Tételvázlatok (tézisek) és összefoglalók az Őstörténeti Kerekasztalhoz

Tételvázlatok (tézisek) és összefoglalók az Őstörténeti Kerekasztalhoz Cser Ferenc és Darai Lajos hozzászólásaival Hotel Sofitel, Budapest, 2009. március 28. Tárgy: Michelangelo Naddeo elmélete, nézetei a magyarságról, a magyar őstörténetről. Résztvevők: Michelangelo Naddeo és az általa kijelölt kilenc szakértő: Aradi Éva, Bakay Kornél, Bihari Gábor, Cser Ferenc, Darai Lajos, Grandpierre Attila, Lukácsy Béla, Máté Lajos, Rostás László. Kerekasztal moderátor és tolmács: Németh Zsolt. Feldolgozandó irodalom: Naddeo könyvei, honlapja: Michelangelo.cn (főként MVSZ-beli előadása, a Demokrata-interjú és az 1500 kép). Keretfeltételek, azaz javaslat a vitatkozás (inkább tanácskozás) módszerére: 1. Azzal a szándékkal jövünk össze, hogy miként tudnánk a legteljesebb mértékben összeegyeztetni nézeteinket, összehangolni a további kutatást. 2. Ennek érdekében Naddeo anyagain kívül az előzetesen szétküldött legfeljebb 10 oldalas összefoglalóinkkal előre hangoljuk a hozzászólásunkat, de úgy tervezzük azt meg, hogy kapcsolódhassunk a saját kutatási eredményünkkel a többiekéhez. 3. Kétoldalas tételvázlatot is küldünk előre, amit a közös közleményhez szánunk, amivel mindenki egyetérthet. 1

Aradi Éva tézisei 1) A szkíta és ezen belül a hun nép ősisége Kr. e. 2200-ra vezethető vissza, mivel a legújabb kutatások szerint az első kínai dinasztia is belőlük alakult. 1 Írásos dokumentumok: elsősorban Sima Quian 2, majd a hsziungnuk (ázsiai hunok) és a velük rokon, de ellenséges nép: a jüecsik történetét a kínai évkönyvek: a Hou-han-shu és a Han-shu 3 írták le. Ezek szerint a jüecsik a Nagy-jüecsikből és a Kis-jüecsik törzséből álltak. Míg az előbbiek a hsziungnuk elől nyugatra menekültek és megindították az első nagy eurázsiai népvándorlást, a Kis-jüecsik beolvadtak a tibetiek őseit alkotó kiangokba 4. A Nagy-jüecsik több szkíta eredetű népet űztek maguk előtt, például a szakákat 5, akiket a kínaiak szai-nak, az indiaiak szakarauloknak, vagy szakaurak-nak neveznek. 6 2) A Nagy jüecsik öt törzséből kivált egy jabgu (hadvezér fejedelem), legyőzte a másik négy törzset és egyesítette a jüecsiket a saját törzsének, a kuei-shuang-nak a neve alatt, ezt ejtették a perzsák és az indiaiak kusán-nak. 7 Ez a jabgu Kadzsula Kadfiszesz volt, a kusán dinasztia megalapítója, a fent említett területeken közel 300 évig uralkodtak, az első király Kr. u. 20-tól, vagy 30-tól, a datálásuk még mindig bizonytalan. 8 A dinasztiát északon a szászanidák Kr. u. 233-ban legyőzték, de Indiában még száz évig uralkodtak. 9 3) A kusánok a vereségek után a szászanidák vazallusai lettek, de viszonylagos önállóságot élveztek Baktria északi részén és régi területükön: Transzoxániában. Az 5-ik század elején egy újabb szkíta eredetű nép, a heftaliták jelentek meg ezen a területen, akik részben a kusánokból más nevükön tokhárokból álltak, 10 részben a többszörösen szétvált ázsiai hunok nyugati ágából, akik dél felé vonultak. 11 4) A heftaliták, azaz fehér hunok Baktriában, Kelet-Iránban, Gandhárában, majd Észak-, Észak-Nyugat Indiában győztek, két nagy uralkodót adtak: Toramánát és Mihirakulát, uralmuk Kr.u. 485-től 565-ig tartott, de Kasmírban még közel kétszáz évig. 12 Ekkor őket is a szászanidák verték le, de Indiában a megerősödő Gupta királyok. Régi hazájukba: Transzoxániába nem térhettek, mivel a megerősödő Türk Kaganátus csapata nyugat felé kergette őket és a hozzájuk csatlakozó kelet felöl menekülő zsuan-zsuan és var-hun, vagy uar-hun törzseket. 13 Ezek Tibet északi határa mentén éltek és szintén szkíta eredetűek voltak. 14 Az uar-hun szót az erdélyi Kolozsvári-Puskás Frederic őrhunnak magyarázza. 15 A Kaukázusban csatlakoztak hozzájuk a már régebben odatelepült avarok, 16 s egy részüket az őket legyőző szászanida király: Kuszro Anusirván a mai Dagesztán területén letelpítette Kicsi-Madzsar és Ulu-Madzsar nevű vá- 1 Burton-Watson: Records of the Grand Historian of China Sima Quian: Shi ji-jének átértékelése. 2 Fordította: Du Yaxiong és Horváth Izabella, 1997 A hunok legrégebbi története címen. 3 Fordította: John Hill, 2004, Washington. 4 Mahajan: Ancient India, Delhi, 2003, 425. 5 Han-shu, John Hill 2004. 6 Puri: The Shakas and the Indo-Parthians chapter 8. 1994. 7 Érmék, kőfeliratok Észak-Indiában, a mai Afganisztánban és Pakisztánban, valamint R. C. Majumdar: Ancient India, Delhi,1952. 8 Nicholas Sims Williams-Joe Cribb: Bactrian Document from Ancient Afghanistan 1995/96, pp. 1-70. 9 Atreyi Biswas: The Political History of the Hunas in India, 1973. Delhi, Introduction, p. 21. 10 Otto Maenchen-Helfen: The Yueh-chih Problems Re-exemined 1945, pp. 71-72. 11 Aurel Stein: The White Huns and Kindred Tribes in IA vol. XXXIV. 1905. 12 Upendranath Thakur: The Hunas in India, Varanasi, 1967. pp.85-204. 13 Upendranath Thakur: ibid. p. 206. 14 Theophylactus: VII.8.1.: az avarok törzse a legkeményebb a szkíta népek sorában. 15 A székelyek eredetének kérdéséről, 2008. 15-16 old. 16 Aglarov, 2004. 2

rosokban. 17 Az avar-heftalita törzsszövetség nagy része azonban tovább menekült és 567-ben már Bizáncban II. Jusztiniánusz császártól letelepedést kértek. Vezetőjüket úgy hívták, hogy Baján kagán. 18 Aradi Éva: Elképzelések a 2009. március 28-i kerekasztal megbeszéléshez A szkíta birodalom amely soha nem volt összefüggő, de Belső-, Kelet- és Északkelet-Ázsia nagy részén megtalálhatók voltak a szkíta népek törzsszövetségei, melyek laza birodalmat alkottak, Kr.e. 400-ban felbomlott. A hivatalos tudomány szerint kb. Kr.e. 800-ban jött létre, de elképzelhető, hogy sokkal régebben is létezett, mivel a sírokból előkerült művészi tárgyak egy régebben kialakult kultúráról vallanak, s a kínai hagyomány is a hunok ősiségéről beszél 19, 20. A cikk szerzője ezzel a régi korszakkal nem foglalkozott behatóan, hanem a Kr.e. 2. században feltűnt egyes szkíta származású népekkel, törzsszövetségekkel, majd azok utódaival, kapcsolataikkal és hatásukkal elsősorban Észak-, Északnyugat-India történelmére (ebben benne foglaltatik a mai Pakisztán, sőt a valamikor Baktria ma Afganisztán, - a valamikori Gandhára és Kasmír). A szkíta eredetű népek vándorlását a Kaukázusig vezeti a szerző, tehát kb. ezer év történetével foglalkozik. Az avarok történetével sokan foglalkoznak, a kutatás inkább azt igyekszik bizonyítani, mely törzsszövetségből és népekből alakultak ki az avarok elődei. Ugyanakkor a hsziungnuk a köztudatban elterjedt nevükön: ázsiai hunok, vagy Atilla hunjai történetével csak érintőlegesen foglalkozik a cikk, mivel ezek történetét sok, a szerzőnél szakavatottabb tudós feldolgozta már. A cikk szerzője 8 évet töltött Indiában a múlt század hetvenes éveiben, Bombayban (Mumbai) tanult az Indiai Tudományok Főiskoláján, ahol megtanulta a hindi nyelvet, a szanszkrit nyelv alapjait, valamint India történelmét, irodalmát és művészetét, ebből szerzett diplomát (előzőleg az ELTÉ-n angolmagyar szakon végzett), majd 1979-ben az ELTÉ-n doktorált az Indoeurópai Tanszéken. Már Indiában megfogalmazta, hogy az Indiában a Kr. utáni első századtól a hatodik századik megjelent belső-ázsiai, szkíta eredetű népeket fogja tanulmányozni, úgy mint a jüecsiket, a belőlük kivált kusánokat, kidaritákat, szakákat és heftalitákat. Ezek egymással rokon népek voltak, s egymásnak ősei is, mint a kusánok másik nevükön: a tokhárok 21 a heftaliták elődei voltak, őket a kidariták (szintén jüecsik, az úgynevezett kis-jüecsik törzséből származtak). A heftalitákról a tanulmányban később esik szó, de részletes történetüket mind Stein Aurél, 22 mind az indiai Atreyi Biswas feldolgozta. 23 Mind a hsziungnukról, mind a jüecsikről kínai forrásokból tudunk, egyrészt a korai Han dinasztia Hou Han-shu, majd a késői Han dinasztia Han-shu és a Wei dinasztia évkönyveiből, másrészt a nagy kínai történész: SIMA Qian (ejtsd: Szüma Csien/: Shi ji / A történész feljegyzései ) 110-es fejezetéből. 24 Kr.u. 220-tól tudunk a hsziungnukról, és 174-től a közelükben élt jüecsikről, akik a Ta-Jüecsikből (Nagy-jüecsik) és a Sziao Jüecsikből (Kis-jüecsikből) álltak, s róluk az említett kínai évkönyvekből tudjuk: belső-ázsiai lovas nomád népek voltak. A Kis-jüecsik vándorlásuk során dél felé húzódtak és beolvadtak a tibetiek őseibe: a Kiang népbe, akiket az ősi indiai Puránák Angáknak neveznek. 25 A kínaiak később is figyelemmel kisér- 17 A Derbendnáme okmányban, in Mübariz Helilov-Nyitray Szabolcs: Ősmagyarok Azerbajdzsánban, 2008, 7.old. 18 U. Thakur: ibid. 270-272. 19 G. M. Bongard-Levin E.A. Grantovszkij: Szkíthiától Indiáig, Gondolat 1981, 50-52 old. 20 Burton Watson: Records of the Grand Historian of China, II. p. 155. London. Ő arról ír, hogy egy kínai hagyomány szerint Kínát is a hsziungnuk, azaz a hunok ősei alapították Kr.e. kb. 2205-ben a nagy Yü uralkodó alatt, aki Kun fia volt, s így alakult meg a HSZIA dinasztia. 21 Otto Maenchen-Helfen: The Yueh-chih Problems Reexemined, Journal of the American Oriental Society, Vol. 65. 1945, pp. 71-72. 22 Stein, A.: White Huns and Kindred Tribes, in IA, vol. XXXIV, 1905. 23 Atreyi Biswas: The Political History of the Hunas in India, New Delhi, Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. 1973. pp. 27-206. 24 Sima Qian: Kr.e. 2-ik sz./: Shi ji /, magyar fordítása: A hunok legrégebbi története /ford. Du Yaxiong és Horváth Izabella, Bp. 1997. Ebben derül ki, hogy a hsziungnuk az ázsiai hunok, az egész könyv erről szól. 25 Mahajan: Ancient India m Delhi, 2003, Chand and Co. Publ. p.425 3

ték a jüecsik történetét, s megjegyzik, hogy a legnagyobb törzs egyesítette a Nagy-jüecsik öt törzsét, s hogy a hatalmat a kuei-shuang törzs vette át, akit a meghódított és szomszédos népek kusánnak, vagy kosánoknak neveznek, de a kínaiak továbbra is jüecsiknek említik őket. 26, 27 A kusánok a nagy-jüecsik egyik törzse volt, legyőzték a másik négy törzs vezérét: jabguját és egyesítették saját törzsi nevükön (kuei-shuang, ebből lett iráni és indiai források, érmék szerint a kusán szó) a valamikori öt törzset. 28 Első nagy királyuk: Kadzsula Kadfiszesz volt a dinasztia alapítója, aki kb. Kr.u. 20-tól, vagy 30-tól negyven évig uralkodott. A kutatók eltérő datálásokat használnak, de egy nemrégiben Rabatakban talált kőfelirat nagyjából helyére tette a dinasztia királyainak egymástól való származását és uralkodásuk éveit, 29 de még mindig 10-20 év eltérés van a tudósok megállapításai között. 30 Jelen cikk írója a különböző dátumok arany-közepét írta le könyvében, mert ez a datálás okozza a legkevesebb hiányzó évet, ugyanis a kusánokat Kr.u. 233-ban győzték le északon a szintén szkíta eredetű szászanidák. 31 De ekkor még Indiában száz évig uralkodtak. A jüecsik eredeti hazája az Ordosz pusztával szemben, a Sárga folyó északi kanyarulatánál, a mai kínai Kanszu tartományban volt. 32 Ez a terület akkor még nem tartozott Kínához. A folyó másik oldalán egy másik szkíta eredetű nép: 33 a hsziungnuk éltek. Ősi ellenségek voltak, s a jüecsik általában vereséget szenvedtek a legelőkért, vagy hadizsákmányért folytatott harcokban. Kr.e. 174-ben döntő vereséget szenvedtek a hsziungnuktól, 34 s ekkor nyugatra vándoroltak, ez volt az első nagy eurázsiai népvándorlás kezdete, legalábbis a kínai évkönyvek szerint. Feltételezhető, hogy Michelangelo Naddeo elmélete is helyes, de kutatásaim során nem találtam írott forrásokat sem az indiai, sem a kínai, sem a perzsa forrásokban erről. Bizonyára a Keletre vándorlás ha volt ilyen az utolsó jégkorszak után következhetett be, mivel Belső-Ázsia akkor még füves sztyeppéit nem érinthette annyira az eljegesedés, a magas hegyek védelme miatt. Az biztos, hogy a szkíta népek szinte jól megrajzolható földrajzi sávban éltek már a bronzkorban kultúrája, természeti vallása (melyben ugyanakkor az egyistenhit is megvolt, 35 de az egy istent megjelenítő, teremtett Nappal, mint férfi princípiummal, a Földanyával, mint női princípiummal), népművészete, kézművessége, hadászata nagyon hasonló, így elképzelhető az oda-vissza mozgásuk is. Érdekes, hogy Herodotosz akitől a hivatalos történészek is szívesen idéznek, bár sok területen nem is járt és ő is, valamint a belőle merítő, Kr.e. az első században élt Sztrabon is túlzó, elképzelhetetlen dolgokat írtak le. De mégis írott forrásnak kell tekintenünk műveiket. Szerintük a Káspi tenger volt a szkíta népek elválasztó vonala (az ind források szerint az Aral tó, de mivel a Puránák szerzői soha nem jártak ott, az Aral tavat nagyobbnak írják le a Káspi tónál, tehát lehetetlen, hogy ez volt a határvonal). A Káspi tengertől nyugatra éltek a nyugati szkíták, azaz a dahák, masszagéták és szarmaták, 36 míg keletre a 26 Hill, John E.: The Western Regions According to the Hou Hanshu, English translation, Washington, 2004. 27 Hill, John E.: The Peoples of the West from the Weilue by Yu Huan, English translation, Washington, 2004. 28 R. C. Majumdar: Ancient India, Delhi 1952. 29 Sims-Williams, Nicholas Cribb, Joe: Bactrian Documents from Ancient Afghanistan in Silk Road Art and Archeology, No. 4. 1995/1996. pp. 5-70. 30 Legújabban Hans Loeschner: Notes on the Yuezhi Kushan Relationship and Kushan Chronology, 2008. tanulmány, interneten. Ő három táblázatot is felállított A, B, C változattal a datáláshoz. Én a B-t használtam, más forrásokból is, ez áll legközelebb a szászanida vereség időpontjához. 31 Atreyi Biswas: ibid. Introduction, p.21. 32 Mahajan: ibid. p. 424. 33 SIMA Qian: Shi ji, az egész könyv róluk szól. 34 Han-shu 61. 4B, tr. by John Hill. 35 A. H. Bingley: History, Caste and Culture of the Jats and Gujars, 1978, pp.2-3 and pp.8-9 (utánnyomás). Ebben a fehér hunoktól származó két nemzetség vallásáról ír, ő a helyszínen tanulmányozta az Amba Mátá=Földanya és a Szúrja, vagy Szuradzs= Napisten tiszteletét, melyet isten földi képmásának tartanak. 36 Az Oxusz (Amu-darja) és a Jaxartesz (Szir-darja) közötti területen, azaz Transzoxániában kb. Kr.e. 250-ben a szaka és masszagéta népek játszották a főszerepet. Az Aral tótól nyugatra viszont a szarmaták, ezt a kort szarmata kornak is nevezik. Az Aral tó és Káspi tenger között jelentek meg a masszagéták leszármazottai: a dahák. Mind a szarmaták, mind a dahák nyugat felé vonultak. Irodalom: Abetekov-Yusupov: Ancient Iranian Nomads in Western Central Asia in History of Civilizations of Central Asia, 1994. Unesco publ. 4

szkítákat egyöntetűen szakáknak (s ők saját magukat is vagy szakáknak, vagy sakáknak, vagy sákjának) nevezték, 37 ezek egy bizonyos törzset is adtak: az úgynevezett szakaraulokat, vagy perzsa források szerint szakaurakat, mindkettő azt jelentette, hogy királyi szkíták. Ezek játszottak szerepet a mai Irán, Pakisztán és India északi- észak-nyugati területein, ez utóbbi helyen majdnem 500 évig uralkodtak. A jüecsikkel-kusánokkal először hadban álltak, később szövetségeseik lettek. 38 Keleti szkíták voltak még a tokhárok (a jüecsik másik neve), a vuszunok, angák, kiangok (a tibetiek ősei), aparnik, pártusok, zsuanzsuanok, asziok, pasziánok 39 és végül, de nem utolsósorban a részben a kusánokból, részben az ázsiai hunok nyugati ágából kialakult heftaliták, akikhez a Kr.u. 565-ös vereségük után csatlakoztak a türkök által üldözött zsuan-zsuanok és szintén egy szkíta, belső-ázsiai nép: 40 a var-hunok, vagy uar-hunok, ismertebb nevükön az avarok. 41 Ezek egy része a megerősödő Türk Kaganátus elől már előzőleg a Kaukázus északi részén telepedett le, az Atilla fiai leszármazottainak kisebb birodalma, tehát a hunok mellé. Ezek a kaukázusi avarok csatlakoztak a menekülő heftalita-var-hun (avar) és zsuan-zsuan törzsszövetséghez. 42 Az őket legyőző 43 szászanida király: I. Kuszró Anusirván egy részüket letelepítette a mai Azerbajdzsán területén Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar városokban, 44 ahol határőrzésre alkalmazta őket. A törzsszövetség feje, ekkor már az avarok vezették a törzsszövetséget Baján kagán, s már Kr.u. 567-ben megjelent Bizáncban, letelepedést kérve II. Jusztiniánusz császártól. Innen már ismert az avarok története. A cikk szerzője eddig foglalkozik a jüecsik-kusánok-kidariták-heftaliták-var-hunok történetével. Az azerbajdzsáni történetüket jól feldolgozta a fiatal történész: Nyitray Szabolcs. 45 Egyébként a Kaukázus döntő a magyar őstörténet- 37 Saka című tanulmány. Wikipedia 2006, 1. 38 Erről nem irodalom, hanem a Mathura mellett talált Mat nevű helyiség, valaha kusán szentély szobrai tanúskodnak: a múlt század közepén három kusán uralkodó és egy szaka uralkodó lefejezett szobrát találták meg, melyek a szentély előtt álltak. A lefejezést a később Indiában hódító muzulmánok követték el, mivel nem tűrték az emberábrázolást. B.N. Puri ismert kusán kutató szerint a három kusán és egy szaka uralkodó egymás melletti szobrai azt jelentik, hogy szövetségesek voltak. Puri: The Shakas and the Indo-parthians Chapter 8. Unesco publ. 1994. 39 Strabon: Geográfia, Gondolat, Bp. 1977. ford.: Földy József, XI. könyv VIII/2. Annyit lehet tudni róluk, hogy az aparnik Perzsiában tűntek fel, majd részben belőlük lettek a pártusok. Az aszik, az aorszok, majd alánok, végül a jászok rokon népek, de az oszétok, akik ma is a Kaukázusban élnek, valószínüleg rokonaik (ez még nem bizonyított). A pasziánok a besenyők korábbi nevükön a pecsenyegek ősei. Az angák, vagy kiangok a kis jüecsik leszármazottai, mint már említettem. A vuszunok az Ili völgyéből indultak el és általában a jüecsik ellenségei voltak. Később beolvadtak a Tarim oázisok népeibe. A zsuan-zsuanok történetéről nem sokat lehet tudni, csak azt, hogy a mai Tibettől északra éltek, s a Türk Kaganátus megalakulása után a türkök nyugat felé üldözték őket. A szakaraulok királyi szkíták kínai források szerint szai, iráni források szerint szajvang nép, - őbelőlük lettek a tudományos irodalomban elterjedt néven au indoszkíták, s a mai Pakisztán és India területén játszottak szerepet. Irodalom: Puri: ibid. Chapter 8. 40 Az avarok szintén a zsuan-zsuanok közelében Tibettől északra éltek, uar-hunok, vagy var-hunok néven, de több csoportban nyomultak nyugat felé. Sajnos többet nem tudok róluk, én csak a heftalitákkal való egyesülésüket kutattam, ez Kr.u. kb. 565-ben történt, mikor mind a három nép menekült a türkök elöl nyugatra. A var-hun elnevezés változott avarra, míg egyes kutatók az uar-hun elnevezést őr-hunnak vélik. Irodalom: Puskás-Kolozsvári Frederic: A székelyek eredetének kérdéséről, 2008. Ditró, kézirat, 15-16. old. Jelentős tanulmány a fiatal régésztől, aki az ELTÉ-n végzett, de erdélyi, s visszament oda. Szerinte az avarok, azaz őr-hunok ugyanazt a határőrző szerepet végezték, amit később a székelyek. Ő a székelyeket egyértelműen az avarok utódainak tartja. 41 Theophylactus VII.8,1. A görög történész szerint: az avarok törzse, mint mondják, a legkeményebb a szkíta népek sorában, tehát ő tudta és leírta, hogy az avarok szkíta nép volt. 42 Upendranáth Thakur: The Hunas in India, Varanasi, 1967, Chowkhamba Sanskrit Series Office, p.204. 43 Derbendnáme= Derbenti okmány, Mübariz HELIOV- NYITRAY Szabolcs: Ősmagyarok Azerbajdzsánban, 2008, HUN-Idea kiadás, 7. old. 44 Heliov-Nyitray: idézett mű 8. old. 45 Nyitray Szabolcs történész három évet töltött Azerbajdzsánban ösztöndíjasként. Megtanulta az azeri török nyelvet és összebarátkozott Mübariz Helilov professzorral, akadémikussal. Együtt kutatták a magyarok emlékeit Azerbajdzsánban. Könyvében leírta, hogy mikor I. Kuszró Anusirván szászanida (perzsa) uralkodó legyőzte a heftalitákat és a velük szövetkezett menekülő uar-hunokat, zsuan-zsuanokat, egy részüket a mai Dagesztán területén felépített Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar nevű városokban telepítette le. Önálló uralkodóval rendelkeztek, de a perzsa birodalom vazallusai voltak és a perzsa birodalom szélén határvédelemmel, őrséggel bízták meg őket. Ulu egyébként az azeri török nyelven nagyot jelent, tehát a két város Kicsi Madzsar és Nagy Madzsar. 5

ben, sok nép élhet még ma is ott, akik vérségi kapcsolatban állhattak a magyarokkal. A honfoglalás, vagy visszajövetel is két szálon zajlott: északon Atilla hunjai és majd Árpád magyarjai (a Vereckei-hágón) és a heftalita-var-hun (avar) bejövetel jóval délebbre (Árpád magyarjainak egy része is az Al-Dunánál). Jól megtervezett honfoglalás volt, nem igaz, hogy a besenyőktől való futásukban jöttek a Kárpát medencébe. Ha a besenyők olyan sokan lettek volna, miért Árpádék telepítették le őket a mai Káli medence és környéke egy részére, ami akkor egy terméketlen, köves terület volt (nagyjából ma is az), s büntetésből helyezték őket oda. Azonkívül Álmosnak már a ruszoknál a kijevi udvarban nagy tekintélye volt, ezt írott források is igazolják (arab történész). Mikor Álmos feltette a Napot ábrázoló koronáját, 46 a halicsi fejedelem mezítláb járulhatott elébe. Nem volt ez egy szedett-vedett horda, ahogy egyes hivatalos történészek ránk akarják erőltetni nézeteiket. A nyelvről nem is beszélve. Én elsősorban nyelvész vagyok, ráadásul mint magyar szakos összehasonlító finnugor nyelvészetből vizsgáztam, s már 18 évesen is képtelenségnek tartottam a finnugor elméletet. A magyar nyelv a magyarság pecsétje arról, hogy milyen ősi nép. A szógyökök és a módosító ragok, képzők, igekötők, névmások olyan gazdag és logikus rendszere csak egy nagyon fejlett, szerintem mágusokkal rendelkező nép alkotása lehetett. Gondoljuk el: amit az angol kéthárom segédigével tud csak kifejezni, azt a magyar egy kétbetűs igekötővel megoldja. És egy-egy gyöknek mennyi jelentése van! Ráadásul nincsenek nemek, tehát a nyelv még a matriarchátus-patriarchátus előtt kialakulhatott. Lehet, hogy itt a Kárpát-medencében, de én egy későbbi kort kutatok. Két könyvem jelent meg ez idáig: a Hunok Indiában ez a heftaliták története és 2008 karácsonya előtt: Egy szkíta nép: a kusánok, mely a jüecsikről és kusánokról szól. A fent említett népek leszármazottai Indiában elsősorban Rádzsasztánban és Gudzsarátban élnek, de a harcias, bátor szikek is tőlük származnak. Jelenleg a szakák történelmét kutatom, májusban a British Múzeum meghívására Londonba utazom, ahol az érméket megnézhetem és a British Libraryban kutathatom az irodalmat, forrásokat. Ősszel pedig Indiába szeretnék menni, hogy Gudzsarát tartományban a szakák emlékeit (romok, kőfeliratok, szobrok) kutassam. 46 Anonymus: Gesta Hungarorum A magyarok cselekedetei. Bp.2003. Szent István könyvek, 30 oldal, és Ibn Ruszteh arab krónikás (Bárdi László közlése alapján). 6

Bakay Kornél tézisei 1. A szkíták eredete, régészeti jellemzői és rokonsága. A szkíták időbeli és térbeli határai: i.e. 8. századtól 3. századig, ŐRF I/59-60. Ordosz, Mongólia, Bajkálon túli terület, Tuva, Délnyugat-Szibéria, Moldva, Kárpát-medence. A Feketetenger északi vidékétől Észak-Kínáig régészetileg egységes, de nyelve és népessége nem az. A Bécsimedencétől a Tien-Sánig egységes szellemi és anyagi kultúrát teremtettek, I/98. Régészeti jellemzők: öntött bronz üstök, szarvas-ábrázolás, lószerszámok, Kul-abai lovászlegény temetkezése fej mögött lókoponyával és lólábcsontokkal (ez a magyarok egyik jellemzője is, I/94). csörgőkcsengők, rúdvégek, rajtuk állat-, istenalakok (I/115). A csernyigovi bölényszarv-ivókürtök pontos másai a szkíta ivókürtöknek, pl. kelermeszi ezüst ivókürt (I/82). Kurgánok, kocsi, nagyállattartás, viaszveszejtéses fémöntés, vas, saját állatábrázoló művészet, szarvastisztelet, Szarvas-Istenanya, Napisten, halotti maszk, mumifikálás, vérszerződés, nehézlovasság, reflexíj, nemzetközi kereskedelmi utak, kard-kultusz, szőnyeges temetkezés, szertartási edények: csészék, tükrök, rhytonok, üstök (III/42). A régészeti források azt mutatják, hogy Mezopotámia környékéről érkeztek az első kurgános, zsugorított testhelyzetű temetkezések az eurázsiai síkságra, a Kárpát-medencébe i.e. 4 000 körül nyomultak be (III/44). Sírgödrös, katakombás sírmellékletek jellemzői: kő harci balták, sírgödör agyaggal kikenése, a tűz kultusza, csont buzogányok (III/47) vagy jogarak, nyílhegyek (III/77), tűzhelyek (III/81), a kurgánok tervezésüknél a Nap és a Hold kultusza is kimutatható (II/51). Kocsis temetkezések az i.e. 3. évezredben a Kárpát-medencében és Moldvában (III/55-56). Szoloha-kurgán, Réz üst, benne bárány- és bikacsontok I/98. Griff, szarvas, madár-ábrázolásos, ruhára felvarrható aranylemezek tömege, hattollú buzogány, csont dobókocka (asztragalosz) I/98. Az andronovói műveltség a szkíta vitathatatlan előzménye (III/81). Szintastai-arkaimi típusú temetkezések és építmények ismertek az Ural, a Volga, a Don, Ukrajna, Románia vidékéről. Négy hatalmi központ az i.e. 2. évezredben Eurázsiában: Anatólia az Égeikummal, a Kárpát-medence, az eurázsiai sztyeppe és a Kaukázus. Egymással is kapcsolatot tartó hatalmi központok: hettiták, Trója, Mükéné, Kárpát-medence, Kaukázus, Andronovó (III/82-83). A szkíta fémművesség alapeleme a kerek poncos díszítés (III/179). A szkíták nyelve. A régészeti tények egyáltalán nincsenek összhangban a szkíta-szaka nyelvek (indo)iráni csoportosításával (III/26). Szkíta személynevek és szavak: Arpoxaisz, Kolaxaisz, Lipoxaisz, Abarisz, Szkütész, Szkilurosz, Palakosz, Arszakész, Palosz, Napész, Zirin, marha (III/28). 2.-3. A hún-magyar és a finnugor rokonság. Ivókürtök a hun, avar, magyar műveltség körzeteiben (III/185). Az ázsiai és európai hunok azonosak (Bakay, 1994, A húnokról magyar szemmel, in: Szász Béla: A hunok története). A szkíta műveltség előzményei a fémkorokig, a 3. évezred második felétől a 2. évezred végéig követhetők. A közép- és belső-ázsiai, Urál-vidéki, kaukázusi, Fekete-tenger melléki, Kárpát-medencei szkíta emlékanyag hordozóiban nem indokolt indoeurópai népeket látnunk, hanem helyénvaló feltételeznünk egy ragozó nyelvű ősugor-őshungár etnikumot, amely a 3. évezred derekán-végén Elő-Ázsia, a Dél-Kaukázus, a Folyamköz térségéből vándorolt észak-északkelet felé. Zsugorított testhelyzetben temetkezett, csontvázasan, gerendaszerkezetű sírkamrát épített, a sír fölé földből halmot (kurgánt) emelt, használta a kocsit, földműves és állattartó volt (ló, szarvasmarha, juh, kecske), mestere volt a fémművességnek, szertartási edénye volt az üst, saját művészetet hozott létre (III/215). Ezek az etnikumok népesítették be a térséget, nem pedig a kis lélekszámú ún. finnugor közösségek (III/216). Mind a régészeti anyagok, mind az írott források alapján biztosra vehető, hogy a hún etnikumok a szaka népekből alakultak ki (III/272). A szkíta-szaka-szarmataxiongnu-hún-alán népek körében a fém üstök megtalálhatók az i.e. 1. évezred elejétől az i.sz. 6. század végéig (I/60, 70, 165, III/278), és cserépből készítve jól ismert az avaroknál és a magyaroknál is. Magyar népnévvel jelölt eleink két etnikai tömbből alakultak ki: az Urál hegységtől nyugatra-délnyugatra eső vi- 7

déken, ill. a Fekete-tenger feletti térségben megtelepedett szkíta-szarmata-hún etnikumból, valamint az Urál-hegységtől délkeletre eső közép-és belső ázsiai, ill. részben a Kubán-vidék szkíta-szarmata-alán gyökerű hún (xiongnu) etnikumból (III/284), az európai és az ázsiai Szkítiában (III/285). Cser-Darai: Nemde a tézisek is azt igazolják, hogy a szkíták nyelvéből csak az a néhány név ismert? A nevek végződései, ugye, megfelelnek a litván, lett, görög, hettita nevek végződéseinek? Ugye, ezek nem magyarok? Ugye mást nem tudunk róluk? Ezek szerint igaz, hogy sem etnikailag, sem nyelvileg nincs egységes képlet a sztyeppén? Tehát az sem egységesen szkíta, amit annak tekintenek? Így a Kárpát-medence ú.n. szkíta leletei is szkíta időkre és nem a szkítákra vonatkoznak? Igaz tehát, hogy az itteni leletek más népességet jelentenek, tényleg nem indoeurópaiak? 8

Bihari Gábor tézisei 1. A magyarság eredete nem különíthető el más kelet-európai népek eredetétől, mert genetikai bizonyítékai vannak a rokonság egészen magas fokának. (lásd pl. Semino et al., Science 2000. nov. 10.) 2. Ha a magyarság és környezete legalább részben közös származású, akkor részletes elemzéssel meg kell állapítani a történelmi átfedéseket és a különbségeket. Erre a kelet-európai népmozgások, a több ezer éven át tartó népvándorlások elemzése adhat választ. 3. Mivel a történelmi források adatai és a régészet eredményei csak korlátozottan segíthetnek a történelmi rekonstrukcióban, más módszerek felkutatása is szükséges a minél teljesebb kép kialakításához. Hasznos módszer lehet a földrajzi elnevezések és településnevek területi eloszlásának vizsgálata, ami a modern elektronikus világatlaszok segítségével vált lehetségessé (a fuzzy logic használata révén nem csak azonos, de hasonló nevek gyors keresése, eloszlásuk gyors ábrázolása) 4. Ily módon azonosíthatók különböző történelmi forrásokból ismert törzsnevek, nemzetségnevek, ismert történelmi nyelvek alapszavai (pl. erőd (vár), víz, hegy, út, fekete, fehér, stb.) a helységnévanyagban. Az ilyen településnevek területi eloszlásában felismerhető összefüggések mutatkozhatnak. 5. A történelmi forrásokból ismert szkíta elnevezések elemzése azt mutatta, hogy ezek a nevek nem véletlenszerű eloszlással fordulnak elő, tehát a történelmi Magyarország helységnévanyagában vannak honfoglalás előtti, de akár ókori elnevezések is. 6. Összefüggés figyelhető meg egyes iráni alapszavak előfordulása, székely elnevezések és ismert szkíta elnevezések előfordulása között a magyar helységnévanyagban. Mindezek a településnevek jól láthatóan kötődnek a Kárpát-medence ókori úthálózatához. Ebből az következik, hogy a székelyek olyan népcsoport utódai, mely már az ókorban jelen volt a Kárpát-medencében, legalább részben iráni nyelvű volt és az ókori szerzőknél említett szkíta törzsek közé tartozott. 7. További helynévi vizsgálatok kimutatták szkíták letelepedését Görögország-Albánia-Macedónia egy részén, illetve Ukrajna egy jelentős nagyságú részén. 8. Jelenlegi vizsgálataim a szarmata korra irányulnak. Előzetes eredmények alapján valószínűsíthető, hogy jelentős nagyságú szarmata népesség szlávosodott el a kora középkorban, amely a Kárpátmedencén kívül a mai Lengyelországban főként annak déli részén, a középkori Fehér- Horvátországban az Adria menti Horvátországban és Szerbiában keresendő. 9. Az eddigi eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a genetikai vizsgálatokból ismert Eu19 Y kromoszóma haplotípus a nomád népvándorlások révén halmozódott fel Kelet-Európában. Bihari Gábor: Főbb vitapontok az Őstörténeti Kerekasztalhoz Célkitűzés (mellyel valószínűleg mindannyian egyet értünk): A hagyományok, az írott források vagyis az így megismert történelmi események illetve a régészet eredményei szerint a magyarság által ma lakott terület jelentős népmozgások színtere volt a történelmi és történelem előtti időkben. A mai magyarság eredetének kutatása szempontjából tehát egyrészt fontos, hogy a hagyományok szerint keletről érkezett történelmi magyar nép eredetét tisztázzuk. Másrészt fontos tisztázni a Kárpátmedencében a 895-ös magyar honfoglalás által itt talált népek eredetének kérdését is. A feladat tehát kettős: - Meg kell ismerni a történelemből ismert magyar nép történelmét a 895-ös honfoglalás előtt - Meg kell ismerni a Kárpát-medence népességi viszonyainak történetét 895-ig. 9