INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ 112. Közgyőlése és kapcsolódó találkozók Manila, 2005. március 31.-április 8. Közgyőlés A/112/8-DR 8. napirendi pont 2005. április 7. TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK: A PARLAMENTEK SZEREPE A MEGELİZÉSBEN, A REHABILITÁCIÓBAN, AZ ÚJJÁÉPÍTÉSBEN ÉS A VESZÉLYEZTETETT TÁRSADALMI CSOPORTOK VÉDELMÉBEN Az elıkészítı bizottság által benyújtott határozati javaslat Rapporteur: J. JAYAWARDANA úr (Sri Lanka) Az Interparlamentáris Unió 112. Közgyőlése, (1) aggodalommal figyelve, hogy a földrengések, cunámik, pusztító esızések, hóviharok, szélviharok (tájfunok, tornádók stb.), árvizek, földcsuszamlások, vulkánkitörések, erdıtüzek, szárazságok, sáskainváziók és más súlyos természeti katasztrófák fontos, nemzeteken átívelı fenyegetést jelentenek minden embernek, s hogy a védtelen, szegény társadalmi rétegek a fejlıdı országokban, fokozottabb mértékben kitéve a szerencsétlenségeknek, gyakran egy természeti katasztrófa után - a legnagyobb kárt szenvedik el, az országhatáron belül vagy azon kívül menekültekké válnak, továbbá a természeti katasztrófa másodlagos hatásai, mint pl. az élelmiszerhiány és a higiéniás feltételek tartós problémák forrásává válnak, (2) Tekintettel arra, hogy minden katasztrófa - beleértve az ember által elıidézett katasztrófákat - közvetlen fenyegetést jelentenek az emberekre nézve, továbbá az emberek biztonsága szempontjából kiemelten fontos gondoskodni arról, hogy a segélyek valóban azok szenvedéseinek megkönnyítésére irányuljanak, akiket érint az adott katasztrófa, ill. fejleszteni az egyes emberek és helyi közösségek kezdeményezıkészségét, (3) Megállapítva, hogy Sri Lanka, India, Thaiföld, Malajzia, Mianmar, a Maldívszk., Banglades, Szomália, Kenya, Tanzánia és további országok több mint 270 000 ártatlan állampolgára esett áldozatául a 2004. december 26-n Szumátra partjain túli nagy földrengéseknek és az Indiai-óceánon bekövetkezett cunáminak, s hogy továbbra is több tízezer ember van eltőntnek nyilvánítva, továbbá több százan vesztették életüket az Indonéziában három hónappal késıbb megjelenı utórezgések következtében,
(4) Kifejezve ıszinte részvétét azok felé, akik szeretteiket veszítették el a cunámikatasztrófában s az utórezgések nyomán, csakúgy, mint az érintett országok lakosai, parlamentjei és kormányai felé, (5) Méltányolva az érintett nemzetek által betöltött vezetı szerepet a szerencsétlenségre való reagálásban, és magasra értékelve a gyors közremőködést, mellyel a nemzetközi közösség a segélyakciókat megszervezte válaszként az Egyesült Nemzetek felhívására, (6) Értékelve azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek és szakosított ügynökségei, mint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fıbiztosa (UNHCR), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Világélelmezési Program (WFP), a Világbank, a Nemzetközi Hitelalap (IMF) és olyan más intézmények, mint a Nemzetközi Vöröskereszt és Félhold Mozgalom, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), csakúgy mint a kormányok és megannyi nemzetközi humanitárius segélyszervezet azonnal csatlakoztak, biztosítva a cunámi-áldozatok szükségleteinek megfelelıen a sürgıs humanitárius támogatatást, a sürgısségi egészségügyi ellátást, átmeneti lakhelyet és élelmet az érintett országokban, valamint kifejezve tiszteletét és köszönetét az Egyesült Nemzetek Fıtitkárának a gyors reagálásáért a katasztrófasújtott országokban tett látogatás révén, mellyel a helyszínen mérte fel a cunámi által okozott károkat és pusztítás mértékét, (7) Emlékeztetve a Nyilatkozatra a Sürgısségi Segélyre, Rehabilitációra, Újjáépítésre és Megelızésre irányuló Akcióról a 2004. december 26-i Földrengés és Cunámi után, melyet az Dél-Kelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) vezetıi különülésen fogadtak el a földrengést és a cunámit követıen Jakartában, 2005. január 6-án, ill. számos más megbeszélésre, melyekre nemzetközi szinten került sor az említett témában, (8) Emlékeztetve a 2003-ban Santiago de Chile-ben tartott 108. IPU Konferencián elfogadott határozatra a - határokon átnyúló természeti katasztrófák megelızésére és kezelésére irányuló - nemzetközi együttmőködésrıl és az érintett régiókra gyakorolt hatásról, (9) Tudva, hogy a nemrég bekövetkezett - földrengés és cunámi által okozott - károkat súlyosbította az Indiai-Óceán peremterületén a korai elırejelzést szolgáló rendszer és a katasztrófa elırejelzésének feltételéül szolgáló ismeretek elégtelen szintje, illetve az ok-okozati kapcsolatok nem kielégítı ismerete a nagyobb földrengések és a cunámi esetében, (10) Tekintettel arra, hogy a Katasztrófák Csökkentését célzó Világkonferencia (Kobe, Japán, 2005. január 18-22.) keretein belül megrendezett Külön Ülés az Indiai-Óceáni Katasztrófáról kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy átfogó jelleggel értékeljék a cunámi-szerencsétlenségbıl levonható tanulságokat, s hogy folytatódjon a nemzetközi és regionális párbeszéd és egyeztetés, mellyel kialakítható egy korai elırejelzést biztosító rendszer, (11) Figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának (UNICEF) becslése szerint a nemrég bekövetkezett földrengés és cunámi áldozatainak egyharmada gyermek volt, és mély aggodalommal állapítva meg, hogy a
katasztrófát elszenvedı gyermekek jelenleg az emberkereskedelem és a fertızı betegségek fenyegetésének vannak kitéve, (12) Hangsúlyozva a UNICEF, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és mások által támogatott sürgısségi humanitárius akciók jelentıségét e tragikus folyamat megválaszolásában a gyermekek életének megmentése és további védelme szempontjából, (13) Újra megerısítve a parlamentek és a parlamenti képviselık több szintő hozzájárulásának jelentıségét a gyermekeket és nıket megsegítı sürgısségi, humanitárius segélynyújtáshoz, tekintettel az említett társadalmi csoportok különös veszélyeztetettségére a katasztrófa utáni idıszakban, (14) Felismerve az ártatlan áldozatok millióinak nyújtott pszichológiai segítség és tanácsadás szükségességét az emberiséget sújtó nagymérető katasztrófákkal járó lelki trauma feloldásában, illetve elismerve a különbözı nem kormányközi szervezetek (NGO-k) által biztosított támogatás hatékonyságát, (15) Figyelembe véve a nemzetközi együttmőködés, a szolidaritás, a partneri kapcsolatok és a jó kormányzás fontosságát minden szinten, mellyel megerısíthetık a katasztrófa-megelızı intézkedések, 1. Felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy újítsa meg elkötelezettségét, mellyel lehetıség szerint - a katasztrófákat megelızheti, az elkerülhetetlen természeti katasztrófák hatásait minimálisra csökkentheti, azáltal, hogy a lehetı legtöbb tanulságot vonja le a múlt eseményeibıl, azon szerencsétlenségekre való felkészülés céljából, melyek a Földön bárhol lesújthatnak, továbbá feleljen meg az emberiség közös elvárásának a széleskörő károk megfékezését illetıen, különös tekintettel az élet elvesztésére; 2. Javasolja, hogy a világ azon nemzetei, melyek gyakran vannak kitéve természeti csapásoknak erısítsék tovább a katasztrófa-megelızésre irányuló együttmőködésüket, továbbá bíztatja ıket az ismeretek, tapasztalatok, a technológia és egyéb információk elérhetıvé tételét és megosztását, hozzájárulva egy korai elırejelzést biztosító rendszer létrehozásához, valamint sürgeti az érintett kormányokat, hogy konkrét intézkedések megtételével mozdítsák elı a - nemzetközi koordináció mellett, az indiai-óceáni régióban mőködı - cunámielırejelzı rendszer megvalósítását, melyet az Egyesült Nemzetek intézményei adminisztrálnának, értve ez alatt az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezetének (UNESCO) Kormányközi Oceanográfiai Bizottságát (IOC) és a Nemzetközi Katasztrófacsökkentési Stratégiát (ISDR); 3. Felszólítja minden nemzet parlamentjét, hogy mozdítsa elı kormányának azon törekvését, mellyel támogatja együttmőködésben az Egyesült Nemzetekkel azokat a hatékony programokat, melyeket a Nemzetközi Vöröskereszt és Félhold Mozgalom, a UNICEF, az IOM, az Egyesült Nemzetek Emberi Települések Programja (UN-HABITAT), a WHO, az Egyesült Nemzetek Nıi Fejlesztési Alapja (UNIFEM) és más nemzetközi szervezetek valósítanak meg a gyermekek, a nık, a legszegényebbek és az egyéb - katasztrófák után - leginkább hátrányos helyzetbe kerülı társadalmi csoportok védelmében;
4. Javasolja, hogy az érintett nemzetek parlamentjei és a segélynyújtásban részt vevı nemzetközi szervezetek érjék el, hogy a kormányok a gyermekek életének megmentését és védelmét szolgáló intézkedéseket foganatosítsanak, beleértve (i) az emberkereskedelem megakadályozását és a családok újraegyesítését, (ii) a gyermekek védelmét szolgáló intézmények létrehozását és az egyszülıs családok átmeneti szállásának biztosítását, (iii) a lelki trauma feloldását segítı szolgáltatásokat, (iv) a fertızı betegségek feltartoztatását, s végül (v) a gyermekek élelemmel való ellátásának támogatását; 5. Felszólítja a csapástól sújtott nemzetek és szomszédos országok parlamentjeit, hogy nyújtsanak védelmet az árvaságra jutott gyermekeknek, ill. azon gyermekeknek, akiket nem sikerült azonosítani a katasztrófát követıen - az emberkereskedelemmel, fertızı betegségekkel és egyéb másodlagos károkkal szemben az információk terjesztésével, a közvélemény, a kormányok és a rendırség felvilágosításával, arra ösztönözve nemzeti kormányaikat, hogy intézményes formában megelızı lépéseket tegyenek, többek között a jogrendszer megfelelı és gyors felkészítése révén, pl. az örökbefogadási folyamatok ideiglenes felfüggesztésével; 6. Ösztönzi az érintett feleket, hogy legyenek különösen figyelemmel arra, hogy az újjáépítési folyamatot az érintett helyi közösségek magukénak érezhessék, javasolja minden szinten olyan erıfeszítések megtételét, melyek elısegítik a helyi lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévı rétegeinek részvételét a tervezési, döntéshozatali és mőködtetési folyamatokban, ezáltal teremtve meg a hatékony újjáépítés feltételeit, s erısítve helyi szinten is a demokrácia intézményét, továbbá ösztönöz minden újjáépítésben részt vevı szereplıt, hogy környezetvédelmi szempontból fenntartható társadalmi és gazdasági struktúrák megteremtésének irányában tegyenek meg lépéseket; 7. Ösztönzi az Egyesült Nemzeteket és a nemzetközi közösség más intézményeit, különös tekintettel a donor országokra és a nemzetközi pénzügyi intézményekre, hogy teljesítsék vállalásaikat a katasztrófasújtott országokkal szemben a nemzeti rehabilitáció és újjáépítés finanszírozása, valamint a technikai segítségnyújtás terén; és szorgalmazza, hogy az IPU tagparlamentjei - melyek kormányai elkötelezték magukat - tegyenek határozott lépéseket a vállalások idıbeni és gyors teljesítése irányában; 8. Nyomatékosan kér minden érintett felet, hogy - a programok kidolgozását és menedzsmentjét illetın következetes politikával vegyék fel a harcot a korrupció minden formájával szemben, beleértve az illegális kereskedelmet; 9. Felszólítja a cunámi-katasztrófa által sújtott országokat, hogy tegyenek eleget beszámolási kötelezettségüknek, legyenek transzparensek, s a halálos áldozatok számával kapcsolatos és a keletkezett kárra vonatkozó egyéb információkat, amint csak lehet, ismertessék a nemzetközi közösséggel, így biztosítva a helyzetnek megfelelı segélyek kiszállítását, s megkönnyítve a segítségnyújtás részleteivel kapcsolatos döntéshozatalt, továbbá felszólítja a katasztrófasújtott országokat, hogy tegyenek meg minden tılük telhetıt annak érdekében, hogy a segítség - amilyen
gyorsan csak lehet - eljusson a cunámi áldozataihoz, s lelkiismeretesen az adott nemzetek újjáépítésére fordítsák; 10. Elismeri az írott és elektronikus sajtó fontos szerepét a cunámikatasztrófával kapcsolatos friss információk biztosítása terén, a nemzetközi közösség a cunámiáldozatok megsegítésére való felhívásában, valamint abban, hogy minden releváns információt továbbít a szerencsétlenségrıl, továbbá kéri a médiát, hogy tegyen hasonlóan minden más katasztrófahelyzetben is; 11. Felszólít minden országot, hogy a jövıben legyen felkészülve hasonló katasztrófákra, és segítse a fejlıdı országokat a természeti katasztrófákat elırejelzı rendszerek és a természeti katasztrófákra felkészítı tervek kialakításában; továbbá felszólítja a jelentıs tudományos fejlettséggel rendelkezı államokat, hogy osszák meg a hasonló katasztrófákra vonatkozó ismereteiket a világ többi részével, az Egyesült Nemzetekkel és a megfelelı nemzetközi intézményekkel; 12. Felszólítja minden nemzet parlamentjét, hogy támogasson minden - a kormányok, a nemzetközi szervezetek és más intézmények által foganatosított - katasztrófamegelızı intézkedést és humanitárius segítségnyújtást, valamint kéri a kormányokat, hogy vegyenek részt a segélynyújtás nemzetközi koordinációjában, lehetıvé téve ezáltal az elérhetı források hatékony felhasználását. Ez nem zárja ki a kétoldalú támogatást és segítségnyújtást, melyet egyes országok vagy nemzetközi szervezetek ajánlhatnak fel a katasztrófasújtott nemzeteknek; 13. Felszólítja a tagparlamenteket, hogy szorgalmazzák kormányaiknál a különbözı területeken szakértı - katasztrófákra reagáló - helyi akciócsoportok létrehozását, képzését és támogatását a törvényalkotási politikák megerısítése révén, ill. új politikák kialakítását, különösen a katasztrófasújtott területeken, a természetes és ember által okozott katasztrófák elırejelzését, az azokra való felkészülést, tervezést, a megelızést, a bekövetkezı kár hatásainak kezelését, enyhítését, valamint a katasztrófa sújtotta területek megsegítését, rehabilitációját és új életre keltését. Ezeket a célokat többek között a következı eszközökkel kellene elérni: (a) kapacitásfejlesztés korai elırejelzı rendszerek kiépítésével, veszélyek feltérképezésével, menekülési utak meghatározásával, evakuációs központok létrehozásával és katasztrófa-megelızı intézkedésekkel; (b) gyors és hatékony katasztrófa-jelentı mechanizmusok létrehozása, melyek információt szolgáltatnak többek között a kár mértékérıl, az érintett családok, halálos áldozatok, az eltőntek és sebesültek számáról, rangsorolják a szükségleteket, kezelik és csökkentik a károk hatásait, kiutalják a segélyszállítmányokat, melyek lehetnek élelmiszerek, nem élelmiszerek, átmeneti szálláshelyek, rehabilitációt szolgáló támogatások, beleértve a pénzügyi segélyt, a lakhatási költségeket és a kölcsönöket; (c) létrehozni sürgısségi, közép és hosszú távú rehabilitációs terveket, különös tekintettel a nıkre, a gyermekekre, az idısekre és más, a katasztrófa szempontjából leginkább hátrányos helyzető társadalmi csoportokra;
14. Felszólítja a tagparlamenteket, hogy állítsanak stratégiai helyen Regionális Katasztrófa Kiképzési, Logisztikai és Reakció Központokat, többek között képezzenek helyszíni katasztrófára reagáló akciócsoportokat, osszák meg a nemzetközi mőszaki ismereteket, szakértelmet, technológiát és egyéb információkat a katasztrófa-megelızéshez, képzéshez és menedzsmenthez kapcsolódóan, úgy elıkészíteni a vészfelszereléseket, hogy azok gyors kiszállításra készen álljanak, a nemzetközi reagáló akciócsoportoknak elérhetı módon, hogy azok - a katasztrófasújtott területeken - azonnali hatállyal tudjanak közbelépni, felhasználva az érintett területeken elızıleg összegyőjtött információkat, továbbá koordinálják, mozgósítsák és értesítsék a helyi katasztrófára reagáló akciócsoportokat a katasztrófasújtott területeken; valamint ösztönzi az együttmőködést a Regionális Katasztrófa Kiképzési, Logisztikai és Reakció Központok és az olyan nemzetközi humanitárius szervezetek között, mint az Egyesült Nemzetek, a hozzá kapcsolódó intézmények és szakosított ügynökségei, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold. Ez nem zárja ki a kétoldalú támogatást és segítséget, melyet egyes országok és nemzetközi szervezetek nyújthatnak a katasztrófasújtott nemzeteknek; 15. Kéri az IPU minden tagparlamentjét, hogy tegyenek sürgıs lépéseket az ebben a határozatban foglalt javaslatok megvalósításának nyomon követését illetıen, ezáltal erısítve meg elkötelezettségüket minden olyan kezdeményezés állhatatos támogatása mellett - különösen a rendkívüli idıszakokban -, melyek az élet szentségének megırzésére, az ember szenvedéstıl való megszabadítására és minden nép méltóságának felemelésére irányul.