Grünhut Zoltán Világváros a tavasz dombjain 1906 során egy csoport jaffai zsidó elhatározta, hogy kiköltöznek az ősi palesztinai kikötőváros falai közül, s a szomszédos tengerparti dombok között felépítenek egy új, tisztán zsidó települést. Közel két évbe telt mire az oszmán-török hatóságok engedélyt adtak a kiszemelt, összesen öthektárnyi föld megvásárlására. A főként homokos, itt-ott kissé lápos, mocsaras, maláriával fenyegető terület az Ahuzat Bayit (röviden fordítva: a tanya) nevet kapta új gazdáitól. 1909 áprilisára hatvan, megközelítőleg azonos nagyságú parcellára osztották fel a földet, melyen egy családias jellegű, egyszerű, de mégis a környezetéhez képest modern kertvárost szándékoztak felhúzni. Még ugyanabban a hónapban rendhagyó teleksorsolást tartottak: 66 fehér színű kagylóra felírták az egyes famíliák neveit, míg a korábban kijelölt 60 házhely (köztük 6 duplatelek) számjelét pedig szürke kagylókba vésték. Ma már tudjuk, e tombolaszerű ceremónia alkalmával valójában egy zsidó világvárost hoztak létre, mely alig száz év alatt a Föld 52. leggazdagabb 1 és 42. legfontosabb 2 településévé vált. Egy sikertörténet centenáriuma A város lakói 1910. május 21-én új nevet választottak otthonuk számára: Theodor Herzl felbecsülhetetlen értékű munkássága előtt tisztelegve, a magyar származású cionista gondolkodó Altneuland című művének héber nyelvű fordítása nyomán a Tel-Aviv mellett döntöttek. 3 A település szinte hónapokon belül rohamos fejlődésnek indult. Az otthonra találó 66 családot napról-napra újabbak követték, egyrészt a véres pogromok, illetve a tomboló antiszemitizmus elől menekülő európai, főként orosz és lengyel zsidó bevándorlók, másrészt a 1 The 150 richest cities in the world by GDP in 2005, City Mayors Statistics, 2005. 2 The 2008 Global Cities Index, Foreign Policy, 2008. A rangsort az egyes települések globális értelemben vett gazdasági, társadalmi, kulturális, információs és politikai jelentősége alapján számítják. 3 Érdekességként megjegyzendő, hogy többek között felmerült a Herzliya név is, mint lehetőség (mely később Tel-Avivtől alig pár kilométerre, északra meg is valósult), ám a többség végül a Nahum Sokolow-féle Herzlfordítás címére szavazott. A Tel-Aviv (tavasz dombjai) szóösszetételt Ezékiel könyvéből kölcsönözte Sokolow, ily módon kifejezve az újjászületést (Aviv a tavasz) a történelmi területen (Tel olyan területet jelöl, ahol sok évszázados romok találhatóak a föld mélyén), melyre Herzl is utalni szándékozott az Altneuland (magyarul: Ősújország) című művével. 1
várost. 5 A britek térnyerésével párhuzamosan visszavonulni kényszerülő törökök rendelkezései Magen Politikai, közéleti portál Izrael Államról szomszédos arabtöbbségű Jaffából kiköltözők személyében. Az állandó bővülés ellenére viszonylag gyorsan sikerült kiépíteni a város vízhálózatát, s rövidesen óvoda, valamint általános és középfokú iskola is létesült Tel-Avivban. A település eredetileg öthektáros alapterülete újabb földek felparcellázásával, valamint néhány, már korábban létesült jaffai zsidó külvárossal, köztük az 1887-ben alapított, ma egyfajta művésznegyednek számító Neve Tzedekkel való egyesülés okán, 1914-re meghúszszorozódott. Három évvel később, az első világháború eseményei alapján Palesztina igazgatását egyre inkább elveszíteni látszó török porta kettős lépésre szánta el magát: egyrészről megtiltották az önálló jogállású településként el nem ismert Tel-Aviv további terjeszkedését, másrészt rendeletet adtak ki Jaffa túlzsúfoltságának kezelése érdekében, mely valójában a zsidó lakosság kiűzetését jelentette. 4 Így bár Tel-Aviv fejlődése földrajzi értelemben korlátokba ütközött, a bevándorló és letelepedni vágyók köztük európai, észak-amerikai, kisebb részben észak-afrikai és jemeni, valamint a központi igazgatás rasszista törvénye alapján hirtelen nagy számban palesztinai zsidók aránya jelentősen felduzzadt, 1920-ban már több mint 2000-en lakták a bár részben hatálytalanodtak, a palesztinai zsidók és arabok közötti ellentétek tovább fokozódtak. A megélhetésüket, társadalmi és politikai súlyukat féltő arabok már nem szívesen adták el használhatatlan, sivatagos, avagy mocsaras földjeiket az egyre nagyobb számban betelepülő zsidók számára, sőt fosztogatni, zaklatni, támadni kezdték azok nehéz munkával virágzóvá tett településeit. Az egyre mélyülő válság közepette kétkulacsos politikát folytató brit adminisztráció az oszd meg és uralkodj elv értelmében kívánta konszolidálni, illetve uralma alá hajtani a területet, e tevékenység ellenben a konfliktus eszkalálódását, az összecsapások sűrűsödését hozta. 6 1921. május 1-jén zsidóellenes felkelés robbant ki Jaffában. Az arab csőcselék sokakat lemészárolt, szabadon fosztogatott és pusztított, minek következtében 1925-re a város zsidó lakossága többnyire elmenekült, jórészt a szomszédos Tel-Avivban új otthonra találva. 7 A mindössze 15 évvel korábban alapított, kertvárosnak szánt település lakóinak száma ily módon pár év leforgása alatt 34 000 főre emelkedett, mely párosulva a brit gyarmatosítóktól 4 The New York Times Current History. The New York Times Co. 1917. (Google Books) 167. o. 5 Noah Kosharek: Tel Aviv-Jaffa population hits all-time high of 391,300, Haaretz, January 21. 2009. 6 A bevonuló britek tevékenységéről részletesen lásd: Martin Gilbert: Izrael története, Pannonica, Bp, 1998. 7 From Spring Hill to independence, Jewish Virtual Library, 2005. 2
kivívott jogi és politikai státusszal, valamint a megnövekedett gazdasági jelentőséggel, regionális központtá emelte Tel-Avivot Palesztinában. E tendencia révén elkerülhetetlen szüksége támadt egy átfogó településfejlesztési stratégia kidolgozásának, illetve megvalósításának. A kezdeti időszak szabad telekfoglalásos kertvárosi-modellje, melyet még a német építész, A. Treitel fektetett papírra, nyilvánvalóan túlhaladottá vált. Giuseppe Pace megállapítása szerint: A fejlődés ellenőrizetlen jellege miatt, mely a korábbi városrendezési tervtől (vagyis a Treitel-tervtől G. Z.) teljesen függetlenül, csupán egyetlen célt követve a kínálkozó terület kitöltésére összpontosult, az életszínvonal látható visszaesését okozó városi túlterjeszkedés következett be. 8 Ennek elkerülése érdekében Meir Dizengoff, Tel-Aviv első polgármesterre 1925-ben felkérte a skót származású Patrick Geddest, hogy az eredeti elképzelések, valamint a potenciális adottságok figyelembevétele mellett dolgozzon ki egy részletes fejlesztési stratégiát. A dokumentum még az év végére elkészült, a Körzeti Városfejlesztési Bizottság azonban csak két évvel később fogadta el azt, s a kivitelezéshez szükséges ratifikációra pedig újabb két esztendőt kellett várni. 9 A Geddesterv, mely északon a Jarkon-folyóig, keleten a mai városhatárig, délen Jaffáig, nyugaton pedig a tengerig terjedő területre dolgozott ki átfogó rendezési stratégiát, széles sugárutakkal szabdalt, nagy parkokat, közterületeket, valamint szellősen kiépített lakó-, üzleti- és központi negyedeket tartalmazott. Bár a szakirodalmon belül igen komoly vita kíséri a terv sikerességét, illetve annak tényleges megvalósulását, a skót építész iránymutatásai kétségkívül mind a mai napig felfedezhetőek a megjelölt határokon belül. 10 Hogy mégis miért lehet vitatni a Geddes-terv eredményességét, realizálódását, az egyértelműen Tel-Aviv megállíthatatlan fejlődésével és szétterülésével magyarázható. Ugyan 1927 30 között komolyan kihatott a gazdasági világválság a város innovációjára, különös tekintettel a külföldi tőkével megkezdett projektekre, a harmincas évek elejétől újra 8 Giuseppe Pace: European migration and Middle East urbanization: Tel-Aviv, the first Jewish city, Journal of European Economic History, 1996/25. 99. o. 9 Még a brit adminisztrációs időkből megmaradva, az átfogó település- és vidékfejlesztési tervek elfogadása ún. körzeti szinten zajlik Izraelben. E területi egységek önkormányzati jogokkal nem, csak bizonyos közigazgatásifejlesztési hatáskörökkel bírnak. Az illetékes körzeti bizottságokban a nemzeti szintet a kormány, míg az adott fejlesztés lokális oldalát pedig az érintett települési önkormányzat képviseli. 10 Tel-Aviv A study in unplanned developement című tanulmányában (megjelent Helvetius, Special Section: Urbanization, 2002.) Greg Shill hangot ad azon álláspontjának, miszerint Tel-Aviv fejlődése rendre túlhaladta az aktuális és hatályos városrendezési stratégiákat, melyek jelentős részét éppen ezért soha nem lehetett a valóságba átültetni. Más megközelítések ugyanakkor kiemelik: Tel-Aviv mai arculatát még mindig a Geddes-terv, illetve a később arra épülő stratégiák határozzák meg. Lásd: Gideon Biger: An Empire in the Holy Land: Historical Geography of the British Administration in Palestine, 1917-1929, St. Martin's Press, Jerusalem, 2001. (Google Book-verzió) 3
tömegessé váló bevándorlás nyomán e periódus csak átmenetinek bizonyult. 11 Habár az anyagi lehetőségek szorosabb korlátok közé kerültek, a letelepedni vágyók sokasodása megoldandó feladat elé állította mind a lokális, mind pedig a képlékeny nemzeti hatóságot (vagyis a Jisuv, a palesztinai zsidóság népképviseleti szerveként működő Vaad Leumit, azaz a Nemzeti Tanácsot), még ha a brit mandátumi adminisztráció csekély hajlandóságot is mutatott Tel-Aviv további fejlesztésének támogatására. A kertvárosi arculatot megtartani igyekvő Geddes-terv, valamint a harmincas évek európai antiszemitizmusának, illetve az annak okán a kontinenst hátrahagyni kényszerülő zsidó építészek palesztinai letelepedésének és korai munkásságának egyik legimpozánsabb tel-avivi következménye az ún. Fehér Város. 12 E lakónegyedek több mint 5000, Bauhausstílusban épült lakóházat foglalnak magukban, melyek a harmincas évek elterjedtté nem igazán vált puritán, de mégis modern építészeti irányzata szerint készültek, az éghajlati adottságokat szigorúan követve, kizárólag fehér színre mázolva, kis ablakokkal, közösségi és technikai funkciókat ellátó (melegvizes tartályok elhelyezésére alkalmas) lapos tetővel, valamint nagy és hűvös belső terekkel, terebélyes teraszokkal. 13 A mindössze százéves Tel- Aviv ezen egyedülálló nevezetessége, mint a 20. század kiemelkedő jelentőségű várostervezési és építészeti példája, 14 2003-ban felvételt nyert az UNESCO Világörökségi Helyszínei közé. Visszakanyarodva a harmincas évekhez, a nácizmus európai térnyerése miatt naponta százával érkeztek Palesztinába a zsidó menekültek, akiket legegyszerűbben a városokban, köztük a dinamikusan fejlődő Tel-Avivban lehetett elhelyezni. Miközben az öreg kontinensen tombolt az antiszemitizmus, a Szentföldön zsidóellenes arab sztrájk- és lázadássorozat robbant ki, amely 1936 és 1939 között három évig lankadatlanul folyva közvetve hozzájárult 11 A harmincas-negyvenes évek zsidó bevándorlói, akik az ún. ötödik Alija-korszak keretében érkezetek Palesztinába, főként Németországból, az ottani náci előretörés végett menekültek el, de sokan jöttek az Amerikai Egyesült Államokból (onnan főként a világválság és a hódító cionista pionírszellem következtében), illetve Kelet-Európából is. A brit mandátumi hatóságok arab érdekeltségeknek kedvező bevándorlási és letelepedési kvótái 1939-ben, a szégyenteljes ún. Fehér Könyvben öltöttek testet. 12 Ez idő tájt vándorolt Palesztinába Joseph Neufeld és Carl Rubin, akik egyaránt a kor kiemelkedő építészétől, Erich Mendelsohntól tanulták meg a szakma fortélyait, de szintén a harmincas években érkezett és a nagy volumenű tel-avivi munkálatokban közvetlenül részt vett Arie Sharon, Shmuel Mistechkin és Shlomo Bernstein, akik pedig a kor divatos Bauhaus-iskoláját követték. A letelepedő építészek névsorát sokáig lehetne még folytatni, hiszen említésre érdemes az egykoron Le Corbusier irodájában dolgozó Sam Barkai, vagy a Párizsban ismert Ze ev Rechter tel-avivi munkássága is. Operational Guidelines for the Implementation of the World Heritage Convention Tel-Aviv, No. 1096. Tel-Aviv University, March 2003. 13 Ron Bernthal: The White City: Tel Aviv and its Bauhaus tradition, Travel Writer's Magazine, September 2004. Yael Zisling: Bauhaus architecture, Jewish Virtual Library, 2004. 14 UNESCO names Tel Aviv a World Heritage Site, UNESCO (official website) May 2004. 4
a palesztinai zsidó urbánus központok megerősödéséhez, hiszen mind kevesebben akartak a sorozatos támadásoknak kitett vidéki telepeken élni, letelepedni. Tel-Aviv népessége, a Jisuv közel egyharmadát magába olvasztva, 1925 és 1940 között 160 000-re emelkedett, miközben a szomszédos Jaffa összesen 70.000 lakót számlált. A két város rivalizálása végképp eldőlni látszott, amikor 1938-ban megépítették Tel-Aviv első tengeri és légi kikötőjét. Bár a második világháború során Palesztina nem vált konstans hadszíntérré, hiszen a német előrenyomulás Egyiptom területén megtorpant, Tel-Aviv nem tudta támadások nélkül átvészelni a harcokat: 1940 júliusában az olasz légierő többször is bombázta a várost, mely támadásokban összesen 137-en haltak meg. Miközben Európa-szerte a szövetségesek tudtával milliószámra mészárolták le a zsidókat, a Jisuv helyzete is hirtelen rosszabbra fordult. A britek minden eszközzel ellehetetleníteni próbálták a menekültek bevándorlását, Palesztinapolitikájukkal rendre az arabok számára kedveztek. A szentföldi zsidóság többsége mindezek ellenére támogatta a szövetségesekkel való közös, náciellenes front kialakítását, a háborúban való aktív részvételt, egy mérvadó, terrorcselekmények elkövetésétől sem visszariadó kisebbség ugyanakkor elszánt ellenállásba fogott a brit mandátumi erőkkel szemben. A palesztinai sorsfordító események a negyvenes évek végén következtek be, amikoris a világban érzékeny veszteségeket szenvedő brit korona ENSZ hatáskörbe utalni kényszerült az akkorra már tarthatatlanul válságos mandátumi igazgatást. 1947-ben tették közé a nemzetközi szervezet Palesztina felosztására vonatkozó tervét, az ún. 181-es számú határozatot, mely alapján (bár az előterjesztés az arab állam megalakulásának elmaradása miatt jogerőre nem emelkedett) 1948. május 14-én, Tel-Avivban David Ben Gurion, az első kormányfő kikiáltotta Izrael függetlenségét. A másnap kitörő, több mint egy évig húzódó első arab izraeli háború során a zsidó állam megőrizte szuverenitását, sőt, területét közel 6000 km²-rel még ki is tudta bővíteni. Az ország politikai, gazdasági és kulturális központja eredendően Tel-Aviv lett, később a Knesszet (az izraeli parlament), a kormány és a legfontosabb intézmények székhelyét az eszmei, tradicionális okok miatt kétségkívül megkérdőjelezhetetlen zsidó fővárosba, Jeruzsálembe helyezték át. Az ekkor mindössze negyvenéves Tel-Aviv története, Izrael, a zsidó állam részeként íródott tovább, a Jaffával való egyesülés jegyében rögvest egy kardinális fejezettel kibővülve. A következőkben ezen időszakot tekintjük át, azonban az eddigi kronológiai rendszerezés helyett különböző tematikai egységekre bontva. 5
Lakosság Már Izrael Állam megalakulásakor is több mint 260 000-en lakták a várost 15, e szám azonban az elkövetkező hónapok során meredeken emelkedni kezdett, hiszen a brit adminisztráció megszűntével minden jogi korlátozása elhárult a bevándorlásnak, letelepedésnek. Százával érkeztek a hajók Európából, fedélzetükön megannyi holokauszttúlélővel, de az ellenséges arab országokat hátrahagyni kényszerülő észak-afrikai és közép-keleti zsidók száma is tízezrekre rúgott. 1955-re Tel-Aviv-Jaffa lakossága megközelítőleg 350 000-re duzzadt, érdekességként megjegyzendő, hogy az azóta eltelt fél évszázad során azonban drasztikusan lelassult ennek üteme, s a 400 000-es küszöb átlépése még várat magára. Az Izraeli Központi Statisztikai Hivatal szerint, jelenleg több mint 391 000-en laknak a városban, mely szám a nyolcvanas évek gazdasági recesszióval, az ingatlan árak fajsúlyos emelkedésével, valamint a megélhetés komoly megdrágulásával magyarázható visszaesését követően abszolút rekordnak számít. 16 Az elmúlt évek adatai alapján az éves növekedés impozáns, 2% feletti értéket mutat. A volt szovjet területekről érkezők 1990 91-es tömeges bevándorlása óta körülbelül 45 500 azóta már jelentős hányadban állampolgárságot nyert külföldi telepedett meg a városban. Az Izraelbe érkezők többsége származása, illetve családja okán költözik a Szentföldre, ám az ezredforduló óta mind magasabb a gazdasági migránsok, vagyis a munkavállalási céllal bevándorlók részaránya. Rájuk elsősorban a 2000 őszén kitört második palesztin terrorháború 17, illetve az annak hatására bevezetett izraeli biztonsági intézkedések következtében mutatkozó munkaerőhiány miatt van szükség, főként a nagy lélekszámú településeken, valamint azok vonzáskörzetében. Mindezek jegyében könnyen megindokolható a tel-aviv-jaffai lakosságnövekedés újbóli intenzitása: egyrészt számottevő a várost megcélzó belső migráció (főként a fiatal, 30 év alatti izraeliek esetében), másrészt stabilan emelkedő értékeket mutat a külföldi munkavállalók beáramlása (elsősorban a Fülöp-szigetekről és Romániából, kisebb hányadban a volt szovjet terültekről, Indiából és a Távol-Keletről). 18 15 E hirtelen növekedés a negyvenes évek eleji adathoz képest természetesen a Jaffával való közigazgatási egybeolvasztással magyarázható. Innentől kezdve város alatt már a két település egyesült formáját értjük. 16 Central Bureau of Statistics: Statistical abstract of Israel 2008. Geographical distrubution of the population by district, cities, 2008. 17 Az ún. al-aksza intifáda legsúlyosabb merényletét, melyben 21 fiatal halt meg, Tel-Avivban hajtották végre 2001. június 1-jén, amikor egy öngyilkos mártír felrobbantotta magát a Dolphinarium nevű szórakozóhely bejáratánál. A főként orosz és ukrán tizenévesek életét követelő akción túl, számos egyéb palesztin terrortámadás is érte várost, az utolsó tömeggyilkosságot 2006 áprilisában követték el. 18 Municipality of Tel Aviv-Yafo: Tel Aviv-Yafo in numbers, July 2006. 6
Tel-Aviv-Jaffa lakosságának közel 92%-a zsidó, 4%-a arab, míg szintén 4%-ra tehető az egyéb etnikumúak részaránya. 19 Az arab népesség szinte kizárólag a jaffai városrészben, saját közszolgáltatási és kulturális intézményrendszerére, valamint szeparált gazdasági érdekeltségeire építve, a tel-avivi többségtől elkülönülten él. Szintén zárt közösségekben, a város behatárolható körzeteiben élnek a munkavállalási céllal érkező bevándorlók, kiknek szegregációja/önszegregációja az arab lakosságtól eltérően nem történelmi, illetve azokból következő válságtényezőkkel, hanem egyszerű anyagi-pénzügyi okokkal magyarázható. A gazdasági migránsok döntő hányadban segéd-, illetve alacsony jövedelmezésű szakmunkát végeznek, miből következőleg keresetük nem engedi meg számukra a vonzóbb, de lényegesen drágább városrészekbe való átköltözést. 1. térkép A Tel-Aviv-Jaffába érkező bevándorlók letelepedésének valószínűsítése 2. térkép A Tel-Aviv-Jaffába érkező külföldi munkavállalók lakhelyi koncentrációja Forrás: Tel-Aviv-Yafo city profile Main issues Az 1-es számú térkép két tényezőre hívja fel a figyelmünket: egyrészről megmutatja hogy mely városrészekben több, illetve kevesebb az újonnan bevándoroltak száma, másrészt 19 Central Bureau of Statistics: Statistical abstract of Israel 2008. Localities, population and density per sq. km. by selected districts, 2008. 7
ennek tükrében behatárolja Tel-Aviv-Jaffa tehetősebb, középosztálybeli, valamint lemaradó, szegényesebb körzeteit. A prosperitás főként a város északi, tengerparti, illetve a Ramat Gannal és Givatayimmal határos keleti negyedeire jellemző. A beruházások döntő többsége e városrészekre összpontosul: a tengerparton elsősorban a turisztikai fejlesztések, valamint a magas árfekvésű lakóházak építése számottevő, a Jarkon folyón túl eső Ramat Avivban gomba módra nőnek a modern lakónegyedek, míg a város keleti, északkeleti kerületeiben pedig vegyesen zajlanak üzleti és kommunális innovációs projektek. Ellenben a déli körzetek, leszámítva a jellegéből fakadóan közkedvelt Neve Tzedeket, leszakadni látszanak, vagy talán helyesebb megfogalmazás az, hogy vannak városszociológiai értelemben átalakuló, lakossági összetételüket tekintve megfiatalodó, s éppen ezért más, nem infrastrukturális, sokkal inkább közösségi, szubkulturális értelemben fejlődő, vonzóvá váló negyedek (pl.: Florentin), illetve vannak kétségkívül marginalizálódó, az ott lakók jövedelmi, valamint társadalmi státusz szintje szerint folyamatosan romló városrészek (Yad Eliahu, Shekunat Shapira, Neve Shaanan, Hatikva, Kiryat Shalom, illetve Jaffa belső kerületei). Még egyértelműbben tudjuk beazonosítani a város leszakadó, vagy legalábbis olcsóbb, megfizethetőbb, s emiatt többnyire az alacsony jövedelműek által keresett negyedeit, ha a külföldi munkavállalók lakhelyeinek koncentrációira összpontosítunk (2-es számú térkép). Az elsősorban idősgondozásból, kiskereskedésből, valamint különböző szak- és segédmunkákból élő fülöp-szigeteki, távol-keleti, indiai, román és afrikai bevándorlók aránya különösen magas a régi és az új buszállomás, valamint a déli vasúti pályaudvar környéki lakóközösségen belül. 8
3. térkép Tel-Aviv-Jaffa lakosságának jövedelmi státusza 4. térkép Háztartások Tel-Aviv-Jaffában legalább egy 65 év feletti lakossal Forrás: Tel-Aviv-Yafo city profile Main issues Az arab etnikumúak, valamint az alsóbb társadalmi státuszcsoportba tartozó gazdasági migránsok szegregációján túl, szintén zárt közösségben, elkülönülten élnek az ortodox vallásos, ún. háredi zsidó családok, többségük már nem is Tel-Aviv-Jaffa közigazgatási határain belül, sokkal inkább Bnei Brakban. Ide kívánkozik annak megemlítése is, hogy az Izrael-szerte több városban jellemzően kimutatható askenázi mizrahi (szefárd) lakossági blokkosodás Tel-Avivban nem számottevő, habár a szűk, hangulatos utcáiról és sajátságosan egyedi házairól ismert jemeni negyedben élők döntő hányada, származását tekintve mind a mai napig keleti zsidó. A város korfáját elemezve azt mondhatjuk, az állami adathoz képest (28,3 év) Tel- Aviv-Jaffában több mint öt évvel magasabb (33,9 év) az átlagéletkor. 20 A 4-es számú térképre pillantva szembetűnő, hogy az idősebb tel-avivi lakosok többsége a Jarkon folyó és a Dizengoff sugárút közötti jómódú, felső-középosztálybeli lakókerületekben él. A fiatalabb 20 Municipality of Tel Aviv-Yafo: Tel Aviv-Yafo in numbers i.m. 9
lakosság három városrészbe összpontosul: északon, Tel-Aviv legmodernebb negyedeiben a tehetősebbek, délen, az infrastrukturális értelemben előbbitől jóval elmaradó, az önálló életvitel megteremtésének szempontjából azonban nemcsak alkalmas, de vonzó körzetekben többnyire átlagos jövedelműek, míg a délkeleti részeken főként alacsony keresetűek laknak. A város lakosságának jellemzőit vizsgálva, végül pár mondatban a tel-aviv-jaffai munka- és jövedelemszerzési lehetőségekről. Az aktív lakosok számaránya közel 200 000 fő, a munkanélküliségi ráta 7%, tehát 14 000 fő körül mozog. Az átlagos jövedelem majd 20%- kal magasabb a nemzeti szintnél, ugyanakkor a megélhetés is jelentősen drágább Izrael más régióihoz képest. Ami mégis vonzó és éppen ezért belső migrációt gerjesztő főként a fiatalabb generációk esetében az a munkaerőpiacon mutatkozó állandó kínálat, mely egyrészről következik a folyamatos fluktuációból, másrészt a Tel-Aviv-szerte zajló differenciált beruházásokból, illetve a város pénzügyi, szolgáltatási, kulturális és turisztikai központ-jellegéből. A jelentősnek mondható be- és kiáramlás (megközelítőleg 1300 be- és 950 kiköltöző 21 ), valamint a magas ingatlanárak miatt az izraeli átlaghoz képest Tel-Aviv- Jaffában hangsúlyosan számottevő a bérlakások, illetve az albérletben élők aránya (52%). 22 Háztartások Tel-Aviv-Jaffában több mint 226 500 épület található. Ezek közül megközelítőleg 177 000 különböző típusú lakóház, míg majdnem 50 000-re tehető a szolgáltatási (42%), üzleti (31%), ipari (13%) és egyéb (14%) célokat szolgáló építmény. 23 Csak 2006-ban 1567 építkezési beruházás indult a városban, melyek közül 1196 még az évben be is fejeződött. 24 A tel-avivjaffai lakóházak átlagos nagysága 77,3 m², egy lakosra több mint 36 m² jut. 21 Uo. 22 Rishon LeZionban csak 20%, Asdodban 25%, Jeruzsálemben 37%, Haifában 39%. 23 Construction in Israel 1975-2008, Israeli Central Bureau of Statistics, Statistilite, No. 74. 2008. 24 Municipality of Tel Aviv-Yafo: Tel Aviv-Yafo in numbers i.m. 10
5. térkép Egy főre eső lakterület/m² Tel-Aviv-Jaffában 6. térkép Egy háromszobás lakás ára Tel-Aviv-Jaffában 7. térkép Egy háztartásban élő személyek száma Tel-Aviv-Jaffában 11
A lakóingatlanok átlagos értéke Tel-Aviv-Jaffában 1 042 000 új sékel (megközelítőleg 50 millió Ft), mely Izraelben a legmagasabb, míg Jeruzsálemben is körülbelül 180 000 új sékellel kevesebb. A városban épülő lakások többsége legalább négy szobás, habár a magas árak miatt az izraeli tendenciákkal ellentétben egyre kellendőbbek a kisebb, két-három szobás otthonok. Mind a saját tulajdonú, mind pedig az albérleti lakásokban 0,8 fő jut egy szobára, mely az átlagosnál alacsonyabb értéknek számít (Jeruzsálemben ugyanez az arány 1,1 fő, Haifában 0,9). 25 Területfelosztás, turizmus, infrastruktúra, tömegközlekedés Tel-Aviv-Jaffa közigazgatási területe 51,76 km², a népsűrűség nagyjából 7200 fő/km². 26 A város területének 31%-át lakónegyedek, 25%-át utak és parkolók, 20%-át parkok és zöldövezetek, 7%-át ipari és bevásárlóközpontok, 6%-át középületek, 3%-át irodák, 2-2%-át pedig szállodák és szórakozóhelyek, valamint mezőgazdasági ültetvények adják (egyéb 4%). 44 nagyobb hotel (köztük az Astoria, a Hilton, a Concordia, a Dan International, a Sheraton és a Plaza nemzetközi szállodalánchoz tartozók) és számos kisebb panzió található a városban, összesen 5685 szobát biztosítva. Évente megközelítőleg 800.000 fizetővendég fordul meg Tel-Aviv-Jaffában, 60%-uk külföldi turista. Az éves vendégéjszakák száma meghaladja 2.160.000-et. A turisztikai beruházások üteme lineárisan emelkedő tendenciát mutat, az elmúlt évek során különösen sok hotel épült a Tel-Aviv és Jaffa határán fekvő, Neve Tzedek és a Charles Clore park közötti tengerparti sétányon. A közlekedési infrastruktúrára áttérve, összesen 830 kilométernyi útszakasz kígyózik szerte a városban, melyek minősége a százas skálájú PCI-indexen 71-es értéket kapott 2006- ban. Közel 400 rendőrlámpás kereszteződés működik, s hasonlóan magas a körforgalmas megoldások száma is. A főutak többsége kétirányú, a nagy forgalmú mellékutak többségét egyirányúsították, illetve párhuzamos alternatívával látták el. Tel-Aviv-Jaffa fontos közlekedési csomópont a nemzeti úthálózat tekintetében: az 1-es számú autópálya-minőségű díjmentes főút Jeruzsálem, a 2-es Haifa, a 3-as pedig Asdod felé indul ki. 54 közúti és 42 gyalogoshidat adtak át eddig. A tömegközlekedés tekintetében nagy volumenű beruházásokat (innercity vasúti vonal kiépítése a Tel-Aviv metropoliszon belül, valamint földalatti kialakítása) tervez a városvezetés (utóbbi megvalósítására kevés lehetőség mutatkozik). Körülbelül 221.500 25 Construction in Israel 1975-2008, Israeli Central Bureau of Statistics i.m. 26 Central Bureau of Statistics: Statistical abstract of Israel i.m. 12
regisztrált gépjármű van Tel-Aviv-Jaffában (a háztartások mindössze 56%-ában), az ingázó és az átmenő forgalom azonban különösen megnehezíti a közlekedés folyamatosságát. Haifával ellentétben a tömegközlekedés mely szinte kizárólag autóbuszokra korlátozódik szombaton szünetel. Hasznos kiegészítő megoldást biztosítanak a magán-, illetve vállalkozói csoportok kezében lévő serutok (taxibuszok), melyek részben irányított, részben rendelés alapú célforgalmúak. A kötelezően fehérszínű taxik száma rendkívül magas, megállapodás szerinti tarifával működnek. A Tel-Aviv-Jaffa irányában folyó, illetve onnan kiinduló távolsági tömegközlekedés vasúton, illetve autóbusz, valamint serut és taxi igénybevételével közúton zajlik. A városnak három vasúti megállópontja és két buszállomása van. A gépjárműves közlekedés komoly fennakadásokat indukál. 37.000 utcai parkolót alakítottak ki, továbbá 390, többnyire őrzött, összesen 67.000 helyet biztosító parkoló működik. A tel-avivi Sde Dov légikikötő évente 660.000-es forgalmat bonyolít, a Ben Gurion nemzeti repülőtér 20 percnyi autóútra van, közvetlen vonat- és autóbusz-csatlakozással elérhető. Zsidó világváros a 21. században A Globalization and World Cities Study Group and Network (GaWC) egy-egy város globális értelemben vett gazdasági, társadalmi, kulturális, információs és politikai jelentősége alapján felállított rangsora szerint Te-Aviv-Jaffa beta+ megjelölést kapott, mely kereskedelmi és gazdasági központoktól távol eső földrajzi elhelyezkedése, valamint a konstans muzulmán izraeli regionális ellenségeskedés tükrében kimagasló besorolásnak számít. Ennél is hangsúlyosabban kezelendő azonban Tel-Aviv-Jaffa gazdasági teljesítőképessége, hiszen közel 100 milliárd dolláros éves GDP-je messze a legmagasabb a régióban, sőt felülmúlja többek között Cleveland, Pittsburgh, Bangkok, Szentpétervár, Stockholm, Berlin, Athén, Manchester, Hamburg, Torino, Lyon, s még sok egyéb világváros hasonló mutatóját (Budapest, Tel-Aviv éves GDP-jének alig felét produkálja ötszörös nagysága ellenére). Mindezek alapján elfogultság nélkül állíthatjuk: 1906-ban, amikor azon bizonyos zsidó családok kiköltözve Jaffából egy új kertváros felépítését tűzték ki célul, valójában a zsidóság történetének egyik legdicsőségesebb tettét hajtották végre. Száz év alatt a pártucatnyi házból álló, szegényes településből igazi világváros fejlődött, amely elszigeteltsége ellenére vitathatatlan globális jelentőségre tett szert. 13