A magyarországi Papadémosz-akta

A magyarországi Papadémosz-akta (1658-1963) Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina

Dr. Diószegi György Antal Diószegi Krisztina A magyarországi Papadémosz-akta (1658-1963) Ο φάκελος των Παπαδημαίων Ουγγαρίας, ή η ιστορία τις οικογένειας charisi Szerviczky στην Ουγγαρία (1658 1963)

E görög család Magyarországon világra jött gyermeke tokaji görög pap általi megkeresztelésének 350. évfordulójára! Készült 350 számozott példányban. Kézirat lezárva: Tokaj, 2008. január 18. Nyomdakész állapot: Uzsa, 2008. október 23. Copyright dr. Diószegi György Antal és Diószegi Krisztina A közölt és megjelentetett jelen alkotás dr. Diószegi György Antal és Diószegi Krisztina szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonosokkal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen. Lektorálta és a fényképeket készítette: dr. Diószeginé Szoboszlai Gyöngyi Tokaj Szervia, 2008. 2

Αφιερωμένο στα 350 χρόνια από τη βάφτιση ενός μέλους της εν λόγω οικογένειας από τον έλληνα ιερέα του Tokaj. Εκτυπώθηκε σε 350 αντίτυπα. Το χειρόγραφο ολοκληρώθηκε: στις 18 Ιανουαρίου 2008, Tokaj Έτοιμο προς εκτύπωση: 23 Οκωβρίου 2008, Uzsa Copyright dr. György Antal Diószegi και Krisztina Diószegi Το παρόν έργο αποτελεί πνευματική ιδιοκτησία του dr. Diószegi György Antal και της Diószegi Krisztina.Το υλικό είναι διαθέσιμο για ιδιωτική, εκπαιδευτική, διδακτική και επιστημονική χρήση (με αναφορά στην πηγή). Για κάθε είδους (έμμεση ή άμεση) κερδοσκοπική εκμετάλλευση μόνο με σχετική νόμιμη συμφωνία με τους κατόχους δικαιωμάτων... Θεώρηση και φωτογραφίες: Gyöngyi Szoboszlai dr. Diószeginé Tokaj-Σέρβια, 2008. 3

Köszönetünket fejezzük ki e könyv megszületéséhez való szellemi és cselekvő közreműködéséért dr. Bencsik Jánosnak, volt tokaji múzeumigazgatónak, és dr. Sasvári László tanárnak. Szerzők Kiadja: A Görög Kultúráért Alapítvány Felelős kiadó: Angelidisz Vaszilisz Felelős szerkesztő: Angelidisz Vaszilisz Grafika, tipográfiai terv: Czető Zsolt Tördelés, szerkesztés: Czetőné Deák Tünde Nyomdai előkészítés: PART-2001 Kft. Megjelenik: 350 példányban Belív terjedelem: 9,5 ív Papírminőség: 350 g/m 2 műnyomó karton borító gyanánt, 100 g/m 2 színezett ofszetpapír belívként valamint 160 g/m 2 Pergamenata, mint sorszámozott belső előzék Nyomás: Print & Press Works Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Győri Gábor Budapest, 2009 ISBN 978-963-06-6863-7 4

Το «Ίδρυμα για τον Ελληνικό πολιτισμό στη Βουδαπέστη» και ο πρόεδρος κ. Βασίλης Αγγελίδης θέλουν να ευχαριστήσουν την Μη κερδοσκοπική Πολιτιστική Εταιρεία «Πολύτροπος Μούσα» και τον Αντιπρόεδρό της κ. Δημήτρη Μποσνάκη, φιλόλογο του Μουσικού Σχολείου Βόλου, για την επιμέλεια της μετάφρασης του παρόντος βιβλίου και για την ακούραστη στήριξη κάθε προσπάθειας για την ιστορία του απανταχού Ελληνισμού και ιδιαίτερα του Ελληνισμού της Ουγγαρίας.. A Görög Kultúráért Alapítvány megköszöni a Polytropos Mousa Sokarcú Múzsa Nonprofit Kulturális Egyesületnek, különösképpen Dimitris Bosnakis alelnöknek (a voloszi zeneiskola nyelvtanárának) az odaadó segítséget, mellyel a könyv görög nyelvű lektorálásában segítségünkre volt; valamint a fáradhatatlan támogatását, hogy ez a könyv magyarországi görög elődeinkről megjelenhet. Budapest Főváros XI. Kerület Görög Kisebbségi Önkormányzat Újbuda Ινστι τούτο Ερευνών Ελλήνων Ουγγαρίας Magyarországi Görögök Kutatóintézete Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Fővárosi Közgyűlés Esélyegyenlőségi, Foglalkoztatáspolitikai és Kisebbségi Bizottsága 5

Előszó gyanánt Dr. Sasvári László Találkozásom a görög charisi Szerviczky-család tagjaival és tokaji nyomaikkal (Budapest, 2008. január 18.) A tokaji görögökről csak némi fogalmam volt, mikor Tokajba kerültem, de e család nevét ott hallottam először. Az első emlék, amit megismertem róluk, a templom falában levő márvány sírkő volt. A tetejéről való kereszt akkoriban letörten hevert a földön. A másik emlék az oltáralapítási felirat: akkor ennek a szövegét fel is jegyeztem, de az idők folyamán elkallódott. A fordítására az akkori tokaji református papot kértem meg, és ezt a fordítást tartalmilag később felhasználtam. Még 1955-ben mesélte azt Pap Miklós kolléga (helytörténész), néhai Lőrinczy Zoltán görög katolikus lelkész-hittanár, meg gyerekek is említették, hogy a templom mögött az udvar beszakadt. Többen lemásztak az üregbe, ahol koporsókat találtak (talán hármat). Fel is bontották azokat, hosszú ruhába öltöztetett tetemek voltak bennük. Lőrinczy Zoltán magához vett néhány tárgyat, és meg is mutatta: egy egyszerű kis fekete feszületre emlékszem, meg egy üveggyöngysorra. Szerinte ez valószínűleg a Szerviczky-sírbolt volt. Nagyobb feltárásra nem került sor, mivel ez a korszak (1955) ennek nem kedvezett. Az üreget betömték, mivel a terület iskolaudvar volt, s a gyerekek balesetnek voltak kitéve. (A templom mellett a római katolikus egyház az 1930-as években iskolát építtetett, és itt volt akkor az alsó tagozat!) A templom mögött volt egykor a parókia, ott pedagóguslakások voltak 1955-ben. Tokajban tartózkodásom idején nem tudtam, hogy hol volt a Szerviczky-család lakóhelye. Felkérést kaptam azonban, hogy írjam meg a tokaji evangélikus egyház történetét. Áttanulmányoztam az egyháztanács jegyzőkönyvét, és a XIX. század közepe tájáról találtam egy feljegyzést, hogy az egyháztanács felszólította a házban lakó Szerviczky kisasszonyt: a tűzifát a szolgálóval ne a kályha előtt a szo bában vágassa fel. Az evangélikus parókia épületében több lakás is van, de ezek nem nagyméretűek. Arról viszont, hogy pontosan ki is volt az illető Szerviczky családtag, azt nem említik. Valószínűleg egyedül élő idősebb hölgy lehetett. Amikor ezt elmondtam Szerviczky Gabriellának, meg a koporsóban talált leleteket, csodálkozott, és megemlítette, hogy a Szerviczkyek igen gazdagok voltak, családi hagyomány szerint az egyik Szerviczky lakodalmán kávés csészével mérték az apróbb ékszereket. 6

Πρόλογος Dr. László Sasvári Η συνάντησή μου με τα μέλη της οικογένειας Charisi Szerviczky και τα ίχνη τους στο Tokaj (18. Ιανουαρίου 2008, Βουδαπέστη) Όταν βρέθηκα στο Tokaj είχα ελάχιστες γνώσεις για τους Έλληνες της πόλης. Εκεί πρωτοάκουσα και γι αυτή την οικογένεια. Το πρώτο μνημείο τους που είδα ήταν στον τοίχο του ναού μια μαρμαρένια ταφόπετρα, με το σταυρό της τότε σπασμένο στο πάτωμα. Η άλλη μαρτυρία ήταν μια επιγραφή στην Αγία Τράπεζα. Την σημείωσα τότε, με τα χρόνια όμως χάθηκε. Ο τότε καλβινιστής ιερέας μου έκανε την μετάφραση, από την οποία χρησιμοποίησα αργότερα και την ουσία. Το 1955 ο Miklós Pap, ιστορικός, και ο Zoltán Lőrinczy, ουνίτης ιερέας και καθηγητής, (και κάποια παιδιά επίσης) μου διηγήθηκαν ότι στην αυλή πίσω από τον ναό βρέθηκε υπόγειο κοιλωμα. Κατεβαίνοντας σ αυτήν εντόπισαν φέρετρα (τρία περίπου), ανοίγοντάς τα βρήκαν πτώματα με μακριά ρούχα. Ο κ. Lőrinczy μου έδειξε κάποια αντικείμενα και κράτησε: θυμάμαι ένα λιτό, μαύρο σταυρό και μια αλυσίδα με χάντρες. Κατά τη γνώμη του επρόκειτο για τον οικογενειακό τάφο των Szerviczky. Ιδιαίτερες ανασκαφές δεν έγιναν, διότι η εποχή εκείνη (1955) δεν ευνοούσε τις περαιτέρω έρευνες. Η τρύπα κλείστηκε για λόγους ασφάλειας, επειδή η αυλή χρησιμοποιούνταν από μαθητές. Δίπλα στον ναό από τα 1930 είχε κτιστεί δημοτικό σχολείο από την Ρωμαιοκαθολική Εκκλησία. Πίσω από το ναό υπήρχε κάποτε η ενορία που το 1955 φιλοξενούσε τους παιδαγωγούς. Κατά τη διαμονή μου στο Tokaj δεν ήξερα πώς ήταν το αρχοντικό των Szerviczky. Μου ζήτησαν όμως να γράψω την ιστορία της τοπικής λουθηρανικής κοινότητας. Μελέτησα τα πρακτικά του εκκλησιαστικού συμβουλίου και βρήκα μια καταχώριση του 19 ου αιώνα:με την οποία το εκκλησιαστικό συμβούλιο προειδοποιούσε τη δεσποινίδα Szerviczky να μήν κόβουν οι υπηρέτες τα καυσόξυλα μέσα στο δωμάτιο. Η λουθηρανική ενορία διέθετε μερικά, σχετικά μικρά διαμερίσματα. Για το ποιά ήταν ακριβώς η δεσποινίδα εκείνη δεν υπάρχουν μαρτυρίες, πιθανόν να ήταν μεγάλης ηλικίας και ζούσε μοναχή. Όταν το ανέφερα στην Gabriellα Szerviczky, καθώς και τα ευρήματα στα φέρετρα, απόρησε και θυμήθηκε ότι η οικογένεια υπήρξε ιδιαίτερα πλούσια: και ότι στον γάμο ενός Szerviczky τα διάφορα κοσμήματα τα μετρούσαν με φλιτζάνια του καφέ. Παρουσιάζει ενδιαφέρον και ο τρόπος με τον οποίο εντόπισα τους απογόνους της οικογένειας. Ανάμεσα στις διάφορες οικογένειες που γνώρισα στο Tokaj συνα- 7

Érdekes az is, hogy miként jutottam a Szerviczky rokonok nyomára? Bejáratos lévén néhány tokaji családhoz, megismertem dr. Nemes Andor jogászt, aki maga is foglalkozott helytörténettel. Ő hozott össze Fehér Mártával, akinek az édesapja bíró volt, és kiderült, hogy rokonságban vannak a Szerviczky családdal. Tőle kaptam meg a fenti budapesti címet. Egy Múzeum körúti lakásban élt Szerviczky Gabriella (Gudelfingen Györgyné) és dr. Szerviczky Margit. Az utóbbi angolkisasszony rendi apáca volt, sokáig a rend nyíregyházi iskolájának az igazgatójaként tevékenykedett. Több alkalommal láttak vendégül XIX. századi bútorokkal igen méltón berendezett otthonukban (Múzeum körút 13. szám III. emeletén lévő otthonuk utcára néző lakás volt). Szerviczky Gabriella testesebb, Szerviczky Margit inkább aszketikusabb alkat volt 1958 táján: kendőt viselt (vélhetően fátyol helyett). Egy alkalommal minden jót kívántak a kutatáshoz. Egy (a két utcára néző ablak közötti) régi íróasztalból elővéve ők mutatták meg a családi iratokat, melyben volt 10 kereszt- és 2 házasságlevél: a családnak egyik nőtagja csillagkeresztes hölgy szeretett volna lenni, de ehhez 8 nemesi őst kellett igazolni, ezért készültek ezek az iratok még 1873-ban. Innen vették elő az 1802-es nemesi levelet: könyv alakú volt, fonallal összefűzve, és ezen nagy korong alakú viaszpecsét. A nemesi levélnek volt egy fémdoboza (bádogból): fedőlapján egy domborulat volt kiképezve a pecsét számára. Több irat volt még a dobozban: például az 1690-es armális, valamint Karátsonyi Anna magyar nyelvű végrendelete a XIX. század közepéről. Egy tételre még emlékezem a hagyatékból: jelentős összeget hagyott a 3 tokaji ispotályra, melyeket az egy - házak (római katolikus, görög katolikus, református) tartottak fenn. Megmutatták dédnagymamájuk, Karátsonyi Anna esküvői poharát is. Ugyancsak dr. Nemes Andor tokaji jogász (ekkor 55 év körüli agglegény volt) révén ismerkedtem meg a Tolcsván lakó Constantin Tamással, aki 1945 előtt borkereskedő volt, és jelentős családi archívummal rendelkezett (ezen iratokat e család valamelyik levéltárnak ajándékozta). Constantin Tamás az egyik (hozzám írt) levelében megírta, hogy rokonságban van a görög Szerviczky-, Karácsonyi- és a Zákó-családokkal (a rokonsági fokot azonban nem közölte). A Zákó-család utolsó tagja Zákó Soma volt, a XX. század elején halt meg. A Zákóház a tokaji Főtéren az átjáró (dufartos) ház. Az átjáró-kaputól délre levő üzlet - helyiség volt Zákó Soma vegyeskereskedése. (Én magam laktam a Zákó-házban egy félévig!) Egyik tokaji háziasszonyom, második férje után Csorba Zoltánné, akkor 75 éves lehetett, mondta, hogy Sátoraljaújhelyen élnek Szerviczkyek. Mutatott nekem egy kisméretű amatőr fényképet az 1920-as évekből: többeket ábrázolt, és a hátlapján szerepelt Szerviczky István neve. Én akkor a Szerviczky-családfára nem is annyira figyeltem fel, viszont arra igen, hogy a családi iratok alapján egy teljesen új helyzet áll elő a tokaji görög közösség valós történetének megítélésében, mert ezek az anyakönyvi kivonatok egyértel - műen igazolják, hogy volt Tokajban görög pap általi anyakönyvezés a XVII- XVIII. század folyamán. 8

ντήθηκα με τον νομικό δρ. Andor Nemes, επίσης φίλο της τοπικής ιστορίας. Ο ίδιος μου σύστησε την Márta Fehér, συγγενή των Szerviczky, η οποία μου έδοσε την παραπάνω διεύθυνση. Στη Βουδαπέστη ζούσε η Gabriella Szerviczky και η δρ. Margit Szerviczky. Η τελευταία υπήρξε καλόγρια των Εγγλέζων Κυριών, και για πολλά χρόνια διευθύντρια στο σχολείο του τάγματος στην πόλη Nyíregyháza. Με φιλοξένησαν αρκετές φορές στο σπίτι τους (διακοσμημένο με έπιπλα του 19 ου αιώνα), στον 3 ο όροφο της λεωφόρου Múzeum 13, με θέα προς τον δρόμο. Κατά το 1958 η Gabriella Szerviczky ήταν κάπως εύσωμη, ενώ η Margit είχε πιο ασκητικό χαρακτήρα:και φορούσε μαντήλι (ίσως αντί για καλύπτρα καλογριών). Μια φορά μου ευχήθηκαν κάθε επιτυχία στο έργο μου. Μέσα από ένα παλιό γραφείο μου έβγαλαν οικογενειακά έγγραφα, ανάμεσά τους 10 πιστοποιητικά βάφτισης και 2 πιστοποιητικά γάμου, τα οποία είχαν γραφτεί από το 1873 και ήταν προορισμένα για να βεβαιώσουν 8 ευγενείς προγόνους για ένα μέλος των Szerviczky που θα ήθελε να αποκτήσει τίτλο ευγενείας. Εδώ βρισκόταν και το έγγραφο απονομής του τίτλου από το 1802:. Είχε σχήμα βιβλίου, συνδεδεμένο με κλωστή, με μια μεγάλη στρογγυλή κέρινη σφραγίδα, που ήταν μέσα σε ένα τενεκεδένιο κουτί:. Το εξώφυλλο διαμορφώθηκε έτσι ώστε να χωράει η σφραγίδα. Στο κουτί υπήρχαν διάφορα άλλα έγγραφα, όπως εκείνο της απονομής τίτλου από το 1690 και η διαθήκη της Anna Karátsonyi από τα μέσα του 19 ου αιώνα. Θυμάμαι μία καταχώρηση από το τελευταίο: κληροδοτούσε μια ολόκληρη περιουσία στα τρία νοσοκομεία του Tokaj, τα οποία συντηρούνταν από τις εκκλησίες (καθολική, ουνιτική και καλβινιστική). Μου έδειξαν και το νυφικό ποτήρι της προγιαγιάς Anna Karátsonyi. Μέσω του δρ Nemes (ήταν 55 χρονών τότε και άγαμος) επίσης γνωρίστηκα με τον Tamás Constantin από την πόλη Tolcsva, ο οποίος πριν το 1945 υπήρξε έμπορος οίνου και διέθετε σημαντικό οικογενειακό αρχείο (τα έγγραφα δωρίστηκαν σε ένα δημόσιο αρχείο). Ο κ. Constantin σε μια επιστολή του αναφέρεται στη συγγένειά του με τις ελληνικές οικογένειες Szerviczky, Karácsonyi και Zákó (δεν ανέφερε όμως τον βαθμό). Ο τελευταίος απόγονος των Zákó, ο Soma, απεβίωσε στις αρχές του 20 ού αιώνα. Η οικία τους είναι το αρχοντικό με το διάδρομο στην κεντρική πλατεία του Tokaj. Το κατάστημα νότια του αρχοντικού ήταν το παντοπωλείο του. (Εγώ ο ίδιος έμενα για μισό χρόνο στον οίκο των Zákó). Μία από τις σπιτονοικοκυρές μου, η 75άχρονη κα Csorba, είπε ότι στην πόλη Sátoraljaújhely ζούν κάποιοι Szerviczky. Μου έδειξε και μια φωτογραφία από τη δεκαετία του 1920, η οποία παρίστανε διαφόρους, και στο πίσω μέρος έγραφε το όνομα István Szerviczky. Τα οικογενειακά έγγραφα των Szerviczky άλλαξαν ριζικά την ιστορία της ελληνικής κοινότητας του Tokaj, επειδή οι ληξιαρχικές πράξεις γεννήσεως αποδεικνύουν αναμφισβήτητα, ότι στην πόλη υπήρχε πραγματικά ελληνορθόδοξο ληξιαρχείο κατά το 17 ο και 18 ο αιώνα. Σύμφωνα με τη συζήτηση με τις κυρίες και από άλλα δεδομένα έβγαλα το συμπέρασμα, ότι τα περισσότερα μέλη της οικογένειας Szerviczky γύρω στα 1890 ήταν ακόμα ορθόδοξοι και ελληνόφωνοι. 9

Az idős hölgyekkel való beszélgetés, és más adatok alapján is arra következtetek, hogy a Szerviczky-családnak az 1890 körül élt több idős tagja még görögkeleti volt, és tudhattak görögül. Az idős hölgyekkel való 1958-as személyes találkozáskor egyszer még egy gumibot is előkerült az íróasztalból. (Dr. Diószegi György Antal szerint e gumibot testvérük, dr. Szerviczky György tulajdona lehetett, aki 1914-ben minisztériumi segédfogalmazóként dolgozott a Belügyminisztérium I/B Szakosztályánál.) 10

Κατά τη συνάντησή μου με τις προαναφερόμενες κυρίες στα 1958 βρέθηκε στο συρτάρι μέχρι και ένα ρόπαλο αστυνόμου. (Σύμφωνα με τον δρ György Antal Diószegi το τελευταίο ανήκε ίσως στον György Szerviczky ο οποίος εργάστηκε ως βοηθός συντάκτη στο τμήμα Ι/Β του Υπουργείου Εσωτερικών το 1914.) 11

I. Bevezető gondolatok Konstantinápoly (Bizánc) törökök általi elfoglalása után már a XV. század végétől kezdve megjelenhettek a görög menekültek és kereskedők Magyarországon. Kezdetben inkább Erdélyben, a Tisza vidékén, majd a Felvidéken, és Tokaj- Hegyalja vidékén voltak jelen. A görög kereskedői tevékenységet Magyarországon már 1655-ben a tör - vényhatósági közegek joghatósága alá vonták, annak megelőzése érdekében, hogy nehogy a törökök számára fegyvert szállítsanak: kizárólag a megtelepedett kereskedők maradhattak az érintett megyék és városok illetékessége alatt. 1 Kereskedelmük háttérszabályait nemzetközi egyezmények is rögzítették: 1665- ben I. Lipót és a török szultán kereskedelmi szerződést kötött a keleti keres - kedelem szabályozására. Az osztrákok létrehozták a Keleti Társaságot (Orien talische Compagnie), melynek kiváltságlevelét 1667. július 27-én hagyta jóvá a bécsi császár. E társaság hajói Bécstől Belgrádig közlekedtek igen nagy rendszerességgel. A társaság hajósai minden eszközt és alkalmat kihasználtak arra, hogy a pozsonyi vámosokat kijátsszák: ezzel óriási kárt okoztak Magyar - országnak, hiszen ekként nem fizették meg a Magyar Kincstárt illető vámot. A Magyar Kamara a csempészés miatt többször panasszal élt Bécsben, de minden protestálás hatástalan maradt. Ennek az osztrák kereskedelmi társaságnak ugyan nem volt kizárólagos monopóliuma a keleti kereskedelemre, ám kíméletlen eszközökkel harcolt a magyar és a görög kereskedők ellen is. Sok kárt okozó, és a bécsi udvar gazdasági érdekeit szolgáló kereskedelmi tevékenységüknek csak a törökök Bécs elleni 1683-as támadása vetett véget. 2 1665-ben Országos Felügyelőség alakult működésük ellenőrzésére, melynek vezetőjévé ráskai Soós Gábort, Felső-Magyarország postamesterét nevezte ki gróf Wesselényi Ferenc nádor. Ezen intézmény nagy mértékben közrehatott abban, hogy a görög kereskedők egy része véglegesen letelepedett például Debrecenben, Tokajban, Miskolcon. 3 Kassán a XVII. században már jelen voltak a görög, és más balkáni kereskedők is: jelenlétükhöz Felső-Magyarország tekintetében így legelőször egy kassai adalékot említenénk: 1660. 11. Augusti. Spillenberg Sámuel egyházfi jelenté Bosnyák Péter uram felesége temetésétől ígérete szerint és az szokás szerint az szokott fizetést mindeddig is nem praestálta (vagyis nem volt képes rá), akarna informáltatni, mit kelljen cselekedni. 4 Kassán 1660-tól (többek között) Karácsonyi János és Karácsonyi Tamás görög kereskedők működése ismert. 5 Tokajban a XVII. században már két keleti szertartású közösség működött: a görög katolikus és a görög ortodox. Egy érdekes adalék: egy 1644-ben Lembergben nyomott evangéliumos könyv egyházi szláv nyelvű bejegyzése azt tartalmazza, hogy a könyvet (másokkal együtt) a görög Karácsony Demeter vásárolta a tokaji görög egyház számára 1663-ban. 6 12

1. Εισαγωγή Μετά την Άλωση της Πόλης από τους Τούρκους, από τα τέλη του 15 ου αιώνα, άρχισαν να εμφανίζονται Έλληνες πρόσφυγες και έμποροι στον Ουγγρικό χώρο. Αρχικά κυρίως στην Τρανσυλβανία, μετά στη Βοεβοδίνα και στην περιφέρεια του Tokaj-Hegyalja. Ο έλεγχος των εμπορικών ασχολιών των ελλήνων ήδη από το 1655 είχε περάσει στη διακιοδοσία των ουγγρικών αρχών, για να αποτρέψουν την μεταφορά όπλων στους Τούρκους: αφού μόνο οι μόνιμα εγκατεστημένοι στη χώρα έμποροι μπορούσαν να παραμείνουν κάτω από την αρμοδιότητα των διαφόρων δήμων. 1 Το νομικό πλαίσιο των εμπορικών τους δικαιωμάτων το όριζαν και οι διεθνείς συμφωνίες: στο 1665 ο αυτοκράτορας Λεοπόλδος Α υπέγραψε εμπορική συφωνία με τον σουλτάνο για τη ρύθμιση του ανατολικού εμπορίου. Στην Αυστρία ιδρύθηκε η Ανατολική Εταρία (Orientalische Compagnie) με άδεια του βιεννέζου αυτοκράτορα στις 27/07/1667, πλοία της οποίας κυκλοφορούσαν τακτικά μεταξύ Βιέννης και Βελιγραδίου. Τα πληρώματα αξιποιούσαν κάθε ευκαιρία για να ξεγελάσουν τους τελονειακούς στη Μπρατισλάβα, προκαλώντας μεγάλες ζημιές στο Ουγγρικό κράτος, γιατί έτσι δεν πλήρωναν τα τέλη στο Ουγγρικό Θησαυροφυλάκειο. Το Ουγγρικό Επιμελητήριο έκανε διάφορες μηνύσεις για λαθρεμπόριο, χωρίς αποτέλεσμα. Η εταιρία αυτή δεν είχε μονοπωλιακά το ανατολικό εμπόριο, μα πολεμούσε ακατάπαυστα τους ούγγρους εμπόρους και τους έλληνες επίσης. Στη βλαβερή δραστηριότητά της, καθώς υπηρετούσε αποκλειστικά τα συμφέροντα της αυστριακής αυλής, έβαλε τέλος η πολιορκία της Βιέννης από τους Τούρκους στα 1683. 2 Το 1665 σχηματίστηκε Κρατική Εποπτεία για τον έλεγχό τους με αρχηγό τον Gábor Soós, διευθυντή ταχυδρομείου Άνω Ουγγαρίας (το βόρειο τμήμα της χώρας, υπό αυστριακή κατοχή ο μετφρ.), διορισμένος από τον παλατιανό Ferenc Wesselényi. Ο θεσμός αυτός συνέβαλε καθοριστικά στη μόνιμη εγκατάσταση μερικών ελλήνων εμπόρων μ.ά. στις πόλεις Debrecen, Tokaj και Miskolc. 3 Στην πόλη Kassa στο 17 ο αιώνα υπήρχαν ήδη Έλληνες και άλλοι βαλκάνιοι έμποροι. Έτσι σχετικά με την παρουσία τους στην Άνω-Ουγγαρία τα πρώτα στοιχεία που έχουμε προέρχονται από την Kassa: «11 Αυγούστου 1660. Εγώ, ο κληρικός Sámuel Spillenberg αναφέρω: για την κηδεία της συζήγου του ο κύριος Péter Bosnyák δεν είναι έως τώρα σε θέση να πληρώσει τις προσυμφωνημένες και συνηθισμένες πληρωμές. Πληροφορήστε με, τι θα μπορούσα να κάνω.» 4 Στην Kassa γνωρίζουμε τη δράση μ.α. των ελλήνων εμπόρων János και Tamás Karácsonyi από το 1660. 5 Στο Tokaj τον 17 ο αιώνα λειτουργούσαν ήδη δύο ανατολικές χριστιανικές κοινότητες, η ορθόδοξη και η ουνιτική. Ένα ενδιαφέρον στοιχείο: σε ένα προσευχητάριο, εκτυπωμένο το 1644 στο Λβοβ στην εκκλησιαστική σλάβικη γράφει ότι το έντυπο δωρίστηκε στην τοπική ελληνική εκκλησία από τον έλληνα Demeter Karácsony το 1663. 6 13

A fenti családi adatok azért is érdekesek, mert (az ezt követő 250 év során időszakonként visszatérően) meglepő módon több ponton is találkozott, majd pedig még egybe is fonódott a görög Charis/Szerviczky- és a Karácsony/ Kará - csonyi-, valamint a Felvidéken (Kassán, Eperjesen, Lőcsén) honos Spillen bergcsaládok tagjainak sorsa. Egerből is van adat 1763-ból Bosnyák nevezetű görög kereskedőre: e név mögött elképzelhető, hogy boszniai érdekeltségű kereskedelmi kapcsolat húzódott; de természetesen a nemzetiségi hovatartozást is kifejezhette, hiszen a görögök között akadhattak bosnyákok (illetve boszniai területről származóak). 7 Párhuzamként említenénk például a pesti görögök közé tartozó Emánuel másként Bosnyák Tivadar személyét. Füves Ödön szerint A görög vezetéknevek kezdet - leges formája az apai névből keletkezett a görögöknél szokásos volt, hogy az apai nevet használták akkor is, amikor már más vezetéknevük volt, valószínűleg azért, mert a törökök elől így könnyebben el tudták titkolni magukat. 8 Visszatérve a Felvidékre rögzítenénk, hogy még Lőcse városában is jelen voltak a görögök: Hain Gáspár Lőcsei krónikája az 1666. évnél az eperjesi gazdasági tanácskozás által március 1. napján a felvidéki városok gazdasági életének védelme érdekében meghozott legfőbb 11 pontot rögzíti: a 7. pontban a görög kereskedők pénzváltási tevékenységét érintő intézkedésekről tett említést. 9 Ugyanezen időben már Hegyalján, Sárospatakon is jelen voltak a görög kereskedők: itt 1672-ben 7 görög kereskedő fizetett a kamarának 72 forintot, míg 1693-ban pedig 9 görög kereskedő fizetett patikabért. 10 (Ekkoriban a patikabér kifejezés a boltbérletet jelentette.) Szívós és évtizedes munkával új esélyt teremtettek maguknak, mely pár évtized múltán igen komoly eredményt hozott! A tisztességes kereskedelem lett az a terület, mely közösségi gazdasági sikert jelentett a XVII-XVIII. századi magyarországi görögség számára. 11 II. Papademus Charis: görög család Servia városából A család eredeti neve: Papademus Charis. 1 Az anyakönyvek tanúsága szerint 1747-ig az anyakönyvezésekkor a Papademus Karisi (Karisch), alias Szerviczky, ezután pedig a Karisi (Karisch), alias Szerviczky vezetéknevet használták. E kettős név az eredeti nevük. 2 A görög papademosz a nép atyja jelentéssel bír (a Papademus névhasználat latinos forma). A Papademus vezetéknév azután a XVIII. század folyamán elmaradt a Charis mellől: ezt az is igazolja, hogy a XIX. század elején új armális adományozásban részesülő görög utód már a Charis/Karis Márton nevet használta. 3 A Szerviczky név a görögországi (Kozani közelében fekvő) Szervia (Servia) város nevéből, mint származási helyből ered. A családi hagyomány szerint Lembergen 14

Τα παραπάνω στοιχεία είναι ενδιαφέροντα και από μια άλλη άποψη: οι μοίρες των δύο ελληνικών οικογενειών Charis/Szerviczky και Karácsony/Karácsonyi και των Spillenberg από διάφορες πόλεις της Βοεβοδίνας βρέθηκαν να συνδέονται κατά παράξενο τρόπο σε πολλά σημεία κατά διαστήματα για τα επόμενα 250 χρόνια. Στοιχεία υπάρχουν και στην πόλη Eger από το 1763. Το επώνυμο ενός έλληνα, Bosnyák, δηλώνει ότι ο ίδιος είχε εμπορικές σχέσεις με τη Βοσνία. Φυσικά μπορεί να δηλώνει και την καταγογή του, επειδή υπό τον όρο «Έλληνες» εννοούσαν τότε και άλλες φυλές, κυρίως βαλκανικές. 7 Το ίδιο όνομα συναντάμε και στην ελληνική κοινότητα της Πέστης, ως «Tivadar Emánuel ή Bosnyák». Σύμφωνα με τον ελληνιστή Ödön Füves «...τα πρώιμα ελληνικά επώνυμα [...] προέρχονται από το όνομα του πατέρα. [..] Οι Έλληνες συνήθιζαν να τα χρησιμοποιούν, ακόμη κι αν είχαν διαφορετικά επόνυμα, ίσως για να κρατήσουν μυστική την αληθινή τους ταυτότητα από τους τούρκους» 8 Επιστρέφοντας στη Βοεβοδίνα ας σημειωθεί ότι Έλληνες υπήρχαν και στην πόλη Lőcse. Στα χρονικά του ο Gáspár Hain, στα 1666, σημειώνει τους 11 κανόνες για την ρύθμιση της οικονομίας των δήμων της Βοεβοδίνας, μετά από απόφαση του τοπικού Οικονομικού Συμβουλίου. Ο 7 ος κανόνας ορίζει τις συναλλαγματικές δραστηριότητες των ελλήνων εμπόρων. 9 Ταυτόχρονα οι έλληνες έμποροι ήταν παρόντες και στις περιφέρειες Hegyaljα και Sárospatak (ΒΑ Ουγγαρία ο μτφρ.): 7 έλληνες πλήρωναν συνδρομή στο εμπορικό επιμελητήριο στα 1672, ενώ το 1693 ο αριθμός των ελλήνων οι οποίοι διέθεταν καταστήματα και πλήρωναν ενοίκια ήταν 9. 10 Με μεγάλο κόπο δεκάδων χρόνων κατάφεραν να διαμορφώσουν καινούριες συνθήκες ζωής και ευκαιρίες, οι οποίες έφεραν μετά από μερικές δεκαετίες ιδιαίτερα μεγάλο κέρδος. Για τον ελληνισμό της Ουγγαρίας του 17 ου -18 ου αιώνα η πιο επιτυχημένη οικονομική δραστηριότητα υπήρξε το εμπόριο με το δίκαιο κέρδος. 11 2. Papademus Charis: Ελληνική οικογένεια από τα Σέρβια Κοζάνης Αρχικά η οικογένεια ονομαζόταν Papademus Charis. 1 Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις στις καταχωρήσεις μέχρι τα 1747 χρησιμοποιούσαν το επώνυμο Papademus Karisi (Karisch), ή άλλως Szerviczky, και αργότερα το Karisi (Karisch), ή άλλως Szerviczky. 2 Το ελληνικό πρωτότυπο είναι Παπαδήμος, που χρησιμοποιούσαν με τη λατινική μορφή: Papademus. Αργότερα, κατά το 18 ο αιώνα το Papademus δίπλα από το Charis εξαφανίστηκε: ο απόγονος που αξιώθηκε με τίτλο Ούγγρου ευγενούς στο 19 ο αι. ονομαζόταν πλέον Márton Charis/Karis. 3 Το επώνυμο Szerviczky δηλώνει τον τόπο καταγωγής, τα Σέρβια νομού Κοζάνης. Σύμφωνα με την οικογενειακή παράδοση οι Παπαδημαίοι κατέφθασαν στην Ουγγαρία μέσω του Λβοβ Πολωνίας (ασχολούνταν με οινεμπόριο), που εξηγεί την 15

(Lvov) keresztül érkeztek Magyarországra (vélhetően borkereskedelmet folytattak): ez lehet a magyarázat a lengyeles czky -végződés alkalmazására (jelentése: Szerviából származó ). 4 A görög Szervia városának lakói a XVIII. század elejéig erős kereskedelmi kap - csolatot építettek ki Magyarországgal: Szerviából számos kereskedő költözött át Kozani városába, és Magyarországra is. 5 Az 1762-es tokaji görög összeírásban szerepel egy olyan görög, a 45. sorszám alatti Demetrius Krakor, aki szintén Szervia városából költözött Tokajba. 6 1802-ben e néven ismét címeres nemesi levelet is kaptak: ebből eredt azután nemesi előnevükként kiegészülve a charisi Szerviczky -családnév használata. A magyarországi görög kereskedők körében gyakran fellelhető a származási hely nevéből képzett családnév: fontos köteléket jelentett ez származástudatuk megőrzésében. 7 A Charis (másként Karis, Karisch, Káris) keresztnévből képzett nemesi előnév révén mintegy megőrizték a család számára fontos ősükre való emlékezetet; míg a Szerviczky vezetéknév a származási helyük (évszázadokon átívelő) átörökítő tudatát rögzítette az utókor számára. Az ős keresztnevéből képzett névhasználat más hegyaljai görög család esetében is létezett: a tolcsvai Constantin-család vezetékneve eredetileg szintén keresztnév lehetett. 8 Charis: e szó jelentése görög eredetiben szeretetreméltóság, kegyelem, érték. A Szentírás a kegyelmet a görög charis szóval fejezi ki: a keresztény alapjelentése öröm és örvendezés, hiszen ott válik örömtelivé az élet, ahol megjelenik a kegyelem. A szó teológiai értelmű jelentése: az emberben levő isteni adomány, másként fogalmazva pedig a személyes kisugárzás. A Bibliában Isten megbocsátó és ellentételezést nem váró kegyelmét jelenti e szó. A keresztény vallás angyalainak boldogságot árasztó öröme a charisok által képviselt vidám boldogsággal megegyező értelmű. A karizma görög eredetű szó is a charis szóból származik. Eredeti jelentése az ókori görög hitvilágban gyökerezik: Eurünomé Okeánisz és Zeusz leányai voltak a charisok. A charisok (latinul gráciák) komoly és méltóságteljes istennők: Euphrosyné a Boldogság, Thaleia a Virulás, Aglaia pedig az Ünnepi ragyogás révén egyben a kedvesség, a báj és a hála; valamint a kecsesség és kellem megszemélyesítői is voltak. A művészek képzeletében játszó, éneklő istennők Aphrodité kísérői voltak. 9 A Charis név eredeti formájában Theocharis lehetett, melynek jelentése: Isten kegyelme. A charisi Szerviczky-név Zemplén vármegyében a közismert családnevek közé tartozott. 10 16

πολωνική κατάληξη czky, που σημαίνει άτομο καταγόμενο από τα Σέρβια. 4 Οι κάτοικοι των Σερβίων έως τις αρχές του 18 ου αι. διέθεταν ανεπτυγμένες εμπορικές σχέσεις με την Ουγγαρία: Πολλοί Σερβιώτες έμποροι μετακόμισαν στη Κοζάνη και από εκεί σε διάφορες ουγγρικές πόλεις. 5 Στις απογραφές των Ελλήνων του Τokaj το 1762, αναφέρεται ο υπ. αρ. 45 Demetrius Krakor, ο οποίος προήρθε στην πόλη αυτή επίσης από τα Σέρβια 6 Το 1802 επίσης δόθηκε τίτλος ευγενείας σε μέλος της οικογένειας. Σε αυτό οφείλεται η μετέπειτα χρήση του επωνύμου ευγενείας charisi Szerviczky. Ανάμεσα στου Έλληνες εμπόρους της Ουγγαρίας η χρήση του τόπου καταγωγής στη θέση του επωνύμου ήταν γενικό φαινόμενο και σημαντικότατο χαρακτηριστικό για τη διαφύλαξη της εθνικής τους συνείδησης. 7 Με την εγκατάσταση του επωνύμου ευγενείας Charis (αλλού και Karisch, Karis, Káris) διαφύλαξαν το όνομα του σπουδαίου προγόνου τους, ενώ το επώνυμο Szerviczky μας δείχνει την τιμή που απέδιδε η οικογένεια για εκατοντάδες χρόνια προς την γενέτειρά της. Το ίδιο φαινόμενο συναντάται και σε πολλές άλλες περιπτώσεις, για παράδειγμα το επώνυμο της οικογένειας Constantin προέρχεται επίσης από βαφτιστικό όνομα. 8 Charis: η ελληνική λέξη χάρις σημαίνει ευγένεια, ευτύχημα, έλεος. Η Αγία Γραφή ανταποδίδει την έννοια του ελέους με τη λέξη χάρη. Στη χριστιανική ορολογία σημαίνει χαρά και ευτυχία, διότι όπου υπάρχει έλεος εμφανίζεται και η χαρά. Η θεολογική της έννοια είναι το Θεϊκό χάρισμα στον άνθρωπο, ή αλλιώς η προσωπική αίγλη. Στη Βίβλο σημαίνει τo ανεκτικό έλεος του Θεού που δεν ζητάει ανταμοιβή. Η χαρά των αγγέλων του χριστιανισμού που εκπέμπει ευτυχία συμπίπτει με την ευθυμία και την χάρη των Χαρίτων. Και η λέξη χάρισμα προέρχεται από εκείνη. Η αρχική της έννοια ανάγεται στην αρχαία ελληνική μυθολογία: οι Χάριτες ήταν κόρες του Δία και της Ευρυνόμης. H Ευφροσύνη, η Αγλαία και η Θάλεια ήταν προστάτιδες των καλλιτεχνών και θεότητες που προσωποποιούσαν την ευφροσύνη, την ομορφιά και τη χάρη. Περνούσαν τη ζωή τους κυρίως σε γιορτές και συνόδευαν τον Απόλλωνα ή την Αφροδίτη. 9 Το όνομα Charis προέρχεται από το βαπτιστικό Θεοχάρης, που σημαίνει η χάρη του Θεού. Οι Charisi Szerviczky ήταν από τις πιο γνωστές οικογένειες σε όλον τον νομό Zemplén. 10 17

III. Társadalmi státus A legfontosabb családi adat mindig is a jogállás volt az európai feudális társadalmakban. A Charis/Szerviczky-család 1658-ban már nemesi címet viselt. Kereken 300 évvel későbbi adat: Sasvári Lászlónak az 1958-as többszöri személyes beszélgetés során a 80 év körüli Szerviczky-hölgyek, Gabriella és Margit azt mondták, hogy (a családi hagyomány szerint) őseik régi görög nemesként jöttek Magyarországra a török elől. 1 1658-as nemesi címük ekkoriban még szinte példa nélküli a Magyarországon élő görög kereskedők körében: ez a család egyedi, különleges státusát mutatja. 2 A magyarországi görög összeírásokban ezért nem szerepeltek. Azt is közölték a Szerviczky-hölgyek, hogy nem közvetlenül érkeztek őseik Magyarországra a török elől: először Lengyelországban, Lvivben (Lvov; Lemberg) kereskedtek a görög közösség tagjaiként, és aztán a XVII. század első felében költöztek Magyarországra. 3 E görög család tekintetében még az is különleges, hogy még anyakönyvi bizonyíték is rendelkezésre áll: 1658-tól kezdve egészen a XIX. század közepéig anyakönyvi szempontból folyamatosan igazolt család, melyhez hasonlóról ma még nincsen tudomásunk. 4 Ráadásul nem is pusztán görög kereskedőként voltak jelen, hanem igen korán földbirtokosokká lettek. A család már 1700 körül végleg megtelepedett Tokaj- Hegyalján: földesúri jogokkal bírtak Takcsány (Sztakcsin, Szinna közelében), Hegedűsfalva (Homonna közelében), Zavadka és Topolóka (Homonna közelében) helységekben. Ez utóbbi településen az 1860-as években felújították a Szirmayak által a XVII. században épített kastélyt. 5 Egy anyakönyvi kivonat tanúsága szerint már 50 évvel korábban, 1658-tól jelen voltak Tokajban. A fenti birtoklás kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni az alábbi anyakönyve - zéssel kapcsolatos tényeket is, hiszen Hegyalja igen tágan vett térségében a XVII. században egyedül Tokajban volt már görögkeleti anyakönyvezés: ez nyilvánvaló a tokaji görög pap által kiállított Charis/Szerviczky-család anyakönyveiből kivilágló adatok szerint. 6 Bár a tokaji ortodox egyházközség alapításának pontos idejét még nem sikerült pontosan meghatározni, viszont a fentiek alapján egyértelmű, hogy a XVII. század közepén már működött görög szertartású parókia. Egyértelműen azért vitték Tokaj - ba a gyermekeiket megkereszteltetni, mert ragaszkodtak a görögségükhöz és az ortodoxiához. (Ennek hátterében az állt, hogy az említett hajdúvárosok parókiái az 1646-os unió után néhány évvel görög katolikussá váltak.) Az anyakönyvi adatok fényében nem túlzás azt állítani, hogy a mai Magyarország területén történelmileg az első görög alapítású egyházközösség éppen a tokaji lehetett! 7 E család egyedi jogállását megerősítik azok a tények, illetve pontosabban a hiányuk, hogy a görög kereskedőkre vonatkozó országos és helyi összeírásokban 18

3.Κοινωνική υπόσταση Στις φεουδαρχικές κοινωνίες της Ευρώπης η νομική υπόσταση υπήρξε πάντα το σημαντικότερο χαρακτηριστικό μιας οικογένειας. Οι Charis/Szerviczky από το 1658 έφεραν ήδη τίτλο ευγενείας. Ακριβώς 300 χρόνια αργότερα, το 1958 ο κ. László Sasvári συνομιλώντας με τις 80άχρονες κυρίες Szerviczky, Gabriella και Margit πληροφορήθηκε ότι σύμφωνα με οικογενειακές τους παραδόσεις οι πρόγονοί τους κατέφθασαν στην Ουγγαρία ως παλιοί Έλληνες ευγενείς. 1 Η κατοχή τίτλου ευγενείας το 1658 ήταν μοναδικό φαινόμενο ανάμεσα στους Έλληνες εμπόρους της Ουγγαρίας, πράγμα που δείχνει την ιδιαίτερη θέση της οικογένειας. 2 Το στοιχείο, ή μάλλον η έλλειψή του, ότι δεν αναφέρονται ανάμεσα στις απογραφές των Ελλήνων υποστηρίζει την άποψη ότι είχαν ειδική νομική υπόσταση. Επίσης το 1958 του ανέφεραν ότι δεν κατέφθασαν κατευθείαν στην Ουγγαρία, αλλά αρχικά εμπορεύονταν στο Λβοβ Πολωνίας ως μέλη της τοπικής ελληνικής κοινότητας, και κατά τα μέσα του 17 ου αιώνα μετακόμισαν στην Ουγγαρία. 3 Επίσης ενδιαφέρουσα είναι η περίπτωση της εν λόγω οικογένειας σχετικά με την ύπαρξη ληξιαρχικών πράξεων: από το 1658 έως τα μέσα του 19 ου αιώνα. Υπάρχει μια συνέχεια από ληξιαρχικές καταχωρήσεις, τη στιγμή που δεν διαθέτουμε παρόμοια δεδομένα για άλλες οικογένειες. 4 Επιπλέον, δεν ήταν έλληνες έμποροι και μόνο, αλλά ιδιαίτερα νωρίς έγιναν μεγαλοκτηματίες. Ήδη γύρω στα 1700 εγκαταστάθηκαν μόνιμα στην περιφέρεια Tokaj-Hegyaljα όπου διέθεταν δικαιώματα γαιοκτημόνων στους δήμους Takcsány ή Sztakcsin, Hegedűsfalva, Zavadka και Topolóka. Στον τελευταίο οικισμό ανακαίνισαν στα 1860 μια έπαυλη, κτισμένη από την ευγενική οικογένεια Szirmay στο 17 ο αιώνα. 5 Σύμφωνα με μια ληξιαρχική πράξη οι Szerviczky ήταν παρόντες στο Tokaj ήδη από το 1658, δηλαδή 50 χρόνια νωρίτερα. Σχετικά με τα παραπάνω κτήματα παίρνουμε πληροφορίες και από τις ληξιαρχικές καταχωρήσεις των Charis/Szerviczky υπογεγραμένες από τον ελληνορθόδοξο ιερέα της πόλης, αφού στο 17 ο αιώνα από όλη την ευρύτερη περιοχή του Hegyalja μόνο στο Tokaj υπήρχε ελληνορθόδοξο ληξιαρχείο. 6 Μολονότι λείπει μέχρι σήμερα η ακριβής χρονολογία ίδρυσης της ορθόδοξης κοινότητας του Tokaj, με βάση τα παραπάνω στοιχεία είναι ξεκάθαρο ότι στα μέσα του 17 ου αιώνα λειτουργούσε ήδη ελληνορθόδοξη ενορία. Το ότι επέμειναν να βαφτίσουν τα παιδιά τους στο Tokaj δείχνει αναμφίβολα την επιμονή τους στην ορθοδοξία και στην ελληνική τους ταυτότητα. (Οι ενορίες των προαναφερόμενων κωμοπόλεων μετά την υποταγή τους στη Ρώμη στα 1646 έγιναν καθολικές.) Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις δεν είναι υπερβολή να ισχυριζόμαστε ότι ίσως η πρώτη ελληνορθόδοξη κοινότητα στην περιοχή της σημερινής Ουγγαρίας ήταν εκείνη του Tokaj. 7 Το στοιχείο, ή μάλλον η έλλειψή του, ότι δεν αναφέρονται ούτε στις κρατικές ούτε στις τοπικές απογραφές ανάμεσα στους Έλληνες εμπόρους δείχνει επίσης 19