Michael Brown c.
Város és község Államigazgatási rang szerinti besorolás Népességszám kritérium -1 milliónál nagyobb népességő =metropolisz -100 ezren felüli népességő = nagyváros -20 és 100 ezer közötti = középváros - 5 ezer lakosnál = kisváros 5 ezer lakos alatt = község, falu Definíció szerint
Egyéb formák Agglomeráció:Azon közösségek vagy kisebb városok, amelynek lakossága mindennapos kapcsolatban áll a nagyvárossal. Tanyák: Városok zárt beépítéső részén kívül fekvı kevés lakóépületbıl álló települések, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, melynek lakói fıként mezıgazdasági termeléssel foglalkoznak. Külterületi lakott hely kategóriába tartozik.
Urbanizáció Városodásnak nevezi a szakirodalom azt a tendenciát, hogy a népesség aránya nı. Városiasodás: A települések városias jellege emelkedik (emeletes épületek, kemény burkolatú utak aránya nı, javul a kereskedelmi ellátás).
Városnövekedési tendenciák A város sőrőn lakott állandó település, ahol az emberek nem mezıgazdasággal foglalkoznak. A kapcsolatok jellegét tekintve a város heterogénebb és személytelenebb. Továbbá központi funkciókat lát el fontos területeken (egészségügy, közoktatás stb.), amelyek révén vonzást és befolyást gyakorol a környezetre.
A városok kialakulása Preindrusztriális városok/ Tradicionális városok A város kialakulásának feltételei Munkamegosztás Szuburbán térségek
Módszerek Regionális besorolás alapján: 1. Budapest 2. A fıváros körüli központi megyék ( Pest, Fejér, Komárom) 3. Északnyugat-dunántúli megyék 4. Déli megyék( dél-dunántúl, Dél- Alföld) 5. Északkeleti megyék ( Északi- Középhegység, Szabolcs - Szatmár és Hajdú- Bihar)
Urbanizáció eméletek - Arnold Toynbee (1971): megapolisz elmélete - a szolgáltató társadalomban a technika lehetıvé teszi a munkahelyek decentralizálását, emellett tökéletesedik a közlekedés és a távközlés, ezért a lakosság kisebb településeken fog szétszóródni, mert élvezheti a nagyváros elınyeit, de nem részesül a hátrányaiból.
Enyedi György (1984): Modern Urbanizációs Cikluselmélet 1. Szakasz: városrobbanás ( rohamosan nı a város népessége) 2. Szakasz: relatív dekoncentráció ( a folyamat lefékezıdik, helyenként csökken a népesség a nagyvárosok központjaiban, viszont gyorsan fejlıdnek az elıvárosok (Mo) 3. Szakasz: dezurbanizáció (a falusi népesség száma és aránya nı)
A városi és falusi életmód különbségei a városi levegı szabaddá tesz - középkori felfogás, mert így függetlenedni tudtak a feudális földesurak elnyomó hatalmától Tocqueville (1983): USA-ban a demokratikus intézmények fenntartását az segíti elı, hogy nincs egyetlen nagy fıváros, amely az egész országot befolyásolná.
Magyarország településszerkezete Településszociológiai alapismeretek
Térbeli, társadalmi egyenlıtlenségek rendszere Térbeli, társadalmi konfliktusok, érdekviszonyok vizsgálata a falvakban, városokban, a régiókban és a településhálózat egészében A modern településhálózat különbségei: Város def. 1.: az a település, amelynek a lakossága és környezete a környezı falvak számára bizonyos központi funkciókat lát el. Város def. 2.: a városok lakossága minden szempontból heterogénebb, ezért az emberi kapcsolatok személytelenebbek, a szomszédság, a család szerepe meggyengül, ezért gyengébb az egyén viselkedésének társadalmi kontrollja, gyakoribb a deviáns viselkedés. Falu def.: szorosabb társadalmi kapcsolatok, hagyományosabb gondolkodás, társadalmi normákhoz való alkalmazkodás, nyugodtabb életmód jellemzi. Urbanizáció: városodás az a tendencia, hogy a városi népesség arányai nı városiasodás települések városias jellege emelkedik
Tanyák A falvak és a városok zárt beépítéső részén kívül fekvı, egyedül álló vagy csak kevés lakóépületbıl álló települések és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek, amelyek lakói mezıgazdasági termeléssel foglalkoznak. Külterületi lakott hely Mindenféle, a belterületen kívül fekvı lakott hely (pl. bakterházak, üdülık).
Agglomeráció Azok a községek és kisebb városok, amelyek lakossága szoros és mindennapos kapcsolatban áll a nagyvárossal. Szuburbanizáció Az a tendencia, amikor a városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a városok külsı, kertes kerületeinek népessége vagy a városhatáron túl elhelyezkedı kertes-családiházas területek népessége nı.
A város és faluszociológia kialakulása : - egybeesik a tradicionális falusi társadalmak felbomlásával és az urbanizációval. Urbanizáció kezdetének negatív jellemzıi: - falusi közösségek jellemzı kötelékeinek lazulása: családi, rokoni, szomszédsági. - Deviáns viselkedési formák terjedése
Általános szabályszerőségeket Koncentrikus körök elmélete: Városközpont: igazgatás, üzleti élet, szórakozás. Átmeneti övezet: hatalmas, de rossz bérházak vidékrıl felvándoroltak, bőnözık, csavargók. Ipari munkások övezete. Villanegyed: gazdag társadalmi rétegek otthona. Elıvárosok és kertvárosok
A klasszikus humán ökológia szerint : szukcesszió: amikor korábbi lakosság és tevékenységek kiköltözése következtében a településrész lakosságának és gazdasági tevékenységének összetétele megváltozik, kicserélıdik filtráció: Az idık folyamán a lakások lakói kicserélıdnek, azaz a lakásokba egyre szegényebb rétegek költöznek be, míg a korábbi lakók fokozatosan nagyobb és jobb minıségő lakásokba költöznek. invázió: az a jelenség, amikor egy településrészbe a korábbi népességtıl eltérı népesség költözik be, és amikor a korábban szokásos tevékenységek mellé újabb tevékenységformák települnek szegregáció: az a jelenség, ha egy településen belül a különbözı társadalmi rétegek, etnikai csoportok, stb. lakóhelye erısen elkülönül egymástól.
Slum: a nagyváros fizikailag leromlott állapotban levı negyedei, ahol fıként a társadalmon kívül álló rétegek, csavargók, bőnözök, alkoholisták, kábítószerfogyasztók élnek
Humánökológiai/városökológiai elméletek Szektorok: ipari, kereskedelmi, lakóterületi Több városmag + független városrészek Regionális különbségek Fejlett régió centrum vagy mag Fejletlen régió periféria félperiféria
Urbanizáció problémái A modern urbanizáció ciklikus folyamat: meghatározott térségekben (ország, régió, település) érvényesülı társadalmi, gazdasági, történeti körülmények által meghatározott módon centralizációs és decentralizációs folyamatok váltják egymást (Enyedi Gy., 1988). A modern urbanizáció ciklikus elmélete: Ciklus elsı szakasza: extenzív gazdasági fejlıdés általi városrobbanás: a népesség városi koncentrációja (pl. 19.század derekán Budapest): nagyváros, metropolisz, megalopolisz
Ciklus második szakasza: az intenzív korszak: a népesség területi dekoncentrációja, agglomeráció képzıdés, a szuburbanizáció a városrobbanás lefékezıdését jelzi. (pl Budapest 20. sz. elején) A településhálózat más elemei a kis és középvárosok, és a falvak is fejlıdésnek indulnak. Ciklus harmadik szakasza: a dekoncentráció további erısödése. Népességnövekedés a városban, agglomerációban megáll, falusi térségek lakosságának száma növekszik Ciklus negyedik szakasza: újabb koncentrációs folyamatok - nagyvárosközpontok rehabilitációja, az itt lakók számának enyhe növekedése. (ez a fejlett országokat jellemzi, a fejlıdık a városrobbanás idıszakát élik.)
A városfejlıdéssel nálunk is megjelennek a deviáns jelenségek. Az adaptáció nehézségei. Az emberi kapcsolatok hagyományos formái is átalakulnak. (Az iskolai végzettség növekedésével a szomszédsággal szemben nı a választott, baráti kapcsolatok fontossága.) Magyarország gazdasági szintje magasabb a városi népesség arányánál, a népesség városi, nagyvárosi koncentrálódása gazdasági fejlettségünkhöz képest alacsony, az ország településhálózata alulurbanizált. (Konrád-Szelényi, 1971). Ennek következménye a magas ingázás, ami több, mint egy millió munkavállaló (a teljes keresı népesség 20%-a). Ingázás körül is vita: Társadalmi probléma, vagy az urbanizáció velejárója (Szelényi, 1971; Enyedi, 1972) Szelényi késıbbi újraértékelése (1992)
Ökológiai-társadalmi viszonyok problematikája Történeti hatások, spontán gazdasági, társadalmi folyamatok mellett tudatos várostervezési beavatkozások játszottak szerepet a városi területi egyenlıtlenségek kialakulásában, a társadalmi csoportok városi térben történı elhelyezkedésében. Budapest - a kiegyezés idıszakának tudatos várospolitikai koncepciója (Csanádi és Ladányi, 1992) A 2.Vh után az államszocializmus várostervezése mellett a centralizált lakásgazdálkodás fontos.
Ökológiai és társadalmi szerkezet A fı tendenciák a hazai nagyvárosokban tipikus: történelmi belváros, átmeneti övezet, vegyes ipari lakóterület, külsı lakóterületi győrő. Az új lakótelepek ebbe a győrőbe ékelıdnek. Budapest koncentrikus győrőkben szervezıdı területi rendszerében: elsı övezet a belváros, -ipari, urbanizációs központ. A századfordulót követı idıszakban jön létre az un. átmeneti övezet, a külterületek, ipari városrészek tartoznak ide szakképzetlen munkások. Ide építették az elsı lakótelepeket az 50-es években. Harmadik övezet az un. külterület az un. Rákosok
A lakótelepek szociológiai problémái A problémák elsı köre: infrastrukturális ellátottság, épített környezet, lakások méretei. Második köre: lakáspiac hiánya az iskolázottabb réteg kielégítetlen elvárásai, szakképzetlenebb csoportok elégedettek. Harmadik köre: lakáselosztási viszonyok munkásrétegek hátránya, kedvezményezettek -szakértelmiség, vezetı beosztásúak, sok gyermekesek. Ennek megváltoztatására: 1970 új lakásépítési és elosztási rendszer. Következménye: 70%-ban szakmunkások, alsó középréteg
A szegregáció problematikája A szegregáció: a társadalmi rétegek térbeli elkülönülése. A szegregáció fıleg az alacsonyabban iskolázottakat és szakképzetleneket szorítja periférikus helyzetbe. Budapesten a társadalom magasabb társadalmi státuszú csoportjai fıleg Buda felé tendálnak a magánerıs építkezések révén a lakótelepekrıl. A pesti oldalon is vannak magas státuszú területek a belvárosban, a Duna parti részeken, a Parlament környékén, Újlipótvárosban. Alacsonyabb státuszúak szétszórtan (fıleg a pesti oldalon): a peremkerületeken Angyalföld, Újpest, Pestimre, Pesterzsébet, Csepel, Rákospalota, Kıbánya, Budafok, a belváros határán - Józsefváros, Ferencváros
A településfejlesztés- és tervezés társadalmi konfliktusai tranzaktív gazdálkodási rendszer önálló érdekképviseletre képes autonóm nyugati városok. Redisztributív gazdálkodású keleti városok. Az államszocializmus 50-es éveiben a területi irányítás kizárólagos szerve a központi hatalom.
A hatvanas években a nagyobb városok, a megyeszékhelyek gazdaságilag megerısödtek. 1971-ben megjelent Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció, ami némi változást hozott: a településeket nagyság és lélekszám alapján szerepkör szerint rangsorolta, felsı, közép és alsó fokú, valamint szerepkör nélküli településekre osztotta. Ezzel szentesítette a településfejlesztésre fordítható pénzek egyenlıtlen elosztását
A korabeli adatok szerint az erıforrások 70-80%-a a településhierarchia csúcsain, a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban maradt. A falvaknak 20-30% maradt, különösen az aprófalvak helyzete volt kritikus. (Ez másfélmillió ember életét érintette)
A város - falu egyenlıtlenség problematikája Az államszocialista idıszakban a területi egyenlıtlenség fontos dimenziója: a hierarchikusan fejlesztett településhálózatban elfoglalt helyzet. A település konkrét társadalmi funkciója. A település regionális helyzete. A település társadalmi struktúrája. A területi egyenlıtlenségeket meghatározó dimenziók alapján egyértelmő a falu várossal szembeni társadalmi hátránya.
A területfejlesztés új folyamatai A helyi önkormányzatokról szóló 1990-es törvény alapján az önkormányzatoknak a korábbi idıszakhoz képest jóval nagyobb a lehetıségük a település tervezésére, fejlesztésére Az önkormányzatok a helyben képzıdı bevételek, megosztott központi adók és normatív állami hozzájárulás alapján önállóan gazdálkodnak. 1990-1993 között pénzügyi centralizáció zajlott le, a központi költségvetés és az önkormányzat között 70-30% a megosztás
Polgári átmenet és regionális egyenlıtlenségek A polgári átmenet a regionális egyenlıtlenségeket részben újrastrukturálja, részben felerısíti A privatizáció, a piacgazdaság az egész országot érintı válságon keresztül épül ki. A magángazdaság, a külföldi érdekeltségek, részvénytársaságok, kisvállalkozások, a beáramló nyugati tıke számára többnyire a centrum térségek vonzók. Budapest történetileg is meghatározott elınyei tovább erısödnek: a magángazdaság 53,2%-a Budapesten és Pest megyében koncentrálódik. A vegyes tıkeérdekeltségő vállalatok 1990-ben 58,1%-ban Budapesten van. Vidéki városok: 32,3%, falvak:9,6%.
A 90-es évek elejének tényei alapján az ország nyugati és keleti része közötti egyenlıtlenségrıl általában mégsem lehet beszélni. A magángazdaság 22,4%-a a Dunántúlon, 17,4%-a az Alföldön található. Az ország északi részén a magángazdaság 7%-a helyezkedik el. A regionális hátrányok új típusa a munkanélküliség - 1991 végén országos átlagban 11,9%. (Szabolcs- Szatmárban 16,4%, Nógrád 16,1%, Borsod 14,5% pl. Ózd 30%) Az agrárszféra átalakulása, a mezıgazdasági nagyüzemek krízisei is a hátrányokat növelték.
A települések hierarchiája: 1. Budapest - az ország politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, felsıoktatási és idegenforgalmi központja, lakossága 2 millió fı. 2. Regionális központok - Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Gyır (lakosságuk: 130000-212000 fı). 3. Megyeszékhelyek - az öt regionális központ kivételével a többi megye székhelye (lakosságuk: 37000-115000 fı). 4. Középvárosok - lakosságuk: 30000-60000 fı, pl: Sopron, Hódmezıvásárhely. 5. Kisvárosok - lakosságuk 30000 fı alatti, pl: Kıszeg, Kisújszállás. 6. Óriásfalvak - lakosságuk 10000 fı feletti. 7. Nagyfalvak - lakosságuk 5000-10000 fı. 8. Középfalvak - lakosságuk 1500-5000 fı. 9. Kisfalvak - lakosságuk 1000-1500 fı. 10. Törpe- vagy aprófalvak - lakosságuk 500 fı alatti, (Ezek a Dél- és Nyugat- Dunántúlon, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jellemzıek).
Magyarországon a szórványtelepüléseken (tanyákon) csaknem félmillióan laknak. Ez a településtípus leginkább a Duna-Tisza közére, a Jászságra, és a Tiszántúlra jellemzı. Három típusuk: a szórványtanyák, a sortanyák (pl: Békés megyében) és a bokortanyák (a Nyírségben).
Irodalom Andorka Rudolf (2002): Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest. Braun Róbert (1909): Adatok a vidéki munkásság életéhez. Huszadik Század. 6. Braun Róbert (1911): Prostitúció Chicagóban. Városi Szemle, 1. Enyedi György (1988): A városnövekedés szakaszai. Akadémia Kiadó, Budapest. Erdei Ferenc (1974): Magyar város. Akadémia Kiadó, Budapest. Erdei Ferenc (1974): Magyar Falu. Akadémia Kiadó, Budapest. Konrád György és Szelényi Iván (1971): A késleltetett városfejlıdés társadalmi konfliktusai. Valóság, 12. Szelényi Iván (1990): Városi társadalmi egyenlıtlenségek. Akadémia Kiadó, Budapest. Szirmai Viktória, Dr. (1994): A településszociológia alapjai. Budapest.