P d v e d o é / íw / w é ta n c e / X. E r e d e t# m a g y a r n é p / t á n c o d / X. O S V E T O V Y U S T A V B R A T i S L A V A

m O n> P d v e d o é / íw / w é ta n c e / X. E r e d e t# m a g y a r n é p / t á n c o d / X. O S V E T O V Y U S T A V B R A T i S L A V A

T a k á c s A n d r á s EREDETI MAGYAR NÉPI TÁNCOK IX. /Borzova, S z il ic e, Magyarböd táncai/ PÔVODNE MAĎARSKÉ ĹUDOVÉ TANCE /S ilic k á Brezová, S ilic a, Bidovce/ A dallamtár A g T i b o r munkája Népművelési Intézet - Osvetovy ústav B r a t i s 1 a v a,

Tartalom Előszó... A G ömöri tájegység magyar néptánchagyományai. a/ n ői táncok, karéj, karéjós, karéjba... Tavaszi leánytáncok és játékok... b/ Eszközös táncok, Botos pásztortánc... c/ Verbunkosok, Vasváry verbunk... tréfás verbunkos.....*... d/ Csárdások, Vasváry csárdás...... e/ Egyéb táncok. Szilicei játékos kanásztánc Sapkatánc... **** GÓlyatánc *.... Jegyzetek... Irodalom... *.... Csárdás......................... Csárdás Szilice... *... Csárdás Szilice...... Magyarbödi csárdás, friss csárdás és verbunk Ugró, előre vágó, lengető motívumok... Kopogók, cifrák... Dallamtár...

3 Előszó Ezen kézikönyvünkben, közreadott néptáncok Szilice, Borzova és Magyarböd (Nagyböd ) községekből valók. A táncokat a gyüj téskor rögzített folyamatban közöljük. Tehát a táncosok az a- dott pillanat hatására a feltüntetett szerkezeti felépítésben, figurális és térformái gazdagságban improvizálták táncukat. Ez nem azt jelenti, hogy a koreográfiák készítésekor csak a közölt táncszerkesztés az elképzelhető, a kötelező, hanem azt, hogy a tánc szerkezeti felépítése - a közölt séma figyelembevételével megvalosítva a leginkább megközelíti az eredeti táncolási módot. a tánc szerkezeti felépítésének birtokbavétele jelentősen növeli a koreográfus biztonságérzetét, s együtt a motívumok, a mozgásanyag elsajátításával megteremti a stílushü anyagismeretét. Ez pedig előfeltétele jó koreográfiák készítésének. Az anyag a jelzett községekben még jelenleg is élő, különösen a páros és férfi táncok azok, melyekkel a családi ünnepek, illetve társadalmi ünnepek alkalmából találkozhatunk. Szilicén, Borzován a fiatalabb generáció is ismeri a hagyományos táncokat, dalokat. Az utolsó filmezésünkkor (1981) az 1902-es születésű Vincze Béláné, mellett ott táncolt az 1942- -es születésü Várady Béniné, a férfiak között pedig az 1933- -as születésű ifjabb Mezei Sándor volt a legfiatalabb. Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos kultúra Szilicén még az eredeti funkciójában is továbbél. Borzován és Szilicén több alkalommal is végeztünk népraj zgyüjtést és filmeztünk. A felgyüjtött anyagból eddig három kiadvány jelent meg. Pásztor tánc (1960), Eredeti magyar népi táncok (1971), Módszertanács adó a tánccsoportok részére (1978). E füzet szilicei táncait 1981-ben gvüjtőttűk. Viszonyítva előző gyűjtéseinkhez itt már az úgynevezett fiatalabb generációt vettük filmre, de újra lefilmeztük idősebb Mezei Sándort is - ő az ötvenes évektől rendszeres adatközlőnk. Az itt közölt forgatos csárdása eddig nem jutott a birtokunkba, vagy nem figyeltünk fel rá, pedig Sándor bácsi nem most, és nem a mi kedvünkért tanulta ezt a forgatós csárdás t. Bizonyítja ez a tény azt is, hogy még a legjobban ismert, a legtöbbet megszólaltatott adatközlő is hord, hordhat magában olyan anyagot, mellyel bövíthetök a tőle megszerzett ismeretek*

4 A másik két szilicei csárdás olyan két fiatalabb adatközlők táncát tartalmazza - érdekessége, hogy egyszerre egyazon zenére táncolták -, akik a hagyományos kultúrán nőttek fel, de az á- polását már tudatosan is művelték. Ez azt jelenti, hogy a természetes úton, öröklődéssel birtokukba jutott tánc-, és dalkultúrát folklórcsoportba tömörülve - készülve a Tavaszi szél vizet áraszt... cím alatt meghirdetett versenybemutatóra, vagy más kultúrális eseményre, előadásra - gyakorolták, fejlesztették tovább. Az átadásnak, a továbbadásnak azt a valamikori módját, hogy a fiatal legényeket az idősebbek titokban /istáloban kamrákban, szérűkben elrejtőzve/ tanították a táncra: verbun kra, legényesre, sarkantyúsra, csárdásra, stb.; felváltotta a folklórcsoporton belüli továbbadás, továbbtanulás lehetősége. E tanulás, illetve hagyományos anyagban való elmélyülés által csak a megőrzés, a birtokbavétel formája változott meg, de tartalmi anyaga nem. A tanítást itt, a csoporton belül is az idősebbek, a nagyobb tudással és gazdagabb anyagismerettel rendelkezők végzik, illetve együtt gondolkodva gazdagítják az a- nyagot - mindenki hozzáteszi, amit ö tud, közös erővel eleveníttik fel a hagyományt. Régebben is ismert volt a hagyomány éltetésének, tovább adásának csoportos és tudatos formája. Gondoljunk csak a fonó kra, kukoricafosztókra és egyéb munkával kapcsolatos nagy összejövetelekre - még az aratáshoz, a falu a paraszti élet legfontosabb és legnehezebb munkájához is hozzátartozott a hagyományos kultúra. A folyamatosan, huzamosabb ideig tartó e- gyütlétnek természetes és szerves része volt a közös dalolás, táncolás, mókázás. Ilyen lehetőségeket foglaltak magukba a családi ünnepek és a jeles napok is. Ezekre készülni kellett, és a bennük való részvétel a hagyományok elsajátítását, az azokban való elmélyülést is szolgálták. Ezeknek a valamikori lehetőségeknek, fórumoknak a szerepkörét vállalta át a folklórcsoport tudatos tevékenysége. Az ilyen módon elsajátított tudás esetünkben a tánc és dalismeret ugyanúgy formálódik, alakul módosul, s válik az egyén belső énjének kifejezöjévé, mint régebben az akkori módszerrel elsajátított anyag vált hozzá. Ezért bír azonos értékkel a fiatalabb adatközlőtől nyert anyag a régebbi vagy idősebb adatközlők anyagával. A közölt anyag a megnevezettek, és névvel nem említett személyek közös munkájának az eredménye. A hagyományőrző csoport felkészítésében, a tánc, a dal és a szokásanyag feltárásában, a gyűjtés megszervezésében, megvalósításában a táncoknál és a daloknál feltüntetett adatközlőkön kívül többen segédkeztek.

5 Ág Tibor, Martin György, Quittner János, Hemerka Olga, Méry Margit, Szőlős Sándor, Kollár Péter, Icsek Ilona, Farkas István, Mezei Lajos, Várady Lászlóné, idősebb ás fiatalabb Mezei Sándor, Ragály László és még sokan mások. Köszönet érte, s azoknak is, akiknek a nevét külön nem irtuk ki. Mindannyiuk munkájának az eredményét rögzítettük, és így az már a nagykbzösség tulajdonává válhat, gazdagíthatja nemzetünk, nemzetiségünk kultúráját. És a nagyközösség már kezdi birtokba venni. A vasvári verbunkosokkal, párosokkal, botos ás tréfás táncokkal, a magyarbödi karikázoval és a csárdások sok-sok változatával már nem egyszer találkozhattunk meghitt nemzetiségi kulturális ünnepségeink műsoraiban, nemzetközi pódiumokon, a fiatalok táncházi szórakozásain, a televízió műsoraiban, együttesek előadásain, stb. A segíteni kész és áldozni tudó adatközlők és szervezők jóvoltábol megörőkíthettük a dalokat, táncokat szokásanyagokat, szokás formáikat, s ma azon is fáradozunk - ez a kiadvány is eme célt szolgálja -, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyük a kincseket. A közlés lehetősége is több ember munkájának az eredménye. A táncokat filmről, a dalokat magnószalagról Lányi Ágoston, Fügedi János, Martin György, Ág Tibor, és e sorok írója jegyezte le. Az anyag ily módon szabadulhatott ki az adattárból és álhat élő anyaggá. Ez az elsődleges közlés teszi aztán lehetővé és szükségessé a további feldolgozásokat: a művészi szintű színpadra állítást, a táncházi birtokbavételt, a tudományos összegzést, a metodikai célokat szolgáló videoszalagok elkészítését, stb* A füzetünk másik részét képező dallamtár Ág Tibor népdal kutató gyüjtése és válogatása. Negyven év munkájának gazdag anyagából válogatta össze a közlésre méltónak talált dalokat. Közzétételével szeretnénk gazdagítani, illetve összefogva kiadni a két tájegység táncfeldolgozásaihoz is felhasználható népdalanyagot. (Nyugodtan használhatják az énekkörők is.) A dalokkal szándékunk kibővíteni a koreográfusok dalkincsét és ezáltál lehetővé tenni az állandó dalismétlés" kikerülését. A dalismétlés helyett írhattunk volna dallamismétlést is. Például a Figúr Jancsi hegedűje miből van..." kezdösorú dal egyik kiadványunkban megjelent mint a vasvári csárdás dallama. Ez még nem jelenti azt, hogy csak ez az egy dallam a vasvári csárdás dallama. Mivel a tánc olyan tánctípushoz tartozik, mely nincs egy dallamhoz kötve, ezért számtalan dallamra táncolták, táncolhatták, és ma is táncolják.

6 A sok dallam közül egy volt a már említett dal a másik a.. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,..", az ötödik, a tizedik, a huszonötödik és a további számtalan a dallamtárban már közölt és a még közre sem adott, illetve a még fel sem gyűjtött. Azt, hogy egy-egy tájegység ismeretében a motivikai ás dalkin csűnk beszűkűl egy bizonyos csekély számú motívumra, dalra az is eredményezi, hogy az újrafelhasználók a keresés, a kutatás helyett gyakorta a legkönnyebben elérhetőt ragadják meg. Ebben biztosan közre játszik a hiányos kiadódi, közlési gyakorlat (lehetőség) de ludas lehet az újabb és újabb ismeretek megszerzése iránti igény hiánya is. Gondoljuk, némi űrt kitölthet, az alkotói, ismeretszerzési munkában segítséget jelenthet az itt közölt 60 (hatvan) ka rikázó, verbunk és csárdásdallam. A közölt táncok figurakincse is gazdag. Betanulásuk, felhasználhatóságuk elképzelhető egy az egyben is, de úgy is, hogy a közölt anyag által megismert mozgáskincset, motívummennyiséget koreográfiába fogalmazza az alkotó. Az itt közölt anyag régebbi közlések anyagával nyugodtan kiegészíthető, s így gazdagabb dallam-, térforma-, szerkezet- mozgásanyaghoz juthatnak az alkotók, a feldolgozók, vagy a táncokat, dalokat egyszerűen csak kedvtelésből megismerni óhajtók. Ezek igénye is figyelemmel kisérendő. A kibontakozó táncház mozgalom egyik feladata éppen megismertetni a táncot kedvelőkkel, a táncot élménysze rűen elsajátítani óhajtókkal a hazai hagyományos táncanyagot is, mert ezek a táncok csak így válhatnak szerves részévé az általános táncházi kultúrának. A táncházak is igazán csak eme anyag birtokolásával teljesíthetik küldetésüket. A hasznos munka reményében adjuk közre füzetünket. A szerző

7 A Gömőri tájegység magyar néptánchagyományai. A Gömör tájegység délnyugati határa Fülek alatt találkozik a nógrádi, délen határos a borsodi és hevesi etnikumokkal, keleten pedig a Rozsnyó feletti Szoroskő választja el az Abaújtornaitol. Északon, Dobsina felé haladva folytatódik és teljes szélességében érintkezik a szepesi és a liptói etnikumokkal. Gömör hegyes-völgyes vidékén szinte folyóvölgyenként, illetve fennsíkonként határozhatunk meg úgynevezett altájegységeke t * Nyugatról kelet felé haladva ezek a következők: a/ Medvesalja, barkó vidék b/ Balog, Rima, Vály és Murány völgye c/ Sajó völgye, és az azt kísérő szilicei és pelsőci fennsíkok. d/ A Rozsnyótol keletre eső terület, a Barka völgye és a Szoroskő környéke. Az altáj egységek csak területi meghatározások, de a vidék népi hagyományos kultúrájában nem jelentenek elhatárolodást. Gőmör magyar néptánchagyományának kultúrája egységes. A barkói vidéken, Péterfalán élő Kati István - medvesalji tájegység - és felesége vasvári verbunkja és párosa jellemvonásaiban, motí- vumkincsében, szerkezeti felépítésében hasonló a szilicei fensíkon élő Mezei házaspár verbunkjához és párosához. Pedig az egyik község a tájegység nyugati, a másik a keleti szélén helyezkedik el. Táncukban csupán annyi az eltérés, amennyi két táncospár táncában természetes. Táncuk dallamvilága is hason- * ^ ^ ló. A verbunkosokat - es ebben uralkodó a vasvári -, amely hangszeres verbunkzenére járt tánc szóló, csoportos és vegyes formában él - az egész területen azonos dallamra táncolják. Ez a dallam érdekes össze fűzése a klaszikus verbunkzenéböl átvett l6-32 ütemnyi zenei részeknek és az újstílusú 4, 4-es népdaloknak. * ; * * A keleti palócok nepzenei hagyománya is gazdag, Ág Tibor népzenegyűjtő a szlovákiai magyar képes hetilap a Hét 1 hasábjain Zenei anyanyelvűnk - Gömör népzenéje" 19 részes cikksorozatában méltatta e dalkincseket. A cikksorozat bevezető írásában kihangsúlyozta, hogy... Népzenei hagyományában, különösen a régi stílusú népdalok között sok az olyan típus, mely az egész palóc vidékre jellemző. Nagyon sok archaikus e- lemet őrzött meg ez a vidék. Egyes etnikai csoportok, mint például a barkók dallam vi1ágában a pentatónia az ötfokuság, még ma is uralkodó. Ez a keleti örökség annyira mélyen é1 a népzenei hagyományban, hogy itt még az újstí lusú népdalok kö - zött is található tiszta ötfokú sőt sok esetben még a városi műdalokat is pentatonizálják."

8 E néprajzi tájegység lényegében két járás, a rimaszombati és a rozsnyói járások magyar és szlovák lakosságát foglalja magába. A szoros kapcsolat, és a két nép évszázadok óta tartó e gyüt élése a két nemzetiség tánckultúrájában is érezhető, kimutatható. Ez a tájegység a Bódva folyó völgyével és Kassa környékével /Abaúj-Torna megye/ egyébként is átmenet a nyugati palócság és a keletszlovákiai tájegység Bodrogköz, Szatmár és Tiszahát között. Táncában az előbbire a lent-, az utóbbira fenthangsúlyos rúgozás a jellemző. Gőmörben /keleti palocság/ mindkét típusú rúgozás megtalálható, egy-egy altájegység, elletve - falu táncain belől is. Például Borzován vagy Hosszúszon - de általában mindenütt - a karéjt fenthangsúlyos rúgozássál járják, de a páros csárdásforgásnál már alkalmazzák a lenthangsúlyos rúgozást is. Pedig mindkettö azonos stílusú forgás. Martin György ismert néptánckutato még további jellegzetességre is rámutat... A keleti palóc táncdialektus fokozatosan olvad a nyugati területbe. Két karakterisztikus jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvonalat: az egyik a friss csárdás fent- vagy lent- hangsúlya a másik pedig a lakodalmi gyertyástánc megléte, illetve a hiánya. Ehhez kapcsolódik még a verbunkos fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányban, valamint az ug rós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése"./2/ E területeknek nincs viseletőrző községe. Még a legeldugodtabb helyen is csak a viselet egy-egy darabjával találkozhatunk; kivarott blúzzal, köténnyel, surccal, stb. Általában a századfordulóra esik a kivetkőzés, ennek ellenére a visele tek még mindenütt rekonstruálhatók. Hosszabb utánjárással több falu teljes viselete összeállítható. A szomszédos matyóhoz, nógrádihoz vagy a hazai busaihoz viszonyítva a viseletük egyszerűbb volt, kevésbé díszített és jórészt háziszövésre alapozot t. A tájegység táncainak tárgyalásakor, az egyes táncok bemutatásakor az alábbi típusbeosztással élünk: a Női táncok, b/ Eszközős táncok, c/ Verbunkosok, d/ Csárdások, e, Egyéb táncok. A tájegység 36 községében végeztünk néprajzi gyűjtést. így az anyagról viszonylag összefogó képet sikerült nyernünk. Tánctipusként is gazdag anyaggal ismerkedtünk meg.

9 Például a női tánctípus egyik legjellegzetesebbjével, a karéjjal (karéjos, Karéjba, karikázó ) és a vasvári csárdással mind a harminchat községben találkoztunk, de a többi tárgyalt tánc típussal is legalább 5-10 községben. a/ Női táncok Karéj. karéjos. karéjbai. Igy hívják Gömör egyik nagyon jellemző temperamentumos női táncát. A táncot a fiataloktól az idősekig minden korosz tályhoz tartozó nő előszeretettel táncolja. A tánc előfordu lási helyét tekintve kötetlen. Szivesen táncolják bármilyen táncos alkalommal. A karéj tánchelytől független azért i s, m ert a tánchoz kizárólag saját éneklésük jelenti a kísérőzenét. (Esetleg ma már a bálokban a gyors résznél elfogadják a zenekar segítségét i s.) E függetlenségénél fogva régebben táncolták a vasárnap délutáni falu végi"/3/, játszódombi", templomkerti" összejöveteleken is, de elmaradhatatlan tánca volt a báloknak, lakodalmaknak és egyéb táncos összejöveteleknek. Gömöri gyű jtőútjaink azt igazolják, hogy mindenütt ismerték, és még ma is sok helyen elevenen él. Természetesen azokban a helységekben, ahol az utóbbi 2 0-3 0 évben tánccsoport, elletve hagyományőrző folklórcsoport műkődött, sokkal elevenebben emlékeznek rá. Hosszúszón, Szilicén, Borzován, továbbá a Sajó, a Barka völgye, a Medvesalja, a barkó vidék falvainak, illetve más kistájegységek mulatságainak, báljainak ma is mulatságnyitó tánca, vagy a táncok kö zötti szünetet től ti ki./4/ A gömöri palóc karéjtánc a régi táncréteg a/ típusának táncai közé, a,,leánytáncok csoportjába" tartozik. Szerkezeti felépítése: egy időben hosszabb lassú rész, és egy tempóban erőteljesen növekvő gyors rész. Gyakran a lassúból egy dobogó lezáró lépés után minden átmenet nélkül váratlanul a gyorsba csapnak á t. A lassú részben inkább a mozgással kísért éneklés dominál. Az itt alkalmazott lépések a lépő motívumcsaládba tartoznak: egy és kétlépéses csárdás, oldalazó, setáló, stb. lépések. A gyors részben a bokázó, a dobogó, a cifra, a rida, a rida forgó, stb. lépésekkel találkozunk. A lassú részben a haladás iránya az óramutató járásával azonos, a gyors részben a sebesen forgó k ör iránya változhat, és gyakran változik is. Ilyenkor a haladás irányának változása elő tt az előző irányt erőteljes dobbantással, vagy dobogó cifrával zárják le. Jelleg zetes továbbá az egyes dallamok közötti néma lépegetés; két, négy, vagy nyolc lépést csendben, éneklés nélkül tesznek meg, majd valaki a körből rákezd egy újabb dalra, annak első két- négy ütemét egyedül énekli, s csak azután kapcsolódnak a dal éneklésébe a körben táncoló további táncosok is. o*

10 Ez a sajátosság azt is bizonyítja, hogy a táncnak nincs kötött dallamsorrendje. Azokra a régebbi és ujabb stílusú népdalokra táncolják - bár nem ritka a műdal sem melyeknek a szerkezeti felépítése a táncos mozgást lehetővé teszi. A tánc motívumsorrendje sem kötött, azt is szabadon váltogatják. Általában az újabb és újabb nóta elkezdője indítja az újabb motívumot is, esetleg folytatja az előző motívumot. A Medvesalján, Tajtiban élő Molnár Mária (sz. 1904) 1985 nyarán így emlékezett...ha már kifogytunk a nótából, olyankor valaki bekiáltotta, na, kezdd el Mari, mert volt egy nóta, amely az én nótám volt (Kimentem a rétre ibolyát kaszálni). Amíg azt elénekeltük, aközben újabbak is jutottak eszünkbe". Azért az idők folyamán kialakult, hogy egy-egy faluban, egy-egy dalra sok esetben azonos figurát táncolnak. Például Borzován, Hosszúszón, Szilicén, de Kőrösben is a,,.. Kovács pengeti a vasat, sűrűen kocogtatja" című újstílusú dalra rendszerint bokázo-do bogó-cifra lépést táncolnak. Másutt más dalhoz más motívum kapcsolódik. Ez szokás, de nem törvényszerűség. A karéjt, a karikázót mindig zárt, szabályos köralakú láncban táncolják. A tág körnél a táncosok a szomszédaik kezét fogják, s így kéz kezet fog tartásban vannak, a szűk körnél derék mögött, vagy előtt a második szomszéd kezét fogják, tehát egymás előtt vagy mögött keresztbe fognak. A gyors részeknél mindig szűk körben, úgymond zárt körben vannak. A tánc gyorsan forgó rida részénél derékból kissé előre dőlnek, felülről nézve egy bezárt rózsához hasonlítanak. A dobogós irányt lezáró részeknél derékból még jobban előre dőlnek. A tánc többi részénél szép egyenes tartással táncolnak. A karéj mai színpadi változatánál gyakorta találkozhatunk a nyitott kör" vagy félkör" formai megoldással Ezt a formát főleg az éneklőcsoportok alkalmazzák a lassúbb dalok éneklésénél, ilyenkor táncként egy- és kétlépéses csárdást járják. A lendület felgyorsításakor már újból zárják a félkört körbe, karéjba kapaszkodnak, és egy-két dallamnyi gyors rés szel, ridázóval tesznek koronát a szereplésükre. A lassú rész félköri megoldását a színpadkép kedvéért vezették be. A bálokban, illetve a vasárnap délutáni szabadtéri szórakozásaikkor a nézők" körülállták, -ülték /5/ az éneklö-táncoló csoportot, és így ott a kör kinyitása funkció nélküli lett volna, míg a színpadon szükséges, mert az eredményesebb éneklést szolgálja. Medvesalján a karéjt minden faluban ismerték/6/. A tánc lassú lépegető és gyors sergő-forgó részből áll. Motivikailag aránylag szegény. A lassú részben az egy és kétlépéses csárdáslépéseket és ezek változatait járták. Gyakori elem, amikor az egylépésessel állandóan egy irányba haladnak.

11 Ebben a részben főleg az éneklés a domináló. A tánchoz itt sem kapcsolódik dallam, úgy énekelnek, amilyen sorrendben eszükbe jut a nóta. Általában a lassú részben énekelt dalokat éneklik a gyors részben is természetesen gyorsított tempóban. A tempó váltás előtt erőteljeset dobbantanak, vagy két-négy ko pogós-dobogós cifrát járnak, természetesen csak úgy zene nélkül. A táncoló csoporton belül nincs előre kijelölt táncvezető". Általában az kezdeményezi a tempóváltást, aki az új dalt kezdi, a az éneket is egymást váltva kezdik, akinek éppen eszébe jut egy ú j, a karéjban akkor még nem énekelt d a l. A lassút a gyors rész általában akkor követte, ha már abba akarták hagyni a dalolást, a táncolást, illetve pihenni akartak. A gyors rész figurákban gazdagabb volt. Ott a bokázó kü lömböző vál-tozatai, valamint a futó és ridalépések fordultak elő. A ridát többnyire sergőnek hívták. /7/ Előfordult, hogy a ridázás végén a kör párokra szakadt, és úgy párosan forogtak, seregtek tovább. Később, ha elölről kezdték a táncot, akkor megint egy hosszabb lassú rész következett. A tánc korosztályhoz sem volt kötve. Lényegében minden korosztály táncolta. A lányok és a fiatal menyecskék délutánonként a szabadban is, az idősebb asszonyok csak családi ünnepeken, vagy a mulatságokban. A fennsiki falvakban és a Sajó völgye felső részénél elhelyezkedő községekben a férfiak (emberek ) is szívesen beálltak a karéjba, s ha a zenekar is hozzájuk társult, rendszerint páros csárdásba csaptak á t. /8/ Tavaszi leánytáncok és játékok Gömör tájegységére is érvényes volt valamikor az a vallási tilalom, mely nagyböjtben farsang végétől húsvétig - szigorúan tiltott mindennemű táncot, bálok, mulatságok rendezését, családi ünnepléseket, lakodalmakat, st b. /9/ A népi találékonyság azonban megkereste a kibúvót. A tilalom a dal-olásra, a nótázásra nem vonatkozott. Igy vasárnap és ünnepnap, illetve a falu megszokott összejöveteli napjain - kedden, csütörtökön - az egy utcában vagy falurészben lakó lányok bandába" verődtek és hangos énekléssel, játékkal, táncolással tették hangulatosabbá a napot. Gyakori megnyilvánulási formája volt ezeknek az énekes dalos találkozásoknak a böjti és a vasárnapi vonulós-kapuzóleányjá ték. A lányok, ritkábban a menyecskék is, a falu megszokott helyén gyűltek össze. Vasárnap, a délutáni litánia után általában a templomkertből indultak /10/, másnapokon a megszokott gyülekezési helyükről.

12 Gyülekezéskor, amikor még vártak egymásra, ott helyben énekeltek. Kart karba fűzve összefogództak, körbe álltak és az éneklés alatt jobbra-balra lépegettek. Egy- vagy kétlépéses csárdást jártak, majd láncsort alkottak és kígyózva-kapuzva, énekelve vonultak végig a falun. A vonulásnál a lépő, a futó és a haladó szökdelő lépéseket alkalmazták. Vonulás közben a falu egy egy kiszélesedett közében, két utca találkozásában, nagyobb porta kapuja előtti téren, stb. megálltak, és ott helyben játszottak vagy körben táncoltak. Az ilyenkor alkalmazott játékok nagy része ma már csak a gyerekjátékok között ismert. Ilyenek voltak például a... Tűzet vittem /ll/, a... Kinn a farkas, benn a bárány", az... Üsd a harmadikat" stb. körben játszható, mozgással, futással, kissebb páros vagy csoportos táncolással kapcsolható csoportos játékok. A helyben játszást rendszerint egy rövid tánccal felyezték be és folytatták a vonulást, vagy kisebb csoportokra szétosztódva hazamentek. A haladás, és a táncolás közben énekelt dalok teljesen kötetlenek voltak. Dallamkészletükből szabadon válogatva -természetesen a haladás ritmusának megfelelőket - énekeltek, o- lyanokat, amelyekre lépni, futni, forogni és táncolni lehetett. Ilyenkor a balladákat és a betyárdalokat is a lépés által meghatározott ritmusban énekelték. Sajátos gömöri palóc jelenség az, hogy a balladákra és a betyárnótákra is szívesen táncolnak. Ezekkel a vonulós, játékos leánytáncokkal a medvesalji Hidegkúton /1985/ a barkó vidéki Péterfalán és Gömöralmágyon /1985/ a Barka völgyi Barkán /1974/ és a Bódva völgyi Áj és Jánoki községekben /1975/ találkoztunk. A másik sajátosan érdekes sor kapuzó tánc a Murány völgyi Licén /12/ került elő /1974/. Füzetünk szempontjából szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy hasonló kapuzó-bújós tánc a magyarbödi /1968/ is. Igaz e falu már nem tartozik a gömöri tájegységbe, ahogyan Áj és Jánoki sem. Ezeknél a táncoknál, a sor- és kapuzó bújósjáték rendszertelen váltogatásával haladtak előre. A rendszertelen esetünkben azt jelenti, hogy a játék és a haladás közben nincs pontosan és szigorúan meghatározva a két haladási elem cserélgetése. A lányok, ass zonyok a falu végén bandába" gyűlve, sodródva" indultak. Licén az,,... Az én ludam elveszett, én azt keresni megyek" 13/ Magyarbödon a,. Sárgát virágzik a repce" című dalt énekelve libasorban, kacskaringózva, cikkcakkban haladtak az úton. A dali ismétlésénél, esetleg új szövegnél az elöl haladók közül ketten összeállva kaput tartottak, ami alatt a többiek átbújtak, miközben a haladás tempója nem csökkent. Majd egy bizonyos távolság megtétele után az első kettő újból kaput tartott.

13 Van olyan változata is, hogy a kapu alatt átbújok, ahogy elöl kiértek, azonnal kaput alkottak, így végül mindenki kaputartó lett. Ilyenkor a kaput tartók helyben táncoltak: cifrát, egyés kétlépéses csárdást, szökdelö és ugró motívumokat jártak. A kapusor kétféle képpen vált újra sorrá: a/ a hátsó kaputartók átbújva a kapusor alatt előre érve újból sorrá formálódtak, b/ a dallam végén a lábukat maguk alá rántva magasan felugrottak, az ugrás utáni lépéssel sorba formálódva haladtak előre. Van olyan változata is a táncnak, hogy az elöl kaput tartó pár hátrafelé haladva átbújik a kapusor alatt, mialatt a kapusor előrehalad. Természetesen az a pár, amelyik előre ért a kapusor alatt azonnal bújni kezd hátra, a kapusor alatt átbúvok pedig kaput tartva indulnak előre. Igy ez folyamatos bújócskajáték. A játékot megunva valamelyik pár előre érve a sor élére áll, és folytatják az előre haladást. Licén a dalnak sok verse van, s ha kifogynak a versekből újra elölről kezdik a dalt. Magyarbödön újabb dalok következnek. Kőrösön találkoztunk (1967) a női táncos-dalos játékok egy további szép ügyességi típusával a rátócskával" 14/ (rátózás). A rátócska táncos játékot sorolhatnánk az eszközös vagy akár az egyéb táncok kategóriájába is, mert típusánál fogva ide is, oda is besoroiható. Azt, hogy mégis itt szólunk róla, indokolja a szerkezeti felépítése és a táncos mozgást kisérő dalolás elsödlegessége. Nők - idősebbek, fiatalok közösen.- egy nagy körben állnak, közismert dalokat énekelnek miközben rátókát (tejesköcsögöket ) dobálnak egymásnak. Ez a játék különös figyelmet igényel, mert a rátót, az agyagedényt csak egyszer lehet leejtani. Körív mentén dobálták a rátókát, de néha keresztirányban is. Amikor megunták a rátós játékot, az edényeket a földre helyezték és körben maradva táncoltak, karéjoztak egyet. Amikor találkoztunk a táncos játékkal a földre helyezett rátónak már nem volt funkciója, lehet, hogy korában a táncos résznél is szereppel bírt. b Eszközös táncok Botos pásztortánc A pásztorok tánckultúrája, és egyáltalán a pásztorkultúra a hagyománykincs külön fejezetét képezi. Igy van ez Gömör ben is. Gyűjtőkörűtjaink során a pásztortánccal a fennsíki részeken és a Sajó, illetve a folyók völgyében egyaránt talál koztunk. A fennsíkon Borzován és Szilicén, a völgyekben Ber zétén, Kőrösön, Pétérfalán és Nagybalogon.

1^ Emlékezni emlékeztek rá Medvesalján is, de már nem volt aki bemutatta volna. A leggazdagabb ma is élő pásztortánccal Borzován találkoztunk. Főleg ebből az anyagból kiindulva jellemezzük majd a tánc egyik fajtáját. A pásztorkodásnak nagy hagyománya van egész Gömör területén. A dimbes-dombos táj ezt az életformát szükségszerüen alakította ki. A pásztorok Gömörben általában a falvakban éltek, de csak ritkán olvadtak össze a falvak paraszti lakosságával, ők a sajátos életüket és a sajátos kultúrájukat élték. ÖnálÓ kasztot képeztek, a pásztorélet iratlan szabályai határozták meg a viselkedésüket, a falutársadalom életéhez való kapcsolódásuk normáit, de egyben a ruházkodásuk módját is. A pásztortáncok előadását nagyban meghatározza a bot (ju hászkampó, balta) használata. A bot hordásmódjával sokszor már a pásztor táncos kiállását, testtartását is megszabja (pl. a vállra vetett vagy a test mögött keresztbe tartott botnál). Azonban kötetlen testtartásban is fontos szerepet játszik: a míg a lábak táncolnak, vagy az egyik kéz csapásol, addig a másik kéz forgatja vagy ujjaival pörgeti a botot, csoportos ös szeállásban pedig a játékos viaskodás eszközévé válik. Emellett a földre támasztott vagy földre dobott bot is számtalan mozgáslehetőségre nyújt módot (pl. a bot különböző átugrálása, körültáncolása, stb "/l5/ A botostánc szólisztikus improzívatív felépítésű férfi tánc. Még akkor is szólótánc ha ketten vagy többen összeállva táncolják, ilyenkor is mindenki a maga táncát járja. Csak a játékos összeütésekkor" (az egyik üt a botjával a másik pedig védekezik/ szakad meg a tánc szólisztikus jellege és nyer mindkét szereplő pontosan meghatározott funkciót, de a verekedés" után visszatér a tánc előbbi jellegzetessége. Borzován az idők folyamán botozó párok" alakultak ki, akik tökéletesen ismerték egymás mozgását, alkalmazkodtak a másik jelzett óhajához. Elég volt tánc közben egy pillantás, egy - a kívülálló számára észrevehetetlen - intés és máris kézrefordul" a társ, recsegnek, ropognak a botok a duhaj, szilaj verekedésben". A virtuskodo vetélkedő után mindegy ki folytatja a saját kötetlen táncát, mindenki szabadon figurázik, illetve a különbözö tánclépéseket szabadon alkalmazza. Táncaikban a ritmusbeosztású hármaslépések, más néven a cifralépések a dominálók. A verekedéseknél, az ös szefutásoknál egyszerű futó-lépö motívumokat alkalmaznak. Táncukat - ritkán - egykezes csapásolóval is díszítik. A botot középen tartva fogják, forgatnak vele és az ujjaik között pörgetik, A verekedésnél a botot a vékonyabb végénél fogva a testűk mellett, vagy a fejük felett egyszer kétszer megforgatják és azután ütnek vele. Ütés közben gyakori a bot kétkézre fogása is.

15 Sokszor a védekezés módja sem passzív, mert a védekező fél szembeüt", és így a két ütésre lendült bot félúton, a levegőben találkozik, utánozván a kardvívást. A borzovai botostáncra az alábbi bottartások, botkezelés a jellemző: l/ A botot a jobb kezükben középen fogva tartják, a kar test mellett, alkar mélyen. A bot vastagabb vége a vízszintesben elől. 2/ A botot a jobb kezükben középen fogva tartják, a kar test mellett alap mély, de a bot vastagabb vége magasan elöl. 3/ Jobb karjuk kissé hajlítva mélyen elöl, ésa botot középen fogják függőlegesen. 4/ Jobb felkarjuk a vízszintesben rézsút elöl, alkarjuk magasan rézsút elöl és a botot középen fogják, iránya magasan elöl. 5/ Jobb karjuk kissé hajlítva a hát mögött. A botot középen fogják, tenyerük hátra néz, és a bot iránya magasan balra oldalt. 6/ Bal alkarjuk a test mögött mélyen jobbra oldalt, jobb karjuk a test mellett igen apró távolságra oldalt, és a botot középen fogva annak a vastagabbik vége mélyen előre néz. 7/ Bal karjuk kissé hajlítva a test mögött. Jobb alkarjuk a test mögött mélyen balra néz, és a jobb kezükben lévő botot hátra néző tenyérrel úgy fogják középen, hogy a bot v é ge mélyen oldalt balra mutat. 8/ Bal karjuk kissé hajlítva a test mögött. Jobb alkarjuk is kissé hajlítva a test mögött, és jobb kezükkel középen hátra néző tenyérrel úgy fogják a botot, hogy a bot vége magasan balra mutat. 8/ Botforgatás: Jobb karjuk kissé hajlítva a vízszintes ben elöl. A botot középen fogják függőlegesen. A botot előre forgatják, s karjukat kissé keresztbe viszik (a bot irányai: balra rézsút elöl, alap mély, balra rézsút hátul, és alap magas) - a botforgatást folytatva karjukat most kissé jobbra rézsút előre viszik (a bot irányai: Jobbra rézsút elöl, alap mély, mély hátul és alap magas). Berzétén, Körösben, Sajótibában, Nagybalogon Feleden találkoztunk a botostánc kanásztánc változatával is: két botot a földön egymásra keresztbe helyeznek és az így nyert térközben lépeget, illetve ugrál a táncos.

16 Természetesen erősen ügyel arra, hogy a földre helyezett botokat a helyükről el ne rúgja. A botok láb alatti átrakása, egyik kézből a másikba helyezése, az egyik végével a földre támasztott bot átugrálása közismert. A tánc díszítésére mind a két táncfajta alkalmazza ezt a változatot is. Az elsőként tárgyalt típushoz tartozó pásztor botostáncok dallama kötetlen. Általában páros ütembeosztású dalokra táncolják. A második típusú kanásztánc dallama kötött. Az úgynevezett vágáns" kanásztáncdallam /16/ a kisérője. Ez a dallam egész Közép- és Kelet-Európában közismert. A valamikori hajdútáncok dallamaként terjedt el. Napjainkban a bemutató, a virtuskodó társadalmi funkcióra módosult pásztor botoló táncokat rendszerint páros csárdás köve-ti. Ilyenkor a táncosok a botot - mivel a csárdásban már nincs szerepe - félrelökik. A párosban alkalmazzák azokat a tánclépéseket is, melyeket a botostáncban is jártak. Különösen a cifralépések változatai a közkedveltek. c/ Verbunkosok Vasvári verbunk A tánc neve az 1848 as szabadságharc katonáinak verbuválása idejéből maradt ránk. Elbeszélések és hiteles dokumentumok alapján tudjuk, hogy Vasvári Pál a magyar szabadságharc egyik vezéralakja toborzó katonáival Putnokon ütötte fel a sátrát, és tűzte ki a toborzás zászlaját. Toborzó legényei is, és ő maga is kitűnő táncos volt. Az odasereglett sokaság, a környék falvainak legényei, férfiai látván táncukat, próbálták azt eltanulni, majd később a saját falujuk férfitáncainak is a vasvári nevet adták. Ez a szokás általános a népi táncok elnevezésében. Egy-egy táncos emléke úgy marad fenn - akárcsak a jó dalosé is -, hogy róla nevezik el egy adott tánc legszebb figuráját, vagy az egész táncot. Az eddigi gyűjtése ink eredményére hivatkozva megállapíthatjuk, hogy a vasvári verbunk Gömörben a Sajó és a bele torkoló folyók a Rima, a Balog, a Murány, stb. vízgyüjtö területeinek, az őket övező fennsíkoknak és a Bodva völgyének a sajátos tánca. Gömőr tájegységben a vasvári verbunk emlékével és a tánccal a Rimaszombat melletti Nagybalogon találkoztam először /1958/. Ibos Károly /l892/ mesélt róla, aztán meg is mutatta a táncot.