Határmunkálatok a tudományban
Tudománytörténet és Tudományfilozófia 2010. VII. évfolyam II. kötet Szerkesztõk: Kutrovátz Gábor, Láng Benedek, Zemplén Gábor A sorozatban eddig megjelent: Csörgõ Zoltán, Szabados Levente (szerk.): Szubjektív tudás Objektív tudomány Tanács János: Ami hiányzik Bolyai Appendixébõl és ami nem Binzberger Viktor, Fehér Márta, Zemplén Gábor (szerk.): Kuhn és a relativizmus Fehér Márta, Zemplén Gábor, Binzberger Viktor (szerk.): Értelem és történelem Láng Benedek, Zemplén Gábor, Fehér Márta (szerk.): Tudás az idõben
Határmunkálatok a tudományban Budapest 2010
A kiadvány megjelentetését az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottsága támogatta. A kötet megjelenését az MTA II. Osztály Filozófiai Bizottsága és Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, a BME GTK Filozófia és Tudománytörténeti Tanszéke, valamint az OTKA (K 72598, F 69249) támogatása tette lehetővé. A szerkesztõség címe: Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Sorozatszerkesztõ: Zemplén Gábor 1111 Budapest, Stoczek u. 2. Tel.: (06-1) 463-1181 Fax: (06-1) 463-1042 e-mail: info@filozofia.bme.hu Szerkesztõk, szerzõk, 2010 L'Harmattan Kiadó, 2010 ISBN 978-963-236-239-7 ISSN 1786-3201 L Harmattan France 7rue de l Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 L Harmattan Italia SRL Via Bava,37 10124 Torino-Italia T./F.: 011.817.13.88 A kiadásért felel Gyenes Ádám A kiadó kötetei megrendelhetõk, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14 16. Tel.: 267-5979 harmattan@harmattan.hu; www.harmattan.hu A nyomdai munkákat a Robinco Kft. végezte, felelõs vezetõ Kecskeméthy Péter. A kötet borítóját tervezte, a nyomdai előkészítés Kállai Zsanett munkája.
Tartalomjegyzék Bevezetõ... 7 Határmunkálatok a pszichoanalízis történetében Gyimesi Júlia...21 Irodalomelmélet és/vagy kultúrakutatás: szöveg, politika és etika az angolszász angoltanszékeken áttekintés Timár Andrea...34 Szcientokutya versus popkutya, azaz tekinthetjük-e a kutyát határtárgynak? Mund Katalin...50 Intelligens Tervezés a kapuknál Kertész Gergely...64 Távol-Keleti orvoslás és a tudomány-tanulmányok poszthumanista fordulata Zemplén Gábor...82 Határmunkálatok a magyar szociológiában: burzsoá kontra marxista szociológia Szabari Vera... 101 Megrendelõ, tulajdonos és bizalom a tudományban Margitay Tihamér...116 Igenis hasznot hajtana Tudomány- és technológiapolitikai viták Magyarországon Sallay Zoltán...125 Hogyan értékelhetünk szakértõi véleményeket? Kutrovátz Gábor...148 Hitek, módszerek, megbízhatóság. Mit demarkál a kritérium? Laki János...166 Szociológusok határmunkán Némedi Dénes...185 Határmunkálatok és a tudomány elhatárolása a nemtudománytól: feszültségek és érdekek a tudósok szakmai ideológiáiban Th o m a s F. Gi e ry n...200 A tudós is ugyanolyan laikus Barotányi Zoltán interjúja...226
Bevezetõ 1. A kötet elméleti kerete Mi köze a freudi szexualitásnak az okkultizmushoz? Hatással lehetnek-e a bölcsészek absztrakt vitái az egyetemek jövőjére? Hogyan kommunikál a kutyaetológus a gazdákkal, az állatokkal, és tudóstársaival? Tanítsunk-e biológiaórán vallási nézetekkel összeegyeztethető keletkezéstörténetet? Valóban átjárhatatlanok a nyugati és keleti orvoslási hagyományok közötti határok? Hogyan befolyásolta a politika a magyar társadalomtudományok kialakulását? Miként hat az üzleti szemlélet a tudományos teljesítmény megítélésére? Hogyan alakítják különböző intézmények a magyar tudomány finanszírozási rendszerét? Bevonható-e a nyilvánosság a társadalomtudományok művelésébe? Milyen alapon dönthetünk laikusként tudományos szakértők között? Elhatárolható-e a tudomány a nem-tudománytól? Bár a fenti kérdések látszólag függetlenek egymástól, mindegyikük ugyanahhoz a problémához kapcsolódik: ahhoz, hogy milyen határmunkálatok folynak a tudományban. A tudomány folyamatos viták és harcok színtere, amelyekben a nyilvános térben megnyilatkozó szereplők újra- és újrarajzolják a tudományterületek közötti és a tudományt körülölelő határokat. Míg kétszáz éve a teológia hatáskörébe tartozott az élet keletkezésének témája, addig ma tudósok laboratóriumi körülmények között vizsgálják a kérdést. Az ókorban rétorok tanulmányozták a verbális meggyőzés eszközeit, ma szociálpszichológusok foglalkoznak ugyanezzel a területtel, és míg néhány évtizede még pszichológusokat kérdeztünk a gyomorfekéllyel kapcsolatban, ma inkább a mikrobiológus-orvosok asztalára tartozik a probléma. Csakúgy, mint a világ politikai térképén, a megismerésben is új birodalmak jönnek létre és régiek esnek darabokra, és a tartományokat elválasztó határok folytonos mozgásban vannak. A politikai határokhoz hasonlóan a tudományterületek határai sem maguktól változnak, hanem emberek alakítják őket egy olyan társas tevékenység során, amelyik célok, érdekek és normák befolyása alatt áll, és ugyanakkor befolyást is gyakorol rájuk. Ezeknek a folyamatoknak a jellemzésére vezette be Thomas F. Gieryn szociológus a határmunkálatok (boundary work) fogalmát (Gieryn 1983), amellyel teljesen új megvilágításba helyezte a tudományfilozófiai hagyományban demarkációproblémának nevezett kérdést, vagyis a tudomány határainak problémáját. Míg a korábbi elemzések többnyire absztrakt szinten, főként módszertani kritériumok alapján és normatív igénnyel igyekeztek meghatározni a tudományt kitüntető ismérveket, addig Gieryn azokat az érveket vizsgálta, amelyek segítségével a tudósok a nyilvánosságot kívánták meggyőzni egy adott probléma bizonyos megközelíté- Határmunkálatok a tudományban 7
8 Határmunkálatok a tudományban seinek legitim vagy illegitim voltáról, igyekezvén társadalmi támogatást nyerni saját tevékenységük érvényességi tartományának kibővítéséhez (vagy támadások esetén azok megóvásához). Kötetünk tíz tanulmányát a Gieryn által felvetett szemléletmód kapcsolja össze, és bár a vizsgált területek egymástól távolinak tűnnek, a cikkeket olvasva meggyőződhetünk a közös módszertan általános alkalmazhatóságáról. Mivel a háttérben rejlő elméleti keret itthon még kevéssé ismert, a kötetben újraközöljük Gieryn eredeti tanulmányát, amely a Replika című folyóirat egy tematikus blokkjában jelent meg először magyarul (Gieryn 2006). A blokkot eredetileg azzal a céllal szerkesztettük, hogy a tudomány és áltudomány határaival foglalkozó modernebb megközelítések is ismertté váljanak (Kutrovátz, Láng és Zemplén 2006). Ugyanez volt a célunk egy inkább a laikus olvasó számára írt kötetünkkel, amelyben szintén a tudomány határainak problematikájával foglalkoztunk (Kutrovátz, Láng és Zemplén 2008). A tudomány határai című könyv elsősorban ismeretterjesztő munka volt, de már a kötet írása közben felmerült bennünk az igény, hogy a téma a tudományos elvárásoknak megfelelőbb feldolgozása is eljusson a hazai olvasókhoz. Ennek első lépéseként rendeztük meg a Határmunkálatok a tudományban című konferenciát 2008 májusában. A résztvevőktől azt kértük, hogy a Gieryn által létrehívott elméleti-módszertani keret ismeretében dolgozzanak ki saját szakterületükön esettanulmányokat vagy elméleti munkákat. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta: örömmel láttuk az előadások koherenciáját és relevanciáját. A résztvevők egyéni stílusukat és módszereiket megtartva gyümölcsözően tudták alkalmazni egy hazánk-ban kevéssé ismert diszciplína megközelítésmódját ha ez a tudományterület ismertebb lenne, úgy is fogalmazhatnánk, hogy Gieryn elméleti kerete határtárgyként tudott funkcionálni a különböző szakmák felől érkezők számára. E konferencián elhangzott előadások többségének írásos változatait gyűjti össze ez a kötet. Mivel azonban a tudománytanulmányok (science studies) újabb irányzatairól igen kevés szakirodalom jelent meg magyarul, röviden összefoglaljuk a kötet szempontjából releváns fejleményeket, mielőtt az egyes tanulmányok ismertetésébe fognánk. 2. Az elméleti keret helye a modern tudománytanulmányokban A tudományfilozófia klasszikus hagyománya filozófiai elköteleződéseinek jelentős részét a pozitivista irányzattól örökölte, beleértve ebbe azt a nézetet is, amely szerint a tudomány egységes ismeretrendszert alkot. A hagyományt megalapító Bécsi Kör egyik utolsó terve egy hatalmas munka, az Egységesített tudomány nemzetközi enciklopédiája kiadása volt, amely sok (14 vagy 26) olyan kötetet foglalt volna magába, melyek maguk is egyenként 10-10 önálló könyvnyi tanulmányból álltak volna össze (Morris 1960: 518). Ebből aztán csak az első két kötet valósult meg. Talán a
Bevezetõ 9 sors iróniája, hogy a második kötet második tanulmánya éppen az A tudományos forradalmak szerkezete Thomas Kuhntól (Kuhn 1962/2000a), amelynek közvetlen és közvetett hatását a klasszikus tudományfilozófiai hagyomány felbomlásában (vagy legalábbis erős jelentőségvesztésében) szokás látni. A kumulatív fejlődést posztuláló tudománytörténet számos alaptétele megkérdőjeleződött Thomas Kuhn nagy hatású könyve és az azt követő viták hatására (ehhez lásd Laki 2006). Ha magát Kuhnt nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy már A tudományos forradalmak szerkezetében is feladja az egységes tudomány koncepcióját: a tudomány meglehetősen rozoga építmény, s különböző részei közt kicsi a koherencia (Kuhn 1962/2000a: 61). Későbbi nézeteiben erősödik a tudomány széttagoltságának hangsúlyozása, ami kifejeződik például abban a metaforában, amely a tudományos diszciplínaképződést a biológiai fajképződés folyamatával rokonítja: ennek eredményeként elkülönült közösségek jönnek létre saját tudományos lexikonokkal (Kuhn 2000b: 97-98). A kuhni forradalom nyomán kibontakozott tudománytanulmányok számára pedig nyilvánvaló alapfeltevés a tudományok sokfélesége, az egység hiánya (lásd pl. az erről szóló tematikus gyűjteményt: Galison és Stump 1996). De mit is értünk pontosabban a kötetünk írásaiban oly fontos szerepet játszó tudománytanulmányok alatt? A Kuhnt övező vitákat követően erősödött meg a részben mannheimi és durkheimi indíttatású tudásszociológia, és létrejött a tudásszociológia erős programja, amely ugyanolyan (szociológiai) típusú okokkal kívánta magyarázni mind az elfogadott (igaznak tartott) és elutasított (hamisnak tartott) tudást a legfontosabb szövegekhez lásd (Fehér és Békés 2005). Emellett kialakultak és terjedni kezdtek azok az etnográfiai, antropológiai módszerek, amelyekkel a tudományos gyakorlat közvetlenül elemezhetővé vált (Latour és Woolgar 1979). Számos egyéb hatást is felsorolhatnánk persze, mint a mertoni tudományszociológiát (Merton 2002), vagy az újra felfedezett Ludwik Fleck szociologizáló írásait (Fleck 1980, 1983), de talán elégedjünk meg most ennyi bábával. Mindezek a folyamatok egy olyan szemléleti fordulatban összegződtek, amelyik a társadalomtudományi eszközök széles skálájának térhódítását eredményezte a tudomány vizsgálatában. A tudománytanulmányok (science studies) névvel fémjelezhető szakma születését a 70-es évekre tehetjük. Szemben a módszertani normákat előíró hagyományos tudományfilozófiával, vagy a múlt tudományos kutatásait vizsgáló tudománytörténettel, a tudománytanulmányok képviselői fő feladatuknak a mai tudomány működésének és a tudás kialakulási folyamatának vizsgálatát tekintették. A módszertan változásával változott a vizsgálat tárgya is: nem a tudományos tudás, hanem a gyakorlat vált központivá, és a tudomány ehhez kötődő tárgyiasultsága. Sokféle eredetének köszönhetően a szakma mindmáig erősen multidiszciplináris jellegű, amely egyrészt gyakori belső vitákat eredményez (az egyik fontos vitát elemzi Kutrovátz és Zemplén 2008), másrészt viszont termékeny és gyakran meglepő vizsgálatokat tesz lehetővé. A tudományfilozófia és tudásszociológia (kisebb mértékben a tudománytörténet és tudományszociológia) itt jellemzett nézetváltása természetesen kihatott
10 Határmunkálatok a tudományban a határ fogalmával kapcsolatos gondolkodásra is. Az egységes tudomány koncepcióját előfeltételező kutatók számára legyenek azok tudományfilozófusok vagy tudományszociológusok a tudomány határainak problémája egybeesett az ún. demarkáció-problémával: hogyan húzhatjuk meg a határvonalat a tudomány körül, amely ideális esetben egybeesik az értelmest az értelmetlentől, vagy legalábbis a tapasztalatilag ellenőrizhetőt az ellenőrizhetetlentől elválasztó határvonallal (Vermeir 2006). Ha azonban magát a tudományt is át- meg átszövik a részterületeket egymástól elválasztó határok, amelyek ráadásul időben folyton változnak, akkor ez alapvetően átértelmezi a demarkáció problémáját. Ráadásul a tudománytanulmányok számára a tudomány nemcsak a diszciplináris széttagozódás tekintetében tűnik heterogén vállalkozásnak, hanem abban az értelemben is, hogy a politika, a gazdaság, a nyilvánosság, a technológia, és a kultúra megannyi további szférája összefonódik vele, amelyek felé mind-mind különböző határfelületeket képez. Mindezeknek a határoknak a vizsgálata másfajta eszközök alkalmazását igényli, mint a filozófusok által használt absztrakt és univerzális módszertani kritériumok, vagy mint a tudományszociológia klasszikus (mertoniánus) funkcionális szemlélete. Ugyanakkor a határok relativizálása nem feltétlenül jelenti a határok felszámolását. A tudománytanulmányok egyik klasszikus elméleti keretét, az ún. cselekvő-hálózat elméletet (actor-network theory) (pl. Latour 1987, 2005) talán éppen azért érte a legtöbb kritika, mert túl messze ment a hagyományos határok és megkülönböztetések diszkvalifikálásában. Latour kriptikus stílusában a kritikát úgy is fogalmazhatjuk, hogy a cselekvő-hálózat elmélet a heterogenitás megragadásához túlságosan homogén eszköztárat dolgozott ki. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy ún. technotudomány egy olyan hálózatot alkot, amelynek minden eleme (a kutatótól a berendezéseken át a vizsgált objektumig) egyformán, aktívan részt vesz a cselekvés folyamatában, ugyanakkor minden elemközi kapcsolat egyformán fordítások és áttételek (transzlációk) terepe, akkor ez az értelmezési keret túl általánosnak tűnik ahhoz, hogy hatékony eszköztárat nyújtson a problémák és kontextusok széles tartományában. Az elmélet képviselői javaslatot tesznek a természet és társadalom, ember és nem ember közti, és más, alapvető megkülönböztetések felszámolására (természetesen elsősorban módszertani szempontból), ám helyenként felmerül a gyanú, hogy ezzel összemossák a határok problematizálásának értékes feladatát a határok egyszerű tagadásával. A tudománytanulmányokban azonban számos példát láthatunk arra, hogyan lehet korábban magától értetődőnek tartott megkülönböztetéseket úgy felülvizsgálni és hatékonyan átértelmezni, hogy közben nem vitatjuk el az elválasztás szándékának érvényességét. Ennek egyik első fontos eszköze a kötet elméleti keretét adó határmunkálatok fogalma. Alapkoncepciójának illusztrálásaként álljon itt egy mondat Gieryn cikkének kivonatából: A»határmunkálatok«kifejezés egy olyan ideológiai stílust ír le, amely a tudósok azon törekvésében azonosítható, hogy a tudománynak a nyilvánosságban élő képét a nemtudományos intellektuális vagy technikai tevékenységekkel
Bevezetõ 11 szembeállítva kedvező színben tüntessék fel (lásd e kötet 200. oldalát). Vagyis bár az eszköz valóban új (hiszen retorikai alakzatok vizsgálatát célozza a nyilvános diskurzusban), valamint újszerű a probléma értelmezése is (mivel a határokat nem magától értetődőként, hanem ideológiai tevékenység esetleges eredményeként értelmezi), az alkalmazási terület még a régi: a tudomány és nemtudomány közti határvonal vizsgálata a cél. Később azonban Gieryn olyan irányba fejleszti a fogalmat, amely érzékenyebbé teszi az eltérő kontextusokra, és még inkább hangsúlyozza a vizsgált jelenségek lokális jellegét. Könyvében (Gieryn 1999) a tekintély és az autonómia fenntartására vagy kiterjesztésére irányuló, elsősorban a politikai szféra hatása elleni törekvésekként értelmezi a határmunkálatokat, és a jelenséget a kulturális kartográfia metaforájával írja le. Az autonómia elérését célzó tevékenység sajátos és rendszeres erőfeszítése a tudománynak, amellyel autoritást szerez vagy tart meg különböző loká-lis területeken. Sheila Jasanoff (1990) kifejezetten tudománypolitikai kontextusban használja a fogalmat, és ezt a perspektívát Gieryn (1996) is megerősíti. David Guston (1999) annak igényét is felveti, hogy szükség van azoknak a határszervezeteknek (boundary organizations) a vizsgálatára, amelyek újonnan jönnek létre a tudomány és kormányzat igényeinek és céljainak koordinációjára (ezt a témát vizsgálja tovább a Science and Public Policy című folyóirat 2003/4. száma). Bár a határmunkálatok fogalmának használata ma leggyakrabban tudománypolitikai keretben valósul meg, önmagában véve (és Gieryn eredeti cikkének esettanulmányait tekintve) a fogalom ennél tágabb alkalmazási kört enged meg. Lehetőség nyílik például a különböző tudományos diszciplínák egymással, egymás ellen folytatott versengésének jellemzésére, ahogy Gieryn könyvének epilógusában elemzi a tudomány értelmezésének legitim jogáért a társadalomtudósok-bölcsészek és a természettudósok között folyó ún. tudományháborút (Gieryn 1999: 336-362), vagy ahogy Martin Kusch interpretálja a századfordulós filozófusok és pszichológusok között zajló ún. pszichologizmus-vitát (Kusch 1995: 269). De használható a fogalom akár a tudománytörénet-írás módszertanával kapcsolatos viták kontextusában is (Shapin 1992: 335). A jelen kötet igyekszik tág teret engedni a fogalomban rejlő lehetőségeknek. Ugyanakkor a tudomány különböző értelemben vett határainak vizsgálatára más fogalmi eszközök is megjelentek ez utóbbi idők kutatásaiban. Ezek egyike határtárgy (boundary object) fogalma, amelyet Susan Leigh Star és James Griesemer (1989) vezetett be. A határtárgyak olyan objektumok, amelyek különböző közösségek gyakorlatának metszéspontjában állnak: ezt az eredeti tanulmány egy állattani múzeum kiállított példányaival illusztrálta, melyek egyszerre hordoztak jelentést gyűjtők, kutatók, kurátorok, egyházi személyek stb. számára, ám ezek a jelentések lényeges eltéréseket mutattak a különböző közösségek perspektíváiból. A határtárgyak tehát olyan dolgok és nem feltétlenül fizikai tárgyak, hanem lehetnek absztraktak is, amelyek egyfelől elég rugalmasak ahhoz, hogy különböző lokális szükségletekhez igazodva eltérő identitást hordozzanak az egyes közösségek
12 Határmunkálatok a tudományban számára, ugyanakkor elég stabilak ahhoz, hogy megőrizzenek egy, az egymással érintkező gyakorlatok sokaságának határain átívelő közös identitást, lehetőséget nyújtva a közvetítésre és egyeztetésre. (Ezért írtuk korábban, hogy a határmunkálatok fogalma határtárgyként funkcionált a kötet alapjául szolgáló konferencia résztvevői számára.) Geoffrey Bowker és Star (1999) az osztályozás klasszikus problémájára alkalmazta a fenti megközelítést, és bevezették a határinfrastruktúra (boundary infrastructure) fogalmát. Ezen olyan, mélyen intézményesült információs rendszereket értenek (pl. egy kórház információs rendszere), melyek határtárgyak hálózataira terjednek ki, és hidat képeznek nagyléptékű szerveződési formák és azok egyes alkotórészei, részcéljai között. A fogalom bevezetését az az igény motiválta, hogy leírhatóvá lehessen tenni a különböző, ám egymással kölcsönható gyakorlatoknak egy olyan koordinációját, amely a szervezett társas cselekvés minden összetettebb formájánál megvalósul kiemelten olyan társas cselekvési formákról van szó, melyek tudományhoz és technológiához kötődő elemeket is tartalmaznak, és így a tudománytanulmányok érdeklődésére tarthatnak számot (Clarke és Star 2008). Ugyanez a probléma ösztönözte az antropológiai ihletésű kereskedelmi zóna (trading zone) fogalmának bevezetését, melyet eredetileg Peter Galison (1997) kezdett használni a tudományos szubkultúrák közti materiális és absztrakt cserefolyamatok leírására. Ahogy a kultúraközi kapcsolatok (elsősorban a gyarmatosítás hatására) különböző keveréknyelveket hoztak létre (pidgin, kreol stb.), úgy a tudományos kooperáció is kommunikációs és instrumentális gyakorlatok keveredési zónáit eredményezi. Ezt a fogalmat általánosítja Michael Gorman (Gorman 2002; Collins, Evans és Gorman 2007), aki a tudományos szakértők és a laikusok (vagy döntéshozók) közti interakció lehetőségeit vizsgálja, és ennek fajtáit osztályozza antropológiai jellegű szempontok alapján. Összességében azt láthatjuk tehát, hogy a tudománytanulmányok által integrált megközelítések sokszínűségének megfelelően számos fogalom kerül alkalmazásra a határok problémájának kezelésére. A szakma nagy utat tett meg a tudományfilozófia monolitikus (logikai-ismeretelméleti) érdeklődéséből fakadó egységes tudományképtől és az ezt elfogadó (vagy akár kiszolgáló) szociológiai elemzésektől az antropológiai, politikai, retorikai, és újabb típusú szociológiai szempontok érvényesítéséig, a valami körüli határ fogalmától a valamik közötti határok koncepciójáig, a határvonal metaforájától a határfelületek és a határterületek feltérképezéséig. A probléma természetesen nincs ezzel megoldva. Éppen ellenkezőleg: ez a gazdag megközelítésrendszer csupán lehetővé teszi azt, hogy a problémák egy összefüggő tartománya megfogalmazásra kerüljön és részletes vizsgálat tárgyává váljon. A munka még javában folyik ez a kötet ehhez a feladathoz kíván hozzájárulni.
Bevezetõ 13 3. A kötet tanulmányai 3.1 Határmunkálatok a gyakorlatban A kötet szerkezete számos hasonló tanulmánygyűjteményével ellentétes irányban bontakozik ki. Ahelyett, hogy előbb olvasnánk az elméleti áttekintést arról, hogyan tolódott a hangsúly a valami körüli határ fogalmától a valamik közötti határok koncepciójáig, és utána megnéznénk, hogyan lehet mindezt a gyakorlatra alkalmazni, inkább először vetünk egy pillantást arra, hogyan is folynak határmunkálatok a valóságos tudomány körötti kommunikációban, és csak ezek után nézzük meg, mi is mindennek az általános előzménye, hozadéka és jelentősége. A Határmunkálatok a gyakorlatban blokk első tanulmánya éppen egy olyan tudományos vállalkozást, a pszichoanalízist vizsgálja, amelyik minden intézményes és klinikai beágyazottsága ellenére még ma is sokak számára a par excellence áltudomány. Gy i m e s i Jú l i a írása azonban nem a mai viták hadmozdulatait vizsgálja, hanem a pszichoanalízis első évtizedeinek izgalmas fejleményeit, azt a korszakot, amikor a diszciplína legitimálása körüli viták kimondottan hadmozdulat jelleget öltöttek. E harcban nem véletlenül élt Freud egy militáris hangzású metaforával, amikor a szexualitást az elmélete bástyájának nevezte, és akkori szövetségesét, későbbi árulóját, Jungot e bástya védelmére biztatta. Freudnak a szexualitás elméletére már csak azért is szüksége volt, hogy a tudattalan kissé misztikus fogalmát a természettudományban, a biológiában megalapozza, és így a külső határokat azzal védelmezze a támadásoktól, hogy maga elhatárolódik az okkulttól. Ebben a meglehetősen sikeres legitimációs hadmozdulatban Freud tudományos magyarázattal szolgált az emberben szunnyadó transzcendensnek és misztikusnak tűnő tudattalanra, míg Jung, aki spirituális értékeket engedett be az elméletébe, árulónak bizonyult. Tí m á r An d r e a egy több mint fél évszázaddal későbbi, eredetileg az irodalomtudományon belül kibontakozó vitasorozatot vizsgál, amelyben az egymás legitimációjának kétségbevonására irányuló hadmozdulatok nem kevésbé indulatosak. A kontinentális elmélet, a dekonstrukció áll az egyik oldalon, míg a posztkoloniális, elsősorban angolszász kultúratudományok a másikon. A kultúrakutatás a dekonstrukciót túlságosan elméletinek, valóságtól elrugaszkodottnak, elitistának, ahistorikusnak tartja, és a dekonstrukciós elmélet képviselőinek szenvtelenségével saját politikai elkötelezettségét állítja szembe. Érdeklődésének interdiszciplináris körébe vonja a politikát, a társadalmi nemet, a fogyasztói társadalmat, a médiát és a posztkolonialitást, egy sor olyan dolgot, ami a dekonstrukció elmélete perspektívájából más területre tartozónak, vagy akár lényegtelennek tűnik. A harcot bonyolítja, hogy a vitába belépnek az elméletet egy elmélet előtti álláspontból kritizálók is, az anti-teoretikusok, akik számára az elmélet és a kultúrakutatás közös ellenség, mert amíg akár elméleti kérdésekkel, akár a kultúra egészével
14 Határmunkálatok a tudományban foglalkoznak, elhanyagolják magát a szépirodalmat. A vitának gyakorlati vonatkozása is van annyiban, hogy mindhárom szereplő egyetért abban, hogy az angol tanszékeknek, tágabban pedig az egyetemeknek kellene reagálni a változásokra, abban azonban már a legkevésbé sem értenek egyet, hogy ennek hogyan kellene történnie. Az egyetem a három szereplő vitájában határtárggyá válik, amely a felek számára eltérő jelentést hordoz. Arra a kérdésre, hogy a diploma és cikkgyártás szempontjából rendkívül hatékonynak tűnő, de valójában szerepválságba került intézmény (amely teljesítményének mérhetőségéről Margitay Tihamér cikkében többet olvashatunk) hogyan nyerheti vissza erkölcsi jelentőségét, eltérő válaszok születnek, miközben a három szereplő közti világosnak tűnő határok is elmosódnak: ahogyan a politikailag elkötelezett kritikusok nyitnak az elmélet felé, úgy közelednek a dekonstruktőrök a politika felé. Míg Tímár Andrea tanulmányában az egyetem szerepelt határtárgyként különböző érdekcsoportok között, addig Mu n d Ka t a l i n cikkében az etológusok és az állatbarátok talán kedvenc állata, az ember legjobb barátjaként jellemzett kutya tölti be ezt a szerepet. A szerző Latour nyomán megkülönbözteti egymástól a Reálkutyát (vagyis a hús-vér állatot), a Scientokutyát (azaz a tudomány kutyáról alkotott képét), valamint a Popkutyát (a kulturális köztudatban élő kutyaképet), és megvizsgálja, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak egymásra. A kutyákkal foglalkozó etológusok körében folytatott antropológiai, etnometodológiai jellegű tapasztalatai alapján arra a következtetésre jut, hogy a Popkutya jelentős befolyással van a Scientokutyára, vagyis a gazdák és általában a laikusok kognitív attitűdjei és sémái erősen hatnak a kutatók kognitív attitűdjeire és sémáira. Ugyanakkor ezt a hatást elleplezik az etológusok akkor, amikor saját kutatásaikat pozícionálják a tudományos közönség felé, hiszen az delegitimizációs eszközként szolgálhat az ellenük irányuló határmunkálatok során. Az etológusok szakcikkeinek és népszerű cikkeinek vizsgálatából látszik, hogy a tudományos munka meglehetősen heterogén tudástípusok összehangolását teszi szükségessé, és hogy a kutyáról alkotott tudást különböző, gyakran ellenmondó kognitív hagyományok együttesen formálják. Ke r t é s z Ge r g e ly tanulmánya egy olyan, Amerikában meglehetősen gyorsan terjedő, de Magyarországon is egyre inkább képviselt elképzelés, a kreácionizmus körüli vitákat vizsgálja, amely már a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását is kiváltotta. A cikk sokak számára talán elfogadhatatlan módon nem kíván állást foglalni afelől, hogy egy intelligens tervező vagy az evolúció eredménye-e földi jelenlétünk, hanem módszertani semlegességgel a kreácionizmust és az intelligens tervezést védő és elutasító érvek hatékonyságát elemzi. Gieryn határmunkálat kutatásait e kérdésre kiterjesztve azt vizsgálja, az egyes felek milyen eszközökkel és milyen célközönség megszólításával vívják e retorikai fegyverkezési versenyt. E megközelítés eredménye, hogy láthatóvá válik, mennyire gyenge érvekkel vagyunk hajlamosak védeni egy elméletet, amelynek erősségében (konfirmáltságá-
Bevezetõ 15 ban) egészen biztosak vagyunk. Hogy a helyzet még rosszabb legyen a tudomány szempontjából: az evolúciós elmélet elavult tudományfilozófiai alapon történő védelmezése valójában hatékony eszközt ad annak az ellenfélnek a kezébe, akit a tudomány képviselői éppen legyőzni és nem felfegyverezni akarnak. A túl egyszerű tudományvédelmezési stratégiák könnyen az evolúció ellen fordíthatók. Amíg a kreácionizmus és az intelligens tervezés esetében az élet eredete a kérdés, az orvostudományt körülvevő vitákban, ha úgy tetszik, az élet megőrzésének alternatív módjai váltanak ki vitákat. Ze m p l é n Gá b o r az orvostudomány körüli, és az azon belüli számos lehetséges frontvonalból (Collins és Pinch 2007) egyet vizsgál, nevezetesen a nyugati típusú biomedicina és a távol-keleti orvoslási gyakorlat közt húzódót, amely, ahogy a szerző érvel, nem csak lövészárokként, hanem ismerkedési zónaként is értelmezhető. A tanulmány azonban (nyitva kissé a kötet második, elméleti blokkja felé) megközelítési és módszertani kérdésekben is állást foglal, és megmutatja, mire jutunk a fenti vita elemzésében egy hagyományos, humanista szociológizáló megközelítés, és egy újabb, a tárgyaknak ágenciát tulajdonító poszthumanista elemzési keret segítségével. Az első esettanulmányban, amely két, keletről átvett és a nyugati orvostudományba meglehetősen egyoldalú fordítás eredményeképp beemelt kémiai anyag sorsát vizsgálja, úgy tűnik, a hagyományos, Bloor nevével fémjelzett tudásszociológia kielégítően magyarázza a történteket, amikor a fordítás és intellektuális import kulturális elfogultságára mutat rá. A második esetben azonban, amikor a keleti akupunktúra nyugati módszerekkel való vizsgálatáról van szó, hasznosabbnak látszik egy olyan (részben Latourhoz és Pickeringhez köthető) értelmezési keret választása, amely nem csupán a társadalmi viszonyokból vezeti le a tudományos berendezkedés jellegét, hanem a tárgyaknak, az fmri készüléknek, a tűknek és a vizsgált kísérleti személynek is olyan hatóerőt, ágenciát tulajdonít, amely az elfogadás-elutasítás dinamizmusában jelentőséggel bír. Ebben a Bloort meghaladó és kritizáló keretben nem a tudományos tudás, hanem a gyakorlat vizsgálata vált központivá, és megannyi esettanulmány témájává. Sz a b a r i Ver a tanulmánya is a szociológiánál marad, de ami Zemplén Gábornál megközelítési keret volt, az most a vizsgálat tárgya lesz. A tanulmány közelebbi témája a szociológia tudományának magyarországi zászlóbontása, majd intézményesülése. Minthogy mindez a 40-es, 50-es, és 60-as évek politikailag terhelt erőterében zajlott, a diszciplína körüli határmunkálatoknak speciális bájt kölcsönzött az a tény, hogy a viták tétje nem csupán egy-egy módszer, megközelítési mód vagy kutatási program túlélése volt, hanem gyakran magának a tudósnak a túlélése is, de legalábbis az intellektuális vagy fizikai szabadságának megőrzése. Ebben az esetben még a kreácionizmus vitánál is inkább igaz, hogy egy szakmai érv sikerességének jelentős társadalmi és intézményes következményei vannak. A cikk ugyanakkor azt is megmutatja, illusztrálva ezzel Gieryn eredeti koncepcióját, hogy a társa-
16 Határmunkálatok a tudományban dalomtudomány elméleti legitimitásáért és intézményes lehetőségeiért folytatott harc kimenetelét hogyan befolyásolta az a mód, ahogyan az egyes szereplők saját erőfeszítéseiket pozícionálták a történelmi helyzet ideológiai palettáján. 3.2 A határmunkálatok elméleti problémái Ma r g it a y Ti h a m é r a bizalom szerepének változását vizsgálja a poszt-akadémikus tudományban. Ebben a (korunkat jellemző) időszakban az üzleti jelleg felerősödik, kutatás intézményei pedig vállalkozásokká alakulnak, amelyektől a társadalom egyre inkább gyakorlati problémák megoldását várja. A szerző amellett érvel, hogy a megrendelői és a tulajdonosi szemlélet, amelyet az üzleti jelleg magával hoz, aláássa a bizalmat, és hogy a tudomány elsősorban ugyancsak az üzleti életre emlékeztető mutatórendszerrel próbál úrrá lenni a bizalmatlanságon (e mutatók a publikációk számát vagy az idézettséget mérik a kutatók esetében, a kiadott fokozatok arányát a PhD ösztöndíjasokhoz viszonyítva egy doktori iskola esetében, az Oktatók Hallgatói Véleményezésén kapott pontszámot egy oktató esetében stb). A kívülállónak aki sokszor megrendelőként vagy tulajdonosként lép fel, de sokszor egyszerűen csak egy távolabbi területen tevékenykedő kutató, vagy egy szomszédos tanszék oktatója fel kell mérnie befektetésének költséghatékonyságát vagy kollégáinak szorgalmát, meg kell ítélnie, mennyire bízhat az egyes tudományos eredményekben. Az ő tájékoztatására kialakult mutatórendszer azonban legalább annyira problematikus, mint amennyire hasznos és nélkülözhetetlen. A mutatók hajlamosak a mutatott helyébe lépni, a kutatók pedig kutatás helyett a kutatás mutatóit szépítgetik, idézettséget és publikációs listát gyártanak. Paradox módon, bár a mutatók a bizalmat hivatottak biztosítani, közben maguk is a bizalmatlanság és az episztemikus függés termékei. Sa l l a y Zo ltá n tanulmánya haditudósítás és egyben hadászati elemzés a tudománypolitika csatamezőiről: az elmúlt évek Magyarországának tudomány- és technológiapolitikai vitáit veszi szemügyre. A kormányzati szándékok és a tudományos intézmények közti érdekfeszültségek heves ideológiai vitákat, legitimációs harcokat, vagyis határmunkálatokat eredményeznek. Ugyanakkor e viták egyenesen a Margitay Tihamér tanulmánya által felvázolt problémakör sűrűjébe vezetnek, vagyis a tudomány társadalmi hasznosságának feszegetésével felvetik a piacorientált szemléletű bértudomány kérdését. Míg a hidegháborús korszak tudománypolitikai vitáinak középpontjában a nemzetbiztonság problémája állt, addig a mai, gyakran posztakadémikusként jellemzett korszakban ennek helyét a piaci versenyképesség kérdése vette át. Ez ahhoz vezet, hogy az alapkutatások intézményes és anyagi támogatása háttérbe szorulóban van az alkalmazott kutatásokéhoz képest, és a vezető tudományos intézmények képviselői nyilvános retorikai harcot vívnak ennek megakadályozása érdekében, míg a kormányzat részéről gyakran ellenkező
Bevezetõ 17 irányú ideológiai megnyilvánulásokkal kell szembenézniük. Sallay megvizsgálja az MTA képviselőinek rendelkezésére álló érvelési stratégiákat és a vitában alkalmazott konkrét lépéseket, és ezeknek módszertani reflexióján keresztül Gieryn határmunkálat-fogalmának dialektikai újraértelmezését sürgeti. A szakértőiség kérdése, amely a kortárs nemzetközi esettanulmányok érdeklődésének középpontjában áll, a témája Ku t r o vá t z Gá b o r tanulmányának. A szerző bemutatja, hogyan vált a tudománytanulmányokban a szakértelem problémájának kezelése nélkülözhetetlenné. A kérdést kutatók nagyjából abból a konszenzusból indulnak ki, hogy a különféle tudományosságigénnyel fellépő területek közt a laikus nem tud tudományos műveltségére hagyatkozva dönteni (hiszen akkor szakértőbbnek kellene lennie a szakértőknél), inkább szociális készségeit kell csatasorba állítania, és annak eldöntésére kell eszköztárral rendelkeznie, hogy hogyan tájékozódjon ellentmondó szakértői vélemények szociális hálójában. A kérdéssel foglalkozó irodalom igyekszik tanácsot adni abban, hogy a szakértőktől való függésben milyen meta-kritériumok mentén tudunk helyes döntésre jutni (racionalitás, hitelesség, diplomák száma, publikációs tevékenység, korábbi sikerekről szóló anekdoták, érvelés megítélése stb.). Szakirodalmi áttekintésének végére érve Kutrovátz szkeptikusabb következtetésre jut, mint tárgyalt szerzői, és komoly problémákat vet fel azt illetőleg, hogy vajon a rivális tudományos (és áltudományos) területek közt dönteni nem tudó laikus valóban jó módszerekkel rendelkezik-e ahhoz, hogy a szakértők közt döntsön. Mindenesetre, csak akkor volna esélyünk a megalapozott döntésekre, ha az oktatás és a tudományos ismeretterjesztés a tudomány kész vagy késznek tűnő eredményeinek magabiztos tálalása helyett a tudomány működésének, a tudományos eredmény előállítási folyamatainak bemutatását is feladatának tekintené. La k i Já n o s tanulmánya a demarkáció kérdésének klasszikus filozófiai tárgyalásától indul, és bár nem egy hagyományos kritériumot (pl. Carnap vagy Popper kritériumát) amely az utókor végletes leegyszerűsítésében mára már gyermekdednek tűnik visszahelyez jogaiba, végül ő is arra jut, hogy a filozófusok kritériumai sorra alkalmatlannak bizonyultak a tudományos és nem tudományos vállalkozások elhatárolására. Mindig lehetett ugyanis mutatni olyan megismerésmódot, melyet intuitíve mindenképp vagy semmiképp sem tekintenénk tudománynak, miközben az adott kritérium kizárta vagy befogadta volna. Laudan nyomán a pusztán episztemikus alapú demarkáció divatjamúlttá vált, a kérdés normatív filozófiai válaszok helyett inkább leíró, szociológiai válaszokat kapott. Laki azonban más úton halad, és a popperi érvelést csak felületesen ismerők számára meglepő módon éppen az ő írásaiból kibontva normatív irányban mozdul el. Az érvelés az episztemikus kritériumok (igazság/igazoltság) helyett azonban a hitek előállításának és elfogadásának módjára helyezi a hangsúlyt, a demarkációs kritériumot pedig nem az individuális kutatókra, hanem a tudományra mint társadalmi intézményre értelmezi. Az ebben az irányban felépített erény-episztemológia (ami nem azért erény-, mert morális
18 Határmunkálatok a tudományban alapokra helyezkedik, hanem mert a tudományos vélekedések helyett a tudóskutató tulajdonságait és a tudományos hitek előállításának folyamatát állítja a középpontba) egy sor csapdát elkerül, amely a hagyományos episztemológiai alapú demarkációkat elnyelte. Né m e d i Dé n e s írása a határmunkálatok egy speciális esetéből, a szociológiai elmélet és a közéleti-politikai gyakorlat szétválasztására vagy éppen összekapcsolására tett kísérletekből indul ki. Az ún. közszociológiai vitát a magyar közönség számára bemutató válogatás történetesen éppen abban a Replika-számban jelent meg (2006. október), amelyik egyben helyet adott a demarkáció-probléma újabb megközelítéseit illusztráló blokknak is, és ahogy Némedi tanulmányából kiderül, e véletlen egybeesés mögött akár komoly elméleti megfontolások is sejthetők. A határmunkálatok jellemzésekor Némedi nem magára a határmegvonásra, hanem a határellenőrzésre és határforgalomra helyezi a hangsúlyt, hiszen létfontosságú bármely diszciplína (pl. a szociológia) számára, hogy biztosítania kell egyfelől az autonómia megőrzését, vagyis a nyilvánosság kizárását, másfelől a támogatottságot és erőforrásokat, azaz a nyilvánosság bevonását. (Mund Katalin tanulmánya ennek világos példáját tárgyalja az etológia esetén.) Az erre a problémára javasolt elméleti megközelítések a fenti kettősségből származó paradoxonokkal terhesek. És bár a gyakorlatban kialakult egy intézményesen szabályozott egyensúly e folyamatok között, mára mindez átalakulóban van, a tudományban végbemenő (Margitay és Sallay tanulmányai által is vizsgált) lényegi átalakulásoknak köszönhetően. Kötetünkben a fent említett tanulmányokon kívül még két szöveg található. Az első Gieryn eredeti tanulmánya (Gieryn 1996), amelynek magyar fordítását az említett Replika számban közöltük korábban (Gieryn 2006). Mivel e klasszikus írás vezette be a kötetünk címéül választott fogalmat és az ehhez kapcsolódó elméleti-módszertani szemléletet, ebben a gyűjteményben is indokoltnak látjuk a szerepeltetését. Ezúton is köszönetet mondunk a folyóiratnak az újraközlési lehetőségért. Gieryn munkáján kívül hasznosnak láttuk megjelentetni annak az interjúnak teljes szövegét, amelyet Barotányi Zoltán készített A tudomány határai című könyv kapcsán, de amelynek terjedelmi okokból végül alig harmada jelent meg a Magyar Narancs c. folyóiratban (XX. évf. 43. szám, 2008. okt. 23). Neki is köszönjük az interjú közlésének lehetőségét, valamint felkészült és izgalmas kérdéseit, amelyek alkalmat adtak arra, hogy vállalkozásunk hátteréről is beszélhessünk, emellett reagálhassunk az addig megjelent reakciókra és recenziókra a könyvünk kapcsán. A szerkesztők
Bevezetõ 19 Hivatkozások Bowker, Geoffrey C. és Susan Leigh Star. 1999. Sorting Things Out: Classification and Its Consequences. Cambridge, MA: MIT Press. Clark, Adele E. és Susan Leigh Star. 2008. The Social Worlds Framework: A Theory/Methods Package. In The Handbook of Science and Technology Studies. Third Edition, szerk. Edward J. Hackett, Olga Amsterdamska, Michael Lynch és Judy Wajcman, 113 138. Cambridge, MA: MIT Press. Collins, Harry és Robert Evans. 2007. Rethinking Expertise. Chicago: The University of Chicago Press. Collins, Harry, Robert Evans és Mike Gorman. 2007. Trading zones and interactional expertise. Studies in History and Philosophy of Science 38: 657 666. Fehér Márta és Békés Vera, szerk. 2005. Tudásszociológia szöveggyűjtemény. Budapest: Typotex. Fleck, Ludwik. 1980. Entstehung und Entwicklung einer wissenschaftlichen Tatsache: Einführung in die Lehre vom Denkstil und Denkkollektiv. Ford. Lothar Schäfer és Thomas Schnelle. Frankfurt am Main: Suhrkamp. Fleck, Ludwik. 1983. Erfahrung und Tatsache: gesammelte Aufsätze. Ford. Lothar Schäfer és Thomas Schnelle. Frankfurt am Main: Suhrkamp. Galison, Peter. 1997. Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. Chicago: University of Chicago Press. Galison, Peter és David Stump. 1996. The Disunity of Science. Stanford: Stanford University Press. Gieryn, Thomas F. 1983. Boundary-work and the demarcation of science from non-science: strains and interests in professional ideologies of scientists. American Sociological Review 48: 781 795. Gieryn, Thomas F. 1996. Boundaries of Science. In The Handbook of Science and Technology Studies. Second Edition, szerk. S. Jasanoff, G. E. Markle, J. C. Petersen és T. Pinch, 393 443. Thousand Oaks: Sage. Gieryn, Thomas F. 1999. Cultural boundaries of science: credibility on the line. Chicago: University of Chicago Press. Gieryn, Thomas F. 2006. Határmunkálatok és a tudomány elhatárolása a nem-tudománytól: feszültségek és érdekek a tudósok szakmai ideológiáiban. Ford. Lukács Anikó. Replika 54 55: 173 194. Gorman, Michael. 2002. Levels of expertise and trading zones. Social Studies of Science 32(6): 933 938. Guston, David H. 1999. Stabilizing the Boundary Between U.S. Politics and Science: The Role of the Office of Technology Transfer as a Boundary Organisation. Social Studies of Science 29: 87 111. Jasanoff, Sheila. 1990. The Fifth Branch: Science Advisers as Policymakers. Cambridge, MA: Harvard University Press. Király Gábor. 2005. Hovatovább STS? Fejtegetések az értelmezési flexibilitás, a hiányzó tömeg, a kiborg és a demokrácia kapcsán. Replika 51 52: 25 56. Kuhn, Thomas S. 1962/2000a. A tudományos forradalmak szerkezete. Ford. Bíró Dániel. Budapest: Osiris.
20 Határmunkálatok a tudományban Kuhn, Thomas S. 2000b. The Road since Structure. In The Road since Structure, 90 104. Chicago: University of Chicago Press. Kusch, Martin. 1995. Psychologism: A Case Study in the Sociology of Philsophical Knowledge. London and New York: Routledge. Kutrovátz Gábor, Láng Benedek és Zemplén Gábor. 2006. A határvidék felderítése bevezető a tudományon innen és túl blokkhoz. Replika 54 55: 119 133. Kutrovátz Gábor, Láng Benedek és Zemplén Gábor. 2008. A tudomány határai. Budapest: Typotex. Kutrovátz Gábor és Zemplén Gábor Á. 2008. A Bloor-Latour vita: Egy tudományos vita érveléselméleti vizsgálata. In Láthatatlan nyelv (tanulmánykötet a Láthatatlan Kollégium diákjainak és tanárainak munkáiból), szerk. Gervain Judit és Pléh Csaba, 231 259. Budapest: Gondolat. Laki János. 2006. A tudomány természete: Thomas Kuhn és a tudományfilozófia történeti fordulata. Budapest: Gondolat. Latour, Bruno. 1987. Science in Action: How to Follow Scientists and Engineers Through Society. Cambridge, MA: Harvard University Press. Latour, Bruno. 2005. Reassembling the Social: An Introduction to Actor-Network-Theory. Oxford: Oxford University Press. Latour, Bruno és Steve Woolgar. 1979. Laboratory life: the social construction of scientific facts. Beverly Hills: Sage Publications. Merton, Robert King. 2002. Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Ford. Berényi Gábor és Balogh Zoltán. Budapest: Osiris. Morris, Charles. 1960. On the history of the International Encyclopedia of Unified Science. Synthese 12(4): 517 521. Shapin, Steven. 1992. Discipline and bounding: the history and sociology of science as seen through the externalism-internalism debate. History of Science 30: 333 369. Star, Susan Leigh és James R. Griesemer. 1989. Institutional Ecology, Translations and Boundary Objects: Amateurs and Professionals in Berkeley s Museum of Vertebrate Zoology, 1907 39. Social Studies of Science 19 (4): 387 420. Vermeir, Koen. 2006. Újra a demarkációs problémáról. Ford. Koronczay Dávid és Zelei Borbála. Replika 54 55: 135 156.