Vég Csaba VILÁGSZİTTES
2013, Vég Csaba Minden jog fenntartva Elektronikus könyv forma / A5 nyomtatott méret
(Bizonyos ismereteim, majd különös tapasztalataim olyan gondolatok felé vezettek, hogy létezik egy, a láthatón és megfoghatón túli világ, saját törvényekkel és minıségekkel. Késıbb láttam, hogy a láthatón túli, vagyis a transzcendens alaptörvényei milyen módon határozhatók meg. Az ıshagyományok, a mővészetek részleteikben másként, de lényegükben mind azonos módon írják le ezt a világot. Nem tudhatom, milyen részben vagyok az igazság birtokában és melyek a tévedéseim. Ha igazat írtam, az mőködni fog. Ha nem, remélem, más tudása kijavítja.) A láthatón túl A láthatón és megfoghatón túl létezik egy világ, adott törvényekkel, minıségekkel és szabályokkal. Ez a transzcendens, a hétköznapi szemléleten túli világ, a szellemvilág, az istenségek világa. Valójában ez nincs a világunkon túl, hanem annak részei vagyunk. Sıt, a transzcendens világ nem is láthatatlan, sem nem megfoghatatlan minden pillanatunkat átszövik jelenségei, melyeket bárki észrevehet, aki értı szemmel néz. Néha villanásokra, néha hosszabb idıre felnyílhat a szemünk a látszat mögötti igazságra, megláthatjuk, milyen színek és formák vetették anyagi világunkba az árnyékukat. Mi általában elkülönülve, egymástól szétválasztva látjuk a jelenségeket, itt viszont minden egységben, teljességben és összefüggéseiben létezik. A világ teljessége maga a Valóság. A racionális tudat, a logika az apró vizsgálható lépésekre épül. A valóságnak, a realitásnak azonban ez csak az egyik, bár fontos része. Az
intuitív gondolatok ugrásai végtelennek tőnı messzeségbe vihetnek, melyet a logika csak nehezen és csak sokára érthet meg. Az, ami irracionális így nem feltétlenül valótlan, irreális. A transzcendens valójában a racionalitás minden határon túllépı értéke. Itt már a logika nem feltétlenül segít: ez már az analógiák, a hasonlóságok világa. Azonban, a világunk egységes, így ha valami irracionális, de igaz, az sem mondhat ellent a logikának, a racionalitásnak, legfeljebb nem ismerjük az összes kiindulópontot vagy nem tudtuk megtenni az összes következtetési lépést. A transzcendenssel egy a világunk, így a teljes világ mőködésének ismeretében kell megszerveznünk az életünket. Ha az ember csak önmagára tekint, önzı és meggondolatlan módon cselekszik, késıbb, amikor nagyobb belátásra jut, a tetteit keservesen megbánja. A teljesség minél nagyobb ismerete irányfény, így kevésbé térülhet el az ember a jó útról, kevésbé fog felesleges kitérıket tenni. A transzcendens megismerése Mivel a transzcendens átszövi a közvetlenül látható és megfogható világunkat, így annak minıségei és törvényei megismerhetık, elsısorban az analógiák, a szimbólumok nyelvezetén keresztül. Errıl a világról szólnak az ısmítoszok és ıshagyományok, különösen azok, amelyeket még kevésbé érintettek meg a világvallások. A régmúltban az emberek a szellemiségben éltek, érezték annak mőködését és tetteiknek oda történı kivetülését is. Voltak elképzeléseik, sıt, tapasztalataik arról, hogy hogyan és miért születik meg egy ember, milyen irányt kellene az élete során
követnie, mi történik a halál idején, majd azt követıen; honnan származnak és hova térnek meg az embert alkotó szellemi energiák? A régmúltban, nagy ritkán manapság is, kapcsolatba kerülhettek a már meghaltak különbözı lélekrészeivel, de szellemi minıségekkel, istenségekkel is. Az ıshagyományokhoz tartozik a sámánság, amely a szellemi minıségekkel való kapcsolattartás technikáit, illetve, a szellemvilág törvényeinek és minıségeinek az ismeretét is jelenti. A mai világvallások az ıshagyományokban gyökereznek, így azokból is megismerhetı a világ teljessége. Az intézményesített vallások viszont gyakran hatalomra, így kizárólagosságra törekednek, ezért tagadnak sok ıshagyományt, azaz végsı soron korlátok közé akarják szorítani az embereket. Csak a kirekesztésen túllépve lehet a világról teljes képet alkotni. Az ıshagyományok és a vallások is egy-egy megfogalmazási módra, nyelvezetre épülnek, amelyeket nem szó szerint, hanem analógiás, szimbolikus módon kell értenünk. Sok régebbi, vagy modern történet, regény, film is a transzcendensrıl szóló rejtett ismeretet közöl, legyen az elsı pillantásra mővész-film, vagy akár egy hétköznapinak tőnı eseménysor. Az igazi alkotás során a racionalitás gátjait megkerülve a tudattalan ráhangolódhat a teljes valóság törvényeire, így az ilyen alkotásokat értelmezve megtudhatjuk, az ember valójában hogyan látja a világot, annak milyen rejtett törvényszerőségeit ismerte fel, és közölte ilyen szimbolikus, analógiás módon. Álmainkban visszahúzódik tudatunk racionális fele, az álmok így kirándulásoknak tekinthetık a teljesség analógiás módon megnyilvánuló világába. Álmainkra emlékezve megismerhetjük, hogy valójában mi is foglalkoztat bennün-
ket és hogyan próbáljuk élethelyzetünket értelmezni; egyben a szimbólumok nyelvezetét is megismerhetjük. Álmainkban visszahúzódik a megismerést sokszor gátló túlzott racionalitás, így az ıshagyományok alapján a szellemvilág el tud érni minket, taníthat, segíthet és tanácsot adhat helyzetünkben, problémáinkban. A transzcendens megismerésének a kulcsa a nyitottság, mégpedig az, hogy se tökéletesnek, se csalhatatlannak ne lássuk magunkat. Ez önmagunk, hibáink és sérülékenységünk ismeretét is jelenti. Tévedni emberi dolog. Ha magunkat tökéletesnek, tévedhetetlennek látjuk, vagy ha elzárjuk magunkat a minket kényelmetlenül érintı kérdések elıl, akkor elzárjuk magunkat az igazságtól is. Az önismeret és az emberi sokféleség ismerete vezet az empátiához, és hogy egyes szelleminek tulajdonított jelenségeknek meg tudjuk különböztetni a személyes és az univerzális aspektusait. A modern korunkban terjedı összeesküvés-elméletek, mitikus történetek, a manapság ezotériának nevezett irányzatok, látszólag médiumi csatornázások túlnyomó részben mind a fantázia szüleményei, a tudományos-fantasztikus vagy fantázia-történetekkel egy csoportba sorolhatók csak éppen ezek fikciókként senkit sem érdekelnének. Az ön- és emberismeret, vagyis a pszichológia segítségével meghatározhatjuk, hogy milyen lelki problémákból fakadnak a hasonló állítások, és pontosan mit is nyújtanak a hallgatóságnak, a követıknek. Azonban, az ilyen állításoknak is van valami valóságalapja, bár az általában más, esetleg éppen ellentétes a közölt ismeretekkel. A transzcendens átszövi a világunkat, így annak manifesztációi kisebb-nagyobb jelenségekben észrevehetık. Ezek a jelek, amelyek például segíthetnek, figyelmeztetnek a követendı vagy elkerülendı útra. Emberi sajátosság, hogy
mindenki magára kedvezıen szeretné értelmezni a jeleket, figyelmen kívül hagyva akár súlyos figyelmeztetéseket is. A jeleket sem túl, sem alulbecsülni nem szabad. A transzcendens megismerése történhet közvetlen tapasztalat alapján, különleges élmények során. Történhet például közvetlen kommunikáció szellemi minıségekkel. A szellemvilág ismerete szükséges azonban ahhoz, hogy értsük, milyen minıség üzent, milyen célzatból, ill., hogy ez a minıség milyen világot lát maga körül, és hogy a közvetítésbe mikor lép közbe más és más erı. Ahhoz pedig az emberi lélek ismerete kell, hogy leválasszuk az üzenetekbe bekeveredı tudattalan tartalmakat, valamint az emberi gyengeségnek azokat a pontjait, melyekbe a nem tiszta szellemi minıségek belekapaszkodhatnak. Sok üzenet valójában csak a közvetítı saját ötletei, gondolatai, melyek másoktól sokkal nagyobb figyelmet kapnak, ha azokat fentrıl kapottként aposztrofálja. A hangszínük, a jellegük alapján kiszőrhetık a tényleges üzenetek. A láthatón és megfoghatón túli világ tehát megismerhetı, mely ismeretek általában analógiás módon jelennek meg. A világ megismerése a teljességével való együtt érzés. Jó és Rossz Az ıshagyományok szerint a szellemiségben létezik a Jó és a Rossz világa. A Jó a teljességet és harmóniát jelenti, a Rossz pedig a töredezettséget és káoszt. Az ember a valódi, sokszor tudatosan nem is ismert céljai és törekvései mellé a szellemi minıségektıl segítséget kap.
Ha a szándéka a Jó irányába esik, akkor a pozitív minıségeket képviselı szellemi erık fogják támogatni, ha nem, akkor pedig a Rossz világa. A Jó a lehetıségek alkotó kiteljesedését, a teremtést jelenti, a Rossz pedig a más kárára történı haszonszerzést, a parazita-létet. A Jó a teljességet képviseli, így az egyéneken túlmutat. A Rossz az egoizmus, az önérdek pusztító érvényesítése mások rovására. Az ember ösztönvilága kaotikus, így abban a jó és a rossz is megjelenik. Ha az ember a negatív tetteknek enged utat, az pillanatnyi elınyökhöz juttathatja, de ezzel a világát, végsı soron pedig önmagát rombolja. Az emberben így megjelenik a Jó és a Rossz, a Fény és a Sötétség örök harca. Az ember szabad akarattal rendelkezik, így dönthet, hogy az ösztönök kirobbanó útját követi-e vagy képes túllépni önmagán, berögzıdött késztetésein. Egy Igaz Isten Bárki mondhatja vagy gondolhatja magát hívınek. A leglényegesebb különbség az, hogy valaki valóban, a lelke legmélyén hisz-e egy fölötte és minden fölött álló, jóra törekvı sorsszervezı szándékban, vagy sem. Ez ugyanis alapjaiban határozza meg az egyén viszonyát a világ felé. Ha hiszünk egy ilyen szándékban, akkor bármi is történjen velünk, bíznunk kell abban, hogy az az érdekünkben történt. Mi nem láthatjuk át, hogy adott esemény késıbb pontosan mit fog eredményezni. Azt sem tudhatjuk, hogy amit mi jónak gondolunk és ami felé törekszünk, az végsı soron nem is a legjobb lenne számunkra. Mivel ez a felettes szándék Jóra törekszik, az általunk követendı irányról jelzéseket fogunk kapni, ahogy arról is, ha éppen meg kell áll-
nunk és meg kell fordulnunk. Ha hiszünk egy ilyen szándékban, arra rábízhatjuk a sorsunk ha mi jóra törekszünk, mindent megteszünk, de közben mégsem ragaszkodunk csökönyösen a véleményeinkhez, akkor megkapjuk az útjelzıket. A nehéz tapasztalatok figyelmeztethetnek arra, hogy rosszul mértünk fel egy-egy helyzetet, vagy, hogy túlbecsültük magunkat. Az ıshagyományok alapján létezik ilyen, minden felett álló szellemi minıség, amelyet mi Istennek nevezünk. Isten teremtette meg a világot; minıségének kiáradása átszövi a mindenséget. Isten tehát a forrás ( İsten, Öreg Isten ), a Teremtı, a teljességet és harmóniát jelentı Jóra törekvı ( Jóisten ), mindenek felett álló, tehát Egy, és a valósággal azonos, tehát Igaz. (Az Isten szóban a kezdı szótag valószínőleg Egy és İs jelentéső is és kapcsolatban lehet az Igazsággal is.) Az Igazság közelebb visz a valóság teljességéhez, így Istenhez. A hamisság és a képzetekbe való kapaszkodás viszont menekülés az igazság elıl. Aki nem képes szembenézni önmagával, a valódi helyzetével, tetteivel, az menekül a valóság elıl, így attól egyre távolabb kerül, ahogy Istentıl is. Saját képzeteit az egekig növeszti és egyre nehezebben lesz majd arra képes, hogy megtalálja azt az utat, amit valójában követnie kellene. Kialakulhatnak tetszetıs képzeteink, ötleteink a világ mőködésérıl ha azok nem illeszkednek a valósághoz, arra nem alapozhatjuk az életünket, sıt mindezek a képzetek akár életveszélybe is sodorhatnak. Mivel mi emberek vagyunk, soha nem lehetünk a teljes igazság birtokában. Bíznunk kell tehát abban, hogy akár a legrosszabbnak tőnı
esemény is végül, a nagy egészben jóra vezet. Mert: Isten útjait, szándékait mi nem ismerhetjük. Az ember csak a mindenség részleteit képes átfogni, nem tudhat mindent, így a tévedés lehetısége az ember természetéhez tartozik, mindig fennáll. A világról alkotott tudásunk nem lehet tökéletes, így senkit sem szabad megzavarnunk a hitében, különösen, ha az általunk vélt igazságot el sem bírná viselni. Minden elképzelést próbára fog tenni a valóság, és csak a Valóság az Igazság, tehát: csak Isten az, aki ítélhet. Egy közös világunk van: Egy Igaz Isten van, mely minısége átszövi a mindenséget. Nincs másik Valóság, így nincs másik Igazság sem. Nem a felhık közé kell elszállni, egy képzelt világba. A valóságot kell annak teljességében megélni. Az Egy Igaz Istenben való hit valójában a mindenségre való hangolódás, az együtt érzés, amely feljebb emelheti a lelket a Jó, a harmónia és a teljesség mind magasabb fokozataira. Igazság Az ember egyik alaptulajdonsága, hogy formát akar adni az életidejének. Szeretné, hogy a napjai jól, kellemesen teljenek. Ez azt is jelenti, hogy szeretné érezni, az életének van értelme, hogy fontos, jelentıs a léte, így a világ kevesebb lenne nélküle. Ha pedig valaki a lelke legmélyén úgy érzi, hogy értelmetlenül telnek napjai, hogy nem fontos a világ számára, hogy az életének nincs formája, akkor kitalál magának egyet. Megszületik egy képzeletbeli világ, amelyben ı egy kitüntetett szereplı, egy rejtızködı varázsló, természet-
feletti képességekkel és így hatalommal mások felett. A képzetei mindinkább eltávolítják a valóságtól és attól, hogy a világ igaz formáját megismerje egyre kevésbé találja helyét a durva, ıt meg nem értı világban. A képzetvilágba menekülés az éretlenség jele, a gyenge alapokon álló személyiségé, amely értéktelennek érzi magát, így a képzetei önigazolást nyújtanak. Az igazság így az emberek számára elsısorban érzelmi kérdés. Ha valaki egy témához, jelenséghez érzelmileg kötıdik, akkor a véleményeinek megkérdıjelezését a saját személye elleni támadásként veszi. Vagyis, sokkal fontosabb számára önmaga, mint a jelenség, azaz a valóság, az igazság. Ez azonban a fejlıdését is korlátok közé zárja. A megismeréshez csak az érdeklıdés és a teljességében való elfogadás viszonyulása vihet közelebb a feltétlen és önzetlen szeretet. A képzetvilágokat építı el akar venni a környezetébıl, hogy ı többnek hihesse magát. A valóságban élı viszont ad így az élet egészét gazdagítja. Az önzetlenség az énségen való túllépés. Valójában mindenki egy történet fıszereplıje, mindenkinek jelentıs a léte és élhet úgy, hogy a világ teljessége kevesebb lenne nélküle. Sok ember azonban értéktelennek látja azt a szerepet, amely betöltésére alkalmas lenne és amit a lehetıségei is engednének. Ez sokszor azért van, mert a környezetünk beleértve a modernitást, és a médiát is sugall, belénk sulykol bizonyos értékrendszert. A gyenge személyiség a látszat-értékekre törekszik, hiszen így a környezete csodálatát válthatja ki. Másrészt, az ember valódi értéket teremteni képes szerepének teljesítése sokkal nagyobb munkát és elszántságot igényelne. A képzetvilág és a látszatok értékei sokkal kényelmesebb utat jelentenek, ami a környezetbıl is nagyobb csodálatot vált ki.
A képzetek eltávolítanak a valóságtól, önmagunk és környezetünk jelenségeinek megismerésével és elfogadásával viszont belehelyezkedünk a világba, igaz képet tudunk kialakítani szerepünkrıl és lehetıségeinkrıl, így egyre inkább a világ teljességének részei leszünk. Istenben való hit azt is jelenti, hogy hiszünk az énségünkön túli világban és igazságban. Olyan helyen vagyunk, ahol valós és nem látszat értéket teremthetünk, bizonyos helyzetek próbái a fejlıdésünket szolgálják, formálódó képességeinkhez pedig fokozatosan újabb és újabb lehetıségek nyílnak meg. A világ teljességének, a valóságnak, Igazságnak, Istennek a mindenen, fıleg önmagunkon, énségünkön túli feltétlen szeretete egyre jobban beszı a mindenségbe, a világba. A képzetek elködösítik, a valóság viszont kitisztítja a tudatot, így megnyitja az intuíció forrását kezdetben a képzetekkel átszínezve, s csak sorozatos próbák után dıl el, hogy az egyén számára mi a fontosabb. A világ teljességével való együtt érzés így egy másik látásmód kapuját képes megnyitni. Az Igazság szeretete nem jelenti azt, hogy a véleményünket másra erıszakoljuk. Ember nem lehet a teljes igazság birtokában, így nem kérdıjelezhetjük meg olyannak sem a véleményét, aki azt nem tudná elviselni. A valóság végül mindig ítél. Az igaz hit az, amellyel feltétel nélkül elfogadhatunk másokat, magunkat és helyzetünkre mindig az értékteremtés lehetıségeként tekintünk. Isten hogyan látja a világot? Nos, ezt csak Isten tudja Ha azonban el tudunk szakadni képzeteinktıl, mindennapi gondjainktól, ha felül tudunk emelkedni problémáinkon, a világ szinte végtelen gazdagságára csodálkozhatunk rá, a lehetıségek szinte határtalan színterére, ahol ehhez a kincsestárhoz mi magunk is hozzáadhatunk egy-egy apró értéket.
Isten, Istenségek, İsök A Valóság egy, ahogy a szellemiség világa is. A szellemvilágban azonban önálló minıségek is megjelennek. Az ıshagyományokban több égrıl beszélnek, amelyek között átjárás van: egy-egy Életfa nı fel a következı égbe. A legfelsıbb égben van a Teremtı, aki mellett egy kiáradóbb férfi és egy befogadóbb nıi minıség is megjelenik, melyeket néha a Nap és Hold szimbolizál (az anyagi Nap és a Hold ezeknek a manifesztációi). Az alatta lévı égben differenciáltabb minıségeket kapunk, amelyek sokszor az ıselemekhez (a Tőz/Ég, Levegı, Víz és Föld) vagy az égtájakhoz kapcsolódnak. Egy érdekes felosztásban itt az Ég-Atya és Föld-Anya minısége jelenik meg, mely utóbbin a Föld bolygót is értsük. A kereszt másik szárát pedig a Fejedelem (vagy Harcos) és a bölcs Élet-Anya alkotja. Bármilyen minıségeket adjon meg egy hagyomány, ezen a szinten ezek egymással szemben ellentétesek, illetve ortogonálisak, így a világ négy sarkát jelölik ki, azaz Világır szerepőek. A Négy İr a Teremtı forrással együtt Öt, a Nappal és Holddal együtt Hét. Az alsóbb egekben a hagyományokban további differenciálódást találunk. Gyakran az Éltetı Tőznek, a Termésnek vagy a Viharnak is megtaláljuk az istenségeit. Az elhunytak szellemei felkerülhetnek a legalsó Égbe és innen figyelik utódaikat, akiknek sugallatokkal sokszor segíteni is próbálnak. Mivel az utódaikhoz vér szerint kötıdnek, nekik soha nem akarnak rosszat, nem csapják be ıket, mint esetleg más szellemi erık. Az ısök szellemei így
közvetítıkként jelennek meg a magasabb egekben lévı minıségek felé. Lelkek forrása és megtérte Az ıshagyományok szerint az ember halálával az ıt alkotó szellemi energia több részre hullik szét. Bizonyos tiszta részek felkerülhetnek az Égbe így tér meg ıseihez a lélek. Ez a hely egyben az újonnan születı lelkek forrása is. Születéskor az embert alkotó szellemi energia több részbıl tevıdik össze, ami késıbb több lélekként jelenik meg. Az utódban feltőnhetnek valamely ısének vagy ıseinek tulajdonságai, ami úgy jelenik meg, mintha ık az utódban újjászülettek volna. Az ıshagyományok szerint az embert alkotja egyrészt egy lélegzet-jellegő tiszta életenergia (sumer, illetve manysi lil ), amit a magyarok léleknek neveznek. Az életút során ehhez kapcsolódnak különbözı berögzıdések, szokások is. Az álmodó lélek éjjel, álomban útra kel, a megpihenı racionalitáson túllépve a transzcendens világba. A sumereknél ez a zi, magyarul (és manysi nyelven) íz/iz/ isz, vagyis ıslélek, isteni lélekrész, árnyék-lélek, ami az igazsággal (sumer zi(d), amit az elızıvel azonos képjel ír le) és egy különös hıvel, izzással is kapcsolatban van. Ezt madáralakban jelenítik meg, sasként vagy sólyomként, turu -madárként (manysi turuj sas ), ami az Éghez kapcsolódik, az Életfán tud felemelkedni és leszállni. Álmainkban a szimbólumok nyelvezetén keresztül így megláthatjuk az igazságot. Ez a vándorlélek, amely személyiségen túli, és a képességekhez, az életfeladatokhoz
kapcsolódik. Ha valaki az életében, tetteiben mindinkább túl tud lépni önmagán és a harmónia, a teljesség irányát tudja követni, akkor megerısödik ez a lélekrész. Ez nem a mindennapoktól való elszakadást, hanem az élet teljességében való részvételt jelent. Az Iz már nem csak a háttérben, árnyékként jelenhet meg, hanem kialakul az Éggel, az Igazsággal, a harmónia világával való egyre erısebb kapcsolat, ami már szinte önálló lélekként jelentkezik. A hagyomány szerint rendkívül ritka esetben bizonyos emberek már születésükkor rendelkezhetnek az Éggel való erıs kapcsolat lehetıségével, ez azonban csak megfelelı tanítás során aktiválódik. Ilyen tanítás maga az Élet. Ha egy ilyen képességő ember megfelelıen tud reagálni az életfeladatokra, akkor kibontakozhat benne ez a harmadik lélek, amely nem csak kapcsolat az Ég felé, hanem azzal, vagyis a világ teljességével egy. Az ilyen ember már nem csak az Ég, a harmónia és teremtés világának a közvetítıje, hanem az Ég eszköze, így olyanra, amit mi emberi életsorsnak nevezünk, néha nincs is lehetısége. A halál során széthullnak az embert alkotó szellemi energiák. A berögzıdések, szokások lassan leválasztódnak, leégnek a halottlátók ezt a részt tudják megidézni. A megtisztított lélekenergia felkerül az Égbe, megtér ıseihez, és majd új leszületések forrása lesz. A vándorlélek személyiségen túli, az nem közvetlenül a karakterhez kapcsolódik, hanem egy-egy feladathoz és a feladattal kapcsolatos tapasztalatokat győjti. A személyiség tehát nem reinkarnálódik, de a vándorlélek igen. A megfelelı képességő újszülötthöz újra hozzákapcsolódhat egy-egy ilyen feladat.
A halál egy hatalmas szembesítés az életúttal, a tettekkel. Itt már nincsenek vélemények, hamis önigazolások, önámítások, itt már csak Igazság van. A lélek a rossz döntéseinek lelkiismeret furdalásában ég. Ha a mérlegen a Jó kerül túlsúlyba, a Rossz a tisztítótőzben leég. Az élete során gonosszá vált lelket viszont nem engedi magához, kiveti az Ég. A halállal a földi tapasztalatok, kötelezettségek, feladatok, problémák véget érnek, a lélek megtérhet az Égbe és békében megnyugodhat. Az ıshagyományok szerint, ha valaki az élete során önzetlenül tevékenykedett a világ jobbá tételén, annak lelke a halál után is aktív marad. Az ilyen erıs lélek a szellemvilágból figyelemmel kíséri és próbálja segíteni vérszerinti és szellemi utódait. Szabad akarat Az emberi minıségeknél alapvetı különbség, hogy teremtésre, különösen a harmónia megteremtésére fordítja-e az energiáit vagyis, hogy szeret-e dolgozni, vagy pedig a másikból akar-e megélni, azzal, hogy elveszi más munkájának gyümölcsét, illetve arra kényszeríti, hogy helyette végezzen el valamit. Ez utóbbi a parazita lét: képletesen emberevés, a másik életenergiájának fogyasztása, tehát rabszolgaság. A másik életének, életerejének elvétele a teremtés pusztítása, amely a saját teremtıerıt nem érvényesíti, a másikét pedig megfojtja. Az ember szabad akaratot kapott, így dönthet, hogy az energiáit teremtı módon használja-e fel, vagy a látszatra kényelmesebb módon másra telepszik rá, hogy fenntartsa az
életét mást akár csak lelki terror alatt, a hatalmában tartva, mellyel rombolást végez mind önmagában, mind környezetében. Minden ember legnagyobb problémája végsı soron önmaga. Az emberi szándékok az építés, az értékteremtés vagy pedig a pusztítás, az érték rombolása két fı irányába mutatnak a kisebb-nagyobb tetteket, így végül az embert is alapvetıen ez alapján ítélhetjük meg. Az ösztöneit megfontolás nélkül követı embernek valójában nincs szabad akarata, nincs döntési lehetısége. Ez valójában akaratgyengeséget jelent, amely végsı soron káoszhoz vezet. A romboló módon megnyilvánuló tettek a belsı káosz, sokszor az egyén elıl is rejtett lelki problémák kivetülései. A valódi döntési lehetıség már az akaraterı bizonyos foka, egyben annak jelzıje, hogy az ember valóban meg tudja különböztetni a Jót és Rosszat, el tudja választani a Sötétséget a Világosságtól. Amikor pedig a korábbi beidegzıdésein túllépve a Jó irányába tud dönteni és tenni, azzal önmagát haladja meg, így léphet magasabb minıségre. Így élesztgetheti magában a Fényt. Az önzetlen értékteremtés nem jelenti, hogy engedjük, mások kihasználhassanak minket, hiszen így bennük negatív folyamatok indulnának el. Ezért fontos az asszertivitás, saját magunk és értékeinknek megvédése. Vannak, akik azt hiszik, hogy az embernek nincs is döntési lehetısége, annyira meghatározza a biológiája és a helyzete. A hagyomány pontosan tudja a meghatározottság és a szabad akarat arányait és összeütközéseit. Valójában, rendkívüli súlyúak a döntéseink, még a látszólag apróságnak tőnı dolgokban is, és együttesen akár gyökeresen más életúthoz vezethetnek.
A Jó minıségét minden határon túl követı embernek egyre kevésbé van szabad akarata, mivel egyszerően nem választhatja a másik utat. Ez is késztetésként, sıt, kényszerként jelenik meg, mivel egyszerően nem tehet mást. De, míg az ösztönenergiáinak akár romboló módon is utat követı ember nem tud mást tenni, az ilyen ember viszont nem akar mást tenni, bármi is legyen az ára. Az elsı eset a helyzet gyızelme az akarat felett, tehát akaratgyengeség, a másik viszont a tettek, az akarat diadala a helyzet felett. Hogy melyik irányról van szó, azt onnan láthatjuk, hogy a tettek eredménye értéket teremt-e vagy rombol. Szellemi segítı erık A láthatón túli világban létezik a teljesség harmóniájára, az értékteremtésre törekvı Jó világa és az abból kivetett, a töredezettségre, káoszra, pusztításra törı Rossz világa. Az ember a szándékaihoz, tetteihez segítséget kap a szellemvilágból. Ha a tettei az értékteremtés irányába esnek, akkor a Jó minıségeitıl, ha az értékrombolás felé mutatnak, akkor máshonnan. Ha az ember valamely, a teljesség harmóniájának irányába mutató tevékenységet minél elkötelezettebben, minél önzetlenebbül hajt végre, akkor ahhoz szellemi segítséget fog kapni. Létezik a tevékenységhez, a feladathoz (általános módon) kapcsolódó szellemi erı, amely az azzal kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok győjtıhelye is. A valóban elkötelezett emberhez hozzákapcsolódik ez a forrás, így egyre több információ válik számára elérhetıvé, ugyanakkor a saját tevékenységével is hozzáad ezekhez az ismeretekhez,
tapasztalatokhoz. Ez a szellemi erı sorsszervezıként is megjelenik, így különös egybeesések, események, segítı erık, majd hátráltatásnak tőnı váratlan próbák történhetnek. Az önzetlenség különösen magával az emberrel kapcsolatban merül fel: túl tud-e lépni önmagán, a gyengeségein, még önmagánál is fontosabb-e számára a feladat, az Igazság. Át tudja-e adni a szerepét annak, aki nála alkalmasabbnak bizonyul? Ha igen, akkor néha csalódásokon át, de egyre magasabb minıséggé tud fejlıdni a szellemi segítség iránymutatását követve. Ha erre nem képes, akkor a feladat segítı szellemi ereje lekapcsolódik hiszen az egy magas szinthez tartozik, így nem maradhat a figyelmeztetések ellenére mégis elakadt vagy a lejtın elinduló ember közelében. A tiszta tapasztalatokat győjtve ez a vándorlélek késıbb újabb és újabb elkötelezett ember mellé szegıdik, és az ı tevékenységét és útját próbálja majd segíteni. Minden ember körül léteznek pozitív segítı szellemi erık, ırszellemek, amelyek sugallatokkal, jelekkel próbálják terelni a jó útra. Mi, emberek általában töredékes információk, berögzött elképzelések alapján vezetjük tetteinket, céljainkat. A segítı szellemi erıknek viszont sokkal nagyobb áttekintése van rólunk, helyzetünkrıl, környezetünkrıl, világunkról, jövınkrıl. A régen élt erıs lelkő ısök szellemei a haláluk után is segítik utódaikat, nemzetségüket, népüket, az emberiséget. Az ısök emlékének ápolása erısíti ezt a szálat. A hagyományos sámánság egyik alapfeladata volt az ısök szellemével való kapcsolattartás, hogy útmutatást és támogatást adjanak élethelyzeteinkben.
Célok, Életfeladat Az emberek csodálatos fantáziákat teremtenek, általában soha nem teljesülı feltételekre. Ha ez vagy az az enyém lehetne, vagy ha én lehetnék az akárki, mennyivel jobban csinálnám, sokkal több értéket teremthetnék, mennyivel nagyobb hasznára lehetnék a közösségnek Az ıshagyományok, különösen a mesék és mítoszok pontosan leírják az ember által követendı utat. Elıször is a saját házunk táján, közvetlen környezetünkben kell rendet tennünk, mindennapi életünket kell biztos alapokra állítani. Olyan célokat kell kitalálnunk, amelyekre megvannak az eszközeink és lehetıségeink. A mitizált célok, illetve az élet mitizált elvek szerinti felépítése általában azt jelzi, hogy valaki csalódott eddigi sorsában, vagyis saját magában, így egy képzelt világba menekül. De, ha már a közvetlen feladatait sem tudta megoldani, hogyan tudna magasabb szintre lépni? Ha már a problémáival sem képes szembenézni, hogyan tudna mélyebb igazságokat elviselni? A hagyományok szerint, ha az ember már rendezte életét, egyszer csak, valamikor, megjelenik a közvetlen közelében olyan lehetıség, amely nagyobb felelısséget, nagyobb tetteket kíván. Az emberek általában elutasítják ezt, mivel az ilyen feladat egyre inkább a teljességhez, az önzetlenséghez tartozik, így plusz teherként jelenik meg, amely semmilyen konkrét hasznot nem ad, csak a jól végzett munka nyugalmát. Ha ezt mégis megteszi, ezután újabb feladatok, egyben újabb próbák jelennek meg, amelyhez a szellemvilág mind nagyobb segítséget is megad, újabb tudás, újabb képességek lesznek elérhetık mindezek azonban értéktelenek lesznek a többség számára. A szellemiséghez
kapcsolódó igazi tettek a teljes élet kiegészítései, melyek haszna anyagi értékekké közvetlenül nem konvertálható. Nincs tehát külön, a felhık között vezetı szellemi út. Nem a képzeteinket, mitizált eszméket kell keresnünk, hanem a tükörbe és magunk köré kell néznünk. A szellemiség igazi útja maga az életünk. Könnyen felismerhetjük, hogy mi az, amit leginkább meg kellene tennünk: az, amit a legjobban kerülünk, amit halogatunk. Felismerhetjük, milyen tulajdonságainkat kellene magasabb szintre emelnünk: azokat, melyek másokban a legjobban zavarnak. Az életfeladatunk pedig általában olyan, amit a tudatunkkal lényegtelennek tartunk, valójában pedig minden fontosabb élethelyzet, mint próba, annak irányába mutat. Életfeladatunk : egy értékes élet megteremtése. Ez valójában az Éggel, az értékeket képviselı szellemvilággal való mind teljesebb kapcsolat megteremtése. Életünk Az ıshagyomány szerint életünkben folyamatos segítséget és útmutatást kapunk a jóra törekvı szellemi erıktıl, amelyek sorsszervezı erıként is megjelennek, így terelni próbálják az embert a nagyobb áttekintést nyújtó felsıbb nézıpontjuk alapján a Jó útra. Jelek, sugallatok, álmok segítenek minket, ha túl tudunk lépni kényelmességünkön, berögzıdéseinken, konokságunkon. Kitalálhatunk magunkról tetszetıs képzeteket, meghatározhatunk jól hangzó célokat azok valósága, Igazsága meg fog mérettetni. Az Ég célja a valódi értékek megteremtése, a teljesség harmóniája.
Lelkünk legmélye pontosan tudja, hogy számunkra mi lenne a jó, mit kellene tennünk. Csak meg kellene tanulnunk hallgatni a sugallataira. A teljességet képviselı szellemiség egón túli. Nem az a fontos, hogy ki teremtette meg az értéket, hanem hogy hogyan teremtıdhet minél nagyobb érték. Nem az a cél, hogy valaki minél feljebb kapaszkodhasson a ranglétrán, divatos munkát végezhessen, amely a környezete felszínes csodálatát váltja ki. Ha valaki olyan helyre kerül, amit ı vagy környezete értéknek tart, de mégsem arra a legalkalmasabb, az egyre nagyobb konfliktusokat fog a számára eredményezni. A cél, hogy mindenki megtalálja a valódi helyét, amely valódi boldogságot hozhat. Az ıshagyományok szerint az Élet receptje rendkívül egyszerő: az Élet a tapasztalás lehetısége, és rajtunk áll, hogy annak idejét milyen módon telítjük meg tartalommal és értéket teremtünk, vagy éppen elvesztegetjük a lehetıségeinket, esetleg pusztítunk. Mindössze tehát annyit kell csak tennünk, hogy felismerjük, hogy valóban milyen helyzetben vagyunk márpedig éppen mi magunk szeretnénk a legjobban elkendızni a ránk vonatkozó igazságokat, képzeteket felépítve önmagunkról és helyzetünkrıl. A felismert tényleges helyzetbıl pedig meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni. És ehhez hívınek sem kell lennünk. Az életben a legfontosabb, hogy kézbe tudjuk venni saját sorsunk irányítását, ne másoktól várjuk problémáink megoldását, ne mások életét vegyük el. Mindenki csak a saját életét tudja megoldani. Ha még ezt sem tudjuk megtenni, ha mások életerejébe kapaszkodunk, hogyan teremthetnénk értéket? Mindehhez nem kell hívınek lenni. Az igazi hit mindössze azt jelenti, hogy elismerünk egy jóra törekvı, sors-