyományos gazdaságoknak. A HAKI az elmúlt időszakban hatékonyan részt vett a halivadék-nevelési technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében. Az intézet vezetése úgy gondolja, hogy a közeli és távoli jövőben elsődleges célja lehet olyan recirkulációra alapozott ivadéknevelési technológiák fejlesztése, adaptálása, és elterjesztése, amelyek alkalmasak az extenzív tavak kihelyezési anyagának előállítására. Ez a munka magában foglalja az erre a célra alkalmas recirkulációs rendszerek bevezetésének technikai támogatását. A HAKI e cél teljesítése érdekében különböző halfajok recirkulációs nevelési technológiájának optimalizálására fog kutatásokat végezni, valamint oktatást fog szervezni a 6

kelet- és közép-európai szakembereknek a recirkulációs rendszerek tervezése, építése és működtetése témakörökben. Bár a regió viszonylagosan szegény beruházási forrásokban, vannak olyan beruházók, akik étkezésihal-nevelésre szándékoznak recirkulációs rendszereket építeni. Az intézet az ő munkájukat kívánja támogatni a meglévő technológiák adaptálásának segítésével, és olyan halfajok nevelési technológiájának kidolgozásával, amelyeket egyelőre csak halastavakban termelnek. A fenti feladatok végrehajtásához szükséges technikai feltételek megteremtése A fenti célok elérése érdekében az intézetnek három célt kell teljesítenie. Elsőként a recirkulációs rendszerekkel kapcsolatos kísérleti és demonstrációs, valamit oktatási munkát kell végeznie. Az AQUAREDPOT projekt keretében megépülő recirkulációs rendszerek alkalmasak lesznek a megfelelő ismétlésszámmal végzendő kísérleti munkára. Emellett a rendszerek alkalmasak lesznek olyan demonstrációs feladatok ellátására, amelyekben a célcsoportoknak bemutatható félüzemi méretben a recirkulációs termelés. Így bizonyítani lehet a recirkulációs rendszerek alkalmasságát a nagyüzemi termelésre is. Emellett bővíteni lehet az intézet kínálatát a kísérleti munka során előállított ivadékkal. A fenti feladatok teljesítétéséhez 3 recirk egység megépítését tervezzük (1. ábra): Anyatartó rendszer 6-10 m 3 medencetérfogattal. Ivadéknevelő 18 m 3 medencetérfogattal (2. ábra). Növendék és áruhalnevelő 30 m 3 nevelőtérfogattal (3. ábra). Mind az anya-, mind az ivadéknevelőhöz 2-3 medencegarnitúra vásárlását tervezzük, hogy különböző méretű halakkal, különböző hőmérsékleten megfelelő számú ismétléssel lehessen dolgozni. Emellett egy 27 db kis medencéből álló rendszer is megépítésre kerül, ahol az immunstimulánsoknak a stressz-, valamint betegségellenállásra gyakorolt hatását lehet tanulmányozni. Ez a rendszer 3,5 m 3 térfogatú lesz. Lehetőség lesz arra, hogy az egész rendszert egy vízkörben használják, de szétválasztható lesz két külön, egymással nem keveredő vízkörre is. 7

Tervek a berendezések használatára A tervezett rendszerekben gazdaságilag fontos halfajok ivadéknevelési technológiájának kifejlesztésére és adaptációjára irányuló kutatási és fejlesztési munkákat kívánunk folytatni. A halnevelés minden aspektusát fogjuk vizsgálni, beleértve ebbe a környezeti hatásokat, a takarmányozást, a halegészségügyet, valamint a nevelés gazdaságosságát. Emellett vizsgálni fogjuk a különböző összeállítású rendszerek teljesítményét és használhatóságát is a beépített vízminőség-vizsgáló rendszerre és a meglévő intézeti labor-háttérre támaszkodva. Kiemelten kívánjuk vizsgálni a recirkuláció üzemeltetésének környezeti tényezőit. Mivel a recirkuláción alapuló intenzív halnevelés során a termelők véleményünk szerint elsősorban kihelyezési célú ivadékot fognak előállítani, így nagy annak a valószínűsége, hogy ezeknek a recirkulációs rendszereknek a jelentős részét halastavak közelségében fogják létesíteni. Emiatt tanulmányozni fogjuk a kibocsátott koncentrált szennyvíznek a halastavi hatásait és hasznosítási lehetőségeit is. Magyar és külföldi MSc és PhD hallgatókat kívánunk bevonni a fent említett kutatási munkába, és folyamatosan törekszünk ara, hogy a kutatómunka nemzetközi együttműködés keretében történjék. Ezeket a munkákat különböző nemzetközi és hazai pályázatokból kívánjuk finanszírozni. A HAKI azt tervezi, hogy rendszeres oktatási tanfolyamokat fog szervezni a téma iránt érdeklődő kelet- és közép-európai haltenyésztőknek. A tanfolyamok az alábbi témaköröket foglalnák magukba: a recirkulációs rendszerek tervezése, építése és működtetése, valamint az ezekben alkalmazható haltermelési technológiák, hangsúlyt helyezve a gazdaságossági kérdésekre. A tanfolyamokon a helyi szakértők mellett egy-egy szakterület nemzetközileg elismert szakértője oktatna. A nyelvi nehézségeket idegen nyelveket beszélő haltenyésztők meghívásával kívánjuk kiküszöbölni. A tanfolyamdíjat hazai vagy nemzetközi forrásból kívánjuk fedezni, ill. a termelő tevékenységet folytató résztvevők költségtérítés mellett vehetnének részt azokon. 8

Milyen készségekkel gyarapszik az intézet az AQUAREDPOT projekt keretében tervezett oktatások és fejlesztéseknek köszönhetően? Technikai segítséget fog tudni adni a magyar és a kelet- és középeurópai térségben tevékenykedő haltenyésztőknek, Megemelkedik az intézet nemzetközi elismertsége, A recirkulációs rendszerek témakörben végzett oktatásnak köszönhetően szorosabb kapcsolatot tud az intézet kialakítani a keletés közép-európai régió haltenyésztőivel, Növeli a tudományos kapcsolatok intenzitását a nyugat- és keletközép-európai országokkal, A HAKI-nak bevétel lesz a pályázatokból, szaktanácsadási munkából, tanfolyamdíjakból, és a kísérleti munka során termelt halak értékesítéséből. 1. ábra. A régi recirkulációs üzem épületében tervezett új rendszerek 9

2. ábra Az ivadéknevelő rendszer tervrajza 3. ábra. A növendék- és áruhaltermelő rendszerek tervrajza 10

Hal-tenyészanyag előállítása recirkulációs rendszerekben, mint a szelekció és a technológia együttese V. M. Golod, J. G. Tyerentyeva, V. Z. Krupkin Szövetségi Halászati Szelekciós és Genetikai Központ, Ropsa, Oroszország Kivonat A Szentpétervár vonzáskörzetében elhelyezkedő Szövetségi Halászati Szelekciós és Genetikai Központ (FSZGCR) Északnyugat-Oroszország egyik legnagyobb szivárványospisztráng-telepítőanyagot termelő gazdasága. A cég fő tevékenységi területe az iparszerű heltermelésben használható halfajták nemesítése. Az elmúlt években öt recirkulációs rendszert építettünk és adtunk át itt, amelyek a pisztráng termelési ciklusának egészét lefedik, az anyaállomány nevelésétől a telepítőanyag termeléséig és értékesítéséig. A telepítőanyag kiváló minőségét a szelekciós munka és a recirkulációs rendszerek adta lehetőségek együttes alkalmazásával érjük el. A szelekciós munkában a tömeg- és családszelekció módszereit beltenyésztéssel és utódszelekcióval kombináljuk. Ennek eredményeképpen folyamatosan tudjuk előállítani a telepítőanyag három fő csoportját: az 5-10 g átlagtömegű előnevelt ivadékot, az 50-70 grammos egynyaras és a 100-300 grammos egyéves halat. Kulcsszavak: szivárványos pisztráng, telepítőanyag, recirkuláció, szelekció Az emberiség történelmének évszázadai során a hal, mint élelmiszer iránti igényt főként a természetesvízi halászat elégítette ki. A mesterséges haltenyésztés aránya csak a XX. sz. végére vált jelentőssé, az előttünk álló években pedig várható az akvakultúra szerepének dominánssá válása. A haltenyésztésben sok különböző halnevelési módszer alakult ki, azonban az új módszerek nem szorították ki a régieket, hanem gyakran egymás mellett léteztek. Emiatt a modern haltenyésztésnek változatos formái léteznek, amelyeket feltételesen két fő csoportra oszthatunk: halasított természetes vizekben történő halgazdálkodásra és iparszerű haltermelésre. Az iparszerű haltenyésztés sajátossága a haltermelés kis területen történő maximális koncentrációja, minden haltermelési folyamat nagyfokú gépesítése, valamint a halak szervezetében rejlő potenciális lehetőségek maximális kihasználása a hozam maximalizálása érdekében. Az iparszerű haltermelés legfejlettebb formáját a recirkulációs rendszerek jelentik. Ezek lehetővé teszik a felhasznált víz teljes biológiai tisztítását, valamint a 11

hőmérsékleti, oxigén-, hidrológiai és vízkémiai paramétereknek a tenyésztett faj számára optimális tartományban történő tartását. A Szovjetunióban már az 1970-es években folytak ilyen irányú kutatások, és történtek kísérletek recirkulációs rendszerű halgazdaságok létrehozására. Sajnos a technológia kidolgozott elméleti alapjai nem kerültek át a gyakorlatba, a Szovjetunió szétesése idején pedig a meglévő kísérleti létesítmények is elvesztek. A recirkulációs halnevelő rendszerek iránti érdeklődés csak a XXI. században éledt újjá. Jelenleg Oroszországban néhány ilyen létesítmény működik, amelyek helyi jellegű feladatok megoldását célozzák. Ugyanakkor pl. az Egyesült Államokban, Németországban, Finnországban és Dániában széles körben alkalmazzák a recirkulációs rendszereket számos tenyésztett halfaj (pisztráng, tokfélék, angolna, szaibling) tömeges előállítására. A recirkulációs halnevelő rendszerek vízfelhasználása és vízkibocsátása több százszor alacsonyabb lehet, mint az átfolyóvizes rendszerű medencés halgazdaságoké. Ez jelentősen megnöveli a halgazdaságok kialakítására alkalmas vízforrások számát, ami lehetővé teszi a haltermelő gazdaságoknak a halfogyasztás helyszíneihez való közelebb hozását. A fajlagos fűtési költségek csökkentése lehetővé teszi a halak egész éves nevelését a technológiai létesítmények többszöri felhasználásával, ezáltal pedig megvalósíthatóvá válik az előállított termék ütemezett szállítása. A nevelési feltételek optimalizálása ugyanakkor lehetővé teszi az egységnyi termék előállításához felhasznált takarmánymennyiség csökkentését. Az elhanyagolható vízfelhasználás, valamint az elfolyóvizek teljes biológiai és mechanikai tisztítása biztonságossá teszi a recirkulációs rendszereket a környezet számára. Az ilyen rendszerek mielőbbi oroszországi bevezetése érdekében döntés született egy pilot projekt megvalósításáról, amely lehetővé tenné a modern recirkulációs halnevelő rendszerek működési jellemzőinek vizsgálatát az oroszországi természeti, éghajlati, szervezeti és jogszabályi feltételek között, valamint típusprojektek kidolgozását és a személyzet képzésének megszervezését. A projekt megvalósításának helyszínéül a Ropsában, Szentpétervár legközelebbi elővárosában elhelyezkedő Szövetségi Halászati Szelekciós és Genetikai Központot (FSZGCR) választották. Ez a szövetségi státussal rendelkező cég az 1990-es évek óta működik önálló intézményként. Fő 12

feladatai: szelekciós és genetikai kutatások, halfajták nemesítése és telepítőanyag előállítása piacihal-termelő gazdaságok számára. Azonban annak köszönhetően, hogy korábban az FSZGCR adott otthont az Állami Tavi és Folyami Halászati Kutatóintézet kísérleti telepének, a központ dolgozói nagy tapasztalatra tettek szert a haltenyésztés egyéb elméleti és gyakorlati területein is. A szivárványos pisztrángot a XIX. sz. végén hozták be Ropsába. Kis mennyiségben termelték, nagyon drága volt, és inkább luxusélelmiszernek számított, mint hétköznapi ételnek. A pisztrángtenyésztés gyakorlatilag háztáji módszerekkel történt, az étkezési méretű (125-150 grammos) hal nevelése 3-4 évig is eltartott. Az iparszerű haltermelés az 1930-as években kezdődött meg Ropsában az Összoroszországi Pisztrángkeltető megnyitásával. Ugyanabban az évtizedben létrehozták a faj anyaállományát, és lefektették az ország pisztrángtenyésztésének alapjait. Sajnos a második világháború éveiben a tavak megsemmisültek, az anyaállomány pedig elveszett, így a háború után gyakorlatilag nulláról kellett mindent újrakezdeni. 1948-ban egy német gazdaságról 80 000 db szivárványospisztráng-ikrát hoztak be Ropsába, amelyekből keltetés és halastavakban természetes táplálékon való nevelés után 9 500 db egynyaras hal maradt. Ezekből a példányokból hozták létre azt az anyaállományt, amely alapul szolgált az ország pisztrángtenyésztésének fejlesztéséhez: Ropsából az egész Szovjetunióba szállítottak ikrát. Az ezen az állományon végzett hosszú szelekciós munka eredményeként hozták létre az FSZGCR tulajdonában levő két hivatalosan bejegyzett pisztrángfajta egyikét, a Rofort (a név a ropsinszkaja forel, azaz ropsai pisztráng rövidítése). A másik fajtát az 1970-es évek közepétől kezdve a szivárványos pisztráng vándorló formájából, az ún. acélosfejű (steelhead) pisztángból kiindulva alakították ki. A szelekciós munka során széleskörűen alkalmazták a családszelekció módszereit az anyahalaknak az utódok minősége alapján történő értékelésével és nemzedékek során át tartó beltenyésztéssel. A fajta struktúrája egy beltenyésztett és egy kültenyésztett komponensből áll. A fajta a Rosztal nevet kapta, ami a ropsinszkij sztalnogolovij, azaz a ropsai acélosfejű rövidítése. A két fajta nemesítése fokozatosan változó nevelési technológia mellett történt. Kezdetben a teljes termelési ciklus (a szaporítás kivételével) 13

természetes táplálékbázison, halastavakban folyt, később megjelentek a földmedrű futómedencék és a tavi ketrecek. Itt már elkezdődött a mesterséges tápok használata, először lépalapú paszták, majd granulált tápok formájában. Azonban a haltenyésztés szempontjából alapvető jelentőségű tényező, a hőmérséklet, kevéssé változott: mivel a környék forrásvizekben gazdag, a nyári hőmérséklet nem emelkedett 15 o C fölé, az éves átlaghőmérséklet pedig kb. 7 o C volt. Századunk elején Oroszországban gyors növekedésnek indult a piaci pisztrángtenyésztés, de ezt a telepítőanyag hiánya korlátozta. Ebben az időszakban az FSZGCR technikai lehetőségei május közepére (a telepítőanyag iránti legnagyobb kereslet idejére) legfeljebb 1,5 millió 1 grammos átlagtömegű ivadék előállítását tették lehetővé. Ugyanakkor a vízkezelés (fűtés, gáztalanítás, oxigénnel való dúsítás) költségei nagyon magassá tették az ivadék előállításának önköltségét. Az adott helyzetben a piacihal-termelő gazdaságok inkább Finnországban vásárolták a nagyobb méretű telepítőanyagot. Nyilvánvalóvá vált, hogy az FSZGCR-nek radikálisan meg kell változtatnia halnevelési technológiáját. Kezdettől fogva evidens volt, hogy az átépített rendszernek recirkulációs technológiákon kell alapulnia. Egyrészt a forrásvíz hőmérséklete az egész év során 6⁰С körül ingadozik, így az intenzív ivadékneveléshez szükség van a víz fűtésére. Másrészt a források vízhozama folyamatosan csökken, ezért fontos a víz racionális felhasználása. A különböző recirkulációs rendszerek tanulmányozása után a Dániában széles körben alkalmazott vízszintes cirkulációjú típust választottuk. Fontos érv volt e rendszer mellett ennek hatékonysága és egyszerűsége, ami az orosz viszonyok között komoly előnynek számított. 2008-ban az Orosz Föderáció Mezőgazdasági Minisztériuma támogatást biztosított a projekt megvalósításához, így megkezdődhetett az ivadéknevelő üzem átépítése. Első lépésben az üzem területén egy kisebb területet szabadítottunk fel egy előnevelő modul kialakításához, amelyben a külső táplálékra való áttéréstől 1 grammos átlagtömegig történik az ivadéknevelés. Ez a blokk 12 db 9 m hosszú és 1 m széles polipropilén medencéből áll. A vízmélység 80 cm. A mamutszivattyú által biztosított vízátfolyás 150 l/s, ugyanakkor a vízpótlás mindössze 1-2 l/s. A medencékből kilépő víz egy ülepítő egységen folyik keresztül, ahol a nehezebb frakciójú szennyeződések 14

kiülepednek. Ezeket zagyszivattú segítségével naponta eltávolítják. Ezután a víz a biológiai szűrőegységbe kerül, amely fluidágyas és égetett agyaggranulátumos szűrőt, valamint alacsony nyomású légbefúvót foglal magában, majd pedig mamutszivattyú segítségével visszajut a medencékbe. Az ivadékot Biomar táppal etetjük 24 órás óraművel ellátott automata szalagos etetők segítségével. A modul minden medencéjét 100 000 db 300 mg átlagtömegű ivadékkal halasítottuk. Az 1 grammos tömegig történő előnevelés rendszerint 16-17 o С- on történik, és kb. két hetet vesz igénybe. A modulba hetente 300 000 500 000 db halat telepítettünk, és ugyanannyit (mínusz az elhullás) helyeztünk át az utónevelő modulba további nevelés céljából. Így normál működés mellett a modul több mint 1 millió ivadékot tartalmaz, amelyek össztömege eléri az 1 tonnát. Megjegyzendő, hogy az alig több mint 200 m 2 alapterületű modulban egyetlen ciklusban termelünk meg annyi halat, amennyit az átépítés előtt az egész üzemben állítottunk elő. Az átépítés következő ütemében az üzemben egy utónevelő modult és egy anyahalas modult alakítottunk ki. Az utónevelő modul betonból készült és 14 db 2 х 10 m méretű, 1 m mély medencét tartalmaz. A modul felépítése megegyezik az előnevelő moduléval, аz egyetlen különbség az, hogy az ülepítőket nem szivattyú segítségével ürítjük, hanem a zagy gravitációsan jut a kollektorba. A mamutszivattyú 700 l/s vízátfolyást biztosít, a vízpótlás legfeljebb 4 l/s. A halak etetése T-Dram 2000 típusú pneumatikus etetőkkel történt. Mint már említettük, minden medencébe 90 000 100 000 db 1 grammos ivadékot helyeztünk. A modulban a szituációtól függően 5-10 grammos méretig neveljük a halakat. A medencék maximális halbiomasszája elérheti az 1 tonnát. az egész modulé pedig a 10 tonnát. Télen az 5 grammos ivadékot akklimatizációs medencékben történő edzés után az üzem épülete előtt található külső telelőmodulba helyezzük ki. Tavasszal az utolsó szaporításokból származó ivadékot közvetlenül az üzemből értékesítjük. A halak minden mozgatása halszivattyú segítségével történik. A telepítőanyag piacihal-termelő gazdaságoknak történő értékesítése után a modult tiszta fajták egynyaras/egyéves korban értékesítendő ivadékának és telepítőanyagának nevelésére használjuk. Amikor a tiszta fajták ivadéka eléri a 30-50 grammos átlagtömeget, válogatógép segítségével négy méretcsoportra válogatjuk szét. A 20-30%-ot 15

kitevő nagyobb halakat hagyjuk meg további nevelésre, a rekordméretű példányok kivételével, amelyeket az anyahalas modulba helyezünk át. Ez a modul felépítését és paramétereit tekintve gyakorlatilag teljesen azonos az utónevelő modullal, de a medencék száma kettővel kevesebb, mélységük pedig 20 cm-rel nagyobb. Mindkét modul mamutszivattyúi egy légfúvóról üzemelnek, amelyet egy 30 kw teljesítményű motor működtet 400 mbar túlnyomással. A szabad ég alatt elhelyezkedő modult az ivadék értékesítés előtti tárolására, valamint az egynyaras és egyéves halak nevelésére használjuk. Ennek megfelelően a halnevelési technológia a telepen a következő:a 6 o С hőmérsékletű, 10-12 l/s mennyiségű kútvíz egy autonóm működésű gázkazánba jut, ahol 16-18 o С-ig melegszik fel. A felmelegített víz két, egyenként 6 m 3 -es tartályba kerül, amelyek a keltető fölött helyezkednek el. A felesleges gázok eltávolítása átlevegőztetéssel történik a tartályokban. Szükség esetén a tartályokban a meleg víz hideggel keverhető. A keltetőben egy ciklusban 700 000 lárva állítható elő. A keltetőben felhasznált vizet összegyűjtve az előnevelő, utónevelő és anyahalas modulokba továbbítjuk. Az e létesítményekben felhasznált víz kb. 8-10 l/s mennyiségben a kinti modulba jut. A nagyobb mennyiségű melegvízbefolyásnak köszönhetően a kinti modulban a téli hőmérséklet 7 o С körül marad, és erős fagyok idején se süllyed 5 o С alá. Az összes modul ülepítőiből, valamint az égetett agyaggranulátumos szűrő tisztításából származó szennyezett víz egy ülepítő tóban gyűlik össze. A rendszer maximális terhelése idején (április-májusban, a telepítőanyag értékesítését megelőzően) a 12 l/s mennyiségű vízellátás egyidejűleg akár egymillió lárva, 30 tonna 300 mg-tól 50 g-ig terjedő tömegű ivadék és 40 tonna 200-300 grammos egyéves hal előállítását teszi lehetővé. Az új technológia bevezetésének eredményeképpen a ropsai pisztrángfajták történetében első alkalommal változott meg jelentős mértékben a nevelési hőmérséklet, amely a halak teljes életciklusának során közel optimális lett. Az ívási és inkubációs időszakban a hőmérséklet 10-12 С, az ivadéknevelés során pedig többnyire 16-17 С. A környezeti tényezők ilyen radikális változása új szelekciós feladat elé állította a szakembereket, ez pedig az ivadék megmaradásának és növekedésének javítása intenzív nevelési körülmények között. Az új fajta alapító példányait a Rosztal fajta két legjobb családjának ötéves ikrásai közül válogattuk 2010. február-márciusban. Az ikrások átlagos 16

testtömege 1,6 3,5 kg (átlagosan 2,3 kg), az üzemi termékenység 3700 9000db ikra (átlagosan 5500), az ikraszem tömege 40 80 mg (átlagosan 56 mg) volt. Azok az ikrások, amelyek utódait továbbtenyésztésre kiválasztottuk, testtömegüket tekintve kevéssé különbözteka család átlagától, ugyanakkor jelentősen különböztek egymástól üzemi termékenységükben, mint az alábbi adatokból is látszik: Ikrás száma Testtömeg, kg Termékenység, db 1 2,0 4450 57,5 2 2,3 6360 58,8 3 2,5 9080 64,1 Ikraszem tömege, mg Az adott konkrét ikrásokat elsősorban utódaik stabilan magas életképességi mutatói miatt választottuk ki. A páros keresztezésekhez a tejeseket a fajta kültenyésztett komponensének négyéves példányai közül válogattuk. A keresztezésekhez az átlagnál valamivel nagyobb testtömegű, a legnagyobb spermatérfogatú (11-30 ml) és magas spermaminőségű halakat használtunk. Összesen 14 páros keresztezés történt. A családokat a megmaradás és a különböző egyedfejlődési szakaszokban tapasztalt növekedés alapján értékeltük. Az ikra inkubációja 10 С-on történt, a kikelt lárvákat 11 С-on tartottuk. A lárvák külső táplálékra való áttérése után a hőmérsékletet 18 С-ig emeltük. Egygrammos átlagtömeg elérése után (2010.06.01.) az öt addigra kiválasztott családot áthelyeztük az előnevelő modulba. A nyári nevelés 13-15 С-on történt (nyáron a kazánház nem üzemel). Október 1-re az egynyaras halak átlagtömege jelentősen eltért a családok között, ami az alábbi adatokból is látható: Család száma Egyedszám, db Átlagtömeg, g 8 1180 131 9 1100 166 12 1270 174 13 1240 113 14 2460 113 Az előnevelő modul összes halbiomasszája egész nyáron 2 t volt (a szabad medencékben tömegkeresztezésből származó tiszta fajtájú ivadékot neveltünk). Három teljes testvérekből (full-sib) álló családot neveltünk fel az ivarérettség eléréséig. 17

A tejesek egyéves korban váltak ivaréretté. Egy részüket kiselejteztük és értékesítettük, a három legjobb családot pedig, amelyek jellemzőit (2011.02.22-én) az alábbi táblázat mutatja, az anyahalas modulba helyeztük át: Család száma Egyedszám, db Átlagtömeg, g 8 1050 670 12 720 960 14 1520 700 Ugyanannak az évnek az őszén, 18 hónapos korukban, a 3. sz. alapító ikrástól származó 14. sz. család ikrásai is elérték az ivarérettséget. Átlagtömegük több volt, mint 1 kg, üzemi termékenységük 4200 db ikra, relatív termékenységük 2100 db ikra/kg, az ikraszem tömege 47,4 mg volt. Megjegyezzük, hogy az adott testtömeg a régi technológiával nevelt 3 éves halakra, az adott termékenységi értékek pedig a régi technológiával nevelt 4 éves halakra voltak jellemzőek. Két család ikrásai nem érték el az ivarérettséget ebben a korban. Érdekes, hogy azok az ikrások, amelyektől a kétéves korban ivaréretté váló, ill. nem ivaréretté váló utódok (8. és 14. család) származtak, teljes testvérek voltak, így a családok közötti különbség valószínűleg a nem rokon tejeseknek tulajdonítható. Tekintettel arra, hogy a piacihal-termelő gazdaságoknak különböző korban ivaréretté váló nőstényekből álló telepítőanyagra van szüksége (attól függően, csak halhúst, vagy étkezési pisztrángkaviárt is előállítanak), mindhárom fent említett családot meghagytuk későbbi teljesítményvizsgálatok céljaira. A következő 12 hónapban a halak nevelése az anyahalas modulban történt. Az ívási időszak elején történt előzetes minősítést követően a 8. sz. családot kizártuk a további tenyésztésből. A 12. sz. család (első alkalommal éretté vált) és a 14. sz. család (másodszor éretté vált) hároméves ikrásainak jellemzőit az I. és II. táblázat mutatja. 18