A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSÁNAK FOLYAMATA

A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSÁNAK FOLYAMATA Elõzmények A NIKÉ ÉPÍTÉSZ IRODA KFT. készíti Szentgyörgyvár község településszerkezeti és szabályozási terveit, valamint a helyi építési szabályzatát. Az épített környezet alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet és a 2004. évi LXXVI. törvénnyel módosított, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.), valamint az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I.11.) Kormányrendelet szerint a település egészére készülõ településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási terv esetén minden esetben környezeti vizsgálat készítése szükséges. A környezetalakítási, környezetvédelmi munkarész módszertana Az általános követelmények figyelembe vételével a tervezési feladat sajátosságait szem elõtt tartva a vizsgálat általános szempontjait a következõk szerint rögzítjük: A környezeti alapállapot és a jellemzõ környezetterhelések vizsgálata a hatályos elõírások, követelmények tükrében. A vizsgálatok során megállapításra kerül a településrendezés eszközeivel való elvárt intézkedések köre és egyéb környezetvédelmet érintõ javaslatok. A tervezési folyamat követi az 1997. évi LXXVIII. törvényben meghatározott településrendezési tervezési folyamatot, nevezetesen az önkormányzat által határozatban elfogadott településfejlesztési koncepció alapján a szerkezeti terv elõkészítését, majd a továbbtervezés során a szabályozási terv és a helyi építési szabályzat kimunkálását. A településrendezési terveket államigazgatási eljárásban történõ egyeztetés és a lakosság, valamint civil szervezetek tájékoztatása, bevonása után a képviselõtestület önkormányzati rendeletben hirdeti ki. A környezeti értékelés során az államigazgatási szervek (elõzetes, majd végleges egyeztetési vélemény), az érintett lakosság, és a szervezetek módosíthatják, javíthatják a terv minõségét, melyet a szakági tervezõk integrálnak az egyes dokumentumokba. Az egyeztetési folyamatban esetleg bekövetkezõ véleményeltéréseket egyeztetõ tárgyalás keretében kompromisszumra törekedve kell tisztázni. A tervet készíttetõ önkormányzat illetve a tervezõ az eltérõ vélemények fenntartása esetén indokolni köteles döntését. A környezeti értékelés készítésénél az önkormányzat meglévõ és környezetvédelmet érintõ, terület felhasználásra hatással bíró tervei, statisztikai adatok, helyszíni ellenõrzõ vizsgálatok tapasztalatai, az államigazgatási szervek és közüzemi szervek elõzetes véleményei vehetõk figyelembe. A tervkészítésre rendelkezésre álló idõszak nem teszi lehetõvé kutatások, ciklusok monitorizálását, így ezek bizonytalanságával készíthetõk el a településrendezési tervek. A környezetalakítási, környezetvédelmi munkarész tematikája A településrendezési terv készítõi a jogszabályi követelményeknek, a megfelelõ megrendelõi akarattal egyezõen készítették el a környezetalakítási és környezetvédelmi munkarészt, azonban a terv dokumentálásakor, szerkesztésekor figyelembe vette a környezeti értékelés általános követelményeit. A környezeti értékelés általános tartalmi követelményeit a 2/2005. (I.11.) Kormányrendelet 4. sz. melléklete tartalmazza. 1

A településrendezési tervek más részeihez való kapcsolódás A részletes vizsgálaton alapuló környezeti értékelés mind a települési szerkezeti tervet, mind a szabályozási tervet megalapozó, elhagyhatatlan tervrészlete és kiemelt szerepkörû a környezetkímélõ építések helyi rendjének, szabályozásainak kialakításában. Településszerkezeti terv az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. A településszerkezeti tervben kell meghatározni a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a település szerkezetét meghatározó közterületeket (fõútvonalak, nagyobb kiterjedésû közparkok, stb.), azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védõ területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra tervezett területrészeket, a meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat. Az egyes területeken belül fel kell tüntetni a terület felhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket, különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közmûves szennyvíz-elvezetéssel ellátatlan területeket, stb. A definiált követelmények alapján megállapítható, hogy a környezeti értékelés a településszerkezeti terv készítésében meghatározó a fõútvonalak, közterek kialakításában és ezzel a település szerkezetét lényegesen befolyásolja. Fontos szerepe van továbbá a környezeti értékelésnek a védelmet igénylõ területek, létesítmények lehatárolásában és a környezetterhelõ hatás miatt szükséges védõterületek meghatározásában, valamint a szennyezett, sérült, rekultiválást igénylõ területek feltárásában. A szerkezeti terv kialakításában a környezetalakítási munkarész a részletes vizsgálaton alapuló környezeti értékelésnek megfelelõ tartalommal meghatározó szerepkörû. Szabályozási terv az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési elõírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja. A szabályozási tervnek többek között - tartalmaznia kell: a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását, a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat, az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõ területeket, továbbá építményeket, az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit. Megállapítható, hogy a szabályozási terv követelményeinek teljesítéséhez elengedhetetlenek az már részletezett tematika szerinti környezeti értékelés eredményei, így a szabályozási tervhez teljes egészében szervesen kapcsolódik a környezetalakítási munkarész. Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelõen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. 2

A településszerkezeti és szabályozási tervekhez hasonlóan, különösen a szabályozási tervvel együtt alkalmazható helyi építési szabályzatban jelennek meg a környezeti értékelés szempontjai, eredményei. A fentiek alapján megállapítható, hogy a környezeti értékelés a településrendezési tervek megalapozója, az eredmények szervesen beépülnek és meghatározói a terveknek, illetve a helyi építési szabályzatoknak. A kidolgozás egyéb szempontjai A környezeti értékelés készítésekor, a környezetalakítási munkarész kidolgozásakor feltétlen figyelembe kell venni a tervek érvényességének idõkorlátait is. A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tízévenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új terv elkészítésérõl kell gondoskodnia. A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti tervet elõzetesen módosítani kell. A követelményeknek megfelelõen tehát a környezeti értékelést is tízéves idõintervallumra szükséges meghatározni, melynek jelenleg hat év felett a tervi ellátottságok hiányában gyengeségek várhatók. A jelenleg hatályos, EU irányába harmonizált jogszabályok a környezetvédelem területén a hatéves tervezési ciklusokat rögzítik, kétéves felülvizsgálati gyakoriságot elvárva. Így a hat évet meghaladó hatályosságú szerkezeti terv esetén célszerû az önkormányzatnak megvizsgálnia az egyéb környezetvédelmi tervei terület felhasználási fejlesztési igényeinek realizálhatósága érdekében a módosítás szükségességét. A településfejlesztési célok, elképzelések A terület- és településrendezési tervezés célja, hogy a társadalmi-gazdasági igényeket szolgáló új terület felhasználási módok javítsanak a társadalom életkörülményein, a fenntartható fejlõdés, pedig megkívánja, hogy mindez a meglévõ nemkívánatos környezeti állapotokon való javítással történjen. Szentgyörgyvár településszerkezeti és szabályozási tervei környezetalakítási és környezetvédelmi vizsgálatának a fõ célja a tervezési folyamat szerves részeként az elgondolások és a tervjavaslatok alternatívái környezeti hatásainak módszeres elemzése annak érdekében, hogy a rendezési terv és így a terület fejlesztése környezetbarát legyen. A terv készítése során így figyelembevételre került, hogy a településen megvalósítható létesítmények és azok funkciói, valamint az infrastruktúra kialakítása, fejlesztése révén a környezethasználat úgy legyen szervezhetõ és végezhetõ, hogy a legkisebb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ; megelõzhetõ legyen a környezetszennyezés; kizárja a környezetkárosítást. A környezethasználatot az elõvigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a zavaró hatások (zaj, hulladékkeletkezés) elleni védelemmel kell megvalósítani. A településszerkezeti és szabályozási terv kialakításakor a környezetvédelem területén elsõdleges cél, hogy az új hazai környezetvédelmi jogszabályoknak és az EU elvárásoknak is megfelelõ terv készüljön Szentgyörgyvár fejlesztési igényei szerint. 3

A célok elérése érdekében a településszerkezeti és szabályozási terv, valamint a helyi építési szabályzat kidolgozásával a következõ önkormányzati tervek megvalósítását irányozták elõ a településfejlesztési koncepcióban: a település mezõgazdasági jellegét, a mezõgazdaság nyújtotta munkalehetõségek, a megtermelt áruk helyben történõ feldolgozásának lehetõségeit ki kell szélesíteni, a településközpont és a környezõ közterületek viszonyát át kell értékelni, hiányzik a településrõl a kiérlelt tér és közpark rendszer, a falusias lakóterület arányrendszerét megõrizve, a magyar falu történelmi értékét növelõ szabályozási rendszer kidolgozása, sajátos gazdasági ágak, melyekre az ipari jellegû területek kijelölésének igénye is épül, a mezõgazdasági és erdészeti feldolgozóipar, könnyûipari kisebb beruházások, állattenyésztés és a fõként erre alapuló növénytermesztés, valamint turizmusfejlesztés, erdõtelepítés, vad- és vízgazdálkodás támogatását fontos feladatnak tekintjük, a turizmusfejlesztés keretében erdei játszóterek, pihenõerdõ, stb. A településrendezési terv összefüggése más tervekkel, programokkal A település fejlõdése, mûködése is hatással van a környezõ tájra, módosíthatja, változtathatja annak elemeit. A települési eredetû környezetszennyezés, levegõszennyezés, szennyvíz- és hulladék-elhelyezés, a település közlekedési struktúrája, a létesítmények parkolási lehetõségei közvetlenül befolyásolják a település és környéke környezeti minõségét. Szentgyörgyvár a Balaton déli irányából Sármelléken keresztül a 76-osz. közlekedési úton közelíthetõ meg. Keszthely és Hévíz térsége irányába alacsonyabb rendû utakon (73174, 73175) juthatnak el a Szentgyörgyváriak. Zalaegerszeg és Pacsa térsége a településrõl a 76-os sz. úton közelíthetõ meg. A települési környezet minõségét a késõbbiekben bemutatott föld-, víz-, levegõtisztaságvédelem, valamint a jelentõs hatások (zajterhelés, hulladékok) elleni védelem koordinált érdekei együttesen határozzák meg. A környezeti elemek védelme és a jelentõs hatások elleni védelem, valamint a település mûködésének, mûködtetésének összehangolt tevékenysége túlmutat a helyi építési szabályzat elkészítésének keretein. A környezet védelmét szolgáló fejlesztési program különösen nagy súllyal jelentkezhet a település életében és az önkormányzatok feladatainak ellátásában. Az építésügyi igazgatás feltételeinek biztosítása, a településüzemeltetés, a vállalkozási tevékenység támogatása, a költségvetés nehézségeibõl adódó konfliktusok kezelése és az életkörülmények javítását szolgáló intézkedések, valamint a nem kívánatos környezeti állapotokon való javítás érdekében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben megfogalmazottak szerint készült el a környezetvédelmi program 2004-ben. A környezetvédelmi jogszabályok jelentõs módosulása, a feladat- és hatáskörök változása miatt célszerû a program folyamatos aktualizálása, mely szerint idõszakonként, de legalább kétévente felül kell vizsgálni és a végrehajthatóság érdekében módosítást kell eszközölni. A települési környezet részletes vizsgálata alapján a következõ környezetvédelmi szempontú megállapítások rögzíthetõk: Szentgyörgyvár a 219/2004. (VII.21.) Kormányrendelet elõírásaival összhangban a módosított 27/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területen helyezkedik el. A település szennyvízközmû hálózattal ( 2007) rendelkezik. 4

A településen biztosított a környezetkímélõnek tekinthetõ vezetékes földgázellátás. A településen megoldott a települési hulladék szervezett elszállítása. Kiemelt feladat a szennyvízcsatorna-hálózatra való további rákötések megvalósítása. A levegõminõségi állapot megõrzése és javítása érdekében törekedni kell a vezetékes földgáztüzelésre való további rákötések támogatására, mely a vegyes tüzelésbõl származó salak, pernye hulladékok keletkezésének teljes körû megszüntetését eredményezi. További kiemelt feladat - a környezetvédelmi programon belül a települési hulladékok elvárásoknak megfelelõ szelektív gyûjtése és a környezet veszélyeztetését kizáró módon való regionális szintû ártalmatlanítása, lerakása, hasznosításának hosszú távú megoldása a települési hulladékgazdálkodási terv szerint. A szerkezeti terv, a helyi építési szabályzat és a szabályozási elõírások az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) szóló 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet szerint készíthetõ el. Az adottságok esetenként, a fejlesztési elképzelések, koncepció, az új programelemek nem igénylik a hatályos jogszabályoktól való eltérést (pl. OTÉK-tól való eltérés kezdeményezését). A rendezési tervek készítése során figyelembe vett tervek és programok A rendezési tervek készítése során elsõsorban a következõ tervek és programok lettek figyelembe véve: Országos Területrendezési Tervrõl szóló módosított 2003. évi XXVI. törvény Nemzeti Környezetvédelmi Program Zala Megye Környezetvédelmi Programja Szentgyörgyvár Települési Környezetvédelmi Programja Országos Hulladékgazdálkodási Terv Nyugat-dunántúli Régió Területi Hulladékgazdálkodási Terve Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Program Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programja Kistérségi turisztikai program A környezeti állapot és értékelése és a rendezési tervek készítése során figyelembe vett környezethasználatok A hatályos jogszabályok követelményei szerint a környezetvédelmi szempontokat a területrendezés során érvényre kell juttatni. A területfejlesztés, területrendezés környezetvédelemmel kapcsolatos igényeinek megfogalmazásához alapvetõen a következõk vizsgálata szükséges: a meglévõ települési környezet jelenlegi állapotának értékelése, a jellemzõ környezetterhelések elemzése, a vonatkozó követelmények, szabályozási elõírások ismertetése. 5

A talaj- és a vizek védelme A jelenlegi állapot elemzése, helyzetértékelése A vizsgált terület a Balaton vízgyûjtõ területén helyezkedik el. Nyugaton a Zalaapáti-hát, keleten a Türje-Zalavári hátak gerince által határolt É-D irányban enyhe lejtésû Alsó-Zala völgy területén helyezkedik el. A terület vizeinek fõ befogadója a Zala, majd a Kis-Balaton és a Balaton. A térségben nincsenek olyan jelentõs vízhasználatok, amelyek a természetes hidrológiai viszonyokat nagyobb mértékben befolyásolhatnák. Felszíni vizek Felszíni vizek mennyiségi, minõségi viszonyai Szentgyörgyvár a Zalai dombságon, a Zala vízgyûjtõjén fekszik, melynek medre három elkülöníthetõ szakasza a Bárandi-patak és a Bókaházi patak torkolata közti, a Bókaházi patak és a Szentlászlói-patak torkolata közötti és a legfelsõ szakasz. A településen fakad egyebek között a Szentgyörgyvári-patak, a Nemesbük felõl folyó Büki patak a Zala folyóba torkollanak. A vízfolyások helyenként rendezetlennek minõsíthetõk, tehát vízrendezésre szorulnak, mivel akadályozzák az esõzések során a patakok vizének elvezetését. A településen átfolyó Szentgyörgyvári patak belterületi szakaszának hossza: 0,5 km, teljes hossza 1,828 km. Kezelõje a 0+728 km szelvényig a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely, felette a Kis-Balaton Zalamenti Vizitársulat, Keszthely., A tápanyagterhelés vonatkozásában a vizsgált idõszakban Zala folyó vízminõségében Javulás" következett be (IV. osztálynak megfelelõ szennyezett víz), amely csak eggyel jobb minõsítés a szennyvíznél. A Zala vízminõsége csak annyit javult, amit a Zalaegerszegi szennyvíztisztító telepen az 1992-ben bevezetett foszfortalanítás eredményezett. Ez foszfor tekintetében jelentõs, a többi paraméter nem változott. Felszín alatti vizek A részvízgyûjtõ alatt az alaphegység kifejlõdése inhomogén. A terület északi részén (a Zala Balatoni vízgyûjtõ területén) az alaphegységet bakonyi típusú triász karbonátok alkotják, amelyek 100-250 m felszín alatti mélységre emelkednek fel. A részvízgyûjtõ közepén az alaphegységet a felszín alatti vízkészletet alapvetõen befolyásoló, karsztos jellegû triász mészkõ, dolomit és kréta mészkõ, márga képzõdmények (az ÉK-DNY-i csapású Közép-magyarországi és a Balaton vonal közötti terület) alkotják, amely tektonikailag gyûrt keskeny (kb. 20 km) zóna. A részvízgyûjtõ déli szegélyén az alaphegységre miocén réteg települ, amelynek vastagsága az alaphegység tagoltsága okán igen változó, a mélyedésekben 200-300 m, a sasbérceken hiányzik. A miocén réteg agyagos-meszes kifejlõdésû, vízföldtanilag az alaphegységgel tart szoros kapcsolatot. A miocén réteg fölött megjelenõ agyagos kifejlõdésû alsó-pannon képzõdmények eróziós felszínre települnek, ezek vastagsága a részvízgyûjtõ déli oldalán 1200 m, a palaburok fölött jellemzõen 100 m, a részvízgyûjtõ északi oldalán néhány 10 m. A részvízgyûjtõ északi oldalán az alsó-pannon réteg durva törmelékes kifejlõdésû, amelyben a tárózott víz hidrodinamikailag egy-egységet alkot a feküt alkotó alaphegységgel. 6

A felsõ-pannon réteg a Pannon-tó létének regresszív idõszakából származik, amelyben a folyók feltöltésének köszönhetõen dominánsak a homokos üledékek. Ugyancsak felsõ -pannon korúak a részvízgyûjtõ északi határát adó vulkánitok. Az üledékes felsõ-pannon réteg kb. 1300 m vastagságban van jelen a részvízgyûjtõ D-i oldalán, ahonnan vastagsága É- felé fokozatosan csökken és a részvízgyûjtõ É-i oldalán kb. 100-200 m. A pleisztocén idején a terület nagy része eróziós felszín volt, a magasabb térszíneken glaciális vályog, a völgyekben vastagabb teraszüledék és tõzeg települ. A karsztos jellegû triász mészkõ, dolomit és kréta mészkõ, márga képzõdmények rátolódása (és így az alaphegység jelenlegi helyzetének kialakulása) a bükki típusú aljzatra a miocén végi pannon mozgások során következett be. A mai térszín jellegének preformálása, a süllyedékek és hegységek kialakulása a Pannon korban indult meg, a karsztvíz és a rétegvizek áramlási rendszerének végleges formája a pleisztocénben alakult ki. A felsõ-pannon réteg Zalaszentgrótnál 400 m vastag, ez déli irányban a völgy alsóbb szakaszán 100-200 m-re csökken. A pannon képzõdmények tetején pleisztocén folyóvízi agyagos-törmelékes képzõdmények és vékony tõzeges holocén ártéri üledékek helyezkednek el, melyek a völgyperemek felé kiékelõdnek. A Zala-völgy a középsõ pleisztocénban alakult ki árkos vetõdés mentén, kialakulásban domináns szerepet játszott a Keszthelyi hegység pannon-végi kiemelkedése valamint a Gyõrimedence besüllyedése is, melynek hatására a - már korábban létrejött - Rába észak felé vándorolt. A talajvíz: a Zala völgyben 4-6 m mélységben helyezkedik el, a dombok alatti mélysége valószínûleg 15 m alatti. A rétegvizek becsült mennyisége: 1-1,5 liter/s/km 2. A termálvíz hasznosítás Kehidakustányban az alaphegységgel összefüggõ miocénbõl történik, a használt vizek befogadója a Zala-holtág. A kiemelt termálvíz alacsony (600mg/l) sótartalmú, egyszerû termálvíz. A részvízgyûjtõ jellemzõen érzékeny terület, vízbázisai sérülékenyek (Zalaszentgrót, Zalaapáti, Tûrje, Zalaköveskút, Zalaszentlászló). A vízrajzi hálózatot alkotó kutak közül 6 db talajvízkút és 2 db rétegvízkút és 6 db karsztvízkút található a részvízgyûjtõn. Felszín alatti vizek jellemzõit befolyásoló tényezõk A felszín alatti vizekre (talajvíz, rétegvizekre) mindenhol a mezõgazdaság, az ipar, a közlekedés, a lakóterületek, veszélyforrást jelentenek (nitrátosodás). Ezen környezet használatok szennyezõ anyagokat juttathatnak a talajba, ezáltal veszélyeztetik a felszín alatti vízkészleteket. Az elmúlt évtizedekben a mezõgazdasági kemizáció, a koncentrált szennyezést kibocsátó állattartó telepek, a rendezetlen (illegális) hulladék- és szemét lerakóhelyek környezetében, valamint a közmûves ivóvíz ellátás terjes körûvé tételével megnövekvõ lakossági szennyvíz szikkasztások következtében a felszín alatti vízkészletek rohamos elszennyezõdés tapasztalható. A település felszíni szennyezõdés érzékenységi besorolása a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. számú melléklete alapján a", azaz fokozottan érzékeny. A 9/2002.(11.22.) KÖM-KöVIM együttes rendelet szerint a felszíni vizekbe közvetlenül bevezetett országos területi kibocsátási határértékei alapján az 1. - legszigorúbb területi kategóriába tartozik. 7

A föld Geográfiai, geológiai jellemzés A terület mélyföldtani felépítésére a község környezetében mélyült, fõleg szénhidrogén kutatófúrásokból és geofizikai mérésekbõl következtethetünk. A paleozoikumot a balatonfelvidéki felsõ permmel párhuzamosítható barnásvöröshomokkõbõl és agyagos kõzetekbõl álló sorozat képviseli. A mezozoikum a triász nagy vastagságú üledéksorával indul. Az alsó- és középsõtriásztmeszes aleurolit és barnásszürke mészkõ képviseli, melyet a tágabb környezet CH kutatófúrásai több helyen harántoltak, és bár Szentgyörgyvár területérõl fúrásból nem ismert, a képzõdmény megléte valószínûsíthetõ. A felsõ-triász karni és móri emeletét a jellegzetesszürke, világosszürke töredezett fõdolomit alkotja. A raeti emelet (felsõ-triász) üledékei a környékben mélyült Di-6 (Dióskál-6) sz. fúrásban nincsenek meg. Nyugat felé haladva amezozoikumot jura és helyenként jelentõs vastagságú kréta üledékek képviselik. Ezek a képzõdmények a környékes területén hiányoznak. A Di-6 sz. fúrás 929 m-ben az eocén nummuliteszes mészkõ után a felsõ triász móri fódolomitot harántolta. Pacsa és Zalaapáti községek határában végzett geofizikai szelvényezés egyértelmûen egy kiemelt triász dolomit rög jelenlétét mutatta ki. A felsõ-eocén nummuliteszes mészkõre márga, homokkõ, andezittufa, agyagmárga és helyenként andezit települ. Az összlet vastagsága a tágabb környezetben az 1000 m-t is elérheti, a területen elvékonyodik, a Di-6 sz. fúrásban mindössze 150 m. Az oligocén és az alsó-miocén hiányzik. Az újabb üledékciklus a középsõ-miocén bádeni emeletében indul, melynek képzõdményei a következõk: glaukonitos homokkõ, lithothamniumos mészkõ, agyagos mészkõ és mészmárga. A miocén felsõ részében (szarmata) fõleg agyagmárgát és márgát lehet találni. A miocén teljes vastagsága a Di-6 sz.fúrásban 130-140 m. A miocént követõ pannon rétegek nagy vastagsága ( Di-6 sz. 610 m ) a pannon medence jelentõs mértékû és folyamatos süllyedésére utal. A képzõdményekrõl a környékben mélyült vízkutató fúrások adnak felvilágosítást, habár a teljes pannont csak a Di-6 sz. fúrás harántolta 30 és 640 m között. Az alsó-pannóniai üledékek elvékonyodnak, jellegzetes hármas tagolódásuk elmosódik, agyagmárga, agyag, homokkõ és aleurolit váltakozása jellemzi. A felsõ-pannóniai képzõdményekre a homokkõ-homok és agyagmárga-agyag sûrû váltakozása jellemzõ, helyenként fás barnakõszén csíkokkal. A pleisztocén összlet vastagsága nagy változatosságot mutat, 4-46 m-ig terjed. Anyaga is változatos: homokos kõzetliszt, iszapos agyag, tõzeges agyag, kavicsos homok, löszös homok,agyag, homok. Az eltérõ vastagsági értékek az eróziónak köszönhetõek. A holocén képzõdmények vastagsága 0,3 m-tõl 1, 8 m-ig változik, világosbarna, laza, porózuserõsen kilúgozott nem meszes öntésiszap. Kivételt képeznek a 1,5-3,5 m vastagságot is elérõlöszös területek. Felszíni földtani felépítés Legidõsebb felszíni képzõdmények az eróziónak köszönhetõen felszínre került felsõpannóniai homokos kõzetlisztes foltok. A felszíni képzõdmények 95%-át pleisztocén és holocén képzõdmények alkotják. A domboldalak, dombhátak teljes területén az eolikus eredetû lösz összlet képzõdményei találhatók; kõzetliszt, homokos kõzetliszt, kõzetlisztes homok, homok. Kora: alsó pleisztocén (fúrások: Za-1, K-I2, K-10 ). 8

Pleisztocén-holocén átmeneti lejtõüledékek találhatók a völgyoldali részeken, a bevágódó patakok, a Zala folyó széles völgye mentén. Anyaguk homok, kõzetliszt, kõzetlisztes homok. A bevágódó patakvölgyek alján változatos üledékösszlet található, amely már a jelenkor (holocén) terméke. Az összlet összetétele a törmeléktõl az agyagig terjed; folyóvízi üledék, völgykitöltés. A Zala folyó völgyét is ezek a képzõdmények kísérik, helyenként agyagos, iszapos tõzeggel (fúrások: Zav-1, Zav-2, Za-2). Földtani környezet-érzékenység, talaj degradáció: Szentgyörgyvár község a települések szennyezõdés érzékenységi besorolása (33/2000. (11.17.)Korm. rendelet) szerint a felszín alatti vizek és a földtani közeg védelme szempontjából aii. prioritási kategóriába tartozik (kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területek) A talajviszonyok leírása Szentgyörgyvár közigazgatási területe a Zalai-dombság területén, annak a Zala felé esõ lejtõjén, és részben a Zala völgyében helyezkedik el. Az észak-déli lefutású, törésvonalak által meghatározott völgyekben a Zala és a Principális csatorna folyik, a kettõ közötti háton részben löszös és lösszel kevert vályog talajképzõ kõzet található. A Zalai-dombság Magyarország egyik legcsapadékosabb tája, így természetes, hogy a laza üledékes kõzeten mélyrétegû agyagbemosódásos barna erdõtalajok alakultak ki. A talajképzõ kõzet fölötti szintek vastagsága együttesen gyakran a 150 cm-t is meghaladja. A természetes vegetáció lombos erdõ, amely alatt a felszíni humuszos réteg) viszonylag vastag, 20-25 cm is lehet jelentõs, 4-6 %-os humusz-tartalommal, a felszínen morzsás, mélyebben lemezes szerkezettel. A humuszos szint alatt rendszerint egy világosabb színû, sárgásbarna kilúgzási szint van, ami többnyire 40-50 cm mélyen ér véget, fokozatos, de rövid átmenettel az alatta található szint felé. Az E szint szerkezete leggyakrabban szemcsés, kémhatása savanyú, erõsen savanyú (ph < 5,5). Az erõteljes kilúgzás következtében az ásványi kolloidok a mélyebb rétegekbe vándorolnak, így az E szintben a legerõsebb a savasság a szelvényen belül, mert itt a szerves kolloidok puffer hatása sem érvényesül. Ez alatt következik az agyagfelhalmozódási szint ami gyakran két rétegre különíthetõ el. Az elsõ nagyobb agyagtartalmú gyakran vörösbarna agyaghártyákkal fedett diós, nagy diós szerkezetû réteg, ami 100-120 cm mélységben fokozatosan megy át a másik szintbe, amelynek a színe világosabb, sárgásabb, agyagtartalma is kisebb, mint a (de legalább 20 %-al meghaladja az E szint agyagtartalmát). Itt már agyaghártyák rendszerint nem láthatók. A szerkezetre az apró diós, szemcsés szerkezet a jellemzõ. Átmenete a világos, sárgás színû, szénsavas meszet tartalmazó C szintbe éles, határozott. Szántóföldi és zártkerti mûvelés mellett a feltalaj homogenizálódik, szerkezete romlik, porosodik, humusztartalma 2 % körülire csökken. A csapadékos tájban a lejtõkön is elég nagy a beszivárgás ahhoz, hogy a fenti talajtípus alakuljon ki. Ezek a talajok az eróziónak elég jól ellenállnak, ennek ellenére nagyobb reliefenergiájú területeken erózió, sõt nagyobb mérvû talajmozgás, suvadás is kialakulhat. A lejtõk aljában és a völgyekben e folyamatok következtében gyakran, de nem nagy területen találhatók erdõtalaj eredetû lejtõhordalék talajok. Ezek többnyire a kiindulási talajok A szintjébõl származó talajanyagból épülnek fel, így nagy mélységig tartalmazhatnak viszonylag sok humuszt. Termõképességük (víz- és tápanyag-szolgáltató képességük) kiváló, de más területek talajainak a pusztulása árán. 9

A lejtõk oldalában és lábánál a löszvályog üledék alól kibukkannak a Pannon kori, változatosabb mechanikai összetételû (homok, vályog, agyag) üledékek, de itt is agyagbemosódásos barna erdõtalajok, illetve azok különbözõ mértékben erodált változatai a jellemzõek. A Zala völgyében az erdõtalajokat a nyers és humuszos öntéstalajok váltják fel. Jól felismerhetõk a talajok szelvényében a különbözõ mechanikai összetételû rétegek és a korábbi talajfelszínen megindult humuszképzõdés nyomaként az eltemetett humuszos szintek is. A humuszos öntés talaj csak a felszíni talajréteg nagyobb humusztartalmában (> 1%) és jobb szerkezetében különbözik a többnyire szerkezet nélküli nyers öntéstalajtól. Általában ezen a területen az öntéstalajok nem tartalmaznak szénsavas meszet. Az ártér mélyebb részein, kisebb területeken nem karbonátos réti talajok is elõfordulnak. Ezekre jellemzõ a sötét szín, szemcsés szerkezet és a mélyebb rétegekben a glejes jelenségek: a szerkezeti elemek felszínén vörös vaspettyek, rozsdafoltok, apró, fekete mangánkiválások, a szerkezeti elemek belsejében pedig márványozott, szürkés, zöldes színek megjelenése a redukált állapot bizonyítékaként. Talajvédelem A területen a talajokat fenyegetõ egyik legnagyobb veszély az erózió.ezt ellensúlyozza, hogy az erdõsültség nagy, az erózió által leginkább fenyegetett területeket erdõ borítja, ami a leghatékonyabb módja az erózió csökkentésének. Ennek ellenére megfelelõ támogatással az erózió elleni védekezés agrotechnikai módszereinek az alkalmazása szántókon nagyon hasznos lehetne (rétegvonalas mûvelés, füves sávok beiktatása a lejtõ hosszának csökkentésére stb). A viszonylag magas csapadékátlag kedvez a talajok elsavanyodásának. Különösen fennáll ez a veszély a homokos vályog és homok fizikai féleségû talajképzõ kõzet esetén, ami azért, szerencsére, nem jellemzõ a területre. Az A és E szintekben a hidrolitos és kicserélõdési aciditás értéke még vályogtalajok esetén is gyakran meghaladja a kritikus értéket és meszezésre van szükség. Az öntéstalajok termékenységét gyakran a heterogenitásuk korlátozza jelentõs mértékben. Nagyon agyagos rétegek vízzáró rétegként mûködhetnek és ezáltal korlátozzák a felvehetõ víz mennyiségét. Más esetben éppen az ellenkezõje okoz problémát: jó vízgazdálkodású, vályog fizikai féleségû réteg települ homokrétegre, a kötöttebb felszíni rétegben függõ kapilláris alakul ki, ami megakadályozza a víz mélybe szivárgását. Ebben a rétegben a kiszáradás periódusait a túlzott vízbõség és gátolt gyökérlégzés periódusai válthatják, ami nagyon nehezíti a szántóföldi növénytermesztést. Az ilyen területeket helyesebb gyepként hasznosítani. Talajdegradációs folyamatok, talajállapot változások A talajhasználat okozta káros hatások egyrészt talajkészletek sokoldalú funkcióinak zavartalanságát veszélyeztetik, másrészt fenyegetést jelentenek a környezet többi elemére, a felszíni és felszín alatti vízkészletre, a felszínközeli légkörre, az élõvilágra, a tájra is. A káros hatások kivédése, megelõzése, megszüntetése, vagy bizonyos ésszerû tûrési határig történõ mérséklése tehát lényegesen több mint talajvédelem: a környezetvédelem egészének megkülönböztetett fontosságú része. 10

A talaj készletet két fõ veszély fenyegeti: a különbözõ talajdegradációs folyamatok és a talaj szennyezõdése. A Magyar Geológiai Szolgálat ajánlása szerint szükséges figyelembe venni a tervezési fázisban a meredek morfológiájú területek potenciális mozgás- és erózió veszélyét. Szentgyörgyvár község területén aktív felszínmozgásos terület is nyilván van tartva. Talajdegradációs folyamatok természeti okok miatt, vagy sokoldalú emberi beavatkozás közvetlen vagy közvetett hatásaiként egyaránt bekövetkezhetnek. Gyakran a még látszólag természeti okok is emberi hatásokra vezethetõk vissza (pl.: globális felmelegedés). A talajszennyezõdés, természetidegen anyagok talajba juttatása pedig kizárólag emberi tevékenység következménye. Még akkor is, ha a káros hatást a múltban követték el ( kémiai idõzített bomba", pl. volt olajraktár környéke. Sajnos, a talajt érõ stresszhatások és az ezek hatására bekövetkezõ káros folyamatok köre egyre szélesebb, azok egyre erõsebbek, egyre inkább fenyegetik talajkészleteink mennyiségét és minõségét, a talaj sokoldalú funkcióinak zavartalanságát. A talaj szennyezõdése veszélyezteti annak élõvilágát, a potenciálisan toxikus elemek táplálékláncba jutása pedig az állatvilág és az ember egészségét, sõt életét is. Természetföldrajz Talaj- és vízvédelmi követelmények A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira. A védelemnek magában kell foglalnia a talaj termõképessége, szerkezete, víz- és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét is. A föld felszínén, vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetõk el, amelyek a föld mennyiségét, minõségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások közül a négy beépített szintnél magasabb, vagy 7 méternél nagyobb fesztávú tartószerkezeteket tartalmazó, elõre gyártott vagy vázas tartószerkezetû épületeknél, a meredek, csúszásveszélyesnek ismert területek beépítésekor, az 5 m-nél nagyobb szabad magasságú földet megtámasztó építményeknél, a 3 m-nél nagyobb földvastagságot érintõ tereprendezéssel járó építkezések esetén (feltöltés, bevágás) és a felsoroltakon túlmenõen azon esetekben, amikor a lakosság, a tervezõ vagy az önkormányzat kedvezõtlen, az altalajjal összefüggõ jelenségeket észlel, a geológiai szolgálat szakhatósági közremûködését kell igényelni. Az egyes tevékenységek engedélyezésekor figyelembe kell venni az ásványvagyongazdálkodási követelményeket: a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) 44. (1) bekezdés b) alpont negyedik bekezdése szerint a bányahatóság mûszaki biztonsági és munkavédelmi hatáskörébe tartozik az egyes nem bányászati célt szolgáló, bányászati módszerekkel végzett földalatti tevékenységek (aknamélyítés, alagúthajtás ), a mélyépítés kivételével, továbbá a Bt. 46. (1) bekezdése szerint a bányafelügyelet szakhatóságként mûködik közre a 300 m 2 -nél nagyobb alapterületû, bányászati módszerekkel kialakított földalatti térségek létesítésére, használatbavételére és megszüntetésére irányuló építéshatósági engedélyezési 11

eljárásban, amely felett természetes kõzetréteg (homok, agyag, homokkõ, mészkõ ) található, ha az nem szerves része a földfelszín feletti építménynek (földalatti tároló térség), valamint a Bt. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII.19.) Korm. rendelet 32. (3) bekezdés szerint a földalatti tárolótérség állagmegóvása keretében végzett felújítási munkákat bányászati szakértõk közremûködésével szabad végezni, valamint a Bt. 1. (1) bekezdés b) alpontja szerint a tereprendezéssel összefüggésben végzett ásványi nyersanyag kitermelése után, ha az ásványi nyersanyag üzletszerû felhasználásával, vagy értékesítésével jár együtt, az államot a Bt. 20. -a szerinti bányajáradék illet meg, továbbá a Bt. 44/A -a alapján a tereprendezés engedélyezésére irányuló eljárásokban a Bányakapitányság szakhatóságként mûködik közre. A termõföldön történõ beruházásokat úgy kell megtervezni, hogy a létesítmények elhelyezése a környezõ területeken a talajvédõ gazdálkodás feltételeit ne akadályozza. Az 1994. évi LV. törvény 70. (1) bekezdésében szereplõ mezõgazdasági mûvelés alá tartozó területeken (a tv. szerint a termõföldön) történõ beruházások és bármilyen építmény elhelyezése esetén ugyanezen tv. 70. (2) bekezdése értelmében a talajvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulását a beruházónak be kell szereznie az engedélyhez. A térség domborzati és egyéb viszonyai alapján meghatározott munkák és kötelezettségek egy részéhez a Zala Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat, mint talajvédelmi hatóság engedélye szükséges a következõ esetekben: erózió elleni talajvédelmi beavatkozások, ha a talajmûvelési eljárásokkal, termesztett növények szakszerû területi elhelyezésével, a gyep-, cserje- és erdõsávok létesítésével kellõképpen nem lehetséges az erózió ellen megóvni a termõföldet, a növények által kivont, a kilúgozás által eltávozott kálcium mennyiségének pótlására, a talaj savanyúsági viszonyainak megszüntetésére, továbbá a savanyító hatású légköri ülepedés semlegesítése céljából történõ meszezés, szikesedés elleni talajjavítás, homoktalajok javítása, tereprendezés a felszín hullámosságának és az egyenetlen terepalakulatok megszüntetésének érdekében, mélyforgatás, ha azt a talajviszonyok indokolják, szennyvíz, szennyvíziszap és egyéb nem veszélyes hulladékok termõföldön történõ elhelyezése, hígtrágya kijuttatása termõföldre. A vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezésének megelõzése, csökkentése érdekében a 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet követelményeit érvényesíteni kell, és be kell tartani a jogszabály mellékletében rögzített jó mezõgazdasági gyakorlat szabályait. Állattartó létesítményhez trágyatároló nem létesíthetõ felszíni víztõl, ivóvíznyerõhelytõl számított 100 méteren belül. Hígtrágyatároló nem létesíthetõ a 46/1999. (III.18.) Kormányrendelet szerinti vízjárta területen. Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezõgazdasági területre. Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény 69. -a rögzíti, hogy erdõterületet termelésbõl kivonni csak kivételes esetben és csak akkor lehet, ha az erdõterületre tervezett létesítmény elhelyezésére vagy tevékenység gyakorlására az adott térségben nem található arra alkalmas földterület. Tehát lakó- és egyéb kivett terület kialakítása céljából belterületbe vonni és mûvelésbõl kivonni erdõterületet csak kivételes esetben, más lehetõség hiányában szabad. Belterületbe vonással együtt járó igénybevétel esetén be kell szerezni az erdészeti hatóság elõzetes elvi engedélyét, amennyiben az igénybevételre várhatóan 5 éven belül kerül sor. 12

Ugyancsak rögzíti a törvény a 21. -ban, hogy az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatásához az erdészeti hatóság engedélye szükséges (a települési önkormányzat jegyzõje jogosult kezdeményezni a változtatást), illetve a rendeltetés-változásból fakadó többletköltséget és kárt a kezdeményezõnek kell megtérítenie. Az erdõterületekkel kapcsolatos egyéb, általános elõírásokat is az 1996. évi LIV. törvény és a 29/1997. (IV.30.) FM rendelet rögzíti. A vizek védelme a felszíni és felszín alatti vizekre és azok készleteire terjed ki. A környezet igénybevétele így különösen a vízviszonyokba történõ beavatkozások - esetén biztosítani kell, hogy a víz, mint tájalkotó tényezõ fennmaradjon, a vízi és víz közeli élõvilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát elõsegítõ körülmények ne romoljanak. A település felszíni szennyezõdés érzékenységi besorolása a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. számú melléklete alapján a", azaz fokozottan érzékeny. A 9/2002.(11.22.) KÖM-KöVIM együttes rendelet szerint a felszíni vizekbe közvetlenül bevezetett országos területi kibocsátási határértékei alapján az - legszigorúbb területi kategóriába tartozik. Élõvízbe és a közcsatorna-hálózatba bocsátott szennyvíz vagy folyékony hulladék esetén a szennyezõanyag tartalomra vonatkozó határértékeket, küszöbértékeket be kell tartani. a felszíni vizek minõsége védelmének szabályairól szóló, módosított 220/2004. (VII.21.) Kormányrendelet és a vízszennyezõ anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekrõl és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt, melynek 28. (1) bekezdése szerint vízjogi engedély szükséges jogszabályban meghatározott kivételektõl eltekintve vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak használatba vételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély) figyelembe kell venni. A vízjogi engedélyt a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségtõl kell megkérni a 18/1996. (VI.13.) KHVM rendeletben foglaltak betartásával. A tervek engedélyezése csak a szabályozási elõírásokban rögzített, és minden esetben kötelezõen bevonandó szakhatóságok, valamint a szakterületük szerint érintett szakhatóságok és más eljárásban eljáró hatóságok pozitív állásfoglalása alapján történhet. A parti sávok és vízjárta területek igénybe vétele esetén a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelet elõírásait be kell tartani. Valamennyi vízfolyást vízgazdálkodási területnek kell tekinteni. A vízgazdálkodási területeken csak a vízgazdálkodás létesítményei helyezhetõk el, ahol a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelet 2. -a értelmében a meder partélétõl számított 4-4 m távolságon belül épület nem helyezhetõ el, és ott csak gyepgazdálkodás folytatható. A befogadók védelmérõl azok kezelõje által elõírtak szerint kell gondoskodni. Mélyfekvéses területeken építési tevékenység csak a talajvíz szintek vizsgálata alapján engedélyezhetõ, mezõgazdasági tevékenység, pedig csak a földhasználók kockázatára végezhetõ. A vizek és közcélú vizilétesítményekkel kapcsolatban a 120/1999. (VIII.6.) Korm. rendelet elõírásait kell érvényesíteni. Az ivóvíz- és ásvány-gyógyvízkezelõ, -tározó mûtárgyak és szállító vezetékek védõterületeirõl és védõsávjairól a 123/1997. (VII.18.) Kormányrendelet 4. sz. melléklete rendelkezik. 13

Az egyes tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a környezetvédelmi hatóság, mely a jelenleg is üzemelõ tevékenységek további üzemelését befolyásolhatja. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárások részletes szabályait a 193/2001. (X.19.) Kormányrendelet tartalmazza. A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek -re környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni a vonatkozó jogszabályok szerint, és környezetvédelmi engedélyezési eljárást kell lefolytatni. A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek körét a 20/2001. (II.14.) Kormányrendelet határozza meg. A környezeti hatásvizsgálat készítésének és a környezetvédelmi engedélyezési eljárás lefolytatásának szabályait együttesen az 1995. évi LIII. törvény, illetve a 20/2001. (II.14.) Kormányrendelet tartalmazza. A levegõminõség védelme A levegõ védelmével kapcsolatos szabályok zömét a 21/2001. (11.14.) Kormányrendelet tartalmazza. A levegõterhelést okozó forrásokra, tevékenységekre, technológiákra, létesítményekre (a továbbiakban: légszennyezõ forrás) az elérhetõ legjobb technika alapján, jogszabályban, illetõleg a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásának keretében kibocsátási határértéket, levegõvédelmi követelményeket kell megállapítani. A légszennyezettségi határértékekrõl a 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet rendelkezik. A jogszabály 4. (1) bekezdésének rendelkezése szerint a rendelet 1.1. számú mellékletében szereplõ légszennyezõ anyagokra - a rendelet (4) bekezdésében foglaltak kivételével - a légszennyezettség abban meghatározott egészségügyi határértékeit kell alkalmazni az ország egész területére. A légszennyezettség egészségügyi határértékei egyes légszennyezõ anyagokra vonatkozóan Légszennyezõ anyag Veszélyességi fokozat Határérték (ug/m3) órás 24 órás éves Kén-dioxid III. 250 125 50 Nitrogén-dioxid II. 100 85 40 Szén-monoxid II. 10.000 5.000* 3.000 Szálló por (összes) III. 200 100 50 30 napos határérték Ülepedõ por IV. 16g/m2 * 30 nap * 8 órás mozgó átlag A (4) bekezdés rendelkezik a jogszabály 2. számú mellékletében felsorolt légszennyezõ anyagok esetében meghatározott területre vonatkozó ökológiai határértékekrõl. A felülvizsgálat alatt álló terület jelenlegi állapotának megfelelõ, az alapállapotot jelentõ levegõminõségi helyzetének megítéléséhez a terület légszennyezettségi paramétereit az egészségügyi határértékekkel kell összevetni. 14

Esetünkben az ökológiai határértékekkel is kell számolni, tekintettel arra, hogy a vizsgált terület jellemzõi illetve paraméterei kielégítik - tekintettel a Balatoni Kiemelt Üdülõkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvényben megfogalmazottakra - a jogszabály 2. sz. melléklete II. fejezetében meghatározott eseteket. A levegõ védelmérõl szóló jogszabály szerint az ökológiailag sérülékeny területek légszennyezettsége szempontjából a következõ területeket kell figyelembe venni: Összefüggõen legalább 500 ha nagyságú [E] erdõk, kivéve a védelmi célokat szolgáló erdõk, történelmi borvidékek szõlõterületei Összefüggõen legalább 100 ha nagyságú [T] természetvédelmi területek (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi területek), üzemelõ felszín alatti ivóvízbázis, külön jogszabályban megállapított hidrogeológiai B" védõterülete. Mérethatár nélküli területek [T] mezõ-, kert- és erdõgazdasági kutatóterületek, arborétumok, botanikus kertek, parkok, génbankok területei. A légszennyezettség ökológiai határértékei A.) Koncentrációk Légszennyezõ anyag [CAS szám] Érzékenységi kategória Éves Megjegyzés határértékek [ug/ m 3 ] Kén-dioxid [7446-09-5] E 20" T 20" 1) betartandó a téli félév (X-lll. féléves átlagában is hó) Nitrogén-oxidok (mint NO2) Ammónia [7664-41-7] E 30 T 30 EésT 8 15

B) Megengedett ülepedések Légszennyezõ anyag Érzékenységi [CAS szám] kategória Nitrogén-oxidok (mint N) Határérték Mértékegység E 15 kg/ha * év T 25 kg/ha * év Kén-oxidok (mint S) E 24 kg/ha * év T 40 kg/ha * év Aeroszolok Ca E és T 140 kg/ha * év [7440-70-2] Mg [7439-95-4] 175 Pb [7439-92-1] 2,5 Cu [7440-50-8] 2,5 Zn [7440-66-6] 10 Cd [7440-43-9] 0,05 Összes sav E 2800 mol/ha x év T 4000 mol/ha x év Az ökológiai határértékeket - tekintettel a 2000. évi CXII. törvény 15. a) pontjára - a település egész területén kell alkalmazni. Egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásainak korlátozásáról illetve az oldószer-felhasználás küszöbértékeirõl, valamint kibocsátási határértékeirõl külön jogszabály rendelkezik a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelettel. A nagyobb hõteljesítményû (140 kw th és ennél nagyobb, de 50 MW th -nál kisebb névleges bemenõ teljesítményû) tüzelõberendezések légszennyezõanyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet tartalmaz elõírásokat. A fûtõmû, erõmû nagyságrendû teljesítményekre (50 MW th felett) külön jogszabályok rendelkeznek. Szentgyörgyvár levegõminõségét fekvése, éghajlati viszonyai és az emberi tevékenység együtt határozzák meg. A település környezeti levegõállapotát a fûtési idényen kívüli idõszakban elsõsorban a gépjármû közlekedés és az azzal járó porterhelés, szennyezõanyag kibocsátás befolyásolja fokozottan. Elõnyös a Keszthelyi-hegység kiterjedt erdõségeinek közelsége, illetve a portalanított utak, zöldfelületek nagy aránya. A légszennyezõanyag-kibocsátás a szezonálisan jelentõs közlekedésen kívül, a lakossági fûtésbõl, valamint az avar és kerti hulladékok égetésébõl adódik. A forgalomból származó légszennyezõ anyagok a forgalommal arányosan képzõdnek, A településen áthaladó 76. számú fõút jelentõs gépjármû forgalmat bonyolít le egész évben, így a közlekedési eredetû légszennyezés fõként az itteni kibocsátásokból adódik. A gázfûtésre való átállást követõen a lakossági fûtésbõl származó légszennyezés mértéke erõsen lecsökkent és töredéke a közlekedési emissziónak. Levegõtisztaság-védelmi szempontból a települést a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl szóló 4/2002. (X.7.) KvVM rendelet a 10. zónába sorolja. 16

Szentgyörgyvár közigazgatási területén levegõtisztaság-védelmi szempontból jelenleg a 10. zónatartományúnál (igen jó minõségû kategória) szennyezettebb terület nincs. Szentgyörgyvár község közigazgatási területén imissziós mérõpont nem található, így nem állnak rendelkezésre közvetlen mérési adatok a település környezeti levegõjének általános minõségérõl. A település levegõminõségi állapota helyi állandó mérõmûszer hiányában a földrajzilag közel elhelyezkedõ és a Balaton parton betöltött hasonló szerepû Keszthely település levegõminõségével jellemezhetõ, amely mintegy 5 km-re található a településtõl. Itt a környezeti levegõminõséget az Országos Imissziómérõ Hálózat (RIV) mûszerei vizsgálják, és ennek keretében SO 2, NO 2 és ülepedõ por kerül regisztrálásra. A szennyezõ anyagok levegõben való viselkedésének sajátosságai miatt, azonban az ottani adatok hozzávetõleges támpontot adnak csupán a települést illetõen. A RIV 1994-2001. évi adatai (forrás: Egészségtudomány 1995-2001. évi számai) szerint a kéndioxid vonatkozásában nem tapasztalható számottevõ változás a település levegõminõségi állapotában, a nitrogén-dioxid esetében minimális javulás, az ülepedõ por esetében viszont az elmúlt két és fél évben koncentrációnövekedés figyelhetõ meg. A 2001. július 01-jén hatályba lépett új légszennyezettségi határértékek révén a kén-dioxid esetében kedvezõtlenebbé, a nitrogén-dioxid esetében változatlan, az ülepedõ por esetében viszont kedvezõbbé vált Keszthely környezeti levegõminõségének megítélése. A területi kategóriába sorolás bár megszûnt és az egységesen bevezetett egészségügyi határértékek némileg enyhébbek a korábbi kiemelten védett" kategória határértékeihez képest, azonban Keszthely esetében az ökológiai határértékeket kell alkalmazni, mely az SO 2 esetében alacsonyabb, az NO 2 esetében megegyezik a korábbi kiemelten védett" kategória határértékével. Az ülepedõ por esetében ökológiai határérték nem került megállapításra, és az új egységes egészségügyi határérték magasabb a korábban alkalmazottnál. A 2001. július 01-ét megelõzõ (régi) és az azt követõ határértékek (új) szerinti levegõminõségi értékelés adatait a következõ táblázatban foglaltuk össze. 17

Levegõminõségi értékelés paraméterei: Kén-dioxid Nitrogén-dioxid Ülepedõ por régi új regi új régi új Fûtési félév Nem fûtési félév féléves átlagértékek az éves határérték %-ában 6,0-14,1 9,0-21,2 12,5-55,8 12,5-55,8 41,5-93,4 31,1-70,1 legmagasabb 98%-os 17,0 -* 87.3 -* 410,0 341,3 gyakoriság a 24 órás illetve 30 napos határérték %-ában 5,5-18,6 féléves átlagértékek az 8,3-27,9 10,0-29,3 10,0-29,3 58,1-111,2 43,6-83,4 éves határérték %-ában legmagasabb 98%-os 45,6 -* 47,1 -* 455,0 307,5 gyakoriság a 24 órás illetve 30 napos határérték %-ában * 24 órás ökológiai határérték hiányában nem alkalmazható A légszennyezõ anyagok közül a kén-dioxid féléves átlagértékei még a minimálisan szennyezettebb nem fûtési félévekben is alacsonyak, maximum az éves határérték 27,9 %-át érik el, a fûtési félévekben, pedig a határérték 21,2 %-át. Az 1996-97-es évet kivéve, stagnáló koncentrációk tapasztalhatók. A nitrogén-dioxid esetében mind az átlagértékek magasabb terhelést mutatnak. A szennyezettebb fûtési félévek legmagasabb átlagértéke az éves határérték 50 %-a felett található, a nem fûtési félévekben harmada. A vizsgált idõszakban az értékek az 1998/99. év magasabb átlagától és az 1999/2000. év átlag alatti féléves koncentrációjától eltekintve jelentõs változást nem mutatnak. Az ülepedõ por vonatkozásában a nyári idõszakok a szennyezettebbek Keszthely térségében. A féléves átlagérték a határértéket megközelíti, és a fûtési idõszakban is eléri annak 70 %-át. A legmagasabb 98 %-os gyakorisági értékek mindkét félévben igen magasak, a határérték 3-3,5 - szeresei. A legmagasabb érték - a határérték 341, 25 %-a - 1998/99-ban került regisztrálásra, és egy félévet kivéve valamennyi esetben határérték feletti. Szentgyörgyvár a porszennyezettség éves szinten minimálisnak mondható, valamint száraz idõszakokban még erdõszéli utak és a deflációs-eróziós erdei utak találkozásánál, felhagyott murvafejtõk szomszédságában. Megszüntetése a települési és erdészeti (ökológiai) növényalkalmazási elvek betartásával késõbb mérsékelhetõ. Összességében megállapítható, hogy a település levegõminõségi állapota a kén-dioxid vonatkozásában kedvezõnek tekinthetõ, nitrogén-dioxid esetében elfogadhatónak, azonban az ülepedõ por-terhelés emelkedettnek ítélhetõ, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt két és fél évben a korábbi csökkenõ értékekkel szemben ismét a szennyezettség kisebb növekedésének vagyunk tanúi. 18

Légszennyezõ források kibocsátása A település levegõjét szennyezõ kibocsátások, elsõsorban a közlekedésbõl, valamint a fûtésbõl és égetésbõl származnak. Ezek közül a fûtésbõl eredõ szennyezés helyhez köthetõ, az esetleges égetésekbõl eredõ többé-kevésbé helyhez kötött, a közlekedésbõl eredõ inkább diffúz jellegû, szezonálisan igen jelentõs terhelés. Helyhez kötött légszennyezõ források Gazdasági tevékenység A településen nem tapasztalható az ipari tevékenységbõl származó jelentõsebb légszennyezõanyag-kibocsátás. A valamikori hegyközség közigazgatási határain belül néhány helyen még megtalálhatók az állattartás nyomai, nem mondható jelentõsnek és sehol nem haladja meg az önellátás szintjét (néhány fennmaradt baromfiudvar, idõszakosan üdülési szezonon kívüli sertéshízlalás, lótartás). A sportolási igényeket kielégítõ lótartás engedélyezése is korlátozott, azonban a lovas iskolák (tanyák) környezetének beépítése konfliktust okozhat. Az üdülõ- és lakóterületeken található éttermek, vendéglõk, légszennyezõanyag-terhelése érdemel említést. Az építési engedélyezés elõállítása és a mûködési engedélyezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a konyhai elszívó berendezések elhelyezésére, tájolására, a hulladéktárolók OTÉK-ban foglalt követelményei teljesítésére. A követelmények következetes betartásával, betartatásával elkerülhetõk a légszennyezõanyag-terhelésre, bûzterhelésre vonatkozó panaszok. Jelenleg nem ismert jelentõsebb légszennyezést okozó beruházás megvalósítására vonatkozó terv, azonban a szabályozási elõírásokban rögzítjük, hogy a 21/2001. (11.14.) Korm. rendelet 7. -a szerint a rendelet 2. sz. mellékletében felsorolt új tevékenységek esetén védelmi övezetet kell kialakítani. A védelmi övezetben állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra nem telepíthetõ. A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek viselése a légszennyezõt terhelik. A meglévõ telephelyen tervezett új vagy felújításra kerülõ forrás esetében - a 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet 6. (4) bekezdése szerint - a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásban, a közegészségügyi hatóság és a települési önkormányzat jegyzõjének szakhatósági állásfoglalása alapján a jogszabály mellékletében megfogalmazott védelmi övezet nagyságértékénél kisebb értéket is engedélyezhet. Javasoljuk, hogy a szükség esetén lehatárolandó védõtávolság megállapítása során -állattartó létesítmény esetén - az állategészségügyi feltételek érvényre juttatása érdekében az illetékes megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomás szakhatósági állásfoglalását is igényeljék. A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenységek megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a 20/2001. (11.14.) Korm. rendelet követelményei szerint. A környezeti hatásvizsgálat végzésére, illetve környezetvédelmi engedélyezési eljárásra kötelezett tevékenységek körét a hivatkozott jogszabály 1. számú melléklete tartalmazza. 19

Az egyes - a 314/2005.(XII.25.) Kormányrendeletben megjelölt - tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében, a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a környezetvédelmi hatóság. Egyedi és lakossági fûtések A helyhez kötött (pontszerû) emissziók a lakossági fûtésbõl származnak. Szentgyörgyvár levegõjét idõszakosan (a téli hónapokban) a családi házak fûtésbõl eredõ gázok jelentõsen terhelik. A közelmúltban megvalósult vezetékes gázellátás azonban sokat javított a levegõ tisztaságán. A földgáztüzelés mellett, igen jelentõs maradt a szilárd (szén, fa) tüzelõanyag felhasználás és kismértékben a tüzelõolaj égetése is. A konténeres és a gázpalackos földgáz, illetve propán-bután gáz felhasználás elhanyagolható. A pontforrásokon keresztül kibocsátott szennyezõanyagok mennyiségét meghatározó emisszió mérések ez idáig nem történtek, de nem is jelentõs. A nyári szezon (június, július, augusztus) alatti fûtés gyakorlatilag elhanyagolható. A fõzéshez és a melegvíz ellátáshoz szükséges energia egy részét villamos energia, másik részét földgáztüzelés, a szilárd anyagok égetése és a tüzelõolaj felhasználása biztosítja. A nyári szezonban felhasznált tüzelõanyagok mennyisége az egész évi felhasználás kb. 5 %-a. A különbözõ légszennyezõ forrásokat összegezve a kén-dioxid, a korom és a szilárd (nem toxikus) por kibocsátás elsõsorban a lakosság fûtésébõl származik. Ezeknél a légszennyezõ anyagoknál az emisszió lényegesen csökkent, pl. az utóbbi 5 évben, mert a szén, a fa és a tüzelõolaj visszaszorult a földgáz használat növekedésével. Ennek környezetvédelmi ára, hogy a lakosság hõenergia igényének biztosítása során a nitrogén-oxidok kibocsátása kismértékben nõtt. A szén-monoxid koncentrációt elsõdlegesen a közlekedés határozza meg: éves átlagban a közlekedés okozta fajlagos, 1 hónapra vonatkoztatott kibocsátás (249.173,3 kg/hónap) sokszorosa a fûtési emissziónak (1.468,7 kg/hónap) a térségben. Ez az arány a nyári szezonban még nagyobb. A földgáz tüzelés további elterjedése és a szilárd tüzelõanyagok döntõ többségét kitevõ fa- és széntüzelés csökkentése, a szén-monoxid kibocsátás további csökkenését okozza majd. A nitrogén-oxidok kibocsátásának döntõ többségét a közlekedés okozza, a földgáz tüzelés részarányának növekedésével pedig szintén a NO x emisszió fog nõni. A földgáz árának várható növekedése kettõs hatású: Egyrészt nem ösztönzi a további felhasználást azokon a részeken, ahol még nem teljes körû a gázellátás. Itt a szén-monoxid, korom, és por kibocsátás sem fog a jövõben csökkenni. Másrészt a meglévõ földgáztüzelésû berendezéseknek a korszerûbb, nagyobb hatásfokú, kisebb légszennyezõanyag kibocsátású típusúakra történõ cseréjét fogja elõidézni. Ezzel tovább nõ a szén-monoxid kibocsátás csökkenése és a nitrogén-oxidok kibocsátása sem fog növekedni jelentõs mértékben. 20