8 PUHATESTŰEK I. BOGÁRCSIGÁK, CSIGÁK, AGYARCSIGÁK A PUHATESTŰEK törzse (Phylum Mollusca) kétoldalian részarányos, szelvényezetlen testű állatokat tartalmaz, melyek teste jellegzetesen három tájékra tagolódik: fej, láb és zsigerzacskó. Méretük néhány milliméter és 20-25 méter között változhat, bár a többség a néhány centiméteres és az 1 méteres tartományba esik. Jellegzetes szervük a köpeny (pallium), mely egy páros vagy páratlan bőrredő, s a test felületén az általa határolt köpenyüregben helyezkednek el az ún. köpenyszervek, mint például a kopoltyúk. Fejlett meszes váz képzésére képesek. Egyike a legnagyobb gerinctelen csoportoknak, több osztályra oszthatók: bogárcsigák vagy cserepeshéjúak, csatornáshasúak, csigák, kagylók, agyarcsigák, fejlábúak vagy lábasfejűek. A puhatestűek rendszertana: 10. szövegdoboz Puhatestűek törzse (Phylum Mollusca) 1. Bogárcsigák v. Cserepeshéjúak osztálya (Classis Polyplacophora) 2. Csatornáshasúak osztálya 3. Classis Monplacophora 4. Csigák osztálya (Classis Gastropoda) 4.1. Előlkopoltyúsok alosztálya (Subclassis Prosobranchia) a. Kétpitvarosok rendje (Ordo Diotocardia) b. Egypitvarosok rendje (Ordo Monotocardia) 4.2. Hátulkopoltyúsok alosztálya (Subclassis Opistobranchia) a. Fedettkopoltyúsok rendje (Ordo Tectibranchia) b. Csupaszkopoltyúsok rendje (Ordo Nudibranchia) c. Tengeri pillangók rendje (Ordo Pteropoda) 4.3. Tüdőscsigák alosztálya (Subclassis Pulmonata) a. Ülőszeműek rendje (Ordo Basommatophora) b. Nyelesszeműek rendje (Ordo Stylommatophora) 5. Kagylók osztálya (Classis Bivalvia) 5.1. Lemezeskopoltyúsok alosztálya (Subclassis Lamellibranchia) 5.1.1. Fonalaskopoltyúsok öregrendje (Supraordo Filibranchia)
a. Sorosfogazatúak rendje (Ordo Taxodonta) b. Fogazatnélküliek rendje (Ordo Dysodonta) 5.1.2. Valódi lemezeskopoltyúsok öregrendje (Supraordo Eulamellibranchiata) a. Hasadtfogúak rendje (Ordo Schizodonta) b. Felemásfogúak rendje (Ordo Heterodonta) c. Hiányosfogúak rendje (Ordo Adapedonta) 6. Fejlábúak v. Lábasfejűek osztálya (Classis Cephalopoda) 6.1. Négykopoltyúsok alosztálya (Subclassis Nautiloidea) 6.2. Kétkopoltyúsok alosztálya (Subclassis Coeloidea) a. Tízkarúak rendje (Ordo Decabrachia) b. Nyolckarúak rendje (Ordo Octobrachia)
BOGÁRCSIGÁK vagy CSEREPESHÉJÚAK OSZTÁLYA (Classis Polyplachophora BLAINVILLE, 1816) A bogárcsigák kizárólag tengeri állatok, sziklára tapadva élnek. Nagyságuk néhány milliméter és 30 cm között változik. Ovális, hát-hasi irányban lapított testük hátoldalát általában nyolc, egy sorban elhelyezkedő héjlemez borítja. A tüskés bogárcsiga (Acanthochitona fascicularis [LINNAEUS, 1767]) ovális teste 3,5-4,5 cm hosszú, 2,5-3 cm széles. Hátoldala domború, a hasoldal lapos. Színe szürkés vagy barnás, esetleg vöröses. A csoportra jellemzően a hátoldalon zsindelyszerűen elhelyezkedő, rombusz alakú héjlemezek találhatóak, számszerűen nyolc. Minden héjlemez elülső szélét befedi az előző hátulsó széle. A lemezkék hátulsó szélén kis kúpszerű csúcs (apex) látható, szabad felületükőn apró gödröcskék vannak. A lemezkéket körülveszi a köpeny nyúlványa, az ún. hát körüli szegély (perinotum), mely ez esetben jól fejlett és ránő a lemezkék külső szélére is. A perinotumon, váltakozva a lemezkékkel, kilenc pár kicsi mésztüskeköteg található. A héjlemezek általában nem szélesebbek a hátoldal felénél. Az állat hasoldalán körkörösen a test szélén a köpenyszegély figyelhető meg. Elől és a középvonalban van a kicsi félköralakú fej a szájnyílással, mely után a széles talp alakú láb következik egy harántbarázdával elválasztva. A köpenyszegély és a láb között található a vályúszerű köpenyüreg, ebben mintegy húsz pár fésűs kopoltyú van, ide nyílnak a páros ivarnyílások és a kiválasztónyílások (a 6. ill. a 7. lemezkének megfelelően). Ugyancsak a köpenyüregben, közvetlenül a láb mögött van a végbélnyílás. A Földközi-tengerben elterjedt. A Fekete-tengerben kis termetű rokona a Lepidochitona marginatus PENNANT, 1777 található, melynek hát körüli szegélyét apró mészpikkelyek borítják, mésztüskékkel nem rendelkezik. A héjlemezek szélesebbek a hátoldal felénél. Színe rozsdabarnás.
CSIGÁK OSZTÁLYA (Classis Gastropoda CUVIER, 1797) Egyike a legfajgazdagabb puhatestű csoportoknak, tengerekben, édesvizekben és szárazföldön egyaránt gyakoriak. Fejtájékukon jellegzetesen tapogatókat és szemeket találunk. A láb többnyire széles talp alakú, a köpeny páratlan bőrlebeny. Testük másodlagosan aszimmetrikussá vált, ún. helicoid szimmetriájú, vagyis zsigerzacskójuk és a ház, típusos esetben, spirálisan csavarodott. 1. ELŐLKOPOLTYÚSOK ALOSZTÁLYA (Subclassis Prosobranchia MILNE-EDWARDS, 1848) Többségük tengeri, de édesvizekben és szárazföldön is megtalálhatóak. Általában jól fejlett házzal rendelkeznek, a fejen pedig egy pár tapogató van. Köpenyüregük a fej mögött, a test elején helyezkedik el, s nevüknek megfelelően kopoltyújuk a szív előtt található, csúcsa a fej felé néz. A láb hátoldalán egy ún. héjfedő (operculum) alakul ki, mely a ház szájadéknyílásának lezárását teszi lehetővé a csiga visszahúzódása esetén. Állandó szerkezet, struktúrája a háznak megfelelő rétegzettséget mutat. Idegrendszere keresztezett, ezért csavart idegűeknek (streptoneuria) is nevezik e csoportot. Két rendjület tartjuk számon, a két- és egypitvarosok csoportját. A KÉTPITVAROSOK rendjébe (Ordo Diotocardia) tartozó fajok két szívpitvarral rendelkeznek többnyire, ennek megfelelően a fajok többségénél a kopoltyúk és a vesék is párosak. Fésűs kopoltyúik kétsorosak, végük szabad. Idegrendszerük csupán kis mértékben központosított, a lábdúc helyett sok esetben két hosszanti idegfonat található. A ház belső oldalán a gyömgyházréteg gyakran nagyon fejlett. Kivételt képez némiképpen a csészecsiga (Patella coerulea LINNAEUS, 1758), mivel egy szívpitvarral rendelkezik csupán. Háza nem csavarodott, hanem lapos kúpalakú, 4-6 cm hosszú, 3-5 cm széles és 1,5-2 cm magas. Külső felületén számos sugárirányú borda és körkörös növekedési vonal figyelhető meg. Színe változó, különböző árnyalatú barna vagy szürke. A Földközi-tengerben sziklás partokon gyakori. Szintén furcsa kinézetű a fülcsiga (Haliotis tuberculata [LINNAEUS, 1758]), melynek háza lapos, 6-8 cm széles, s tekercse szinte kivehetetlenül kicsi, csúcsa kiemelkedő. Házát valójában a fülszerűen kiszélesedő utolsó kanyarulat uralja. A házon, külső szélével párhuzamosan kerek nyílások sorakoznak, ezeken nyúlnak ki a köpeny tapogatói. A ház felületén jól felismerhetők a növekedési vonalak. Külső felülete sárgás- vagy zöldesbarna színű, belül gyöngyházfényű. A Földközi-tengerben sziklás partokon fordul elő. Vastag falú, kúpalakú háza hat kanyarulatból épül fel a kúpcsigának (Gibbula divaricata [LINNAEUS, 1758]). A kanyarulatok szélei egyenesek, a varratok sekélyek. A ház 12-15 mm magas és hasonló széles, alapszíne különböző árnyalatú világos barna, élénk piros pontokból összetevődött hullámos harántvonalkák díszítik, belső felülete gyöngyházfényű. A Fekete-tengerben gyakori. A kétpitvarosokkal szemben az EGYPITVAROSOK rendjének (Ordo Monotocardia) tagjai egy szívpitvarral, egy kopoltyúval és egy vesével rendelkeznek.
Fésüs kopoltyújuk egysoros, egész hosszában hozzánőtt a köpenyüreg falához. Gyöngyházrétegük fejletlen. Édesvízi faj az elevenszülő csiga (Viviparus viviparus [LINNAEUS, 1758]), nevét sajátos szaporodási jellemvonásáról kapta: az utódokat elevenszüléssel hozza világra. Háza csaknem sima, alapszíne barnás-sárga zöldes árnyalattal, három sötétbarna öv díszíti. Magassága 28-35 mm, szélessége 20-28 mm. Álló és lassan folyó vizekben nagyon gyakori. A tiszta vizeket kedveli, szennyezett vizekből eltűnik. Értékes ritkaság a maradványcsiga (Melanopsis parreyssi PHILIPPI, 1847). Háza tornyos, vastag falú, a kanyarulatokon erőteljes harántbordák vannak. Színe barnásfekete, magassága 15-18 mm, szélessége 7-8,5 mm. A jégkorszak előtti időkből származó maradványfaj (reliktum). Endémikus faj, egyetlen élőhelyét a Nagyvárad melletti Püspökfürdő környéki hévízforrások képezik. A kürtcsiga (Buccinum undatum LINNAEUS, 1758) kúpos háza 10-12 cm magas és 6-8 cm széles. A szájadék egy vályuszerű nyúlvánnyal, ún. szifóval (sipho) rendelkezik (siphonostom szájadék), ebben helyezkedik el a köpeny csőszerű nyúlványa, amit köpenyszifónak nevezünk. A ház alapszíne sárgásbarna, csúcsa felé rendesen sötétebb. Az Atlanti-óceánban és az Északi-tengerben gyakori. A homokos tengerpartokat kedveli. A Fekete-tenger partjának egyik leggyakoribb faja a kisméretű varsacsiga (Nassa reticulata [LINNAEUS, 1758]). Megnyúlt kúpos háza hét kanyarulattal rendelkezik, csúcsa kihegyesedik. Magassága 20-25 mm, szélessége 14-15 mm. A kanyarulatok felületén erőteljes haránt és hosszanti bordák vannak, ezek jellegzetes recézett külsőt adnak a háznak. A szájadék megnyúlt, ovális alakú, alsó része rövid szifóban végződik. A ház színe változó, sárgás, barnás vagy feketés. Az Atlantióceánban, Földközi-tengerben és Fekete-tengerben gyakori. Szintén kisméretű, de igen díszes házzal rendelkezik a lencsecsiga (Nana neritea [LINNAEUS, 1758]). Ovális, lapított háza csak három kanyarulatból áll, csúcsa nem emelkedik ki, magassága 6-8 mm, szélessége 12-16 mm. Alsó oldalán excentrikusan helyezkedik el a szájadék, amely gyengén fejlett szifóval rendelkezik. A ház fala vastag, sima, porcelánszerű, felső része barnán tarkázott, alsó része nagyrészt fehér. A Fekete-tengerben gyakori. Veszedelmes ragadozó az öblös csiga (Rapana thomasiana CROSSE, 1861). Háza vastag falú, kúp alakú tekercsén szabálytalan bordák, kiemelkedések vannak; tágas szájadéka magasabb a tekercsnél, rövid szifóval rendelkezik. Magassága 10-15 cm, szélessége 6-10 cm. Alapszíne világosbarna, a megvastagodott részek rendesen sötétebbek, a szájadék belső sima felülete narancsszínű. A Fekete-tengerben az utóbbi évtizedekben terjedt el, ragadozó faj, kagylókkal táplálkozik. A tüskés csiga (Murex brandaris [LINNAEUS, 1758]) háza, szifóval együtt 8-10 cm magas és 3,5-4,5 cm széles. Tekercse kúp alakú, csúcsa hegyes. A ház hat kanyarulatú, az utolsó a többinél jóval fejlettebb. Szifója hosszú, 3-4 cm-es, és vékony. A kanyarulatokon fejlett tüskeszerű nyúlványok vannak, erről kapta nevét is. A Földközi-tengerben él, ragadozó. Méregmirigyének váladékát az Ókorban a bíborszín előállítására használták egy másik fajtársával együtt. Bíborcsigaként is ismeretes tehát, a főníciaiak fedezték fel elsőként e tulajdonságát. Egyike a legszebb házakkal rendelkező fajoknak a tigriscsiga (Cypraea tigris LINNAEUS, 1758), háza első látásra porcelán díszre emlékeztet, elérheti a 7-9 cm-es nagyságot. A tojásdad alakú ház felül domború, alul lapos, az utolsó kanyarulat teljesen beborítja a többit (involut ház), s ez hozzájárul a sajátos kinézetéhez. A szájadék hasítékszerű, a héj egész szélességére kiterjed, pereme fogazott. A
porcelánszerű ház alapszíne fehér, felső oldalát kerek, barna foltok díszítik. Az Indiai Óceánban él. Üvegszerűen átlátszó teste van a házatlan lapátlábú csigának (Pterotrachea coronata FORSKAL, 1775). Sajátos, első látásra csigára semmiképpen sem emlékeztető teste nagy mennyiségű vizet tartalmaz. Lebegő életmódot folytat. 8-10 cm hosszú hengeres teste van, a fej csőszerű ormányban nyúlik meg, a fej két oldalán egy-egy kicsi fekete szem található. Az úszásra szolgáló láb két részre tagolódik, a hasoldal közepe táján van a kerek, oldalról lapított lemezszerű propodium és a test végén a háromszög alakú, ugyancsak lapított metapodium. Az utóbbi végfonálban végződik. A ház teljes mértékben hiányzik, a zsigerzacskó elcsökevényesedett, a zsigerszervek tojásdad alakú testecskébe (nucleus) tömörülnek a test hátulsó és háti oldalán. Itt található a végbélnyílás is a hátoldalon, ezt koszorúszerűen kopoltyúlemezkék veszik körül. A Földközi-tengerben él. A házas úszócsiga (Atlanta peronii LESUEUR, 1817) a lapátlábú csiágval rokon faj, szintén úszó-lebegő életmódú. Ellentétben azonban az előző fajjal, vékonyfalú, spirálisan csavarodott házzal rendelkezik, melybe vissza is tud húzódni. Lába szintén pro- és metapodiumra tagolódik, az előbbi tapadókoronggal rendelkezik, az utóbbin operculum van. Kisméretű, 5-6 mm-es csiga. A Földközi-tengerben elég gyakori. 2. HÁTULKOPOLTYÚSOK ALOSZTÁLYA (Subclassis Opisthobranchia MILNE-EDWARDS, 1848) Kizárólag tengeri állatok tartoznak ebbe az alosztályba. Házuk legtöbb esetben elcsökevényesedik, vagy hiányzik. Általában két pár tapogatójuk van, a héjfedő (operculum) ritkán fejlett. Ha rendelkeznek elsődleges fésűs kopoltyúval, ez a szív mögött helyezkedik el a test jobb oldalán, csúcsával hátrafelé fordulva. Néhány primitívebb faj kivételével a detorzió következtében másodlagosan egyenesidegűek (euthyneuria). A FEDETTKOPOLTYÚSOK RENDJE (Ordo Tectibranchia) jól fejlett köpennyel és köpenyüreggel rendelkező fajokat tartalmaz. A ház többé-kevésbé fejlett vagy csökevényes is lehet. A fésűs kopoltyú a jobb oldalukon van, ezt befedi a köpeny és a láb lebenyszerű nyúlványa, a parapodium. Sajátos nevű faj a tengeri nyúl (Aplysia depilans GMELIN, 1791). Nehézkes, viszonylag nagy testű, 15-20 cm hosszú tengeri csiga. A fej elülős részén két oldalsó helyzetű ajak között található a szájnyílás. Két pár tapogatója van, az elülső pár széles háromszög alakú, és előre irányul, a hátulsó pár hengeres és fölfelé álló, tövükben egy-egy szem található. A jobboldali széles tapogató mellett van az ivarnyílás. A láb talpszerű, nagyon vastag és széles, hátulsó végén kihegyesedő. A láb talpszerű, nagyon vastag és széles, hátulsó végén kihegyesedő. A láb hátoldalán helyezkedik el a köpennyel borított csökevényes zsigerzacskó. A köpeny jobboldali széle szabadon áll, és befedi a meglehetősen szűk köpenyüreget, ebben van a nagy fésűs kopoltyú, mely csúcsával hátrafelé irányul. A köpeny széle hozza létre a köpenyüreg cső alakú nyílását, ennek a közelében van a végbélnyílás. A zsigerzacskó elején a kopoltyú tövében található a kiválasztó szerv nyílása. Elcsökevényesedett, átlátszó conchiolinból álló héja a köpenylemezek között elrejtve található, csak kis részlete látható egy kerek nyíláson keresztül. A test két oldalán a láb széles bőrlebenyeket (parapodium) hoz létre, ezek felfelé hajolva teljesen beborítják a zsigerzacskót a kopoltyúval együtt. Sötét zöldesbarna vagy feketésbarna színe van, néha márványozott. A Földközi-tengerben gyakori.
Nem rendelkeznek házzal a CSUPASZKOPOLTYÚSOK RENDJÉNEK (Ordo Nudibranchia BLAINVILLE, 1814) tagjai, s a köpeny és a köpenyüreg is elcsökevényesedett. Fésűs kopoltyújuk, amennyiben megvan, fedetlen és a test jobb oldalán található, de legtöbbször eltűnt, és szerepét a hátoldalon található, bőrlebenyekből kialakuló másodlagos kopoltyúk veszik át. A Pleurobranchea meckeli LEUE, 1813 teste 8-10 cm hosszú, alapszíne fehér, szürke hálózatos rajzolat díszíti. Két pár, háromszögű, oldalra irányuló tapogatója van, a szájnyíláson hengeres ormány türemkedik ki. A láb nagyon széles, talpszerű, hátoldalán helyezkedik el a csökevényes, lapos zsigerzacskó, amelyet befed a köpeny. A köpenynek keskeny ereszszerű szegélye fedetlenül hagyja a kétsoros fésűs kopoltyút. A kopoltyú csúcsi része fölött látható a végbélnyílás, tövénél a kiválasztó nyílás és valamivel az előtt az ivarnyílás. A szemölcsös csillagcsiga (Archidoris tuberculata [CUVIER, 1804]) ovális, hát-hasi irányban lapított teste 7-10 cm hosszú. Enyhén domború hátoldala sűrűn szemölcsös. A test elülső részén egy pár visszahúzható tapogató van. A test hátulsó vége közelében, a hátoldalon található a végbélnyílás, amelyet koszorú alakban másodlagos kopoltyúk vesznek körül. A láb széles talpszerű. Alapszíne sárgás, szabálytalan barna foltok díszítik. A Európa körüli tengerekben elég gyakori. Úszó és lebegő életmódot folytatnak a TENGERI PILLANGÓK (Ordo Pteropoda PELSENEER, 1888). Kistermetűek, fejük gyengén fejlett, a láb középső része elcsökevényesedettm ezzel szemben igen fejlettek páros oldallebenyei (parapodium), melyek segítségével a vízben úsznak. Primitívebb fajaiknál még találunk házat, de a köpeny és a fésűs kopoltyúk hiányoznak. Törzsfejlődéstanilag nem egységes e csoport, újabban két külön rendre bontották őket (Gymnosomata BLAINVILLE, 1824 és Thecosomata BLAINVILLE, 1824), mi azonban didaktikai szempontból egyszerűbbnek ítélve együtt tárgyaljuk őket. A Cavolinia tridentata (NIEBUHR, 1775) 1-2 cm-es nagyságú, gömbded testét majdnem beborítja a hasonló alakú és átlátszó ház maradványa. A ház nyílása elől található, a ház hátul kúp alakú nyúlványban végződik. A ház alól kétoldalt kinyúlnak a köpeny vékony, hátrafele irányuló nyúlványai. A test elülső részével kapcsolatosak a lemezszerű, lekerekített, lepkeszárnyra emlékeztető parapodiumok. Valóban lepkéhez hasonló a Pneumoderma mediterraneum (VAN BENEDEN, 1838). Hengeres teste 12-14 mm-es hosszú. Szájnyílása gömbded fején található, valamint egy pár tapogató is. A láb a hasoldalon van, a lemezszerű parapodiumok ettől jobbra és balra helyezkednek el. Házzal nem rendelkezik, még csökevénnyel sem. A Földközi-tengerben él. 3. TÜDŐSCSIGÁK ALOSZTÁLYA (Subclassis Pulmonata) Szárazföldi életmódhoz alkalmazkodtak a tüdőscsigák, ennek megfelelően nem kopoltyúval, hanem ún. tüdővel, a köpeny belső falán található vékony csőhálózattal lélegeznek. Egyes fajok másodlagosan édesvíziek lettek, de ezek is tüdő segítségével lélegeznek a szabad levegőből. Házuk jól fejlett többnyire, egy vagy két tapogatóval rendelkeznek. Kevés kivételtől eltekintve másodlagosan egyenesidegűek, az idegdúcok a garat körül tömörülnek.
Az ÜLŐSZEMŰEK RENDJE (Ordo Basommatophora) édesvízi fajokat tartalmaz többnyire, bár néhány szárazföldi és tengeri faj is van közöttük. Egy pár vissza nem húzható tapogatójuk van, a tapogatóban tövében ülnek a szemek. Az egyik legközönségesebb nagytestű édesvízi faj a mocsári csiga (Lymnea stagnalis [LINNAEUS, 1758]). A ház kihegyesedő tekercse hasonló magas vagy magasabb, mint a szájadék. Magassága 42-65 mm, szélessége 21-32 mm. Sárgásbarna színe van. Álló és lassan folyó vizekben gyakori. Szintén közönséges a tányércsiga (Planorbarius corneus [LINNAEUS, 1758]). Lapított házzal rendelkező édesvízi faj. Az utolsó kanyarulat hengeres, él nincsen rajta. A ház alapszíne sárgásbarna, gyakran zöldes árnyalatú, átmérője 25-35 mm. A nagyobb lassú folyású vizeket kedveli. Közeli rokona az éles csiga (Planorbis planorbis [LINNAEUS, 1758]), melynek utolsó kanyarulata, eltérően az előző fajtól, lapított, alsó széle közelében kiemelkedő él található. A háznak sárgásbarna színe van, átmérője 15-20 mm. Rokonához hasonló élőhelyeket népesít be. Növényzetben gazdag állóvizeket kedvel a fülcsiga (Radix auricularia [LINNAEUS, 1758]). Utolsó kanyarulata erősen kitágul s a szájadék feltűnően széles, erről a sajátosságáról kapta nevét e faj. A tekercs kicsi, csúcsa hegyes. Sárgásbarna színe van. Magassága 25-30 mm, szélessége 18-25 mm. Tiszta, gyorsfolyású hegyi patakok, folyók vizét kedveli a sapkacsiga (Ancylus fluviatilis O. F. MÜLLER, 1774). Sajátos alakja van, a ház nyílása csaknem kerek, 5-7 mm hosszú és 3,5-5 mm széles, kiemelkedő csúcsa hátrafelé irányul. Sajátos, tekercs nélküli háza lehetővé teszi, hogy kövekre tapadva a bíz sodrásának ellenálljon. A NYELESSZEMŰEK RENDJE (Ordo Stylommatophora) főleg szárazföldi fajokat tartalmaz, bár vannak kétéltű fajaik is. Két pár visszahúzható tapogatóval rendelkeznek, a második, hosszabb tapogató tetején ülnek a szemek. Az éti csiga (Helix pomatia LINNAEUS, 1758) háza erős héjú, tekercsét 4,5-5 kanyarulat alkotja. Alapszíne világos sárgásbarna, 5 barna öv díszíti, az övek többékevésbé elmosódhatnak. Magassága 37-48 mm, szélessége 39-49 mm. Ritkás erdőkben, kertekben, bozótosokban található. A sávos csiga (Cepaea vindobonensis [FÉRUSSAC, 1821]) kisebb faj, magassága 14-23 mm, szélessége 17-26 mm. Köldöke teljesen zárt. Alapszíne sárgás vagy barnás árnyalatú fehér, 5 sötétbarna öv díszíti. Erdőszéleken, bokros helyeken gyakori. A bánáti csiga (Helicigona banatica [ROSSMÄSSLER, 1838]) lapított házzal rendelkező szárazföldi faj. Utolsó kanyarulata közepén taraj húzódik végig. Alapszíne sárgásbarna, a taraj mentén barna öv található. Magassága 17-20 mm, szélessége 25-35 mm. Erdőkben nedves helyeken, avarban, kövek, fakéreg alatt található. A nagyfogú orsócsiga (Clausilia dubia DRAPARNAUD, 1805) kistermetű, 11-14 mm-es házzal rendelkező, szárazföldi faj. Szélessége 2,7-3,3 mm. Háza orsószerű, megnyúlt, felülete erőteljesen vonalkázott. Szájadékában sajátos fogszerű nyúlványokat találunk, a jobboldali fog erőteljes és kidomborodó. Színe sárgásbarna. Sziklás helyeken él. Számos faj háznélküli, vagy csökevényes házzal rendelkező ún. meztelencsiga. Egyik legnagyobb méretű hazai képviselője ennek a csoportnak az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger WOLF, 1803), teste elérheti a 200-300 mmes hosszúságot. A talp szélső pásztái sötétebbek a középsőnél, pajzsa egyszínű, hossza majdnem 2/5-e a test egész hosszának, taraja a test fele hosszán végignyúlik.
Alapszíne fehértől a feketéig változik, lehet egyszínű, foltos, márványozott vagy sávozott. Hegyvidéki erdőkben gyakori. Jellegzetes kárpáti endemizmus az egyszínű kék, zöld, lila vagy feketéskék kárpáti meztelencsiga (Bielzia coerulans [BIELZ, 1851]). A talp középpásztája néha valamivel világosabb az oldalpásztáknál. Taraja, az összehúzódott állaton, majdnem a test első harmadáig ér, hátul uszonyszerűen lapított. A kinyúlt test 100-160 mm hosszú. Erdős, sziklás hegyvidéki területeken fordul elő.
AGYARCSIGÁK OSZTÁLYA (Classis Scaphopoda BRONN, 1862) Kizárólag tengeri állatok. Kétoldalasan részarányosak, vázuk egységes, hengeres többé-kevésbé görbült, mindkét végén nyitott. Köpenylemezeik összenőttek a hasoldalon. A tágasabb nyílás közelében van a fej és a láb. A szájnyílás körül ún. fogófonalak (captaculum) helyezkednek el, ezekkel fogja el apró zsákmányállatokat a homokszemek közül. Tengerfenéken az aljzaton, sok esetben a homokban élnek. Közismert képviselőjük a agyarcsiga (Dentalium dentale LINNAEUS, 1767), elefántagyar alakú váza fehér színű, 30-35 mm hosszú, felületén 18-20 erőteljes hosszanti bordával. A láb hengeres, kúp alakú csúcsa tövében két, többé-kevésbé háromszögű oldallebeny található. A Földközi-tengerben él.