A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet (MME) 1974-ben hozta létre 200 alapító tag. Az MME politikától független társadalmi szervezet, amelynek fô célja a természet ezen belül elsôsorban a madarak védelmének társadalmi támogatása. Az egyesület céljai elérése érdekében elôsegíti a természeti értékek és a természetvédelem célkitûzéseinek megismerését, népszerûsítését. Növeli a természetvédelem támogatóinak körét, aktívan részt vesz az ifjúság természetvédô szemléletének kialakításában, természetvédelmi kutatásokat és védelmi programokat szervez és hajt végre, szaktanácsadással segíti az állami és önkormányzati szervek, valamint a gazdálkodó és társadalmi szervezetek természetvédô tevékenységét, együttmûködik más nemzeti és nemzetközi természetvédelmi szervezetekkel a Föld biológiai sokféleségének megôrzése érdekében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kelet-Európa legnagyobb társadalmi természetvédelmi szervezete. Nem véletlen, hogy egy ilyen jelentôs természetvédelmi szervezet Magyarországon alakult ki, hiszen a madár- és természetvédelemnek komoly gyökerei vannak Magyarországon. Napjainkban 7000 tagdíjfizetô tag segíti az Egyesület munkáját. Az MME tagjai 32 területi szervezet és 6 szakosztály (ragadozómadár-védelmi, vízimadár-védelmi, hüllô- és kétéltûvédelmi, gyûrûzô- és vonuláskutató, környezeti nevelési, valamint lepke- és szitakötôvédelmi) keretében tevékenykednek országszerte. Minden megyében mûködik legalább egy aktív madártani csoport. A központi szervezésû programok az ország minden területét érintik. A programok között különösen népszerû a gyerekek részére szervezett Madarász Suli, és a védett madárfajok (túzok, fehér gólya, ragadozó madarak) védelmét célzó akciók. Sokan kapcsolódnak be a gyakorlati madárvédelmi tevékenységbe, számosan érdeklôdnek pl. a kerti madárvédelmi teendôk iránt. Az Egyesület Madártávlat címen saját ismeretterjesztô, és Ornis Hungarica címen saját tudományos folyóirattal rendelkezik. Az MME a BirdLife International magyarországi partnere. A BirdLife International amelyet 1922-ben Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) néven alapítottak a legrégebbi nemzetközi természetvédelmi szervezet és több milliós tagsággal rendelkezik. Az Egyesület kiemelkedôen jó kapcsolatot ápol a kelet- és közép-európai szervezetekkel, valamint a svájci, német és angol természetvédelmi egyesületekkel. Az MME 4. sz. Gömör Tornai Helyi Csoportja 1986 óta mûködik. Tevékenységi köre szerteágazó, a gyakorlati madárvédelmen kívül egyéb természetvédelmi, kutatási és oktatási tevékenysége is jelentôs. Mûködési területe Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sajó, Hernád és az országhatár által határolt 2200 km 2 nagyságú terület. Kiemelkedô szintû szakmai kapcsolatot tart fenn az Aggteleki és Bükki Nemzeti Park Igazgatóságokkal, illetve a régió természetvédelmi társadalmi szervezeteivel. A csoport tevékenységei közül legfontosabbak (1) a védett és fokozottan védett állatfajok állományainak felmérése, térképezése, a veszélyeztetô hatások kutatása (fehér gólya, gyöngybagoly, haris, ragadozók, denevérek), (2) a védettség alatt nem álló területek értékeinek természetvédelmi, környezetvédelmi és kultúrtörténeti szempontú feltárása, (3) a védett és nem védett területek monitorozása, (4) az elektromos légvezetékek természetvédelmi felmérése és szigetelése, (5) az oktatás és ismeretterjesztés. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Titkárság MME 4. sz. Gömör Tornai Helyi Csoport 1121 Budapest, Költô u. 21. 3758 Jósvafô, Tengerszem tó 1. www.mme.hu, www.golya.mme.hu www.mme.hu/gomortorna
CICONIA HUNGARICA Fehér gólya madár- és természetvédelmi oktatási program Munkafüzet 2005
CICONIA HUNGARICA Fehér gólya madár- és természetvédelmi oktatási program Munkafüzet 2005
CICONIA HUNGARICA Fehér gólya madár- és természetvédelmi oktatási program MUNKAFÜZET Szöveg: Boldogh Sándor dr. Miroslav Fulin Grafika: Pal o Petráš Szakmailag ellenôrizte: Lovászi Péter Nyelvi lektor: dr. G. Bartók Béla A programfüzet megjelenését és a CICONIA Hungarica Gólyavédelmi Program lebonyolítását a Ciconia Liechtenstein, a Sonnenwiese Stiftung (Vaduz) és az ILLF (The International Lottery in Liechtenstein Foundation) támogatása tette lehetôvé. Kiadja: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 4. sz. Gömör Tornai Helyi Csoport Felelôs kiadó: Salamon Gábor igazgató ISBN 963 87082 0 4 Nyomdai munkák: WinterFair Kft. (www.winterfair.hu) 2005
Mennél jobban ismerjük meg a körülöttünk és velünk élô lényeket, tulajdonságaikat; mennél mélyebben vizsgáljuk azokat a kapcsolatokat amelyek e lényeket a természet egészével, nem különben az ember érdekeivel összefûzik, annál tisztábban fog kidomborodni e lények jelentôsége... Chernel István Kedves Pedagógusok és Gyerekek! A fehér gólya európai állománya igen súlyos helyzetbe került az elmúlt évtizedekben. Több nyugat-európai államban gyakorlatilag kipusztult a faj az emberiség technikai fejlôdése által okozott természetrombolás miatt. Magyarország a területén költô mintegy 5.000 pár alapján még igazi gólyás nagyhatalomnak számít, de nálunk is egyre nagyobb veszélyben vannak ezek a madarak. A gólyák védelme közös feladatunk. Kiadványunk és programunk célja ezért a gólyák életének, életfeltételeinek bemutatása, védelmük hatékonyságának növelése. A munkafüzet így mindenkinek szól, de különösen a fiataloknak ajánljuk. A gólya ebben az ismeretterjesztési programban olyan központi állatfajként szerepel, amelynek segítségével a természet megismerésének, és ezen keresztül megóvásának fontosságára próbáljuk felhívni a figyelmet. Természetvédelmi és ökológiai ismeretterjesztô programunk a nemzetközi CICONIA Program része. Ez a program Magyarországon kívül Szlovákiát, Németországot, Franciaországot, Spanyolországot és Marokkót is érinti. A program lebonyolítását a lichtensteini CICONIA Alapítvány (Ciconia Transnationales Storchenproject), a Sonnenwiese Stiftung (Vaduz) és az ILLF (The International Lottery in Liechtentstein Foundation) támogatása teszi lehetôvé. Külön köszönjük Reto Zingg segítségét! A program keretében a gólyák megôrzése érdekében különféle ismeretterjesztô anyagokat készítettünk, amelyek célja: H gyerekek bevonása egy hasznos természetvédelmi programba; H a természet megfigyelésének, mint hasznos idôtöltésnek a népszerûsítése; H hazánk gólyaállományára vonatkozó adatok összegyûjtése; H természetvédelmi ismeretterjesztés, tudatformálás a gólyák védelme érdekében; H ökológia ismereteink bôvítése a gólyák életének vizsgálata alapján. Az összetett célok elérése érdekében a munkafüzet három fô részbôl áll. Az elsô részben a gólya általános ismertetése található, amely összefoglalja a gólyáról eddig rendelkezésünkre álló adatokat. Ez a rész szolgálja a szakmai megalapozást a feladatok végrehajtásához. A második rész a gólya gyakorlati védelmével kapcsolatos. Itt találjuk azoknak a módszereknek, eljárásoknak a bemutatását, melyek megfelelôek és hatékonyak a gyakorlati védelemben, a fészkelô- és táplálkozóterületek megôrzésében. A harmadik fejezetben feladatok találhatók. Ezek a feladatok egy olyan komplex gólyakutatási és védelmi program elemei, melyeket kifejezetten fiatalok számára dolgoztunk ki. A feladatok segítséget nyújtanak a terepi megfigyelésekhez (hogyan, mikor, mit) és útmutatást adnak a begyûjtött adatok feldolgozásához. Soha ne feledjük, hogy a gólya védelme végsô soron az ember életének védelmét is szolgálja. A Természet védelme során nem a Természet és az ember között kell választanunk, hanem az ember gazdag vagy silány élete között. Jó munkát, feledhetetlen szép élményeket kívánunk! Jósvafô, 2005. december 27. A szerzôk 5
Ismerjük meg a fehér gólyát! A Föld meleg és mérsékelt éghajlatú területein összesen 17 gólyafaj él. A fajok 70 150 cm-es nagyságukkal a termetesebb madarak közé tartoznak. Hazánkban két faj fordul elô, a fekete gólya (Ciconia nigra Linnaeus, 1758) és a fehér gólya (Ciconia ciconia Linnaeus, 1758). A fehér gólyának több alfaja ismert, Közép-Ázsiában a Ciconia ciconia asiatica Severtzov, 1872. illetve Kelet-Ázsiában a Ciconia ciconia boyciana Swinhoe, 1873. található. A fehér gólya elterjedése A fehér gólya Európa déli és középsô részén általánosan elterjedt. Nagyobb számban ott él, ahol megfelelô mennyiségû füves, nedves és tocsogós rétet vagy öntözött területet talál. A gólya a Brit-szigetek és Skandinávia területére régebben is csak a kóborlások során vetôdött el, a többi nyugat-európai országban azonban évtizedekkel ezelôtt még nagy számban költött. Napjainkra sajnos számos országban kipusztultak a madarak, vagy csak olyan kis állományaik maradtak fenn, melyek önállóan már nem életképesek. Több országban költséges visszatelepítési akciókkal sikerült állományát megmenteni. Európán kívül a gólya fészkelô állományait találjuk Észak-Afrikában (Tunisz, Algéria, Marokkó), Kis-Ázsiában, Örményországban, Azerbajdzsánban valamint Irakban és Iránban. Kisebb, de állandó populációja fészkel Dél- és az Egyenlítô környéki Afrikában is. Fészkelés A fészkekhez elôször általában a hímek érkeznek meg, majd ôket követik a tojók néhány napos különbséggel. A párkapcsolatok egy költési idényre szólnak, bár az adott pár évekig is együtt maradhat. Ebben az esetben leginkább a fészekhôség hozza össze újra ôket. Fészkeiket rendkívül változatos helyekre építik, rendszerint szétszórtan, ritkán telepszerûen. Egy pár egy fészket készít, de alkalmanként váltófészek készítése, vagy több felnôtt gólya közös építkezése is elôfordulhat. Fészekalapként napjainkban fôleg épületeket (pl. kémény) és villanyoszlopokat használnak. A régi hagyományos fészkelôhelyek mint a fák vagy a sziklák használata mára rendkívül ritkává vált. Az öregek általában az elôzô évi fészkükhöz térnek vissza, a fiatalok vagy Afrikában maradnak, vagy a költôterületen kóborolnak. Az elsô költésüket végzô fiataloknak nem mindig sikerül kész fészket foglalniuk, ilyenkor építéshez látnak, amely eredményeként 8 10 nap alatt elkészül az új fészek. A tojások lerakása 1 3 napos idôközökkel történik, számuk 1 7 között lehet, általában 3 5. A kotlási idô 33 35 nap. A fiókák kikelését 6
követôen 1 3 hétig a tojó a fészeknél maradva ôrzi a fiókákat. Ebben az idôszakban az öreg gólya a fiókák eleségkérô hangjára sem távozik el, így a család ellátásáról a másik szülô gondoskodik. A kikelést követô elsô napokban finom pihetollazat borítja a testüket. Ebben az idôszakban különösen nagy veszélyt jelenthetnek számukra az idôjárás viszontagságai, ezért az elsô 10 napban a felnôttek folyamatosan védik testükkel az apróságokat. Egy esôs, hideg idôszakban sajnos ez sem segít, ilyenkor a fiókák meghûlhetnek, ami a pusztulásukhoz vezet. A fiókák 25 napos korukig fôként fekszenek a fészken, majd ezt követôen fokozatosan lábra állnak. Az 50 napos kor elérésekor már szökdécselve próbálgatják, erôsítik szárnyaikat. A fészket általában 2 hónapos korukban hagyják el, de éjszakára még gyakran visszatérnek. A kirepülést követôen kisebb csapatokban keresik táplálékukat. A fiókanevelés során gyakran elôfordul, hogy az öreg madarak fiókákat dobnak ki a fészekbôl, illetve nyelnek el. Ezt kronizmusnak nevezzük. A jelenség gyakoribb a kedvezôtlen idôjárású években, de ilyenkor is fôleg a beteg, vagy a fejlôdésben elmaradt kicsikkel végeznek. A gólyafészek A gólya fészkének mindig egy kiemelkedô pontot választ, ahonnan könnyedén szárnyra tud kapni, és jól belátja a vidéket. Fontos szempont a gólyának, hogy a fészek méreteit semmi ne gátolja, azt folyamatosan tudja a madár bôvítgetni. A fészek alapját a környéken összegyûjtött vastagabb száraz ágak képezik, amelyek közé vékonyabb ágakat illeszt, melyek megnövelik a fészek stabilitását. Egy teljesen új fészek megépítése nagyon idô- és energiaigényes feladat, így ez hosszú idôre teljesen leköti a fiatal, vagy a régi fészkét elvesztett öreg gólyapárt. Elôfordulhat, hogy a madarak a fészeképítés miatt jelentôs késésbe kerülnek, és lényegesen kisebb sikerrel költenek. A gólyák által elfoglalt fészek folyamatos tatarozás alatt áll, a hím által hordott gallyakat a tojó a fészken ülve igazgatja. A fészek belsô része finom növényi anyagokat hord, amit napjainkba egyre gyakrabban egészítenek ki mûanyag hulladékok (fólia, nylonzacskó, madzag, damil). Egy-egy fészket évtizedekig használhatnak a madarak, melynek súlya a folyamatos építgetés eredményeként akár az 1000 1200 kg-t is elérheti. A gólya táplálkozása A fehér gólya táplálékával szemben egyáltalán nem válogatós. Mindent, amit el tud kapni és le tud nyelni, elfogyaszt, legyen az rovar, hal, kétéltû, madár vagy kisemlôs. Egy 4 fiókát nevelô gólyapárnak naponta legalább 3 kg táplálékot kell biztosítania a fiatalok számára. Ez egyáltalán nem könnyû feladat, így az öreg gólyák korán reggeltôl késô estig átlagban napi 10 órát 7
vadásznak. A fiókanevelés kezdetén a táplálékot fôként könnyen emészthetô élôlények képezik (giliszták, piócák), amelyekbôl a fészkelés során a szülôk kb. 185 kg-ot gyûjtenek össze. A fiókák gyors fejlôdéséhez fontos, hogy a táplálék energiában dús és változatos legyen. A vadászterület nagysága a terület adottságaitól függ. Az öregek általában 500 3000 méter távolságra járnak táplálékért, de vannak olyan fészkek is, ahonnan ennél jóval nagyobb távolságot tesznek meg. Az afrikai telelôterületen sincs lényeges eltérés a táplálék összetételében, itt is leginkább kisemlôsökbôl és sáskákból zsákmányol. Az afrikai országokban azonban a vegyszerek felhasználását közel sem szabályozzák olyan szigorúan, mint Európában. Ennek eredményeként a telelôterületeken a gólyák a mérgezés fokozott veszélyének vannak kitéve. A fehér gólya vonulása A kárpát-medencei madarak többsége a dél- és észak-afrikai telelôterületrôl március végén, április elején tér vissza. A legkorábbi érkezôk Magyarországon március legelején jelennek meg fészkeiknél. Színes gyûrûvel jelölt madarak megfigyelése alapján tudjuk, hogy minél idôsebb egy madár, annál hamarabb érkezik. A nem ivarérett madarak egy ideig egyáltalán nem, vagy csak különösen késôn jöhetnek meg a költôterületre. A nagyobb gólyacsapatok visszaérkezése május elejével véget ér. Ezt az idôszakot követôen a kaszálókon megjelenô 10 15 példányt számláló csapatok már nem ivarérett, illetve pár nélküli példányokból állnak (ezek az úgynevezett kajtár gólyák). Ez a gólyák képezik majd az utánpótlást azoknál a pároknál, ahol az öregek egyike a vonulás során elpusztult. Az ôszi vonulás augusztus közepén indul meg. Az elsô nagyobb vonuló csapatokat már augusztus második felében megfigyelhetjük. Elôször a fiatalok indulnak útnak, valószínûleg a még nem költô és néhány öreg gólya kíséretében. Fôként sík vidékeken, ahol gazdag a táplálékkínálat, akár 100 példányból álló csapatok is összegyûlhetnek. Az ôszi vonulás nálunk augusztus legvégén tetôzik, és szeptember elsô felében véget is ér. Azok a gólyák, melyeket elvétve még ezt követôen is meg tudunk figyelni, leginkább fiatal, legyengült vagy beteg példányok. Ezek a madarak általában nem képesek a hosszú vándorút megtételére. A telelôhely felé vonulásuk két fô irányban halad, Közép-, Kelet-, és Dél-Európa állományai átrepülnek a Boszporuszon, kelet felôl megkerülik a Földközi-tengert, majd a Nílus völgyét követve érkeznek Afrika déli csücskébe. A másik útvonal, Gibraltáron át vezet a téli szállás felé. A boszporuszi útvonalon halad a gólyaállomány nagyobb része, a Gibraltáron át Afrikába jutó madarak száma az elôbbinek csak a 10%-át éri el. Igen kis számban Olaszországon keresztül is vonulnak gólyák. Gólyáink számára az út hossza a költôhelytôl a telelôhelyig 4600 és 10 000 km között van. Ezt a hatalmas távolságot a gólyák 20 40 napig tartó aktív repüléssel, és kb. 7 14 nap pihenôvel teszik meg. 8
Naponta kb. 200 300 kilométert repülnek. A gólyák általában csak néhány száz méter magasságig emelkednek, de az átvonuló csapatok 2000 méteres magasságban vonulnak. Az állandó szárnycsapásokkal történô repülés nagyon energiaigényes, ezért a gólya és a hozzá hasonló nagy testû madarak az emelkedô légáramlatokat használják. A felszálló meleg légáramlatban a madarak körkörös repüléssel könnyedén nagy magasságba tudnak emelkedni, majd siklórepüléssel továbbrepülnek a következô emelkedô légáramlatig. Hasonló módon repülnek a motor nélküli siklórepülôk is. A madarak sebessége a légköri viszonyoknak megfelelôen nagyon változó, 25 60 km/h közötti. A gólyák vonulásának titkát a madarak gyûrûzése segített megfejteni. A gyûrû egy vékony alumínium vagy mûanyag csô, melyet általában fióka korban helyeznek fel az ornitológusok. A gyûrût a megjelölt gólya egész életén keresztül viseli. A gyûrû felületére egyedi azonosító van nyomva, amely olyan, mint egy személyi szám. A gyûrû felirata alapján tudni lehet, hogy melyik ország madárgyûrûzô központjának munkatársai helyezték a madár lábára a jelölést. Ha gyûrûvel megjelölt gólyát látunk és távcsôvel a gyûrû számát is sikerül leolvasnunk, a megfigyelést jelezzük a Magyar Madárgyûrûzô Központnak (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madárgyûrûzô Központ, 1121 Budapest, Költô u. 21.). A madárgyûrûzô központ az adatok feldolgozása után visszajelzi nekünk, hogy mikor, milyen idôs korában és hol jelölték meg az adott gólyát. Az utóbbi idôben a fejlett technikának köszönhetôen új kutatási módszerekre nyílt lehetôség. Ezek közé tartozik a mûholdas nyomkövetés, melynek alkalmazása során a gólyára egy gyufásdoboz nagyságú elektromos jeladót erôsítenek. A készülék elôre megszabott idôközönként jelet küld, melyet egy mûhold gyûjt össze. A módszer segítségével a megjelölt gólya minden mozdulatát nyomon lehet követni, akár a távoli Afrikában is. A gólyaállományok természetvédelmi helyzete Egy-két országtól eltekintve az európai állományok igen súlyos helyzetbe kerültek. Néhány nyugateurópai államból eltûntek a gólyák, vagy olyan kis számban maradtak csak meg, hogy megmaradásukra már igen kicsi az esély. A nagytáblás mezôgazdaság, a terjeszkedô úthálózat jelentôsen átalakította a természetes élôhelyeket. Ennek egyenes következménye, hogy a gólyák létszáma is jelentôsen csökkent. Magyarországon mintegy 5000 gólyapár költ. Az itteni állomány közel sem a legnagyobb Európában, jelentôsége azonban óriási, mivel a fô vonulási útvonal középpontjában fekszik. Természetes módon ebbôl a térségbôl származik a csökkenô számú nyugat-európai populáció utánpótlása. Ha az ország területéhez hasonlítjuk az állományokat, a gólyasûrûség tekintetében a kis kiterjedésû Magyarország elôkelô helyen áll. Az 1941-ben végzett felmérés alapján még közel 16.000 fészkelô párra lehetett a hazai állományt becsülni, amely a II. világháború 9
következményeként közel felére csökkent. Ezt követôen, a mezôgazdaság szerkezetének átalakítása, a vegyszerek elterjedése és a vizes élôhelyek csökkenése miatt az állomány sajnos még tovább fogyatkozott. Hozzájárult ehhez a megfelelô fészekrakó helyet jelentô nádtetôs, széles kéményû épületek eltûnése is. 1958-ra 8 ezer párra, majd 1974-re 4800 párra apadt hazánk gólyaállománya. Ebben az idôszakban a gólyák egyre nagyobb arányban települtek át a villanyoszlopokra. A fészkelôhelyváltás és a hatékony védelem eredményeként ekkor egy lassú növekedés indult meg, amelynek következtében napjainkban az adott év idôjárási viszonyaitól függôen 4800-5600 pár között ingadozik az állomány nagysága. Költôpárok száma az európai országokban az 1995-ben végzett Ötven évvel ezelôtt a párok legtöbbje háztetôn, kéményen, kazlakon vagy fán fészkelt. Az elsô villanyoszlopon fészke- felmérési program eredményei alapján. lô gólyapárt Európában 1958-ban, míg hazánkban egy évtizeddel késôbb figyelték meg. Jelenleg a fészkek 90%-a már villanyoszlopon található. A gólyára leselkedô veszélyek A legutóbbi évtizedekben a gólyák életében a legnagyobb változást a mezôgazdaság teljes átalakulása okozta. Magyarországon a II. világháború után a kollektivizálás idôszakában, nagy kiterjedésû, egybefüggô szántóterületek jöttek létre. A gólyák az ilyen szántóföldeken csak a tavaszi idôszakban jutnak elegendô táplálékhoz. Amikor az ültetett növények (napraforgó, kukorica stb.) felnônek, a gólyák már nem tudnak vadászni. A modern gépek elterjedésével egyre nagyobb területet vontak mûvelés alá sok esetben a vizes, mocsaras vidékek lecsapolásával. A termés mennyiségének növelése érdekében egyre több káros vegyi anyag került a környezetbe. Ezek a mérgek egyre jobban felhalmozódnak az élôlényekben, mely az ôket elfogyasztó gólyáknál meddôséget, legyengülést, és nem egy esetben pusztulást okoznak. A gólyák lassan kiszorultak a kéményekrôl, csûrökrôl, és új fészkelôhelyekre, a villanyoszlopokra kényszerültek át. A villanypóznákra épült fészkek üzemzavart okoznak, így azokat fészektartó kosárra kell helyezni. A fészektartók azonban csak a könnyebb fészkeket bírják el, így ezeket rendszeresen karban kell tartani. Ez viszont komoly túlmunkát jelent a természetvédôk és az áramszolgáltatók számára. Az emberek gólyákhoz fûzôdô viszonya is gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben. Napjainkban már közel sem néznek barátságos szemmel a madarakra, sokakat kifejezetten zavar szemetelésük. A gólyákra nagyon sok veszély leselkedik a megerôltetô ôszi és a tavaszi vonulás során. Villanyvezetékek nagyon gyakran keresztezik a 10
gólyák vonulási útvonalát, melyeknek az alacsonyan repülô madarak nekiütköznek. A gólyák gyakran ráülnek a villanypóznákra, ahol sok esetben halálos áramütést szenvednek. Az emberek többsége elképzelhetetlennek tartja, hogy valakinek eszébe juthat erre a csodálatos madárra kezet emelni. Az egyes afrikai országokban a gólyák vadászata azonban mindennapos, mivel ezek a madarak a helyi lakosok táplálékaként szolgálnak. Sajnos a védettség ellenére hazánkban is minden évben elôfordul, hogy valaki puskával fordul a gólyák ellen. A gépjármûvek számának növekedésével sajnos egyre több gólya pusztul el az utak mentén is. A madarak gyakran az útszéli árkokban keresik táplálékukat, és az úttestre kisétálva vagy felrepülés közben éri ôket baleset. A fiatal, tapasztalatlan gólyák vannak a legnagyobb veszélyben. Az adatok alapján elsô életévükben a madarak 70 75%-a elpusztul. Az elpusztult fiatal madarak kilenctizede áramütés vagy vezetéknek repülés miatt veszti életét. Fontos tudnunk, hogy azok a gólyák, melyek a tél beálltával nem hagyják el hazánk területét, egytôl egyig legyengült, beteg egyedek. Elhullásuk a gólyaállomány egészségének természetes megôrzését szolgálja. Az ilyen állatok erôltetett megmentése a populáció gyengülését idézi elô. A gólya a népi hiedelmekben A gólya az elsô pillanattól kezdve felkeltette az ember érdeklôdését, ahogy megjelent a települések közelében. Évszázadok alatt a természet és az ember közötti barátság szimbólumává vált. Vonulása számos költôt megihletett, akik a hûség, a hazaszeretet példaképeként emlegetik. Az odaadó fiókanevelésnek köszönhetôen sok ember szemében a családi összetartozást szimbolizálja. Színezetének, kecses járásának eleganciája kivívta az emberek csodálatát. Bizalmas, de egyúttal tartózkodó viselkedése tiszteletet parancsol. A gólyához számos hiedelem kötödik. Gyerekkorában mindenki hallott arról, hogy a kisbabákat a gólya hozza. Néhány országban az a hagyomány járja, hogy aki elsôként repülô gólyát lát, az egész évben ügyes és szorgalmas lesz. Aki viszont földön állva látja elsô gólyáját az évben, az lusta lesz. Aki pedig csak fél lábon álló madarat látott elôször, annak tunyasága határtalan lesz az adott évben. 11
A gólyák megfigyelése és védelme Hogyan végezzünk terepi megfigyeléseket? A bennünket körülvevô természet megismerésének legegyszerûbb és legjobb módja, ha rendszeres megfigyeléseket végzünk. A megfigyelések során mindent jegyezzünk fel egy jegyzetfüzetbe, mert a sok új információ jelentôs részét hamar elfelejtjük. A terepi jegyzetek készítésekor a látszólag jelentéktelennek tûnô dolgokat is írjuk le, mivel ezeknek a késôbbi kiértékelésnél sokszor döntô szerepük lehet. A megfigyelések rögzítésére keménytáblás jegyzetfüzetet használjunk, mivel ez bírja jól a terepi igénybevételt. A jegyzetkészítés szempontjából legalkalmasabbak a csíkozott lappal rendelkezô füzetek, mert ezekben különösen jól áttekinthetô leírást tudunk készíteni. A legjobb íróeszköz a grafitceruza, melynek írása akkor sem mosódik el, ha esôs idôben dolgozunk vele. A feljegyzés készítését mindig a dátum, a megfigyelési helyszín, és a megfigyelés kezdési idôpontjának rögzítésével kezdjük. Soha ne felejtsük el feljegyezni az idôjárási viszonyokat, amelyek nagyban befolyásolják a megfigyelési eredményeket. A jegyzetek készítésénél gondoljunk a késôbbi felhasználásra, ezért ügyeljünk az olvasható írásra. A terepi megfigyelések nélkülözhetetlen segédeszköze a távcsô. A gólyák megfigyeléséhez különösen jó a 10x50-es nagyítású távcsô, de megteszi az ennél kisebb, 7x50-es vagy 8x40- es nagyítású is. Az adatok rögzítéséhez nagy hasznát vehetjük diktafonnak, fényképezôgépnek és a különbözô léptékû térképeknek. A megfigyeléseknél ne viseljünk feltûnô öltözéket, ami persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül terepszínû ruházatba kell bújni. Fontos azonban, hogy a ruházatnak tökéletes védelmet kell nyújtania az idôjárás viszontagságaival szemben. Felesleges tárgyakat soha ne tartsunk magunknál, különösen olyanokat ne, melyek csörgése megzavarhatja az éppen megfigyelt madarat (mobiltelefon, kulcscsomó). A megfigyelés során akkor tudjuk a legjobb eredményt elérni, ha leshelyünk a fészekkel egy magasságban, vagy kicsivel magasabban található. Ilyen leshely lehet egy padlás, vagy egy torony. Mindig ügyeljünk saját testi épségünkre, balesetveszélyes helyre (magas fa, villanyoszlop) tilos felmászni! A terepen a gyakorlott madarászoknak is nehézséget jelent a vonuló csapatok nagyságának megállapítása. Ha a gólyacsapat alacsonyan repül, próbáljuk meg egyenként megszámolni ôket. Egy nagy csapat esetén gyakran nem tudjuk megszámolni egyenként az egyedeket, ezért meg kell becsülnünk a csapat létszámát. Ezt úgy végezzük, hogy gyorsan megszámolunk egy kisebb mennyiséget (2, 4, 6, 8, 10 20 50), majd ennek szorzásával összeadjuk a teljes csapatot (50 100 150 200). A terepi feljegyzéseket hazaérve ajánlatos letisztázva átírni egy adatnaplóba. A terepen gyorsan lejegyzett adatokat ekkor még a friss élményeink alapján bôvebben leírhatjuk, esetleg térképpel, rajzzal kiegészíthetjük. Manapság már egyre több családban van számítógép, így ha van rá lehetôség, ezen is rögzítsük a megfigyeléseket. A számítógép segítségével lényegesen könnyebb lesz az adatok feldolgozása. Sokat segít munkánkban, ha minél több gólyás és természetvédelmi szakirodalmat elolvasunk.a gólyák és más madarak védelmével kapcsolatos kiadványok az MME-nél is megvásárolhatóak, ill. az egyesület honlapjáról is letölthetôek. Ügyeljünk arra, hogy kíváncsiságunkkal soha ne zavarjuk a madarak életét. Ezzel többet ártunk, mint amennyit segítünk a faj védelmében, hiszen akár a madarak elzavarását, a fiókák pusztulását is okozhatjuk tolakodásunkkal. Soha ne feledd, hogy a megfigyelések célja a gólyák védelme! 12
Hogyan segítsünk a bajba jutott gólyáknak? Komoly feladat olyan, a fészekbôl kiesett, sérült vagy legyengült gólyák megmentése, amelyek képtelenek önmaguk ellátására vagy az elvonulásra. A fiókák számos ok miatt eshetnek ki a fészekbôl. A leggyakrabban a felnôtt madarak dobják ki a legkisebb fiókákat a fészekbôl azért, hogy így biztosítsák a többiek túlélését. Ne feledjük, hogy a fióka sorsa a természet íratlan törvénye szerint való. Ha túl is éli a zuhanást, visszahelyezésével a többi fióka túlélési esélyét csökkentjük. A megfigyelések szerint a visszahelyezett fiókát az öregek elôbb-utóbb ismét kidobják vagy elpusztítják. Mivel az ilyen esetek fôként a fiókák 25 napos kora elôtt szoktak bekövetkezni amikor még pihetollazat fedi a testüket, az egyetlen megoldás, ha egy kevesebb fiókás fészekbe helyezzük ôket. Hiába ügyelünk azonban arra, hogy a fiókák azonos korúak legyenek, az új szülôk viselkedése elôre kiszámíthatatlan. Gyakran nem fogadják el az új jövevényt. A legjobb megoldás az, ha az ilyen fiókákat állatkertekben, vadasparkokban próbálják meg felneveltetni. Az ilyen körülmények között felnövekedett gólyákat nyár végén ott fogják elengedni, ahol más fiatalokkal közös csapatot alkothatnak. A szabadon bocsátott gólyát ilyenkor is ajánlatos még pár napig figyelni, hogy tudott-e csatlakozni a csapathoz. Elôfordul, hogy a fészekbôl a szárnyait próbálgató, fejlett fióka esik ki. Ha a madár nem sérült meg, akkor kérjük a természetvédelmi szervek (nemzeti parkok) segítségét, akik az áramszolgáltatókkal közösen visszahelyezik a madarat. Ha megsérült a fióka, akkor is kérjünk segítséget a nemzeti parkoktól, mivel az állat állatorvosi kezelésre szorul. A segítség megérkezéséig olyan helyen tartsuk a gólyát, ahol a háziállatok (macska, kutya) nem tudnak kárt tenni bennük. Ha táplálni szeretnénk a madarat, akkor azt a gólya táplálékáról szóló fejezetben leírtaknak megfelelôen tegyük. Ha elpusztult gólyát találunk, vagy netán védencünk a segítség megérkezése elôtt elpusztul, csak védôkesztyûvel nyúljunk hozzá! Ôsszel több olyan gólyát lehet megfigyelni, melyek nem vonulnak el. Ha az ilyen gólya gond nélkül repül és nem tûnik sérültnek, biztos, hogy képes magának elegendô táplálékot gyûjteni. Az ilyen madarat ne próbáljuk megfogni, mivel ezzel csak feleslegesen zavarjuk. Ha a gólya huzamosabb ideig ugyanazon a helyen tartózkodik és idôközben megérkezik a hó, próbálkozzunk meg etetésével. Nyugodtan adhatunk a gólyáknak apró halat, nem zsíros húst, belsôséget, esetleg laboratóriumi egeret vagy patkányt. Ha az állat megsérült vagy legyengült, azonnal értesítsük a legközelebbi nemzeti parkot, vagy a Madártani Egyesület munkatársait. Vigyázat! A gólya erôs csôrével csúnya baleseteket okozhat! Mindig vigyázzunk a saját és persze a madarak testi épségére. Mit tehetünk a gólyák megtelepedésének elôsegítése érdekében? A gólya szempontjából a megfelelô táplálékbázis megléte az elsôdleges. Ahol nincs, vagy nagyon kicsi a táplálkozásra alkalmas terület, ott nincs esély a madarak állandó megtelepítésére. A természet- és gólyavédelmi programok során ezért az egyik legfontosabb feladat a megfelelô táplálékszerzô helyek megôrzése. Sok esetben elôfordul, hogy a település környékén van megfelelô nagyságú természetes élôhely, a gólyák azonban nem találnak maguknak alkalmas költôhelyet. A problémát a természetvédelmi szakemberek külön oszlopokra és villanypóznákra szerelt mûfészkek kihelyezésével próbálják orvosolni. Mûfészkeket háztetôre is fel lehet helyezni, melynek váza fából és fémbôl is készülhet. Ennek része egy fûrészbakra emlékeztetô alátét, melynek szögét a tetô dôlésétôl függôen szabályozni tudjuk. Mûfészkeket több más alapra többek között fákra is ki lehet helyezni. 13
A mûfészkek kihelyezésekor feltétlenül figyelembe kell venni az alábbi szempontokat: H mindig kiemelkedô pontot kell választani, ahonnan a területre jó kilátás nyílik; H ne legyen a fészek közelében a gólyákra veszélyt jelentô vezeték vagy trafó; H csak olyan helyen szabad a gólyák telepítésével próbálkozni, ahol a késôbbiekben sem okoznak gondot a földre hulló ürülék, a táplálékmaradványok és a fészekanyag; H figyelembe kell venni, hogy a fészek az idôk folyamán több mázsás tömeget is elérhet; H a fészekalapokra mindig ágakat, vagy fonott elôfészket (mûfészket) kell felerôsíteni; H jobb az elfoglalási arány, ha oltott mésszel lefröcsköljük a mûfészket; H a gólyatelepítési terveinkhez mindig kérjük szakember segítségét, és egyeztessünk a nemzeti parkok és a Madártani Egyesület munkatársaival. A fokozottan védett fehér gólya fészke is természetvédelmi oltalom alatt áll. A fészket lebontani, megszüntetni szigorúan tilos! A madarak áttelepítése indokolt esetben lehetséges, ehhez azonban a természetvédelmi hatóság engedélyére van szükség. 14
FELADATOK
1. feladat Gólyafészkek felmérése A feladat célja: adott település vagy terület fészkeinek feltérképezése és ellenôrzése. Szükséges és ajánlott segédeszközök: jegyzetfüzet, módszertani leírás, adatfelvételi lap, távcsô, térkép, kerékpár. Ajánlott kor: 12 18 év. A feladat leírása: Az általunk kiválasztott településen vagy egy körülhatárolt nagyobb területen fel kell térképezni a gólyafészkeket. Lehetôség szerint minél nagyobb területet térképezzük fel, de ne felejtkezzünk el az alaposságról sem (ne hagyjunk ki fészkeket)! Törekedjünk a fészkekkel kapcsolatos lehetô legtöbb információ összegyûjtésére, és azokat rögzítsük is az adatfelvételi lapon. A fészek pontos helyének leírása mellett próbáljunk adatokat szerezni a gólyák megtelepedésének, tavaszi érkezésének, ôszi elvonulásának idôpontjáról, a fészkekre és a madarakra veszélyt jelentô tényezôkrôl. A felmérést legjobb június végén és július elején elvégezni, amikor a fiatal gólyák már elég nagyok ahhoz, hogy távolabbról is jól lehessen látni ôket. Ebben az idôszakban az eldugottabb helyen lévô fészkeket is könnyebb megtalálni, mivel a felnôtt madarak sûrûn hordják az eleséget éhes fiókáiknak. Dombos vidéken célszerû egy olyan kimagasló pontot keresni, ahonnan jól belátható a település. Innen távcsôvel kutatva viszonylag könnyen felfedezhetôek a fészkek. Sokat segíthet az öreg vagy fiatal madarak kelepelô hangja is. Ne feledjétek, hogy szinte mindig fészkelésre utal a település környékén táplálékot keresô gólya. A fiatal gólyák számának megállapítása esô után a legkönnyebb, mivel ekkor felállnak a fészekben, hogy szárítgassák átnedvesedett tollazatukat. Szintén jól láthatóak etetés közben, amikor zajongva tolonganak a táplálékot hozó felnôtt madarak körül. Az adatlapba elsôként a fészek pontos helyét kell rögzíteni. Ide a felmért település nevét, a fészekhez legközelebb esô ház számát, az utca nevét, esetleg más eligazító pontot (posta, kocsma, templom) kell írni. Jegyezzük fel a fészek helyére vonatkozó adatokat is (bôvebben lásd a módszertant). Érdemes a madarak viselkedésével kapcsolatban feljegyezni az érdekességeket, például a helyi gólyák idegen gólyákkal folytatott csatáit. A tojások számát általában csak ritkán sikerül megállapítani. A tojásokkal kapcsolatos feljegyzés általában csak a fészek alatt ritkán megtalált kidobott terméketlen tojásokra vonatkozik. Ezeket az adatokat szintén fel kell venni az adatlapra. Elôfordulhat, hogy a felnôtt gólyák az adott évben nem röptetnek fiókát. Ilyen esetekben igyekezzünk megtudni ennek az okát, az esetleges költés körülményeit: volt-e az adott évben kotlás, kikeltek-e a fiókák, volt-e kidobott fióka. 16
2. feladat Adott gólyafészkek rendszeres megfigyelése A feladat célja: kiválasztott gólyapár folyamatos megfigyelése a költési idôszakban jellemzô viselkedés megismerése céljából. Szükséges és ajánlott segédeszközök: jegyzetfüzet, óra, távcsô, fényképezôgép Ajánlott kor: 12 18 év A feladat leírása: A feladat teljesítéséhez egy a lakóhelyünkhöz közeli fészket kell kiválasztanunk, mivel azt rendszeresen, lehetôleg naponta meg kell figyelni. A kiválasztásnál fontos szempont, hogy a megfigyelés során jelenlétünkkel ne zavarjuk a gólyákat, mivel ezzel befolyásoljuk viselkedésüket. A legalkalmasabbak azok a fészkek, amelyekre jó rálátásunk van egy magasabban elhelyezkedô pontról, például egy épület ablakából, vagy egy dombtetôrôl. Ha a megfigyelôhelyünk túl közel van a fészekhez, ajánlatos lest készítenünk. Ha lest készítünk, akkor a megfigyelôhely lehetôleg már a gólyák érkezésekor legyen kész és a vizsgálat egész idôtartama alatt legyen változatlan. Kerüljük a harsány színeket és a lengô-lobogó alkatrészeket. A gólya azt hamar megszokja, és zavartalanul mozog a fészkén. A megfigyelést ajánlatos három idôszakra felosztani: H a tojásrakást megelôzô idôszakra, H a kotlás idôszakára, H a fiókanevelés és fészekhagyás idôszakára. Természetesen nem kell és nem is lehet a fészket egész nap folyamatosan figyelni. Osszunk egy napot szakaszokra (pl. kora reggel, reggel, délelôtt), és a különbözô napszakokat más és más napon vizsgáljuk. Ezzel a módszerrel egy hét alatt elegendô adat gyûlik össze a gólya napi kb. 16 órás aktivitásáról. A barátok bevonásával is lehet a megfigyeléseket végezni, ekkor egymást váltva gyûjthetitek össze az adatokat. Lehetôleg jegyezzük fel a gólyák viselkedésének minden mozzanatát. Mindig írjuk fel a pontos idôt, hogy mikortól meddig, milyen tevékenységet végeztek a madarak. Jegyzeteink alapján pontos képet kapunk arról, hogy mennyi idôt töltenek a tollazatuk tisztogatásával, a fészek rendezgetésével, táplálékszerzéssel, pihenéssel, a fiókák etetésével. Érdekes ismereteket szerezhetünk arról is, hogy mennyire viselkedik eltérôen a hím és a nôstény gólya, pl. melyik szülô eteti többet a fiókákat, és mennyi idôt szentelnek a fiókák szárnyaik erôsítésére. A fészek megfigyelésével szorosan összefügg az albérlôk megfigyelése is. A hatalmas gólyafészkeket számos veréb használja, de seregély, baglyok vagy szalakóta költését is megfigyelték már a fészkek ágai között. Számoljátok meg, hogy mennyi veréb talál biztonságos költôhelyet a gólyafészek oldalában. 17
3. feladat A gólyák tavaszi vonulásának megfigyelése A feladat célja: adatok gyûjtése a gólyák tavaszi vonulásáról. Szükséges és ajánlott segédeszközök: jegyzetfüzet, távcsô, kerékpár, módszertani leírás. Ajánlott kor: 12 18 év. A feladat leírása: Sokak számára a gólyák visszaérkezése a tavasz igazi beköszöntését jelenti. A régi gazdálkodók a gólyák visszaérkezésének az idôpontjából következtettek a tavaszi idôjárásra és az adott évi termés mennyiségére. A gólyák tavaszi vonulásának és visszaérkezésének megfigyelése nagyon fontos és érdekes adatokat szolgáltat, a visszaérkezés idôpontjától ugyanis nagyban függ az adott évi költés sikeressége. Az öregek általában az elôzô évi fészkükhöz térnek vissza. A fészekre a hímek korábban érkeznek, a tojók néha csak több napos késéssel követik ôket. Érdekesség, hogy minél idôsebb egy madár, annál hamarabb érkezik vissza a telelôterületrôl. A tavaszi vonulás megfigyelését már március elején megkezdhetjük, de a nagyobb vonuló csapatok csak a hónap végétôl kezdôdôen jelennek meg. A legeredményesebb megfigyeléseket napos idôben, 11 órától 15 óráig végezhetjük. Ebben az idôszakban bizonyos idôközönként megjelennek a gólyacsapatok. A csapatoknak nincsen határozott formája. A madarak gyakran köröznek a levegôben, kihasználva az emelkedô légörvényeket. Március végétôl április elsô feléig különösen gyakori az ilyen csapatok látványa. Ezt az idôszakot követôen a vonulás intenzitása gyorsan csökken, és a hónap második felében teljesen be is fejezôdik. A megfigyelések során mindig alaposan figyeljünk a vonuló madárcsapatok által kiadott hangokra és a csapat alakjára. Ha a madarak valamilyen hangot adnak ki, akkor biztos, hogy nem gólyáról, hanem valamilyen más fajról van szó. Ha a csapat V-alakban vonul és trombitázó (grúú-grúú) hangot hallat, akkor vonuló darucsapatot, míg gágogás esetén ludakat látunk. A megfigyelések során jegyezzük fel az észlelések idejét, a madarak számát, a vonulás irányát. Próbáljuk megbecsülni a repülési magasságot is. A fészekre való megérkezés esetében jegyezzük fel az érkezés idôpontját, a még egyedül lévô madarak viselkedését. Nagyon érdekes feladat lehet az, ha grafikonon ábrázoljátok a több év alatt összegyûjtött érkezési adatokat. 18