A GYERMEKEK ÉS A FEGYVERES KONFLIKTUSOK KAPCSOLATÁRÓL SZÓLÓ EU- IRÁNYMUTATÁS NAPRAKÉSSZÉ TETT VÁLTOZATA

A GYERMEKEK ÉS A FEGYVERES KONFLIKTUSOK KAPCSOLATÁRÓL SZÓLÓ EU- IRÁNYMUTATÁS NAPRAKÉSSZÉ TETT VÁLTOZATA I. A GYERMEKEK ÉS A FEGYVERES KONFLIKTUSOK 1. Csak az elmúlt évtizedben a fegyveres konfliktusok becslések szerint több mint kétmillió gyermek életét követelték és további hatmilliót nyomorítottak meg testileg. A konfliktusok megfosztják a gyermekeket szüleiktől, gondviselőiktől, az alapvető szociális ellátástól, az egészségügyi ellátástól és az oktatástól. Mintegy húszmillió lakóhelyét elhagyni kényszerült és menekült gyermek, valamint egymillió árva gyermek él ma a világon, másokat pedig túszként tartanak fogva, vagy emberrablásnak, illetve emberkereskedelemnek esnek áldozatul. A születési anyakönyvezés rendszere és a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságszolgáltatási rendszerek összeomlanak. Becslések szerint bármely pillanatban legalább 300 000 gyermekkorú katona vesz részt konfliktusokban. 2. A gyermekek konfliktusokat követően felmerülő, rövid és hosszú távú szükségletei sajátosak; megemlíthető itt a családtagok felkutatása, a sérelmek orvoslása és a társadalomba való újbóli beilleszkedés, a pszichoszociális rehabilitációs programok, részvétel a lefegyverzési, leszerelési és újrabeilleszkedési programokban, valamint helyzetük az átmeneti igazságszolgáltatási keretrendszerekben. Ehhez kapcsolódóan az EU üdvözli a párizsi kötelezettségvállalások nyomon követésére szolgáló fórum létrehozását, amely az ilyen programok nemzetközi támogatásának összehangolására és megkönnyítésére összpontosít. 3. A gyermekek elleni bűncselekmények elkövetői mely bűncselekményeket a nemzetközi humanitárius jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmánya is elítéli számos esetben büntetlenek maradnak. Az EU hangsúlyozza, hogy a büntetőjogi joghatósággal bíró nemzetközi szerveknek meghatározó szerepük van a büntetlenség elleni küzdelemben és a nemzetközi jog megsértése elleni fellépésben a gyermekkorú katonák jogellenes bevetése és toborzása tekintetében. 4. A gyermek jogairól szóló egyezményt szinte az egész világon megerősítették, de korántsem alkalmazzák mindenhol. Különösen a fegyveres konfliktusok során éri a gyermekeket aránytalanul sok szenvedés, amely számos formát ölthet és hosszú távú hatásokkal jár. A fegyveres konfliktusoknak a jövő generációkra gyakorolt hatása további konfliktusok magvát vetheti el: a jelenlegi konfliktusok elhúzódhatnak vagy kiújulhatnak. A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyve az ilyen helyzetek elhárításának célját szolgálja. 1

5. Az EU üdvözli a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó fontos nemzetközi mechanizmusok létrejöttét, mint például az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének kinevezését és a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoport felállítását. Következésképpen az Uniónak és tagállamainak figyelembe kell venniük e mechanizmusokat, és fellépéseiket adott esetben össze kell hangolniuk azokkal, a beavatkozások hatásának maximalizálása érdekében. II. CÉL 6. A gyermek jogainak előmozdítása és védelme kiemelt célkitűzése az EU emberi jogi politikájának. Az Európai Unió (EU) kiemelkedően fontosnak tartja, hogy foglalkozzon a gyermekek és a fegyveres konfliktusok problémakörével, nem csupán azért, mert a napjainkban szenvedő gyermekek alakítják majd a jövőt, hanem azért is, mert veleszületett és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek, a gyermek jogairól szóló egyezményben, annak fakultatív jegyzőkönyveiben és egyéb nemzetközi és regionális emberi jogi okmányokban megállapítottak szerint. Az EU arra törekszik, hogy tudatosítsa e kérdés fontosságát, úgy, hogy nagyobb hangsúlyt fektet az EU e téren tett fellépéseire, mind az EU-n belül, mind a harmadik országokkal való kapcsolataiban. 7. Az EU vállalja, hogy hatékony és átfogó módon foglalkozik a fegyveres konfliktusok gyermekekre gyakorolt rövid, közép- és hosszú távú hatásaival, igénybe véve a rendelkezésére álló számos eszközt és építve a már lezárult, illetve folyamatban lévő tevékenységekre (az uniós fellépések áttekintését lásd az I. mellékletben.) Az EU célkitűzése, hogy befolyást gyakoroljon harmadik országokra és nem állami szereplőkre, hogy azok alkalmazzák a nemzetközi és regionális emberi jogi normákat, előírásokat és okmányokat, valamint a nemzetközi humanitárius jogot (a II. mellékletben található jegyzéknek megfelelően), valamint tegyenek hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekeket a fegyveres konfliktusok hatásaitól megvédjék, véget vessenek a gyermekek hadseregekben és fegyveres csoportokban való felhasználásának, valamint a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények büntetlenségének. Az EU felismeri annak fontosságát, hogy a fegyveres konfliktusok hatásaitól szenvedő gyermekek helyzetével foglalkozó különböző politikák és fellépések közötti, a különböző szakpolitikai területeken átívelő összhang és folytonosság biztosítva legyen, például a KKBP/EBVP, a külső támogatások és a humanitárius segélyezés területén. 2

III. ELVEK 8. Az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság elvén alapul. Ezen elveket valamennyi tagállam a magáénak vallja. Az emberi jogok tiszteletben tartása az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) melynek az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) is része egyik fő célkitűzése. Az emberi jogok tiszteletben tartása része továbbá a Közösség kereskedelmi és fejlesztési együttműködésre, valamint humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó politikáinak is. 9. Az EU és tagállamai számára kiemelten fontos minden gyermek jogainak előmozdítása és védelme. A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének biztosítására irányuló tevékenysége során az EU a vonatkozó nemzetközi és regionális emberi jogi normákat és előírásokat és a humanitárius jogot, többek között a II. mellékletben felsorolt jogi aktusokat követi. 10. Az EU támogatja az e téren működő szereplők munkáját, nevezetesen az ENSZ főtitkárát, az ENSZ főtitkárának gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjét, a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoportot, az UNICEF-et, az UNIFEM-et, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programját, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, a Gyermekjogi Bizottságot, az Emberi Jogi Bizottságot, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Harmadik Bizottságát, az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi jogok Irodáját (EBESZ/ODIHR), valamint az ENSZ különleges mechanizmusait és az egyéb fontos szereplőket, például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, a Humánbiztonsági Hálózatot és a civil társadalmi szervezeteket. Az EU támogatja továbbá az 1612 sz. ENSZ-határozat betartását a helyszínen ellenőrző gyermekvédelmi hálózatok és munkacsoportok munkáját. Az EU kezdeményező módon hozzájárul e szervezetek munkájához és együtt dolgozik velük annak érdekében, hogy a gyermek jogainak meglévő nemzetközi biztosítékait megerősítsék és hatékonyan alkalmazzák. 3

IV. IRÁNYMUTATÁSOK Azon helyzeteket, amelyekben uniós fellépésre van szükség, rendszeres megfigyelés és ellenőrzés, jelentések és értékelések alapján lehet meghatározni. Az EU által vezetett válságkezelési műveleteket illetően a döntéshozatal eseti alapon történik, szem előtt tartva az adott fellépés lehetséges megbízatását és az EU rendelkezésére álló eszközöket és képességeket. A. Megfigyelés és jelentés 11. Időszakos jelentéseikben az EU misszióvezetői, a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai parancsnokai (a parancsnoki láncon keresztül), valamint az EU különleges képviselői elemzik a konfliktus vagy a várható konfliktus gyermekekre gyakorolt hatását is, adott esetben az ENSZ BT 1539 (2004) sz. és 1612 (2005) sz. határozatával létrehozott jelentési és megfigyelési rendszer teljes ismeretében és azzal összhangban. E jelentéseknek különösen a gyermekek elleni erőszakra, a gyermekek bántalmazására, a gyermekek hadseregek és fegyveres csoportok általi toborzására és bevetésére, a gyermekek megölésére és megnyomorítására, az iskolák és kórházak elleni támadásokra, a humanitárius segítség eljutásának megakadályozására, a gyermekek elleni szexuális és nemi alapú erőszakra, a gyermekek elrablására és az érintett felek által ezek leküzdésére tett intézkedésekre kell kitérniük. Míg az erőszak fent felsorolt formáin van a fő hangsúly, az egyes országokban tapasztalt helyzet függvényében a gyermekek elleni erőszak egyéb formáinak megfigyelése és az arról szóló jelentéstétel, illetve az azok elleni fellépés sem kizárt. A fent említettek szokásos jelentéseikben rendszeres időközönként értékelik adott esetben az EU fellépéseinek hatását a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek helyzetére. A misszióvezetők szükség esetén ad hoc módon is jelentést tehetnek az adott országban tapasztalható helyzetről, melyben naprakész információt adnak a vonatkozó országstratégiák végrehajtásáról, és erre a kérdésre is kitérhetnek. Az EU válságkezelési műveletei során nyert tapasztalatokból is fontos információkat szerezhetnek az illetékes munkacsoportok, feltéve, hogy nem minősített információkról van szó. 4

12. A Bizottság felhívja a Tanács és a tagállamok figyelmét az e területre vonatkozó, idevágó jelentésekre, valamint szükség esetén további információkat szolgáltat a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával, illetve a gyermekek konfliktust követő rehabilitációjával foglalkozó, közösségi finanszírozású projektekről. A tagállamok ehhez az áttekintéshez azzal járulnak hozzá, hogy információt szolgáltatnak az e téren működő kétoldalú projektekről. B. A fellépésekkel kapcsolatos felmérés és ajánlások 13. A Tanács emberi jogi munkacsoportja (COHOM), szoros együttműködésben egyéb, e területtel foglalkozó munkacsoportokkal, a fent említett jelentések és egyéb kapcsolódó információk alapján mint például az ENSZ főtitkárának jelentései és ajánlásai (beleértve a fegyveres konfliktusokban részt vevő azon felek jegyzékét, amelyek gyermekeket toboroznak vagy vetnek be, mely jegyzék az ENSZ BT-nek a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló éves jelentésének mellékletében található), valamint az ENSZ-főtitkár gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó különleges képviselője, a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoport, az UNICEF, az ENSZ különleges mechanizmusai és az emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületek, továbbá nem kormányzati szervezetek jelentései és ajánlásai rendszeres időközönként megállapítja, mely helyzetekben van szükség uniós fellépésre, különösen olyan aggasztó helyzetek esetében, amelyek azonnali fellépést tesznek szükségessé, és ajánlásokat tesz e fellépésekre vonatkozóan a megfelelő szinten (PBB/Coreper/Tanács). C. Az uniós fellépések eszközei a harmadik országokkal való kapcsolatokban Az EU-nak számos eszköz áll rendelkezésre fellépéseihez. A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós fellépések megszilárdítása, megerősítése és fejlesztése érdekében az EU a már meglévő kezdeményezésekre épít (lásd az I. mellékletet.) Ezen kívül az EU többek között az alábbi eszközökhöz folyamodhat még: 14. Politikai párbeszéd: Az EU és a harmadik országok, illetve regionális szervezetek közötti politikai párbeszéd emberi jogi részének valamennyi szinten ki kell terjednie adott esetben a gyermekek konfliktus előtti, alatti és utáni helyzetekben érvényesítendő jogainak és jóllétének valamennyi vetületére. 5

15. Demarsok: Az EU demarsokat és nyilvános nyilatkozatokat tesz azzal a céllal, hogy az érintett harmadik országokat olyan hatékony intézkedések meghozatalára ösztönözze, amelyek megvédik a gyermekeket a fegyveres konfliktusok hatásaitól, véget vetnek a gyermekek hadseregekben és fegyveres csoportokban való felhasználásának, valamint a büntetlenségnek. Az EU különleges képviselőinek és misszióvezetőinek továbbra is feladata, hogy adott esetben a nem állami szereplőkkel közösen kezeljék a kérdést. Adott esetben az EU a pozitív fejleményekre is reagálni fog. 16. Többoldalú együttműködés: a Közösség több területen is finanszíroz a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó projekteket, különösen a lefegyverzés, leszerelés, újrabeilleszkedés és rehabilitáció (DDRR) terén, valamint humanitárius segítségnyújtás révén. A Bizottság megkeresi a támogatás kiterjesztésének lehetőségeit, például országstratégiai dokumentumainak és félidős felülvizsgálatainak összefüggésében, külön figyelmet fordítva a kiemelt országokban tapasztalható helyzetre. A Bizottság külön figyelmet fordít továbbá a segélyek, a rehabilitáció és a fejlesztés kapcsolatára. Ezzel összefüggésben a Bizottság felismerte annak fontosságát, hogy szükséghelyzetekben az oktatás terén is támogatást kell nyújtani, és hogy ezt a szempontot be kell építenie átfogó, hosszabb távú politikáiba. A tagállamok szintén arra törekednek, hogy kétoldalú együttműködési projektjeik tükrözzék az ezen iránymutatásban megadott kiemelt célkitűzéseket. 17. Válságkezelési műveletek: a tervezési folyamat során a gyermekvédelem kérdésével megfelelően foglalkozni kell. Az olyan országok esetében, ahol az EU válságkezelési műveletekben vesz részt, a műveleti tervezés során szem előtt tartva a művelet megbízatását és az EU rendelkezésére álló eszközöket és képességeket figyelembe kell venni adott esetben a gyermekek különleges igényeit, figyelemmel a lánygyermekek különös kiszolgáltatottságára is. Az ENSZ BT vonatkozó határozatainak végrehajtása során az EU különleges figyelmet szentel a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének, jólétének és jogainak a béke és biztonság fenntartására irányuló fellépései folyamán. 6

18. Élve a rendelkezésére álló sokféle eszközzel, az EU törekszik annak biztosítására, hogy a gyermekek különleges igényeit vegyék figyelembe a korai előrejelző és megelőző megközelítések során csakúgy, mint a tényleges konfliktushelyzetekben, a béketárgyalások során és a béke-megállapodások esetén garantálva, hogy a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekre semmilyen esetben sem vonatkozhasson amnesztia, továbbá az újjáépítés, a rehabilitáció, a reintegráció és a hosszú távú fejlesztés konfliktus utáni szakaszaiban. Az EU törekszik annak biztosítására, hogy a helyi közösséget ezen belül a gyermekeket is bevonják a békefolyamatba. Ezzel kapcsolatban az EU felhasználja az ENSZ rendszerében és a regionális szervezetekben nyert tapasztalatokat, és épít ezekre. A lánygyermekek, valamint a menekült, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, a családjuktól elszakított, elrabolt, a HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg, fogyatékkal élő, a szexuális kizsákmányolásnak áldozatul esett, valamint a fogva tartott gyermekek különösen kiszolgáltatottak. 19. Képzés: a válságkezelésre vonatkozó összehangolt EU képzési koncepciónak figyelembe kell vennie mindazt, ami ebből az iránymutatásból következik. Ennek fényében az EU ajánlatosnak tartja a gyermekvédelmi képzést. 20. Egyéb intézkedések: az EU mérlegelheti, hogy adott esetben a rendelkezésére álló egyéb eszközökhöz, például célirányos intézkedések elrendeléséhez folyamodjon. A harmadik országokkal kötött uniós megállapodások megújítását megelőzően az EU gondosan megvizsgálja az adott ország előtörténetét a gyermek jogainak tiszteletben tartása terén, különös tekintettel a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekre. V. VÉGREHAJTÁS ÉS NYOMON KÖVETÉS 21. A Tanács emberi jogi munkacsoportja továbbá felkérést kap, hogy a) felügyelje az ezen iránymutatással összhangban tett uniós fellépések végrehajtását, és e célból dolgozzon ki részletes szabályokat a 12. pont működőképessé tételéhez, továbbá felügyelje az érintett országstratégiák végrehajtását. Ezzel összefüggésben ezen iránymutatás hivatkozik az Általános Ügyek Tanácsának 2001. június 25-i következtetéseire, amely emlékeztetett arra, hogy a közösségi fellépéseknek összhangban kell lenniük az EU fellépéseinek egészével; b) rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé a kiemelt országokat tartalmazó uniós jegyzéket; 7

c) segítse elő és felügyelje a gyermekek és a fegyveres konfliktusok közötti kapcsolat kérdésének bevonását valamennyi vonatkozó EU-politikába és -fellépésbe; továbbá a gyermekek jogainak átfogó védelme érdekében működjön együtt a biztonság és fejlesztés terén működő egyéb uniós szervekkel; d) vállalja ezen iránymutatás végrehajtásának folyamatos ellenőrzését, szoros együttműködésben a megfelelő munkacsoportokkal, különleges képviselőkkel, misszióvezetőkkel, polgári műveletek misszióvezetőivel és az EU katonai parancsnokokkal (a parancsnoki láncon keresztül); e) továbbra is vizsgálja amennyiben szükséges a további együttműködési lehetőségeket e területen az ENSZ-szel és egyéb nemzetközi és regionális kormányközi szervekkel, nem kormányzati szervekkel és gazdasági szereplőkkel; f) évente nyújtson be jelentést a PBB-nek az ezen iránymutatásban megállapított célkitűzések teljesítésében elért eredményekről; g) nyújtson be értékelést ezen iránymutatásokról a Tanácsnak, és szükség esetén fogalmazzon meg ajánlásokat azok javítására, illetve naprakésszé tételére; h) a fentiek alapján mérlegelje egy kapcsolattartó pont (például különleges szakértői csoport vagy különleges képviselő) létrehozását ezen iránymutatás jövőbeni végrehajtásának biztosítására. 8

I. MELLÉKLET Azon nemzetközi normák, előírások és elvek nem kimerítő jegyzéke, amelyekre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolataiban a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek tekintetében hivatkozhat I. Az ENSZ emberi jogi okmányai a) Szerződések és jegyzőkönyvek A gyermek jogairól szóló egyezmény, 1989 A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló második fakultatív jegyzőkönyve, 2002 A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló első fakultatív jegyzőkönyve, 2002 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezménye a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről, 1999 b) A Biztonsági Tanács határozatai A Biztonsági Tanács 1539. számú határozata (2004, A gyermekek és a fegyveres konfliktusok) A Biztonsági Tanács 1612. számú határozata (2005, A gyermekek és a fegyveres konfliktusok) c) Az ENSZ-Közgyűlésnek a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatához kötődő határozatai A gyermek jogairól szóló, az EU által a GRULAC-csoporttal (Latin-Amerikai és Karibi Országok Csoportja) közösen tett éves állásfoglalások az ENSZ Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsában és Harmadik Bizottságában. Ezen állásfoglalások tartalmaznak a gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatára vonatkozó bekezdéseket. 9

II. Nemzetközi humanitárius jog, menekültek és a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló genfi egyezmény, 1949 A polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezmény, 1949 Az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. jegyzőkönyv), 1978 Az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (II. jegyzőkönyv), 1977 A menekültek jogállásáról szóló egyezmény, 1951 A menekültek jogállásáról szóló jegyzőkönyv, 1967 A hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerültekre vonatkozó irányelvek, 1998 III. Nemzetközi büntetőjog A Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmánya, 2002 A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék (1998-ban, 2000-ben és 2002-ben) módosított alapokmánya, 1993 a Ruandában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék alapokmánya, 1994 a Sierra Leone-ban elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék alapokmánya IV. Egyéb vonatkozó nemzetközi elvek, iránymutatások és normatív eszközök A gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben vagy fegyveres csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló, 2007. február 6-án elfogadott párizsi kötelezettségvállalások A párizsi elvek: A fegyveres erők vagy fegyveres csoportok kötelékébe tartozó gyermekekről szóló, 2007. február 6-án elfogadott elvek és iránymutatások Az ENSZ-főtitkár gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó különleges képviselőjének jelentése, a 2007. évi ENSZ-Közgyűlés tervezett napirendje 68. pontjának a) alpontja (A/62/228) 10

A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós fellépés javítása, különös tekintettel a fejlesztési politikára Andrew Sheriff 2007. decemberi tanulmánya az EU szlovén elnöksége számára Meghallgatsz? Fiatalok hangja a konfliktusövezetekből az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének UNICEF-irodája által 2007-ben készített beszámoló, UNICEF, Globális Ifjúsági Mozgalmi Hálózat (GYAN), UNFPA és mások V. Regionális szintű okmányok A gyermek jogairól és jólétéről szóló afrikai alapokmány, 1990 11

II. MELLÉKLET Uniós fellépések a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatának területén (TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ) a) A KKBP jogi aktusai A 2002. december 10-i tanácsi következtetések (15138/02, 9. o.) A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló EU-iránymutatás kétéves felülvizsgálatáról szóló, 2005. december 12-i tanácsi következtetések (14960/05, 15. o.) A gyermekekre és a külső fellépésekre vonatkozó tanácsi következtetések, 2008. május A kínzással és az egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos EU-iránymutatás (7369/01), valamint az iránymutatás végrehajtásáról szóló munkadokumentum (15437/02) Európai uniós iránymutatás a halálbüntetésről (9199/98) Európai uniós iránymutatás az emberi jogi párbeszédről (14469/01) A gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2007 decemberében elfogadott uniós iránymutatások A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatára vonatkozó iránymutatás 2006. április 25-én elfogadott végrehajtási stratégiája (8285/1/06 REV 1) Közös álláspontok az emberi jogok és a felelős kormányzás afrikai helyzetéről (98/350/KKBP) Közös álláspontok Ruandáról, Szomáliáról, Sierra Leone-ról, Zimbabwéről, a Kongói Demokratikus Köztársaságról, Nigériáról, Libériáról, Angoláról, Kubáról (beleértve a célirányos szankciók elrendelését néhány esetben) A Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 150., 2003.6.18., 67. o.) Együttes fellépések (Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Oszétia, Bosznia-Hercegovina, különböző különleges képviselők) és közös stratégiák (Oroszország, Ukrajna, a Földközitenger térsége) A hagyományos fegyverek tiltott kereskedelmének megelőzésére és leküzdésére irányuló, 1997. június 26-i európai uniós program A fegyverexportról szóló, 1998. június 8-án elfogadott EU magatartási kódex. A katonai jellegű felszerelések exportjára vonatkozó, uniós szintű ellenőrzések bevezetésére irányuló folyamatos erőfeszítések A konfliktusokban szerepet játszó gyémántokra vonatkozó közös álláspont, valamint a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelmében a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszere végrehajtásáról szóló tanácsi rendelet (15328/02) 12

b) Válságkezelés (EBVP) A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző listáról szóló tanácsi következtetések Az EBVP-ről szóló, 2007. május 14-i tanácsi következtetések A Tanács következtetései az EU-nak és az ENSZ-nek a kettőjük közötti válságkezelési együttműködésről szóló nyilatkozatáról (12875/03) A Tanács 2003. július 21-i következtetései az EU és az ENSZ közötti válságkezelési együttműködésről: polgári személyek védelme az EU- által vezetett válságkezelési műveletekben (11439/03) Tervezet Iránymutatás a polgári személyeknek az EU által vezetett válságkezelési műveletekben való védelméről (14805/03) A jogállamiság területén végrehajtott válságkezelési missziókra vonatkozó átfogó EUkoncepció, mellékletekkel együtt (9792/03) Az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló EU-program végrehajtása (10680/03). Ez a program a konfliktus-megelőzéssel összefüggésben végzett különféle uniós kezdeményezéseket ismerteti, beleértve a tisztviselők képzését is. Az uniós polgári válságkezelési képzés és toborzás harmonizációja (11675/1/03), valamint közös kritériumok az EU polgári válságkezelési képzéshez (15310/03) Az EK hozzájárult az ENSZ képességeinek javításához többek között a gyors haderőtelepítés, a képzés és a DDRR területén. A Bizottság és a Tanács Főtitkárságának Politikai Osztálya kidolgozott továbbá konfliktusjelzőket" (nehéz helyzetben lévő országok figyelőlistái). Ilyen program például az Afrikai Unióval való együttműködés, amelynek célja, hogy az utóbbinak a konfliktusok békés rendezésére való képességét fejlessze, valamint fokozza a partnerországokkal való közvetlen, ügyintézői szintű együttműködést meghatározott ágazatokban, mint például a fa és a vízkészletek illegális exportja. A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző lista végrehajtásának általános felülvizsgálata (9693/08) A lefegyverzés, leszerelés és újrabeilleszkedés támogatására vonatkozó, 2006. december 14- én elfogadott EU-koncepció Az emberi jogok és a nemek kérdésének érvényesítése az európai biztonság- és védelempolitika keretében a vonatkozó dokumentumok gyűjteménye, 2007. június 29. (11359/07) 13

A Polgári Válságkezelő Bizottság szakvéleménye a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző listáról (9877/06) A 2007. június 7-én Berlinben aláírt közös nyilatkozat az ENSZ és az EU közötti válságkezelési együttműködésről c) Közösségi jogi aktusok (fejlesztési együttműködés, kereskedelem, humanitárius segítségnyújtás) A Tanács állásfoglalása a vállalati szociális felelősségről (5049/03) Számos kereskedelmi és együttműködési megállapodás, különösen az AKCS EK cotonoui partnerségi megállapodás, tartalmaz kifejezetten a gyermekekre, a konfliktus-megelőzésre és az emberi jogokra vonatkozó bekezdéseket. A kiszolgáltatott gyermekek támogatását és védelmét a szegénység felszámolásának tágabb kontextusában, tehát az EK fejlesztési együttműködése keretében kell szemlélni. A gyermekek a külső segítségnyújtás fontos célpontjai, különösen az olyan ágazati politikákban, mint az oktatás és az egészségügy. Az EK számos, gyermekekkel kapcsolatos tevékenységet finanszíroz az ECHO-n (Humanitárius Segélyek Hivatala), az EFA-n (Európai Fejlesztési Alap) és az EIDHR-en (Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért) keresztül. A fegyveres konfliktus által érintett gyermekek segítése és védelme több bizottsági programon keresztül zajlik. A gyermekek jogainak előmozdítása kiemelt terület volt az emberi jogokért és a demokráciáért indított európai kezdeményezés keretében finanszírozandó tevékenységek között, a 2002 2004-es időszakban is a finanszírozás középpontjában szerepelt, és az újonnan létrehozott, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) is kiterjed rá. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal összhangban, amely elismeri a humanitárius válsághelyzetben lévő gyermekek különös kiszolgáltatottságát, a Bizottság elkötelezett amellett, hogy külön figyelmet fordítson e gyermekekre és foglalkozzon sajátos szükségleteikkel. A Bizottság többek között a következő, a gyermekekkel is kapcsolatos humanitárius műveleteket támogatta: leszerelési, rehabilitációs és újrabeilleszkedési projektek (Uganda); egészségügyi és élelmezési projektek (Szudán, Kolumbia, Palesztina); pszichoszociális segítség (Sierra Leone, Szudán, Ciszjordánia, a Gázai-övezet és Libanon); iskolák finanszírozása a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek menekülttáboraiban (Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán, Sierra Leone stb.); családtagok felkutatása és családegyesítés (Kolumbia). Az ECHO finanszírozta továbbá a Save the Children" (Mentsük meg a gyermekeket), a Belga Vöröskereszt és más szervezetek kutatási és kampánytevékenységeit, valamint támogatja az UNICEF kapacitásépítését annak érdekében, hogy az a szükséghelyzetben lévő gyermekek vonatkozásában a gyermekvédelem területén tett kötelezettségvállalásait eredményesebben teljesíthesse. Az EU gyermekjogi stratégiája felé című, 2006. július 7-i bizottsági közlemény (COM(2006) 367 végleges) 14

A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós projektek Európai Bizottság által készített összegzése (informális dokumentum) A 2008. február 6-án elfogadott, A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben című bizottsági közlemény és az ahhoz mellékelt, a gyermekek jogainak a külső fellépések keretében való figyelembevételére vonatkozó cselekvési terv és a szükség- és válsághelyzetekben lévő gyermekekről szóló szolgálati munkadokumentum d) Európai Parlament A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, az EU AKCS közös parlamenti közgyűlés által 2003 júniusában elfogadott állásfoglalás A 2004., 2005., 2006. és 2007. évi emberi jogi jelentések Az Európai Parlament állásfoglalása a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről (2005/2215(INI)) Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolásáról, különös tekintettel a gyermekmunkára (2005/2004(INI)) Beszámoló a gyermek jogaira vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatban 2007. április 17-én Brüsszelben tartott európai parlamenti meghallgatásról A harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre és konzultációkra vonatkozó, 2007. szeptember 6-án elfogadott állásfoglalás 15