Helyzetkép 2014. szeptember - október Gazdasági növekedés A világgazdaság harmadik negyedéves teljesítményében érezhető a regionális krízisek mélyülésének hatása. A fejlett országok gazdasági növekedése nem érte el a korábban várt dinamikát, valamivel az alatt maradt. A globális gazdaság egészének bővülése ugyanakkor nem tér el a prognózisokban megfogalmazottaktól, és a feltörekvő ázsiai országok továbbra is számottevő ütemben növelik a teljesítményüket. Az Európai Unió 28 tagországában a bruttó hazai termék a harmadik negyedévben szezonálisan kiigazított adatok szerint 0,3%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 1,3%-kal a múlt év azonos időszakához képest. A tavalyi harmadik negyedévben 0,3%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 0,2%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. Az eurózóna harmadik negyedévi GDP bővülése 0,2% volt az előző negyedévhez, és 0,8% a múlt év azonos időszakához képest. Az előző évi adatok e két relációban 0,1%-os növekedést mutattak az előző negyedévhez, és 0,3%-os zsugorodást az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az európai integráció számára meghatározó német gazdaság növekedésének üteme továbbra is meghaladja ugyan az Európai Unió átlagos bővülési dinamikáját, de a különbség nem meggyőző, és a prognózisok sem túl bíztatóak. A német GDP a harmadik negyedévben 0,1%- kal nőtt az előző negyedévhez, és 1,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az eurózóna második legnagyobb gazdasága, a francia változatlanul gyengélkedik: az előző negyedévhez képest 0,3%-kal, míg a múlt év azonos időszakához viszonyítva 0,4%-kal emelkedett a bruttó hazai termék. Az olasz gazdaság még nem lábalt ki a recesszióból: a GDP 0,1%-kal zsugorodott az előző negyedévhez, és 0,5%-kal az egy évvel azelőttihez képest. A négy meghatározó gazdaság közül az eurózónán kívüli Nagy-Britannia gazdasága dinamikusan bővült: a bruttó hazai termék 0,7%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 3%-kal a múlt év azonos negyedévéhez viszonyítva. Az eurózóna ötödik legnagyobb gazdasága, a holland a valutaunió átlagánál gyorsabban fejlődött: a GDP 0,2%-kal bővült az előző negyedévhez, és 1%-kal az egy évvel azelőttihez képest. Hasonló teljesítményt nyújtott a belga gazdaság: a bruttó hazai termék 0,3%-kal nőtt a
2 második negyedévhez, és 0,8%-kal a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva. Recesszió közeli állapotba került az osztrák gazdaság: 0,3%-kal visszaesett a GDP az előző negyedévhez, és stagnált az egy évvel korábbihoz képest. Írország statisztikai szervezete az általános publikációs rendhez képest megkésve szolgáltat adatokat; a legutóbbi negyedévekből kiindulva az ír gazdaság láthatóan kiheverte a válságot: a második negyedévben a GDP dinamikusan, 1,5%- kal emelkedett az előző negyedévhez, és 6,5%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Az észak-európai országok közül Svédországban az utóbbi évben stabilizálódott a gazdasági növekedés üteme: a GDP 0,3%-kal bővült az előző negyedévhez, és 2,1%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva. Dániában szerényebb a dinamika: a bruttó hazai termék 0,5%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,9%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Finnország gazdasága nem tud kilábalni a recessziós helyzetből: a GDP 0,2%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,3%- kal mérséklődött az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Dél-Európa gazdaságai láthatóan átvészelték a legnehezebb időszakot, igaz, Olaszország még recesszióban, Ciprus pedig mély recesszióban van. Spanyolországban viszont 0,5%-kal nőtt a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,6%-kal a múlt év azonos negyedévéhez képest. Portugáliában 0,3%-kal, illetve 1,1%-kal bővült a gazdaság a két vizsgált relációban. A görög gazdaság teljesítménye is hosszú idő után érzékelhetően bővült: a rendkívül alacsony bázishoz képest 0,7%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,6%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva. Cipruson némileg enyhült, de nem szűnt meg a recesszió: 0,4%-kal zsugorodott a gazdaság az előző negyedévhez, és 2%-kal a múlt év harmadik negyedévéhez képest. A 2003. évet követően csatlakozott országok gazdasága továbbra is az Európai Unió átlagánál gyorsabban bővül. A lengyel gazdaság teljesítménye nőtt a legnagyobb dinamikával: a GDP 0,9%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 3,4%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Szlovéniában véget ért a recesszió: mindkét relációban jelentősen, 0,7%-kal, illetve 3,1%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A szlovák gazdaság szintén dinamikusan fejlődött: a GDP 0,6%-kal bővült az előző negyedévhez, és 2,5%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Csehország is kilábalt a recesszióból: a bruttó hazai termék 0,4%-kal bővült az előző negyedévhez, és 2,4%-kal a tavalyi azonos negyedévhez képest. A balti országokban befejeződött a súlyos válságot követő helyreállítási periódus, így csökkent ugyan, de továbbra is számottevő a gazdaság bővülésének dinamikája. Litvániában 0,4%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 2,6%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Lettországban ugyanebben a két relációban 0,5%-kal, illetve 2,5%-kal, míg Észtországban is csaknem ugyanilyen ütemben, 0,2%-kal, illetve 2,4%-kal emelkedett a bruttó hazai termék. A balkáni országok közül Románia gazdasága dinamikusan bővült a harmadik negyedévben: a GDP 1,8%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 3%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A bolgár GDP 0,4%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 1,5%-kal a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A térségben egyedüliként a legújabb tagállam, Horvátország gazdasága van továbbra is recesszióban: a bruttó hazai termék a harmadik negyedévben 0,5%-kal maradt el az egy évvel korábbitól.
3 A világgazdaság meghatározó országai közül az Amerikai Egyesült Államokban dinamikus a fejlődés: a harmadik negyedévben 1%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, 2,4%-kal pedig az előző év azonos időszakához képest. A kínai gazdaságban némileg csökkent, de így is kiemelkedő volt a dinamika: 7,4%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A japán gazdaság ugyanakkor szerény ütemben, mindössze 0,5%-kal bővült. Az európai országok közül a norvég GDP a harmadik negyedévben 2%-kal, a svájci 1,9%-kal emelkedett. A magyar gazdaság a múlt év közepe óta az alacsony bázishoz képest dinamikusan bővül. A harmadik negyedévben a bruttó hazai termék 0,5%-kal nőtt az előző negyedévhez, nyers adatok alapján 3,2%-kal, szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 3,1%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Az első háromnegyed évben a GDP 3,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az idei növekedési ütem kiemelkedő a korábbi évekhez képest; az idén várható 3,2%-os bővülésnél magasabb dinamikát legutóbb 2006-ban ért el a magyar gazdaság: 2004-ben 4,8%-kal, 2005-ben 4,3%-kal, míg 2006-ban 4%-kal nőtt a GDP. A magyar gazdaság teljesítménye az idei bővüléssel sem éri el a válság előtti, 2008. évi szintet. Az elvesztegetett éveknél is nagyobb probléma, hogy a gazdaság növekedésének jelenlegi üteme nem fenntartható, 2014-es dinamikája több egyszeri hatás egyidejű érvényesülésének következménye. A múlt évben ért véget az Európai Unió hétéves költségvetési ciklusa; a kormány az előző években sokszori átszervezéssel működésképtelenné tette az uniós projektek fogadására szolgáló szervezeteket, aminek komoly elmaradás lett a következménye. A múlt év végén kapkodással párosuló gyors ütemű pénzlehívás kezdődött, amely érzékelhetően megemelte a beruházások volumenét. Ez a tényező azonban a jövő év első felében már jóval kevésbé, míg azt követően már alig érvényesül, hiszen lejár az előző ciklusban kezdődött fejlesztések lezárásának határideje. Az idei évben a növekedéshez hozzájárult, hogy beléptek a termelésbe a járműipari nagyberuházások, ezért dinamikusan bővül a feldolgozóipari termelés és az export. A múlt évi kedvező termést követően az idei év is az átlagosnál lényegesen jobb volt a mezőgazdaság számára. Nem elhanyagolható e tényezők mellett a választási gazdaságpolitika hatása, amelynek következtében nőtt a reáljövedelem és a lakossági fogyasztás. Az egyszeri tényezők hatása jövőre tehát nem érvényesül. A kormány gazdaságpolitikája kimondottan növekedés ellenes. A konfrontatív kormányzati magatartás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság teljes hiánya miatt menekül a működőtőke, a kormány egyre erőteljesebb államosítási törekvései, a tulajdonviszonyok erőszakos, drasztikus átalakítása elriasztják a potenciális beruházókat, nemzetközi elszigetelődésünk nehezíti a külgazdasági kapcsolatok bővítését. Ez a gazdaságpolitika szükségszerűen csökkenő dinamikához vezet, így folytatódik a lemaradásunk nem csupán az Európai Unió átlagához, hanem a környező országokhoz képest is.
4 Foglalkoztatottság, keresetek Az év első tíz hónapjában érzékelhetően nőtt a foglalkoztatottak száma. Míg az előző három évben a kormányzati kommunikáció határozott kreativitására volt szükség a bővülő foglalkoztatás kimutatására, addig az idén valódi növekedést tükröznek az adatok. A foglalkoztatottak száma a piaci szférában 100 ezer fővel bővült; jelentős részük a feldolgozóiparban, különösen a járműgyártásban és a kapcsolódó beszállító ágazatokban, valamint a kereskedelemben talált munkát. Ugyanakkor a számottevő bővülés ellenére még mindig nem dolgoznak annyian a versenyszférában, mint a 2008. évi gazdasági válság előtt. A foglalkoztatás bővülésének adataiban szerepel 100 ezret meghaladó külföldön munkát vállaló személy, és a 200 ezernél is több közmunkás. A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint az augusztus és október közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 184 ezer fő volt, 192 ezer fővel, 4,8%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A trimeszter középső hónapjában, szeptemberben a közfoglalkoztatottak száma 202 300 fő volt, és a munkaerő-felvétel módszertana alapján a harmadik negyedévben 101 400 külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH. A foglalkoztatottak így meghatározott létszámával számolva a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 62,9% volt, 3,6 százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az aktív munkanélküliek száma a megfigyelt trimeszterben 319 ezer fő volt, 114 ezer fővel, 26,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A passzív munkanélküliek száma az utolsó ismert adat szerint a második negyedévben 90 800 fő volt. A munkanélküliségi ráta az augusztus és október közötti három hónap átlagában 7,1% volt, jelentősen, 2,7 százalékponttal kisebb, mint a múlt év azonos időszakában. A 25 éven aluli fiatalok munkanélküliségi aránya rendkívül magas, 19,5% volt, igaz az egy évvel korábbihoz képest számottevően, 7,3 százalékponttal csökkent. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája 6,2% volt, 2,5 százalékponttal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség. Az álláskeresők fele, 49,9%-a egy évnél hosszabb ideje nem talált munkalehetőséget. Az álláskeresés átlagos időtartama meghaladta a másfél évet: az augusztus és október közötti három hónap átlagában 19,4 hónap volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma október végén 395 200 fő volt, 15 ezer fővel, 3,9%-kal több, mint egy hónappal, és 93 400 fővel, 19,1%- kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Októberben a foglalkoztatók 56 100 új támogatott álláshelyet jelentettek be, csaknem két és félszer annyit, 148,4%-kal többet, mint a múlt év azonos hónapjában. A nem támogatott álláshelyek száma ugyanakkor csak 16 ezer volt, 10,2%- kal kevesebb az egy évvel azelőttinél. Azaz az új munkahelyek több mint háromnegyede, 77,8%-a közfoglalkoztatásra irányult, a korábban is szerény számban meghirdetett piaci munkahelyek erőteljes szűkülése mellett.
5 A regisztrált munkanélküliek csaknem egyhatoda, 16,2%-a 25 éven aluli fiatal volt, több mint négyötödük, 81,8%-uk az első munkahelyét kereste. A munkanélküliek több mint egynegyede, 26%-a az 50 éven felüli korosztályhoz tartozott. Az álláskeresők több mint fele, 51,8%-a a szakképzetlenek köréből került ki. Októberben a regisztrált munkanélküliek mindössze 14%-a, 55 300 fő volt jogosult álláskeresési támogatásra. A lényegesen kisebb összegű szociális segélyben az álláskeresők kevesebb mint egyharmada, 31,2%-a részesült, míg a munkanélküliek sokkal több mint fele, 54,8%-a az Európai Unióban egyedülállóan semmilyen jövedelmet jelentő ellátást nem kapott. Változatlanul jelentős területi különbségek terhelik a munkaerőpiacot. A közfoglalkoztatottak számának számottevő növelése ellenére emelkedett a kritikus térségekben az utóbbi hónapban a munkanélküliek száma; Észak-Magyarországon 0,9 százalékponttal 17%-ra, Észak-Alföldön pedig 0,5 százalékponttal 15,1%-ra. Öt megyében a munkanélküliségi ráta meghaladta az országos átlag másfélszeresét, ezek közül két megyében a kétszeresét is. A legmagasabb, 20%- os munkanélküliségi arányt Nógrád megyében mértek: a 15 300 regisztrált álláskereső az egy évvel korábbihoz képest 10%-os csökkenést, az előző hónaphoz viszonyítva ugyanakkor 6,1%- os növekedést jelent. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkanélküliek létszáma 48 100 főt tett ki: tavaly októberhez képest 16,2%-os csökkenés, míg az előző hónaphoz viszonyítva 5,8%- os emelkedés következett be, a munkanélküliségi arány pedig 18,5% volt. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében szintén nagyon magas, 17,3% volt a munkanélküliségi ráta; 40 100 fő szerepelt a munkaügyi központ nyilvántartásában, 21,6%-kal kevesebb, mint egy évvel, és 4,4%-kal több, mint egy hónappal korábban. Somogy megyében 15%, Hajdú-Bihar megyében pedig 14,7% volt októberben a munkanélküliségi ráta. A közfoglalkoztatottak száma szeptemberben 202 300 fő volt, 3,7%-kal több, mint egy hónappal, és 39,2%-kal több, mint egy évvel korábban. A teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkások bruttó keresete az első háromnegyed évben 78 ezer forint volt, amely a jogszabályban előírt minimálbér alig több mint háromnegyede, 76,9%-a. A nyilvánosságra hozott adatok alapján sajátosan alakult a közfoglalkoztatás helyzete. Az eddig közzétett statisztikai információk szerint a közmunkások létszáma tavaly márciusban az előző havinak csaknem három és félszeresére, a következő hónapban az utóbbinak több mint másfélszeresére nőtt, és ezt követően folyamatos emelkedéssel az országgyűlési választás időpontjára elérte a 212 ezer főt. Mivel a költségvetésben a választásig tervezték a forrást, májusra megfeleződött a közfoglalkoztatottak létszáma, amely komoly politikai feszültséget keltett. A kormány az önkormányzati választást szem előtt tartva költségvetési források átcsoportosításával hozzájárult a foglalkoztatható közmunkások számának ismételt emeléséhez, amely augusztusra elérte a 195 ezer főt, és szeptemberre megközelítette a tavaszi csúcsot. A KSH azonban a szeptemberről szóló statisztikai jelentésben árnyalta az eddig ismert képet: külön kimutatta a vállalkozásoknál dolgozó közmunkások számát a múlt év elejétől eltelt időszakban. Az újabb információ szerint az egyes hónapokban a közfoglalkoztatottak 7-14%-a, 24-28 ezer fő dolgozott a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál. Ennek azért van jelentősége, mert ez a típusú foglalkoztatás azt jelenti, hogy az érintett cégek ezáltal a minimálbér alatti bérköltséggel alkalmazható dolgozókhoz jutnak, legalábbis a nyilvánosság számára nem ismert feltételek alapján.
6 Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első háromnegyed évben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva 2 814 ezer fő állt alkalmazásban, 5%-kal több, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak nélkül az alkalmazottak létszáma 2,5%-kal haladta meg az egy évvel, és 2,1%-kal a két évvel korábbit. A költségvetési intézményeknél a közfoglalkoztatottak nélkül 694 ezer fő állt alkalmazásban, 4%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. Az igazgatásban és a védelemben 2%-kal emelkedett a létszám az egy évvel korábbihoz, és 5%-kal a két évvel korábbihoz képest. Az oktatásban 2,7%-kal dolgoztak többen, mint a múlt év azonos időszakában, de még így is 3%-kal kevesebb volt a pedagógusok száma a két évvel azelőttinél. Az egészségügyben és a szociális ellátásban 9,5%-kal nőtt a közalkalmazotti jogviszonyban dolgozók száma, miután a kormány szinte a teljes intézményhálózatot államosította. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első háromnegyed évben 234 ezer forint volt, 2,9%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A versenyszférában 248 900 forint volt az átlagos kereset, amely 4,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva 237 300 forint volt a keresetek átlaga, 6,4%-kal magasabb, mint egy évvel azelőtt. A költségvetési intézményeknél a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül 219 ezer fő a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 9 800 forint a keresetbe nem tartozó kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére. A nettó átlagkereset az első háromnegyed évben 153 300 forint volt, 2,9%-kal több, mint egy évvel ezt megelőzően. A fogyasztói árak az első háromnegyed évben 0,1%-kal mérséklődtek, így a reálkereset 3%-kal emelkedett. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete, 112 300 forint volt, 4,4%-kal több az egy évvel korábbinál; a szellemi dolgozók nettó keresete 244 600 forint volt, 5,2%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A közszférában a szellemi dolgozók nettó keresete alig több mint kétharmada, 68,8%-a volt a versenyszférában hasonló tevékenységi körben dolgozókénak, annak ellenére, hogy a költségvetési intézményekben a szellemi dolgozók körében lényegesen magasabb a diplomások aránya. Áralakulás A világpiaci tendenciáknak megfelelően itthon is csökkennek a termelői árak, különösen az energiahordozók árszintje mérséklődik látványosan. A mezőgazdasági termelői árak ez évben is stagnálnak, illetve csökkennek a kedvező termés következtében. A fogyasztói árindex valószínűleg előjelet vált a következő hónapokban, és ismét lassú emelkedésnek indul, a jövő év közepére elérheti a 2%-ot. Amennyiben a jövő év elején jelentősen gyengül a forint, akkor a fogyasztói árak már az első negyedévben is gyorsabban nőhetnek. Az ipari termelői árak szeptemberben 0,1%-kal emelkedtek az előző hónaphoz, és 0,3%-kal mérséklődtek az egy évvel korábbihoz képest, az első háromnegyed évben pedig összesen
7 0,7%-os termelői árcsökkenés következett be. A szeptemberi árak a textiliparban 5,7%-kal, a kohászatban 5,1%-kal, a gépgyártásban 3,4%-kal nőttek, a villamosenergia-iparban 8,5%-kal, a vízkezelésben 1,4%-kal, a kőolaj-feldolgozásban 0,6%-kal csökkentek a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva. A feldolgozóipari árak szeptemberben stagnáltak az előző hónaphoz, és 1,2%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, az első háromnegyed évben pedig 0,5%-kal haladták meg a múlt év azonos időszakában mért szintet. Az ipari export értékesítési árai szeptemberben 0,1%-kal emelkedtek az előző hónaphoz, és 1%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva, míg az első három negyedévben csupán 0,3%-kal nőttek. Szeptemberben az exportárak a nyomdaiparban 7,9%-kal, a textiliparban 6%-kal, a kohászatban 5,3%-kal emelkedtek, míg a villamosenergia-iparban 5,2%-kal, a kőolajfeldolgozásban 3,3%-kal csökkentek. Az ipar belföldi értékesítési árai szeptemberben 0,3%- kal nőttek az előző hónaphoz, és 2,3%-kal csökkentek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, míg az első háromnegyed évben összességében 2,2%-kal mérséklődtek. A szeptemberi árak a kohászatban 4,8%-kal, a textiliparban 4%-kal, az építőanyag-iparban 3,5%-kal, a járműgyártásban 2,8%-kal emelkedtek, a villamosenergia-iparban 8,8%-kal, a vízkezelésben 1,4%-kal csökkentek. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árai szeptemberben 0,1%-kal haladták meg az egy hónappal, és 1,4%-kal az egy évvel korábbit, míg az első három negyedévben összességében 0,8%-kal nőttek. Az építőipari termelői árak a harmadik negyedévben 0,4%-kal emelkedtek az előző negyedévhez, és 2%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Az épületek építésénél érvényesített árak 2,8%-kal, az egyéb építményeknél kialakult árak 1,8%-kal haladták meg az egy évvel azelőtti szintet. A mezőgazdasági termelői árak szeptemberben 5,1%-kal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest. A növényi és kertészeti termékek ára 6,2%-kal mérséklődött. A gabonafélék termelői ára 0,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól, ezen belül a búza ára 9,3%-kal magasabb, a kukoricáé 3,8%-kal alacsonyabb volt, mint a múlt év azonos időszakában. Az ipari növények termelői ára 7,1%-kal, ezen belül az olajos növényeké 6,5%-kal mérséklődött. A zöldségek felvásárlási ára 8,3%-kal, a gyümölcsöké 17,8%-kal, a burgonyáé pedig a magas bázishoz képest 23,1%-kal visszaesett. Az élőállatok és állati termékek termelői ára szeptemberben 3,5%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A vágóállatok felvásárlási ára 5,8%-kal csökkent; ezen belül a vágómarháé az alacsony bázishoz képest is 10,8%-kal, a vágósertésé 6,3%-kal, míg a vágóbaromfié 4,8%- kal mérséklődött. Az állati termékek felvásárlási ára 1,9%-kal, ezen belül a tejé 0,8%-kal, a tojásé pedig 3,5%-kal emelkedett. A harmadik negyedévben a mezőgazdasági termelés ráfordítási árai 3,4%-kal csökkentek az előző év azonos időszakához képest; ezen belül a folyó termelő-felhasználás árszintje 4,1%-kal mérséklődött, míg a mezőgazdasági beruházásoké 1,9%-kal emelkedett. A takarmányárak a magas bázishoz képest 12,3%-kal, a műtrágyaárak az alacsony bázis ellenére 5,8%-kal csökkentek. A mezőgazdaságban felhasznált energia ára 2,9%-kal alatta maradt az egy évvel korábbinak. A növényvédő szerek ára 1,2%-kal, az állatgyógyászati készítményeké 0,9%-kal emelkedett. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását
8 összehasonlító agrárolló a harmadik negyedévben 4,1%-kal nyílt, azaz a mezőgazdaság termelői árai nagyobb mértékben csökkentek, mint a ráfordításoké. A fogyasztói árak októberben 0,3%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,4%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az első tíz hónapban összességében 0,1%-kal csökkentek a fogyasztói árak. Az előző hónaphoz viszonyítva az élelmiszerárak 0,1%-kal mérséklődtek, ezen belül ugyanakkor az idényáras élelmiszerek 0,9%-kal drágultak. A ruházati termékek ára egy hónap alatt 1,7%-kal, a szeszes italoké, dohányáruké 0,4%-kal emelkedett, az üzemanyagoké 2,4%- kal visszaesett. Az egy évvel korábbihoz képest az élelmiszerek ára nem változott. A sajt ára 3,4%-kal, a tejé 2,4%-kal emelkedett, ugyanakkor jelentősen, 18%-kal csökkent a cukor, 10,5%-kal a liszt, 9,9%-kal az étolaj, 3,4%-kal a péksütemények ára. A szeszes italok és a dohánytermékek ára 3,7%-kal nőtt. A szolgáltatások 1,7%-kal, ezen belül a kulturális, oktatási és szabadidős szolgáltatások 2,5%-kal drágultak, a helyi közösségi közlekedés díja 6,8%-kal visszaesett. A háztartási energia ára jelentősen, 14,1%-kal csökkent, az üzemanyagoké némileg, 0,3%-kal emelkedett. A ruházati termékek ára 0,7%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 0,4%-kal mérséklődött. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex októberben 0,2%-kal csökkent az előző hónaphoz, és 0,7%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az év tízedik hónapjában a hatósági árak, nyers élelmiszerek és üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított maginfláció 1,5% volt, azaz átmeneti hatások eredményeként jelentősen mérséklődött a korábbi hónapokhoz képest. Jövedelem és fogyasztás A kiskereskedelmi forgalom volumene szeptemberben naptárhatástól megtisztított adatok szerint 4,5%-kal, az első háromnegyed évben 5,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az élelmiszerek eladása szeptemberben 2,4%-kal, az év elejétől 5,4%-kal bővült. A forgalom több mint háromnegyedét, 77,2%-át adó élelmiszerláncok forgalma augusztusban 2,2%-kal nőtt, ugyanakkor az első három negyedévben összességében 3%-kal mérséklődött; a dohányüzleteket is magukba foglaló szakboltok forgalma szeptemberben 3,1%-kal, az első kilenc hónap egészében 60%-kal emelkedett. A szokatlanul magas dinamika mögött a dohánykereskedelem drasztikus átrendezése rejlik. Az élelmiszeren kívüli termékek eladása szeptemberben 5,9%-kal, az első háromnegyed évben 4,9%-kal nőtt. Az első kilenc hónapban a ruházati termékek forgalma jelentősen, 16%-kal, az iparcikkeké 10%-kal, a gyógyszereké és illatszereké 4,3%-kal, a bútoroké és a műszaki cikkeké az alacsony bázishoz képest 1,1%-kal bővült, míg a könyveké és a számítástechnikai cikkeké 2,7%-kal visszaesett. Az üzemanyagok eladása szeptemberben 7,6%-kal, az év elejétől 4,9%-kal emelkedett. A gépjárművek és járműalkatrészek forgalma az első három negyedévben 3,6%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.
9 A KSH hónapokig visszatartotta a szegénység és társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló mutatókat. A felvételt az Európai Unió minden tagországában évente egységes módszertan alapján végzik, és a tavaszi felvétel adatait az Eurostat a következő év őszén hozza nyilvánosságra valamennyi tagországra vonatkozóan, az egyes statisztikai hivatalok pedig közlik a részletes adatokat és a hozzá tartozó elemzéseket is. A tavaszi felvétel jövedelemadatai az előző évre vonatkoznak, mivel éves adatokat gyűjtenek, míg a társadalmi kirekesztődést jellemző társadalomstatisztikai indikátorok a felvétel időpontjára érvényesek. Így a tavaly tavasszal gyűjtött jövedelemadatok 2012-t, az egyéb adatok a 2013. évet tükrözik. Ennek a felvételnek az adatait tartotta vissza a KSH, és most kiderült, hogy végleg. A hivatal halasztásról szóló magyarázatai zavarosak voltak; elsőként arra hivatkozva tolták novemberre a publikációt, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő erőforrás az elemzéshez; később bejelentették, hogy több adatfelvétel eredményét egyidejűleg publikálják. Nyilvánvalóan nem kapott engedélyt a hivatal a kormánytól arra, hogy a szegénységi adatokat az önkormányzati választás előtt közzétegye. A KSH november végén nyilvánosságra hozott egy kiadványt A háztartások életszínvonala címmel. Ebben valóban több felvétel adatait együttesen elemzik, rendkívül sajátos módon. Az elemzés nagyobb részben a 2014. évi vizsgálat előzetes adataira épül, bizonyos elemeiben pedig a tavalyi vizsgálat számadatait idézi. Azaz a KSH azt a megdöbbentő megoldást alkalmazta, hogy nem publikálta a tavalyi felvétel adatait, hanem a teljes körűen még fel sem dolgozott idei felvétel előzetes adatait használta fel a kiadványban. Az ok feltehetően az, hogy a 2012. évi adatok rendkívül kedvezőtlenek. A múlt évben bizonyos részterületeken bekövetkezett némi javulás, amelyet az elemzés erősen felnagyít. A kiadványban olvasható elemzés nehezen egyeztethető össze a statisztika alapvető etikai normáival. Az összehasonlítások önkényesen megválasztott bázishoz viszonyítanak, nincsenek az elvárható módon összeállított szöveg közti adattáblák, a statisztikai publikációkban szokásos részletes táblázatok pedig egyáltalán nem találhatók a kiadványban, azok kizárólag a KSH honlapján érhetők el. Ugyanakkor idősorokat, tehát összehasonlításra alkalmas adatokat ezek sem tartalmaznak. A KSH megoldása azért sem érthető, mivel a múlt évi vizsgálat eredményeit a hivatal megküldte az Európai Unió statisztikai főigazgatóságának, és az Eurostat honlapján ezek az adatok megtalálhatók. Igaz, azt az adatbázist nem rendszeresen használók számára nehezen találhatók meg ezek az információk, azaz a hazai nyilvánosság ezekhez gyakorlatilag nem fér hozzá. Az Eurostat közlése szerint a magyar népességben a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya 2010-ben 31% volt, 2011-ben 32,4%, míg 2012-ben 33,5%. A KSH még nem teljes körűen feldolgozott adatai szerint a múlt évben a népesség 31,1%-a, azaz 3 100 ezer lakos élt ilyen körülmények között, amely némi csökkenést jelez. A jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya az Európai Unió átlagában 2011- ben 24,8%, míg az eurózónában 23,4% volt. A társadalomban az ilyen nehéz körülmények között élők aránya a 28 tagú Unióban a magyarországinál csak Bulgáriában, Romániában, Görögországban és Lettországban volt magasabb a 2012. évi vizsgálat szerint, azaz a 24. helyet foglaltuk el. Ugyanakkor legalább ilyen problematikus, hogy a jövedelmi különbségek a KSH jelenlegi adatközlése szerint is tovább nőttek az elmúlt évben. Az egy főre eső nettó jövedelem a múlt évben 2,9%-kal emelkedett; ezen belül azonban az alsó jövedelmi decilisbe tartozók,
10 tehát a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 1 millió fő jövedelme 1,7%-kal, azaz csupán a tavalyi infláció mértékével, míg a legmagasabb jövedelmű 1 millió fő jövedelme ennek csaknem kétszeresével, 3,6%-kal nőtt. A jövedelemkülönbségek folyamatos növekedését mutatja az is, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 2 millió fő 2012-ben az összes jövedelem 37,1%-ával, 2013-ban 37,2%-ával rendelkezett. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 2 millió fő részesedése ugyanakkor tovább csökkent: 2012-ben a jövedelmek 8,9%-át, míg a múlt évben már csak 8,6%-át birtokolták. Ez a tendencia éppen ellentétes az Európai Unióban megfigyelhető folyamatokkal. A kormányzat családpolitikájának kudarcát tükrözik a családtípusok közötti jövedelemkülönbségek. A gyermek nélküli háztartások egy főre jutó nettó jövedelme a múlt évben az országos átlagnál 25%-kal magasabb volt, míg a gyermekes családoké az országos átlagnak alig több mint háromnegyede, attól 22,5%-kal elmaradt. A kétszülős, háromgyermekes családok egy főre jutó nettó jövedelme az országos átlagnak még a kétharmadát sem érte el, attól igen jelentősen, 39%-kal elmaradt. Azaz a családi adókedvezmény nem jelent érdemi segítséget egy széles kör számára, így hozzájárul a társadalom kettészakításához, és a gyermekek növekvő hányadának nélkülözéséhez. A családi pótlék elértéktelenítése az adatok tanúsága szerint már eddig is súlyos következményekkel járt, és óriási veszélyt jelentene, ha a kormány megvalósítaná azt a tervét, hogy munkaviszonyhoz köti a családi pótlék folyósítását. A kormányzat katasztrofális családpolitikájának következményeként a gyermekes családok több mint egyharmada, 35,3%-a élt a jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztődés körülményei között. Az egyszülős családok ennél is nagyobb kockázatnak voltak kitéve: megdöbbentően magas arányban, 61,5%-ukat érintette meg ez a veszély, amely az előző évhez képest még jelentősen, 2,2 százalékponttal nőtt is. A kormány kirekesztő társadalompolitikája már tavaly is azt eredményezte, hogy a gyermek nélküli háztartásoknak is több mint egynegyede, 25,7%-a kényszerült hasonló körülmények között élni. A társadalom jövőjét is veszélyeztető, sorsát hosszabb távon is determináló kormányzati felfogás következményeként a 18 éven aluli fiatalok elképesztően magas hányada, 41,4%-a élt tavaly a jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség állapotában. A 18 és 64 év közöttieknek közel egyharmadát, 31,6%-át, míg a nyugdíjkorúak 18,1%-át sújtotta ez az állapot. Az anyagi depriváció konkrét elemeit illetően az adatfelvétel szerint a lakosság egynegyede, 24,9%-a a múlt évben hátralékban volt a hiteltörlesztéssel vagy a közüzemi számlák, a lakással kapcsolatos díjak fizetésével. A családok háromnegyedének, 75,2%-ának gondot okozott egy 50 ezer forintot elérő váratlan kiadás kiegyenlítése, több mint egynegyedének, 27,2%-ának nem volt elegendő pénze a normális táplálkozásra, így húsfogyasztásra, minden tízedik háztartásban, az összes háztartás 11,2%-ában nem tudták megfelelően fűteni a lakást. A népesség 9,2%-a, 920 ezer fő élt alacsony munkaintenzitású háztartásban, ahol az éves munkaidőalap négyötödében nem volt foglalkoztatott. Az MNB adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona a harmadik negyedév végén 35 895 milliárd forintot tett ki, 7,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. A kötelezettségek levonásával számított nettó pénzügyi vagyon 26 882 milliárd forint volt, 11%-kal több, mint a
11 múlt év ugyanezen napján. A lakosság birtokában a harmadik negyedév végén 2 852 milliárd forint készpénz volt, csaknem egyötödével, 19,2%-kal több, mint egy évvel korábban. A készpénzállomány ilyen mértékű növekedése a gazdaság szükségleteivel semmiképpen sem indokolható, ez egyértelműen a tranzakciós illeték bevezetésének, a pénzügyi szolgáltatások drasztikus árszintemelkedésének a következménye. Láthatóan ide vezet a kormányzat bankokkal vívott szabadságharca, és az a gazdaságpolitika, amely a kommunikációban hangoztatott törekvések ellenére a gazdaság kifehérítését hátráltatja. A lakosság birtokában szeptember végén 14 190 milliárd forint értékű részvény és egyéb tulajdonosi részesedés volt, 12,1%-kal több, mint egy évvel korábban. A részvények állománya 6,6%-kal, a befektetési jegyeké jelentősen, 29%-kal gyarapodott, és ezzel e befektetéscsoportban 27,9%-ra nőtt a részesedése az egy évvel korábbi 24,3%-ról. A biztosítástechnikai tartalékok 3 404 milliárd forintos állománya 7,9%-kal, ezen belül a nyugdíjpénztári díjtartalék 9,7%-kal nőtt. A kormányzatnak a pénztárak puszta létét is fenyegető magatartása ellenére a lakosság nyugdíjpénztárakban őrzött vagyona a harmadik negyedév végén még elérte az 1 332 milliárd forintot; igaz ebből 200 milliárd forintot tett ki a még megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyon, amelyet az országgyűlés előtt fekvő törvény szerint a kormány a közeljövőben erőszakkal elvesz a tulajdonosaitól. A háztartások összes tartozása a harmadik negyedév végén 9 014 milliárd forintot tett ki, 3,1%- kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A devizahitelek állománya egy év alatt 7,4%-kal mérséklődött, a forinthiteleké 0,5%-kal nőtt; a devizahitelek részaránya 47%-ra csökkent. A hosszú futamidejű hitelek az összes lakossági kötelezettségen belül 82%-kal részesedtek, állományuk egy év alatt 4%-kal mérséklődött. A rövidlejáratú kölcsönök 11%-ot képviseltek, és ebben a körben 1,1%-kal csökkent az állomány. A hitelintézetek a harmadik negyedév végéig 111 ezer lakás kényszerértékesítését tartották elkerülhetetlennek. A lakosság betétállománya októberben 61 milliárd forinttal nőtt, és a hónap végén 6 683 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 43 milliárddal emelkedett, a devizahiteleké tranzakciók eredményeként 26 milliárd forinttal nőtt, míg árfolyamváltozás következtében 8 milliárd forinttal csökkent. Október végén a lakosság birtokában 2 354 milliárd forint értékű állampapír állomány volt, több mint egyharmadával, 39,4%-kal nagyobb, mint az év elején. A lakosság hitelállománya októberben 73 milliárd forinttal mérséklődött, és a hónap végén 6 713 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 2 milliárddal csökkent, a devizahiteleké tranzakciók eredményeként 31 milliárd forinttal, árfolyamváltozás következtében pedig 40 milliárd forinttal mérséklődött. A lakossági devizahitelek állománya a tízedik hónap végén 3 523 milliárd forint volt, a teljes lakossági hitelállomány 52,5%-a.
12 Államháztartás, külgazdasági egyensúly A külkereskedelmi forgalom az év eleje óta kisebb ingadozásokkal dinamikusan bővül. A kivitel volumene szeptemberben 9%-kal, a behozatalé 10%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az első háromnegyed évben az export 7,7%-kal, az import 8,8%-kal emelkedett. A külkereskedelmi mérleg aktívuma 1 542 milliárd forintot, illetve 5 milliárd eurót tett ki, 85 milliárd forinttal, illetve 105 millió euróval többet az egy évvel azelőttinél. Az első háromnegyed évben az export forintban mért árszínvonala 0,7%-kal emelkedett, míg az importé nem változott, így a cserearány 0,8%-kal javult. A forint árfolyama az euróhoz képest 4,1%- kal, az amerikai dollárhoz viszonyítva 1,1%-kal gyengült. Az év első kilenc hónapjában a legnagyobb, az export felét adó gép és szállítóeszköz kivitel 8,9%-kal, a behozatal 7,8%-kal bővült. A közúti járművek kivitele 40%-kal nőtt, és dinamikusan bővült a kapcsolódó alágak külkereskedelmi forgalma is. A híradástechnikai termékek exportjának és importjának volumene egyaránt 25%-kal esett vissza; az ágazat még nem tudta kompenzálni a mobiltelefon gyártás megszűnését. A kivitel egyharmadát kitevő másik árufőcsoport, a feldolgozott termékek exportja 7,1%-kal, importja 9,8%-kal bővült az első kilenc hónapban. A gyógyszeripari kivitel és behozatal egyaránt 5%-kal emelkedett. Az energiahordozók behozatala csökkenő árak mellett 12%-kal nőtt a gáztározók feltöltése következtében; így a földgáz importja 25%-kal, a kőolajé 3%-kal, míg a villamos-energiáé 16%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az élelmiszerek exportja 5,9%-kal, importja ezt meghaladó ütemben, 6,5%-kal nőtt. Az első háromnegyed évben a kivitel 79%-át, valamint a behozatal 75%-át az Európai Unió tagállamaival bonyolítottuk le. Az Európai Unióba irányuló export volumene 9,6%-kal, ezen belül a 15 tradicionális tagállamba irányuló 12%-kal, az új tagállamokba kerülő csupán 4,1%- kal emelkedett. Az Európai Unió tagállamaiból érkező import 13,5%-kal, ezen belül a régi tagállamokból érkező 12,6%-kal, az új tagállamokból érkező pedig 16%-kal nőtt. Az Európai Unióval folytatott kereskedelemben a mérleg 1 887 milliárd forint, illetve 6,1 milliárd euró többletet mutatott, 229 milliárd forinttal, illetve 1 016 millió euróval kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az egyéb országokba irányuló kivitel volumene 1,3%-kal emelkedett, míg a behozatalé 3,1%-kal visszaesett. A külkereskedelmi mérleg hiánya ebben a relációban 345 milliárd forint, illetve 1,1 milliárd euró volt, 314 milliárd forinttal, illetve 1 121 millió euróval kevesebb, mint egy évvel azelőtt. Az államháztartás önkormányzatok nélküli pénzforgalmi szemléletű konszolidált hiánya október végén 810 milliárd forint volt, az éves előirányzat 82,2%-a. Az első tíz hónapban a központi alrendszernek 13 405 milliárd forint bevétele keletkezett, amely a törvényi előirányzat 83,9%-a, és 14 215 milliárd forint kiadás teljesült, amely az éves előirányzat 83,8%-át tette ki. A központi költségvetés deficitje az első tíz hónapban 1 027 milliárd forint volt, amely az egész éves előirányzatot 6,9%-kal haladta meg.
13 A gazdálkodó szervezetek az első tíz hónapban 930 milliárd forint adót fizettek, 21,1%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A jelentős növekedésnek két összetevője van: a társasági-adó befizetések 24,9%-kal emelkedtek, mivel megnőtt a cégek előlegfizetési kötelezettsége, valamint a pénzintézetek egyszeri hozzájárulást teljesítettek. Ezen kívül az egyéb központosított bevételek jogcímen 275 milliárd forint érkezett a költségvetésbe, 64,6%- kal több az előző évinél; a különleges mértékű emelkedés a múlt év közepén bevezetett elektronikus útdíjra, a magasabb összegű hulladéklerakási járulékra és a kivetett bírságok emelkedő mértékére vezethető vissza. Fogyasztási adókból az első tíz hónapban 3 518 milliárd forint bevétel keletkezett, 7,4%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. Általános forgalmi adóból 7,7%-kal több befizetés érkezett a kincstárba. A jövedéki adóbevételek lényegében stagnáltak, 0,1%-kal növekedtek; ezen belül az üzemanyag forgalomból 7,2%-kal, a szeszes italok értékesítéséből 5,6%-kal nagyobb, míg a dohánytermékek forgalmazásából 11,6%-kal kisebb bevétel származott, főként az illegális forgalom, a csempészet széles körű terjedése következtében. Október végéig 228 milliárd forint tranzakciós illetéket fizettek be a kötelezettek az államkincstárba, egynegyedével, 28,3%-kal többet, mint egy évvel korábban, mivel a múlt év nyarán drasztikusan megemelték az adó mértékét, és eltörölték annak felső határát is. A lakosság az első tíz hónapban 1 458 milliárd forint adót fizetett, 5,9%-kal többet, mint az előző év azonos időszakában. A személyi jövedelemadó befizetések 5,5%-kal, az illetékbefizetések 12,3%-kal emelkedtek. A társadalombiztosítási szervek bevétele 4 193 milliárd forintot tett ki, 2,3%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A költségvetési szervek kiadásai az első tíz hónapban 3 244 milliárd forintot tettek ki, 7,4%- kal többet, mint egy évvel korábban, és október végéig meghaladták a törvényi előirányzatot, elérték annak 100,6%-át, azaz a költségvetésen belüli átcsoportosítás nélkül jogszerűen nem teljesíthető kifizetés erről a rovatról. A szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai 23%- kal meghaladták az egy évvel azelőttit; e jogcím tartalmazza a kormányzati presztízsberuházásokat, az egyházi intézmények és a hittanoktatás többletfinanszírozását. A szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok uniós kiadásai 18%-kal nőttek ugyan az előző év azonos időszakához viszonyítva, de az időarányoshoz képest fennálló 5 százalékpontos elmaradás arra utal, hogy az uniós finanszírozási ciklus tavalyi lezárása nyomán megindult kapkodás ellenére sem képes megoldani a kormány, hogy a teljes uniós keretet felhasználjuk. Szociális és családtámogatásokra az első tíz hónapban 573 milliárd forintot fordított a kormány, jelentősen, 14,1%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. A foglalkoztatási alapból 9,7%-kal nagyobb összegű kifizetést teljesítettek, mint egy évvel korábban; a közmunkaprogramra másfélszer annyit, 49,7%-kal többet, míg álláskeresési támogatásra 4,5%- kal kevesebbet költöttek. A nyugdíjalap kiadásai 2,8%-kal, az egészségbiztosítási alap kiadásai 5,4%-kal emelkedtek. A költségvetési szervek tartozásállománya október végén 118,6 milliárd forint volt, 7,1%-kal több mint egy hónappal, és gyakorlatilag ugyanannyi, 1,9%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az adósságállomány növekedése azt mutatja, hogy nem volt elegendő az a konszolidációs különjuttatás, amelyet a kormány augusztusban adott az egészségügyi
14 intézményeknek; az egészségügyi intézményrendszer elégtelen finanszírozása következtében a hiány rövid idő alatt újratermelődik. A tartozások legnagyobb hányadát, 69,4%-át az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alá tartozó intézmények halmozták fel. Az egészségügyi, a közoktatási és a felsőoktatási intézmények által felhalmozott 82,3 milliárd forintot kitevő tartozásállomány komolyan veszélyezteti az egészségügyi szolgáltatások és az oktatási intézmények működőképességét. A kormányzat államháztartásért érzett felelősségének teljes hiányát mutatja, hogy a másik nagy adós a Miniszterelnökség, amely a teljes tartozásállomány 14,8%-át halmozta fel, ráadásul az adósságának 85,6%-a 60 napnál régebben állt fenn október végén. A költségvetési intézmények tartozásának háromnegyede, 74,8%-a szállítói tartozás, ebből 7,8 milliárd forinttal a közüzemi szolgáltatóknak tartoztak. Az intézményi gazdálkodás súlyos zavaraira utal, hogy október végén a költségvetési intézmények több mint felének, 58,5%-ának volt lejárt határidejű tartozása. E tartozások 17,8%-a egy hónapnál régebben fennálló, de 60 napos késedelmet nem meghaladó adósság volt. A költségvetési szervek tartozásállományának csaknem felénél, 48,6%-ánál a késedelem a két hónapot is meghaladta. Az év első tíz hónapjának államháztartási adatai azt mutatják, hogy a közigazgatásban tapasztalható kaotikus állapot egyre inkább rányomja bélyegét a közszolgáltatások színvonalára. A működőképtelenség határán imbolyog az egészségügyi intézményhálózat, egyre jobban szembekerül a közoktatás tevékenysége a modernizáció alapvető követelményével, és mindinkább a kormányzati akarat közvetítőjévé válik. A szociális ellátásból csak az idén kivont tízmilliárdok tovább mélyítik a társadalomban meglévő már jelenleg is veszélyes szakadékot. Jellemző a kormányzat gazdálkodási fegyelmére, hogy az országgyűlés a jövő évi költségvetés vitájával egyidejűleg sokadszorra módosította az idei költségvetést. A kormány természetesen formailag betartja az államháztartás 3%-os hiányát, de annak már most is nagyon súlyos ára van a társadalom számára. Az országgyűlés vitája a jövő évi költségvetésről azt mutatja, hogy a kormány képtelen szembenézni a valóságos gazdasági folyamatokkal. A törvényjavaslat 2,4%-os államháztartási hiánnyal számol, amelynek eléréséhez számos új adót vezet be. Ezek összességében 150 milliárd forinttal növelik a már jelenleg is igen magas adóterheket. Ugyanakkor igen sok az át nem gondolt adókivetés az élelmiszerlánc felügyeleti díjtól az egészségügyi szolgáltatások járulékának emelésén keresztül az energiaadó növeléséig. Ezek az adók azon túlmenően, hogy komoly társadalmi feszültséget keltenek, a bevezetésükkel tervezett bevételek realizálása is erősen kétséges. Jelentősen csökken a közszolgáltatásokra fordítható keret, amelynek következtében tovább süllyed az egészségügyi ellátás már amúgy is rendkívül kritikus színvonala, és hasonló sors vár a közoktatásra valamint a felsőoktatásra is. Különösen kritikus a szociális ellátások keretének durva megnyirbálása; ehhez társul a költségvetéssel egyidejűleg tárgyalt törvény a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás és az óvodáztatási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás megszüntetéséről. Mindezek az ellátások az önkormányzatok feladatkörébe kerülnek, amelyekhez ugyanakkor a költségvetésben nem kapnak forrást. A kormány arra ösztönzi, illetve kényszeríti az önkormányzatokat, hogy új helyi adók kivetésével teremtsék elő az új szociális feladatokhoz a szükséges bevételt. Erre az önkormányzatok többségének nyilvánvalóan nincs lehetősége, és különösen azok a települések
15 kerülnek lehetetlen helyzetbe, amelyekben sok a rászoruló. Az új szabályozás embertelen, és élesen szembemegy az Európai Unióban követett gyakorlattal. Az önkormányzatok lehetőségeit figyelembe véve ezzel a lépéssel a kormány újabb 130 milliárd forintot von ki a szociális ellátásból, amelynek súlyos következményei lehetnek. Beruházás A beruházási tevékenység nagymértékű leépülése az utóbbi négy év kormányzati gazdaságpolitikájának egyik látványos kudarca. A nemzetgazdaságban a beruházási ráta egyik évben sem érte el a bruttó hazai termék 18%-át, amely gátja a gazdasági teljesítmény bővítésének. Ezt követően idén látszólag rendkívüli mértékű a beruházások volumenének növekedése. Ez a fellendülés azonban egyoldalú, és nem fenntartható. A beruházások ez évben döntő részben uniós forrásokból megvalósuló állami fejlesztések; ezen kívül a gépjárműipari nagyberuházásokhoz köthető beszállítói projektek mutatnak élénkülést. A beruházások volumene az idei első negyedévben a rendkívül alacsony bázishoz képest 22,6%-kal, a második negyedévben 21,2%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Ezt követően a harmadik negyedévben 16,3%-kal emelkedett a volumen az előző év azonos időszakához, míg szezonálisan kiigazított adatok szerint 0,8%-kal az előző negyedévhez képest. A dinamikában tehát érződik az uniós projektek fokozatos kifutásának hatása. A feldolgozóipari beruházások 10,8%-kal nőttek, főként a járműgyártáshoz kötődő gumi- és műanyagipari fejlesztések nyomán; élénkült továbbá a beruházási tevékenység a számítógépgyártásban és az élelmiszeriparban is. Az uniós nagyprojekteknek köszönhetően 50,7%-kal nőtt a beruházások volumene a vízellátásban, az ugyancsak uniós finanszírozású útés vasútfejlesztések nyomán 33,5%-kal a szállítási ágazatban, és 37,1%-kal a turizmusban. A környezetvédelemben megvalósuló uniós projektek alapján 51,3%-kal nőtt a beruházások volumene a közigazgatás és védelem területén. Az építőipari beruházások volumene a nagyprojektek kapcsán 19,4%-kal nőtt a harmadik negyedévben. A gépjárműipari fejlesztésekhez kapcsolódóan 21,8%-kal bővültek a beruházások a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység területén. Az információ és kommunikáció területén 12,9%-kal, a kereskedelemben és gépjárműjavításban 8,4%-kal nőtt a beruházások volumene. A villamosenergia-iparban 5,1%-kal, a pénzügyi ágazatban a rendkívül alacsony bázishoz képest is 25,2%-kal visszaestek a beruházások. Az egészségügyben az alacsony bázishoz viszonyítva uniós forrásból 24,4%-kal, a sportot is magába foglaló szórakoztatás, szabadidős tevékenység területén a stadionépítéseknek köszönhetően 37,4%-kal emelkedett a beruházások volumene. Az oktatási beruházások volumene 7,4%-kal nőtt. A nemzetgazdaság egészében az építési beruházások volumene 12,2%-kal, a gépberuházásoké 22,2%-kal emelkedett a harmadik negyedévben.
16 Ipar, építőipar Az ipari termelés a múlt év közepe óta dinamikusan bővül, az utóbbi hónapok adatai ugyanakkor az ütem némi lassulását vetítik előre. Az ipari kibocsátás az első negyedévben 8,4%-kal, a másodikban 10,5%-kal, míg a harmadikban 7%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A termelés volumene szeptemberben szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint 2,7%-kal nőtt az előző hónaphoz, és nyers adatok szerint 7,6%-kal, míg munkanaphatással kiigazított adatok alapján 5,2%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az év első kilenc hónapjában az ipari kibocsátás 8,6%-kal emelkedett. Az ipar húzóágazata változatlanul a járműgyártás: a kibocsátása az első háromnegyed évben jelentősen, 23,5%-kal nőtt, és a járműgyártáshoz kapcsolódóan a textil- és bőripari termelés is 18%-kal bővült. A vegyipar kibocsátása 9,7%-kal, a nyomdaiparé 8,9%-kal, az élelmiszeriparé 5,9%-kal, az elektronikai iparé 1,1%-kal emelkedett. Az energetikai ágazatok termelésének volumene 6,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A feldolgozóipari termelés volumene szeptemberben 7,9%-kal, az első háromnegyed évben 9,7%-kal emelkedett. A 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok termelése évkezdettől 10,6%-kal, a közepes méretű vállalkozásoké 3,8%-kal, míg az 5 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozásoké 4%-kal nőtt. Az első háromnegyed évben minden régióban emelkedett az ipar kibocsátása: Nyugat- Dunántúlon 18,3%-kal, Dél-Alföldön a Mercedes gyár teljes kapacitásának üzembe állításával 17,5%-kal, míg Közép-Dunántúlon és Dél-Dunántúlon egyaránt 2,9%-kal. Az ipari export szeptemberben 8%-kal, az első háromnegyed évben 11,1%-kal emelkedett. A textil- és bőripar kivitele szeptemberben 20,5%-kal, a vegyiparé 20,3%-kal, a gyógyszeriparé 14,9%-kal, a járműgyártásé 14%-kal bővült. A feldolgozóipar exportértékesítése szeptemberben 8,1%-kal, az első háromnegyed évben 10,6%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az ipar belföldi értékesítése szeptemberben szerény mértékben, 2%-kal, évkezdettől 1,5%-kal nőtt. A vegyipar belföldi értékesítése szeptemberben 30,1%-kal, a járműiparé 18,5%- kal, a nyomdaiparé 17%-kal emelkedett, a villamos berendezések gyártásáé 7,3%-kal, a villamosenergia-iparé 8,1%-kal, a gépgyártásé 10,7%-kal visszaesett. A feldolgozóipar belföldi eladásai szeptemberben 6%-kal, az év első kilenc hónapjában 5,8%-kal nőttek. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés az első háromnegyed évben 6,8%-kal emelkedett a foglalkoztatottak létszámának 2,2%-os bővülése mellett. A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene szeptemberben 8,8%-kal nőtt; az új exportrendeléseké 8,2%-kal, míg a belföldi rendeléseké az alacsony bázishoz képest 12,9%-kal. Az ipar teljes rendelésállománya a harmadik negyedév végén 17,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az építőipari termelés hosszú évekig tartó mélyrepülést követően a múlt év eleje óta dinamikusan bővül. Az uniós projektek kifutásával ugyanakkor a növekedési ütem lassul: az első negyedévben a rendkívül alacsony bázishoz képest 26%-kal, a másodikban 20,5%-kal,