A Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal január 31-i határidővel társadalmi egyeztetésre bocsátotta az Országos Fejlesztési Koncepció és Országos Területfejlesztési Koncepció tervezetét (későbbiekben: koncepció), amely 2020-ig meghatározza Magyarország fejlesztésének és ennek megfelelően a hazai és az európai uniós források felhasználásának a stratégiai kereteit a 2014-2020-as időszakra. Az Autonómia Alapítvány közös véleményt nyújtott be a tervezethez a Magyar Szegénységellenes Hálózattal, melynek az Autonómia Alapítvány által legfontosabbnak tartott megállapításai a következők voltak: 1. Társadalmi kihívások A magyar társadalmat befogadónak nyilvánítja az anyag, és a valóságot elfedve teljesen figyelmen kívül hagyja a többségi társadalom romákkal szembeni előítéletességét és elutasítását, amely extrém esetben a súlyos életellenes támadásokban (gyűlöletbűncselekmények), a hatóságok közbelépése nélkül megvalósuló rendszeres megfélemlítési akciókban (gárda vonulások), és az ország vezetőiként számon tartott közszereplők megnyilatkozásaiban is gyakorta tetten érhető. Szükség lenne a civil szféra szerepének újragondolására, az állami szerepvállalás túlzott dominanciájának csökkentésére. A civil szereplők megerősítésével és szolgáltatói funkcióik fejlesztésével a fontos fejlesztéspolitikai célok megvalósulása hatékonyabban és eredményesebben mehetne végbe például a társadalmi felzárkózás területén. A szegénységben élő emberek helyzete, problematikája nem jelenik meg megfelelő hangsúllyal a koncepcióban. A városok fejlesztési kihívásai és a városi szegénység problematikája különösen alulreprezentált. A fejlesztési koncepció társadalmi kihívások fejezetében nincs nevesítve a leszakadó, mélyszegénységben élő csoportok helyzete és az elszegényedés elleni küzdelem, mint jelentős társadalompolitikai és nemzetgazdasági kihívás. A szegénységben élők társadalmi hátrányai a koncepció több fejezetében teljesen súlytalanok maradnak, vagy említést sem tesznek róla a szerzők. Így például a fejlesztési koncepció helyzetelemzéséből és célrendszeréből a hajléktalanság problémája, és a mélyszegénységben élők életkörülményeiből következő egészségügyi kockázatok és kihívások teljesen kimaradtak. Mindeközben Magyarországon több százezer ember él mélyszegénységben, a gyermekszegénység drámai mértékű az országban (mely az elmúlt években további 3%-kal romlott). Az Eurostat adatai alapján 2008-ban 28,2%, 2011-ben már 31% volt a szegénységben és kirekesztettségben élők aránya. Magyarország 450.000 fővel kívánja csökkenteni 2020-ra a szegénységben és kirekesztettségben élők számát, ezért - és az eddig csak növekvő arány miatt is - indokolt, hogy ne csak a közép- és az alsó- középosztály megerősítése, hanem a szegénységben és kirekesztettségben élők számának csökkentése is kerüljön be az átfogó célok közé. 1
2. Foglalkoztatás A rövidtávon szükséges gazdaságstratégiai feladatok között nevesíti a koncepció a szociális gazdaság támogatását és a közfoglalkoztatás biztosítását. (4.5-ös pont). Fontosnak látjuk hangsúlyozni, hogy a kettő nem összemosandó, amíg a szociális gazdaság fejlesztése és ösztönzése legitim gazdaságstratégiai feladat, a közfoglalkoztatás biztosítása egy olyan foglalkoztatáspolitikai eszköz, amelynek súlyát már rövid távon csökkenteni kellene (lásd pl. EU2020 elvárások, Európai Bizottság Partnerségi Együttműködési Megállapodással kapcsolatban kiadott álláspontja; illetve a koncepció 169. oldalán szerepel, hogy az állam is átmeneti intézkedésnek tekinti), ezért nem sorolandó a gazdaságstratégiai területek közé. Nem olvasható ki a koncepcióból, hogy körvonalazódna egy olyan fejlesztéspolitikai stratégia, amely a hátrányos helyzetű, alulképzett és leszakadó térségekben élő emberek foglalkoztatásának növelésére a közmunka programok rendszerén kívül valós alternatívát biztosítana. A szociális gazdaság olyan "lépcsőként" van említve az anyagban, amely az elsődleges munkaerőpiacra való visszalépést elősegítheti. Ez a személet nem számol reálisan az elmaradott országrészek leszakadó, "foglalkoztató nélküli" kistérségeinek gazdasági helyzetével és azzal a ténnyel, hogy ezeken a településeken a fejlesztési koncepció időtávján belül az emberek nagytöbbsége számára reálisan nem lesz elérhető az elsődleges munkaerőpiac. A közfoglalkoztatást a 4.6-os alfejezeten belül tárgyalja a koncepció, amely a biztonságról szól. A közfoglalkoztatásnak célrendszerében a társadalmi befogadáshoz, a foglalkoztathatósághoz kell kapcsolódnia. Egy olyan országban, ahol százezrek dolgoznak a fekete és szürke gazdaságban, indokoltnak gondoljuk az erre való utalást pl. a munka világára vonatkozó helyzetfeltáró fejezetben és a releváns célrendszerben is. 3. Szociális ellátórendszer A szociális ellátórendszert, mint foglalkoztatás "ellen ösztönző" tényezőt sokszor, sok helyen említi a koncepció, arról viszont nem tesz említést, hogy az ellátó rendszerben az utóbbi években - éppen ezen érvrendszer mentén - tett változtatások miatt tömeges a teljes kiszorulás a szociális ellátórendszerből, amely a mélyszegénységben élő családok teljes ellehetetlenüléséhez vezetett, teljesen esélytelenné tette társadalmi felzárkózásukat, munkaerő-piaci integrációjukat és tovább növelte a gyermekszegénységet. Mindemellett a romák foglalkoztatási helyzetét leíró részben nincs említés a foglalkoztatási diszkrimináció tényéről, amely pedig jelentős korlátját képezi a képzettebb roma felnőttek munkavállalási esélyeinek is. 2
A Szakpolitikai, ágazati fejlesztési igények és irányok c. fejezet 4.5.1. Szociálpolitika alfejezetében az alábbi pontosítást javasoljuk: Európai Uniós összevetésben hazánk az összlakosság 31%-os szegénységi arányát tekintve az ötödik legrosszabb helyen szerepel. Szegénység szempontjából különösen veszélyeztettettek és a szegények között felülreprezentáltak a gyerekek. (Eurostat 2012-ben közzétett adatai) A koncepció az Unió által korábban alkalmazott, a medián 60%-a alatt élőket szegénynek tekintő statisztikáit idézi, holott az Európa 2020 Stratégia elfogadása óta az Unió a relatív szegénység; az anyagi nélkülözés és az alacsony munkaintenzitású háztartásban élés három-dimenziós megközelítést alkalmazza. E definíciónak megfelelően Magyarországon 2011-ben a lakosság 31%-a élt szegénységben. E megközelítést alkalmazva tette hazánk azt a vállalást, hogy 2020- ig 450 ezer embert emel ki a szegénységből. Az alacsony foglalkoztatottság és munkaerő-piaci aktivitás miatt szükség van kezdetű mondatból kérjük törölni a szükség van a szociális ellátások munkára ösztönző hatásának javítására szövegrészt, mivel (1) semmilyen mérvadó kutatás nem támasztja alá azt a közkeletű vélekedést, miszerint az emberek azért ne dolgoznának, mert megélnek a bőkezű szociális ellátórendszerből; (2) a szociális ellátórendszer elmúlt években történt különböző átalakításai nyomán ma is százezrek élnek mindenféle ellátás nélkül; (3) a foglalkoztatásból kiszorult szegénységben élő emberek számára elérhető segélyek összege már ma is olyan alacsony, hogy józan ésszel senki nem gondolhatja, hogy azok emberhez méltó megélhetést és racionális alternatívát nyújtanának bárki számára. A fentieknek megfelelően a Fejlesztéspolitikai feladatok felsorolásából javasoljuk törölni az A segélyek és a munkavállalással szembeni ellenösztönzési hatások csökkentése, az együttműködési feltételek erősítése szövegrészt. Helyette javasoljuk beemelni a A segélyezési rendszer átalakítása az Európai Unió számos tagállamában alkalmazott, az emberhez méltó életfeltételeket biztosító garantált minimum jövedelem rendszerének kialakítása érdekében. Javasoljuk a Fenntartható és a társadalmi elvárásoknak megfelelő szociális biztonsági háló kialakítása szövegrészt Fenntartható és a társadalmi összetartozást elősegítő szociális biztonsági háló kialakítása szövegre módosítani. Az eredeti megfogalmazás homályban hagyja, hogy milyen társadalmi elvárásoknak is kíván a jogalkotó majd megfelelni a szociális biztonsági rendszer alakításánál, amelynek alapvető funkciója, hogy garantálja minden Magyarországon élő állampolgár emberhez méltó életfeltételeit. Az elmúlt években számtalan intézkedés született a szociális ellátórendszer áttekinthetőbbé és hatékonyabbá tétele érdekében állítás erősen vitatható, ezért nem tartjuk megalapozottnak a szövegben való szerepeltetését. 3
4. Egészségügy Az egészségügyi kockázatok, problémák leírásában (64. oldal) a hátrányos helyzetű csoportoknál csak az egészséges életmódra nevelés hiánya van problémaként hangsúlyozva, holott kizárólag az egészségtudatosság növelése nem kínál megoldást a szegénység következményeként fellépő egészségügyi kockázatokra (egészségtelen és rendszertelen táplálkozásra, egészségtelen, vagy éppen semmilyen lakáskörülményekre és a nyomorban élők mentális egészségét is károsító állandó stresszhelyzetre). Az egészségügyi ellátórendszer megújítására, fejlesztésére vonatkozó leírást javasoljuk kiegészíteni az ellátatlan területek számának csökkentésével, mint kiemelt prioritással, különös tekintettel a gyermekorvosi ellátás és a védőnői hálózat hiányosságaira. 5. Lakhatás A lakáspolitikai kihívásokat kérjük kiegészíteni azzal, hogy szükség van a hajléktalanság kezelésére hatékony kormányzati program elindítására és ennek megvalósításához a helyi önkormányzatok együttműködésének biztosítására, amely a hajléktalanok kriminalizálása és az utcáról való kiszorítása helyett az élethelyzetük megoldására és társadalmi intergációjuk elősegítésére irányul. A 2.2.1.16. Társadalomstratégiai üzenetek alfejezet végén az összegző táblában a rövidtávon szükséges társadalomstratégiai feladatok között megjelenik a lakhatási feltételek javítása és szegregált élethelyzetek felszámolása, amit kiemelten fontosnak gondolunk. Ezért javasoljuk, hogy a fejezet leíró részében is kapjanak helyet néhány mondatban a lakáspolitikai kihívások (pl. szociális bérlakások hiánya, lakásfenntartási problémák a mélyszegénységben élők és elszegényedő középosztály körében, hajléktalanság), és az azon is túlmutató, súlyos társadalmi kockázatokat is hordozó települési (és egyre inkább már kistérségi szintű) szegregáció problémája is. Ugyanitt javasoljuk a hosszú távú fejlődést megalapozó társadalomstratégiai területek között megemlíteni a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben meglévő súlyos aránytalanságok csökkentését, valamint a hozzáférhető szolgáltatások minőségének kiegyensúlyozottabb biztosítását, amely alapvetően meghatározza, hogy milyen esélyei vannak az ország különböző településein élőknek az eredményes oktatásra, szükséges fejlesztő és támogató szolgáltatások igénybevételére és az egészségre. 4
6. Oktatás A 2.2.12. Az oktatási és egészségügyi ellátórendszer megújításra szorul c. fejezet a közoktatási ellátórendszer megújításának szükségességéről mindössze két mondatot tartalmaz, amely a csökkenő iskola-számra és általános iskolás gyerekszámra, illetve az anyagi okok miatt megjelenő középiskolai és szakiskolai lemorzsolódásra vonatkozik. Javasoljuk kiegészíteni a bekezdést a közoktatás rendszer szintű problémáira reflektáló megújulási igényekkel pl. a rendszer nyitottságának, rugalmasságának és hatékonyságának növelésével; a pedagógiai szemléletbeli és módszertani megújulással; az oktatás tartalmának korszerűsítésével; a készségfejlesztés megerősítésével; az oktatási szolgáltatások hozzáférhetőségének kiegyenlítésével; és nem utolsó sorban az oktatási rendszer méltányosságával, az esélyegyenlőségi hátrányok kompenzálásával és a szegregációmentességgel kapcsolatos elvárásokkal. A szövegben szerepel, hogy az alapfokú oktatás minősége gátolja a diákok későbbi eredményességét, mert nem képes az alap tudásszint garantálására. Ezzel némileg ellentmondásban van a következő bekezdés, miszerint a tehetségek segítése és fejlesztése kínál majd megoldást a versenyképességi és esélyegyenlőségi kihívásokra, segíti a hátrányos helyzet leküzdését és a kistérségek és az egész társadalom kohézióját. Fogalomzavar van a szövegben, hiszen a tehetséggondozást, mint az egyéni képességek differenciált fejlesztését és maximális kibontakoztatását biztosító pedagógiát és ezt alkalmazó korszerű, esélyteremtő közoktatási rendszert írja le. Javasoljuk a közoktatási rendszer megújításával kapcsolatban a fejlesztéspolitikai feladatok között konkrétan megjelölni: az egyénre szabott, differenciált képességfejlesztését, és az alapkészségek fejlesztését elősegítő tartalmi és módszertani megújulás kiterjesztését; az oktatási intézmények esélyteremtő, hátránykompenzáló szerepének megerősítését és a tanulók közötti korai szelekció visszaszorítását (minden intézményfenntartó esetében); a hozzáférhető oktatási szolgáltatások minőségében meglévő különbségek csökkentését; és a roma tanulók szegregált oktatása elleni fellépést, és az indokolatlan fogyatékossá minősítések csökkentését. 7. Fejlesztéspolitika A fenntarthatóság komplex társadalmi, gazdasági, környezeti szemléletének hiánya jellemzi a vitaanyagot. A társadalmi és gazdasági fenntarthatóság kifejezésként sem szerepel a szövegben. A helyi problémák komplex megközelítése az ágazatközi együttműködés, interdiszciplinaritás, rendszer szemléletű megközelítés sem kap megfelelő hangsúlyt, márpedig a fejlesztéspolitikai tervezésnek ezek ma már alaptételei A társadalmi és gazdasági innováció együttes kezelése is hiányzik a dokumentumból, ami súlyos következményeket hordozhat az ország jövőjére nézve. 5
A fejlesztéspolitikai feladatok közé javasoljuk felvenni a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégiában foglaltak érvényesítését valamennyi szakpolitikában, és a végrehajtásának nyomon követését lehetővé tevő átlátható monitoring rendszer kialakítását. A magas arányú roma népességgel rendelkező térségek problémáinak leírásából hiányoljuk annak említését, hogy ezekben a térségekben, jellemzően kistelepüléseken élő lakosság számára a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozott, az elérhető szolgáltatások minősége pedig jelentősen alulmúlja az országos átlagot. A közösségi közlekedés leépítésével az itt élők számára a településükről való kimozdulás is problémát jelent, gyakorlatilag a térbeli mobilitás és a társadalmi mobilitás teljes eszköztelensége, elszigeteltség jellemzi az aprófalvas kistérségekben és a szegregált telepeken élő családok nagy részét. Ennek kezelésére, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására és a mobilitás elősegítésére irányuló, hatékony, és hosszabb távon biztosított fejlesztések hiányát fontosabbnak gondoljuk kiemelni, mint azt, hogy a térségfejlesztési erőforrást jelentő magyar és roma identitás elmélyítésére sem valósultak meg célirányos kezdeményezések a közszféra irányából. A 4.5.2. Társadalmi felzárkózás fejezet fejlesztéspolitikai feladatainak részletes listáját javasoljuk kiegészíteni a roma tanulók szegregációjának csökkentésével. A lakhatásra vonatkozó feladatok listájában pedig a telepprogramok megfogalmazást pontosítani: szegregált telepek felszámolását, illetve integrált lakókörnyezetbe költözést támogató programok, és komplex szemléletű fejlesztő programok és jelenlét típusú közösségi munka szegregált telepeken. Ugyanitt javasoljuk nem egy ponton belül említeni a romákkal szembeni diszkrimináció csökkentését az intézményekben és közösségekben (mely fejlesztési feladatot érdemes lenne kibontani, tekintettel a probléma komplexitására és arra, hogy számos területen van tennivaló ezzel kapcsolatban: kiemelten foglalkoztatás, oktatás, egészségügyi ellátás és egyéb állami szolgáltatási területek, rendészeti intézkedések ) és a roma gyermekek fejlesztésével és szocializációs és szocio-kulturális hátrányaik leküzdését (amely egyébként a korai fejlesztés és oktatás szolgáltatásainak fejlesztése kapcsán már más megfogalmazásban szerepel a listában). A Magyar Szegénységellenes Hálózat által megküldött vélemény szövegszerű javaslatokkal teljes terjedelmében elérhető itt: http://www.mszeh.hu/letoltheto_dokumentumok/oftk_velemeny_mszeh_130131_ki.pdf Az Országos Fejlesztési Koncepció és Országos Területfejlesztési Koncepció társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetet letölthető innen: http://www.nth.gov.hu/files/download_files/504/oftk_tarsadalmi_egyeztetes_1217.pdf 6