PhD ÉRTEKEZÉS Gondosné dr. Pusztahelyi Réka Miskolc 2013
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Gondosné dr. Pusztahelyi Réka A magánjogi elévülés dogmatikai alapjai (PhD értekezés) Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Bragyova András A doktori program címe: A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai jogfejlődési tendenciákra A doktori alprogram címe: Polgári jogi rekodifikáció, nemzetközi és jogági harmonizáció Tudományos vezető: Prof. Dr. Bíró György MISKOLC 2013
A PhD értekezés A Miskolci Egyetemen működő tudományos képzési műhelyek összehangolt minőségi fejlesztése című TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 sz. projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében Az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
Tartalomjegyzék Bevezetés... 6 I. Alanyi jog igény hatalmasság... 17 1.1. Alanyi jog fogalmához... 17 1.2. Az alanyi magánjogok csoportosításáról röviden... 26 1.3. Az igény fogalmi megközelítése, viszonya az alanyi joggal... 28 1.4. Igény nélküli helyzetek... 35 1.5. Hatalmasságok elévülhetősége, időmúlás miatti elenyészése... 36 1.6. Kereshetőségi jog anyagi kereseti jog keresetjog... 38 1.7. Következtetések... 44 II. Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről... 46 2.1. Mit érint az elévülés?... 46 2.2. Elévülő illetve el nem évülő igényekről általában... 47 2.3. A szerződés érvénytelensége és az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény elévülése... 53 2.4. A tulajdoni igények elévülése... 56 2.5. Személyiségi igények elévülése... 62 2.6. Öröklési igények elévülése... 64 2.7. Értékpapírból eredő követelések, kamat és osztalék, pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamatai... 66 2.8. Tartós jogviszonyokból fakadó igények... 67 III. Az elévülés fogalma, fogalmi elemei és funkciói (jogpolitikai indokai)... 72 3.1. Az elévülés tárgya: a követelés vagy a kereset? Néhány szó a szóhasználatról... 72 3.2. Az elévülés fogalma... 76 3.3. Az elévülés a jog nem gyakorlása illetve a követelések nem érvényesítésének következménye?... 80 3.4. Az elévülés jogpolitikai indokai... 82 IV. Az elévülés kezdete... 87 4.1. A követelés lejárta a teljesítés időpontja... 88 1
4.1.1. Lejárattól függetlenített igényérvényesítési lehetőség... 89 4.1.2. A teljesítési határidőt megelőző szerződésszegésből eredő igények elévülése... 90 4.1.3. Le nem járt követelés és felfüggesztő feltételtől függő követelés elhatárolása... 91 4.1.4. Határnap vagy határidő, mint a teljesítés időpontja... 93 4.1.5. Lehívás, avagy a jogosult által megválasztott teljesítési határidő... 94 4.1.6. A teljesítés időpontja eltérő kikötés hiányában... 95 4.1.7. A határozatlan idejű teljesítés és az elévülés kapcsolata... 98 4.1.8. Felmondástól függő lejárat... 99 4.1.9. Jogszabály által meghatározott speciális teljesítési határidő... 104 4.2. Kártérítérítési igény elévülése, elévülés kezdő időpontja... 106 4.2.1. Az elévülés kezdete a károsodás bekövetkezése vagy a károsodásról való tudomásszerzés?... 106 4.2.2. Az elévülés kezdőpontja a károsodás bekövetkezése... 107 4.2.3. A kártérítési igény elévülése nyugvásának problémája... 111 4.3. Az elévülés kezdete: a tudomásszerzés... 114 4.3.1. Termékfelelősségből fakadó kártérítési igény elévülése... 114 4.3.2. Megtámadási határidő kezdete... 116 4.3.3. Szavatossági igények elévülése és a tudomásszerzés... 118 4.4. Az elévülési határidő kezdete, folyása egyéb feltételtől függ... 119 4.5. Elévülés (kezdete) tartós jogviszonyok esetében... 120 V. Az elévülési határidő tartama... 122 5.1. Általános kérdések... 122 5.1.1. Az általános időtartam törvényi meghatározásának jogpolitikai indokai... 122 5.1.2. Az elévülés szabályainak kógens vagy diszpozitív jellege: a elévülési idő tartamának szabad meghatározása... 123 5.1.3. Az elévülés alá eső követelés jogalapja és az elévülési határidő... 125 5.1.4. Az elévülési határidő speciális tartama megtérítési követelés esetében 126 5.2. Az elévülés általános tartama és speciális határidők a régi magánjogi tervezetek tükrében... 128 5.3. Általános és különös elévülési határidők a polgári törvénykönyvben... 131 2
5.3.1. Az elévülési határidők általános bemutatása... 131 5.3.2. Az általános időtartam törvényi meghatározásának indokai... 132 5.3.3. Általános és különös elévülési határidők kapcsolata... 134 5.3.4. Egyes magánjogi speciális elévülési határidők... 137 5.4. Az elévülési idő felek általi meghatározása, módosítása... 154 VI. Az elévülés nyugvása... 159 6.1. Az elévülés nyugvásának jogpolitikai indoka... 159 6.2. Az elévülés nyugvásának szabályozási modelljei... 160 6.2.1. Tiszta (egyszerű) nyugvás... 161 6.2.2. Minősített nyugvás... 161 6.2.3. Bírósági mérlegeléstől függő (minősített) nyugvás... 163 6.2.4. Az elévülési idő meghosszabbodásának módszere... 163 6.3. A magyar szabályozás fejlődése... 164 6.4. Az elévülés nyugvására okot adó körülmények a bírói gyakorlatban... 169 6.5. A hatályos szabályozási modell előnyei és hátrányai... 174 6.5.1. Szavatossági elévülési határidő nyugvása... 175 6.5.2. A teljesítésre adott halasztás jogi megítélése a nyugvás szempontjából 179 6.5.3. A mögöttesen helytállásra kötelezettel (sortartó kezessel) szembeni elévülésről... 180 VII. Az elévülést megszakító körülmények... 186 7.1. Történeti előzmények... 186 7.2. A törvényi felsorolás célja és jellege... 188 7.3. A követelés bírói úton való érvényesítése... 191 7.3.1. Általános kérdések... 191 7.3.2. A kereset-elméletekről röviden... 193 7.3.3. Az elévülést megszakító egyéb eljárások... 196 7.3.4. Keresetlevél benyújtása, a polgári per megindítása... 210 7.4. A teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás... 231 7.4.1. A teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás, mint megszakító körülmény jelenlegi bírói gyakorlata... 231 7.4.2. Érvek az új Ptk. változtatása mellett... 232 7.4.3. Érvek a teljesítésre felszólítás, mint megszakító körülmény fenntartása mellett... 234 3
7.4.4. Összegzés... 237 7.5. A tartozás elismerése, mint elévülést megszakító körülmény... 238 7.5.1. Általános kérdések... 238 7.5.2. A tartozás elismerés formátlansága... 240 7.5.3. Tartozás elismerése szóbeli vagy írásbeli nyilatkozattal... 244 7.5.4. A tartozás elismerése kihathat-e az eredeti elévülési határidő tartamára?... 247 7.5.5. Tartozás elismerés megszakító hatásával járó más célú nyilatkozatok.. 248 7.5.6. Tartozás részbeni elismerése... 249 7.5.7. Már elévült tartozás elismerése... 249 7.5.8. Tartozás-elismerő nyilatkozat és más, elévülés nyugvását vagy megszakadását kiváltó jogi tények egymásra hatása... 250 7.6. A kötelem módosítása, módosulása... 253 7.7. A követelés engedményezéséről a kötelezett értesítése... 256 VIII. Az elévülés joghatásai... 260 8.1. Az elévülés hatásának általános vizsgálata... 260 8.1.1. Az elévülés, mint jogkövetkezmény... 260 8.1.2. Az elévülési kifogás természete... 262 8.1.3. Az elévülés hivatalbóli észlelése... 267 8.1.4. Elévülés hatása a mellékkövetelésekre. A függő mellékkövetelések elévülése... 269 8.2. Az elévülés hatása alóli kivételek. Beszámítás, független mellék - követelések és járulékos követelések... 274 8.2.1. Beszámítás és visszatartás... 274 8.2.2.Kézizálogtárgyból való kielégítés... 277 8.2.3. Biztosítéki célú tulajdonátruházás, biztosítéki célú engedményezés és az elévülés... 280 8.2.4. Óvadékból való kielégítés... 281 8.2.5. Kezesség, a kezessel szembeni követelés elévülése... 282 IX. Speciális követelések elévülése... 290 9.1. Végrehajtási jog elévülése... 290 9.2. Családjogi igények elévülése... 293 9.3. Munkajogi igények... 293 4
X. Az időmúlás szerepe más tényállásokban: az elévülés rokon tényállásai... 297 10.1. A jogvesztő határidő... 298 10.1.1. A jogvesztő határidő és az elévülési határidő viszonya... 298 10.1.2. Az elévülési és a jogvesztő határidő elkülönülése a jogtudományban 299 10.1.3. Az elévülési és a jogvesztő határidő összevetése... 301 10.1.4. Az elévülési és jogvesztő határidő viszonya a bírói gyakorlatban... 304 10.1.5. Következtetés... 305 10.2. Elbirtoklás... 306 10.2.1. Az elbirtoklás és az elévülés elkülönülése a magánjogban... 306 10.2.2. Az elbirtoklási és az elévülési határidő összefüggése... 309 10.2.3. Következtetések... 314 10.3. A jog elenyészése, az indokolatlan késlekedés következményei... 315 10.3.1. A jog elenyészéséről általában... 315 10.3.2. Az elővásárlási jog elenyészése... 318 10.3.3. Az ajándék visszakövetelésére vonatkozó igény... 319 10.3.4. Szolgalom megszűnése nun usus által... 320 10.4. Sajátos anyagi jogi határidők... 322 10.4.1. Szerződés megtámadása... 322 10.4.2. A végrendelet megtámadása... 324 10.5. Sajátos keresetindítási határidők... 325 10.5.1. Törlési per... 325 10.5.2. Apaság megtámadására irányuló kereset határideje a Csjt. alapján... 328 Befejezés... 330 Összefoglaló... 333 Irodalomjegyzék... 335 5
Az elévüléssel kapcsolódik be a jog a természet fenséges időrendjébe; lemond eszmei öröklétéről és halandóvá lesz, miként a teremtmények. Egri Bónis Pál Bevezetés A magánjogi elévülés intézményét tárgyaló monográfia több mint ötven éve született Magyarországon, az 1959. évi IV. törvény, a Ptk. megalkotásának időszakában. Akkor a Magánjogi Törvényjavaslat rendelkezéseiből és a korabeli bírói gyakorlatból kibontakozó dogmatikai alapok ötvöződni voltak kénytelenek a szovjet-orosz jogból átemelt jogi konstrukciókkal. Az új Polgári Törvénykönyv Javaslata nem titkoltan a régi magyar magánjogi vívmányokat is felújítani kívánja, mindamellett, hogy figyelembe veszi az 1959. évi Ptk. óta bekövetkezett és folyamatosan zajló piaci, gazdasági-társadalmi változásokat. A rekodifikáció során az elévülés kérdését is érinti az a problémakör is, hogy vajon hogyan és milyen mértékben jussanak érvényre a nemzetközi magánjogi jogegységesítő folyamatok eredményei, illetve mennyiben felhasználhatók a nemzeti jogok elévülésre vonatkozó szabályozási modelljei. Jelen dolgozat elsősorban arra keresi a válaszokat, hogy a hatályos elévülés szabályok milyen dogmatikai alapokon állnak, mennyiben felelnek meg a gyakorlat igényeinek, és a Polgári törvénykönyv újrakodifikálása során e területet érintő változások menyien támogathatók illetve mennyiben kiegészítendők? Eredetei célkitűzésemmel szemben a dolgozat adta terjedelmi korlátokból kifolyólag a külföldi nemzeti jogi szabályozás (német, osztrák, francia megoldás) bemutatására e dolgozatban nem kerülhet sor, és a nemzetközi magánjog, európai magánjogi egységesítési folyamat eredményeként született vívmányok (DCFR, ENSZ Elévülési Egyezmény) bemutatására is csak hézagosan kerülhetett sor, a magyar szabályozásról alkotott kritika alátámasztására volt lehetőségem felhasználni. Az elévülés dogmatikai alapjai rögzítése érdekében a dolgozatom első fejezetében viszonylag rövid kitekintést kívánok adni az alanyi jog meghatározására tett jogelméleti állásfoglalásokról, elsősorban a magyar jogtudósok fogalmi 6
megközelítésire koncentrálva. Ebből következik az igény meghatározása. Amely már az elévülés fogalmi meghatározásánál közvetlenül szükséges. Az igény nélküli helyzetek rövid elemzése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy végeredményként bemutassam az elévült követelés és a naturalis obligatiok közötti alapvető különbségeket. Eredetileg ezen alfejezetet pusztán leíró jellegűnek tekintettem, amely az általánosan ismert és elfogadott tételeket nem bővíti, nem mélyíti el. Véleményem időközben azonban megváltozott. Egyrészt azért, mert a korábbi Ptk. javaslatok között volt olyan, amely talán egyszerűsítés kedvéért az elévült és a természetes kötelemből folyó követelések szabályait összevonni próbálta. Másrészt pedig e két sajátos igény nélküli helyzet közötti különbségek száma jelentős, és az elévült követelés minden egyes nagyító alá vett szegmense, és az elévülés hatása kapcsán is sorozatosan jelentkeztek. A szakirodalom áttekintése során azt tapasztaltam, hogy az elévülés fogalmára nézve az egyes jogtudósok egymástól jelentősen eltérő meghatározást adtak. Nincs egységes álláspont arról, vajon az elévülés tárgyául a keresetjogot, vagy a követelést magát kell-e venni, sőt egyes esetekben akár jogi rendelkezések, akár a bírói jogértelmezés okán vizsgálni szükséges hatalmasságok elévülését. Alapvető problémaként jelentkezett az igény fogalmi elhelyezése is, nemcsak az alanyi jogtól különböző vagy arra épülő jellege folytán, hanem keresetjoghoz való viszonya tekintetében is. A tudományos álláspontok sokféleségét tovább fokozta, mennyiben kíván perjogi és mennyiben kíván perjogi megközelítést a keresetjog-kereshetőségi jog kérdésköre. Ezt követően láttam szükségét megvizsgálni közelebbről azon tétellel összefüggő kérdéseket, miszerint a tulajdoni igények nem évülnek el. Ezzel összefüggésben az irodalmi források áttekintése szélesebb vizsgálódási kört adott. Először is a szerződés semmissége elévülés alól kivett volta, ebből eredően is az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény elévülhetetlensége (?) szükségeltetett mélyebb vizsgálatot, majd a klasszikusnak tekintett tulajdoni igény elévülhetetlensége, és más abszolút jogok elévülhetetlensége tétele is szép számmal tett fel kérdéseket. Az előzőekben elmondottakból következik az is, hogy az elévülés fogalmi elemeinek meghatározása sem egységes. Általánosan megállapítható azonban az, hogy önmagában nem az időtelés, hanem az adott jog, gyakorlása illetve az igény 7
érvényesítésének hiánya együttesen váltja ki az elévülés bekövetkezését. Egyes szerzők ezen túlmenően fogalmi elemnek tekintik a negatív feltételként a határidő nyugvását illetve megszakadását. A tudományos állásfoglalások lényegében két pólushoz vonhatók. Az egyik szerint az igény érvényesítése a bíróság előtti igényérvényesítés jelenthet (elévülés=keresetelévülés), tehát ha ez nem valósul meg, az elévülés beáll. A másik nézet szerint az elévülés az igényhelyzet megszűnését eredményezi (elévülés=igényelévülés), és így az igény érvényesítése összetett jelenség, és elméletileg ehhez a cselekménykomplexumhoz tartoznak azok a tények is, amelyek a bíróságnál való eljárás előtt a jog kielégítését célozzák. Tehát nem következhet be az elévülés akkor sem, ha a jogosult jelét adja annak, hogy igényét érvényesíti, azzal rendelkezik, bár erre pert nem indít, és más eljárást sem kezdeményez. Ez a különállás továbbgyűrűzve jelentkezik tehát többek között az elévülést megszakító jelenségek felsorolásában, és az elévülés joghatásáról vallott felfogásokban is. Kérdésként felmerül, vajon a követelés érvényesítésének bármely módja minősülhet-e olyan magatartásnak, amely az elévülést kizárja (hiszen a jogosult nem passzív, így a követelése érvényesítésével kapcsolatban fennálló bizonytalanság elhárult, az államnak az elévülés intézményével nem kell beavatkoznia). Vagy pedig az elévülés folyását kizárólag a bírói úton való érvényesítésnek egyes formái zárják ki, mivel az elévülés nem általában az alanyi jogra, hanem az abból származó igényre és annak bírói úton való érvényesíthetőségére hat ki. (Itt azonban zárójelben meg kell jegyezni azt, hogy az elévülést megszakító egyes körülmények sincsenek ezen képlettel abszolút megfeleltethetőségi viszonyban, hiszen a jogosult aktív magatartásán kívül (bírói úton való igényérvényesítés, szerződésmódosítás, egyezségkötés) az adós elismerését is magukban foglalják, sőt mi több, a jelenleg hatályos Ptk. a teljesítésre való felszólítást is elévülést megszakító körülménynek minősíti. ) Az elévülés jogpolitikai indokait, elsősorban nem az elévülés fogalma kimunkálása céljából, de annak alátámasztására itt tekintettem át. Mindenképpen szükséges ezzel összefüggésben azt kiemelni, hogy az elévülés nem természetjogi, hanem pozitív jogi alakulat, tehát természetére és részletszabályaira nézve a jogalkotó szabad belátásától függ. (Ez különösen igaz az elévülést megszakító körülmények törvényi felsorolására.) 8
Az elévülés fogalmi elemeinek vizsgálata során világossá vált, hogy az elévülési idő folyása akkor veszi kezdetét, amely pillanatban az igény keletkezik, illetve az bírói úton kikényszeríthetővé válik. A következő fejezetben tehát azt tekintem át, vajon mikor válik bírói úton érvényesíthetővé egy adott követelés, mikor keletkezik igény? Itt vizsgálat tárgyává tettem a teljesítés időpontját, a lejárat és az esedékessé válás kérdéseit. Külön alfejezetben vizsgálom a kártérítés esedékessé válásának kérdéskörét, tekintettel arra, hogy bizonyos esetekben rendkívül nehezen bizonyítható a károsodás bekövetkezésének időpontja, és erre épülve, a károsodásról való tudomásszerzés időpontja. Ezt követően külön alfejezetet szánok azoknak az eseteknek, ahol az elévülés kezdőpontja a tudomásszerzés jelenleg is (termékfelelősség), vagy az új szabályozással azzá válhat (megtámadási határidő). ide kapcsoltam a szavatossági igények elévülése nyugvásával (rejtett hiba problémaköre) összefüggésben az utóbbi időben kibontakozó vitás kérdéseket is. Kutatásiam során találkoztam olyan sajátos kérdésekkel, amelyeket a dolgozatomban felállított rendszerben rendkívül nehezen helyeztem el. Ezek közül a legfontosabbakként az alábbiakat itt kívánom kiemelni: A régi magyar magánjogi irodalomban és a hatályos jogunk alapján kibontakozó bírói gyakorlatban és irodalomban is felmerült a halmazatosan érvényesített igények problémája. Érdemes megvizsgálni ilyen jellegű igényhalmazat esetében, hogy ha eltérő elévülési idők kapcsolódnak az egyes igényekhez, akkor vajon az egyik jogcímen érvényesített igényre alapított keresetnek az utólagos változtatása felélesztheti-e az időközben elévült másik igényt, vagy az valóban elévült. Vajon az egyik igény bírói úton való érvényesítése kihathat e, megszakíthatja-e a másik igény elévülési idejét? Ezzel összefüggő másik jelentős probléma a tulajdoni igény elévülhetetlenségének tétel határai. A jogi irodalom régóta elfogadta azt a gondolatot, hogy a dolog megsemmisülése esetén a tulajdonos tulajdonképpeni értelemben vett tulajdoni igénye megszűnik, a helyébe lépő kártérítési igény(mint kötelmi követelés) pedig már elévülhet. Az irodalmakat áttekintve ennek az elgondolásnak a helyességét nem kérdőjelezhetem meg, azonban egyes bírói döntéseket elemezve gyakran találkoztam olyan esetekkel, ahol az eredeti állapot helyreállíthatatlanságának bekövetkeztével előálló kártérítési igény esedékességét az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény esedékessé válása pillanatában 9
állapították meg, és mivel netán hosszan elhúzódó per előzte meg a tényleges kártérítési igény érvényesítését, ezáltal a kártérítési igény elévülését is megállapították. Hasonlóan több helyen felvetett kérdésként jelentkezett a járulékos, mellékszolgáltatásokra vonatkozó, elsősorban a kamatkövetelés elévülésének kérdése. Összefüggésbe hozható a részteljesítés, mint a tartozás elismerése kérdésével, továbbá, a tőketartozás kamat nélküli megfizetését követően a kamat tőkésedése, és így önálló követelésként az elévülés szabályainak alkalmazása, továbbá, vizsgálható volt a kamat nélküli igényérvényesítés esetén a jogfenntartó nyilatkozat hiányában perelt tőkekövetelés mennyiben hatott ki a kamatkövetelés elévülésére, sőt későbbi érvényesíthetőségére. Szintén kitértem a tartós jogviszonyokból fakadó igény elévülése kapcsán a kamat kérdésére is. Szintén felmerült bennem, hogy nagyobb hangsúlyt nyerhet az alanyváltozás elévülésre való kihatásának kérdésköre. Elsősorban az engedményezésről való értesítés (mint megszakító körülmény) kérdésénél és a megtérítési, térítési igény egyes formái kapcsán igyekeztem tisztább képet rajzolni. A gyakorlatot elemezve elsősorban biztosítót megillető regressz igény vagy megtérítési igény esetén jelentkezett az a probléma, hogy a törvényi engedmény formájában rá átszálló követelés már elévült, mire a biztosító azt perelhette volna. (Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a biztosítók által alkalmazott ászf-ek gyakran az általános öt éves elévülési időt is jelentősen, egy-két évre lerövidítik.) Az elévülési idő tartamát vizsgáló fejezetben elsősorban az volt a célkitűzésem, hogy a régi magyar magánjogi törvénytervezetektől kezdődően végigtekintsem az elévülési határidők változásait. Sajnos, terjedelmi okokból olyan mélységű, elsősorban jogtörténeti kitekintést nem végezhettem, amely a kódextervezeteken kívül fellelhető (az 1900-as évektől napjainkig) anyagi magánjogi, elévülési határidőket teljes körűen feltárhatta volna. Az elévülés határidők tartamának szabályozása és a speciális igényekre szabott elévülési határidők ehhez viszonyított időtartama elsősorban rávilágít arra kérdésre, hogy adott jogpolitikai célkitűzések, és társadalmi-gazdasági berendezkedés mellett a jogalkotó mennyire tűri meg a hitelező passzivitásából eredő bizonytalan helyzeteket. Mivel az új Ptk. a hatályos szabályozáson itt is jelentősen változtatni kíván, ezért szintén fontos volt megvizsgálni azt a kérdést, hogy maguk a szerződő felek, 10
vagy kötelem alanyai megállapodássukkal hogyan, milyen irányban térhetnek el a törvényi határidőktől? Erre épülő kérdés az is, hogy vajon az elévülés egyéb szabályai diszpozitívnak tekinthetők-e abban az értelemben, hogy a felek azoktól eltérhetnek-e közös megegyezéssel, vagy sem. Ennél a kérdéskörnél röviden érintettem olyan megoldásokat is, amelyekkel a törvényi rendelkezések (ha azok kógensek) kikerülésével az elévülési idő meghosszabbításával lényegében azonos eredményre juthatnak. Az elévülés nyugvása fejezetben végigtekintem elsősorban azokat a lehetséges eseteket, amikor a jogosult menthető (szubjektív vagy objektív) okból nem képes igénye érvényesítésére. Továbbá azt a problémát vizsgáltam, hogy a Ptk. által felállított nyugvási szabály vajon az általam kiemelt sajátos esetekben miért vezetett kudarcra (sortartó kezessel szembeni elévülés, teljesítésre adott halasztás, szavatossági igények esetében az elévülés nyugvása). Az elévülést megszakító körülmények vizsgálata egy jelentős terjedelmű fejezetben foglal helyet. Ennek egyrészt oka az is, hogy a keresetindítással összefüggésben megkerülhetetlennek éreztem azon elméleti kérdések vizsgálatát is, hogy mit értünk kereset alatt, továbbá mit értünk kereseti kérelem alatt. Így röviden kitérek az egyes kereset-elméletek bemutatására és a jogcímhez kötöttség problematikáját is érzékeltetni kívánom. Az elévülést megszakító körülmények általános vizsgálata körében tértem ki arra a kérdésre, vajon mi a törvényi felsorolás célja, és milyen jellegű (taxatív vagy példálózó?) Továbbá ezek az esetkörök mennyire értelmezhetők kiterjesztően illetve szűken? Mindez pedig visszavezet arra a korábban feltett kérdésre, vajon az elévülést megszakító körülmények kizárólag azok a magatartások, amelyek a jogalkotó szándéka szerint, mint a követelés érvényesítése céljából kifejtett magatartások elismertek, ebből következően tehát félbeszakad az igény nem érvényesítésével járó időszak, az elévülés. Tahát a felsorolást taxatívnak kell tekintenünk, tekintettel arra, hogy közérdek fűződik a huzamosan fennálló bizonytalan helyzetek kiküszöböléséhez, tehát az elévülés beálltához. Vagy a jogalkotó célja e körülmények felsorolásával azon tipikus magatartások meghatározása volt, amelyek rendszerint az igényérvényesítés keretében jelentkeznek. Tehát az elévülést 11
megszakító körülmények között a jogalkotó tág teret enged minden olyan magatartásnak, amely valamilyen formában az igény érvényesítésére mutat? A megszakító okok felsorolása felveti azt a kérdést is, vajon egyátalán elválaszthatóak-e egymástól az elévülés fogalmi elemét adó (az igény érvényesítés elmulasztásában álló) és az azt megszüntető (tehát az igény érvényesítését jelentő) magatartások, jogi tények. A követelés bírói úton való érvényesítése körében legfontosabb eszköz a keresetlevél benyújtása, pontosabban ezáltal a polgári per megindítása. A keresetlevél benyújtását kell tekinteni az elévülés szempontjából a bíróság előtti igényérvényesítésnek, mint az elévülés megszakadását kiváltó mozzanataként, tekintettel arra, hogy a Pp. rendelkezése szerint a pert keresetlevéllel kell megindítani, amely a követelést, konkrét kereseti kérelmet tartalmazza. A pert pótló nem peres eljárások között a legfontosabb a fizetési meghagyásos eljárás, mivel a törvényben meghatározott értékhatáron alul pernek nincs helye, az értékhatáron túl viszont, ha fizetési meghagyásos eljárás van folyamatban, a perindítás kizárt. A fizetési meghagyás iránti kérelemre a keresetlevéllel szemben támasztott anyagi és eljárási jogi követelmények vonatkoznak. Érdemes vizsgálat tárgyává tenni, vajon a hagyatéki eljárásnak az új törvényi szabályozással bekövetkezett változásai okok adhatnak-e arra, hogy a hagyatéki hitelezői igény hagyatéki eljárásban való bejelentését az elévülést megszakító oknak minősítsük? Az új Ptk. a teljesítésre való írásbeli felszólítást törölni kívánja az elévülést megszakító okok közül. A tartozás elismerés elévülést megszakító hatását alátámasztja az elévülés intézményének legfontosabb jogpolitikai indoka, miszerint a jog feladata a huzamosan fennálló bizonytalan jogi helyzetek kiküszöbölése, amelyet a követelések elévülése folytán a bírói úton való igényérvényesítés megszűnésével is biztosít. Tekintettel azonban arra, hogy az adós nincs bizonytalanságban tartozásának kifejezett vagy más formában megvalósuló elismerése által, a teljesítésre irányuló magatartása erre utal, a tekintetben, hogy a jogosultnak peresíthető követelése áll fenn vele szemben, ezért a tartozás elismerése is alkalmas az elévülés megszakítására, annak ellenére, hogy a jogosult igényérvényesítő magatartása passzív. 12
A kötelem felek általi módosítása, az egyezségkötés azonban nemcsak mint elévülést megszakító körülmény bír fontossággal. Ugyanis, amennyiben a felek megállapodása oly mértékben megváltoztatta az eredeti jogviszonyt, hogy lényegében új jogalapra helyezték, az felveti az elévülési idő folyásának kérdését is: új jogalapon fennálló, új elévülés veszi kezdetét esetleg a korábbitól eltérő, az új jogalap által indokolt tartammal? A következő fejezetben a bekövetkezett elévülés joghatását vizsgálom. Általában elmondható, és lényegében az elévülés fogalmi elemeiből is következik, hogy az elévülés nem szünteti meg a követelést, és nem szünteti meg a kötelmet sem. Az elévülés a jogból csak a kereseti érvényesítés szálait metszi el, s nem semmisíti meg magát a jogot. Az elévülés nem szünteti meg az alanyi jogot, sem annak kötelezettel szembeni kikényszeríthetőségének minden formáját, hanem pusztán a bírói úton való kikényszeríthetőségét. Ezért az elévült tartozás megfizetése nem minősül tartozatlan fizetésnek, az elévült követelést más követeléssel szemben be lehet számítani és a jogosultat e követelésre nézve visszatartási jog is megilleti. A peresíthetetlenség, mint következmény beállta is feltételtől függ szűk körű kivételtől eltekintve, mégpedig a kötelezett (alperes) elévülési kifogásának felhozásától. Az elévülés ugyanis kifogás által hatályosul. Más megközelítést szerint az elévülés az igény állapotot szünteti meg. Ezen álláspont alapján teljes mértékben megszűnik a jogosultság kikényszeríthetősége, azonban ez alól a jogszabály kivételeket enged, így a kézizálogból való kielégítés lehetőségét fenntartja, továbbá lehetővé teszi, meghatározott feltételek mellett a már elévült követelés beszámítását. Bármelyik álláspontot fogadjuk is el, az eredmény lényegében ugyanaz, a bírói úton való kikényszeríthetőség szűnik meg, míg egyes jogosítványok, akár kifogások, akár biztosítékok az elévült követelés érvényesítésére. A felfogásbeli különbség valójában inkább ott jelentkezi, hogy ehhez törvényi rendelkezés szükséges, vagy következik magából az elévülés korlátozott hatásából. Az elévülési kifogás vizsgálata során azt a kérdést tettem fel, vajon az elévülési kifogás perjogi vagy anyagi jogi intézmény, és ezzel összefügg e az a körülmény, hogy peren kívüli érvényesítése gyakorlatilag lehetetlen, nem erre a célra alkották. Az elévülési kifogásról való lemondás és az elévült követelés biztosítása mind olyan kérdés, amely elévülés szűken, csak a bírói úton való kikényszeríthetőség 13
megszűnése oldaláról közelíti meg. Konkrét jogszabályi rendelkezés híján is szükségesnek láttam ezeket a kérdéseket vizsgálni, mert lehetségesnek tartok olyan helyzeteket, ahol akár a hitelező, akár az adós gazdasági vagy más érdekből úgy kívánja, hogy egy már elévült követelés is valamilyen formában érvényesíthető, behajtható legyen. Jelentős fejtörést okozott az a kérdés, vajon mit ért a Ptk. főköveteléstől függő illetve független mellékkövetelések alatt. A dolgozatban kifejtett véleményem az, hogy a jelenlegi irodalom vagy minden formában a mellékkötelezettség, vagy járulékos kötelezettség egységes megítélésére törekszik, amelynek alapjait kutatásom ellenére nem sikerült meglelnem. Vagy legalábbis előszeretettel azonosítják a kezesi kötelezettség járulékosságát is a főköveteléstől függő vagy független mellékkötelezettség kifejezésével. Dolgozatomban igyekszem olyan megoldásra, amely bár választ a mellékkötelezettség-járulékos kötelezettség viszonyára nem ad, de a késfizető kezessel szembeni követelés elévülése, annak nyugvása, a kezesi kifogások megítélésére egységes, védhető álláspontot teremt. Bár az új Ptk. a fiduciárius biztosítékoknak hadat üzen, azok semmisségét mondja ki kategorikusan, mégis rövid alfejezetet szántam ennek a kérdésnek is. A speciális magánjogi követelések fejezetet elsősorban terjedelmi okokból, szűkre szabtam és célom elsősorban a felvetett problémák felvillantása volt ebben a vizsgálódási körben. végrehajtási jog elévülése, munkajogi igények, családjogi igények elévülése. Az elévülési és jogvesztő határidő egymáshoz való viszonya a jogtudományban nem egységesen megítélt. Az ezt érintő fejezetben igyekeztem ezeket az álláspontokat bemutatni. Felmerül továbbá a kérdés, hogy vajon az időmúlás jog elenyészéssel, vagy a bírói úton való kikényszeríthetőség megszűnésével járó hatása kizárólag záros határidő vagy elévülési határidő esetében állhat-e be? A bírói gyakorlatban ugyanis, régi magyar magánjogi irodalmi forrásokra támaszkodva, napjainkig létezik a a jog elenyészésének lehetősége, amely lényegében megszünteti az általános öt éves elévülési határidőn belül is a jogosult igényérvényesítési lehetőségét. Számomra szimpatikusnak tűnik Grawein különbségtétele, miszerint nemcsak elévülési és jogvesztő határidőről kell szólni, hanem ezen túlmenően léteznek keresetindítási határidők, a jogot elenyészető időmúlás, léteznek vélelmi határidők és elbirtoklás. Más kérdés, hogy a jogalkotás e fogalmi finomításra nem mindig képes a 14
rendelkezések megfelelő absztrakt megfogalmazása mellett. Ezért teljesen védhető az új Ptk. azon rendelkezése miszerint elévülési és jogvesztő határidőt ismer el, és amely határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni. Az elbirtoklás, mint rokon-intézmény vizsgálata szintén fontos az elévülési tárgyú dolgozatban. Azonban először is rögzíteni kell azt, hogy az elévülés és az elbirtoklás intézményének a különválása, mind dogmatikai, mind normatív szempontból már lassan egy évszázada a magyar jogban megvalósult. Tehát a vizsgálódásnak arra tekintettel kell folynia, hogy vajon azon túlmenően, hogy melyek azok a helyzetek, amikor az elévülés és az elbirtoklás idő tartama egymásra tekintettel fontossá válhat (pl. az ún. jogcímes elbirtoklás esetében, vagy pl. az érvénytelen szerződésnek az eredeti állapot helyreállításával való felszámolása körében), a két intézmény kommunikálhat-e még egymással, azaz pl. az elbirtoklást megszakító körülmények körében tett megállapítások felhasználhatók-e az elévüléssel kapcsolatban? A következő alfejezetben a jog elenyészés eseteit kívántam áttekinteni, mint a jog gyakorlásával való indokolatlan késlekedés sajátos következményét. Ptk.-ban ezzel a kérdéssel a tartásdíj, életjáradék- és baleseti járadékkövetelés érvényesíthetősége megszűnésével kapcsolatban találkozhatunk, vagy a telki szolgalmi jog nem gyakorlás miatti megszűnésénél. A bírói gyakorlatban ez a jogelenyészés az elővásárlási jog illetve az ajándék visszakövetelési jog kapcsán jelentkezett. Ez utóbbi kérdéseket kívántam tehát részletesebben kiemelni. Az utolsó két rokonintézmény bemutatására (azaz alfejezet beiktatására) egyrészt az vezetett, hogy a szerződés érvénytelensége illetve a végrendelet érvénytelensége miatti megtámadás szabályait a rekodifikáció során felülvizsgálták, és újragondolták. A szerződés megtámadására adott határidő véleményem szerint nem valódi elévülési sem, valódi jogvesztő határidő. Ennek megfelelően érezhető a normatív szabályozás változása, és a bírói gyakorlat mozgása is, amint azt részletesen kifejtettem. A végrendelet érvénytelensége illetve hatálytalansága miatti megtámadás 5 éves elévülési határidőhöz való kötése azonban azon korábbi dogmatikai érvelést semmisíti meg, miszerint a végrendelet érvénytelensége által előálló öröklési, tehát dologi, tulajdoni igény érvényesítése miatt nem szabad ezt a megtámadást határidőhöz kötni. 15
A törlési per szabályait a legutóbbi időben ért változások, amelyeket lényegében alkotmánybírósági megsemmisítő határozatok által szenvedett el, elsősorban arra kérdésre mutatnak rá, hogy a jogalkotónak milyen mélységben kötelessége az anyagi jogi (dologi és kötelmi jogi) és az eljárásjogi (keresetindítási határidő) összhangba hozni. Meglátásom szerint az Ingatlan-nyilvántartási törvény eredeti szövegével ezt teljesíteni nem sikerült, bár az is megkérdőjelezhető, hogy a káros, téves(?) rendelkezések kigyomlálását mindenképpen az Alkotmánybíróság feladatává kellett volna tenni. A témát érintő jelentős számú irodalom felvillantása mellett ebben az alfejezetben pusztán a határidők egymásra hatását kívántam megvizsgálni. Továbbá arra szeretnék rámutatni, hogy jelen esetben sem elévülési, sem jogvesztő ez a határidő, hanem funkcióját tekintve a jóhiszemű és visszterhesen szerző védelmét alátámasztó vélelmi határidő: az eredeti bejegyzéstől számított három év elteltével a közvetetten jogot szerző személlyel szemben fellépni már nem lehet, mert az bízott az ingatlan-nyilvántartás tartalma helyességében. 16
I. Alanyi jog igény hatalmasság 1.1. Alanyi jog fogalmához Az elévülés intézményének alapját képezi az, hogy az alanyi jogot milyen megközelítésben tárgyaljuk. Az alanyi jogi elméletek fejlődése ugyanis kihatott az elévülés dogmatikai fejlődésére is. Mielőtt tehát az elévülés fogalmát, annak elemeit, az elévülés tárgyát meghatároznánk, szükséges áttekinteni az alanyi jog felfogásáról vallott egyes elméleteket. Tekintettel arra, hogy számos neves jogtudós az alanyi jog fogalmi meghatározására megoldást javasolt, amelyek részletes elemzése, önálló rendszerezése e dolgozat kereteit túlhaladja. Ezért jelen fejezetben, elsősorban a magyar jogtudósok munkásságában megjelenő egyes elméleteket, az alanyi jogi elméletekről alkotott csoportosítási szempontok mentén kívánom áttekinteni. Lábady Tamás áttekinthető módon mutatja be a jogviszonyelmélet irányzatait. 1 Az alanyi jogi helyzet elsődlegességét valló elméletek szerint az ember természetes, elidegeníthetetlen, az emberi akaraton nyugvó és azt kifejező alanyi jogait állították a jogviszonyelmélet középpontjába. Lábady szerint az alanyi jog elsődlegességével karakterizáló nézetet vall a magyar magánjogtudományban Tóth Lajos, Villányi László és Szászy István. A jogviszonyelmélet másik fő irányzata a jogélet alapjaként viszont magát a jogviszonyt jelöli meg. E nézet szerint a jogviszony az a jelenség, amelyből a jog egésze levezethető, amely tehát az alanyi jogok és kötelezettségek forrása, és amely a jog különböző megnyilvánulásainak megértését lehetővé teszi. A magyar jogtudósok közül Nizsalovszky Endre az, aki a jogviszony elsődlegességét vallja. 1 LÁBADY TAMÁS: A magyar magánjog (polgári jog) általános része Dialóg-Campus, Budapest-Pécs, 1997. 251.o. 17