E I N E NEUE ALPENWÜHLMAUS, MICROTUS (CHIONOMYS) RADNENSIS, AUS SIEBENBÜRGEN. Von J. (Budapest).



Hasonló dokumentumok
Komplex tehetséggondozási program a Ceglédi kistérségben TÁMOP /

NÉMET NYELV. Célok és feladatok. Fejlesztési, kimeneti követelmények

E I N E NEUE ERDWÜHLMAUS (PITYMYS) AUS D E M KELEMEN-GEBIRGE. (Budapest).

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

BUNDESGESETZBLATT FÜR DIE REPUBLIK ÖSTERREICH. Jahrgang 1999 Ausgegeben am 13. April 1999 Teil III

Carsten Kümmel Dipl. Tonmeister

NÉMET CSOPORTOS TANFOLYAMOK TEMATIKA

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

Szülést megkönnyítő módosulás a Spalax hungaricus hungaricus Nhrg. medencéjén

vasárnap, 2010 május 23-án - a Pünkösd ünnepére egy közös energiameditációt szerveztem.

MUNKASZERZŐDÉS. amely egyrészről az. név: S.C. NUMELE FIRMEI SR.L. székhely: STR., NR. _LOCALITATEA, JUDET, TARA. cégjegyzékszám: NR.REG.

BALASSA JÁNOS HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁRA

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

FÖLDRAJZ NÉMET NYELVEN

MEZŐGAZDASÁGI ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY BORSOD MEGYÉBEN HAJDÚ RÁFIS JÁNOS

Szabadságharc /Freiheitskrieg/ ( )

Hasznos kifejezések nem csak kezdőknek Meinungsäußerung ( véleménynyilvánítás ):

ORSZÁGOS ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY 2008/2009. NÉMET NYELV FELADATLAP. 8. osztály iskolai forduló. Tanuló neve:... Iskola neve:... Címe:...

mi és más népek - összehasonlításuk, karaktereik személyleírás: főként külső tulajdonságok alapján

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

VIZSGALEÍRÁS NÉMET NYELV. 8. évfolyamos vizsga

Látogatás a Heti Válasznál

Találkozó az általános iskolákkal Október 4.

WiR gratulieren GRATULÁLUNK!

WEIDINGKR GYÖRGY HURLER FERENC

NÉMET NYELV ÉVFOLYAM NÉMET IDEGEN NYELV

Irrtümer. 1620_25 Blaue Blume, Max Hueber Verlag Der Ötzi

CSECSEM Ő- ÉS GYERMEKHALANDÓSÁG KÉT PEST KÖRNYÉKI KÖZSÉGBEN A MÚLT SZÁZAD AS ÉVEIBEN

Die ungarische Sonntagszeitung Vasárnapi Ujság, Budapest

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet TÁMOP / XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz NÉMET NYELV

Bretzfeld-Budaörs testvérvárosi kapcsolat. 25 éves évfordulója május 8-11.

IDEGEN NYELV évfolyam 830. Közös Európai Referenciakeret szerinti nyelvi tudásszintek:

EGY SZIKLAGÖDÖR KERÁMIAANYAGA A HADTÖRTÉNETI MÚZEUM UDVARÁN

EK-TípusVizsgálati Tanúsítvány EG-Baumusterprüfbescheinigung

HELYI TANTERV NÉMET NYELV ÉVFOLYAM

Osztályozóvizsga követelményei

Gyakorló feladatsor a német nyelvi méréshez 6. évfolyam A változat

IN ZIRKUS Themenbearbeitung Lehr- und Lernmaterialien Teil 2

dr. Somló Katalin: Gyakorló feladatsor a német nyelvi méréshez 6. évfolyam A változat

Eintritt mit der Familie familiäre Sportbewegung im Zeichen der gesunden Lebensweise

Einfluss der Furttiefen auf die Ökonomie der Schifffahrt

Meghívó a gyermekkorcsoport 9. Nemzetközi Delphincupjára Simmeringen

Szerkesztette: Technikai szerkesztő: Feketéné Bíró Edit. A kötet megjelenését Komlóska Község Önkormányzata és a Komlóskáért Alapítvány támogatta.

Műanyagalakító szerszámok tervezése

Üzleti élet Nyitás. Nagyon hivatalos, a címzettnek meghatározott rangja van, aminek szerepelnie kell

Üzleti élet Nyitás. Nagyon hivatalos, a címzettnek meghatározott rangja van, aminek szerepelnie kell

Utazás Általános. Általános - Alapvető, létfontosságú dolgok. Általános - Beszélgetés. Segítségkérés

2016. március Suli-Harsona REJT VICCEK VÉNY BŐRÁPOLÁS

Neumann János Középiskola és Kollégium Német nyelvi verseny 8. osztályos tanulók számára

1900 körüli városlodi étkészlet

Public-Key Kryptography mit Diskreten Logarithmen

Kombi-V15. pellet / hasábfa kombikazán. Teljesítmény. 4-14,9 kw. Verzió: 1 / 2009

FOGLALKOZÁSTERV KOMPARATION DER ADJEKTIVE. Melléknév fokozás. 1. rész I. VORENTLASTUNG

A KERBÁJT NÉMET NÉPZENÉJE

1002. Lot 8 db/st./pcs 2007 BU 1, 2, 5, 10, 20, 50, 50, 100 forint 5000 db/st./pcs Adamo: FO40, 10.-

Wirtschaftsdeutsch. Aufgabenmuster

Adott esetben születési név és korábbi házassági név Keresztnév Vorname ggf. Geburtsname und Name aus früherer Ehe

(MOLLUSCA, LAMELLIBRANCHIATA). (Budapest).

Német nyelv Általános Iskola

Ihnen

JEGYZŐKÖNYV / PROTOKOLL

Német nyelv 5-6.évfolyam. 1.forduló

FÖLDRAJZ NÉMET NYELVEN GEOGRAPHIE

Eset Hímnem Nőnem Semlegesnem Többes szám

Pusztainé Tötök Éva tantárgyprogramjai

Osztályozóvizsga évfolyam SCHRITTE INTERNATIONAL 1. TANKÖNYV

ÓRATERV. Nevelési-oktatási stratégia Módszerek Tanulói munkaformák Eszközök

BALOGH BÉLA, PUTNOK ÉS HARMAC TÖRTÉNETÍRÓJA

FÖLDRAJZ NÉMET NYELVEN

Auswandern Bank. Ungarisch

Mercedes-Benz : Six Sigma Black Belt, ( ) Six Sigma Black Belt, Werk Kecskemét, Ungarn (135203)

Tartalomjegyzék. Bevezetés/szervíz, oktatás 3-9. DK-kábelösszekötő dobozok ,5-240 mm 2, IP 54-67

TERMÉKKATALÓGUS RÁFUTÓFÉK RÁFUTÓFÉK MECHANIZMUS.

VERTEBRATA HUNGARICA M USE I HlSTORICO - NATURALIS HUNGARICI Tom. VII Fosc. 1-2.

10. Die Modalverben A módbeli segédigék

Tanmenetek. Német általános nyelv (N1) szint: A1, A2. 1. Hét Bevezetés, követelmények, ismerkedés a könyvvel

A CSONGRÁD-BOKROSI VASESZKÖZLELET* SIMON KATALIN

Idegen nyelv 5-8. évfolyam

ÜZEMELTETÉS : 18 l /100 km l /100 km. Skoda / Toyota Prius. Magyar Építőkémia és Vakolatszövetség

C nyelvi programkövetelmény. A javaslattevő alapadatai. A programkövetelmény nyelvre vonatkozó adatai. 960 óra (+ 180 óra OP)

ÉLŐ IDEGEN NYELVEK NÉMET - 2. idegen nyelv, évfolyam Heti 3 óra

ORSZÁGOS ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY NÉMET NYELV FELADATLAP. 8. osztály megyei forduló. Tanuló neve:... Iskola neve:... Címe:...

X. A város. A. Hova mész? A városba megyek. Hova mész? Katihoz, Petihez és Enikőhöz megyek. Honnan jössz? A városból, egy koncertről.

Prospektus GmbH Veszprem, Tartu Str. 6. Ungarn Tel.: Fax:

Zenei tábor Bózsva

4. évfolyam, minimumszint. 8. évfolyam, minimumszint. 12. évfolyam, minimumszint. KERszintben. Első idegen nyelv. megadható. Második idegen nyelv A2

A U T O M A T A M O S Ó G É P WMB6510J BEKO

Utazás Általános. Általános - Alapvető, létfontosságú dolgok. Általános - Beszélgetés. Segítségkérés

Német nyelv 5-6. évfolyam 2.forduló

Adalékok Erdély kaszáspókfaunájához.

ÉLŐ IDEGEN NYELVEK NÉMET - 1. idegen nyelv, évfolyam Heti 3 óra

SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL

KÖZMEGHALLGATÁS BESZÁMOLÓ. KÉSZÜLT KOMLÓ VÁROS NÉMET NEMZETISÉGI ÖNKORMÁNYZATA DECEMBER 09-i K Ö Z M E G H A L L G A T Á S Á N

Menschen um uns wie sind sie?

BINDER ANDRÁS. német. kompetenciamérési feladatok. 6. és 8. évfolyamosok számára

HÍRLEVÉL INFORMATIONSBRIEF. az ÁFA irányelvhez kapcsolódó 282/2011/EU végrehajtási rendeletről

Csoportosítsd a szövegben található szavakat! / Ordne die Wörter aufgrund des Textes!

ORSZÁGOS ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY 2005/2006. NÉMET NYELV FELADATLAP. 7. osztály iskolai forduló. Név:... Iskola neve:... Címe:...

Reisen Unterkunft. Unterkunft - Finden. Unterkunft - Buchen. Nach dem Weg zur Unterkunft fragen

Átírás:

ANNALES XXXV. HIST.-NAT. MUSEI PARS NATIONALIS ZOOLOGICA HUNGARICI. 1942. E I N E NEUE ALPENWÜHLMAUS, MICROTUS (CHIONOMYS) RADNENSIS, AUS SIEBENBÜRGEN. Von J. É H I K (Budapest). (Mit Tafel I. und 1 Textabbildung). I m Sommer 1941 mußte ich infolge des damals ausbrechenden Krieges mit Russland die Fortsetzung meiner Forschungen im Mármaros-Gebirge verschieben. Andere sich inzwischen ergebende Grün de verhinderten mich aber auch daran, mich meinem Freunde Herrn Dr. J. F O D O R anzuschließen, der eine Sammelreise i n das Radnaer Gebirge plante. So begrüßte ich es mit größter Freude, als sich mein Kollege Herr Dr. Z. KASZAB hereit erklärte, Herrn D r. F O D O R ZU begleiten und versprach, auch kleinere Säugetiere zu sammeln. M i t besonderem Nachdruck lenkte ich seine Aufmerksam keit auf die Alpenwühlmaus, da ich schon damals die Vermutung hegte, daß dieses Tier auch im Radnaer Gebirge lebt. A u f seiner Sammelreise fing nun D r. Z. KASZAB i n der Tat auf der HorthySpitze, richtiger in der unmittelbaren Umgebung des 1900 m hoch gelegenen Mosolygó-Sees zwei Alpenwühlmäuse, welche somit die beiden ersten Exemplare aus dem nördlichen Anteile Siebenbürgens darstellen. Aus Siebenbürgen war die Alpenwühlmaus bisher nur von Hát szeg (Komitat Hunyad) aus dem Retyezát-Gebirge bekannt. I n der diesbezüglichen Literatur w i r d die Höhe der Fundstelle mit 2 0 0 0 engl. Fuß (604 m.) erwähnt. Wenn es nun auch nicht ausgeschlossen ist, daß dieses Tier i n so.geringer Höhle ebenfalls vorkommt, so scheint es dennoch viel wahrscheinlicher, daß nicht die Höhe der Fundstelle selbst angegeben wurde, sondern die des Ausgangspunk tes des Sammelausfluges, auf welchem die Tiere erbeutet wurden. I n Hátszeg fing D A N F O R D (1902) 1 3 Exemplare dieser A r t, die dann G. S. M I L L E R (1908) unter dem Namen Microtus ulpius als neu be schrieb. Es liegt nun der Gedanke nahe, daß auf der Horthy-Spitze dieselbe A r t vorkommt, worauf auch die Anmerkung MILLERS hin zuweisen scheint, nach welcher M. ulpius wahrscheinlich überall in

den Gebirgen Siebenbürgens lebt und es nicht ausgeschlossen, daß diese A r t auch i n den echten Karpaten vorkommt. W i r wollen n u n die vorliegenden Tiere zuerst unter diesem Gesichtspunkte untersuchen. Die Diagnose für Microtus ulpius lautet wie folgt: Similar to Microtus nivalis, but coluor darker and tail usually brown above (often distinctly bicolor throughout); posterior border of palate w i t h median ridge sharply defined, its w i d t h less than that of deep lateral pit." Die beiden aus dem Radnaer Gebirge stammenden Tiere und ein m i r ebenfalls zur Verfügung stehendes Tier aus der Csernahora (Marmaros-Gebirge, i n der südlichen Fortsetzung der Hoveria Spitze, galizische Seite) unterscheiden sich i n ihrer Färbung nicht einmal i n Nuancen von dem zum Vergleich vorliegenden Exemplar der Alpenwühlmaus aus Tirol. Nach M I L L E R ist der Schwanz von M. ulpius auf der Oberseite i n der Regel braun, häufig ausgespro chen zweifarbig. Der Schwanz eines der beiden Radnaer Exemplare (Nr. 4 1 7 6 / 1 ) erscheint nun i n der Tat zweifarbig, uzw. oben braun und unten weiß, der des anderen Tieres (Nr. 4176/2) ist aber oben und unten weiß, wobei noch hinzugefügt werden kann, daß das Weiß der Oberseite eine kaum wahrnehmbare bräunliche A b schattierung aufweist. Der Schwanz des Tieres von der Csernahora ist oben und unten braun. A u f Grund dieses Merkmales kann also die vorliegende A r t nicht zu M. ulpius gestellt werden, besonders dann nicht, wenn w i r sehen, daß auch der Schwanz dies Vergleichs objektes aus Tirol zweifarbig ist, uzw. oben braun und unten weiß. Ohne ausreichendes Vergleichsmaterial ist die zweite sicli auf den Bau des Schädels beziehende Hälfte der Diagnose von M. ulpius viel schwerer auszuwerten. Es soll hier festgehalten werden, daß ich i m weiteren bei der Benennung der einzelnen Teile des Gaumen daches die ausgezeichneten Termini technici von L. M É H E L Y ver wende. Nach der Diagnose für M. ulpius grenzt der Hinterrand des Gaumenknochens spitzwinkelig an den Mitteldamm (median ridge carina mediana) : der Gaumenknochen selbst ist schmäler als die Breite der tiefen Seitengrube. Der Hinterrand des Gaumenknochens, welcher zweifellos mit dem Vorderrand der Fossa interpterygoidea) zusammenfällt, er scheint bei den Radnaer Exemplaren i n einem schönen, glatten Bogen vorgewölbt, aus welchem das Ende des Mitteldammes nicht 1 2 M I L L E R, G. S., Catalogue of the mammals of Western Europe. Loudon 1912. p. 723 und A n n. Mag. Nat. Hist. 1908, p. 100. M É H E L Y, L., Fibrinae Hungáriáé, Budapest 1914, p. 3 1. 1 2

spitzwinkelig vorspringt wie bei einigen Wühlmäusen. A u f Grund dieses Merkmales sind also die vorliegenden Exemplare nicht zu M, ulpius zu stellen. Nebenbei soll festgehalten werden, daß dieser Hinterrand bei meinem Vergleichsexemplar aus der Schweiz spitzi ger ist, als an den Tieren aus den Radnaer Alpen, am spitzigsten aber bei dem Exemplar aus der Csernahora. Was den Ausdruck seine Breite ist geringer" betrifft, so muß ich eingestehen, daß ich nicht feststellen konnte, ob darunter die Breite des Endstückes des Mitteidames, oder besser die der Schuppe des Gaumens, bezw. seines abfallenden Anteiles (squama carinae medianae) zu verstehen ist, oder aber die Breite des hinteren A n teiles des Gaumenknochens selbst (also die des vorderen Teiles der Fossa interpterygoidea). Deshalb führte ich meine Untersuchungen in beiden Richtungen durch. Diese Breite soll nun nach M I L L E R bei der typischen Alpenwühl maus (Microtus nivalis) zumindest der Breite der Seitengrube gleich kommen. Bei dem Vergleichsexemplar aus der Schweiz ist aber die Gaumenschuppe trapezförmig. Messen w i r nun die hintere Breite der Gaumenschuppe, so erhalten w i r einen bedeutend kleineren Wert als die Breite der Seitengrube. messen w i r aber die orale Breite der Gaumenschuppe, so erscheint er i n der Tat breiter als die Seitengrube, nur haben w i r i n diesem Falle nicht hinten gemessen. Nach M I L L E R ist aber dieses Maß ohne jeden Zweifel am Hinterrande aufzunehmen. Die Breite des Hinterrandes der Schuppe ist bei den Tieren aus den Radnaer Alpen zweifellos geringer als die Breite der Seitengrube, was bei dem Tiere aus der Csernahora noch aus geprägter erscheint. Nehmen w i r nun an, daß diese Maßmethode die richtige ist. daß also die hintere Breite der Schuppe zu messen wäre, dann ist die Diagnose falsch, da in diesem Falle kein Unterschied zwischen den Exemplaren aus der Schweiz (M. nivalis) und den aus dem Retyezát (M. ulpius) besteht.. Deshalb wollen w i r die Breite der hinteren Wölbung des Gaumenknochens selbst, oder besser die der Fossa interpterygoidea i n Betracht ziehen. Aber auch in dieser Beziehung stimmen die Er gebnisse nicht mit der Beschreibung von M I L L E R überein, da das Exemplar aus der Schweiz die schmälste Fossa interpterygoidea besitzt, die breiteste aber die Stücke aus den Radnaer Alpen auf weisen. Während sich MILLERS Beschreibung von M. nivalis, nach welcher die erwähnte Fossa interpterygoidea zumindest ebenso breit ist wie die Seitengrube, auf das Exemplar aus der Schweiz beziehen läßt, so stimmt seine Beschreibung von M. ulpius für die siebenbürgischen Exemplare überhaupt nicht, da die Fossa interptery-

goidea viel breiter ist als die Seitengrube, deren Breite nur zwei Drittel der Breite der Fossa interpterygoidea beträgt. Sind nun MILLERS Beobachtung und Beschreibung richtig, dann können die in den Radnaer Alpen gesammelten Tiere unmöglich mit M.\ ulpius identisch sein. I n seiner Diagnose für M. ulpius gibt M I L L E R noch ein weiteres Merkmal an, uzw. stellt er fest, da H die Seitengrube bei M. ulpiu* tief ist, bei M. nivalis aber seicht. Dieses Merkmal stimmt sowohl bei dem Exemplar aus der Schweiz, als auch bei den Tieren aus dem Radnaer Gebirge. Bei beiden siebenbürgischen Stücken springt der gegen die Dammsehuppc zu gelegene Rand der Seitengrube steil vor. so daß ein schematischer Querschnitt durch den Damm und die Sei tengrube _í~~í_ förmig erscheint. I m Gegensatz dazu sind die Seiten gruben bei dem schweizer Exemplar auffallend flach und der Quer schnitt ist _ förmig. Zusammenfassend können w i r daher feststellen, daß von den fünf für Microtus ulpius charakteristischen Merkmalen nur ein ein ziges auf die Exemplare aus Siebenbürgen zutrifft. Da nun das Ma terial aus London unzugänglich ist und da ich weiters über keine aus der Umgebung von Hátszeg stammenden Topotypen verfüge, kann ich also nicht feststellen, wieweit die Beschreibung M I L L E R S richtig ist. SCHIDLOVSKY bemerkt i n seiner Monographie über die Alpen wühlmäuse des Kaukasus, daß er nicht imstande war, auf Grund des stark variierenden Gebisses die kaukasischen Arten und Unter arten voneinander abzutrennen, daß sich aber für diesen Zweck die Gestalt des Os interparietale als ein hervorragendes Merkmal erwies. Die Untersuchung der wenigen mir vorliegenden Alpenwühlmäuse weist aber darauf hin, daß auch die Form des Interparietale variiert. Die Beständigkeit der an den Schädelknochennähten festzustellen den Eigenheiten, also ihr systematischer Wert kann nur durch Unter suchungen an ausgiebigerem Material erwiesen werden. Die Tiere aus Siebenbürgen verdienten auf Grund einer ihrer Eigenheiten aber auch dann noch die Benennung als neue Unterart, wenn alle anderen Eigenschaften mit denen von M. ulpius überein stimmen würden. Der zweite obere Molar der Stücke aus dem Rad naer Gebirge besitzt nämlich eine ganz abweichende Struktur, in soweit das innere Prisma durch eine Einbuchtung i n zwei Teile ge trennt erscheint. Diese Eigentümlichkeit des Zahnbaues ist sowohl 3 3 Bull. Territorial Expermis. Station for the control of the Rodents in Trans caucasia, Tiflis 1919, No. 5.

aus den beiliegenden Photographien, als auch aus nach Original aufnahmen angefertigten Zeichnungen vortrefflich zu ersehen. Eine derartige, oder auch nur ähnlich Zahnstruktur ist m i r bisher bei Wühlmäusen noch nicht untergekommen. Auffallend ist, daß diese Eigenheit nur an dem einen Exemplar (Nr. 4176/2) vollkommen aus gebildet erscheint, während sie bei dem anderen (Nr. 4176/1) nur i n Spuren zu sehen ist. uzw. rechts deutlicher, links aber noch viel schwächer. Auch das Exemplar aus der Csernahora zeigt diesen 1 2 3 4 1. u. 2. rechte obere, 3. u. 4. rechte untere Zahnreihe von Microtus (Ch io nom y s) radnensis É H L K ; 1. u. 3. Exemplar aus dem Radnaer Gebirge (Nr. 4 1 7 6 / 1 ) ; 2. u. 4. aus der Csernahora. 5. L i n k e Zahnreihe von Microtus (Chionomys) ulpius M I L L E R, Exemplar aus dem British Museum. (Vergrösserung etwa 8fach.) eigentümlichen Zahnbau, uzw. ähnlicherweise nur i n schwacher Aus bildung wie bei dem vorigen Exemplar. Zweifellos ist diese Einbuch tung des inneren Prismas am oberen zweiten Molar der beiden letz ten Exemplare nur gering, ja auf der einen Seite erscheint die Ver dünnung des Zahnschmelzes an der kritischen Stelle so wenig aut fallend, daß sie vielleicht nicht einmal wahrgenommen w i r d, vor ausgesetzt, daß der Untersuchende die Einbuchtung am ersten Exemplar nicht gesehen hat. Andererseits ist es aber wieder ausge schlossen, diese Neigung zur Einbuchtung am Zahn, bezw. den Be ginn der Einbuchtung bei den übrigen Exemplaren nicht zu erken nen, wenn man sie am ersten gesehen hat. Es handelt sich hier offenbar um eine i n Ausbildung begriffene Eigenschaft, die stärker oder schwächer ausgeprägt, aber gleicherweise charakteristisch er scheint für die Alpenwühlmäuse des mittleren Siebenbürgens und wahrscheinlich auch für die der Csernahora.

Über das Gebiß von Microtus ulpius äußert sich M I L L E R nur sehr kurz. Er stellt bloß soviel fest, daß es mit dem von Microtus nivalis übereinstimmt, während die vordere helmförmige Schlinge des ersten unteren Molars i n der Regel ähnlich ist wie bei Microtus nivalis aquitanius, der aus den französischen Pyrenäen bekannt wurde. Eine Zeichnung des Gebisses von M. ulpius wurde bisher noch nicht veröffentlicht. A u f meine Bitte ließ THOMAS O L D F I E L D noch vor 21 Jahren eine Zeichnung des Gebisses von M. ulpius anfertigen and schickte mir diese dann zu. Diese Zeichnung konnte ich nun mit gutem Erfolg verwenden und bring sie hier auch zum Abdruck. Auf ihr ist die Eigentümlichkeit im Zahnbau der Alpenwühlmäuse aus dem Radnaer Gebirge nicht zu sehen! I m Jahre 1935 sammelte der polnische Zoologe SAGAN i n der Csernahora eine schöne Serie von Alpenwühlmäusen und unter suchte dieses Material, aus welchem auch das Ungarische NationalMuseum ein Exemplar erhielt, 1938 i n Budapest und später i n Wien. Infolge des in der Zwischenzeit ausgebrochenen Krieges gelang es mir nun nicht Nachricht über das Schicksal der Untersuchungen SAGANS ZU erhalten, weshalb ich ihre Endergebnisse nicht kenne. Vielleicht beobachtete auch er die Baueigentümlichkeit des oberen zweiten Molars, doch scheint es nicht ausgeschlossen, daß diese infolge ihrer Verschwommenheit seiner Aufmerksamkeit entgangen ist. Da aber dieses Problem heute auch schon für die Fauna Ungarns von Interesse geworden ist, kann ich nicht umhin, einen neuen Namen für die Alpenwühlmaus aus dem Radnaer Gebirge zu prägen, uzw. benenne ich sie nach ihrer Fundstelle Microtus (Chionomys) rad nensis. Zu dieser neuen A r t stelle ich auch die Alpenwühlmäuse von der Csernahora. Zusammenfassende Beschreibung der neuen Art. Microtus (Chionomys) radnensis n. sp. Radnaer Alpenwühlmaus. T y p i s c h e F u n d s t e 1 le: Legföhrenregion i n der Umgebung des Mosolygó-Sees (1900 m. ü. d. M.) bei der Horthy-Spitze in den Radnaer Alpen. Geographische V e r b r e i t u n g : Bisher nur aus dem Radnaer Gebirge und aus der Csernahora bekannt. D i a g n o s e : A m Vorderrand des von den Aus- und Einbuch tungen gebildeten inneren Dreieckes des zweiten oberen Molars ist eine tiefe Einbuchtung, oder wenigstens die Anlage einer Einbuch tung zu sehen. Die Fossa interpterygoidea ist bedeutend, ungefähr

um ein D r i t t e l breiter als die Breite der tiefen Seitengrube, d. Ii. die zwischen den Rändern der Fossa interpterygoidea gemessene Entfer nung stimmt m i t der Strecke überein, die zwischen der Mitte, oder zumindest zwischen dem inneren Rande des Zahnes und dem Rande der Fossa interpterygoidea festgestellt werden kann. D i e F ä r b u n g stimmt m i t der von Microtus nioalis überein. D e r S c h ä d e l ist i m allgemeinen eckiger als die Schädel der mir zur Verfügung stehenden Exemplare von M. nioalis. Die Schnauze ist ebenfalls massiver, breiter (radnensis: 5.4, 5.6, 5.8 mm, nivalis: 4.8, 5.0). Die mediane Länge des Os interparietale entspricht ungef. seiner halben Breite. Bei den beiden Vcrgleichsexemplareu von M. nivalis ist dieses Längenmaß bedeutend kürzer als die halbe Breite. G e b i ß. Abgesehen von den i n der Diagnose festgehaltenen Unterschieden stimmt das Gebiß i m großen und ganzen mit dem von M. nivalis überein. Der erste untere Molar ist am Typus (Nr. 4176/2) und an dem Exemplar aus der Csernahora genau so gebaut wie bei M. nioalis, während bei dem zweiten Exemplar aus Sieben bürgen die erste helmartige Schlinge breit i n das innere vordere Dreieck übergeht, so daß die Verhältnisse denen der pyrenäischen Alpenwühlmaus (M. nivalis aquitanius) sehr ähnlich werden. Diese letztere Eigenschaft konnte ich am Gebiß der m i r vorliegenden drei Exemplare von M. nivalis (Säntis, Bern und Tirol) nicht beobachten. M a ß e : Maße des Typus (ad. 9) : Kopf-Rumpf-Länge 121 mm, Länge des Schwanzes 60 mm, des 'Hinterbeines 21 mm und die des Ohres 16 m m ; die entsprechenden Maße des Cotypus (semiad.?): 105, 60, 20, 16 mm und die des Exemplares aus der Csernahora (ad.?): 135, 66, 21, 17.5 mm. S c h a d e l m ä ß e (in der Reihenfolge Typus, Cotypus, Exem plar aus der Csernahora) : Condylobasale Länge 50.5 ± 28.9 30. 8 m m : Jochbogenbreite 17.6 ±16.7 18 m m ; interorbitale Ein schnürung (Stirnenge) 4.2 ±4.4 4.5 m m ; Breite des Gehirnschädels 15 13.8 14.1 m m ; Tiefe des Gehirnschädels 9 8.7 8.4 mm; Länge der Nasenbeine 8.8 8.3 8.4 m m ; Diastema 9.2 9 9.3 mm; Maiidibula 18.6 17.5 19.5; Länge der oberen und unteren Kaufläehe 7 6.3 6.6 mm. 4 5 0 7 8 4 Vom Außenrande des Schneidezahnes gemessen. Zwischen den Wurzeln der Processi zygomatici des Os occipitale gemessen. Zwischen Occipitale u n d Basisphenoid gemessen. V o m Gelenkfortsatz bis zur Wurzel des Schneidezahnes gemessen. Die Länge der Kaufläehe stimmt i n der oberen u n d unteren Zahnreihe überein. 5 6 7 8

U n t e r s u c h u n g s m a t e r i a l : Je ein ad.? ( 1 y pus) und ein semi ad.? (Cotypus) vom Mosolygó-See bei der Horthy-Spitze in dem Radnaer Gebirge. Inventar-Nummer 4 1 7 6 2 und 4 1 7 6 / 1. 2 8. A l i. 1 9 4 1. leg. Dr. Z. KASZAB. Ein ad.? aus der Csernahora (galizisehe Seite des Marmaros-( iebirges). 17. V I I I. 1 9 3 5 leg. SAGAN. ÜJ H A V A S I P O C O K, MICROTUS (CHIONOMYS) RADNENSIS, ERDÉLYBŐL. írta: Dr. ÉHIK GYULA (Budapesi). 1 9 4 1. nyarán, a kitört orosz háború miatt a Máramarosi-havasok kutatásának folytatását el kellett halasztanom. Közbejött aka dályok miatt nem csatlakozhattam a Radnai-havasokba igyekvő I ODOR J E N Ő dr. barátomhoz sem, s így örömmel vettem, hogy K A SZAB Z O L T Á N dr. kollégám vállalkozott erre a feladatra, s kérésemre azt is vállalta, hogy apró emlősöket is fog gyűjteni. Különös nyoma tékkal hívtam fel figyelmét a havasipocokra, mert sejtettem, hogy ez az állat a Radnai-havasokban is él. KASZAB Z O L T Á N két darab havasi-pockot fogott a Horthy-csúcson, helyesebben az 1 9 0 0 m maga san fekvő Mosolygó-tó közvetlen környékén. Ez a két példány az első havasi-pocok Erdély északi részeiből. A havasipockot Erdély területéről eddig Hátszegről (Hunyad m.) a Retyezátból ismerjük. A vonatkozó irodalom 2 0 0 0 angol iáb magasságot ( 6 0 4 m.) emleget. Nem lehetetlenség, hogy ilyen alacso nyan is él állatunk, noha valószínűbb, hogy ez esetben a gyűjtő k i indulási pontjának magassága van megadva. Hátszegen D A N F O R D gyűjtötte, 1902-ban. 1 3 példányban. Az állatokat M I L L E R G. S. 1 9 0 8 ban Microtus ulpius néven, mint új fajt írta le. Közelfekvő a gondo lat, hogy a Horthy-csúcson is a havasipocoknak ugyanez a faja él. Erre utalna M I L L E R megjegyzése is, aki szerint az ulpius valószí nűleg az Erdélyi-alpokban mindenütt él és nem lehetetlen, hogy a valódi Kárpátokban is előfordul. Vizsgáljuk meg állatunkat először ebből a szempontból. A Mic 1 rotus ulpius diagnosisa a következő:,,similar to Microtus nivalis, but colour darker and tail usually brown above (often distinctly b i color throughout): posterior border of palate w i t h median ridge sharply defined, its w i d t h less than that of deep lateral pit." A Radnai havasokból származó példányaim és egy csernahorai 1 M I L L E R. G. S.: Catalogue of the Mammals 1 9 1 2. p. 7 2 5. ; Ann. Mag. Nat. Hist. 1 9 0 8. p. 1 0 0. of Western Europe. London

(Mármarosi-havasok, a Hoverla-csúcs folytatása dél felé. galíciai ol dal) példány színe még árnyalatban sem különbözik egy rendelkezé semre álló tiroli havasipocok példánytól. M I L L E R szerint az ulpius farka felül rendesen barna, gyakran határozottan kétszínű. A radnai példányok közül az egyik (4176/1 sz.) farka valóban kétszínű, felül barna, alul fehér, de a másiké (4176/2 sz.) alul. felül fehér, s ehhez hozzátehetjük, hogy felül alig észlelhetően barnás árnyalatú fehér. A csernahorai példány farka alul, felül barna. Ezen az alapon tehát nem sorolható állatunk az ulpiushoz, különösen akkor nem, ha látjuk, hogy a tiroli összehasonlító példányom farka is kétszínű, felül barna, alul fehér. Összehasonlító anyag nélkül sokkal nehezebb értékelni az ulpius diagnózisának másik, a koponya szerkezetére vonatkozó felét. És i t t meg kell jegyeznem, hogy a koponya szájpadlás részeinek megneve zésénél M É H E L Y LAJOS kitűnő műszavait- használom. Az ulpius diagnosisa szerint: az inycsont hátsó széle a középgáttal (median ridge = carina mediana) hegyesen határolt, szélessége kevesebb, mint a mély oldalgödör szélessége." Az inycsont hátsó széle, amely kétségtelenül azonos a szárny csonti hézag (fossa interpterygoidea) elülső szélével, a radnai példá nyokon szép egyenes ívben hajló, abból nem ugrik k i hegyesen a kö zépgát vége, mint sok más pocok esetében. Ezen az alapon tehát nem sorolhatók állataim az ulpiushoz, Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a hátsó szél a svájci összehasonlító koponyámon hegye sebb, mint a radnai állatokon, leghegyesebb azonban a csernahorai példányon. Szélessége kevesebb", s i t t be kell vallanom, nem tudtam meg állapítani, hogy a középgát végének, helyesebben a gát pikkelyének vagyis lecsapó lejtőjének (squamma carinae medianae) a szélessége, avagy az inycsont hátsó szélének (a szárnycsonti hézag elülső részé nek) szélessége értendő-e ez alatt? Megvizsgáltam koponyáimat mindkét értelemben. Nevezett szélességnek M I L L E R szerint a tipikus havasipoc kon (Microtus nivalis) legalább akkorának kell lenni, mint az oldal gödör szélességének. Elővettem svájci összehasonlító koponyámat. Gátjának pikkelye azonban trapéz alakú. Ha gátjának a hátsó szé lességét mérem, akkor jóval kisebb az oldalgödör szélességénél. Ha a gát orális szélességét mérem, akkor ez valóban nagyobb az oldalgö dör szélességénél, de ez esetben nem mértem hátul. M I L L E R szerint 2 M É H E L Y : Fibrinae Hungáriáé, Budapest, 1 9 1 4. p. 5 1.

pedig kétségtelenül hátul kell mérni! A pikkely hátsó szélének szé lessége radnai állataimon kétségtelenül kisebb az oldalgödör széles ségénél, jóval kisebb a csernahorai állaton. Ha feltételezem, hogy ez a mérési módszer a jó, vagyis a pikkely hátsó szélét kell megmérni, akkor a diagnosis rossz, mert ez esetben nincs különbség a svájci példányok (nivalis) és a retyezáti (ulpius) példányok között sem. Vegyük tehát az inycsont hátsó homorulatának, helyesebben a szárnycsonti hézagnak (fossa interpterygoidea) szélességét szem ügyre. Az i l y módon észleltek sem egyeznek M I L L E R leírásával, mert legkeskenyebb fossa interpterygoideája van a svájci példá nyomnak, legszélesebb a radnai példányaimnak. A svájci pél dányra még ráolvasható M I L L E R nivalis leírása, hogy nevezett fossája legalább olyan széles, mint az oldalgödör szélessége, de er délyi példányaimra sehogyansem i l l i k M I L L E R ulpius leírása, mert a fossa interpterygoidea jóval szélesebb, mint az oldalgödör széles sége, mely utóbbi az előbbinek csak kétharmada. Ha Miller megfi gyelése és leírása helytálló, akkor a Radnai-havasokban gyűjtött állatom semmiképpen sem lehet az ulpiussai azonos. Miller még egy bélyeget említ az ulpius diagnosisában, neveze tesen, hogy az ulpius oldalgödre mély, a niválisé sekély. Ez a bélyeg helyesen észlelhető mind a svájci, mind a radnai példányokon. Mind két erdélyi havasipockon az oldalgödör gátpikkelyi széle meredeken kiugró; a gát és az oldalgödrök vázlatos keresztmetszete [~[. Ezzel szemben feltűnően sekély az oldalgödre a svájci, példány nak: keresztmetszete, Végeredményben tehát a Microtus ulpiusra diagnostikusan jel lemző ötféle tulajdonságból mindössze egyetlen egy látható erdélyi példányaimon. A londoni anyag hozzáférhetetlen. Hátszeg vidéké ről származó topotipusokkal sem rendelkezem, s így anyag hiányá ban nem tudom megállapítani, hogv M I L L E R leírása mennyire helyt álló SHIDLOWSKY a kaukázusi havasipockokról írt monográfiájában megjegyzi, hogy az erősen variáló fogazat alapján nem tudta szét választani a kaukázusi fajokat és alfajokat, viszont erre a célra kitűnő bélyegnek bizonyult az interparietale alakja. A rendelkezé semre álló néhány havasipocok vizsgálata arra utal, hogy az inter parietale is variál. A koponyacsontok varratain észlelt tulajdonsá gok állandóságát, s így rendszertani értékét csak bőségesebb anya gon lehet majd eldönteni. 3 B I L L. Territorial Expermts. Station for Transcaucasia, Tiflis, 1 9 1 9. No. 5. the control of the Rodents in

( "'2S Erdélyi állataimat egyik sajátságuk alapján még akkor is új alfaji név illetné meg, ha egyébként minden más tulajdonságuk egyezne az ulpiussal. Nevezetesen a radnai pockok második felső zápfoga egészen különös szerkezetű, a belső foghasáb mély beöblösödéssel két részre osztott. Mindez kitűnően látható a mellékelt fényképeken és az eredeti fényképfelvételek segítségével készült raj zokon. Ilyen, vagy ehhez hasonló fogszerkezetet pockon még nem észleltem. Különös, hogy ez a sajátság csak az egyik ( 4 1 7 6 2) állaton fejlett tökéletesen, míg a másikon ( 4 1 7 6 / 1 sz.) csak nyomokban lát ható és pedig jól a jobboldalon, gyengébben a baloldalon. Észlelhető ez a sajátság a csernahorai példányon is és pedig hasonlóan gyengén, mint az előbbi példányon. Kétségtelen, hogy a két utóbbi példány második felső zápfogának belső hasábján ez a beöblösödés csekély, sőt egyik oldalon a kritikus pont zománcának elvékonyodása anynyira nem szembetűnő, hogy annak aki az első példány beöblösödését nem látta, talán fel sem tűnik. Viszont az is kétségtelen, hogy az elsőt ismerve, lehetetlenség fel nem ismerni a többin is a fognak ezt a beöblösödésre való hajlamát, a beöblösödés kezdeményét. Nyilván egy kialakuló félben levő tulajdonsággal állunk szemben, mely többé-kevésbbé kifejezetten, de egységesen jellemzi mind a középerdélyi, s valószínűen mind a csernahorai havasipockokat. A Microtus ulpius fogazatáról Miller migyon szűkszavúan nyi latkozik. Mindössze annyit mond róla, hogy fogazata olyan, m i n i a Microtus niualisé, míg az első alsó zápfog elülső sisakalakú hu rokja rendesen hasonlít a Microtus nioalis aquiíanius-éhoz (ez utóbbi a francia Pireneusokból ismeretes.) Az ulpius fograjzát eddig seholsem közölték. Kérésemre 2 1 év vel ezelőtt, még T H O M A S O L D E I E L D lerajzoltatta az ulpius fogazatát és ezt el is küldte. Most sikeresen felhasználhattam ezt a rajzol, melyet le is közlök. A rajzon ft radnai pockokról jellemző fogsajátos ság nem észlelhető! A cernahorai havasipockokból 1935-ben SAGAN lengyel zoologtis nagyon szép sorozatot gyűjtött. 1938-ban Budapesten, majd Bécs ben tanulmányozta ezt az anyagot. Ebből az anyagból kapott mú zeumunk is egy példányt. Majd kitört a háború. SAGAN dolgozatá nak sorsáról nem sikerült semmit sem megtudnom, s így nem isme rem vizsgálatainak végső eredményét sem. Lehet, hogy a második felső zápfog sajátságait ő is észlelte, de az is lehet, hogy az elniosódottsága következtében elkerülte figyelmét. Minthogy azonban ma már hazai faunánk is érdekelt ebben a kérdésben, nem tehetek mást' mint új névvel ruházom fel a radnai havasi pockokat, s azokat lelő-

helyük nyomán Microtus (Chionomys) radnensis-nek nevezem. A?, új fajhoz sorolandónak tartom a csernahorai havasipockokat is. Az új faj összefoglaló leírása. Radnai havasipocok, Microtus (Chionomys) radnensis n. sp. A t i p u s 1 e 1 ő h e 1 y e: 1900 m tengerszínfeletti magasságban a Mosolygó-tó mellet! i törpe fenyves regio. Horthy-csúcs, Radnaihavasok, Magyarország. Földrajzi e l t e r j e d é s : Eddig csak a Radnai-havasok ból és a Csernahoraból ismeretes. D i a g n o s i s : A második felsó' zápfog k i - és beszögellések al kotta egyetlen belső háromszögének elülső oldalán mély beöblösödés vagy annak legalább horpadásos kezdeménye látható. A fossa ilfterpterygoidea jóval körülbelül %-dal szélesebb a mély oldalgödör szélességénél, vagyis a fossa interpterygoidea szélei között mért tá volság, rendesen a fog közepe, de legalább a fog belső széle és a fossa interpterygoidea széle között mért távolsággal egyező. S z í n e a Microtus nivalis színével egyező. A k o p o n y a egészben véve szögletesebb, mint a rendelkezé semre álló niválisoké; az arcorr is masszívabb, szélesebb (radnensis: 5-4, 5 6. 5:8 mm nivalis; 4.8. 5.0 mm). Az interparietale középtengelyi hossza körülbelül egyenlő az interparietale félszélességével. Az össze hasonlításra használt két nioalis koponyán ugyanez a hosszúság jó val rövidebb a fél szélességnél. F o g a z a t : A diagnosticus jellegektől eltekintve a fogazat nagyjában olyan, mint a niválisé. Az első alsó zápfog a típuson (4176/2 sz.), valamint a csernahorai példányon ép olyan, mint a niualisé, a másikon (4176/1 sz.) az elülső sisakalakú hurok szélesen egybefolyó a belső első háromszöggel, s így nagyon hasonló a pireneusi havasipocokkal (M. niv. aquitaniusj. A rendelkezésemre álló három nivalis (Säntis. Bern. Tirol) fogazatán ez utóbbi sajátosságot nem észlel lem. M é r e t e k : A tipus (ad 9) méretei: fej és test hossza 121 mm. a fark hossza 60 mm, a hátulsó láb hossza 21 mm, a fül hossza 16 mm. A cotipus méretei (semiad. 9): 105, 60, 20, 16 mm; a csernahorai példányé (ad. 9): 135, 66, 21, 17.5 mm.

A k o p o n y a méretei (típus, eotipus, csernahorai sorrend ben) : condylobasalis hosszúság* 3 0. 5 ± 2 8. 9 3 0. 8 m m : zygomaticus szélesség 17.6 ± 1 6. 7 1 8 m m ; interorbitalis szűkület 4.2 ± 4. 4 4.5 m m ; az agykoponya szélessége 1 5 13.S 14.1 m m ; * az agykoponya mélysége 9 8.7 8. 4 m m ; az az orrcsontok hossza 8. 8 8.5 8'.4 m m ; diastema 9:2 9 9. 3 mm; mandibula 18.6 17.5 19.5 m m ; a felső és alsó rágólap hossza 7 6.3 6.6 mm. Y i z s g á 1 a t i a n y a g: ad 9 (tipus) és semiad 9 (eotipus) Horthy-csúcs Mosolygó tó, Radnai havasok. Lelt. szám 4176/2 és 4 1 7 6 / 1 1 9 4 1. V I I. 2 8. leg. D r. KASZAB ZOLTÁN. Egy ad 9. Csernahora (Mármarosi havasok galíciai oldala) 1935. V I I I. 17. leg. SAGAN. 5 0 7 8 A 0 6 T 8 A metszőfogak külső szélétől mérve! Az occipitaték proc. zygomaticusainak tövei között mérve! Az occipitale és a basisphenoid között mérve! A bütyöknylijtvúnytól a metszőfog töa'éig mérve! Az alsó és felső fogsor rúgófelelületének hossza egyezői

ANN. H I S T. - N A T. MUS. H U N G. P A R S Z O O L. XXXV. Microíus (Chionomys) Tab. 1. 1942. radnensis ÉHIK.